Dárdosi Péter Kincstára

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Júl. 05, 2013 1:24 pm

*Tényleg nem igazán értem, hogy most éppen mi baja van Celine-nek és nagyon remélem, hogy felvilágosít, mert ez így nem túl jó. Fogalma sincs, hogy éppen mit is mondtam, vagy talán mit nem? A kérdésemre csak sóhajt egyet a nő, én pedig értetlenül meredek rá, majd mikor mesélni kezdi, hogy mi a problémája, közelebb csúszok hozzá és hátulról átölelem a derekát, egy lágy puszit nyomva a nyakára.*
- Rendben, Celine. Ahogy szeretnéd. Én sem akarom, hogy csak az együtt létről szóljon ez az egész. Azt szeretném, hogyha a párom lennél. Úgy igazán. *mosolyodom el szélesen. *
- Te meg nagyon dögös vagy. * vigyorgok pofátlanul a nőre, és egy puszit nyomok az ajkaira. Lágyan megsimítom a haját és magamhoz ölelem egy picit, majd megkérem, hogy aludjon velem. De tényleg, aludni szeretnék vele.*
- Teát. Mandulával. *nevetem el magamat, egy puszit nyomok a nő homlokára és bebújok a takaró alá. Ránézek és gonoszul elvigyorodom.*
- Mondanám, hogy oké anyu, de... * húzom össze a fejemet nevetve, mert sejtem, hogy lehet, hogy becsapódik egy párna. Majd lassan megnyugszunk, lefekszünk és kifliben ölelem magamhoz a nőt, arcomat belefúrva a hajába, úgy alszok el és tényleg néhány perc múlva már halkan szuszogok a nyakába.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Júl. 05, 2013 1:14 pm

*Na igen, nem véletlenül mondják, hogy a nők rendkívül szeszélyesek. Nálam is elszakad kicsit a cérna, amikor olyat mondd, ami határozottan bánt és rosszul érint. Hiába a kényeztetés, és hiába próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok, egy ideig megy csak, utána már képtelen vagyok rá. Már félmeztelen vagyok, amikor végül kicsusszanok alóla, hogy az ágy szélére üljek, egy kicsit távolabb tőle. A kérdésére csak sóhajtok egyet, aztán megpróbálom valahogy elmagyarázni, hogy mit is érzek, hogy mi is bánt pontosan. Nem akarok tőle sokat várni egyszerre, de ha arra gondolok, hogy ennyire nehezen viseli el azt, ami vagyok, az nagyon fáj. Mintha egy cukorbetegnek azt mondaná a párja, hogy nem bírja nézni, ha magába szúrja a tűt. És mi van, ha egyszer neki kell segíteni, mert nincs más mód? És ha a másik megbízik benne és akkor tétovázik... Érzem az érintését a derekamon és érzem hogy máris elgyengülök.*
-Akkor ismerjük meg egymást jobban, én is ezt szeretném, nem csak összebújni, bár persze az is... csodás, de... *Kicsit még nem is zavaros, amit magyarázni próbálok. Félek, hogy ha a kapcsolat eleje túl szenvedélyes, akkor később ez már nem ad elegendő alapot semmi másra, hiszen a szenvedély nem tart a végtelenségig, és ha nem köt össze más is minket, akkor ott megfog halni az egész, és ez biztos. Rá pillantok, amikor megint elharapja a mondatot a lényeg előtt, és már-már majdnem rászólok hangosan kimondva helyette, de végül csak megerőlteti magát. Újabbat sóhajtok, amikor az állam alá nyúl. Annyira helyes pasi!*
-Tudod, hogy kiborítóan édes a mosolyod? Nem fair... tényleg nem fair! *Mosolyodom el a végén. Nagyon nehéz neki ellenállni, ez egyszerűen tény, de akkor is muszáj tiszta fejjel gondolkodnom legalább időnként, legalább egy kicsit. A felvetésre végül a nyakába borulok, hirtelen átölelve.*
-Szigorúan aludni, aztán reggel közösen iszunk egy kávét, vagy teát. *Bólintok végül. A topp már marad rajtam, de akkor a nadrágomat a széken hagyom. Elengedem a nyakát és egy apró csókot nyomok az ajkaira, aztán kicsit a dereka felé nyúlok csiklandozás céljából.*
-Tessék a takaró alá bújni vásott kölyök, és alvás! *Nevetem el magam, és betessékelem az ágya, hogy aztán hozzá bújhassak.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Júl. 05, 2013 1:02 pm

*Sejtem, hogy Celine még nem végzett ezzel a témával, de én egyelőre nem tudok mást mondani, és nem is szeretnék. Már így is többet mondtam, mint amit szerettem volna, hiszen reméltem, hogy kicsit később jön föl ez a komoly téma, hogy mi is lesz velünk. Ezt nem lehet előre tudni, egyelőre vonzódom a nőhöz, szeretek vele lenni és szeretném kicsit jobban megismerni. Hogy mi lesz később, azt senki nem tudja és tényleg nem akarom bántani a nőt, de sajnos benne van a pakliban, hogy nem úgy alakul közöttünk a dolog, ahogy most szeretnénk. Nem igazán veszem észre, hogy Celine kicsit megbántott és nem igazán élvezi ezt az egészet. Lágyan puszilom végig a hasát, és mikor leveszi a melltartóját, egy apró bókos megjegyzés után a melleit kezdem el puszilgatni és élvezni. Sajnos nem tart sokáig a dolog, mert a nő gyors mozdulatokkal csúszik ki a kezeim közül, ül ki az ágy szélére és húzza fel a melltartóját. Szinte fel sem fogom, hogy mi történt, majd döbbent arckifejezéssel fordulok felé.*
- Valami rosszat mondtam? *kérdezek rá, hiszen tényleg totál nem értem, hogy most mi baja van. Nők! Döbbenten hallgatom, amit mond, majd sóhajtok egyet és mögé kúszok, lágyan átölelve a derekát és egy puszit nyomok a nyakára.*
- Nem csak a testi vágyról van szó, Celine. Kedvellek és meg szeretnélek ismerni jobban. Élveztem a ma estét veled, ahogy beszélgettünk, és... *kicsit megköszörülöm a torkomat és érezheti a nő, hogy mosolygok.*
- ... és persze az együtt létet is. Az, hogy kiborulok attól, hogy... *itt elharapom a mondatot, majd szinte kényszerítem magamat arra, hogy kimondjam:*
-...vámpír vagy, ez nem igaz. *rázom meg a fejemet, a nő mellé kúszok és hogyha engedi, akkor megfogom a kezét és magam felé fordítom az arcát.*
- Még soha nem voltam közeli, de szinte semmilyen kapcsolatban vámpírral. Nem tudom, hogy kellene reagálnom erre az egészre, de kérlek érts meg: nem téged utállak, nem undorodom attól, ami vagy, csak még kicsit fura. Ezért kértem, hogy adj egy kis időt. De ez nem azt jelenti, hogy csak a testedért akarok veled lenni, és hogy csak kiélvezem a helyzetet. *simítok végig a nő arcán és őszintén nézek a szemébe.*
- Ha el akarsz menni, akkor menj, de... *sütöm le a szememet és kisfiúsan elmosolyodva nézek fel rá:*
- Örülnék, ha velem aludnál. Aludnál! *emelem fel a mutatóujjamat nevetve és kíváncsian nézek rá, hogy vajon mit reagál.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Júl. 05, 2013 12:49 pm

