Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Vendég

*Sebastian megelőzte Susan-t így volt ideje egy kicsit megismerkedni a környékkel.*~Hű de szép ez az udvar.~*Gondolja,bár kicsit bánja hogy lehagyta a lányt,mi lesz ha eltéved?*~Visszatalálok.~*Mondja magában,de érzi hogy ez csak megnyugtatás.*~Azért ez nem egy kis utcácska.~*Folytatja a magával történő beszélgetést.Úgy érzi Susan is ide fog találni,hamarosan,addig leül egy padra,és vár.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 01, 2011 8:12 am

[Étkezô]
*Miután végzett, látja, hogy a fiú nincs ott. Elindul szépen, majdcsak utolérje.*
[Udvar]
*Hamarosan utolérje.*- Na, hogy tetszik?* Kérdezi.*

Vendég

Nagyon szép hely, az udvar, az étkező minden, amit nem tudok az az hogy mi a fenének ilyen hideg ez a pad?*Mondja a fiú aki kényelmetlenül érzi magát így feláll.*Na és merre nem szabad menni?Vannak túraútvonalak?*Ez megint csak vicc volt.*Hogy vagy?A nagy sietségben ezt meg se tudtam kérdezni.*Itt belegondol hogy mi is az amire gondolt ezzel hiszen ez a hogy vagy kérdés olyan hogy egy válasz van rá:jól.*Egyébként finom a kaja az iskolában.*Mosolyodik el.*De ezt te biztosan tudod müzlifaló.*Itt már nem bírja ki elneveti magát.*~ha ez a lány megöl én onnan nem kelek fel.~~Hülye!*Mondja amgának így csak a lány reakcióját várja.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 01, 2011 8:40 am

//Most mennem kell, majd máskor folytatjuk.
Fagy//

Vendég

*Állatsereglet. Lassan valóban lehet annak nevezni az udvarra érkező Yant körbevevő lényeket. Jobb lába körül Maya kereng, baloldalt Drag, a vállán pedig egy mókus, ami a tölgyesben csatlakozott hozzá. Vor épp a szobájában van. Most jó neki ott. A fiú egyébként egy hosszú ujjú lila ingben és fekete farmerban van, rajta a régen látott vörös, csuklyás köpeny. Mivel a csuklyát nem húzta fel, látszik összekötött fekete haja, amit lassan talán vágatni kéne már. Kezében egy könyvet tart, és oda sem figyelve sétál el az egyik padig. Ott leül, mire a mókus felkapaszkodik a pad mögött lévő fára, Maya felugrik a srác ölébe, Drag pedig letelepedik a lábához. Yan csak szusszant egyet, és egyik kezével a macskát kezdi simogatni, miközben tovább olvassa a könyvet. Ami egyébként valami anonim bolgár kötet, talán még ő maga sem tudná megmondani a címét, vagy, hogy miről szól, csak levette a polcról a könyvtárban...*

Vendég

*Lassan halad az udvarra, eléggé elfáradt, vagy három órát edzett, aztán csak gyorsan lezuhanyzott. Viszont ugyan olyan, egyszerű ruha van rajta, egy fekete, sztreccses nadrág, szürke V-kivágásos rövidujjú középen egy vigyorgó, sárga fejjel, rajta pedig egy kicipzározott kapucnis fekete pulcsi, valamint fehér edzőcipő, derekára pedig oda van függesztve a katanája. Most, hogy edző nélkül maradt, fejlődni már nem sokat fejlődik, de azért tartja magát a szinten, ami nem túl magas, de talán valamire jó lesz...ha kell. Elvégre előző nyáron is jól jött volna. Meg télen is... Zsebében természetesen ott lapul a pálcája, és körülötte kergetőzik kutyája és farkastársa is, Eva és Lilly. Edzeni nem vitte őket, de most egy kicsit kijött velük sétálni. Zsebretett kézzel, a földet bámulva halad előre, néha oldalra pillantva az állataira, így nem csoda, hogy csak akkor veszi észre Yant, mikor már majdnem odaért. Ekkor halványan elmosolyodik, kiveszi a zsebéből a kezét, és haját a füle mögé tűrve lehuppan mellé a padra.* - Szia! Nem zavarlak? *Kérdi, belepislogva a könyvbe, amit a fiú éppen olvas. Lily meg Eva természetesen üdvözlik Yan állatait, és Yan tis eközben...*

