Fogadó

First topic message reminder :

*Toma és Amidala érkeznek meg Nellondba, ezer éve nem jártak erre, és ideje volt már, hogy kimozduljon egy kicsit a négy fal közül. Bár nincs miért csodálkozni, a tündesrác nagyon le van törve. Sőt, ez még talán enyhe kifejezés is. Mindenesetre most jön kiszellőztetni a fejét. Jó ideig sétálgat a negyedek között, gondosan elkerülve a sötét, sikátorokkal teli utcákat. Szokásos tünderuháját öltötte ma is magára, de ez most nem kékben, hanem zöldben és barnában pompázik. Haját kiengedve hagyta, soha nem kötötte össze, így most sem teszi meg. A hosszú, kék tincsekkel csak némán játszadozik a hűvös szellő, de ez egyáltalán nem zavarja* ~Ideje lenne, ha túllépnél rajta és foglalkoznál egy kicsit magaddal is. Nem hiába rángatlak mindenhová, vissza kellene végre térned a valós életbe~ *hallja gondolatban a nőstény tigris szavait, de nem mond rá semmit, nem tud rá mit mondani, így csak némán ballag tovább* - Üljünk be valahová *veti fel az ötletet a daimón, Toma pedig csak bólint és a Fogadó felé veszi az irányt, hiszen ez van a legközelebb hozzájuk, jelen pillanatban. Amikor belép az ajtón körülnéz, de tekintete azon nyomban a tündelányon állapodik meg* ~Ajjaj, mégsem volt túl jó ötlet~ *sóhajt Amidala, de most már nem mehetnek ki, biztosan észrevették már páran* - Szép délutánt! *köszön, majd elindul a lány felé* - Üdvözlöm kisasszony! *hajol meg cseppet a lány előtt* - Hogy telnek a napjai? *na igen, a magázódás, ez most már örökre megmarad, ez is azt a távolságot szimbolizálja, ami kettejük között van. Nem ül le, meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, lehet, hogy a tündelány nem is akar társalogni vele* - Üdvözletem Clémence, Savonn! *hajol meg a daimón is, aztán leül társa mellé és onnan figyelget mindenfelé*


Ha belépsz a masszív fa ajtón, jobbra egy nagyobb teret pillantasz meg, 20 kör alakú asztallal.. A bejárattól balra mágikus biliárd asztal, hogy ha kedved tartja játszhass. És egy mágikus flippert is találsz, ami szintén arra vár, hogy játssz vele.
A bejárattal szemben a pult, ahol a fogadós tananyázik. Mögötte üvegszekrény, benne italokat látsz. A pult előtt sorban 10 bárszék, mindegyik előtt egy kis tál, benne sós ropogtatnivalóval.
A pult baloldalán egy ajtót pillantasz meg, a mögött van az iroda, ott találod a főnököt, Björköt.
A pult jobb oldalán, az asztalok mögött egy lépcső húzódik. Odafent szépen megvetett szobákat találsz, hívogatóan egy fárasztó utazás után.
A terem fa burkolású, a barna szín dominál, de az asztalok teteje vörös márványból készült, a székeken bíbor bőrhuzat. A falakon képek lógnak, és fényképek egy-egy nagy játszmáról, ünnepségről. Minden asztalon találsz egy itallapot.
Az ajtó mögött húzódik a házirend, és a tábla az árakról.

Áru:
Alkohol mentes italok:
Jaffa sör, Mézbor, Vajsör: 55 bronz
Alkoholmentes koktélok:
Tengerszemkoktél, Mámoros éjjel, Északi szél : 70 bronz
Bólék:
Keleti egzotikum, Részeg hajnal: 77 bronz
Alkoholos italok alkoholmentes fajtái, koktéltól, (bólétól) függően más ár. 80 bronztól - 3 ezüstig
Alkoholos italok: (csak felnőtteknek):
vérnarancs pálinka, Lángnyelv whisky, Szíverősítő , Paraszt - torok, Igazgyöngy pezsgő + az előbb felsorolt koktélok valamilyen alkoholos kiegészítővel : 86 bronz

Rostos üdítők :
barack, narancs, répa, sütőtök 43 bronz
Teák:
Citromos, barackos, piócás, felhő ízű, napfény ízű: 50 bronz
Rendelhető csemegék:
Medveszem keksz, szivárvány ízű cukorka, búzadara –szelet, édeslekváros-sós bóhócos chips: 62 bronz
Kérhető reggeli :
rántotta + 3féle feltét (kolbász, sonka, lecsó)
Kenyér + vaj, felvágott, vagy méz, vagy lekvár: 1 ezüst
Mindegyikhez jár tea vagy rostos üdítő
Vacsora:
egy tál leves + valamilyen üdítő , vagy kenyér feltéttel. 1 ezüst[/color]

