Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Diák Hozzászólások száma : 214 Kaszt :

*Egy kicsit fáradtan de azért viszonylag jó kedvel sétál az iskola fojosóin. Lófrál de minek? Hát mert az unalom majd megette a szobájában, ami mostanság eléggé gyakran vesz erőt rajta. Foggalma sincs hova menjen, vagy hogy mit csináljon. Tény az, hogy most társaság kell neki és azt a legkönnyebb találni a társalgóban. Így hát arrra veszi irányát. Egyenletes lépked. Egy fekete polot és úgyszintén egy fekete farmert visel. Nagyon nem volt kedve jobban felöltözni hiábba, hogy a napalok melegek de az esték azért még eléggé hüvösek de ez valhogy most a legkisebb gondja. Benéz egyik ajtórol a masikra és csak nem talál senkit, majd benéz a Nyugalom terem ajtaján is. Boldogan veszi észre, hogy valaki van odabent. Seperc alat belép az ajtón és hirtelen egy óriasi mosoly huzódik el a szályán.* - Szia! * Mondja hangosan* - De jó, hogy itt láttlak! * Mondja miközben már a lánnyal szemben áll.* - Leülök ugye nem zavar? * Kérdi de választ nem várva már le is ült.* - És hogy vagy? Mit csinálsz erre, magadban vagy vársz valakit? *Szinte szóhoz sem hagyja jutni a lányt anyit kérdez vágül csak befogja a szályát és várja a válaszokat.*

Vendég

- Jól van már, meg sem szólaltam! Hülye tyúk... *Dörmögi az orra alatt, és a társalgót elhagyva inkább átmegy a nyugalom termébe. Leveti magát az egyik párnára, és kidől a földön, krém színű, tütühöz hasonló szoknyája egyenletesen terül el mellette. Ismét unja a fejét, és társaságra vágyik... Ám úgy tűnik a szomszédos helyiségben lévő hölgyike most épp nincs csevegő kedvében. Pedig Aimee igen barátságosan pattant oda hozzá, és érdeklődött az általa épp olvasott könyv felől.* - Mennyi antiszoc jár ebbe az iskolába... *Mondja fej csóválva, majd ülő helyzetbe tornázza magát. Bokáit megfogva, tűnődve pillant körbe a szobában.* ~ Nem hiszem el, hogy hétfő este van, és a fene se jár erre! ~ *Puffog magában, miközben valami unalom elűző tevékenység, vagy csupán tárgy után kutat mandulavágású, világoszöld szemeivel.*

Vendég

*A lány felkiáltására azonnal adja a választ, majd amikor a lány és a farkas egyszerre reagálnak, akkor csak felkacag.*
- Nyugalom. Az orros kutyákra szerintem nincs hatással a hely.
*Mondja továbbra is nevetve, majd amikor a lány felül, és a kezét nyújtja, felpattan, és megfogja azt.* - Nos... akkor Avanti! *Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd kézen fogja a lányt. Azonban egy pár pillanatra még megáll.*
- Nos... Kedves Angyalom... készülj fel egy lélegzet elállító utazásra. Olyanra, amiben még sosem volt részed. Olyan dolgokat fogsz látni, ami keveseknek adatik meg.
*Mondja mosolyogva, majd megindul kifelé, a lányt kézen fogva, és maga után húzva. Hogy hová? A szobájukba? A kastély másik részére? Vagy talán tényleg egy bolygóra? Nos... az jó kérdés.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Márc. 31, 2011 8:20 pm

-De az egy város! *kiált fel, aztán meg is kapja a választ, hogy mint a város. De mégis más. A kutyákra, orr nélkül csak az orrához kap, reflexből, ahogy farkasa is, halk nyüsszentéssel. A lány finonam beletúr az ordas bundájába, és úgy pislog a fiúra, aki egyre butább és butább dolgokról mesél. Dolgokról, amik nem léteznek.. A Tardis? Nem.. lehetetlen.. de pont a varázslat világában? Talán van valami kütyüje a srácnak, vagy az apjának, amivel lehetséges. Talán a család, és onnan jön mindez. A cirógatásra csak felpislog a fiúra, majd a farkas határozott rántása segedelmével felül, átkarolja az ordast, hosszasan, mintha gondolkozna, majd elkuncogja magát, a farkas megnyalja a száját, és úgy dönt, nem igen van veszteni valója. Feláll a földről, a farkas megcsóválja a farkát, Sarah pedig kezet nyújt Jhon, a Doktor felé. Ha egyszer úgy akarja..*

Vendég

*Amikor a lány azt sóhajtja, hogy reméli, a srác csak biccent. Majd amikor Sarah kérdez, Jhon csak felkuncog.*
- Van egy bolygó. Az a neve, hogy Barcelona. Mint a spanyol város. Csodálatos. Keveredik valahol a reneszánsz, és a modern kor. De nem ez a legnagyobb. Hanem az orr nélküli kutyák. Képzeld el... Olyan kutyák, mint itt a földön... De nincs orruk.
*A fiún látszik, hogy egyre nehezebben tartja vissza a nevetését.*
- Egyszer elviszlek oda, ha szeretnéd. *Mondja villantva egy mosolyt, majd leheveredik a lány mellé, és úgy pislog fel Sharára.* - A csillagok bizony nem csak gázgömbök. Annyi létező faj... annyi lény... annyi csoda van az égen. És legalább annyi szörnyűség, és veszély. De ha velem jössz... nem kell félned semmitől. Elvégre én vagyok a Doktor. Mindenhol ismerik a nevem.
*Mondja kedvesen nézve a lányra, majd megcirógatja annak arcát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Márc. 31, 2011 8:06 pm

*Amikor a fiú feljebb emeli a fejét, akkor csak felsóhajt, és mosolyogva tűri el a hajából azt a néhány kósza tincset, melyek únos, úntalan visszasuhannak.* -Remélem. Nagyon remélem, hogy nem túl későn.. *fújja ki a levegőt, majd néhány kósza pillanatig belenéz a fiú szemeibe, hagyja, hogy az elvesszen a tekintetében, majd nagy sóhajjal dől hátra, lábait törökülésben tartva továbbra is, kezeit kinyújtva, a plafont figyelve.* Egyik kezét felnyújtja a plafon felé, miközben békésen pihenget a párnokon.* -Tehát a csillagok nem csak gázgömbök.. Mesélj még ezekről a világokról! Mi volt a kedvenc helyed? *érdeklődik tovább, mintegy terelve a témát tulajdonképpen. Nem akar sokáig az emberekről csevegni.*

Vendég

*Amikor a lány lehajtja a fejét, és a szőke hajzuhatag eltakarja azt a szép szempárt, és a bájos arcot, ő csak lassan oda nyúl, és az állánál megtámasztva a lányt, feljebb emeli.*
- Nem egészen. Ők ketten nem vadásznak rám. Apja és lánya. Az apa a barátom. A lánya... nos...ő kevésbé. De nem olyan vészes.
* magyarázza mosolyogva, majd amikor a lány elkomolyodik, és elmondja az ellenérveit, csak megrázza a fejét. * - Nézd... Mindennek ára van. Ami azt illeti... nem olyan nagy az a pusztítás amit ők végeznek... csak annak tűnik. Nem olyan szörnyű. Lehetne rosszabb is. Nem tudhatod ti hogy kezdtétek... vagy mi hogy kezdtük a fejlődést nem igaz? Az ember is rá fog döbbenni előbb vagy utóbb a hibájára. És hidd el, még idejében fogja megtenni. Vagyis... remélem. Ha nem... hát akkor sajnos a saját hibája viszi sírba a fajt. No persze... lesznek olyanok, akik megtalálják a kiutat. Ők az okosabbak, és a jobb emberek. Ne aggódj értük. Minden nagy faj így kezdte.
* Magyarázza mosolyogva. Majd kisöpör egy pár tincset a lány szeméből, csak hogy ismét elmerülhessen azokban a zöld szemekben. *
- Mit mondhatnék? Szerintem csodálatos fajta. *Magyarázza mosolyogva.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Márc. 31, 2011 7:43 pm

-Perodactilus? *tippelget a szárnyas ragadozóra, a többire meg csak biccentget, így már érti. Egy újabb adalék a játék vagy tán valós? világhoz.* -Így már értem. Tehát ketten maradtak, meg egy lény, és még mindig téged vadásznak? Vagy mindent, ami földön kívüli? *kíváncsiskodik tovább, és persze. Hatalmas lelkesedése neki is van, ami azt illeti, és a kíváncsiságból is bőven fel van tankolva, akár még meríteni is lehetne belőle, és nem fogyna, annyi van. Halvány mosoly suhan át arcán, miközben lehajtja fejét, és haja teljesen eltakarja a külvilág egészét a látásából, és a külvilágtól is őt. Elrejtőzik a hajzuhatag mögé, önkéntelenül, amikor angyalnak nevezik. Ebben a világban miért is ne lehetne? Ha a fiú mondja.. Zavartan simogatja farkasát, miközben aprót biccentget, bólogat néhol, eltöprengve az emberi faj dícsérgetése közepette. Ez egy másik világ. Egy sziget.* -Talán igazad van. Van abban valami, de.. nézz csak körbe. Lehet, hogy fejlődik, de közben ugyanolyan sebességgel dönti romba magát, és mindent, ami körülötte van. Tudom, hogy a fejlődésnek ára van, de.. Nem túl nagy ez? *kérdezi, miközben félredönti a fejét, így a haja félresöprődik a szeméből, ő pedig kíváncsi, kissé talán megtört, mocsárzöld szemekkel figyeli a fiút.* -Mire jó mindez, ha elpusztít mindent? *teszi fel az újabb kérdést. melyre talán nincs válasz.*

Vendég

- A Torchwood egy szervezet, ami a földönkívüli jelenségek kivizsgálására hoztak létre...Miattam. Más kérdés, hogy egy barom szervezet. Túlnyomó részt eltűntek. Melyik így, melyik úgy. Mármint... a "kirendeltségeik". Egy maradt fenn... azaz... abból az egyből két személy. És egy pretopta...vagy mi a nyavalya az a szárnyas hüllő.
* Magyarázza a lánynak, ha már ennyire érdeklődik, és nem küldi el őt melegebb éghajlatra. Majd a hirtelen felriadásra, és kérdésre, a Doktor, csak megvonja a vállát.*
- Mit mondjak? Annyira zseniális lények. Egyszerűen... elbűvölőek. Bizony bizony Angyalom. Zseniális a kreativitásuk, amikkel képesek a dolgokat formálni, és változtatni. Az az egyszerűség, ahogy a törékeny testükön túllépve olyan dolgokat hoznak létre, amik segítségükre lehetne az életben... Gondolj bele... Az ember Nem tud repülni. És erre feltalál valamit, ami lehetővé teszi számukra a légi közlekedést. Leonardo egy ZSENI volt. Nem kicsit haladta túl a korát. No jó... persze ebben segítségére volt egy rend is... de az más kérdés. Elképesztőek... Csodálatosak... imádnivalóak... megunhatatlanok!
* Magyarázza egyre nagyobb lelkesedéssel a fiú. No és persze. Ha ő maga egy Időlord... akkor a lány miért ne lehetne más? Hiszen annyi minden van a földön, és égen mit az egyszerű ember nem ismer.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Márc. 31, 2011 7:18 pm

-Az emberből.. *mosolyodik el sejtelmesen, mintha ő kívül helyezné magát az emberi fajon, mintha nem lenne ember.. Mintha..? A szavakra, az idegen kifejezésekre kissé ráncolja a homlokát, meg a szemöldökét.* -Torchwood..? Már említetted, de ő kicsoda? *dönti oldalra a fejét kissé értetlenkedve, kíváncsian, miközben csak úgy kavarognak a szemei. Bizony, erőteljesen és könnyen el lehet veszni ezekben a szemekben, éppen ezért olyanok, amilyenek. Az más kérdés, hogy a lány mennyire és hogyan tud elveszni mások szemeiben. Főleg sehogy sem. A hirtelen kijelentésre kissé megrázza a fejét, mintha összerezzenne annak hirtelenségén.* -Mégis.. mi az, amit szeretsz bennük? *kíváncsiskodik, mintha bele menne a fiú játékába, osztozna a bolondériájában, mert tényleg érdekli, mit lehet szeretni azon a fajon, amit úgy neveznek, hogy ember. Ő eddig semmi nagyobb erényt nem fedezett fel bennük. Más kérdés, hogy emberek nélkül minden bizonnyal ő sem tudna élni. De azért nem kedveli őket. Ezért is helyezi magát kívül az embereken.*

Vendég

* Amikor a lány felül, és végig hallgatja a történetet, majd elmondja a dolgokat. A fiú mosolyogva biccenti félre a fejét, majd a farkas felé is elenged egy kedves, barátságos mosolyt.*
- Én a madárijesztőktől nem irtózom. Sokkal félelmetesebb dolgok is vannak náluk. Mint például a Vashta Nerada... vagy a síró angyalok. csak hogy kettőt említsek a sok közül. Jó persze... itt megtanítottak titeket védekezni a síró angyalok ellen... de más dolgok... teljesen más szemszöget váltanak ki az emberből.
* Mondja a fiú, miközben mosolya egyre jobban tűnik el.* - Sok mindent láttam. És sok dolog van, ami nagyon csúnya benyomást tett rám. A Dalekek... de még a Torchwood is. Nem szeretem őket. Legalábbis... azokat nem, akik miatt felnyílt a repedés. * Magyarázza csöndesen. A szemeiben mintha apró bánat szikrák pattognának. Majd felnéz a lányra, és ezek semmivé foszlanak. Hogy őrült? Ha igen, akkor valóban a csendes fajta, aki nem árt másoknak. Csak a saját bolondériáját tálalja érdekesen színezve a "normálisak" hétköznapjait. Ezt mindenki kezeli ahogy akarja. Elfogadja, vagy elveti. Az ő dolguk. Ő tud amit tud, hisz amit hisz. És neki ez elég. Békés természetéből kifolyólag nincs ártalmára másoknak. Csupán akkor nyúl az erőszak eszközéhez, ha ártatlan életek forognak veszélyben.*
- Érdekesek az emberek. Szeretem őket. Nagyon szeretem őket. *Magyarázza hirtelen váltva témát. Közben végig a lány szemeit figyeli. Szinte elmerül a mocsárzöld tükrökben. Elmerül, ahogy a mocsárban szoktak az óvatlan emberek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Márc. 31, 2011 6:46 pm

*Feltornássza magát törökülésbe, békésen, miközben a farkas az ölébe ejti a fejét, és a megnevezésre csak halkan morrant, megcsóválva a farkát, majd végleg elnyúlik. Versenyt futottak, és kicsit kifulladt, akár csak gazdája, csak rajta nem látszik. Jhon szavaira hevesen bólogat, majd a tükrös részre felpislog a tükörre, kíváncsian, érdeklődve, és csak hallgatja a történetet. Mindig is élvezettel hallgatta az efféle történeteket, szereti a meséket. Kérdés, hogy elhiszi-e, hogy a fiú tényleg az-e, akinek mondja magát, vagy egyszerűen egy hóbortos, bolondos fiú, aki elképzelte magának, hogy mi, vagy ki ő, és annak alapján éli az életét. Kérdéses.. Az bizonyos, hogy egészen megkedvelte ezt a furcsa, mások által őrültnek nevezett fiúcskát. Az bizonyos, hogyha őrült is, akkor csendes őrült, inkább egy játékos kölyök, akinek a játékába a lány szívesen belemegy. Mintha színész lenne. Vagy az élet maga csak egy játék lenne, ahol bármilyen szerep megengedett.* -És ha meglátod oldalt, akkor tudod, hogy igazi.. húúú, ez érdekes. Mindig is féltem a madárijesztőktől.. *rázza ki hirtelen a hideg, idegesen öleli át saját felsőtestét, és kezdi egyik karjával a másikat dörzsölgetni.*

Vendég

*Amikor a lány ledönti a lábáról, mosolyogva öleli magához a kismacska gyanánt bújó lánykát. Majd amikor az kicsit hátrébb mászik, akkor ő is feltornázza magát a könyökére.*
- Háááát... Kukucska jól tette, hogy jelezte, hogy itt vagyok. Különben most egyedül üldögélhetnék itt egymagamban.
* Villant egy újabb vigyort a lányra, majd a szemeit végigfuttatja annak testén. Félrebiccenti a fejér, úgy még egyszer, majd a kérdésre, hogy mit lát a tükörben, csak megvonja a vállát.*
- Egy régi incidens maradványképeit. Onnan tudom, hogy a tükör valódi, hogy látom ezt az egy apró momentumot. Ha egy helyre figyelsz a tükörben... és a perifériás látásod legszélén meglátsz mozdulni valamit... vagyis... valakit... Ő az akiről tudom, hogy a tükör igazi. Hosszú ideje... egyszer... volt egy afférom egy családdal. Örökké akartak élni. Úgy, hogy az én életemet csapolják meg. Hiszen tudod... Én vagyok a Doktor. A család örökké él. Az apa egy járatban, egy törpe csillag kohójában készült lánccal megbéklyózva. Az anya egy összeomló galaxis magjában... egy fekete lyukban. A fiú egy angliai mezőn, madárijesztőként az időből kiragadva. És a kislány. Tükörbe zárva. Minden tükörbe. Ha figyelsz... megláthatod bármikor.
*Mondja a fiú egyre komolyodó hanggal. Majd a végére már az arca is merev, sziklaszilárd maszk. Ő nem tett rosszat. Ő megadta nekik az örök életet annak ellenére, hogy őt meg akarták ölni. Na jó persze... már ha igaz az, amit ő állít... hogy Ő a Doktor... Egy az utolsó Időurak közül.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Márc. 31, 2011 6:29 pm

*A finom megdermedést ézékeli, de nem igen tudja hova tenni, majd a kérdésre csak félredönti a fejét.* -Hát, így még nem neveztél.. *de aztán a fiú is kijavítja magát, így a lány csak elveszi a kezeit, és hagyja, hogy a fiú megforduljon, majd, amikor átölelik, akkor máris a fiú nyakába zúg, és szorosan megölelgeti, és hozzábújik. Ő így szoott köszönni olyanokkal, akiket szeret, meg akiknek szereti a kisugárzását, és Jhon tipikusan ilyen, és ezen kevesek közé is tartozik. Itt ugyanis még alig ismer ilyen embereket. Néhány pillanatos bújás után hátrább dől, és csak felpislog a kékes-zöld szemekbe a maga mocsárzöld, kavargó tekintetével.* -Ismét? Nem tudom. *vonja meg finoman apró vállait, amiket alig fed valami, ugyanis egy zöld pólót visel, ami olyan, mintha szó szerint letéptél volna az ujjait, nadrágja egy sötétzöldes-barnás nadrág, lábán sima, szakadtas tornacipőt látni most is.* -Csak erre jártam, és Quequatzu jelzett, hogy érez, gondoltam benézek. Mit láttál a tükörben? *kíváncsiskodik, átnézve a fiú vállai felett.*

Vendég

*Amint eltakarják a szemeit, elmosolyodik. Nem sokan játszanak vele ilyet. Azaz csak egy ember szokott... de az magasabb a mostaninál. Azonban a vibrálás is más. Annak a másiknak erős vibrálása van, ami az övével annyira disszonáns. Ez azonban... csöndes...nyugodt...harmonikus... akár ha... Itt Sarah egy pillanatra érezheti, hogy Jhon kicsit megdermed, de ez gyorsan fel is enged.*
- Rose...Rose Tyler?
*bukik ki belőle önkéntelenül a kicsit döbbent kérdés. Aztán megrázza a fejét.* - Nem... nem lehetsz Rose. Pedig milyen hasonló a kisugárzásod. És a neved csengése is... majdnem mint a Tayler... Taira.
* Súgja mosollyal az ajkain.* - Örülök, hogy itt vagy. Mi szél hozott ismét hozzám? * Kérdi mosolyogva, miközben lassan megfordul, és a lány feneke felett a derekánál karolja át a leányzót, miközben kedves-sármos mosollyal pillant a lány szemeibe a saját kékes-zöld tükreivel.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Márc. 31, 2011 6:14 pm

*Amint a fiú elnéz valamerre, egyszercsak két aprócska, vagy inkább közepes méretű, de kisebbnek tekinthető kéz takarja el a fiú szemeit, és egy viszonylag meleg test ér hozzá a hátához, de csak alig. A felfokozott szívverés azonban hallható, a lány minden bizonnyal futott eddig, a mellette, halkan csaholó farkas is ezt erősíti. A kutya-szerűség végignyúlik a földön, egy halk nyusszanással. A lány pedig csak kuncog egy kicsit, miközben igyekszik nem a fiú nyakába lehelni, miközben egészen magabiztosan tartja a fiú szemei előtt a kezét, eltakarva előle minden láthatót.* -Who am I? *kérdezi egészen dallamos hangon, miközben kezei kicsit megmozdulnak, érezhető, hogy lábujjhegyen áll, és a testsúlyát helyezi át egyik lábáról a másikra éppen.*

Vendég

*Csöndes léptek hallatszanak a folyosókról. Egy határozottan jóvágású srác sétál be. Egy fekete hajszálcsíkos öltönyben, egy kék nyakkendővel, fehér inggel, és egy piros tornacipőben. No meg persze az öltönyön az elmaradhatatlan halványbarna hosszú ballonkabát.
A hajába túr, és hátra simítja azt. Nem volt könnyű napja... és nem is nagyon akar most ismét konfrontálódni valakivel. Így aztán csak csöndesen az egyik nagyméretű tükör elé sétál, és megigazítja a nyakkendőjét, miközben végig néz a tükörből a szobán.
Ajkain egy mosoly fut végig, ahogy a szeme sarkából meglát egy apró mozdulatot. Vagy talán csak a képzelete játszott vele?
- Ez egy igazi tükör...
*Jelenti ki csöndesen, majd még egyszer elnéz arra, amerre a mozgást látta vélni. Egy újabb mosolyt enged ajkaira, majd fordul egyet, és elindul az egyik babzsák fotel felé, hogy leüljön, és nyugodtan magába mélyedhessen.*

Vendég

-Igenis anyu!*mondja nevetve, majd hirtelen elalszanak mind a ketten*

//fagyi//

Vendég

*A lány elfogadja Réka ajánlatát és le is fekszik/ül valahol Evan és Réka között, és hamarosan el is alszik, bár még egy ideig ébren van és ő is beszáll a beszélgetésbe. A lány kérdésére elmosolyodik.* - Az enyém eredeti. De azt én se bírnám ki ha az egész család szőke lenne velem együtt. *Mondja kissé nevetve. Aztán ugye a fiú kérdez, mire elmosolyodik.* - Semmi érdekes, csak a megszokott. Bár érdekesebbek a napjaim mióta ő megvan. Na és efléd mi a helyzet? Úgy kaptam az Allis-Erás program után. Mindenki kapott ajándékot aki itt volt és én őt kaptam. *Mondja mosolyogva és újra a sárkányt simogatja, az persze alszik tovább. Nem zavartatja magát. Mikor a fiú egy kókuszgolyót dob a mókusnak, összeszűkülnek a szemei és nem épp kedvesen néz a fiúra.* - Attól még nem kell rászoktatni. *Mondja eléggé éles hangon a fiúnak.*

Vendég

*Lefekszik a párnákra, és a kutyája is mellé fekszik, így majdnem ugyanolyan magasak, pedig Evandrus sem alacsony a 178 centijével. Átkarolja kutyáját, és simogatja a nyakát, aminek köszönhetően a kutya elalszik.* - És mi ujság veled mostanában? Hol szerezted azt a gyíkot...illetve bocsi sárkányt? * kérdezi a lánytól, és szabad kezével kitapogatja a táskáját, és elővesz egy vödör kókuszgolyót, és megkínálja vele a lányokat, dob egyet a mókusnak, mire az reflex szerűen elkapja a levegőbe, majd ő is eszik egyet.* - Azért egyszer kétszer egy kókuszgolyó belefér neki *mondja, amikor a lány furcsán néz*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 23, 2011 7:49 pm

*Mikor a srác felsegíti, akkor könnyen talpra áll, érezheti a fiú, hogy milyen könnyű és dinamikus a lány, alig kell rajta rántani. Kicsit leporolja magát, majd mosolyogva megrázza a fejét.* - Semmi gond, csak kizökkentett és hirtelen nem értettem a helyzetet, hogy hogy is került ez a kutya ide. Amúgy jól áll a lila. Nem mintha tudnám, hogy más ruha hogy áll, hiszen most látlak először. *Mondja gyermeteg mosollyal, szeleburdin össze-vissza beszélve. Mikor Réka felajánlja, hogy feküdjön le, akkor biccent és odasétálgat és nem nagyon tudom hogy van az elrendezés, de valahol Réka és Evan között ücsörög le, persze nem úgy, hogy kitakarja őket egymás elől.* - A tiéd eredeti, vagy festett, mint az enyém? Én eredetileg szőke voltam, de miután a családban vagyunk vagy 15-en, és mindenki szőke volt... zavart. Mágikusan festett, már lilán is nő. *Mondja büszkén, mosolyogva, bár ez Evant valószínűleg nagyon nem köti le, szóval inkább elhallgat és szépen pihenget, pislogva a kutya felé nézve.* - Nagyobb, mint én... *Suttogja miközben az állatka felé pislog, már megint kissé révetegen, mintha kívülálló lenne, mintha a testéből kiszállva figyelné azt, amit lát.*

Vendég

*Mosolyogva figyeli a lányt, és közben persze a mókust simogatja. A peléjére emlékezteteti, az is nagyon aranyos. Mikor Val elesik fel is ugik, hogy segítsen a lánynak, de Evandrus megelőzi, így visszafekszik. a mókus az most az ölében helyezkedett el, a kis sárkány meg mellette alszik. A lány bemutatkozására bólint egyet mosolyogva.* - Örvendek Val. *Mondja a lánynak, majd közben Evandrusnak is bólint egyet.* - Kár, hogy nem lila a hajad, úgy már hárman lennénk. *Mondja kuncogva a lány, majd Valra néz.* - Nem ülsz le, vagy fekszel? *Kérdi a lánytól és a nagy párna kupacokra célozgat.*

Vendég

*Odalép a lányhoz, és felsegíti* - Bocsi, csak egy kicsit hiperaktív mostanában, de amúgy nem bánt! Evandrus Njord vagyok! *mutatkozik be a lánynak, és megsimogatja a kutyáját.* - Hát ő inkább csak ilyen hangulatom volt, meg ez volt az egyetlen vasalt ingem *mosolyog a lányra, és helyet foglal az egyik párnakupacon Rékával szemben*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Márc. 23, 2011 7:08 pm

*Szinte olyan réveteg a szeme, nem is fókuszál a bent lévő lányra, mintha csak egy hallhatatlan dallamra, csak a táncra koncentrálna. Valami azért eljut a tudatáig, szóval megtapad benne, hogy miket mond a lán, épp csak annyira "transzban" van, hogy nem reagál. Egészen addig pörög-forog és táncol, mígnem egy kutya megrohamozza. Mivel éppen féllábon volt, a másik lábát nyújtva a fejéhez emelte, miközben kezével szépen magaköré forgatta a szalagot, talán nem csoda, hogy a kutya ahogy kibillenti az egyensúlyából, azonnal jön egy puff. Nem hatalmas puff, csak puff, mert az ő kecses termetével el se lehet érni nagy puffot. Értitek no.* - Auch... *És szépen felnyög, a földön marad, zavartan pislog körbe, hogy mi is történt. Mivel a kutya valószínűleg fölötte áll, ha nem rajta ül, inkább a kezével megtámaszkodik a fenekén ülve, és hatalmas kék szemeivel csak pislogni képes.* - Ő... Jó kutya, szép kutya, ne egyél meg, kutya. *Mondja, egy kicsit nyelve, miközben körbepillant a többiek felé is. Inkább nem kel fel, csak a földön csúszna hátrébb, el a kutyustól, hogy úgy álljon majd talpra, hogy nincs a közelben és nem eszi meg, míg nem figyel.* - Val. Mármint Val vagyok, és köszönöm Réka.

Vendég

*Nyugodtan fekszik a párnák közt és a sárkányka fejét simogatja mosolyogva. Hát igen, imádja ezt a kis lényt. Hamarosan betáncikál egy újabb lila hajú lány, aki úgy tűnik észre sem veszi, de ez nem zavarja őt. Figyeli ahogy a lány táncol, majd szép lassan leesik neki, hogy még nem is köszönt az ismeretlen lánynak.* - Szia. Horváth Réka, Allidon. *Köszön mosolyogva a párnák közül egy intés kíséretében. Nem nagyon akarja megzavarni a lányt, így most nem fog felkelni és oda menni, majd kezet fogni. Nem, inkább figyeli a táncot, már ha még táncol a lány.* - Szépen táncolsz. *Dicséri meg a lányt egy kedves mosollyla az arcán, majd hamarosan lerohamozza egy mókus, és van egy sejtése, hogy ki lehet a gazdája. Végülis csak egy embert ismer akinek mókusa van. Mikor Evandrus belép kissé lesokkol.* - Téged is elkapott a lila mánia? *Kérdi a lány Evandrustól vigyorogva.*