*Igen lezárjuk, bár bennem mégis ott maradnak a kellemetlen kérdések, amiket sehogy se tudok végleg eltemetni magamban, maximum egyelőre erősen próbálkozom, ahogy ő is mondta. Szívesen megismerném jobban, töltenék vele több időt, de mégis csak nehéz az, hogy a lényem egy része ennyire taszítja. És ha soha sem lesz képes elfogadni? Amikor azt említi, hogy ne előtte egyek, vagy ilyesmi, azért kissé lefagy az arcomról a mosoly, és kissé szomorúan biggyed le a szám széle. Igyekszem amennyire mentalistaként képes vagyok rá elrejteni ezt az apró gesztust és a következő szavak hallatán már mosoly játszik arcomon, de most valahogy a szemem nem mosolyog. Nem hiszem, hogy egy beindult pasi észreveszi ezt az aprócska jelet, hiszen sokkal inkább a melleimmel van elfoglalva és a testem többi részével.*
-Dögös vörös? *Kérdezek vissza kicsit. Próbálkozom én, de nem tudom kiverni az előző mondatot a fejemből. Hevesen kalapál a szívem és tudom, hogy oltári hülyeség, amit tenni készülök, de most egyszerűen muszáj és nem is azért, amikkel Kysaakii szokta telebeszélni a fejem. A heves csókot már nem viszonozom olyan erősen, hiába érzem már, ahogy lüktetni kezdek odalent, ellenállok a vágynak. Nem akarom, hogy egyszerűen csak a szexről szóljon. Finoman eltolom magamtól, és gyorsan kisiklok alóla, hogy újra magamra kapjam a földön heverő melltartót, majd a felsőmet is. Tudom, hogy nem fogja érteni, és lehet, hogy ezzel mindent tönkre teszek azt is, ami lehetett volna, de képtelen vagyok úgy vele lenne, hogy egy részemtől ennyire viszolyog. Háttal ülök neki, nem tudok rá nézni, akkor lehet, hogy képtelen lennék felöltözni és a döntésemnél maradni.*
-Nem akarok semmit sem kierőszakolni tőled, de azt sem, hogy csupán testi vággyá avanzsálódjon ez ami van... vagy lesz, vagy lenne közöttünk. Nem várom, hogy rövid ismertség után vallj szerelmet, de te egyszerűen kiborulsz attól, ami vagyok, de az is a részem... ez is én vagyok. *Sóhajtok egyet és felállni készülök, hogy a nadrágot is magamra vegyem.* -Szívesen találkozom veled, szívesen megismerlek, de nem csak a testedet, és... nem akarok elgyengülni veled, amíg nem tudod ezt valahogy elfogadni egyszer. *Várok én, ha kell, de így nem megy a felhőtlen együttlét, egyszerűen képtelen vagyok rá.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Júl. 05, 2013 12:34 pm

*A komoly beszélgetést elég hamar lezárjuk, aminek azért örülök. Nem vagyok még szerelmes, lehet, hogy nem is leszek, de most jó. És nagyon örülnék, hogyha folytathatnánk ezt az egész kapcsolatot és most nem csak a szex részére gondolok. Egyszerűen csak töltsünk több időt együtt, ismerjük meg egymást és kész. Én pedig igyekszem elfogadni azt az aprócska tényt, hogy a párom egy vámpír. *
- Erősen próbálkozom! *kacsintok mosolyogva a nőre.*
- Csak annyit kérek, hogy ne előttem egyél, meg ilyesmi... * vonom meg a vállamat és bocsánatkérően pillantok rá. Attól lehet, hogy kiakadnék. De egyelőre most nem gondolok erre, azt hiszem, hogy ezt az apró kérést megértheti a nő. Celine alvása invitál, mire elvigyorodom és egész gyorsan termek rajta.*
- Kiéhezve? *nézek fel rá meglepődve, majd megcsóválom a fejem.*
- Ne haragudj, de egy dögös vörös fekszik az ágyamban hiányos öltözetben. Ez nem kiéhezés, ez vágy! * vigyorodom el, és lágyan puszit nyomok a hasára, a mellkasára, a nyakára. A nő lassan leveszi a melltartóját, mire kisfiús, pajkos mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Hmm. *hümmögök lágyan, és puszilgatni kezdem a melleit, majd egyik kezemmel masszírozni kezdem az egyiket, és egy csókot nyomok az ajkaira, ami - hogyha hagyja - egy hevesebb lesz. Tényleg nem akarok most aludni...*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Pént. Júl. 05, 2013 11:27 am

*Persze talán egy átlag ember esetén az ilyen beszélgetések sokkal később jönnek elő, de én nem vagyok átlag ember. Olyan fájdalmakat kaptam már az élettől, amit nehéz elviselni, és újabb fájdalmakból nem egyszerű megint talpra állni. Azt hiszem egyelőre az is elég, hogy kedvel, hogy velem akar lenni, igyekszem én elfogadni ezt, én sem mondom most még azonnal, hogy szerelmes vagyok, csupán csak félek a veszteségtől. Mindenkinek van valamilyen hátránya, nekem ez. Elmerülök a karjai között, amikor magához ölel. Hiába van nekem ott Kysaakii mindenkinek szüksége van egy idő után valakire, akihez odabújhat, akit megölelhet, aki mellett megnyugodhat. Nincs olyan ember, vagy más lény, aki e nélkül hosszú ideig képes lenne élni, csak akkor, ha már nagyon sokat torzult a lelke.*
-Remélem idővel majd sikerülni fog... *Mosolyodom el kicsit. Rossz érzés, hogy még magát a tényt sem tudja nyíltan kimondani, de végülis még csupán pár napja tudja az egészet, és idő kell, hogy feldolgozza. Nekem is idő kellett, csak rám akkor nem várt senki, így aztán határtalan mennyiségű idővel rendelkeztem. Végül beharapom kicsit az alsó ajkamat és játékosan alvásra invitálom. Férfiből van és azok alapján, amiket pár órával korábban műveltünk, igazából fel sem merül bennem, hogy tényleg az alvást választja majd. Rám is mászik, amire már egészen felszabadultan nevetek fel.*
-Nem mondhatom, hogy megleptél... és végülis nem muszáj még aludnunk. *Váltok egy szolidabb mosolyra, amikor puszit nyom az ajkaimra, ezt viszonozom is persze, aztán lefelé indul. Felkönyökölök kicsit, hiszen már lent jár a hasamnál is onnan pillant fel.*
-Nagyon ki lehetsz éhezve! *Nevetek fel újra, majd amíg az egyik karommal tartom magam a másik kezemmel kikapcsolom a melltartó csatját és egyszerűen ledobom a fehérneműt az ágy mellett a földre. Az az igazság, hogy én is kívánom őt, nagyon is, pedig pár órával ezelőtt elégített ki... kétszer.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 8:20 pm