*Annyira elgondolkodtam hogy először észre se veszem a kopogást. Majd Steven hangja társzul a kopogáshoz. Gyorsan felkelek és egy szatén köntöst hátamra kapva az ajtóhoz lépek. Kinyitom az ajtót és először egy nagy vörös virág kerül a látóterembe. Majd a növény mögül előkerül szerelmem is. *-Szia. Gyere be. *Mondom mosolyogva és arrébb állok az ajtóból. *-Mond csak kertészkedésbe fogtál? *-Kérdezem vigyorogva. *- Neharagudj hogy nem vagyok épp szalonképes. *Mondom mosolyogva.*

*Még mindíg az ágyban feksem az elsötített ablakot bámulom. Elég fura álmaim voltak az éjjel és nem bírtam rendesen aludni. *~Miért van az hogy ha furcsaságokat álmodok mindíg történik valami? És nem mindíg a jó értelemben.~*gondolkodom ahogy összehúzom magam. Inkább a Steven-el eltöltött időre gondolok hogy tereljem a figyelmemet. Még mindíg magam előtt látom ahogy az ablak előtt áll. ''Azt szeretném, ha te velem lehetnél halálom napjáig.'' Valahogy ez az egy mondata nagyon megragadt elmémben. És jól esett ezt hallani. Lassan felülök az ágyban és a telefonomat kezembe véve az órára pillantok. *~Jól el lustálkodtam az időt.~*gondoltam és észre vettem hogy több nemfogadott hívásom van. Megnéztem a számokat és vállat vonva visszaraktam a telefonomat az éjjeli szekrényre. *

*Boldog vagyok mikor megcsókol. Karjaimat nyakaköré fonom hogy elmélyítsem csókunkat. Mikor megszakítjuk csókunkat, mondja hogy ideje aludni térni. Kicsit csalódott vagyok hogy menni készül. *-Rendben jóéjszakát. *mondom neki ahogy az ajtófelé kísérem. Miután becsuktam az ajtót az ágyamhoz mentem és ledöltem. Boldog mosollyal az arcomon aludtam el.*

-Én onnan tudtam hogy szerelmes vagyok hogy a dolgok végre értelmet nyertek. *mondom és felnézek rá. ''Hogy szeretném
elérni? Mondjuk úgy, hogy már elértem...'' Sejtem mire célzott. De nem mondok semmit. *- Tudod mit szeretnék? *Kérdezem és a szemét figyelem. Látom rajta hogy komolyan gondolja amit mondott. *- Veled maradni, örökre de sajnos az élet képlékeny dolog. Hamar tovatűnik mielőtt észbe kapnánk. *mondom halkan de egy percre sem veszem le róla a tekintetem. Kisé lábujjhegyre állok.*- Csókolj meg kérlek.* suttogom végül és várom hogy mit tesz.*

*Rá mosolygok mikor azt mondja hogy jobb szereti a sötétséget. Odasétál az ablakhoz és az üres utcát figyeli. *-Igen. Igazad van. A sok ember ellenére is nyugodt volt az este. *mondom majd megdöbbenek mikor hátra pillant és az örökéletről beszél. ''Nincs mindenre mód
ugyan, de erre még lenne is, ami normális...'' vízhangzik fejemben a mondat. *~Biztos a vámpírokról beszél.~*gondolkodom és elmosolyodom. Halkan leteszem a poharat, hátamögé sétáltam, és átöleltem. *- Mit szeretnél? Hogy szeretnéd elérni az örök életet?* kérdezem halkan.*- Mond csak honnan tudod hogy szerelmes vagy? És azért akarsz örökké élni mert szerelmes vagy?*Teszem föl a kérdést de nem engedem el.*

-Én jobb szeretem a sötétsépet mondom és visszasétálok a poharakhoz. Felveszem őket majd át myújtom a poharát. *- Valahogy megnyugtat a sötétség tesem hozzá, majd felnézek rá. A gyér fényben olyan a szeme mintha ragyogna. A pillantásával mindent el tud velem feledtettni. *~Bár csak örökre vele maradhatnék. De vajon mennyi idö az az örökké?~*Kérdezem és hiába mosolygok rá. A szívembe és lelkemben fájdalom mar.*