Vendég

*Akkor veszi észre Lilt, mikor amaz lehuppan mellé a padra. Mosolyog, üdvözlésképp, a kérdésre pedig megrázza a fejét, végigsimít Eva és Lily buksiján, ezzel ugyebár mindenkit köszöntve, aztán becsukja a könyvet, és a másik oldalára teszi.* - Hogy vagy? *kérdezi a lánytól. Lassan egy éve lesz, hogy találkoztak. Jó hosszú egy év volt... Ráadásul Yan valahogy kellemetlen érzéssel küzd, így az egy év örömére. Tavaly nagyjából ilyenkor kezdődtek el azok a bizonyos dolgok, és arra gondol, hogy talán idén... Talán idén is történik valami. Végül is... Még jobbá is válhatnak a dolgok, mint amilyenek most. Mert annyira nem rémes a helyzet, de mégis... Egy halk, kis sóhajjal elengedi a gondolatot, és inkább Lilre koncentrál. Annak úgyis több értelme van, mint ezeken tűnődni...*

Vendég

- Megvagyok. *Von vállat, figyelve Evát, amint elheveredik a fűben és hemperegni kezd hanyattfekve, közben elégedetten morogva.* - Régen lovagoltam... Valamikor elmehetnénk a birtokon egy hosszabb túrára. *Szólal meg hirtelen, maga sem tudja, hogy jött ez most ide. Igen, tényleg, lassan elérkezik az egy év... Amikor először találkozta. Vagyis, nem először, de... erről ugyebár nem tudnak, vagyis, már nem emlékezhetnek rá. Hogy elrepült az első év! Mennyi minden történt. Valaki meghalt, volt, aki fel is támadt, voltak könnyek meg mosolyok, új és régi barátok, valaki elment és valaki visszajött... Szóval egy percig sem unatkoztak. Még a suli is felrobbant egyszer. Talán most nyáron is lesz valami. Na, még csak az kéne! Végre egy kis nyugi van. Yan eljegyezte, most jól elvannak, minden okés... Kivéve egy dolgot, amit jó mélyre eltemetett magában, próbál nem is gondolni rá. Gev - kerüli őt, Lil pedig már nem keresi. Nem is gondol rá, tudja, hogy addig enm lehet felhőtlenül boldog, amíg vele el nem intézték a dolgot. Vagy talán... sosem lehet felhőtlenül boldog. Az pedig nem lehet, hogy egyszerre szeresse mindkettejüket. Ő választott, és nem bánta meg. Úgy érzi, ha Gev engedné, hogy elmagyarázza neki, megértené - de most nem kell erre gondolnia. Talán ez az esős idő teszi. Tényleg, lehet, hogy esni fog.* - Sétálunk egy kicsit? *Pattan fel. Úgy érzi, ha egyhelyben marad, megrohamozzák a gondolatok. Úgyhogy csak mosolyog, majd ha Yan beleegyezik, elindul az ösvényen, megfogva a fiú kezét, figyelve a rohangászó állatokat.*

Vendég

- Remek ötlet *mosolyog a lányra. Némán figyeli a másikat, amíg az elgondolkozik. Valóban nem lenne valami jó, ha idén is olyan mozgalmas nyaruk lenne, mint tavaly. Épp elég volt egyszer átélni. Ki tudja, hogyan változna meg Yan, ha megint keresztülmennének egy olyan őrületen, mint ez. Még mindig visszacsúszhat a gödörbe. Pedig minden erejét latba kellett vetnie, hogy sikerüljön. Talán ereje sem lenne még egyszer összeszedni magát. De végül is, ki tudja. És lenne segítsége. Ez a hatalmas változás, mert ha esetleg megint mélypontra kerülne, az lenne az alaphelyzet, hogy van, aki tud segíteni. Lil hangja rángatja ki a gondolatai közül, mire ő is feláll, megfogja a lány kezét, és szótlanul sétál mellette. Kicsit olyan, mint régen volt. Legalábbis annyira csendes. Kicsit elkezd cseperegni az eső, de nem vészes. Csak néhány csepp, remélhetőleg nem is lesz belőle nagyobb zuhé. Maya amúgy ott maradt a padon, összekuporodott ott, ahol előbb a fiú ült. Nincs jobb dolga, mint itt lebzselni. Drag viszont csatlakozik Evához és Lilyhez, láthatóan jól érzik magukat hármasban. Yan halkan dúdolni kezd, és Lil felismerheti a Leave out all the rest dallamát. Viszont a fiú ezen túl nem szólal meg. Nem lehet tudni, hogy nincs kedve az emberekhez, vagy csak szimplán ilyen a hangulata, esetleg valami nagyobb baj van, de az utóbbi nem valószínű, mert meglehetősen kiegyensúlyozottnak néz ki...*