*Lassan az ölébe hajtom a fejemet és keresztbe fekve az ágyon élvezem a pozíciót és hallgatom a nő szavait. Komoly beszélgetés ez és nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtörténik ez. Egyelőre még ismerkedünk, hiszen alig tudunk egymásról valamit. Egyszerűen csak vonzódunk egymáshoz és élvezzük egymás társaságát, mint két felnőtt. Persze tudom én, hogy mire gondol: hogy majd elhagyom, hogy csak egy fellángolás és hogy talán én nem fogok belé szeretni. Igen, lehetséges. Lehet, hogy csúnya vége lesz ennek az egésznek. De kockáztatni kell, hiszen különben soha nem tudjuk meg. Ezzel a nővel akarok lenni és felülve lágy csókot lehelve ajkaira ezt el is árulom neki.*
- Rendben! *mosolyodom el és magamhoz ölelem a nőt.*
- Én pedig igyekszem elfogadni és megszokni, hogy... *elharapom a mondatot és lesütöm a szememet. Hogy mi ő. Nem akarom kimondani, remélem érti, hogy mire gondolok. Nekem eszembe sem jut, hogy egyszer így, vagy úgy vége lesz ennek az egésznek. Majd később gondolkozom rajta. Celine leveszi a felsőjét és alvásra invitál, mire egy csibészes vigyor jelenik meg az arcomon, és lassan a nőre mászok, két kézzel megtartva magamat a feje mellett.*
- Én nem vagyok annyira fáradt. Biztos, hogy aludni akarsz? * vigyorodom el pajkosan, és egy puszit nyomok az ajkaira, majd a nyakára, a kulcscsontjára és egyre lejjebb haladva a hasára is és onnan nézek fel rá kérdőn.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 8:14 pm

*Igen tudom, hogy korai ez még és hogy nem kellene rohanni bizonyos témákkal, de sajnos nem tehetek róla, hogy ezek felmerülnek bennem, főleg azért, mert eredetileg nem volt valami megnyerő a reakciója. Elmosolyodom egészen szélesen, amikor megkérdezi, hogy az ölembe fekhet-e. Bólintok egyet, hát persze, miért lenne ellenemre? Finoman simítom a fejét, és végül a kezemen a hajába mélyesztem, hogy ott pihentessem, amíg beszél, finoman masszírozva a fejbőrt. Nem is veszem észre, hogy mozognak az ujjaim. Megpróbálom elmagyarázni neki a dolgokat a szemközti falat vizslatva ez idő alatt, majd végül megcsókolja a kezem. Minden mozdulata és érintése annyira borzongató!*
-De azt sem akarom, hogy tőlem félj... *Suttogom, aztán csak csendben hallgatom, amit mondd. Tudom, hogy igaza van, hülyeség lenne bármiféle ígéretet várni, én sem tudok megígérni neki semmit, hiszen még nem szeretem, csak félek attól, hogy mi lesz ha igen, és ha benne ez nem alakul ki.*
-Én is szeretném, hogy legyen, és tényleg igyekszem minden rossz érzés félretenni, becs' szó! *Az a legrosszabb ebben, hogy én mindenképpen elveszítem őt majd idővel, vagy azért, mert elhagy, vagy azért, mert... meghal. Hacsak nem tudja ezt az egészet elfogadni más módon, de annak nem is lenne értelme, addig, amíg nem érzi úgy, hogy nem tud nélkülem meglenni. Majd meglátjuk. Viszonozom a lágy csókot, aztán visszacsúszom az ágyban.*
-Nagyon fáradt lehetsz... alig aludtál... *Beharapom az alsó ajkamat, majd kicsit megemelkedem, hogy lekapjam magamról a toppot.* -Aludnod kellene... *Suttogom, miközben egy apró csókot adok az ajkaira. Tényleg aludnia kellene?*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 8:04 pm

*Lágyan simítok végig a nő puha, selymes bőrén, majd a szavai hallatán kicsit elkomorulok. Sejtettem, hogy hamarosan - bár nem ennyire hamar - lesz egy ilyesfajta beszélgetésünk, de még nem hisze, hogy felkészültem rá. Minden esetre meghallgatom, amit a nő válaszol a kérdésemre. Figyelem, ahogy felül, ahogy törökülésbe húzza a lábait és ahogy végig simít a vállamon. Habár komoly a dolog, amiről beszélgetünk, egy vigyor kúszik az arcomra.*
- Szabad? *és választ sem várva fekszem bele az ölébe úgy, ahogy akkor régen, pont ugyanebben az ágyban. Felhúzom az egyik lábamat, és úgy nézek fel rá, hallgatva, amit mond. Tudom, sejtem, hogy mire gondol és kicsit elszomorodom. Lágyan magamhoz húzom a kezét és megcsókolom.*
- Én is kívánlak, Celine! És én nem félek! Vagy legalábbis nem attól, amitől te. Felnőttek vagyunk, vonzódunk egymáshoz. Nem láthatjuk a jövőt, hogy ez meddig fog tartani, és hogy fájdalmat fogunk-e okozni a másiknak. *magyarázom, majd felülök vele szemben megfogom a kezét és összefűzöm az ujjainkat.*
- Nem akarok neked fájdalmat okozni, Celine! Szeretek veled lenni, kívánlak és kedvellek is. Nem tudom, hogy mi lesz ebből az egészből, vagy hogy lesz-e valami... *nézek kérdőn, kissé félve a nőre, hiszen nem tudom, hogy ő hogy gondol erre az egyszer kis együtt létre. Én szívesen folytatnám, örülnék, hogyha járnánk és hogyha a kedvesem lenne. Még így is, hogy vámpír... Meg kell majd emésztenem, de úgy gondolom, hogy nem jelent rám akkora veszélyt, mint mondjuk egy sárkányokkal teli sziget felfedezése.*
- Én szeretném, hogy legyen. * nézek mélyen a szemébe és lágyan elmosolyodom, majd egy puszit nyomok az ajkaira és végigsimítok az arcán a kéz fejemmel.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 7:56 pm

*Jól eső érzés így lenni az éjszaka közepén valakivel, aki átölel, akihez bújhatok, még akkor is, ha én összességében nem igénylek túl sok alvást. De vele akár minden éjszaka is örömmel feküdnék csak a plafont bámulva, amíg ő alszik és mellettem szuszog. De vajon ő ezt mennyire tolerálná? Most még új ez az egész, nem ismerem őt, lehet hogy egy apró fellángolás, vagy csupán a testem az, amire szüksége van és semmi több. Nem lepődöm meg, hogy a szavaim hallatán elkomorul és felkönyököl, bár örülök, hogy továbbra is a hasamat simogatja. Valahogy fekve olyan nagy kiszolgáltatottnak érzem magam, főleg mert érzem, hogy mire céloz. Elmondhatatlanul jó volt vele, de ha minden csak a feltüzelő vágyról szól... Feltornászom magam az ágyban, hogy a hátamat a támlának tudjam vetni ülő helyzetben. Törökülésben felhúzom a lábaimat magam elé és úgy pillantok le rá. A kezem előre nyúl, a hajába szeretnék túrni, de végül visszafogom és csak finoman végigsimítok a vállán.*
-Tudom, hogy ez fordítva sokkal logikusabb, de én... félek tőled. Kívánlak is, és pont ezért félek. *Bököm ki halkan egy pillanatra elhúzva a számat. Igen a kis démon sok mindennel telebeszéli a fejem, de sokszor igaza lett már és egyszerűen csak védeni akar. Tudja, hogy nem biztos, hogy újra túlélném, ha darabokra törne a szívem.*
-Egyszerűen csak... nehéz csupán a pillanatnak élni, ha az életed a végtelenségig is tarthat. Így minden fájdalom örökké megmarad, és az örökké nagyon-nagyon hosszú idő. *Próbálom valahogy elmagyarázni, ha nem is konkrétan mondom ki, hogy az apám, a főnököm, a párom mennyire apró darabkáimra zúztak szét.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 7:49 pm

*Félálomban érzem, ahogy odabújik hozzám és rá is fordulok, átölelve a derekát, ráhajtom a fejemet a mellére. Beszívom a már oly' ismerős illatot, majd lassan kinyitom a szememet és felnézek rá. Kicsit megdöbbenek, hogy aztán egy meleg mosoly jelenjen meg az arcomon. Köszöntöm őt, majd egy puszit is adok az ajkaira, amit viszonoz is. Szárnyal a szívem, és érzem, hogyan kezd megint fellobbanni a vágy ez iránt a nő iránt.*
- Ó, örülök neki! *szólalok meg kicsit rekedten, suttogva a szavakat, és egy eszkimó puszival dörgölöm az orrához az enyémet. Élvezem, ahogy simogatja a hátamat, majd mikor megjegyzi, hogy nem biztos a döntésében, kicsit elkomorulok. Felkönyökölve megtámasztom a fejemet a kezemmel és oldalt fordulva nézek rá. Egyik kezemmel még mindig átkarolom és mos lágyan simogatni kezdem a hasát.*
- Miért hezitáltál? Most már józan vagyok, kialudtam magam. És így is akarom, hogy maradj. * mosolyodom el titokzatosan és remélem érti, hogy mire gondolok. De előbb érdekel a válasza. Biztos vagyok benne, hogy a démonka is közrejátszott és hogy tele beszélte a fejét. Nem leszünk jóban, én már előre látom.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 7:07 pm

*Egyébként is elég halkan tudok közlekedni és ügyeltem rá, hogy ne ébresszem fel. Elmosolyodom, amikor megmoccan és mormog valamit, amit nem is nagyon érteni. Aranyos így félálomban, igazából így mindig mindenki teljesen őszinte, hiszen semmi sem tudja befolyásolni. Nem ellenkezem, amikor rám fordul, és a melleimre hajtja a fejét, voltunk már ennél intimebb helyzetben is, hiszen most rajtam van még a topp és a melltartó is alatta. Kicsit megborzongok, amikor végigsimít a hasamon, hihetetlenül jól esik ez a fajta gyöngéd törődés, de közben mégis ott mar a lelkem mélyén a kellemetlen érzés, amit igazán nehéz legyűrni. Végül csak magához tér teljesen, én pedig egy apró mosollyal köszöntöm.*
-Szia! Bocs, hogy felébresztettelek, de te mondtad, hogy jöjjek. *Bólintok még egyet, amikor kérdez. Igen itt, bár nem voltam benne biztos, hogy ez tényleg jó ötlet és hezitáltam is eleget, de a legnagyobb sajnálatomra igen nehéz nemet mondani a szív szavára. Viszonozom a röpke puszit, és finoman simogatni kezdem a hátát. A bőröm tényleg nem annyira vészesen hideg most, egy árnyalatnyival melegebb, de mivel nem szoktam teljesen jóllakni soha, sosem vagyok igazán erős, vagy olyan, mint mások, akik teljesen feltöltik magukat a táplálkozással.*
-Nem voltam biztos benne, hogy okos döntés eljönnöm, de... muszáj volt. *Teszem aztán még hozzá csendesen. Annyira kedves szemei vannak és olyan játékosan tud nézni, és annyira félek, hogy túlságosan megkedvelem... megszeretem.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 6:53 pm

*Kb. éjfél után néhány perccel kerültem az ágyba, így már jócskán alszok, mély álomba merülve - amihez a bor is kicsit hozzásegít - amikor nyílik az ajtó. Nem ébredek fel, elég mélyen alvó vagyok, de mikor a takaró felemelkedik, érzem a hátamon a hideget, majd az ölelő kart is. Halkan mormogok valamit, majd nyammogva fordulok meg és félig álomban, félig ébredn fordulok rá a nőre, és ölelem magamhoz, hogy a mellére hajtsam a fejemet. Halkan szuszogok még néhány másodpercig és valamit motyorászok, de nem igazán lehet érteni. Lágyan simítok végiga nő hasán, majd lassan felébredek. Döbbenten meredek az alattam fekvő testre, majd elmosolyodom és kisfiús arccal pislogok fel a nőre.*
- Szia! *suttogom, és megcsillan a szemem a sötétben. Hogyha engedi, akkor egy puszit nyomok az ajkaira.*
- Hát itt vagy? * mosolyogok és még szorosabban bújok hozzá, ölelem magamhoz. Az sem érdekel, hogy milyen meleg a bőre, bár vélhetőleg a friss vértől kicsit azért melegebb, mint néhány órával ezelőtt volt.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 6:36 pm

*Gyorsan távoztam azután, hogy ő elment. Nem estem túlzásba, egyszerű kék testhez álló farmert vettem fel, felülre pedig csak egy fekete pántos toppot. Ebben könnyű mozogni és mondhatnám, hogy elrejtenek az árnyak, bár a világos bőröm ezt kapásból kettéhúzza. A vadászat gyorsan meg van, mint mindig, Kysaakii velem tartott, aztán már együtt indultunk vissza a kúriába. Nem mondom, hogy jól laktam, de arra, hogy életben legyek ez éppen elég, volt időszak, amikor ha a kis démon nincs mellettem, akkor annyit sem eszek, ami az életben maradáshoz elég. De tudom, hogy ez nem működik, akkor jött volna a vérengzés, mert a bennem szunnyadó vadat nem lehet csitítani egyszerűen csak azért, mert én azt akarom. Elég sokat hezitáltam visszafelé jövet, hogy végülis elmenjek-e hozzá, vagy nem érdemes. Persze Kysaakii a mellett érvelt végig, hogy nem lenne okos döntés, de nem akarok mindig egyedül lenni, mert az egyszerűen már annyira elviselhetetlen... A démont végül visszaküldöm a szobámba, én pedig az első emeletet veszem célba, nem az labirintus felé indulok a lépcsőkön. Még az ajtó előtt is hezitálok kicsit. Nem néztem az időt, de lehet, hogy már 1-2 körül is vagyunk éjszaka, hiszen elég sokáig voltunk együtt, plusz előtte a tea és beszélgetés, aztán még a vadászat. Eléggé elment az idő, lehet, hogy már el is aludt, ha a fáradtság nem, hát a bor maradéka simán kiüthette. Halkan sóhajtok egyet, majd szinte teljesen hangtalanul surranok be a szobájába. Látom, ahogy az ágyon fekszik, takaró alatt, a szeme csukva, halkan szuszog. Pár pillanatig csak nézem, talán mégis mennem kéne és nem felébreszteni, végül döntök. A nadrágomat ledobom egy székre, vörös bugyi és marad a fekete topp rajtam, így csusszanok be a takaró alá, hogy hozzá bújjak. Csak így egyszerűen szó nélkül.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Csüt. Júl. 04, 2013 6:23 pm

*Nem régen váltunk el Celine-től. A találkozás kicsit kellemetlenül végőzödtt ugyan, de azt hiszem megérte. Csodálatos este volt, tényleg! Csak a bor megtette a kellő hatását, utána tuti, hogy másnapos leszek és fájni fog a fejem egész nap. Nem lesz valami kellemes, de ha az éjszakára gondoldok, akkor bizony megéri. Nem tudom, hogy most milyen kapcsolat is van kettőnk között, de félek. Félek, hogy mit fog reagálni a nő, és hogy mennyit képes várni rám, amíg feldolgozom ezt a zegészet. De vajon fel kell dolgoznom? Van mit feldolgoznom? Fogmosás közben ezen gondolkozom és habár még kicsit kóvályog a fejem tudom, hogy a furcsa beszélgetés és a szex utáni kínos pillanatok totálisan kijózanítottak. Gyorsan lezuhanyzom, majd levetkőzöm, és bebújok az ágyamba. Puha franciaágy, párnákkal meg mindennel. Vetek egy reméykedő pillantást az ajtóra,amit direkt nem zártam be. Hátha...*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 8:13 pm

*A furcsa varázslat, melyet Celine elvégez elég nagy hatással van rám és persze nem azért, mert kíváncsi vagyok, hogy ho lvan a cikk. A nő közelsége megrészegít és kifiúsan, pajkosan mosolygok rá, amikor kimondja, hogy nem néz máshova, 'Becs'szó". Vigyorogva, jó kedváen hunyom le a szememet és elképzelem, hogy olyan közel van az arcomhoz. Kezemet lágyan a combjára teszem, és elégedetten nyugtázom, hogy nem húzza el a lábát és nem is veszi le a kezemet onnan. Halkan kifújom a levegőt és tényleg a cikkre koncentrálok, így a nő hamarosan ki is jelenti, hogy az ágy alatt van. Hitetlenkedve pislogok rá, de végül bemászok az ágy alá, és meg is találom a kissé gyűrött, néhol szakadt cikket. Hál'isten megvan, azonban ahogy mászok ki az ágy alól, beverem a fejemet és aprón vérezni kezd. Habár tudjuk, hogy a fejsebek mindig sokkal erősebben véreznek, mint amennyire komolyak. Kicsit káromkodok és háttal a nőnek az ágyon fogdosom a kezemet. A cikket leteszem az éjjeliszekrénybe, felállok és a zsebembe kezdek kotorászni zsebkendő után.*
- Nincs egy zsebkendő, Celine? *fordulok a nő felé, aki riadtan pislog rám, a szája elé kapja a kezét, motyog valamit, hogy mennie kell és kiront a szobából. Döbbenten meredek a nő után és el is felejtem, hogy vérzik a fejem, így egy vékony csíkba lágyan lefolyik a nyakamon.*
- A francba... *kapok oda, majd gyors léptekkel a dolgozó szobámba lépek, ahol az ajtó éppen becsukódik a nő után. Kirontok a folyosóra, de már nem látom a csinos nőt. Értetlenül állok az ajtóban és meredten pislogok a folyosóra, majd döbbenten csukom be az ajtót.*
- A francba! *ütök ököllel a falba, majd lerogyok a kanapé egy fenéknyi helyére, és egy zsebkendővel kezdem el törölgetni a fejemet.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 8:01 pm

*Igazság szerint tényleg nem zavar különösebben a rendetlenség, én is előfordul, hogy szétszórt vagyok, nem mondhatom magam kifejezetten rendmániásnak, vagy ilyesmi. A háló felé indulunk végül, én pedig teljesen zavarba jövök, amikor az ölebe hatja a fejét. Szinte hallom, ahogy erőteljesen ver a szíve, amikor a kezem a halántékára teszem, és csak finoman elmosolyodom, amikor felszólít, hogy ne nézzek meg mást.*
-Nem fogok, becs' szó! *Bólintok egyet, és nagyot nyelek, amikor a keze a combomon állapodik meg, és egészen közel hajol. Amikor már becsukta a szemét pislogok párat, lepillantok a kezére, ami a lábamon pihen. Szép, férfias formája van az ujjainak, vékonyak, de mégis erősek... aztán pár pillanatra időt hagyok magamnak, hogy az arcát is jobban megszemléljem így közelről, mivel most ő nem láthatja, hogy nézem, így egyszerűbb. Talán csak pár pillanat választ el attól, hogy egyszerűen ne hajoljak előre, hogy megcsókoljam, de visszafogom magam, és a feladatra koncentrálok, az elméje pedig hamarosan ki is dobja a szükséges infot, az ágy alatt lévő jegyzetről. Hirtelen szór a kezemre kézcsókot, majd kúszik be az ágy alá, és ami ez után történik... komolyan pánikba esem, amikor beveri a fejét és megérzem a vér szagát. Egy pillanatra lehunyom a szemem, próbálom kontrollálni magam, de igaza van a démonnak. Az én hibám, nem szabadott volna ide jönnöm, hiszen soha sem lakom jól teljesen, így igazából mindig éhes vagyok és nem veszem komolyan az intelmeit. Most pedig ott terjeng az erős szag a levegőben, ami számára csak egy apró horzsolás, nekem viszont olyan erős csábítás, mintha egy kutya elé letennének egy nagy, szaftos hús szeletet és azt várnák tőle, hogy üljön előtte és hozzá se nyúljon. A szívverésem sokszorosára gyorsul, érzem, hogy ahogy telnek a másodpercek, egyre kevésbé vagyok képes visszafogni magam, a számban önkéntelenül megy végbe a folyamat és bújnak elő a szemfogaim. A szám elé kapom a kezem, hiszen ha most megszólalok, akkor tökéletesen látszani fog.*
-Nekem... nekem muszáj... mennem kell! *Jelentem ki gyorsan, és konkrétan futva indulok az ajtó felé. Nem tudom, hogy mennyire fog meglepődni, bizonyára nagyon. Remegő kézzel állom meg végül a bejáratnál, az ajtót bámulom és tétovázom. Rá kell vennem magam, hogy lenyomjam a kilincset, egyszerűen muszáj!*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 7:48 pm

- Hát, beletelne egy kis időbe, míg rendet raknék, így ha nem gond, akkor nem pazarolnám ilyesmire az időnket. *mosolyodom el titokzatosan és mélyen a nő szemébe nézek, majd kicsit oldalra döntöm a fejemet. Igaz, hogy kicsit kellemetlenül érzem magam emiatt, de sajnos ilyen vagyok, ezen nem tudok változtatni, és tényleg nem akarok most nekifogni pakolni, mert azzal eltelne néhány óra. Bepakolni meg még bőven ráérek, hiszen van még két napom az indulásig.
Celine ötlete alapján a háló szoba felé indulunk. Gyorsan lepakolom az ágyon lévő papírokat, az éjjeli szekrényembe teszem őket és egy hirtelen ötlettől vezérelve belehajtom a fejemet a nő ölébe. Érzem, hogy szinte lefagy, én pedig igyekszem elfojtani egy vigyort, és mélyen beszívom a nő illatát. Halkan megköszörüli a torkát, én pedig kinyitom a szememet és értetlenül nézek a nőre. Celine egy kissé reszelősebb hangon jegyzi meg, hogyígy nem nagyon fog tudni hozzáférni a halántékomhoz.*
- Oh... Hát... Felettébb sajnálatos. *kacsintok a nőre vigyorogva, majd egészen közel ülök hozzá szembe, a lábunk, ahogy törökülésbe ülün szinte összeér. Mélyen Celine szemébe nézek, kisfiúsan elmosolyodom.*
- Ne leskelődjön máshova! *vigyorodom el, majd lehunyom a szememet, és mintha észrevétlenül tenném, egyik kezemet rárakom a nő térdére/combjára, a másikkal pedig megtámasztom magam az ágyon. Érzem a nő hideg érintését és kicsit kiráz a hideg.Felidézem gondolatban a cikket, és várok. A lélegzetem gyorsul, hiszen izgató érzés, hogy a nő ilyen közel van hozzám és még hozzám is ér. A halántékomnál mintha felforrósodna a bőröm, pedig Celine keze hideg, mint a jég. Mikor mosolyogva megszólal, lassan kinyitom a szememet és döbbenettől tágra nyílt szemmel nézek a nőre. Hitetlenül elvigyorodom, majd elkapom az egyik kezét és egy kézcsókot lehelek rá.*
- Csak legyen igaza... * vigyorodom el, leugrom az ágyról és bemászok az ágy alá.*
- Itt van! *kiáltok fel, majd mikor egyenesedek ki, beütöm a fejemet az ágy aljába.*
- Áú! *kapok a fejemhez és mormolok el néhány szitokszót, és bosszankodva veszem észre, hogy kicsit vérzik is a fejem.*
- Hát ez remek... Még ütődött is lettem... *morgom és háttal a nőnek leülök az ágyra, és fogdosni kezdem a fejemet.*
- És púpos is leszek...

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 7:36 pm

*Egy mosollyal rázom meg a fejem, nincs mit sajnálnia, hiszen nem kell az én kedvemért kitakarítani a szobáját, nem vártam volna el ilyesmit, és a rendetlenség sem zavar, hiszen tudom, hogy nem azért van, mert rendetlen típus, hanem mert pakol és keresgél.*
-Semmi gond, tényleg, miattam nem kell rendet raknia, nem zavar... ez. *Pillantok körbe szépen, hogy egyértelmű legyen miről is beszélek. Aztán elneveti magát, a szívem pedig még erősebben kezd el verni, amikor ugye ezek után a hálószoba felé indulunk. Annyira vidám és jókedvű tud lenni, élettel teli, és én pedig annyira bizonytalan vagyok, hogy nem akadna-e ki, ha kiderülne rólam, hogy én cseppet sem vagyok élettel teli.*
-Jajj, hát tudja, hogy nem úgy gondoltam, hiszen nem veszélyes küldetésre megy, és talán a testvére nem eteti halálra. *Mosolyodom el, aztán ugye felállok, a csészémet leteszem, a ruhám kicsit megigazítom, majd leülök, ő pedig gyorsan elpakolja a maradék papírokat az ágyról. Meg kell vallani, hogy kényelmes a fekhelye, és igazság szerint a szobája is felettébb kedves berendezésű. De most másért vagyok itt, igyekszem a feladatra koncentrálni, bár rendkívül nehezen megy, amikor az ölembe hatja a fejét. Egy pillanatra igazság szerint le is fagyok, főleg mert így nehezebb rendesen hozzáférni a halántékához, így kicsit végül megköszörülöm a torkom.*
-Nem mintha zavarna, hogy ilyen kényelmesen elhelyezkedett, de... igazság szerint így nem tudok hatékonyan a fejéhez férni. *Kissé talán reszelősebb a hangom a kelleténél, őszintén szólva legszívesebben megsimogatnám a fejét, ahogy így fekszik, de akkor is fel kell tessékelnem ülő helyzetbe. Szóval megvárom, amíg feltápászkodik, előre nyúlok és a mozgás miatt előre keveredő kósza tincsét kisöpröm a homlokából, amikor a kezemet a fejére helyezem oldalról. Lehunyja a szemét, én pedig koncentrálok, de kell pár pillanat, mire én is rászánom magam, hogy ne az arcát fürkésszem, most hogy nem látja. Végül csak ráveszem magam, erőteljesen koncentrálok a tárgyra az alapján, amit mesélt róla. Percek telnek el, mire végül kinyitom a szemem és megszólalok.*
-Ha nem tévedek akkor az ágya alatt kell lennie. *Mosolyodom el kicsit, bár a kezem még mindig a fején, a szívem pedig hevesen kalapál.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 7:19 pm

*A fejbe kutatós dolog eléggé felcsigázza a hangulatomat. Kíváncsi vagyok, hogy vajon a nő tényleg meg tudja-e így találni az információt. Még nem csináltam ilyet és nem is láttam ilyet, habár hallottam már róla, hogy lehetséges. Azonban nekem soha nem jutott volna eszembe. Megemlítem, hogy bizony odabent a hálóban jobb lenne ezt az egészet lebonyolítani, mire elpirulok és a nő is kicsit megtorpan és lesüti a szemét.*
- Sajnálom. *mosolyodom el szégyenlősen és ismét végignézek a dolgozó szobámon, hogy mekkora kupit csináltam.*
- Ha tudtam volna, hogy jön... *harapom el a mondatot. Felnyaltam volna a lakrészemet? Az annyira nem n lennék. Fogalmam nincs, hogy mit csináltam volna. De ez nem is fontos, lévén már megtörtént. Mikor beharapja az ajkát, lágyan szétnyílnak az ajkaim, és az ő vörös ajkára függesztem a tekintetem, és élesen beszívom a levegőt. Hű! Micsoda hatással van rám ez az apró mozdulat. Mikor újra megszólal, kicsit megrázom a fejemet és az ajkáról a szemére emelem a tekintetem.*
- Ha visszatérek? *nevetem el magamat*
- Ejnye, már temetni akar, kedves Celine? *vigyorodom el. Mikor a nő feláll, én is felpattanok, lerakom az üres csészémet az asztalra, majd a szobába megyek. Néhány irat van csak az ágyon, azokat gyorsan az éjjeli szekrényem egyik fiókjába hajítom, majd figyelem, ahogy a nő leül. Hallgatom, hogy mit mond, mit is kell tennem, és egyből bekúszik az a bizonyos cikk a gondolataim közé. A betűtípus, a szavak, a kép a férfiről és a megsárgult újság illata. Elmosolyodom, és habár tudom, hogy pofátlanság, mégis valami furcsa vágytól vezérelve a nő ölébe hajtom a fejemet. Felpislogok rá, elvigyorodom, majd lehunyom a szememet és a cikkre gondolok.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 7:07 pm

*Azt hiszem azért rendkívül zavarba jönnék, ha tudnám, hogy mi jár a fejében, amikor arról beszélek, hogy bírom a strapát. Végülis az is tény, hogy elég jó kondiban vagyok, a harc megy, és a tetejében vámpírként nem fáradok el túl hamar... de no, azért ezzel nagyon előre szaladtam most hirtelen. Végül bólint és úgy fest, hogy nincs ellenére, hogy kicsit belemásszak a fejébe és úgy könnyítsük meg ezt a kutatós problémát. Végülis igyekszem majd nem belebotlani valami olyasmibe, amibe nem kéne, hiszen a gondolatok, emlékek kutatása igazából soha sem túl egyszerű, az elme még a legtapasztaltabb mentalisták számára is rejt néha fekete lyukakat. Amikor a hálót említi, azért akaratlanul is nagyot nyelek és láthatóan ő is elpirul. Mondjuk tény, hogy ehhez nem kéne egymástól másfél méterre lenni, most pedig ő a fotelben ül, én pedig a kanapé egy épp akkora részén, ahol nincsenek jegyzetek.*
-Végülis igaza lehet, itt kint most tényleg nincs valami sok hely. *Beharapom kicsit az alsó ajkam, hiszen lássuk be, egy hálószoba mégis csak egy eléggé magánszféra, ahová nem enged az ember be csak úgy bárkit. A teázás lehetősége úgy fest nagyon is bejön neki.*
-Akkor, ha visszatér, azaz amikor, majd még kóstolhat néhány fajtát. *Mosolyodom el, aztán szépen felállok. A saját csészémet az asztalra teszem, a szoknyámat finoman lesimítom, és a háló nyitott ajtaja felé pillantok.*
-Csak ön után, végülis ön van itthon. *Biccentek egy aprót, és tényleg előre engedem, ha esetleg az ágyon lenne bármi, amit elpakolna, akkor úgyis meg kéne várnom, ha én megyek előre. Szóval utána lépkedek, és bent fel is mérem gyorsan a terepet, mennyire otthonos a szoba, mennyire lehet kényelmes az ágy... legbelül megrázom magam, hogy miken jár az eszem, Kysaakii már rég lekevert volna minimum egy pofont, hogy térjek észhez. Végül lehuppanok az ágy szélére, amikor már üres.*
-Üljön le, és próbáljon kicsit ellazulni és mindenképpen arra a jegyzetre koncentrálni. Idézze fel, hogy nézett ki, milyen volt, amikor a kezébe fogta, mennyire volt érdes a papír, volt-e jellegzetes illata, mindent, ami fontos lehet. *Magyarázom lassan, nyugodt hangon, bár legbelül cseppet sem vagyok nyugodt, majd amikor leül, én óvatosan két oldalról a fejére teszem a kezem, a nagyujjamat a homlokára helyezem és lehunyt szemmel kezdek el koncentrálni.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 6:52 pm

- Azt elhiszem! *jegyzem meg pofátlanul vigyorogva arra, hogy Celine jól bírja a strapát.*
~Kíváncsi lennék, mennyire!~*tolul be egy furcsa, pimasz gondolat a fejembe, de hamar ki is űzöm onnan, hiszen egy kollégámról van szó. Az aprócska megjegyzésemre egy kellemes mondattal reagál a kollegina és lágyan elmosolyodom, megcsillan a szemem, ahogy a nőre nézek. Ő is szívesen tölti velem az időt! Hát ez nagyszerű!*
- Ennek igazán örülök. *jelentem ki és kicsit megköszörülöm a torkomat és a bögrémbe pillantok. Elég kínos helyzet ez, de a szívem hevesen kezd el dobogni. Ki ne örülne annak, ha egy ilyen gyönyörű, csábító hölgy szívesen tölti vele az idejét? Szóba kerül a mentalizmus is, a gondolatkutató varázslatok.*
- Hát, ha gondolja és van hozzá kedve megpróbálkozhat vele. *ajánlom fel a nőnek kíváncsian a dolgot, hiszen tényleg jó lenne megtudni hol van az a papír.*
- viszont akkor menjünk be a hálóba, mert ott jobban elférünk az ágyon. *jegyzem meg és észre sem veszem, hogy időközben kicsit elpirulok a hálószoba gondolatára. Belekortyolok a teába, és megdicsérem, majd az ajánlatra, hogy még sok recept van a tarsolyában, felcsillanó szemmel nevetem el magam.*
-Állok elébe, Kisasszony! *vigyorodom el és hajtok fejet a nőnek. Megemlítem az édességboltot, azonban úgy tűnik, hogy nem jó ötlet, mert Celine kijelenti, hogy habár a gyerekek szeretik, a szülők annyira nem.*
- Hát... Igen, ebben azt hiszem, hogy igaza van. Minden esetre fogok még gondolkozni midnenképpen.

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 6:39 pm

*Igen és úgy fest, hogy mindketten elég erőteljesen fanatikusok vagyunk a magunk területén. Örülök neki, hogy ennyi közös már mindenképpen van bennünk, no meg a te. Persze Kysaakii már tuti, hogy valami velős megjegyzést tett volna a gondolataimra, de most szerencsére nincs itt, úgyhogy nem érdekel. Elmosolyodom, amikor megjegyzi, hogy ő hamarabb kidől... hát igazából nekem még ez sem olyan vészesen sok.*
-Mondjuk, hogy jól bírom a strapát. *Nevetem el magam röviden, hiszen így van, csak a miért az, ami nem egyszerűen olyasmi, hogy sok kávét iszom. A megjegyzésére újra elmosolyodom, főleg amikor erőteljesen a szemembe néz.*
-Oh... én is szívesen töltöm önnel az időt. *Csúszik ki a számon, bár nem olyan könnyen, mint ahogy remélném, hogy jön a válasz, hiszen azért egy kicsit zavarban vagyok a nyílt szavaktól, és persze a tekintetétől. Én vagyok vámpír és mégis ő néz úgy rám, mintha minimum meg akarna babonázni azokkal a csalafinta szemekkel. A visszakérdezésre bólintok egyet, hiszen igen így gondoltam. Az más téma, hogy alapvetően én is mentalista vagyok és vámpírként még erősebb lett ez a képességem, de úgy látom annyira nem sürgős neki a dolog, hogy a fejébe másszak.*
-Igen, tudja vannak rá trükkök, módok, hogy előszedjünk az elméből olyasmit, ami egyébként magától nem bukkan a felszínre. *Örülök neki, hogy ízlik a teám, és egy kicsit erőteljesebben kezd verni a szívem, amikor hümmög, és csukott szemmel élvezi ki az ízeket. Ritka, amikor valakit ennyire magával ragad egy tea, sokan vannak, akik annyira nincsenek oda érte.*
-Örülök neki, hogy ízlik önnek, van még pár recept a tarsolyomban. *Teszem még hozzá, aztán amikor a kissrácra terelődik a szó, egyetértően hümmögök. Úgy tényleg nem annyira meglepetés, ha rákérdez az anyukájánál, bár elvileg a gyerkőcnek szánja, akkor nem vészes, ha anya tud róla, viszont aztán meg is rázom a fejem az édesség ötletére.*
-Nem hiszem, bár a kicsik oda vannak érte, de a szülők annyira nem, hiszen ez jellemzően olyan dolog, amire nagyon rá lehet szokni. *Az édességboltot említi, majd mintha néhány pillanattal tovább ragadná meg a tekintetemet, mint eddig. Csak némán néz, én pedig konkrétan nem tudok megszólalni, és válaszolni a szavaira, pedig tudom, hogy mégis csak kellene, de nem megy. Fogalmam sincs, mennyi idő telik el így, talán percek, amíg maximum az ivás mozdulata szakítja meg a mozdulatlanságunkat, de a tekintetünk nem szakad el egymástól. Nagyot nyelek, hirtelen a fejembe tolulnak Kysaakii szavai, és gyorsan csukom le a szemem, hogy a padlót kezdjem el fixírozni.*
-Igen, én is ismerem... azt a boltot, bár még nem töltöttem el ott túl sok időt. *Nyögöm ki végül nagy nehezen, hogy ne tűnjön úgy, esetleg elsikkadt a téma.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Vas. Jún. 16, 2013 3:37 pm