*Figyelem ahogy felkel és kinyújtóztatja a lábát. Én is felkelek és az asztalhoz lépek hogy mindkettőnknek töltsek még egy pohár bort. Kinézek az ablakon és akkor veszem észre hogy teljesen besötétedett. Annyira hozzávagyok szokva a sötétségre hogy fel se tűnt. Csak az ablakon beszűrődő utca lámpa fénye világította be a szobámat. *~Milyen jó lenne ha lenne néhány gyertya Romantikus lenne. Romantikus? Tényleg elszédített ez a férfi. ~*gondolkodom mosolyogva majd megcsóválom a fejem, hogy kiűzzem a furcsa gondolatot elmémből. Az ágy melletti éjeli szekrényhez lépek amin egy éjeli lámpa van.* -Zavar a sötét, kapcsoljak villanyt? *kérdezem és várom a válaszát mert nekem mindegy hogy a sötétben ülünk vagy sem.*
//fagy//

-Köszönöm. *mosolygok rá. *- Nem zsibbadsz még? Hisz már egy ideje itt guggolsz mellettem. * mosolygok rá. Kicsit mókás a helyzet mert a székem mellett guggol már egy ideje. *- Kérsz még egy kis bort? *kérdezem csak hogy a csöndet megtörjem. Nem az a tipikus kínos csend van köztünk. Ez valami más. Szikrázik köztünk a feszültség amit soha nem éreztem még. *~ Vajon mi ez az érzés? Kellemes még is borzongató ez az érzés.~*

//olvad//
-Örülök. *válaszolom mosolyogva és az arcát cirógatom. *~ Valami zavarja. Ez biztos. De ha készenáll rá elmondja. ~*gondokodom és a szemébe nézek. Örvényként ránt magába a tekintete és nem ereszt. Lassan nagyon lassan közelebbhajolok hogy lágyan megcsókoljam. Szívem majd ki ugrik a helyéről. És légzésem önkéntelenül is felgyorsult, az érintésétől. * - Remélem egy nap elmondod mi az amitől feszült vagy. És én megvárom még kész leszel rá.*mondom miután megszakítottam a csókot. És mosolyogva figyelem őt.*

*Nevetve ölelem át nyakát és bújok hozzá. Érzem hogy olyan személyre találtam akiben megbízhatok és akit szeretek. Ahogy átölelem egyik kezemmel lágyan túrok a hajába, és másikkal simogatom a hátát. Furcsa ez a helyzet még is élvezem. Minden egyes érintésénél mintha áram cikázna végig rajtam. De érzem hogy valamiért feszült. *- Mi a baj szerelmem? *kérdezem hallkan de nem engedem el.*

*Hátra vetem fejem kacagás közben, mert mulatatt a válasza. Igaza van hisz mindkettőnkben egy ragadozó rejlik. Soha senki nem keltette fel az érdeklődésemet. De ő rögtön az első pillanatban. Mindketten vadászok vagyunk. És mindketten egymást szemeltünk ki prédának. *Most én hajolok közelebb és szenvedélyesen megcsókolom. *~Lehet hogy ragadozó, de én se hagyom magam. ~*mosolygok bele a csókba. Majd mikor elválnak ajkaink homlokának döntöttem homlokom. *- Lehet igazad van de a vadászat csak most kezdődik.*vigyorgok rá.*

*Mosolyogva hallgatom amit mond. *-Akkor kölcsönösen megmentettük egymást. *mondom és hagyom hogy megcsókoljon. Valamivel vadabb a csókja mint eddig, de még is jólesik. Ugyanolyan hevesen viszonzom csókját majd zihálva nézek a jég kék szemébe, ami álandóan rabul ejt. Teljesen elveszek a tekintetében. *- Melyikünk is a ragadozó? * kérdezem egy egy vadmaska vigyorral. Nem birtam megállni hogy ne hecceljem. *~Senki nem volt még rám ilyen hatással.~*

*Egyet értően bólintok, mert tényleg nem átlagos a múltunk. Hirtelen felkel és átölel. Szélesen elvigyorodom mikor azt mondja hogy az ő ragadozó macskája vagyok. *- Ragadozó ösztönből te sem szenvedsz hiányt. *mondom vigyorogva és viszonzom az ölelését majd én is adok neki egy apró puszit. *Szeretlek. Nélküled még mindíg a sötétségben bolyonganék. *suttogom fülébe. Behunyt szemmel élvezem biztonságot nyújtó ölelését. *~Nagyon szeretem és meghalnék érte. ~*gondolkodom mosolyogva.*