Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Bolgár mágustanoda tehetséges tanítványoknak
Belépés
Leírás
Staff
Legutóbbi témák
» Vendégeknek! Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by Kaen el Jericho
Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 02, 2012 5:14 pm
First topic message reminder :
*Nem pontosan tudja még, hogy ki az új diák, ki a régi, aki mondjuk bliccelt az óráiról, és ki az, aki új, és Fellah Akadémiáról érkezett, de van egy olyan sejtése, hogy akihez odalépett, a tüzes leányzó, Fellah-i lehet. A lángok, a tűz elalszik, na de nem csak Flame alatt, hanem körbe a falakon, és mivel a föld alatt vannak, ezért hirtelen vaksötét támad. Nem nagyon esik kétségbe, a szemöldöke felszalad, furcsa félvigyor kerül az arcára, kicsit rosszalló, de hogyha újra felgyúlnak a fények, szépen el is tűnik róla.* - Nyugalom katona, pihenj. *Mondja, ahogy látja, hogy a leányzó kissé feszeng, majd lehuppan egy fotelbe, és onnan néz Flame felé, kezével intve, hogy ő is üljön le, tényleg nem csinált semmi rosszat.* - Nincsen olyan sok diák, aki képes lenne a tűzben ücsörögve meditálni, így inkább úgy tűnt első ránézésre, hogy valami átok sújtott és szépen elégetnek, mintha csak a középkorban lennénk, csak akkor máglyán tették és nem kandallóban. Ámbár ha kényelmes ott, és nem félsz, hogy önjelölt vízmágus nyakon locsol, teljes nyugodalommal. *Pillant vissza a kandalló felé, majd kissé elmosolyodik, még egy diákot se látott ilyen aktívan erőt nyerni az eleméből. Persze a tűznél is a legfeltűnőbb, egy vízmágus csak fürdik.*
Szerző
Üzenet
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
- Hogy mi? * hagyom abba a röhögő görcsöt, majd pislogok először Kasey-re, majd a fiúra. Pálcám azonnal a kezembe kerül, majd, mint egy igazán harcedzett személy, úgy fogom rájuk azt. Na nem, azt már nem engedhetem, hogy még Jake is ellenem forduljon! A viccem azért nem volt ilyen borzasztó, és még mindig én vagyok a sértett fél, hiszen ÉN nem vacsoráztam, NEKEM KELL korgó gyomorral lefeküdnöm aludni, és ráadásul jó pár kihullott hajszállal is. Miért kell bunkózni? Miért kell mást fellökni mikor az épp kajál? Miért nincs benne egy kis empátia? És ami még ennél is felháborítóbb, hogy miért gondolja, hogy nem lesz ennek böjtje? Jó hogy megvédem magam! Nem, nem kifejezetten vagyok bosszúálló alkat, de egyszerűen feldühített, hogy még csak bocsánatot sem kért, sőt ki is röhögött a haverjaival… Közben Jake a szemembe néz, én pedig dacosan fentebb emelem a fejem és állom a szemkontaktust! Pálcám még mindig rájuk mered és nem is fogom eltenni csak úgy, az már ziher. * - Az sem volt korrekt, amit ő csinált! * sziszegem a fogaim között a mondatot, majd mikor Kasey hátranyomja villámsebesen a fiú kezét és elküldi melegebb éghajlatra elégedettséggel teli csillogás kezd ragyogni a szemeimben. Azonban mikor Jake megfordul és rám néz, láthatja, hogy a pálcám még mindig rá mered. * - Nos, akkor beszélgessünk! Mi volt ez az előbb?! * kérdezem kiváncsian, úgy, hogy kiérezze a hangomból, megvédem magam ha kell, nem félek tőle! *
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*Samuel még mindig a karját dörzsölgeti, mikor Lilia válaszol a kérdésemre - persze röhögve. Felvonom a szemöldökömet és igazából valamiféle olyan arcot vághatok, hogy: "Oké, de nem óvodában vagyunk ám!".Végül csak annyit mondok halál komoly arccal:* - Fujj. *morgom, és félre lépek.* - Parancsolj, folytasd!*vigyorgok a srácra, aki értetlenül mered Liliára, a lány meg vélhetőleg rám.* - Nem, vicceltem. Oké, undorító, amit csináltál Lilia. De tényleg. *nézek mélyen a lány szemébe, majd a srácra:* - De ne haragudj, ennyire idiótának tartod magad,hogy így elbánsz egy lánnyal? *sétálok kicsit közelebb a fiúhoz, aki egyszerűen pálcát ránt. Erre csak elnevetem magam és egy jól irányzott mozdulattal lököm ki a pálcát a kezéből, ismét elég gyorsan.* - Amúgy Kasey Jake Ellswood. *nyújtok kezet a srácnak, aki habár kissé zavartan, de kezet fog velem. Ekkor hátrafordítom a kezét és egy gonoszkás vigyorral súgom a fülébe:* - Most pedig hagyj minket kettesben! Nyomás! *engedem el a nyögdöső fiú kezét és várom, hogy vajon eléggé besz@rt-e.*
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
* Isten kedvel engem! Ezt már akkor is tudtam, mikor anyámék beirattak ebbe a suliba. Sosem voltam tele barátokkal, azonban itt megismertem egy csomó érdekes embert, olyanokat, akik később az életet jelentették számomra… Fene sem gondolta hogy eljöhet az a pillanat, mikor hörögve fogok magamban azért imádkozni, hogy legyen már a közelemben valaki! Valaki aki elhúzza ezt a köcsögöt előlem, aki a nyálával telefröcsögi az arcom! Megijedtem, hiszen ilyen szintű attrocitás itt soha nem ért! Mindig szemből támadtak rám, ha már nem voltam szimpatikus, és bevallom töredelmesen volt, hogy elbuktam. De hogyha így történt, akkor emelt fővel veszítettem, és nem úgy, hogy …. így. Most csak elkaptak, sarokba szorítottak és a menekülő útvonalat nem igazán láttam, egészen addig, míg nagy karok le nem tépték rólam Samuelt és azok a karok Jake-ké válva a falhoz nem dobták. Szuper erő vagy mi a f**z? Kúszik a kérdés a számra és komolyan, ha nem itt lennék, ebben az intézményben nem gondolkodnék furcsaságon, azonban jelen pillanatban tutira veszem, hogy az én újdonsült barátommal valami nincs rendben. Mikor a kérdés nekem szegeződik én is feltennék ám milliót, azonban visszafogom magam, majd később…* - Fellökött kajálásnál, totál szétment a vacsorám miatta, és ezért az övét… nos az övét… takonylabdává változtattam… pont mikor ráharapott… * próbálom a történetet előadni röhögés nélkül.. azonban sajnos elkap a görcs és vihogni kezdek. Vicces.. *
A hozzászólást Lilia Radoslava összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 20, 2013 9:45 pm-kor.