Vendég

*Hát, ha Yannak nem lenne ereje, hogy harcoljon...ha már végleg nem segíthetne sem Lil, sem Gaea, sem bárki más, akkor Lil is menne. Utálná magát miatta, de nem hagyná ott Yant. Persze, ez csak a bé terv, ott kezdjük, hogy próbál lelket önteni belé. De miért gondolkozik úgy, mintha már biztos lenne, hogy lesz valami? Elvégre, honnét tudná? Talán mert annyira bizonytalan ez a helyzet. Deneira, meg az új vezetőség. Nem valószínű, hogy ez sokáig így tud maradni. Valaminek történnie kell, ráadásul most, hogy Deneira meggyengült. És a nyár, mikor nincsenek órák, minden nyugis, csomóan elutaznak, ez pont alkalmas időpont arra, hogy megtörténjen, aminek meg kell. De talán addig még van egy kis idejük. Érzi, hogy Yan elgondolkozott, aztán meghallja a dallamot, mire halványan elmosolyodik. Mikor a dal véget ér, halkan megszólal, megszorítva a fiú kezét.* - Hé... Mostmár bármi történhet. Amíg te itt vagy, addig nem lehet akkora gond, amit ne élnénk túl. *Vagy ha igen, akkor azt is együtt tennék, az már biztos. Nem élhetik túl egymást... De remélhetőleg erre nem fog sor kerülni. Az erdő szélén haladnak, Lil nem akar bemenni, hátha elkezd esni, úgyhogy a hatalmas kúriát figyeli. Nem is régi, mégis, régi stílusú, ódon falait, hatalmas méretét, ablakait, erkélyeit... Az otthonát.*

Vendég

*A helyzet teljességgel instabil, az tény. Talán a tavalyi dolgok megismétlődnek, talán nem, és marad minden így. Ki tudja. Amikor a lány megszorítja a kezét, és megszólal, elmosolyodik, majd hirtelen szembefordul Lillel, felemeli a derekánál és megforgatja. Aztán lassan elindulnak visszafele, legalábbis Yan, és remélhetőleg Lil is megy vele. A srác továbbra is szótlan, ahogyan sétálnak, időnként rápillant a lányra, és olyankor halvány mosoly ül az arcán, de semmi több. Valahogy ilyen napja van ma. Nincs kedve beszélni, elég, hogy Lil ott van mellette. Még akkor is elég lenne, ha nem fognák egymás kezét, csak sétálnának egy méter távolságra egymástól. Végül mégis megszólal, a lány korábbi megszólalására reagálva.* - Kijavítlak: amíg együtt vagyunk. Együtt mindent túlélünk *mosolyog rá, de tekintetében komolyság csillog. Nem most jött erre rá: már régóta tudja, csak most volt rá alkalom, hogy így kimondja. Lassan egyébként közelebb érnek a kúriához, így Yan is arrafelé emeli a tekintetét. Sok minden történt, mióta először látta, de úgy érzi, semmit sem bánt meg, amit itt tett. Leszámítva a szakítását Lillel, de az mostanra lényegtelenné vált. Sőt. Talán még erősítette is a kapcsolatukat...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Only admins are allowed to see this image]*Odakint az udvaron szintén furcsa látvány tárul a diákok elé. AHová csak lépnek kiég a fű és elhal. Csak hevenyészett, száraz fűcsomók maradnak. Az égen sötét fellegek gyülekeznek, feltámad a szél, júliushoz képest igen hidegen. Mintha vihar készülődne, az egész környezet, atmoszféra nyomasztó, zavaros. A diákok háta mögött az éület tovább bomladozik. Nem látványosan roskad össze, de érezhetően elérte az enyészet. Miféle borzalmas mágia ez?! A nőalak, aki bepillantott az Előcsarnokba eltűnt. Nem lehet tudni ki volt, talán csak egy diák ijedt meg és menekült el. Azonban irdatlan sebességgel a Tölgyesből rohan oda a diákokhoz egy kiskutya. Mikor megáll előttük vakkant egyet és megszólal.* Üdv! Az én nevem Kuchen. A régi szakvezetőitek kutyája vagyok. Borzalom köszönt rátok, figyelmeztetlek benneteket! *Mondja a kiskutya tulajdonképpen kellemes női hangon, bár ijedt és zavart és veszedelmes hangokat hallatt.* Gyertek utánam! *Adja ki az ukázt és megindul a tölgyes irányába, de nem megy el a fákig. Egy ponton megdermed és lekezd hátrálni. A tölgyes felől egy csapat rőtsipkás bukkan elő és menetelnek a diákok felé. Vérben forgó kis szemük megcsillan a homályos júliusi estében. Vért akarnak... rá is támadnak a diákokra, mindenkire ketten-hárman.*

