Erkély

Tárgy: Re: Erkély Kedd Nov. 29, 2011 4:26 pm

First topic message reminder :

-Oh, így már értem. *Pillant a gyűrűre. Mondjuk tényleg nem a megszokott formájú darab, manapság nem sok fiú visel gyűrűt, főleg nem ilyen régies kinézetben. A fokhagyma kérdésre picit azért behúzza a nyakát. Végülis tényleg buta kérdés volt, de mit tudhat egy sima ember ezekről a dolgokról, főleg ha az amúgy egyáltalán nem ért a sötét dolgokhoz.* -Napirend...és étrendbeli változás ugye? *Próbál a helyzettel viccelődni picit, de még egyelőre saját maga számára nem teljesen vicces a helyzet. A többire figyel nagyon és hallgatja a beszámolót. Erről nem tudott, de akkor nem valószínű, hogy sikeres lesz a téli nagy karácsonyozás.* -Oh, értem, akkor jó eséllyel nem lesz esély nyugodt ünneplésre. Kár. *Szontyolodik el egy kicsit, de amikor a srác megfogja a kezét mosolyra vált a kissé legörbült szájszeglet. Közelebb húzódik, és belesimul az ölelésbe.* -Akit? *Áh, nem akar ő kierőszakolni semmit, meg amúgy is lehet, hogy pont nem is tudna mit kezdeni egy szemtől szembe megkapott információval. Végül aztán kicsit újfent elbizonytalanodik.* -Én tényleg nem tudom mit kezdjek veled...annyira mások vagyunk nem? *Kibontakozik az ölelésből.* -Veled túl sok rossz történt, velem pedig túl kevés, és ez gátat verhet közénk. Én nem tudnám végignézni azt, hogy te valakit... *Sejthető, hogy a befejező szó a "megölsz".* -Sőt még, ha tudok róla se biztos, hogy tudnám kezelni. *Teszi még hozzá.* -Vagy talán idővel? Vagy szerinted van, ami áthidalhat ilyen különbségeket? Azt se gondolnám, hogy jó kedvvel jönnél el velem bevásárolni, én pedig nem tudom magamat meghazudtolni. Sok minden fontos nekem, ami a te értékrendet szerint biztosan csak...butaság és jelentéktelenség. *Oldalra dönti a fejét picit. Talán, amit Nicolas lát benne nem több csak szimpla vonzalom, netán valami olyat, ami a saját sötét múltjából időnként visszarántja, de lehet hogy soha nem tudna azonosulni ezzel.*

Vendég

* Exan fejében össze vissza kavarognak a gondolatok, vajon ki mondott ilyet a lánynak, hiszen szó sem volt ilyesmiről. Hirtelen nem tudott mit válaszolni, inkább csak megrázta a fejét, teljesen elképedt.. Ő is a tájra nézett, majd vissza a lányra, akinek mintha a szemei könnyesek lennének, sőt azok is..
- Ezt ki mondta neked Art? Nem volt köztünk semmi * Válaszolta a lánynak, viszont eléggé zavarba jött amikor meglátta, hogy a lányt ez szomorúsággal tölti el, talán a lány komolyabb érzéseket táplál iránta.. Mondjuk ezt már sejthette, hiszen a patakparton elcsattant egy játékos csók, amit Artemis kezdeményezett és amit aztán a véletlenre fogott a lány így Exan nem is tulajdonított neki komolyabb jelentőséget, hiszen utána meg is beszélték a dolgot és Art-ra még mindig úgy tekint mint egy kis húgra akire inkább vigyázni kell és megvédeni.De azért mélységesen meglepődött.
- Ez ömm ez zavar téged? * kérzdezte kicsit zavarodottan közben a lány arcát fürkészte, remélte, hogy már nem sír nagyon nem tudott ebben a pillanatban mit reagálni, egyszerűen nem szereti ha az emberek szomorúak körülötte, pedig mostanában sokan voltak azok.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Ápr. 04, 2012 10:36 am