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*Kellemesen telt az este, ugyanis Gabival vacsoráztunk, majd mivel tele lett a gyomrom, úgy gondoltam ,hogy odakint futok egyet. Néhány kör után azonban sajnos a takarodó kellemetlen idejével kellett szembe néznem, így hamarosan már a Társalgóban jelenek meg a teleport kapuban. Ekkor hallom meg a srác hangját, valamint Lilia nyögését és látom meg, hogy a vörös leányzó a falhoz szorítva nyögdös, az egyik Naxeldires srác pedig majdhogynem a nyakánál fogva tartja a lányt a levegőben. Villámgyorsan, kihasználva vérfarkasságomat röppenek oda, és taszítom félre a srácot.* - Már elnézést, de mégis mi a fészkes francot csinálsz? *lököm meg erőteljesen, amitől a srác odacsapódik a szemközti falnak és kissé ijedten, de minimum meglepődötten pislog rám. Összevonja a szemöldökét és kicsit megdörzsölgeti a vállát. Vélhetőleg azon gondolkozik, hogy hova rejtettem a nagy izmomat, vagy mitől vagyok ilyen erős. Közben Liliához fordulok és kissé aggódva lépek hozzá közelebb:* - Jól vagy? Ki ez az idióta és mit ártottál neki? *villan egy pajkos vigyor a szám szegletében, de persze fél szemmel figyelem a srácot ,hogy mit is csinál és hogyan reagál a közbelépésemre.*
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
* Pár órával ezelőtti kalandom után abszolút jókedvvel sétálgattam a már kihalt folyosókon. Az óra lassan elütötte a tíz órát, én pedig olyan helyet kerestem magamnak, ahol itt is nyugodtan tartózkodhatom. A délutáni kávé meghozta hatását, szememre egyáltalán nem jött álom, testem szinte nem is érzett semmilyen fáradtságot. Mondjuk így szokott ez lenni, talán egészen éjfélig is bírni fogom, mikor is eljön a bekábulás ideje, én pedig az ágyra dőlve mélységes álomba zuhanok. A falon függő lámpák kísérteties fénye kissé nyugtalanít. Nem, nem vagyok az a lány aki mindentől megijed, azonban valami oknál fogva mégis rossz előérzetem van. Túlságosan gyilkos pillantásokkal meredt rám a délutáni fiú, túl könnyen ment. Igaz, akkor, ott, abban a helyzetben már nem én voltam a hunyó, azonban egy férfi hiúságát megsérteni egyáltalán nem jó móka. A központi terem elé érek, és mielőtt tovább indulhatnék furcsa és egyben fájdalmas dolog történik. Egy kéz a terembe lök, majd hajamba ujjak kúsznak és kezdik azt tépni. Nagy rántást érzek, a lábam előtt ez tincsem landol a padlón, én pedig totálisan megmerevedve próbálok felegyenesedni. A próbálkozásom sikerrel jár, bár nem saját erőmből. A délutáni fiú nagy lapátkezeivel nyom a falnak. Lábam nem érinti a padlót, úgy kapálózom a levegőben, mintha felakasztottak volna egy kampóra. Mélyeket lélegzem, és nagyon reménykedem abban, hogy valaki erre jár, mert a jelen körülmények között esélyem sincs arra, hogy bármit is tegyek, nem hogy a pálcámat előrántsam. * - Jól szórakoztál a délután? Jó volt megalázni? * fröcsögi a képembe, én pedig csak azt akarom hogy letegyen, vagy hogy a nyála mellé törülközőt is köpjön, mert ez így túl nedves… *
Logan Knucker
Főkarakter : Anelie Mei Xi Hozzászólások száma : 143 Kaszt :
*Nem könnyű úgy kommunikálni, hogy két teljesen különböző világot látnak maguk körül. Ahogy Diana leírja az övét bukfencet vet a gyomra. Ennél ijesztőbb dolgot nem nagyon tud elképzelni. Az ő világa egész más. Próbál kicsit színes lenni és mindenen nyomot hagyni maga körül. Próbálja azt a rengeteg belső késztetést valahogy ráengedni a világra, mindegy hogy, csak szabaduljon tőlük. Menjenek, jó messze, ha ő már nem teheti.* - Ijesztően hangzik. Most szeretnélek megmenteni. De amíg nem biztos, hogy a műtét segít, nem mondanám, hogy csináld. *mondja óvatosan. Le van sokkolva, nem tud mit kezdeni magával. Rettenetesen szerencsétlennek érzi magát és egy pillanatra szeretne megszabadulni a feje fölött óriáshullámként átcsapó érzelmektől. Majd megrázza a fejét.* ~Csak azt ne.~ - Ha megfelel, akkor irány a kilátó. Bár már nem sokat fogunk látni belőle. *mondja, miután magában feljegyzi, hogy teljesen feleslegesen poénkodik, legfeljebb saját magát szórakoztatja vele. Feláll a fotelből és Dianára néz, hogy jön-e vele, majd megindul a kúria felé.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
*Minden akarata ellenére sikeresen zavarba hozza a másikat. Nagyot sóhajt, igyekszik rendezni és rendszerezni a gondolatait. Közben erősen koncentrál rá, hogy ellenálljon a késztetésnek, ami folyamatosan azt suttogja neki: Nézz bele a fejébe! Nem. Nem fog Logan agyában turkálni, habár sokakkal megtette már. Megvárja, amíg a másiknak megfogalmazható mondanivalója lesz a számára. Türelmet tanúsít. Türelmet, türelmet, türelmet...* -Sérülten... Most is sérült vagyok. De talán igazad, pontosabban igazunk van, túl kockázatos. Majd egy másik életben, ha még valaha is testet szerzek a szellemi állapotból. Mesélhetek az én oldalamról, ha gondolod, bár úgy gondolom elég érzékelhető. Sivár, üres, szürke, egyforma. Nap nap után minden pontosan ugyan olyan. A szemekben, amik a tükörből néznek nincs láng, mint a tiédben. Olyan, mintha minden élne, csak én lennék halott. De még ez sem fáj. Semmi sem fáj. Mintha minden mindegy lenne. *Próbálja érzékletesen átadni a világot, amit ő lát maga körül. Azt a világot, amit ő érzékel, és ő fog fel.* -Ha rá érsz, a most pontosan olyan tökéletes, mint bármelyik másik, amíg el nem érjük a kijárási tilalomhoz közelítő perceket. Mondjuk... este 9 előtt 10 perccel érjünk vissza, akkor minden rendben lesz. *A poént újabb kényszerű mosollyal nyugtázza, bár mosolya vidámság-mentes.*
Logan Knucker
Főkarakter : Anelie Mei Xi Hozzászólások száma : 143 Kaszt :
* A lány jó szándéka egészen zavarba hozza. Nem azért mondta, csak valahogy elkapta az őszinteséget, ami sugárzik a lány tekintetéből. Valamiért azt gondolta, hogy Diana mindenkivel ennyire egyszerűen őszinte, ezért meglepi, amit mond. Elmosolyodik és nagyon szeretné valahogy viszonozni a bizalmat. Viszont ugyanakkor a lány eléri a tűréshatárát. Ennyi bizalomtól eszméletlen zavarba jön. Csak belenéz Diana szemébe és hálásan mosolyog, majd a padlót kezdi fixírozni. A betegségre terelődik a téma és a lány megint kijelenti mennyire bízik benne. Kezd teljesen összezavarodni.* ~Mitől hisz engem a legmegbízhatóbbnak? Csak mert nem bántottam? Mert soha nem bántanám? Bölcsnek tűnök? Nem hiszem.~ *teljes zavarban pislog és próbál kinyögni végre valamit. Szerencsére végre az érzelmek után az agya is megmozdul. Diana stílusában próbál válaszolni.* - Nem hiszem, hogy jobb lenne érzelmekkel sérülten, mint érzelmek nélkül. De én a te oldaladat nem ismerem, ezt vedd figyelembe. *Mikor magáról beszél egyre idegesebb lesz. Bizony nem könnyű neki a négy fal között.* - Bocsánat nem akartam... ilyen hevesen reagálni. *magyarázkodik.* - Akár most is mehetünk. De a jövő hét bármely délutánján a Knucker Légitársaság szolgálatára áll, hölgyem. *mondja végre felszabadultan. Tagadhatatlanul megszerette a furcsa lányt és most már ragaszkodik hozzá, akármi történjen.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
*Egy pillanat alatt ereszti el a számára eddig természetes szemkontaktust. Elkezdi a földet fixírozni, még a tekintetével sem akar még több rossz érzést kiváltani a másikból.* -Szeretném sajnálni, hogy fájdalmat okoztam. *Mondja elég őszintén, de hamar visszakapja a tekintetét a földről. Logan eszébe juttatott valamit.* -Alapvetően nem szoktam hozzátenni a mondataimhoz a valóságot, a beszédem nagy része egyszerűen betanult protokoll szöveg. Egészen más úgy beszélgetni, hogy a teljesen őszintét és valót mondom neked. Sokkal bizalmasabb, mint bárki mással beszélgetni. Sokkal inkább bízok rád gondolatokat, mint bárki másra ezen a világon. *Még nyel is egyet, ahogy összeköti mondandóját az agyműtétes témával. Szavai továbbra is érzelemmentesek, üresek, de a tartalom szinte önkéntelenül vonz magával valamiféle mögöttes érzelmet, amit Diana nem, de Logan érezhet.* -Ha kérnéd, én vállalnám a kockázatot. Bízom benned annyira, hogy tudjam, jól döntenél az életemről, ha dönteni kellene. Én nem tudok dönteni a saját életemről, mert nem ismerem a "másik oldalt". *A ingerült felcsattanástól elnémul.* -Bocsánat. Nem akartalak megsérteni. *Az ötletre kicsit félrebillenti a fejét, láthatóan komolyan meggondolja a dolgot.* -De. Érdekel a Kúria felülről. Azt hiszem tudat alatt pont emiatt hoztam fel a témát. Mikor szeretnél menni? Akarom mondani repülni... *Hát igen, bekapcsol a mentalista, aki minden egyes gondolatfoszlányt szétboncol és kiveséz.*
Logan Knucker
Főkarakter : Anelie Mei Xi Hozzászólások száma : 143 Kaszt :