//Rőtsipkás: haláltörpe, az erőszak kis lénye. Szereti, sőt élteti az erőszak, gyakran tűnik fel régi csatamezők környékén. Imádja a vér szagát, szívesen támad emberre is, nem ritka, hogy hullákat is meggyaláz éles, tűhegyes fogaival. Mivel igen kicsi, de annál alattomosabb teremtmény, ereje nem a mágiában, vagy fizikai erejében, hanem a tömegben keresendő. (Részletek: Órák, 2. évfolyam, Bestiatan)//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 03, 2011 3:30 pm

*Kizúdulnak az Udvarra. Egy pillanatra ledöbben attól, hogy ahová lépnek ,ott kiégetté válik a fű, de aztán elvigyorodik.* ~Az enyészet előbb-utóbb mindent utolér...~ *Gondolja. Persze, az ikerhúga, Nikorina biztosan sírna ettől a látványtól, és valahol biztosan itt is van, de Syl őt most nem látja. Az előkerülő kutyára azonnal pálcát szegez, de végül nem ereszt el egy átkot sem - szerencsére.*
- Menjünk utána? Nem tetszi kez nekem... *Jegyzi meg, szemöldökét finoman felvonva, de mivel a Kúria mögöttük roskadozik, jobb ötlete neki sincsen. Igazából ő most szívesen eljutna a Lélekölő-hegységig, a régi Fekete Toronyhoz, a rosszak régi főhadiszállására. Ott biztosan biztonságban lenne.*
- A francakimegeszi! *Káromkodja el magát, amikor látja, hogy mik is támadnak rájuk. Azonnal megtorpan, ahogy Darkness is. A daimon fenyegetően vicsorog a közeledő rőtsipkásokra, Syl pedig kissé összegörnyed, amolyan támadóállás vesz fel. Pálcája a kezében, de egyelőre nem varázsol, hanem koncentrál. A képességét használja, a kedvencét, egy hatalmas feketepárducot idéz meg vele. Noha az állat csak illúzió, annak elég erős már. Syl gondolatbeli utasítására azonnal a lányt rohamozó rőtsipkásokra veti magát, míg Syl figyel, kezében a pálcájával.*

//Trükkemester 4. szint: A létrehozott illúziólények életszerűbbek, sebzésük már nagyobb, kevésbé felismerhetőek illúzióként.//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 03, 2011 3:31 pm

*Sikeresen kiérnek az udvarra. Visszapillant az épület felé, de a beleső nőt már nem látja.* -Mintha...mintha lett volna valaki az ablaknál. *Magyarázza Aerynnek és Rosettának, de nincs idő ezen filozofálni, ugyanis az épület még mindig bomlik.* -Nem olyan, mint valamiféle mágia, ami bontja az egész területet? *Aztán érkezik a kutyus, akiről aztán végképp nem tudja mit is gondoljon. A szavai alapján nem jót.* -És miért is kellene mindezt elhinnünk? *Aztán jönnek a rőtsipkások. Nem annyira király bestiák terén, ezért Rosettára pillant. A druida lány talán többet tud e téren.* -Miféle lények ezek? *Az látszik rajtuk, hogy nem békével jöttek, úgyhogy megvillan a leányzó kezében az ezüst ostor, és ha rátámad egy lény is, akkor erőteljesen az arcába csap. Szóval védekezik.*

Vendég

*Hát, a kiskutya meglehetősen meglepi. És akkor még enyhén fogalmaztam. Mikor azt mondja, kövessék, Lilre néz, és halkan megszólal.* - Szerinted? *Ha a lány beleegyezik, akkor elvileg a kutyus után indulnak. De a probléma hamarosan eltörpül, nevezetesen amellett, hogy három rőtsipkás nekiugrik. Kell valami, ami nagy és erős. A növénycsatlós talán megteszi...
- Planta Famulus! *mondja a megfelelő mozdulat közben. Remélhetőleg megjelenik a lény, és rendet csap a fiúra támadó lényecskék között. Ha ő rendben van, gyors pillantást vet Lilre, hogy a másik meg tudott-e birkózni a lényekkel.*