Hát......Én ugy hallottam,hogy együtt vagytok Cattel.*mondja közben lehajtja a fejét igy a haja a szemébe hullik és srác nem látja,hogy könnyes lesz a szeme*a napokban hallottam ezt ezért gondoltam,hogy nem zavarlak benneteket*folytatja közben a messzibe tekint de a szemei még mindig könnyesek*

Vendég

* Pamacs szokás szerint akcióba lendülve betámadja Exant, aki csak mosolyok majd felkapja a kutyát kezébe. A lány szavai kicsit meglepték a srácot, sok mindenről lemaradhatott, kérdőn pillantott Art-ra. Majd megrázta a fejét.
- Velem és Cat-tel akármikor jöhetsz sétálgatni. * Válaszolta a lánynak, közben feljebb húzta cipzárját dzsekijén.
- Egyáltalán nem zavarsz, butaságokat gondolsz! Amúgy hogy érted azt, hogy Cattel nyomulnék?? * Szemei elkerekedtek, a lány kijelentését kicsit félreértette ezért gondolta rákérdez inkább. *

Tárgy: Re: Erkély Szer. Ápr. 04, 2012 10:28 am

Hát az igazat meg mondva nincs akivel kijöjjek sétálni meg ilyenek.Te Cattel nyomulsz vagyis vele vagy együtt igy zavarni se akarok.Köszi,ugy gondoltam rám fér a fazon váltás igy valahogy jobban érzem magam*Mondja közben pamacs akcioba kezdett és Exan ölébe fészkelte be magát*

Vendég

* Szóval Exan éppen kocogott volna visszafelé a lépcsőn, de az ajtóban észreveszi a kék hajú lányt, majdnem neki szaladt.
- Nahát szia, tényleg régen találkoztunk, múltkor hirtelen el kellett menned valamiért. * Tekintete a lány extravagáns kék hajára téved
- Múltkor észre sem vettem,egész jó de mi ez a hirtelen stílus váltás? * Kérdi a lánytól majd lassan visszasétál az erkélyre kezét zsebreteszi és a korlátnak háttal dől.
- Szia pamacs * Mosolyog a kiskutyára őt is régen látta már, sőt Artemist is egyre ritkábban látja mostanság.
- Elfoglalt vagy mostanában? Alig látlak.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Ápr. 04, 2012 10:15 am

*Lassan el sétál az erkély alatt közben fel pillant és meglátja Exant igy köszön neki*Szia!mizujs?rég láttalak.*mondja neki immár mellette áll az erkélyen Pamaccsal a kezében*

Vendég

* Exan kocog az erkélyre, gondolta befejezi a futást, ha már tegnap a rossz idő miatt nem sikerült neki. Sport dzseki van rajta és torna cipő, néha még eszébe jut a tegnapi rosszul sikerült estéje, de az erkélyre kiérve kicsit pihent és kifújja magát. Lekönyököl a korlátra és figyeli az erkély alatt elhaladó diákok sokaságát. A nap is sütött, remek alkalom ez egy edzésre, és egy kis nyugalomra. Kicsit kijjebb hajolt, hogy rálásson a kúria egész területére, majd visszaindult az erkélyről, illetve indult volna.*

Tárgy: Re: Erkély Vas. Ápr. 01, 2012 8:10 am

Szio!Nem beszéltem még mert nem találkoztam vele,nem rég keltem és ki hoztam Pamacsot sétálni tudod tegnap emlitettem*mondja közben a kutyus magán akcioba kezdett össze-vissza nyalja Cat-et*Hello nyugszik már.*szol mosolyogva a kutyusra rá és egy kis törölközöt varázsol Catnek*Tessék töröld le.*mosolyogva várja mig a barátnöje letörni a nyálat*//FAGY//

Tárgy: Re: Erkély Vas. Ápr. 01, 2012 8:04 am

* Cat ijedtében üléséből rögtön a földön találja magát, de egy jót nevet az egészen. *
- Szia Artemis! Jó reggelt! Mi szél hozott erre? Megbeszéltétek már azt a dolgot Exannal. * Itt kicsit halkabban beszélt mert nem akarta hogy bárki is meghallja amit motyog. *
- És sziaa Pamacs! Jajj de aranyos vagy! * Majd megsimogatta a kutyuska fejét. Most számított rá hogy össze vissza nyaldossa az állat de őt ez nem zavarja. *