*Vidáman hallgatom a nőt, hogy bizony vele is előfordult már, hogy nem vette észre az idő múlását, annyira belemerült a dolgába. Hát igen, ez gyakran megesik a fanatikusokkal.*
- Napkeltéig? Hű! Én azért kicsit hamarabb ki szoktam dőlni. *nevetek fel és megcsóválom a fejemet.*
- Köszönöm a segítségért Celine Kedves, de azt hiszem, hogy máskora hagyom ezt a keresgélést. Most inkább kihasználnám a társaságát, ha nem haragszik meg. *jelentem ki titokzatos mosollyal és mélyen a nő szemébe nézek, igyekezve, hogy ne piruljak el, hiszen elég kétértelmű a megjegyzésem.*
- A fejemben? *nézek kicsit értetlenül a nőre és eleinte nem akar leesni a dolog, majd végül koppan, hogy mentalista lennék, vagy mi. Azt nem tudom, hogy Celine mihez is ért jobban, de nem is akarok rákérdezni.*
- Majd lehet, hogy megpróbálom felkutatni. De ráér. Egy estét mégkibírok.*jelentem ki vigyorogva és a teára összpontosítok, amiről kiderül, hogy mandulás. Imádom a mandulát és el se hiszem, hogy ennyire eltalálta az ízlésemet a nő.*
- Hát majd legközelebb! *kacsintok a nőre pajkosan, kisfiúsan mosolyogva és belekortyolok a teába. Habár kicsit még forró, érzem a mandula ízét, és lehunyt szemmel hümmögök egy sort.*
- Ez nagyon jó! *suttogom cuppogva, érezve az ízt. Közben az unokaöcsémre terelődik a szó és Celine felveti az ötletet, hogy viszek-e neki valamit. Kicsit kellemetlen érint a dolog, mert nem gondoltam rá, hogy kellene, így pánikba esem a nőhöz fordulok segítségért.*
- Ha megkérdezném a nővéremet, akkor az már nem lenne annyira meglepetés. Nem, azért csak vagyok annyira leleményes, hogy kitaláljam, mit is vigyek az unokaöcsémnek.*
- Gondolom az édesség nem lenne túl jó ötlet. *mosolyodom el és kicsit oldalra döntöm a fejemet.*
- A Csodapalotában van egy állati jó Édesség bolt. Gyakran járok oda, elég édes szájú vagyok. *vallom be elpirulva, majd egy kicsit hosszabb ideig nézem a nő arcát, csendben, szó nélkül.*

Tárgy: Re: Dárdosi Péter Kincstára Szer. Jún. 12, 2013 6:30 am

-Igen, előfordult már, nem is egyszer. Talán csak pár hete találtam egy érdekes tekercset a fekete piacon, és nagyon régi nyelven íródott, nehéz volt a fordítás. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már kel a nap. *Egy mosollyal bólintok, hiszen így van, velem is megesik, hogy túlságosan belemerülök valamibe, ami nagyon leköt. Mondjuk esetemben nem sokat számít az éjszakázás, hiszen nem alszom olyan sokat és főleg nem éjszaka teszem ezt, így aztán annyira ez nem drasztikus dolog, mint mondjuk egy ember esetében. Az ő történetére is lelkesen figyelek, hiszen felettébb érdekes, és egyébként is átragadna rám az izgatottsága akkor is, ha nem akarnám.*
-Tényleg szívesen segítek, persze csak ha nem zavarja, hogy a holmija között kutakodom. *Jó persze minden bizonnyal nem arra kérne meg, hogy a fehérneműs fiókját pakoljam ki, csak az iratokat nézzem át, bár ahogy meséli talán eleve nincs is itt az a cikk és akkor úgysem tudnék segíteni neki. Aztán elgondolkodom kicsit, hiszen igazából tudja ő, hogy hol van, csak nem kerül elő a fejéből. Elbizonytalanodom kicsit, aztán végül csak felvetem az ötletet.*
-Tudja ott van ám az az információ a fejében, csak nem találja, de... varázslók vagyunk nem? *No persze az elmében kutatni nem egyszerű, és persze kockázata is van, hiszen olyasmi is előkerülhet, amit nem akartunk, én pedig egyébként sem vagyok annyira erős mentalista, maximum valamennyire konyítok hozzá, de azért szívesen segítenék neki, ha arról van szó és persze nincs ellenére. Bár lehet, hogy jobban kedveli az egyszerűbb módszereket, kutakodni és kész. Aztán a teára térünk rá, töltök neki és persze magamnak is, és a nevetése önkéntelenül is mosolyt csal az arcomra.*
-Örülök, hogy eltaláltam az ízlését, higgye el teában is fantasztikus. Én mondjuk szoktam tenni néha a tetejére egy kis pirított mandulát is, de azt most nem hoztam, nem tudtam, hogy ennyire oda lenne érte. *A kölyökre terelődik a szó, nekem pedig közben leesik, hogy rosszul emlékeztem, hiszen nem is lányról van szó, hanem fiúról, de nem javít ki látványosan, amit nagyon értékelek. Láthatóan eszébe sem jutott az ajándék, és úgy fest kissé ki is akasztom a felvetésemmel. Csitítóan nevetek fel.*
-No azért ne essen nekem pánikba! A legkézenfekvőbb az lenne, ha megkérdezné az anyukáját, hogy mit szeret, vagy mire lenne szüksége, de ha ez most nem megy akkor nem is tudom... talán valami olyasmi, ami színes, netán mozog, vagy zenél, a kicsik szokták kedvelni az ilyesmit, bár én sem értek annyira hozzá. Végülis még van pár napja, hogy beszerezzen valamit. *Adok pár tippet, bár inkább körvonalakban, hiszen nem túlságosan értek hozzá én sem.*

» Titkos Kentaur Liget