//Növénycsatlós:
Leírás: Nem szükséges a szabad ég alatt tartózkodnunk. Egy növényi részekből, fadarabokból és növényi szárakból álló mágikusan animált gólem jelenik meg korlátozott interligenciával. Főleg testőrfeladatokra alkalmas, ám tábort őrizni is kiváló, felderítésre a sűrű erdőben. Gondolati úton kommunikál a druidával. Korlátozottan ellenálló a mágiával szemben. Fizikai ereje révén tud harcolni méretes mancsaival, melyek ütésereje gyakran csonttöréssel is járhat.
Hatás: Azonnali és időleges. Pontosan annyi percre jelenik meg a növénycsatlós ahány évesek vagyunk. Azután ha még jelen van, nyomtalanul eltűnik.//

Vendég

*Ahogy kiérnek, Lil először is ellenőrzi, hogy minden oké-e Yannal meg Sussal, s csak aztán fordul körbe, döbbenten konstatálva, hogy mi történt itt. Két perce még minden oké volt, mikor Yannal bejöttek a sétáról... Most meg... Talán jobb is, hogy Evát meg Lilyt felküldte a szobájába az előbb. A hőburok viszont jót tesz a szél ellen. Persze lehet, hogy varázsolnia kell, és akkor szertefoszlik. Mi történik? Lil megfordul, látja, ahogy az előbb még szilárd épület összecsuklik... Ahogy a lábnyomaik nyomán kiég a fű... Ahogy a szél tépdesi a fákat. Ösztönszerűen lép közelebb Yanhoz, ismét előrefelé fordulva, ahogy megjelenik a kiskutya. Lil nem mozdul. Miért hinnének neki? De talán mégiscsak kéne menni. Éppen kérdően nézne Yanra, mikor kirontanak az erdőből a kicsi lények. Lil gondolkozás nélkül pálcát ránt, és eltávolodik Yantól, ahogy két kis izé közeledni kezd felé. Rőtspikások? Igen, azok lesznek... Jó, azokat nem nehéz kiiktatni. Talán egy futótűz jólesz ellenük.* - Profogus Ardon! *Mondja ki, a rá támadó rőtsipkások felé irányítva, remélve, hogy ezzel minimum elkergeti őket.*

//Futótűz: (Elementalista, elsődleges, estébé...)
Szintén egy tűztípusú varázslattal állunk szembe, mely azt a célt szolgálja, hogy ellenfelünket követi. Ezt úgy kell elképzelni, hogy miután kimondtuk a varázsigét és elvégeztük a megfelelő pálcamozdulatot egy hatalmas tűzoszlop jelenik meg a célpontunk mögött és megindul az áldozat felé, akkor a tűz már megállíthatatlan lesz, így ha esetlegesen elfáradt a célszemély, akkor a tűz be fogja borítani. Eléggé veszélyes varázslat. Persze ez sem tart örökké, kezdő varázslók csak kisebb oszlopot maximálisan félméternyit tudnak megidézni, s jóval kevesebb 2-3 percig tart a varázslat, míg a tapasztaltabb varázslóknál ez az időtartam és az oszlop mérete nő annyival, amennyivel fejlettebb a varázslat használója. A varázslat ellen is lehet védekezni, ugyanis egy normális tűz ellen a vízvarázslatok hatásosabbak, persze ez is képzettségtől függő. Egy kezdő a magasabb szintű varázslónak a futótüzét nem képes kioltani, de fordítva igaz. Kezdőknél általában nem perzsel meg annyira a tűz, inkább a ruha szélét kapja meg.//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 03, 2011 3:36 pm

*Mikor észreveszi, hogy Bia valami másra is figyel, érdeklődve néz felé, hiszen tud a képességeiről. Minden esetre lehet, hogy a hangot nem követné senki, de Rosetta is ezt mondja és ez a logikus, így muszáj kimenniük a helyről. És remélhetőleg mindenki meg is teszi. Ahogy Sylvia a közelébe kerül, csak egy szemvillantásig néz rá, nem bízik benne, de van is rá oka. A tekintete mindent elmond - ő egyedül van, Rosettának pedig egy seregnyi barát tudna segíteni, ha kell, ne keverje a bajt. *
- Láttál valamit, Bia? *Kérdezi kiérve, követve a barátnője tekintetét, de hát ha valamit a harmadik szemével látott, akkor hiába akarja követni. * - Ez lehetetlen! Mi a fene folyik itt? *Akad ki kissé, mikor a táj egyre kietlenebbé válik, és megjelenik a kutya is.* - Neked a múltkor még más volt a neved... *Mondja a koboldlány, de lehet, hogy csak az összezavarodottságtól. Nem tudja, hogy most kövesse e, vagy sem, honnan kéne tudnia, hogy bízni kell benne. De jobb ötlete nincs, szóval megy vele. Mikor megjelennek a rőtsipkások, mintha a koboldlány elméjét tankönyvként nyitná ki a látvány. * - A Rőtsipkás a Halál jelképe, melyet a Természet küldött! *Idézi fel a tankönyvben olvasottakat, aztán támad.* - Fény, tűz, átkok. *Toldja még hozzá, és azonnal kipattintja a Fényhozót,ami lidérceket és éji lényeket elűző erővel fénylik, és a pálcájával megidézi a legerősebb csapását, mert... Elég sokan vannak.* - Ivocatio Prehnit! *Mint tudjuk, ezzel elveszi az ő erejüket és a természetnek adja, amire ráfér.* - Belőlünk nem esztek, keressetek magatoknak mást! *A sugár nem halálos, csak sok ideig bénító, mondhatni humánus csapás. *