Tárgy: Re: Erkély Vas. Ápr. 01, 2012 7:59 am

*Lent sétál a parkban közben Pamacsra figyel ne menjen nagyon messze el,most kék farmerban ugyan olyan topánkában és sötétkék garboban van a haja össze van fogva lofarokba~nem tudom találkozok-e valakivel de jo lenne ha Exannal dülöre tudnék jutni~gondolja magában közben a labdát dobja el amit Pamacs vissza hozott közben Cat-et veszi észre az egyik erkélyen oda sétál az erkély alá és pálca intéssel hatalmasat ugrik,hogy az erkélyen legyen Cat mellett akit nem szándékosan ijeszt meg csak igy sikerül Pamacs a kezében*

Tárgy: Re: Erkély Vas. Ápr. 01, 2012 7:46 am

* Épp hogy felkelt kényelmes lakosztályából, rögtön leballagott a harmadik emeleti folyosókról egészen az első emeleti erkély. Már egyszer járt, akkor egy tünde fiúval találkozott aki látszólag most nem volt jelen. Kiült az erkély korlátjára és onnan figyelte a természetet, és a gyönyörű tájat. Persze közben reménykedett hogy azért hátha összefut valakivel. *

Tárgy: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 5:43 pm

*Eiron adott esélyt régebben az embereknek, hogy bizonyítsák: az emberi faj is van olyan értékes, mint a tündék népe. Sajnos sokat csalódott, bár botorság lenne egy-egy ember rossz döntései miatt teljesen elzárkóznia mások gyermekeitől, mindazonáltal vannak fenntartsáai diáktársaival szemben és amikor olyan nebulókkal találkozik, akik meg sem közelítik az ő szintjét, akkor végképp nem szívesen bocsátkozik semmiféle kommunikációba. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy cat nincs egy szinten Eironnal, hisz bár a fiúban tombol a tünde nemesség és természetszerűleg magasztosabb teremtés, mint mondjuk a lány, de nem szívesen felel olyan kérdésekre, amelyek semmifél intellektuális mélységeket nem érnek el. Mint minden társa, ő maga is szeret filozofálni, szereti a nagyon mély gondolkodású lényeket, legyen az ember, tünde, kobold, törp vagy bármiféle szerzet. Sajnos Catnek nem sikerült jó benyomást tennie rá, ami alapból sem könnyű, hát ha még egy viszonylag friss diákról van szó. Nekik nehéz dolguk van egy olyan valakivel, mint Eiron, aki alapjaiban annyira más, mint a többi diák, hogy csak na. Most is csak szippant egy mélyet a hűvös esti levegőben, majd Catre függeszti tekintetét, aki szeretné, ha mondana valamit magáról. Hát a lány kérdését Eiron hamar rövidre zárja:* Nem. *Feleli profán egyszerűséggel, majd hirtelen mozdulattal hátat fordít a lánynak és visszamegy a kúriába. Könnyed, méltóságteljes léptekkel suhan el és el is tűnik az első lépcsőfordulóban. Talán ez udvariatlanság lenne?! Bántó gesztus, amit nem kellett volna meglépnie a belsirionos ifjúnak? Nem, pusztán csak felelt szaktársa kérdésére. Aztán ki tudja, lehet hozza úgy még a sors, hogy egyszer közelebb kerülhetnek egymáshoz, de az is lehet, hogy soha többé nem találkoznak...*

Tárgy: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 5:15 pm

* Catban nem sok gondolat kavargott a hűvös mondatok hallatára. De azért gondolta ő is egy élőlény és csak nem lehet olyan rideg természetű. Hát válaszol a kérdésekre és a kijelentésekre. Bár kicsit kedvetlenül de gondolja csak mosolyt tud csalni egy tünde arcára. Legalábbis bízott benne hogy igen. * Hát én nem tudom hogy a tündéknek mi a szabadság, de gondolom hogy nem egy terasz. Elvégre én nem vagyok se tünde, se kobold maximum egy nagyon kicsit véla, de a tulajdonságaimon ez nem változtat. Mondanál magadról néhány dolgot? Jó lenne megismerni. * Megint ezt a kérdést tette fel, de már maga is unta, mert napjában 4-szer biztos megkérdezi valakitől.*

Tárgy: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 5:06 pm

*Cat amolyan semmilyen benyomást nem kelt Eironban, nincs miért felkeltse a fiú érdeklődését, egy a sok közül. Ő maga, mint minden tünde, kivételesnek gondolja magát. Nem biztos, hogy az (vagyis én tudom, hogy az, de alapvetően nem azért az, mert azt gondolja magáról), de akkor is így érzi. Azt viszont könnyedén realizálja, hogy Cat nem lehet a Nezabar lakója olyan régóta.* ~Új diák... egy új, oktondi kis diák...~ *Gondolja magában, mindenfajta ellenérzés nélkül, bár mint mondottam, pozitív érzéseket sem kelt benne.* Most már kár lenne a múlt hibáival foglalkoznunk. Lehetek még magányos sokáig... *Jegyzi meg, amiből kiderül, hogy neheztelni nem neheztel a lányra és ezért kár bocsánatot kérnie.* Tekintve, hogy ez egy erkély, nem járhatok túl sokat errefelé. Én tünde vagyok, a négy fal olyan korlátokat szab, amelyeket még én sem tudok leküzdeni. Most azonban nem volt kedvem az udvar füvére tenni lábam, ezért jöttem csak ide ki. *Feleli hűvösen, kimérten. Eironban van valami, ami megfogja az embereket. Tipikus "példánya" fajának, így nem csoda, ha az egyszerű emberek érdeklődnek milyen is egy tünde, ráadásul kinézete tükrözi a tünde erényeket: magas, karcsú, könnyed mozgású. Cat is talán kíváncsi a fiúra, de akárhogy is próbálkozik, nincs abban a hangulatba a tündeifjú, hogy bájcsevegjen olyan lánykákkal, akiknél sokkal többet tapasztalt a világban.* Miért, tán te úgy gondolod, hogy egy magamfajtának ez a kis erkély elég ahhoz, hogy érezze szabadságát? *Tesz azért fel egy végső kérdést a lánynak.*

Tárgy: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 4:51 pm

* Még egy jó darabig fürkészi a festői tájat amikor végre elfordítja a fejét a tópart felé néz. Olyan szép, tükörsima vize van és üde ligetek veszik körül. Tengerparton ilyet nem nagyon lehet látni, bár völgyekben annál inkább. Amint nézi a tájat halk neszre figyel fel. Hátra fordul és látja hogy ott van mögötte egy látszólag tünde, kissé ijesztő kinézetű diák. Majd köszönti. Nem hagyhatja szó nélkül. Bár eddig egész könnyen ment az ismerkedés most úgy érezte ez nehezebb lesz mint volt. * - Szia! Cat vagyok. * Mondta habozva. * Sajnálom ha megzavartalak, nem állt szándékomban. Csak...hát.. észre se vettem hogy itt álldogálsz. ~ Mekkora bunkó vagyok! * Gondolta magában majd kérdezett valamit a fiútól. * - Sokat jársz erre felé? ~ Naját ilyen hirtelen kérdést is csak én tehetek fel. * Gondolta kissé összezavarodva. *

