Erkély

Tárgy: Re: Erkély Kedd Nov. 29, 2011 4:26 pm

First topic message reminder :

-Oh, így már értem. *Pillant a gyűrűre. Mondjuk tényleg nem a megszokott formájú darab, manapság nem sok fiú visel gyűrűt, főleg nem ilyen régies kinézetben. A fokhagyma kérdésre picit azért behúzza a nyakát. Végülis tényleg buta kérdés volt, de mit tudhat egy sima ember ezekről a dolgokról, főleg ha az amúgy egyáltalán nem ért a sötét dolgokhoz.* -Napirend...és étrendbeli változás ugye? *Próbál a helyzettel viccelődni picit, de még egyelőre saját maga számára nem teljesen vicces a helyzet. A többire figyel nagyon és hallgatja a beszámolót. Erről nem tudott, de akkor nem valószínű, hogy sikeres lesz a téli nagy karácsonyozás.* -Oh, értem, akkor jó eséllyel nem lesz esély nyugodt ünneplésre. Kár. *Szontyolodik el egy kicsit, de amikor a srác megfogja a kezét mosolyra vált a kissé legörbült szájszeglet. Közelebb húzódik, és belesimul az ölelésbe.* -Akit? *Áh, nem akar ő kierőszakolni semmit, meg amúgy is lehet, hogy pont nem is tudna mit kezdeni egy szemtől szembe megkapott információval. Végül aztán kicsit újfent elbizonytalanodik.* -Én tényleg nem tudom mit kezdjek veled...annyira mások vagyunk nem? *Kibontakozik az ölelésből.* -Veled túl sok rossz történt, velem pedig túl kevés, és ez gátat verhet közénk. Én nem tudnám végignézni azt, hogy te valakit... *Sejthető, hogy a befejező szó a "megölsz".* -Sőt még, ha tudok róla se biztos, hogy tudnám kezelni. *Teszi még hozzá.* -Vagy talán idővel? Vagy szerinted van, ami áthidalhat ilyen különbségeket? Azt se gondolnám, hogy jó kedvvel jönnél el velem bevásárolni, én pedig nem tudom magamat meghazudtolni. Sok minden fontos nekem, ami a te értékrendet szerint biztosan csak...butaság és jelentéktelenség. *Oldalra dönti a fejét picit. Talán, amit Nicolas lát benne nem több csak szimpla vonzalom, netán valami olyat, ami a saját sötét múltjából időnként visszarántja, de lehet hogy soha nem tudna azonosulni ezzel.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 12:14 pm

*Nem hát persze, főleg mert én sem éreztem így már az első perctől, bár elég régóta. De persze értem én, sokan Nicolast sem viselik el, nekem mégis a legjobb barátom, az életem adnám érte, ha kérné, bár tudom, hogy sose tenne ilyet. Valahogy ez így alakult, már magam sem emlékszem rá, hogyan, talán épp azért, mert a legfontosabb titkát osztotta meg velem, amit soha senkivel és én is olyasmikről beszéltem neki, amit nem osztottam meg mással soha.* -Igen, azt hiszem, olyan erős. Ez az egész, sok mindenki itt az ő teremtménye, az ellenségek, a támadó erők, maga Daronel Deneira is csak egy... egy báb. *Nem tudom, hogy beszéljek Elenáról. Meséltem már a gyerekkoromról, de túl sok részletet nem, és róla soha, csak Nicolasnak és neki is csupán egyszer. Bólintok egyet, aztán a fejem rázom, nincs értelme, hogy tippelgessen, muszáj lesz elmondanom.* -Őt csak én ismerem, a neve Elena. Együtt nőttünk fel a szomszédban lakott, de... *Megszorítom a korlátot, hogy erőt merítsek belőle.* -Meghalt mielőtt ide jöttem tanulni. Lezuhant a... a tetőről, mert folyton utánam mászott. *Összeszorítom a szám. A mai napot látom magam előtt a jelenetet, néha még álmomban is. Újra és újra tartom a kezénél, és próbálok erősebben csapkodni a szárnyammal, de tizenhárom voltam, nem ment jobban és én gyáva voltam. Elengedtem, hogy ne zuhanjunk le mind a ketten... csak ő.*

Vendég

*Persze a legegyértelműbb ok arra, hogy miért nem jönnek ki, az, akiről most egyikünk sem beszél szívesen, de korántsem ő volt az egyetlen... Jackkel eleve elég kevesen jönnek ki jól, az első években mi is rengeteget veszekedtünk, rengetegszer bontottam fel vele a kapcsolatot majd kezdtük mégis újra... de hát Kylenak értenie kell ezt, hiszen az emberek nagyrésze így viszonyul Nicolashoz is. Nekidőlök a korlátnak mikor Kyle is, valahogy automatikusan másolva a mozdulatait, és felvont szemöldökkel hallgatom amit mond.* - Ezt... egyáltalán nem értem. Mármint... egy csomó dolog az épületen kívül történt, nem? Annyira erős lenne, hogy a birtokra, és az összes diákjára is kiterjeszti a mágiát? *Elképzelni nem tudom, ki lehetett akit Kyle elhozott, de érzem a hangsúlyából, hogy valami nagyon fontos, így nem is beszél róla könnyen. Tippelni próbálok, de...* - Valakinek az ottani énjét? Valaki akit ismerünk, innen az iskolából? Talán... aki itt már... nincs?

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 11:58 am

*Én sem gondolom, hogy itt valamikor rendben lesz minden, de talán majd ha lezárult, majd ha vége lesz a dolgoknak, akkor majd igen, ebben reménykedem, máshogy nem is menne. Finoman simítok végig a hátán, aztán csak megrázom a fejem. Ismer már annyira, hogy tudja nem vagyok jóban Jackkel, attól hogy érdekel a sorsa, még nem fogom közelebb érezni magamhoz. Valahogy ez sok év alatt így alakult, vannak okai, de már kár őket feszegetni.* -Nem, vele biztosan nem. *Mondom aztán ki, bár kár is, hiszen úgyis tudja, a többiekhez talán, Nicolashoz mindenképpen, Rosetta pedig... vele végülis kibékültem az utazás alatt, de hogy utána mi lett vele megint, nem tudom. Megígérte nekem, hogy nem fog eltűnni, és most mégis megint elmenekült, bár nem annyira messze, mint legutóbb. A kérdésére megint a korlátnak dőlök, nem szeretem felidézni, de neki is tudnia kell. Megütögetem a korlátot.* -Ez az ellenség... minden, ami itt van. Úgy néz ki, hogy maga az épület. Nem is értem pontosan, nekem is csak elmondták, valami ősi dolog, az őseink és ez a démoni lény, és azóta is kínoz mindenkit, aki azoknak a leszármazottja, akik legyőzték. És még... még volt valami. *Igen, Elena, de az nehéz, még egy dolog, ami az utóbbi időszakot már-már elviselhetetlenné tette.* -Valakit... valakit elhoztam onnan...

Vendég

*Én már nem is bízom benne, hogy ebben az iskolában valaha béke lesz valamikor huzamosabb ideig... minden nyáron történik valami, ki tudja, mi lenne a jobb, ha hazamennék? Akkor meg lemaradnék a dolgokról, nem tudnám, mi történik, és nem tudnék segíteni a barátaimnak. Nem, muszáj itt lennem ameddig csak tudok... pedig legszívesebben én is elmennék, de amíg mindenki itt van, addig nem lehet. Mikor Kyle magához húz, csak hozzábújok, most nem erősen kapaszkodva, csak nyugtatást keresve.* - Gondolom hozzá nem jössz velem. *Talán nem is lenne jó ötlet, hiszen tényleg nem voltak jóban sosem. Végül csak sóhajtok, és bólintok.* - Rendben, beszélni fogok Jackkel... utána Rosettával, Nicolasszal. De legelőször Jamesszel. Mondd, mi történt még ott miután... tudod. *Nem akarom kimondani, hogy meghaltam, meghaltunk, pedig már nem változtat semmin.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 11:24 am

-Ez az egész... áh... *Mikor lesz tényleg egy kicsit minden nyugodt? Egy kicsit békés? Legszívesebben ezt az egész épületet lerombolnám, hiszen minden e miatt van és mi továbbra is itt kell, hogy legyünk, a falak között élni, amik folyamatos fenyegetést adnak. Le kell győzni, véget kell vetni ennek az egésznek és utána elmenni végleg, és vissza se nézni. Nem is tudom, hogy meddig lehet ezt még ép ésszel kibírni, hogy a barátaink meghalnak, visszatérnek, aztán újra elveszítsük őket, mintha csak folyamatosan ott ingázna a fejünk felett a hóhér pengéje és csak arra várna, hogy vajon mikor súlyt le végleg. Neki is szörnyen nehéz lehet, megint kicsit előre nyúlok, hogy magamhoz húzzam. És az, hogy beszéljen mindenkivel. Mind máshogy fognak reagálni, lesz aki örül, lesz aki kiakad, lesz aki... ki tudja hogy fognak reagálni.* -Igen nehéz lesz, de akkor is muszáj. Biztosan lesz, aki rosszul reagál, mondjuk én se voltam a legjobb az elején, de utána már jobb hidd el. És szívesen elmegyek veled Nicolashoz, de ő most meg van. Azt hiszem egyszerűen tagad, Jackkel kell... tényleg vele muszáj minél előbb beszélned. *Sosem voltam jóban Jackkel, de soha sem voltam olyan valaki, aki örül mások fájdalmának, és azt hiszem most neki a legnehezebb.*

Vendég

- Nem tudom, mit vár igazából. Azt hiszem, Jamesszel még nem beszélt azóta, és még apának sem mondtuk el... nem hiszem, hogy túl jól fogja fogadni bármelyikük is. Ami persze érthető, hiszen... ezt aligha lehet jól fogadni. *Esetlenül vonom meg a vállam, nem tudom, mit mondjak. Annyira sok most ez az egész, még nem is tértem belőle magamhoz igazán... csak sodródok az árral mondhatni. Önkéntelenül is megakad a szemem Kyle zilált haján, és kicsit elmosolyodik. Nem tudom, mi van a kócos hajjal, ami valahogy vonzóbbá teszi az embereket, de működik. Aztán észbekapok, igazán nem ilyeneken kellene gondolkoznom.* - Fogalmam sincs, Nicolas és Jack hogyan reagálnának, és mostanában Rosetta is annyira megváltozott... félek az egésztől. Nem lehetne, hogy velem gyere? Legalább Nicolashoz? *Chris említésére csak hevesen megrázom a fejem, nem akarok hallani róla, nem akarom hallani a nevét sem.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 11:01 am

-De ez így akkor sem fair, és most elvárja, hogy úgy álljatok hozzá, mintha minden oké lenne? Én nem lennék erre képes... *Megrázom a fejem. A hajam kissé zilált, az utóbbi időben nem túl sokat adtam a külsőmre, azt hiszem, hogy ez teljesen érthető, túl sok minden történt, ami mellett az, hogy hogy nézek ki egészen lényegtelen apróságnak tűnik. De az biztos, hogy én nem tudtam volna az anyámat elfogadni, akkor sem, ha csak ő tud valamit, akkor sem ha jó magyarázata van. Túl hosszú idő az a húsz év, amit nélküle töltöttem, és tudom, hogy az apámnak milyen nehézségeket okozott az, hogy egyedül kellett felnevelnie. Egyedül lennie apának, anyának, dolgoznia és mellettem is lennie. Soha sem fogom neki ezt elfelejteni és minden erőmmel azon leszek, hogy amikor már nem bírja, akkor ott legyek és én tegyem meg ezeket érte, ha idős lesz, akkor én segítsek neki. Újra Arira pillantok, nagyon nehéz lesz ezt megszokni.* -Csak... csak egyszerűen, de muszáj és minél előbb. Nicolas elég jól leplezi, de Rosetta nagyon ki van borulva és Jack... őt azóta nem is láttam, de most, hogy Chris... *Elharapom a mondatot, képtelen vagyok befejezni. Azt sem tudom, hogy pontosan mi történt vele, képtelen voltam azon kívül mást hallani, mint a tényt, hogy nincs többé.* -Muszáj beszélned vele, minél előbb.

Vendég

*Az igazság az, hogy talán ha nem számolom a környezetem reakcióját, az új test zavar a legkevésbé. A kinézetem változásához hozzászoktam, metamorfmágiával egy ideig többféle alakot is felvettem rendszeresen, csak épp... most nem tudom visszaváltani, ami persze zavar, de mégis.* - Nem tudom. Mert akkor már el kellett volna mondania, hogy angyal, meg minden... meg nem tudta, hogy reagáltunk volna mikor megtudjuk, hogy teljesen más testben van... *Megvonom a vállam. Ő nem akart ezzel foglalkozni, de tessék, nekem most muszáj... pedig őt könnyebb lett volna elfogadni, hiszen kicsi voltam, alig emlékszem az eredeti énjére. Most persze csak nem hagyhatom itt, hiszen ő az egyetlen, aki tudja, mi történik velem, és még szükségem van rá... de ha sikerül visszaállni a saját lábamra, nem tudom, mi lesz. Hogyha azt gondolja, hogy hirtelen minden jóra fordul és tökéletes anya-lánya leszünk, akkor nem gondolta át teljesen a dolgot.* - Nem tudom, hogy mondjam el a többieknek. Talán túl nehéz lenne elfogadniuk.

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 8:06 am

*Igen, lehet hogy úgy rosszabb lett volna, de az aki túlél mindig azon gondolkodik, hogy mi lett volna máshogy, pedig ez butaság, úgysem lehet visszaforgatni az időt, azaz hát... a múltat meg lehet változtatni csak épp nem szabad, mert túl sok bonyodalmat okozhat a jelenben. Buta kérdés, de mégis felteszem, hogy hogyan érzi magát. Persze hogy nehezen viseli, megértem, én is.* -Azért az új test is nagyon furcsa. *Majdnem kibukik belőlem, hogy nem lehetne-e mondjuk valami mágiával visszaalakítani, de tudom hogy ez nem fair, mert csak folyamatos munka és koncentráció lenne neki, és mindezt csak azért, hogy nekem, nekünk könnyebb legyen? De egy tárgy, egy varázstárgy, ami más alakot biztosít folyamatosan? De az is csak egy kép, neki fizikailag megmaradna minden, ha a haját fésüli pl.* -De hát... miért titkolta, ha ismerted, miért nem mondta el? Ez... nem túl szép tőle. *Soha sem ismertem az anyámat. Ha egyszer elém állna, hogy mindig is velem volt, csak nem mondta meg az igazat, szerintem... nem is tudom, de totál ki lennék akadva. Apám se beszélt róla soha, elhagyott, és akkor is így maradna, ha kiderülne, hogy figyelt és vigyázott rám. Akkor sem volt ott nekem, akkor sem mondott esti mesét, nem ringatott, mint ahogy más gyerekeket, nem csókolta meg a sebeimet, amikor kiskoromban elestem. Utálom ezért... nem tudnám csak úgy elfogadni, bár biztosan Arinak sem volt könnyű.*

Vendég

*Nem is biztos, hogy Kyle meg tudott volna menteni minket, akkor pedig ugyanúgy lenne mint Rosetta - még rosszabb, hiszen ott volt, mégsem tudott semmit tenni, és ráadásul még látja is a dolgot... én nem hibáztatok senkit, hogy nem mentett meg, maximum csak magamat, hogy ennyi év gyakorlása, tanulása, erősödése ennyire volt elég. Aztán csak visszaölel, de hamarosan el is tol magától. Hagyom, hadd mérjem végig, hiszen tényleg minden új... még a hangom és a magasságom is, így hiába csukjunk be a szemünket, mégsem ugyanaz.* - Nehezen. *Válaszolok végül őszintén, mikor megkérdezi, hogy bírom. Mégis mit mondhatnék erre?* - Nem is csak az új test, hanem... hogy eddig abszolút nem tudtam, mi vagyok... képzeld, mindig is ismertem anyámat, csak nem tudtam, hogy ő az. *Teszem hozzá azt, amiről igazán nem tudom, mit gondoljak. Nekem is így kellene? Itt lenni, és nem szólni senkinek, hagyni, hogy elfogadják a halálomat? De akkor ha előbb vagy utóbb kiderül, ők is így éreznék magukat, elárulva... nem is tudom, mi lenne jobb.*

Tárgy: Re: Erkély Szer. Júl. 17, 2013 7:27 am

*Hát persze, hogy nehezen hiszem el, hiszen az utóbbi hetek azzal teltek, hogy próbáltam pörgetni az eseményeket, hogy mi lehetett volna jobb. Ha velük megyek? De akkor Elena hal meg, biztosan elvérzett volna, ha ott marad egyedül. Ha már az elején nekiegyek Jasonnak, hiszen éreztem, hogy nem szabad bízni benne... De hiába, azon ami megtörtént nem lehet változtatni, hiába kattogott rajta az agyam folyamatosan. És ez a helyzet most, hogy ő Ari, de mégsem, hiszen ha rá nézek, akkor egészen máshogy néz ki. Bizonytalanul lépek egyet, de több nem megy, túl sok most ez egyszerre. Azt hiszem nem is lettem volna most képes ennél többet tenni, de ő igen. Hirtelen lép közelebb, én pedig lecsukom a szemem és úgy szorítom magamhoz, hiszen a látás most csak akadályt jelent, az mást mondd az agyamnak, mint amit a szívem súg.* -Nem értem... *Lassan elengedem, de amikor újra rá pillantok megint csak minden zavaros.* -Annyira furcsa ez így... olyan más. Mint amikor Rosetta abban a testben. Hogy bírod? Mint egy börtön... *A tudata a régi, de a teste más, minden reggel a tükörbe nézni és nem magadat látni, mint egy enyhe tudathasadás.*

Vendég

*Felsóhajtok, mikor Kyle láthatóan még mindig nem hisz nekem. Persze, nem is gondolhattam, hogy egyszerű lesz. Talán... talán könnyebb lenne keresztnévnek is felvenni valami mást, és a többieknek nem elmondani, csak... tettetni, hogy nem én vagyok. De meg tudnám tenni? Idegenként soha nem tudnék annyira közel jutni, úgy áttörni a falaikat. Aztán csak megszólal, közelebb lép, de nem egészen hozzám. Talán nem kellene, de hirtelen mozdulok, és egyszerűen megölelem. Eddig is alacsonyabb voltam nála, most főleg, így csak a mellkasába fúrom az arcomat és magamhoz szorítom, ha el nem lök magától.* - Itt vagyok... én... itt vagyok. Én vagyok az, esküszöm. *Megtehetem, hogy megfosztom a többieket magamtól? Kellenék így nekik még egyáltalán? Fogalmam sincs, mit tegyek. Kyle-nak már elmondtam, nincs visszaút, de hogy ezek után mi lesz...*

Tárgy: Re: Erkély Kedd Júl. 16, 2013 8:53 pm

*Ez mára már tényleg sok, ha csak játszik velem ez a lány, ez a valaki, aki még a nevét sem mondja el, és most amiket mondd... Az éles válasz megmozdít bennem valamit, ami a felé próbál rugdosni, hogy el kellene hinnem ezt, de ez nem ilyen egyszerű.* -Ha ez... ez... *Nem tudok mit mondani, nem tudok mit reagálni, nem tudom, hogyan kezeljem, vagy dolgozzam fel ezt, amiről beszél, mert ha az van, amit értek. Létezik ez, hogy angyal és nem tudta és most ebben az idegen testben...? Arianát ként látnom, de nem őt látom, valakit aki teljesen ismeretlen, hogy lehet megszokni, ő hogy szokta meg, ha a tükörbe néz, mást lát. Nem erről végképp én sem akarok beszélni. Le akartam beszélni magam róla, már annyiszor, és erre... túl sok ez ahhoz, hogy egy normál emberi, vagy akár fél-angyali szív elviselje. Egy lépést közelítek, de több nem megy, nem tudom teljesen leküzdeni a köztünk lévő távolságot, képtelen vagyok rá.* -Nekem... nekem azt kellett elviselnem, hogy te is és ő is... *Könny gyűlik a szemembe, gyorsan csukom le, hogy elfojtsam. Nem sírok, én nem szoktam sírni, azóta nem sírtam, hogy Elena leesett a tetőről és akkor tizenhárom voltam.*

Vendég

*A kérdésre csak bólintok. Angyal vagyok... habár ez az információ nem fogja közelebb segíteni ahhoz, hogy rájöjjön, ki vagyok. Még ha fél-angyalként nőttem volna fel, és utána tudtam volna meg, hogy teljesvérű vagyok... az más, de tizennyolc évet éltem abban a hitben, hogy embernek születtem. Embernek teremtettek. Aztán Kyle mégis úgy reagál, amitől tartottam... elkezdhetném sorolni a dolgokat, amiket mondott nekem, hogy bizonyítsam a létem, de talán csak rontanék a helyzeten, még jobban kiakadna.* - Hidd el, én sem vagyok olyan állapotban, hogy szórakozzak. Kettőnk közül mégiscsak én tudtam meg másfél évtized után hogy az anyám él, és nem mellesleg angyal, ahogy én is. *Válaszolom kicsit élesen, majd rápillantok, és elszáll a dühöm. Persze, hogy össze van zavarodva... Megint sírni támad kedvem, és azt hiszem, látszik az arcomon. Talán csak ki kellene engedni.* - Nem tudom, örüljek-e neki, hogy itt vagyok. Annyira... nem fair, érted? Én csak... *Na tessék... pont ide, pont ebbe a témába nem akartam belemenni. Nyugtatók ide vagy oda, ennek bőgés lesz a vége, és ha nagy pechem van, még Kyle is itthagy.* - Nem tudom, mit csináljak nélküle. Olyan mintha... mintha kitépték volna egy részem, érted? Mintha csak James halt volna meg.

Tárgy: Re: Erkély Kedd Júl. 16, 2013 8:34 pm

*Persze azt nem tudhatom, hogy a nevetés mögött mi bújik meg pontosan, nem látok a helyzet mögé. Ha látnék akkor már rég lefagytam volna és nem tudnám, hogy mit kezdjek az egész helyzettel. Várok, amikor végülis beszélni kezd. Önkéntelenül is karba fonom magam előtt a kezem, amikor azt mondja, hogy ismerjük egymást. Ide járt és én már nem emlékszem rá? Netán törölték a fejemből, hogy ismerem? Mi lehet még ezen kívül?* -Más testben? Nem igazán értem... Te angyal vagy? *Meghalt, valaki aki meghalt és újjáéledt. Sokan haltak meg az évek során, de nem ismerek olyat, aki angyal lett volna. A szárnyaira nézek, majd újra a szemébe. Nem értem... az... az nem lehet? Ha tudnék, azt hiszem hátrálni kezdenék, így csak még erősebben préselődöm neki a korlátnak. Kérdőn nézek rá, zavarodottan, mert ha az van, amit gondolok, akkor.. .de az nem lehet.* -Ne szórakozz velem... most nagyon nem vagyok olyan állapotban, hogy elviseljem. Valami új diák vagy, hallottál dolgokat és most játszol mások érzéseivel? Visszafogott vagyok általában, de... *Az arcomon döbbenet, kérdések, harag váltogatják egymást, mert az is lehet, hogy tényleg csak valaki, aki szórakozik. Ezzel ne játsszon... ezzel nagyon ne!*

Vendég

*Nem annyira örömömben nevetek, inkább az egész helyzet képtelenségén... a jókedvtől távol állok. De persze most a benyugtatózott agyam nem is működik úgy, mint alapesetben, így ez valamennyire magyarázatot ad a random, megmagyarázhatatlan kitörésekre. Hallgatom ahogy Kyle a fél-angyalokról beszél. Annyian vettek körbe, de mégis annyira keveset tudok róluk, így szomjazom az összes információra... Aztán csak kijelenti, hogy igyekezni fog, mire bólintok. Kicsit beharapom az ajkam, és gondolkozok. Mégis hol kezdjem egyáltalán?* - Oké, szóval... az igazság az, hogy nagyon is jól ismerjük egymást. *Kezdem végül, kicsit vontatottan.* - Évek óta, igazából. Csak... eddig... más testben voltam. *Bököm ki végül. Ez persze így még mindig nem elég... igazából úgy érzem, Kyle a könnyebb, Jack és Nicolas azok akiktől elsősorban félek, hogy imposztornak néznek és belém átkoznak ha eléjük állok ezzel a sztorival.* - Tudtad, hogy a teljesvérű angyalok, ha meghalnak, egy idő után más testben újraélednek? Mert én nem. Azt sem, hogy az vagyok.

Tárgy: Re: Erkély Kedd Júl. 16, 2013 8:21 pm

*Nem értem a nevetés okát, de legalább úgy látom valakinek jó a kedve, ha az én arcomról nem lehet levakarni ezt a fancsali alapbeállítást. Most egyszerűen azt hiszem senki sem tudná, még Nicolas kötekedő viccei sem, pedig azokból van elég. A kérdésére csak megrántom a vállamat.* -Nem mintha lenne egy fél-angyal kézikönyvem, de azt hiszem nem mindenki. Akad aki igen, de van olyan is, aki sokkal később tudja meg ki is valójában és addig a szárnyai is rejtve maradnak. Igazából sosem kérdeztem az apámat.. *Lehet, hogy szárnyakkal születtem, de az anyámról sem beszélt soha, így hát a születésemről sem, nem is várhattam volna el, tudom, hogy neki ez egy nagyon fájó pont, én pedig idővel elfogadtam ezt.* -Régi-új? *Akkor is látnom kellett volna már, hiszen én a kezdetektől itt vagyok. Nem értem, hogy mire céloz ezzel. Aztán furcsa mondattal áll elő, amit nem tudok mire vélni. Ráncolom a homlokom, ahogy rá nézek.* -Nehéz látatlanban megígérni valamit... de igyekszem majd. *Fogalmam sincs, hogy mit akar mondani és miért nekem. Ismer talán valahonnan? Én tényleg nem láttam még, biztos vagyok benne, hogy nem. De az tuti, hogy mára már nem kérek több rossz hírt, azt már biztos, hogy nem bírnám elviselni.*

Vendég

*Kyle szavaira automatikusan felnevetek, örömtelenül.* - Mágia? Igen, végülis az. *Bólintok rá a dologra. Mágia, csak épp nem egyedül a szárnyakra vonatkozott, hanem... mindenre, az egész testemre, az életemre. Régen mennyit gondoltam rá, milyen lehet repülni... de túl nagy ára volt, azt hiszem. Viszont aztán olyat mond, ami valóban meglep, attól függetlenül hogy évek óta ismerem. Ameddig az emlékei visszanyúlnak? Én mindig azt hittem, szárnyakkal született, de akkor úgy mondaná, nem?* - A fél-angyalok nem szárnyakkal születnek? *Adok végül hangot az értetlenkedésemnek. Aztán bemutatkozik, mire csak biccentek, majd a kérdés... nem mondhatni, hogy hirtelenül ér, lett volna időm felkészülni, de nem tudom, mit mondjak.* - Uhm... régi-új. *Válaszolom végül. Nem akarok nyíltan hazudni neki, már eldöntöttem, hogy már most, itt bevallom neki az igazat, csak... még kell néhány mondat hogy eljussak odáig.* - Nem az. Hanem... *Kezdem, de képtelen vagyok rá, hogy kimondjam a nevet. Nem, nem fogok most róla beszélni, mert ha egy szóval is többet mondanék, elfojtaná a sírás. Beharapom az ajkamat, és a hajamba túrok. Annyira más a tapintása is...* - Figyelj, ez nagyon, nagyon képtelenül fog hangzani, szóval kérlek ígérd meg, hogy nem fogsz kapásból lelökni az erkélyről ha meghallod.

Tárgy: Re: Erkély Kedd Júl. 16, 2013 8:01 pm

*Látom, hogy szegény mennyire esetlen, és ha egy kis tanáccsal segíthetek annyit, hogy másnapra ne durranjon be teljesen a háta, akkor megteszem.* -Mágia? Úgy csináltad, vagy... ? *Tudom, hogy vannak a fajtámból olyanok, akik csak idővel ébrednek rá, hogy kik, hogy a szárnyaik sem léteznek addig. Nekem ezzel nem volt gondom, egész kicsi koromtól tudok repülni, igazából mióta az eszemet tudom azóta megvannak, úgy tanultam meg használni őket, mint ahogy járni, sosem okozott tehát gondot, nem volt tőle izomlázam, vagy legalábbis nem jobban, mint amikor valaki futáshoz erősíti a lábait. Bólintok egy aprót, mostmár befelé fordulva a korláton, hiszen eddig lefelé lógott a lábam a mélységbe.* -Igen, ameddig az emlékeim visszanyúlnak, mindig is meg voltak. *Sosem kérdeztem az apámat, hogy szárnyakkal születtem-e, és hát nem sok kiskori képem van, nem tudom miért... valahogy így alakult. Nem lettem jobban, de legalább a beszélgetés eltereli a gondolataimat.* -Kyle vagyok egyébként, te új vagy még itt? *Mutatkozom be neki, mostmár leugorva a korlátról és lazán a hátamat a vasnak vetve. A megjegyzésére viszont értetlenül nézek rá. Hogy érti, mi nehéz nekem? A szárnyaira pillantok.* -Mi nehéz? A repülés? Nekem az olyan, mint másnak a járás. *Erről beszéltünk, akkor erre céloz igaz?

Vendég

*Tipikus Kyle... fogalma sincs, ki vagyok, tudom jól, hogy még csak nem is láthatott erre, de a köszönés után az első mondatában már tanácsot ad és segíteni akar. Önkéntelenül is elmosolyodok. Talán eleve nem kellett volna benyugtatózva kijönnöm repülni, amikor anélkül se megy, de... azt hittem, megnyugtat. Ha nem féltem volna folyamatosan attól, hogy lezuhanok, alighanem így is lett volna.* - Újak... mondhatjuk így is. Nagyon újak. *Bólintok végül, és kicsit összeráncolom a szemöldököm, majd bólintok ahogy elraktározom a tanácsait.* - Köszi, ez tényleg logikus. Látszik, hogy te már régóta csinálod. *Jegyzem meg, nekitámaszkodva a korlátnak.* ~ És... most? ~ *Pereus eddig békésen megbújt a nadrágom feltűnően nagy zsebében, de most kidugja a fejét.* ~ Fogalmam sincs. ~ *Csak nem nyithatok azzal, hogy Ariana vagyok... azt hinné, valami nagyon, nagyon csúnya viccet űzök vele. Így csak kifújom a levegőt. Egyértelmű, hogy valamit mondani akarok, de...* - Tudom, hogy neked is nehéz. *Bököm ki végül, majd gondolatban fejbevágom magam. Komolyan? Tényleg ez a legjobb amit tudok?*

Tárgy: Re: Erkély Kedd Júl. 16, 2013 7:34 pm

*A szárnysuhogás ismerős hangja hamar megcsapja a fülem, úgyhogy felpillantok, mivel eddig határozottan az alattam elterülő füvet fixíroztam. Vajon milyen lehet ilyen magasságból leesni szárnyak nélkül? Bár azt hiszem, hogy valamiféle védőmágiája van az iskolának az esetleges buta lépések elkerülése végett. A fene tudja, Nicolas kinyírna, ha megölném magam... Követem az eléggé bizonytalan röppályát. Sötét bőrű lány, nem láttam még egyszer sem errefelé, és láthatóan nem megy neki a dolog, lehet hogy mágikus szárnyak és csak gyakorol? Majdnem sikerül nekimennie az erkélynek, már szinte reflexből mozdulok, de aztán csak lefékez és normálisan landol, fogjuk rá.* -Helo... úgy látom ezen van még mit gyakorolni. Újak? Egy kicsit próbáld kevésbé görcsösen, mert ha ennyire erőlteted a szárnyaidat, holnapra olyan izomlázad lesz a hátadban, hogy mozdulni is alig tudsz majd. *A repülés olyan izmokat vesz igénybe, amiket semmi más, szóval ha most kezdi a dolgot, az holnap nagyon fog fájni.*

Vendég

*Az, hogy nem vagyok a legjobb hangulatban, enyhe túlzás. Az igazság az, hogy anya nyugtatót akart beadni nekem, hogy korlátozza az érzelmeimet mielőtt "valami hülyeséget csinálok", amit persze észrevettem, és eléggé kiakadtam rajta, de miután megeskettem hogy soha többé nem csinál ilyet, végülis elfogadtam a szert. Ígyis eléggé tombolnak bennem az érzelmek, fogalmam sincs, mi lenne nélküle. A szárnyaimat próbálgatom, de bárki láthatja, hogy kezdő repülő vagyok, a kilátó vonaláig nem is mertem felmenni - az erkélyre igyekszem, hogy ott leszálljak, mert ennyi próbálkozás mára épp elég volt. Aztán megpillantom Kyle-t... kis híján nekimegyek kapásból az erkélynek, de rövid, zavarbaejtően béna csapkodás után sikerül talpraállnom, és behúznom a szárnyaimat. Megköszörülöm a torkom, és rápillantok.* - Szia. *Köszönök halkan, miközben tudom, hogy fogalma sincs, ki vagyok.*

Tárgy: Re: Erkély Kedd Júl. 16, 2013 6:41 pm

*Lassan besokallok és ez már tény, nem kérdés. Az Erkély korlátján ülök finoman egyensúlyozva, időnként a szárnyamat is kicsit kitárva, amikor egy-egy nagyobb széllökés érkezik, bár... komolyan megfordul a fejemben lefelé pillantva, hogy lassan egyszerűbb lenne lezuhanni, de nem lennék rá képes, túl erős az ösztön és úgyis kiterjeszteném a szárnyaimat. Pech. Nem rég végeztem a műszakommal, bár ott is látszott, hogy a kedvem nem fényes, de túl hosszú volt az előző szabadság ahhoz, hogy megint eltűnjek egy időre. Bár az se lesz jobb, ha Gordon azért vág ki, mert folyamatosan savanyú a képem. De a rohadt életbe, kinek ne lenne az a helyemben? Ari meghalt... Chris meghalt... Elena hazament, és nem tudom, hogy egyáltalán visszajön-e. Janna valami pasasról beszélt, bár fogalmam sincs, hogy mennyire komoly, de legalább van aki boldog. Nicolasnak ott van az a vörös, a múltkor még a szobámat is lefoglalták, tudom, mert nem volt minden normálisan a helyén, ahol kellett volna. Szar az élet...*

Tárgy: Re: Erkély Kedd Ápr. 23, 2013 7:41 pm

- Hát igen. Tudod csalódás a pasiknak, hogy egy ilyen dögös nőnek, mint én van párja. *vigyorgok én is gonoszul, majd mikor Noah lágyan magával húz a földre, elmosolyodom, leülök mellé és a vállára hajtom a fejemet. Rákérdezek, hogy vajon ki is az a nő, mire Noah elmeséli, hogy a gyámjára, Isára gondol.*
-Ó! Értem. *sóhajtok fel és látszik rajtam, hogy mennyire megkönnyebbültem. Kicsit furcsa, hogy én is mennyire féltékeny lettem, és kicsit el is szégyellem magam.*
- Persze, szívesen találkozom vele. *csillan fel a szemem, hiszen eszembe jut, hogy mennyi mindent tudhatok meg Noah-ról. Elvigyorodom, majd a fiúra nézek.*
- Beülhetnénk a Jégvilágba. Lefoglalok nekünk egy asztalt és készítek egy hiperfinom fagyikelyhet neki. *ajánlom fel az éttermet, ahol dolgozom.*
- Tök jó! Izgatott vagyok! *nyomok egy puszit a fiú arcára, majd lassan felállok.*
- Gyere, menjünk fel, lassan takarodó. *tartom a kezemet a fiú felé és ha engedi, akkor segítek neki felállni, majd hozzá bújok és besétálunk az Erkélyről.*

Tárgy: Re: Erkély Kedd Ápr. 23, 2013 7:36 pm

- Szegény, biztos nagyon elkeseredett! * vigyorgom, majd a korlátnál leülök a földre, magammal húzom Bellát is, és úgy bámulom a tájat, immár ülve, mellettem a lánnyal.
Nagy szemeket meresztve pislogok rá, majd inkább a tájat kezdem pásztázni. *
- Tudod, Isa! Még a neve is ugyanaz mint a tiéd! * suttogom, és lágyan kisimítok egy tincset a lány arcából. Kezem ezután a keze után nyúl, lágyan megsimogatom azt, majd ajkaimhoz emelve lehelek rá csókot. *
- Tudod, a gyámom... naponta levelezünk, és asszem hiányzik. Szeretnélek neki egyszer bemutatni. Olyan mint a nővérem! Mit szólsz ehhez? * kérdezem mosolyogva, és arról mélyen hallgatok, hogy igazából az ő parancsára kezdtem el hevesebben udvarolni, és az ő ötlete volt a romantikázás is a bálon. Jó, az ötlet az enyém volt, mármint hogy mi is legyen ez a gesztus, de ő adta az alapot, amiért azt hiszem mindig is hálás leszek. *
- A jövőhéten erre fog utazni... mit szólnál, ha kávéznánk egyet együtt, vagy ennénk egy sütit? Körbe akarom vinni, hiszen neki olyan furcsa ez a varázsvilág és bírom mikor gyermekien rajong és csodálkozik! Hogy tetszik az ötlet? * nézek rá kérdőn, és próbálok nem túl lelkes lenni, hogy talán együtt tölthetem a napomat az általam úgy imádott két nővel... *