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 03, 2011 3:37 pm

*Susan miután kint volt látta, hogy az épület tovább rombolódik. Aztán észreveszi a kutyát. Aki hihetetlen de megszólal, végig hallgatja amit mond.*~Különös, hogy ez a kutya a régi szakvezetőink kutyája.~*Aztán a Tölgyes felé invitálja őket. Nem nagyon akar elindulni, csak nézi ahogyan megy a kutya. Majd a beszélő állat hátrálni kezd mert valamiféle lények jönnek. De tömegesen.Igen apró termetűek. És ahogyan látja Susan nem túl jó szándékkal jönnek feléjük. Egyre közelebb és közelebb és közelebb. Susan pálcát ránt és elvégzi a szükséges mozdulatot, majd ezt mondja.*-Tyrannus Procell!*Mondja ki a Vihatmadár varázsigéjét. Hisz innentől már a madáré a munka.*
//Viharmadár: A viharmadár felkapja a célpontot, felrántja a levegőbe, és kis áramütést mér rá. Jól megpörgeti, amitől esetenként elájul, elszédül, majd feldobja, földhöz vágja, amitől konkrétan elájulhat, töréseket szendvedhet, vagy magasabb szinten bele is halhat.//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 03, 2011 3:38 pm

*Gyorsan kapkodja a levegőt, ahogy Biancát hallgatja.* Micsoda? De hát ki volt az? *Az érkező kutyushoz legszívesebben megsimizni, de ebben a zűrös helyzetben pont nem ez jut eszébe, főleg hogy a kutya még meg is szólal emberi nyelven. Valami rémlik neki, hogy a szakvezetők közös állatát hívták valami mozaiknyelven, de már nem tudja, hogy mi is volt az.* Kö-köszönjük! *Ismét a lila hajú lányra pillant, és vállat von* Nem tudom, de hol vannak most a tanárok? Egész évben a nyakunkon ülnek, ilyenkor persze sehol sincsenek. Bár a kegyencektől hiába kérnénk segítséget. Animale fictum! *Lövi el kedvenc illúzióját, és hatalmas tigriseket alkot vele, hogy a rá támadó rőtsipkásoknak gyorsan a nyakát harapják át.* A halál küldte őket? Merthogy? *Kiabálja át a hangzavaron Rosettának.*

//Lényalkotás, ilm, A név maga sokatmondó, élőlényeket, állatokat, akár képzeletbeli szörnyeket idézhetünk meg a varázslattal. Egy kezdő maximum kutya méretű lényt képet létrehozni, de fejlődve akár egy hatalmas sárkány is megjeleníthető. A létrehozott lény bármekkora területen képes mozogni, tehát nincs a létrehozóhoz láncolva, de minél nagyobb a távolság, annál kevésbé élethű a kép. A létrehozott lényt minél inkább ismerjük, annál hatásosabb lesz épp ezért rá kell koncentrálni a kinézetére, amikor megjelenítjük. Tehát, ha egy majmot akarunk létrehozni, de még soha nem láttunk majmot, akkor az másik fél könnyedél felismerheti azt, főként, ha ő már látott igazi majmot.
Hangja nincs, ezt csak a hangmágiával, vagy hangutánzással vagyunk képesek biztosítani neki.
Sebzésre viszont képes, hiszen ha a másik fél elhiszi, hogy őt megtámadta egy oroszlán, akkor a tudata a sebzést is valósnak véli, érzi a karmolás fájdalmát, látja a sebet. De ha az illúzió eltűnik, tehát fényderül varázslat mivoltára, az okozott seb és fájdalom is megszűnik.
A varázslat tökéletes lehet akár támadásra, akár az ellenfél megijesztésére, vagy feltartóztatására is, ha menekülni kényszerülünk.//