Tárgy: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 4:42 pm

*Ahogy az idő múlik és a távolba réved a tündeifjú, megjelenik egy szaktársa is az erkélyen. A lányka látszólag nem veszi észre Eiront, aki nem a korlátnál áll, hanem közvetlenül a terasz ajtaja mellett, hátát a falnak vetve, így nem csoda, ha elkerülte Cat figyelmét, hogy más is van itt rajta kívül. Most a lány áll háttal Eironnak, aki nem is akarja először megszólítani diáktársát, de mégsem járja, hogy ne adjon tiszteletet a másiknak, annak ellenére, hogy valóban nem vette észre a lány. Először csak megköszörüli torkát, hogy Cat felfigyeljen jelenlétére, majd mikor a lány hátrafordul, akkor fejével kimérten biccent és megszólal.* Üdvözöllek! *Köszönti szelíden a lányt és bár hangja -mint általában a tündéknek- nagyon kellemes, mégis távolságtartóan hűvös. Aki egy tünde jelenlétében igyekszik megmaradni, annak számolnia kell azzal, hogy a fák népének gyermekei nem csacsognak felesleges dolgokról, a bizalom pedig olyan kincs számukra, amit sokkal inkább megtartanak maguknak, semmint, hogy másoknak adva felajánlják önnön jellemüket nekik.* Mi szél hozott erre? Nem számítottam társaságra... *Kérdi Eiron és csendesen hozzáteszi, hogy ő bizony az egyedüllétre volt felkészülve és Cat tulajdonképpen hívatlan látogató. Van-e joga egyedül lenni egy diáknak, ha ő magányra vágyik és elvonul a világ elől, de olyan helyre, ahová más is is szabad akaratából kimehet?! Ki tudja?!*

Tárgy: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 4:31 pm

* Cat Morgan egy ki vörös, ifjú diáklány miután távozott a fagyi boltból úgy gondolta még több emberrel akar ismerkedni. Hiszem már elég sok embert ismert meg még maga se tudja pontosan hogy kiket. Miközben haladt át az udvaron csodálatosnak tartotta az üde természetet, a szellő lágy neszét és a kedves erdei állatok halk moraját. Meg is állt egy pillanatra gyönyörködni a tájban de ez nem tartott sokáig. Most vette észre hogy kívülről még meg se figyelte a kastélyt. Ott ahol ő állt jól lehetett látni hogy mi hol van. Sőt még a messzebbre lévő tájakat is tisztán látta a szép, felhőtlen égbolton. Betért a kastélyba. Amint meglátta azt az oszlopot ahol ő várakozott amikor először lépett be a hatalmas épület nagy ajtóján rögtön eszébe jutott az első itt töltött napja. Lassacskán ballagott fel a kastély első emeletére annak is az erkélyére. Amikor kiért a teraszra szemkápráztató élményben volt része. Mintha hirtelen egy művészi tájképet látott volna maga előtt. Ki ült a terasz egyik kőből épített, szépen kidíszített korlátjára és akár egy sas az áldozatát úgy fürkészte a tájat és annak minden részét. *

Tárgy: Re: Erkély Vas. Márc. 18, 2012 4:21 pm

*Nem, valójában nem annyira üdvös dolog, ha örökkön örökké él valaki. Az a sok fájdalom, amely elemészti az embert bármily nemes is legyen, az a sok letűnt kor és újabb születő eszmék, amelyek ismét elbuknak a világ végezetéig. A tündéknek meg kell tanulniuk tűrni. Tűrni azt, hogy a világ, amelyben élnek mindig változik, ők mégis ugyanolyanok maradnak. Talán ezért is hozta úgy a sors, hogy e nemes nép fiai hűvös álarc mögé bújva tengetik napjaikat várva az eljövendő korokat, amíg egyszer csak minden és vele együtt ők is, semmivé lesznek. A tündék nem jók vagy rosszak. A tündékben olyan erő lakozik, olyan természetes erő, amelyről halandó ember álmodozni sem mer, hisz ha elérné azt, akkor sem lenne már ember többé. De akadnak a tündék közt is olyanok, akik mások, akiket vonz a halálon túli világ, akik tudni akarnak a világról mindent, mindent az öröklétről és örök halálról. Akik nagyon kedvesek tudnak lenni, ha érdekük megkívánja, de kegyetlenek is. Eiron is ilyen tünde. Olyan, akitől még nagy tetteket várhatunk legyen az hősies vagy pusztító. Természetesen népének többi tagjához hasonlóan ő maga is szereti a friss tavaszi szellőt, amely felkelti azt a hangot, amely a tündéket a természetbe hívja... de jól tudja Eiron is, hogy a szellő lehet pusztító viharrá is, de őt az is ugyanúgy vonzaná. Most mindenfajta különösebb ok nélkül vág végig az első emeleti folyosón, majd kitárja az erkélyajtót a folyosó végén és kilép a szabad ég alá, hogy szellőből vihar legyen és a viharból szellő...*

Tárgy: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 5:05 pm

*Mostmár oldalt pillant a leányzóra, és a nyújtott kabátot átveszi. Végülis nem pap, nem tud mit tenni a ténnyel, hogy megakad a tekintete a leányzó öltözetén, még jó, hogy nyitva hagyta az erkély ajtót és valamennyi meleg árad ki bentről, így talán nincs teljes mértékben hideg és talán a tüdőgyulladás is egyelőre elkerülheti a lányt. Az ő szárnya ugyan soha sem túl hivalkodó, most is el van rejtve, és soha sem az a fajta, aki reklámozná, hogy kicsoda is valójában.* -Többet tudok a fél-angyalokról, mint elsőre sejthető is lenne, hiszen én is az volnék. *Jegyzi meg csak csendesen, persze a bizonyíték a szárny lenne, de nem fogja bizonygatni mivoltát.* -Egyébként pedig...iskola pszichológus vagyok, és milyen itteni alkalmazott felelősséggel tartozom a diákok felé. *Teszi még hozzá, bár a beosztása jó eséllyel nem túl közismert és még nagyobb eséllyel nem olyan súllyal nyom a latba, mint mondjuk egy gondnok, vagy tanár jelenléte.* -Nem gondolnám, hogy szükség van rá, hogy erőteljesebben jelezzem a betegség veszélyét és javaslatomat más módon kényszerítsem rád, miszerint hasznos lenne befáradnod...ugye jól gondolom? *A kabátot egyelőre nem vette át, az még mindig Isobel kezében van, így végeredményében dönthet, hogy bemegy, visszaveszi, vagy más módon jut be, de abban már biztos lehet, hogy a fickó nem fog addig távozni, amíg ilyen lenge öltözetben kint ácsorog a hidegben.* -Egyébként talán közhely, de idővel minden seb begyógyul, még a mélyebbek...vagy mélyebbnek véltek is. *Ezt már inkább csak csendes hozzátoldásként mondja, nem akar itt sem prédikálni, sem kioktatni a fiatalabbat, de akárhogy is mégis előbújik belőle a megértő oldala, ezért is lett az a foglalkozása ami.*

//Valszeg most fagy, irány a bolt, csak Isobel-Kaen rátapadt a telefonra. Razz

//

Tárgy: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:54 pm

*A seb valóban mély, de pont azért, mert egy olyan vágy ébredt benne, ami talán nem is tudni, hogy mikor támadt fel, és jelentett valós vonzódást. Talán már az elejétől, talán fokozatosan alakult ki, és a dolog komolyságát az jelenti, hogy a másik fél végig abban a hitben ringatta, hogy fontos számára, és hogy akár ez lehetne több is mint vonzódás kettőjük között. A hidegzuhany pedig szinte törvényszerűen érte, mert bár számíthatott rá, valahogyan mégis a szőnyeg alá söpörte azt, hogy Nikorina bármikor felbukkanhat, vagy talán elég erősnek hitte James-t, aki majd egyszer kiáll mellette, nem pedig holmi flörtnek tekinti. Ellenben most erővel találkozik. A smaragdzöld szemek kitágulnak a csodálkozástól, hogy az idegen nem retten vissza a pokróc stílustól. Bocsánatot kérni mégsem fog, eléggé megalázták a fenti helyzetben, ideje lenne erősebbnek lenni, még ha ezzel megtagadja saját érzékeny jellemét. Inkább kitérően válaszol* Miért is? Ki vagy te, hogy kéretlenül osztogatod a tanácsokat, és mégis nem árt tudnod rólunk? Gondnok, tanár, vagy egyéb csodabogár? *Leveszi a kabátot, és átnyújtja. A nyirkos hidegtől még a póló is rátapad a testére, szinte pőrének mutatja őt, de jelen helyzetben a kényelmetlenség az, ami most nem érdekli a fél-lényt.*

Tárgy: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:47 pm

*Alig hallhatóan sóhajt fel a válasz hallatán. Talán már túl mély a seb, de talán épp ez a kihívás. Mindig is nehéz volt azoknak a fajoknak, akik a hosszú élet átkával rendelkeznek. Nevezhetjük ezt áldásnak is, de mint tudjuk az éremnek két oldala van, mindenben van negatív is, ami pozitív és fordítva. Így hát örök életűnek, vagy másnak lenni sem könnyű, sőt általában kifejezetten nehéz, nehezebb is lehet mint egyébként. Egy pillanatra csendben elgondolkozik, hogy ez esetben vajon mi is a jó válasz. Annak, aki nem akar egyáltalán társaságot, ilyen esetben félő, hogy semmilyen válasz sem megfelelő, de talán a némaság és a csendben várakozás lesz, ami hatásra jut. Néhány pillanatig ezért nem is válaszol semmit, csak továbbra is a távolban lévő sötétségbe mered. Lassan elhalnak az udvari ösvény lámpáinak fényei, hiszen ahogy egyre távolabb tekint, sűrűsödni kezd az erdő. A kabátot természetesen nem mozdítja, rajta van még egy pulóver is, hiszen amúgy is fázósabb fajta, szeret rendesen felöltözni, bár így is hamar meg fogja érezni, hogy nincs az a nagy meleg idekint.* -Nem szívesen kapnám le a válladról, végülis én is felelősséggel tartozom az iskola diákjaiért és nem venném a lelkemre, ha egyikük kihűlésben lelné halálát itt az erkélyen, és én erről még tudtam is. Ha befáradsz, akkor átveszem a kabátot és magadra hagylak, ha úgy jobban érzed magad. *Végülis mondhatni plusz egy lehetőség a leányzónak, hogy vajon tényleg magányt akar, vagy ez inkább csak afféle első hirtelen reakció.*

Tárgy: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:38 pm

*Nehéz hogy kiszakadjon belőle az érzelem, így csak tépelődik, a méreg belülről rágja a lelkét. Érzi, hogy szinte ég a talpa a hidegtől, de ez sem érdekli, egészen addig, amíg egy puha kabátot érez a vállán. Ösztönösen megborzong, mintha most ébredne rá, hogy milyen hideg is van, az ajka pedig már elkékült, ujjai pedig teljesen vörösek a minusz közeli hőmérséklettől. Összehúzza magán a kabátot, és elrebeg egy köszönömöt anélkül, hogy felnézne. Aztán a nedves könnyfátyolon át megszemléli azt, aki kijött hozzá. Még sosem látta az alakot, afféle félelemdémon is lehetne, aki mások fájdalmából táplálkozik, az angyalnak ez jut először az eszébe. De azok nem így támadnak, hanem megfélemlítetenek.* A mézes-mázas szavakból most egy időre elegem van, ezért bárki is vagy idegen, ne rabold az időmet. *Persze nem ennyire összefüggően beszél, sokkal inkább zihálva, darabosan.* Nekem már úgyis mindegy, időpocsékolás neked is, vidd a kabátot, hagyj engem békén. *Veti oda durcásan a szavakat, de a kabátot mégsem dobja oda. A fajtánknak szón elmerül gondolatai feneketlen tavában, és ráébred, mennyire arrogáns is volt. De megérdemli! Mind megérdemli. Még ez az egy is az összes többi bűnéért.*

Tárgy: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:29 pm

*A mai napig sem túl gyakoriak nála a vendégek, ő pedig nem igazán keresi a társaságot a diákok körében. Még szoknia kell az itteni légkört és helyzetet, inkább több időt tölt Nellondban, valahogy nyugodtabb a környezet. Az iskolában túl sok minden történik, néha pedig épp ellenkezőleg túl kevés. Felnőttek pedig kevesen vannak, akikkel igazán meg tudná értetni magát, és végeredményében egy iskola pszichológusnak is ugyanúgy van élete, nem csak a munka terén tud funkcionálni minden élethelyzetben. Épp az Erkély előtt halad el elgondolkodó lassú léptekkel, amikor a szipogásra figyel fel. Oldalt pillantva észre is veszi a fél-angyal lányt, akinek nem lehet túl melege ebben az időben, és az még egy fél-angyal számára sem kellemes, ha összeszed egy tüdőgyulladást. Kilöki hát az ajtót, miután lekanyarítja a saját válláról a hosszú bőrkabátot, és óvatosan közelebb lépve a vöröske vállára teszi azt.* -Ennyi szomorúság, és mégis milyen mélyen leledzik. Néha könnyebb, ha hagyjuk felszínre törni az érzéseket, bár tudom hogy mennyire nehéz ez a mi fajtánknak... *Nem túl gyakran fedi fel fél-angyal mivoltát, de láthatóan nem megtorlóval van dolga, aki vadászna a hozzá hasonlókra, így talán ez most a megfelelő lépés. Kicsit közelebb lép és karnyújtásnyi távolságban ő is rákönyököl az erős vaskorlátra, elpillant a távolba. Nem néz még a leányzó arcára, hiszen sokakat negatívan érint, ha ilyen állapotban látja őket valaki.*

Tárgy: Re: Erkély Hétf. Feb. 20, 2012 4:18 pm

*Az erkélyen álldogál, vagy inkább az erkélyre ráborulva szipog. Nem sír igazán, mert nem is nagyon tudja kimutatni a bánatát amit most érez. Angyalként sokkal jobban megéli az érzéseit, de mégis ott van benne egy belső gát, ami nem engedi, hogy kitörjenek. Az emberi fele hajlamos a túlzott kötődésre, ám mégsem teljesen ember ahhoz, hogy felfogja igazi jelentőségét. Nincsen rajta hőburok varázslat, felöltözve sincsen nagyon, de jelen helyzetben az sem érdekli, hogy ha megfázik. Egy ujj nélküli pólóban és egy rövid gatyácskában didereg, mezitláb van, pálca és kard sehol, a szárnyai időnként kipattannak, aztán visszaereszkednek. Csak szipog, szipog, és nem talál megnyugvást.*

Tárgy: Re: Erkély Vas. Jan. 15, 2012 2:22 pm

*Ciara úgy tűnik, hogy az aprócska kis megjegyzésre nem húzza fel az orrát és valamilyen szinten ennek örül is a lány, hiszen Mila csak azt akarta kipróbálni egy ilyen aprócska beszólással, hogy mennyire tudja felidegesíteni a jelenléte Ciara-t. Ezek szerint a negyed véla vér még nem olyan erős, hogy kiütközzön a női egyedek között. Ennek pedig Mila azért örül, hiszen nem kell folyton azt lesnie, hogy melyik lány akarja megtépni, mert ránézett egy srácra, a srácnak meg folyni kezdett a nyála. Na igen, volt már ilyen incidens, de azért ezek elég ritkák - hál'isten. Mila rákérdez a Jeníliára, amire Ciara válaszol is. Bizony, az a nellondi teázó, amiről a lány már hallott, de még nem volt ott. Pedig biztosan nagyon szép és hangulatos lehet.*
~Biztos, hogy egy főprefektussal akarunk teázni?~*szólal meg Miroslav hangja Mila fejében, aki csak kérdőn néz a daimónjára.*
~Miért, mi bajod van vele?~*kérdez vissza a lány gondolatban, miközben figyeli, hogy a két társa hogyan beszélget. Lerí róluk, hogy ismerik egymást, de hát hogyisne ismernék egymást, amikor egyikük főprefektus, a másikuk pedig prefektus.*
~Semmi, csak tiszta szívás, hogy ilyen prefektusokkal vagyunk körülvéve~*jegyzi meg Miro és el is vihogja magát, majd egy pillantást vet a pumára, aki nagyon úgy tűnik, hogy lekaksizza, hogy Miro mégis mit csinál. Ez egy kicsit sérti a párduc önérzetét, de Mila erre csak elfojt egy aprócska mosolyt, majd Alf-ra néz, végül Ciara-ra.*
- Nos, én szívesen meginnék egy csésze teát, úgyhogy ha gondoljátok, akkor Ciara. Mutasd az utat! *ejt meg egy aprócska mosolyt a lány felé, végül Miro-val az oldalán el is indul a két társa mögött Nellondba, a teázóba.*

//Fagy//