*Gyenge próbálkozása halva született, de Diana felismerte és értékelte szándékát. Ez megnyugtatja a sárkányfiút, végül is annyira akkor nem lehetett gyenge. Az őszinte mondatok megint letaglózzák, de nagyon élvezi.* - Ez egy kicsit fáj. De talán csak azért, mert én megkedveltelek.* Ha hozzá ennyire őszinték, miért ne lehetne ő is az? Ez a dolgok rendje. Nem véletlen, hogy segíteni próbál, ezért veti fel a gyógyulás lehetőségét. Ám kicsit megijed, mikor meglátja a krétafehér arcot. Nem gondolta volna, hogy rosszat mondott. Aztán rájön mi a gond, bár ezt a reakciót nem nagyon tudja mással magyarázni, mint félelemmel, vagy az élet utáni vággyal.* - Értem. Ha ez ennyire kockázatos, akkor szóba se jöhet. Igazad lehet. *A téma rá terelődik és végre azt érzi, hogy megértik. A repülés említésére ingerült lesz.* - Gyakran járok repülni, de nem segít. Már azzal se megyek semmire, mert tudom, hogy vissza kell jönnöm. *tör fel belőle, majd eszébe jut valami.* - Nem lenne kedved velem jönni? *kérdez rá. Valószínűleg nem okozna neki gondot a karjaiban a lánnyal sem felrepülni, bár már nagyon rég próbálkozott ilyesmivel.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
-Sajnos nincs. *Mondja, s próbálja mosolyra húzni a száját, jelezve, hogy felismerte és értékelte a segítő szándékú humort.* -Pedig a kuglóf nagyon... jó. Szívesen mondanám, hogy szeretem, de az nem fedné a valóságot. Mint, amikor azt mondtam neked, hogy jó lenne, ha érezném a fájdalmat, amiért nem tudlak őszintén kedvelni. Pedig, ha lennének érzelmeim, bizonyosan kedvelnélek. *A gyógyulás gondolatára még a mostaninál is jobban elsápad. teljesen kréta fehér lesz, s szinte remeg. Valami fojtogató érzést érez a torkában, amit ha másoktól látna, azt mondaná félelem vagy szorongás. De ő nem érez ilyesmit, felesleges hát törnie magát. Pár pillanat múlva már újra a régi, de nagyon lassan és halkan szólal meg. Érezni, hogy a felvetett téma végtelenül taszítja.* -Talán segítene, ha az agy-agyamat... megműtenék... *A gyomra görcsbe ugrik, vagy az éhségtől, vagy annak a gondolatától, hogy valaki beleturkálhat az agyába.* -De az túl kockázatos. Akár meg is ölhetnek, vagy egy életre megnyomorodhatok. Inkább élek örökké így, mint pl nyálcsorgató agyhalottként. *Érzékeli a másik bezártság érzetét és viszolygását a tétlenségtől. Kicsit töpreng, végül megpróbál használható ötlettel előállni.* -Mi lenne, ha repülnél? Az nem tilos, ha jól emlékszem.
Logan Knucker
Főkarakter : Anelie Mei Xi Hozzászólások száma : 143 Kaszt :
-Oh... *nyugtázza csöndben a bajt* - Diétás étrend? Abban nincs kuglóf, jól sejtem? *próbál kicsit humorizálni. Nem mintha a beteget fel kéne vagy fel lehetne vidítani. Viszont talán a figyelmét el lehet vonni a gondról. Figyelmesen hallgatja a lányt és közben aprókat bólogat.* - Valószínű volt, hogy ott a gond. De azt nem mondta, hogy meggyógyulhatsz-e? *érdeklődik tovább. Barátjának tekinti Dianát és segíteni szeretne, persze ha tud.* - Egy ideje csak elvagyok. Járok fel-alá a birtokon, tanulgatok és nem történik semmi. *az utolsó három szót kissé erőteljesebben, nyomatékosan mondja. Bizony rettenetesen érzi magát így bezárva. Kétségbeesetten próbál kezdeni magával valamit, de már mindent kipróbált és semmi sem kötötte le. Semmi sem köti ide, kivéve azt az ígéretet. Úgyhogy most ül szépen a fenekén és várja, hogy történjen valami.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
-Most, hogy így kérdezed, igen, eléggé. *Keze csak úgy mellékesen vándorol a gyomrára, hogy jelezze hol a baj.* -Kaptam rá bájitalt, és egy diétás étrendet, de feleslegesen, mert még az sem marad meg bennem. Mármint az étel. A Bájitalt akkor sem tudnám kiadni, ha megfeszülnék. *A könyv becsapására szinte megjelenik egy mosoly árnyéka az arcán. Látható, hogy Logan alibiből "olvasta" a végtelenül érdekes, kb másodikosoknak szóló könyvet, ami (mily ironikus) nemrég még az ő kezében forgott, hiszen a bájitaltan azok közé a tárgyak közé tartozott, amiből komoly felzárkóztatást igényelt, amikor ide került. Sok tárgyból még most sincs a megfelelő szinten, mint például nekromanciából, amitől a merev rosszullét környékezi. Persze képletesen értve. Lehet, hogy valami hullabaktériumot nyalt be a legutóbbi bonctermi ön-továbbképzésen? Megeshet, hiszen pont a boncolás az, amihez a kellő hidegvére megvan, ellenben szaktudása kb nulla. Logan kérdéseire pár pillanatra komolyan elgondolkodik, majd közelebb hajol hozzá, és igen komoly tekintetet ölt magára.* -Találkoztam valakivel itt az iskolában, aki nagyon komoly szinten űzi az agy feltérképezését. A kérésemre belenézett a fejembe, és hosszas vizsgálat után arra derített fényt, hogy baj van az agyammal. Az agyam betegsége miatt nem tudok egyetlen érzelmet sem leképezni. Amit eddig érezni véltem, csupán bemeséltem magamnak, valójában nem vagyok képes semmit érezni. *Nyel egyet, mintha a további gondolatait akarná lenyelni.* -És te mit csinálsz mostanában?
Logan Knucker
Főkarakter : Anelie Mei Xi Hozzászólások száma : 143 Kaszt :
*A második oldal után már csak unottan lapozgatja a könyvet. Szerencsére hamarosan közeledik valaki, azaz nem egyszerűen valaki, hanem Diana. Felderül az arca. Megkedvelte, annak ellenére (vagy épp pont azért), hogy a lány és a beszélgetéseik is kissé bizarrak. Végignézi ahogy az lezuhan a szemközti fotelbe. * - Diana, örülök hogy látlak! *mondja mosolyogva.* - Rosszul festesz, beteg vagy? - Köszi, megvagyok. Épp halálos unalomba kergetem magam a bájitalokkal. * válaszol a kérdésre, miközben végre jó hangosan becsapja a könyvet és lerakja a fotel mellé. Óvatosan bánik vele, mert bár pocsék, azért csak egy könyv, ami tiszteletet érdemel.* - Mi a helyzet? Mit csinálsz mostanában? *kérdezősködik tovább. Minden apróságra kíváncsi, meg arra is, ha a lány esetleg megint öngyilkossági kísérletet követett el, vagy arra készül. Gyorsan elkergeti a gondolatot is a fejéből, nehogy bevonzza a rosszat és finom mosollyal az arcán, mégis komolyan hallgatja végig Dianat.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
*Elég unalmas és hossz napja volt, ráadásul a gyomra is rendetlenkedik. Már járt a Gyengélkedőn, ahol diétára és minden 4 órában egy korty undorító ízű bájitalra ítélték. a mai kuglófról tehát le kell mondani, ami persze az előnyére is válhat, hiszen lehetséges, hogy a magas vércukorszint miatt dob vissza mindenféle szilárd ételt a gyomra. (Persze ez csak részben magyarázná a dolgot, hiszen a pirítósban minimális cukor van.) A lényeg a lényeg, elég kókadtan ül a társalgó egyik foteljében, sápadt és beesett az arca, gyomra néha minden figyelmeztetés nélkül, fájdalmasan megkordul. Egy mentálokról szóló könyv egyensúlyozik karjain, de láthatóan már félig kifordult a lány szorításából. Vennt sehol nem látni a teremben, a hiperaktív kutyussal kivételesen Clína foglalkozik, mert Diának semennyi ereje nem maradt. Logan belépésére semmit sem reagál, félig háttal ül az ajtónak, és egyébként sem tud semmire tartósan koncentrálni, ám az ismerős hangra felkapja a fejét. Száját kicsit beharapva áll fel a fotelből, valami istentelen fájdalom hasít a hasfalába. Lassan odasétál a fél-sárkányhoz, és szinte lezuhan egy vele szemben álló fotelbe. A könyvet nem hozta magával, vagy ha mégis, valahol félúton elhagyhatta, mivel kezei üresek.* -Neked is szépet! *Leheli elgyengülten, mégis egykedvűen.* -Hogy vagy? Mit olvasol?
Logan Knucker
Főkarakter : Anelie Mei Xi Hozzászólások száma : 143 Kaszt :
- Szép jó napot mindenkinek! *dugja be a fejét a központi terem ablakán egy erősen loboncos fej, vigyorgó ábrázattal, majd megjelenik a magas termet is az ajtónyílásban, végül pedig a sárkányszárnyak. Ezzel Logan teljes egészében megérkezett a társalgóba. A hajára már nagyon ráférne egy vágás, hiszen az aranyszínnel vegyített barna tincsek már lassan a vállát verdesik. Egy könyvet szorongat a kezében, amit, miután a teremben tartózkodók nem vettek tudomást róla, hogy neki jó napja van, vissza is tesz a helyére. Valamilyen laza olvasmányra lenne mos szüksége, de olyat itt nem nagyon talál. A könyvek nagy része a diákok tanulását segíti. Végül levesz egy "100 érdekesség, amit valószínűleg nem tudtál a bájitalokról" című alsósoknak szóló könyvet. Bár nem jeleskedik bájitaltanból, valamiért sejti, hogy annyira nagy meglepetést nem fog okozni a könyvecske. Leül egy fotelbe és elmerül a könyvben, legalábbis, amennyire egy ilyen unalmas könyvben lehet.*
- Nem érted. Nem érzek érzelmeket, akkor mégis hogyan facsarodna fájdalomba? Amikor nyolc éves voltam, meghaltak a szüleim, és elvesztettem a bátyámat. Szerettem őket, gondolom, vagy szerettem volna őket, ha tudtam volna érezni, hiszen a családom voltak, rajtuk kívül nem volt senkim. Logikus is, hogy fontosak voltak nekem, jelentősek, mert nélkülük nem éltem volna túl. Mégsem volt semmiféle űr, még csak nem is gondoltam rájuk évekig... *Megrázza a fejét - érti, amit Diana mond, de az, hogy fáj, ha nincs valaki a közelében... nem jó, hogyha valaki érzelmekkel próbál neki érzékeltetni egy másik érzelmet, hiszen ha az egyiket nem érzi, alighanem a másikat sem képes. Aztán a kutyára terelődik a figyelme. Zsebkendőt vesz elő a zsebéből (anyagzsebkendőt persze), de logikus, hogy ezt nem tudja jól eldobni, szóval csomóba köti össze, és úgy dobja el, hagyva, hogy Ludo, Venn, vagy akárhogy is hívják... szóval hogy a kutya visszahozza. Ezt nem baj, ha szétrágja, nem igazán fontos neki a dolog. Majd Natale menni készül, mire oda sem nézve bólint, inkább a kutyát figyeli. Megsimogatja, mikor visszahozza a kendőt, és mintha kicsit elmosolyodna... majd Natale az álla alá nyúl, de valahogy automatikusan rántja el a fejét. Rögtön utána meg is bánja, hiszen az lett volna logikus, hogy ha barátkozni akar vele, akkor "jól" viselkedjen... és persze tudja, a racionális része érti, hogy Natale miért ilyen vele hogyha ennyire az érzelmek ellen van, a racionális énje tudja, mennyire nehéz a másiknak is. De az érzelmes énje automatikusan elhúzza a fejét.* - Mondtam: logikus a zűrzavar, hogyha egyszerre jön minden. De ez nem azt jelenti, hogy futnod kell előlük, inkább megállni és megismerni az érzelmeket, amennyire tudod. *Válaszolja halkan, majd Dianára pillant.* - Ez nagyon szép, és megértem, miért hívod így, de hogyha ő Vennek szeretné, talán jobb lenne, ha úgy hívnád. Én is megyek aludni, Bradley bizonyosan már gondolkozik, hol vagyok. Jó, hogy találkoztunk, érdekes vagy számomra. Jó éjszakát. *Köszön el, majd megigazítja a nyakkendőjét, és visszasétál a másodikra.*
Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
*Való igaz, Natale mosolya ritka dolog, ritkán jönnek össze úgy a dolgok, hogy mosolyra húzódik a szája. Az érzelmek, Diana megjegyzi, hogy vannak dolgok, amik mellette szólnak, mire a fiú csak kicsit ingerülten bezárja a könyvét.* - Persze, gondolom. A jó érzelmek. Szeretet. Öröm. Lelkesedés. Remény. Szenvedély. Ki tudja mennyi más még. De itt vannak a rosszak is, és persze az általános zűrzavar. *Zűrzavar. Tanácstalanság. És Colin arckifejezése láttán egy kellemetlen, szúró érzés... bűntudat? Nincs miért bűntudatosnak lennie. Ő nem csinált semmit. Colin tehet róla, Colin ölelte meg, ő csókolta meg, miatta nem tudott még órákig aludni múlt éjjel. Mégis föláll, egyik kezével a hóna alá fogva a könyvét, másikkal megigazgatja a pulcsiját.* - Azt hiszem, ideje aludni térnem. Örülök, hogy segíthettem, és sajnálom, hogy ennél többet nem tudtam. *Szavak, és hogy van-e köztük valami érzelem, azt az arcáról nem nagyon lehet leolvasni. Talán csak kifejezés. Talán tényleg érez valamit a Diana agyában tett kutatás eredményeivel kapcsolatban, csak maga sem tudja mi az. Végül Colin felé fordul, aki kutyázik, és a kellemetlen szúró érzés az oldalában nem hagyja, hogy csak úgy ott hagyja. Legyőzi magában a késztetést, hogy sóhajtson egyet (miért is sóhajtana frászt fog sóhajtani) és inkább csak közelebb sétál, lehajol kicsit, és szabad kezével Colin álla alá nyúl, megemelve kicsit, hogy ránézzen.* - Pozitívum ide, vagy oda, de ha hirtelen jön pozitívum és negatívum, rövid időn belül, szinte egyszerre, az inkább negatív irányba hat. *Ez volt Nat-féle megoldás arra, hogy igen, kapott pozitívumot, de attól függetlenül még mindig nincs meggyőzve. Majd elengedi Colin állát, és felegyenesedik, búcsúzóul biccentve mindkettőjüknek.* - Jóéjszakát. *Köszön el, majd a könyvével együtt eltűnik az egyik teleportban.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
*Natale mosolya... Valami jót kellene most éreznie. Állítólag. Most pedig valami csalódottságot, hiszen nem érzi a jó érzést, amit kellene. Megmosolyogtatott valakit pusztán a mosolyával. Ez akár mérföldkő is lehet az életében. Legközelebb Loganre is rá fog mosolyogni, ha belepusztul is. A sebeit túlélte. Túl fog élni egy mosolyt is. Colin szavai miatt kénytelen Loganen is eltöprengni. Legutóbb bevallotta neki, mennyire szeretné, ha fájna neki, hogy nem érezhet iránta semmit. Ez valamiféle kedvelés lenne, ha lenne. Egy agyműtét... Talán csak egy agyműtét választja el attól, hogy komolyan kedveljen valakit. Miért nem indul most? (Vasárnap van, este 10-11 körül... nem indul sehová!) Natale felé tekint, s próbál valami biztatónak szánt dolgot mondani.* -Pozitív ellenérvet, mire? Az érzelmekre? Ha gondolod, van egy pár, ami mellettük szól. *Most Colin felé fordul.* -Onnan tudod, hogy elválaszthatatlan része lesz az életednek. Ha hátra hagyod, egy betölthetetlen űr marad a helyén; a gondolataid megvadulnak, az érzéseid fájdalomba facsarodnak. A családot általában szeretni szokták, de nem pusztán azért, mert családtagok. A fontosságuk, a jelentőségük miatt. *Venn készségesen segít Colinnak beletanulni a kutya-szeretgetésbe. Szinte intruálja a kezet, hogy fejecskéjétől a hátáig simítson végig, majd a felmerülő kérdésekre is intelligenciájához mérten válaszol.* -Dobd el, én hoz neked! Ez játék! *Diana közelebb lép, és szakszerű mozdulatokkal vakargatja meg a kutyus hasi tájékát, közben magyaráz.* -Ha simogatni akarod, ami jó érzés neki, akkor húzd végig a kezed a fejétől a hátáig. Ha játszani akarsz vele, dobj el valamit, amit nem sajnálsz, ha összenyálaz vagy összerág. Akkor vissza fogja hozni a szájában, és újra el kell dobni neki. Ludonak pedig azért hívom, mert tisztelem. Amikor el kellett neveznem, egy norvég szó jutott eszembe. A Venn Barátot jelent, ami igazán illik hozzá. Ludo egy mangában szerepel, mint beszélő csodakutya. Hasonlítanak, ezért nevezem Ludonak. Az a kutya a történetben megmentette a gazdája életét, valódi hős volt. Ludo hasonló hős lesz, ha felnő.
*Mikor Diana megint egy teljesen más nézőpontot mond neki a pusziról, már majdnem ott tart, hogy hagyja az egészet, és inkább amiatt nézzék illetlennek hogy simán köszön, de... komolyan, ki érti ezt? Eddig körülbelül ahány emberrel találkozott, annyi különféle dolgot mondtak neki, amik remekül kiütik egymást.* - De mégis honnan tudod, hogyha igazán szeretsz valakit? *Teszi fel a következő logikus kérdést, hiszen Diana azt mondja, azt puszilja meg, akit szeret, de... honnan tudja, ha szeret valakit?* - Szeretem a bátyámat, mert a bátyám, igaz? A családjukat szeretik az emberek. *Tudja, hogy így kell lennie, így van, de... nem érzi. Tudja, hogy szeretnie kellene Bradleyt, de mégsem éledt fel még benne ez a dolog. Aztán Natale kifakad rá, és úgy látszik, valóban dühös, de Colin nem érti, miért. Majd mielőtt megszólalhatna, Natale kijelenti, hogy nem hozott fel pozitív ellenpéldát, mire a torkán akadt a szó, és anélkül csukja be a száját, hogy mondott volna valamit. Valami negatív, rossz érzelem hasít belé... fájdalom, csalódottság? Ő igenis érzett valamit, valami pozitívat tegnap, amikor átölelte, amikor megcsókolta a másikat, még akkor is, ha nem igazán romantikus értelemben, elvégre... ott még nem tart, hogy ilyenek között különbséget tegyen. Szóval hallani, hogy Natale nem érzett semmit, Natale, amikor láthatóan mentál létére ő érzékenyebb nála... elég ahhoz, hogy még belőle is kiváltsa a fájdalmat. Nem válaszol, el is fordul, és mondhatni szóhoz sem jut, így még jó is, hogy a kutya letámadja, és rá figyelhet. Na persze először nem tudja, mit tegyen vele, csak esetlenül a fejére teszi a kezét.* - Biztos, hogy a kutyáknak beszélniük kell? Szia Venn. Mit kell veled csinálni? Hogy akarsz játszani? *Nem érti, még soha nem játszott kutyákkal, nem volt értelme. Majd Diana szavaira, és a kutya válaszára megint értetlenkedik.* - Miért hívod Ludonak, ha Vennek akarja, hogy hívd?
Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
*Diana kis mosolyára szinte önkéntelenül az ő szája is mosolyra húzódik, és pislog mellé kettőt még hozzá, és furcsa, az egész arcberendezése megváltozik ettől, egy egyszerű mosolytól ami viszont elég hamar el is tűnik az arcáról. És igen, a puszi őt azért felkavarta, de hát az ő helyzete más, mint Dianáé. Ő éveket át élt nyugisan, érzelmek nélkül, hogy most, a közelmúltban a felépített gátak leomlottak legalább félig. Ha valaki sokáig nem érzett semmit, és nem is próbálták tanítani, akkor eléggé kiborító egyszerre hirtelen, mindent érezni, amikor azt sem tudja, hogy mi micsoda... és tegnap azért Colin eléggé felkavarta, és ez enyhe kifejezés. Most igazán nyugodtan elvolt, aztán hirtelen, bamm, Colin megint. Haragszik-e rá, mire felkapja a fejét, és a szemei villámokat szórnak. Igen, haragszik, dühös, bármennyire is próbál nyugalmat erőltetni a hangjára, érződik, hogy remeg a hangja.* - Hagyj engem békén, harag, miegymás. Tessék, megint negatívum. Sok pozitív ellenérvet még nem nagyon tudtál felhozni. *Mondja makacsul, és már a nyelve hegyén van egy "mindenről te tehetsz" hozzávágás, de győzött a racionálisabb énje, aki leintette, hogy Colin aztán nem tehet mindenről. Még az általános felkavartságáról se, hiszen, arról senki sem tehet. Szóval ezt inkább lenyeli Natale, és tekintetét megint a kiskutyára fordítja, makacsul.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
*Amit hall nem tudja meglepni. Nem tudja, mert... nincsenek érzelmei. Nem is voltak soha. Feleslegesen pazaroltak el 16 évet az életéből azzal, hogy úgy kezelték, mint egy mentális sérültet. Csak egy CT kellett volna, de ennyit nem pazarolnak egy könnyen diagnosztizálható emberre. A matató ujjak kikaparták az igazságot a sok félrediagnosztizálás alól. Most! Most sikerülni fog. Látszik az arcán, hogy erőlködik, minden izmát megfeszíti, és halványan rámosolyog Natale-ra.* -Köszönöm! Valóban segítettél. *Natale-ra nagy jövő várhat, ha egyszer az elmegyógyászat területén akar majd elhelyezkedni, habár egyelőre egy puszitól is kiborul. Érthető reakció, őt is felkavarta az esemény. A felkavarta túl erős szó. Inkább kizökkentette. A kérdés viszont mindent a helyére illeszt.* -Szájra csak azok adnak puszit, akik valódi, mély szeretetet táplálnak egymás iránt. Amíg ez nem áll fent, megvezeted azt, akinek adod. *Részéről le is van zárva a téma. Simít egyet-kettőt Venn-en, aki álmatagon pillanat fel. Orrába begyűrűzik az új, ismeretlen szag, amire gumilabdaként pattan fel. Szinte vágtat Colin felé, felugrik a lábára, vadul csóválja a farkát, és hatalmas vidámságot áraszt felé.* -Szia! Én Venn! Játssz velem! Szeretném! -Ludo, vissza! *Mondja halkan Diana, de a kutyus nem hallgat rá. Vadul dörgöli a fejét Colin kezéhez, hogy egy kis idegen simogatást kapjon.* -Én nem Ludo! Én Venn!! *Nyüszíti a kis állat, s most már puszta dacból sem hajlandó engedelmeskedni.*
A hozzászólást Diana Lunitech összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 03, 2013 10:45 pm-kor.
*Valóban, a hirtelen mentális képességek már szinte afféle villogó jelzésként funkcionálnak Colin felé, hogy jé, másik mentál, közvetlenül itt, mellette. Szóval az előbbi logikai levezetés szerint, vagyis hogy aligha van háromnál több mentál az iskolában, tehát vagy Bradley vagy Natale az... szépen benyit, hiszen jó, hogyha tud másokkal ismerkedni, de még egyszerűbb, hogyha olyanokkal teszi, akik a fajtársai, de hozzá hasonlóan képesek érezni. Két rövid puszi, nem is nagyon lehetne rajta mit viszonozni, mivel nem is igazi csók ez, csak néhány pillanatra rányomja az ajkait Natale-éra, majd Dianáéra, és bemutatkozik. Diana szólal meg, így először rá koncentrálja a figyelmét, miközben leül az egyik fotelbe, ha már nem küldik el rögtön.* - Üdvözlésből. *Mondja egyszerűen, és csak enyhe zavar tükröződik az arcán egy pillanatra. Már megint rosszul csinált volna valamit? Úgy dönt, inkább megmagyarázza magát.* - Az emberek puszival üdvözlik egymást, igaz? *Na ja, csak nem a szájukon, de ahogy azt Bradleyvel már levezették, képtelenség megjegyezni, melyik testrészen mikor illendő a puszi. Utána Natale-ra pillant, aki még a köszönését sem viszonozza. Értetlenül méregeti a másikat, próbál rájönni, miféle érzelem lehet ez. A másik alig néz rá, nem is köszön, mintha itt sem lenne, szóval logikusan...* - Haragszol rám, Natale? *A kutatásai erre mutatnak, de persze könnyen lehet, hogy Natale-nak nem fog tetszeni, hogy rögtön érzelemre gyanakodik, méghozzá... a harag egy eléggé erős érzelem.*
Natale Carrie
Főkarakter : Christopher Strife Hozzászólások száma : 60 Kaszt :
*Diana határozott hangjára, és arra, hogy milyen gyorsan reagál a felvetésre, szinte lecsap az alkalomra, még ha nincs is érzelem a hangjában... lassan bólint. Oké, akkor csinálja. Belenéz Diana szemeibe, és az alapjáraton kék-barna felemás szempár felizzik, kékesen, ahogy kiterjeszti mentális képességeit, és így ez talán még jobban megmagyarázza, hogy tisztábban megérezhette őt Colin. Mondjuk alapból is érzik egymást, de úgy azért könnyebb, ha mentális képességeket használ. Viszont Natale még nem tudja mi történik pár perc múlva, egyelőre csak letúr Diana elméje mélyére, átnézi, amire szüksége van, átfésüli, szinte gyakorlottan a lány elméjét, majd kialszik a fény a szemeiből.* - Nem igazán sok érzelmet találtam, de nem találtam semmilyen kiváltó okot, vagy gátat. *Mondja egyszerűen, a tapasztalatait.* - Szerintem biológiai oka lehet annak, talán nem fejlődött ki az agyadnak azon része rendesen, ami az érzelmekért felelős. Árnyakat találtam, lenyomatokat. Nem is igazán kezdetleges dolgok ezek, inkább képzetek. *Mondja egyszerűen. Aztán... nincs mit szépíteni, nem figyelt Dianán kívül a környezetére, és így voltaképpen csak akkor tűnik fel neki Colin, amikor a fiú ajkai az övéin vannak... megint. A szemei hatalmasra kerekednek, ezúttal egyáltalán nem viszonozza, lefagy, kékhalál, kész. Aztán Diana is kap csókot, Nat meg megrázza magát, és Diana láthatja, hogy Colin jelenléte megkavarta Natale-t, zavar van az arcán, az ajkait összeszorítja, makacsul lenéz a könyvére megint. Mintha eddig egy sima víztükör lett volna, amibe most beledobtak egy követ, és gyűrűzik a felszíne még egy darabig. Még a köszönést se viszonozza.*
Diana Lunitech
Főkarakter : Clína Aoife Nessa Hozzászólások száma : 439 Kaszt : Üzenőláda : Animágus alakja: Házi kaszáspók
A kijárási tilalom nem érvényes rá!
-Akkor csináld! *Nem hallatszik elszántság a hangjában, de meglepően gyorsan reagál a felmerülő lehetőségre. A fajokra már nem is reagál, kizárja a tudatából a további beömlő információ mennyiséget. Később majd megpróbálja visszaidézni a szavakat, de it és most nem számítanak. Semmi sem számít jobban, mint az igazság újabb morzsája. Leguggol, hogy az ő arca legalább részben egy vonalban legyen Nat arcával. valahogy úgy tudná elképzelni, hogy a másiknak mélyen a szemébe kell néznie, esetleg a kezét a homlokára tennie ahhoz, hogy még erősebben hasson a varázslat. Leásni mindennek a legmélyére. Jéghideg szemeit a másik tekintetébe fúrja, s csupán megerősítésképpen újra elmondja előző mondatát.* -Akkor csináld! *Ekkor viszont olyan történik, amire nem számíthatott. Belépett egy feltűnően jóképű srác, ez eddig normális. Odasétált hozzájuk és egy puszit nyomott Natale szájára. Nem túl gyakori, de ugyan úgy normális. Már épp vissza köszönne, amikor ő is kap egy szájra puszit. Azonnal lemerevedik. Amolyan "Mi az isten?" kifejezéssel néz fel a másikra, egyértelműen valamiféle támpontot keres Colin arcán, ami megmagyarázza a bizarr helyzetet.* -Diana Lunitech. *Mondja elhaló hangon. Arcizmai gyorsan rendeződnek, először az egyik, majd a másik srácra néz.* -Nem zavartál meg, amíg meg nem pusziltál. Miért tetted?
Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by 