Vendég

*Lélekszakadva rohannak ki a Kuriából, s egyszercsak egy kiskutya bukkan fel aki mintha épp hozzájuk tartana a Tölgyesböl. Megáll elöttük és vázolja a helyzetet, röviden azért a lényeg mindenkinek lejön, hogy veszélyben vannak és a kiskutyát kell követniük, és így is tesznek, azonban egyszer csak az édes kutyuska megáll mintha megdermedt volna és curikkba várt lassan. Hamarosan ki is derül hogy miért, ugyanis rötsipkás haláltörpék csapata bukkan fel, s azon nyomban minden diákon legalább 2-3 rá is veti magát. Angi gyorsan elökapja pálcáját és már mondja is a kis lényekre a varit. Remélve hogy valamennyire meg tudja öket fékezni, legalább. *-Osteo Digiti

//NM I. elsödleges és csontvázkezek, 2. metodus hogy széttépik a rötsipkásokat//

Vendég

*Alig figyel arra, hogy a lába alatt elhal a fű. A nőt keresi, és látja, hogy Bianca is nagyon keres valamit...* ~ Ő is látta volna? ~ *Kicsit dideregve dörzsölgeti a karját, átölelve magát, hiszen nem ilyen időhöz öltözött, de a nőalak sehol... Ekkor viszont megjelenik egy kiskutya, így végül rá figyel további keresés helyett.* ~ Kuchen? És hova lett Cakes? ~ *Felvonja a szemöldökét, nem nagyon érti a dolgot, arról sem tudott, hogy a régi szakvezetőknek kutyája lett volna, pláne közös. Azért követi a kutyát, de mikor az hátrálni kezd, már rosszat sejt... Kis... lények.* - Mik ezek? *Kérdezi hangosan - na igen, valami rémlik neki, de bestiatanból eléggé síkhülye. Reflexből felemeli a kezét, és hólyagokkal igyekszik visszatartani a lényecskéket. Viszont Rosettától meg is kapja a választ... a halál jele, óje. Mostmár azért oldalazik a Bianca-Rosetta-Aeryn hármas felé, mégiscsak egy faj szülöttei, kivéve persze Aeryn, de na.*

//Anyagmanipuláló 5. szint (mivel tárgy miatt +1 szintem van): Hólyagzás: Képes célszemély bőrét manipulálni, ha az látótávolságon belül van, hogy a bőrfelületen apró, viszkető, fájdalmas hólyagok jelennek meg, amíg az anyagmanipuláló koncentrál.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A kiskutya rámered Biancára és az oktondi kérdésre.* Mit bánom én mit csinálsz. Mondták a gazdáim, hogy vannak nagyon makacs, öntörvényű diákok. Sok esélyed nincs, hisz láthatod mi történik a kúriával. *Felel a lánynak és a rőtsipkások elől pedig elhúzódik.
A diákok legyőzik, elkergetik a kis törpéket, ki így, ki úgy. Nem túl kemény ellenfelek, de mindenképpen rossz ómen a jelenlétük. A kis törpék visszamenekülnek az erdőbe, de továbbra is lesben állnak majd. Szeretik a halált... Ekkor újra beszalad a képbe Kuchen és bólint, hogy követhetik. A kiskutya fut pár métert, majd ismét megtorpan. Fölnéz az égre, amit mérges, sötétszürke fellegek csaknem teljesen elborítottak. Lassan, alattomosan semmi jót nem ígérő köd szivárok a birtokra. A kúria felül szüntelen robaj hallatszik, jelezve, hogy a pusztulás ne maradt annyiban.* Sietnünk kell! *Mondja a kutya és már indulna az erdő felé.* Az erdőben van egy kapu, amin keresztül átjuthattok egy helyre. Egy egészen új helyre, ahová tartoztok... *Mondja a kutya, de nem tudja nagymonológját befejezni, mert hirtelen körben megrepedezik a föld és kvázi beomlik a diákok alatt az udvar. Jó négy métert zuhannak, de komolyabb baja senkinek nem lesz, ugyanis emberi csontokra estek rá, amelyek fölfugták a zuhanást.* Hogy az a... *Mondja a kutya és ismét felnéz. Távolinak tetszik nagyon az ég, a gödör oldala pedig nagyon meredek, ráadásul nincs semmi garancia rá, hogy nem omlik tovább.
Yan egy aranyláncot vél felfedezni a fenek alatt a csontok között.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 03, 2011 3:41 pm

*Az udvarra érve rálép a fűre, majd meglepődik, hogy az elhal.*-Mi a fene...?!* Jönnek a felhők, a szél. Ez nagyon nem jó...*-Mi jöhetne még?* Majd jött a kutyus. Végighallgatta, majd követte. A menekülésben feltűnnek a lények.*-Conterio Flamma*Mondja a varázslatot, majd egy keresztet rajzol a levegőre, rápöccint.*

// Elemi harci mágia - Tűzpajzs//
A kereszt megrajzolása közben kimondott varázsige következtében a kereszt elkezd nőni és pajzsformát vesz fel, ami pont akkora, mint a varázslat végrehajtója. Sehol sem lóg ki a pajzs mögül. Ott lebeg majd előttünk, s a pajzs igazából nagyon erős, ha valaki jól végzi el. A fenntartásához folyamatosan rá kell tartanunk a pálcánkat, amiből végig tűzcsóva jön ki és táplálja a pajzsot. Előnye, hogy konkrétan sehogy nem lehet áthatolni, se levegő elvonásával, se föld elemmel. A víz csak akkor hat rá, hogyha az a mágus, aki használja jóval hatalmasabb annál, aki a tűzpajzsot vonja fel. Viszont a hátránya hatalmas. Míg ez a pajzs fennáll, a pálcánkkal nem lehet semmit sem csinálni, csak ezt fenntartani, nem lehet közben varázsolni, tehát érdemes meggondolni, hogy milyen varázslat ellen használjuk fel. Elemi varázslatok ellen hatásos kizárólag, így más féle varázslatokat nem képes kivédeni. Míg egy kezdő pár percig képes fenntartani, addig egy tapasztaltabb akár órákon keresztül is. Ha meg akarjuk szüntetni a pajzsot egyszerűen a pálcánkat leengedjük és automatikusan eltűnik előlünk.
Pálcamozdulat: Varázsige kimondása közben egy keresztet kell a levegőbe rajzolni, ami a levegőben marad, s ezek után rápöccinteni.//

Vendég

*Követi Angit kifelé, ahol borzalmas látvány tárul a szeme elé. Ahová lépnek kiég a fű. A Belsis lány elfintorodik, majd felpillant az égre.* ~ Tessék nagyi még hogy nyugis hely! *Morog magában a szőkeség. Mikor megjelenik a kutya először elmosolyodik, majd bólogatva hallgatja. Követi a kutyát akárhova is megy. Most nincs ideje mérlegelni a döntését. A tölgyesnél kötnek ki, ahonnan rőtsipkások jönnek elő.* ~ Mit is mondott a nagyi? A fény... *Töpreng a lány, leakasztja az övéről a pálcáját, majd próbál megidézni egy illuziót.* - Lumierien. *Mondja az igét, hajtja végre a pálcamozdulatot. Aztán csak reménykedik, hogy jól emlékezett és sikerül is a varázslata. Aztán várja mit csinál a kutya. A szörnyeket elkergetik, és tovább haladnak, amíg be nem szakad alattuk a föld. Csontokra esnek rá. Na jó. Tylinenál ez már kiveri a biztosítékot.* -Cordasor. *Próbál egy kötelet megidézni, hátha annak segítségével ki tudnak jutni onnan.*

//Bocsánat a késésért. Átváltoztatástan, elsődleges Kötélvarázs: A semmiből képes kötelet teremteni, mely nagyon erős, képes egy nagyobb termetű embert is megtartani, és ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy sima kötél. A hossza kezdetben 1-1,5 méter, de ez fejlődhet.. //

Tárgy: Re: Udvar Vas. Júl. 03, 2011 3:48 pm

*Másra nincs szükség szerencsére, az illúziópárduc jó munkát végzett. Miután már nincs rá szüksége, el is tünteti, hogy ne fogyassza az erejét. Az ereszkedő köd sem tetszik neki, sűrűrn a medáljára pillantgat, ami jelzi, ha 10 méteres körzetben gyengébb démon tartózkodik. Kuchen kijelentésére azonban felvonja a szemöldökét.*
- Hét, te kis korcs! Már megbocsáss, de én ide tartozom. Megértetted? Nincs semmi kedvem dimenziókapukhoz, meg ilyenekhez. Ez a mi világunk, fellfogtaaaaaaa....? *A dühös szóáradat vége sikolyba fullad nála, amikor megnyílik alattuk a föld. Jó négy méteres zuhanás, de szerencséje van, mert megtanult jól esni. Darkness szerencsére közben nem szakad el tőle.*
- Csontok? *kérdezi csodálkozva, majd megvonja a vállát. Mozdulni azonban nem mer, csak féltérden kuporog a csonthalmon, ahová megérkezett, és figyel.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar