Jaden Parker irodája

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 7:00 pm

*Nem mondom már ki nyíltan, de tudom, hogy nem így van, érzem. Mentalista vagyok, ennyit le tudok szűrni, biztosan nem bambult el ennyire, de nem akarom most faggatni, hiszen már jó ideje csak sír és sír és én azt akarom, hogy végre tényleg megnyugodjon. Inkább minden erőmmel azon vagyok, hogy megnyugtassam, hogy óvjam. Simogatással, csókokkal és kényeztetéssel igyekszem elérni, hogy jobban legyen, mert most csak ez a fontos, semmi más. A testem jelzéseit egyszerűen figyelmen kívül hagyom és kizárom a tudatomból, hogy ne foglalkozzak vele, hogy csak rá koncentráljak, mert tudom, hogy ennek most nincs itt helye. Gyorsan szárítom meg magam, majd őt is, és könnyedén kapom a karjaimba, hogy az ágyhoz vigyem. Olyan törékeny... hiába erős és hiába sérthetetlen, mégis úgy érzem, hogy meg kell védenem. Ez normális dolog? Elmosolyodom, amikor összegömbölyödik, mellé bújok és magunkra húzom a vékony, lepedőt, hiszen a meleg miatt most nem is kell ennél több. Magamhoz húzom, finoman átölelem és addig simogatom a haját, a hátát, amíg el nem alszik, vagy amíg engem nem nyom el az álom.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 6:41 pm

- Igen, azt hiszem ennyire… * mondom elhalóan, majd nézem csillogó szemét és tanácstalan mimikáját. Nem tudja mi a bajom, nem érti a viselkedésemet, és őszintén szólva nem is várom, hogy megértse. Kérte, hogy ne emlékezzen rá, én pedig megadtam neki, mert ez még mindig jobb, mint hogy vádlón nézzen rám kétségbeesve, és úgy mint egy leprásra. Nem akarom látni azokat a szomorú szemeket még egyszer!
Egy határozott mozdulattal kiveszi a kezemből a kefét, majd a mosdókagylóba dobja. A hang el sem jut a tudatomig, jobban leköt az, ahogyan hozzám ér. Finom mozdulatokkal dörgöli a bőrömet, én pedig lehunyt szemmel adom át magam az érintésének. Valahogy úgy érzem megtisztít, elveszi a bűneimet. Felsóhajtok, majd mikor végzett én következek. Átmosom minden porcikáját, jelen pillanatban mindenféle szexuális töltet nélkül. Látom tökéletes testét, tudom hogy fel van rám készülve, azonban most ez a pillanat nem erről szól. Lágyan csókolom ajkát, és szívesen órákig csak csókolnám, úgy, hogy ne kapjunk levegőt! De tudom, hogy ha megteszem, akkor nem tudok majd leállni, és ezt nem akarom. Hálistennek ő is érzi, hogy nem lenne helyes, így úriember módjára csak ölbe kap és törülközővel együtt bevisz a szobába. Finoman helyez az ágyra, én pedig összegömbölyödöm mint egy kiscica és csukott szemmel próbálok csak a testének melegére gondolni… és azt hiszem… lelke tényleg felmelegíti most jéghideg testemet..

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 5:50 pm

-Nem tudhatod Janna, tényleg nem tudhatod, de remélhetjük mindketten, hogy jó lesz, és hogy végül elég boldog leszel, hogy ne ijedj meg. *Igen, mindketten remélhetjük, én is, hiszen attól még félek, hogy mi lesz majd, ha tényleg nem lesz jó, ha tényleg megijed utána és már nem tud mit kezdeni a helyzettől. Én is félek, de sokkal boldogabb lennék vele, mint hogy a félelem felül tudjon kerekedni ezen. Én szeretném ha egy pár lennénk és én ki tudnám mondani, hogy szeretem, ha hagyná, ha nem rémülne meg tőle. Elkísérem hát zuhanyozni és nem sokára térek vissza, amikor már azt látom, hogy szinte kínozza magát. Rettenetes ezt nézni, így hamar fogom le és vonom el a kezét saját magától, hogy kivegyem belőle a körömkefét. Aggódom érte, és nem akarom, hogy ezt csinálja magával. A zuhanyt is lejjebb veszem. Végigcsókolom az arcát, ahol újra elerednek a könnyei. Nem értem miért bünteti magát ennyire, hiszen nem ment tovább, nem hibázott akkorát, mint amilyennek ő érzi.*
-Persze... elbambultál, de ennyire? *Nem igazán hiszem el, hogy ennyire elbambult, hiszen biztosan érezte, és biztosan fájt is neki, amilyen nyomokat hagyott magán. Inkább megpróbálom feloldozni, segíteni neki, finoman mosom át, simítom végig édes bőrét és csókolom, ahol már lemosta a víz a habot. Amikor készen vagyok, ő veszi át a fonalat és mosdat végig engem. Olyan finom az érintése, hogy már ettől is teljesen elolvadok. Egyszerűen elolvadok tőle. Bizsergek finoman és nem tehetek róla, ami történik. Valahogy érzem, hogy most inkább a finom mozdulatokra van szükség, nem valami másra, de attól még a testem reakciójával nem tudok mit kezdeni. Igyekszem egyszerűen nem erre figyelni, és elterelni a gondolataimat arról, hogy kezdek beindulni. Szembe fordul velem, és ekkor már ő is láthatja, aztán még meg is csókol. Lassan és könnyeden, amitől szinte megremeg a lábam. Halkan felsóhajtok, és finoman húzódom el tőle. Túl sokat sírt ma, most arra van szükség, hogy együtt legyünk, de csak visszafogottan, és ha tovább csináljuk ezt, akkor nem tudom magam visszafogni. Ellépek tőle, és a törölközőmért nyúlok. Gyorsan szárítom meg magam, és intek neki, hogy várjon addig. Amikor kilép végül a zuhany alól, őt is végigtörölgetem, aztán egyszerűen a térde és a dereka alá nyúlok és az ágy felé indulok vele. Félrerántom a takarót, és így ruha nélkül fektetem le őt, és fekszem mellé én is. Egyszerűen csak pihenni, együtt lenni, érezni akarom őt, hogy velem van, és hogy nem akar elmenni.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 3:05 pm

- Nem tudom! Első sorban inkább boldog lennék, az ijedtség csak ezután jönne! És ha a kifordulás nem jó? Mi van ha én nem jó leszek? * felelem teljesen őszintén. Nem tudom, mit váltana ki belőlem, bár őszintén szólva el sem tudom képzelni azt az örömöt, és pillangókat a gyomromban, amit akkor éreznék, ha azt mondaná nekem hogy szeret. Hiszen mi is tehetne boldogabbá egy lányt annál, hogy valaki elfogadja úgy ahogy van, és szereti minden egyes hibájával együtt. Mert ha ő így szeretne engem ahogy vagyok… akkor…. mindennél boldogabb lennék! Ölelését viszonzom én is egy öleléssel. Karom a derekára fonódik, fejemet a vállára hajtom, beszívom illatát, és próbálom kitörölni annak a másiknak a jelét. Bárcsak elmúlna már ez a kellemetlen érzés!
A zuhanyzóban forró vizet engedek magamra, és körömkefével állok le sikálni a karomat, és minden testrészemet. Nem érzem most a fájdalmat, agyam túlzottan tompa, gondolataim cikáznak, és leginkább a nem olyan régi történéseken. Soha nem fogom elfelejteni ezt az egészet, ez egy olyan kereszt, melyet egy jó ideig fogok magammal cipelni.
Mivel nem igazán vagyok gondolati szinten magamnál, észre sem veszem, mikor megérkezik. Mellém lép, szemében féltés és aggodalom csillan, amit nem nagyon tudok elsőre hova tenni. Aztán mikor a kezemért nyúl egyáltalán nem ellenkezem. Elveszi tőlem a kefét, én pedig csak most látom, hogy milyen apró sérüléseket okoztam magamnak. *
- Sajnálom! * suttogom, majd könnyeim újból folyni kezdenek, és a vízzel együtt láthatatlanul csordogálnak. *
- Kicsit elbambultam, és észre sem vettem…. * hazudom, hiszen észrevettem, csak valahogy nem tudatosult mit is teszek. Fájdalmat nem éreztem most a gondolataim miatt, azonban ahogy a vizet hűvösebbre állítja, már sajogni kezd a bőröm a forró víz és a vad dörzsölés miatt. Mikor hozzámér felszisszenek, majd átadom magam finom érintésének, ujjainak lágy simogatásának, majd csókjainak is. Ahogyan kedveskedik, ahogy csókol lassan tisztává varázsol, és azt érzem, van esélyem arra, hogy túllépjek mindenen. Lehet hogy ez egy ilyen felszabadító angyalvarázslat… hogy képes arra, hogy az ember fejéből kiűzze a gondokat és megbocsásson!
Lassan én is a szappanért nyúlok, majd a sikamlós illat bonbont habbá változtatom a kezemben és mellkasára kenem azt. Lágy, maszírozó mozdulatokkal mosom végig a mellét, a vállait, nyakát, hátát, majd mikor megfordul, lágyan csókolom végig a gerincét majd csókjaim után egyszerűen csak hozzábújok, testére simulok. Kezemmel a mellkasát szorítom, kezem alatt dobog a szíve és csak remélem, hogy értem, miattam olyan, mint egy szárnyaival vadul verdeső kismadár. Mikor kellően megszorongattam elengedem, majd elé állok. Kezemet felé nyújtom, majd túrok bele a hajába és húzom közelebb a hajánál fogva. Szám az övét keresi, nyelvem besiklik ajkai közé, hogy szerelmesen ölelkezzen az övével.
Elvesztem…. *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 1:40 pm

*A szavaira csak egy pillanatra suhan át az arcomon a gondterheltség árnya, de aztán egy mosoly veszi át a helyét. Persze, megértem, hogy fél, hiszen nem ehhez van szokva, nem ahhoz hogy szeressen és hogy szeressék, és most az egész helyzettel nem tud mit kezdeni. Jólesően sóhajtok fel, amikor simogat, amikor a hajamba siklik a keze. Nekem nem kell más, csak az érintése, csak hogy velem legyen a többi pedig majd kialakul idővel, igaz?*
-Megijednél, ha én azt mondanám neked egyszer, hogy szeretlek? Persze, csak feltételesen. És tudod... ez is tanulható. Úgy értem, bele lehet jönni, és a szívednek úgysem tudsz parancsolni. *Én sem tudok a sajátomnak, és persze hogy én is félek. Félek, hogy majd könnyebben kezelem ezt, hogy szeretni fogom, de ő fél majd tőle, hogy ő nem lesz rá képes, vagy túlzottan, amitől megijed és elmenekül, én pedig akkor egyszerűen összetörök. De ez a félelem mindig bennünk van, minden új esetén, minden olyanban, amit még nem tapasztaltunk, és gyáván nem állhatunk hozzá az élet minden mozzanatához. Amikor az idézetet mondja el, a végén hirtelen húzom magamhoz és ölelem át. Nem akarom, hogy ennyire féljen tőlem, hogy ha valami van, akkor mi lehet vele, vagy belőle. Finoman, nyugtatóan simítok végig a haján, a hátán és csak lassan szólalok meg.*
-Én örülök neki, hogy kifordítottál. Régóta nem éltem már igazán és most élek. A hosszú életnek sok hátránya van, egy idő után elfelejtjük élvezni. Nem biztos, hogy a változás rossz Janna, ha kifordulsz magadból, lehet hogy akkor leszel pont jól. *Most inkább olyan ő, mint egy ide-oda ugráló gyerek, aki még maga sem tudja, hogy mit akar, ezért minden játékot kipróbál, ami az útjába kerül és semmi sem köti le hosszabb ideig, de egyszer minden gyerek felnő, és akkor már talál olyan elfoglaltságot, aminek hosszú időt tud szentelni, akár az egész életét. Én pedig csak remélhetem, hogy ő majd ezt bennem találja meg, ha nem is most azonnal, ha most még fél a többi játéktól végleg megválni, de majd egyszer idővel. Levetkőzik, én pedig kedvtelve nézem végig, majd én is ledobom a ruháimat és megmutatom neki, hol van a fürdő, hogy aztán pár percre eltűnjek egy másik törölközőért. Amikor visszaérek már folyik a víz, ő pedig körömkefével sikálja a bőrét, olyan nagyon erősen, hogy már több helyen égő vörös. Gyorsan lépek be mellé a zuhany alá, és kapom el a kezét, majd azonnal fel is szisszenek, hiszen égetően forró a víz.*
-Fájdalmat okozol magadnak... *Aggodalommal telve nézek rá, miközben egy kis hideget is engedek a vízhez, ami ránk ömlik. Nem akarom, hogy ártson magának, akkor sem, ha gyorsan gyógyul, de attól még érzi a fájdalmat, és nem akarom, hogy a végén véresre kefélje a saját bőrét. Megpróbálom elvenni tőle a körömkefét, ha kell, akkor igenis erővel, bár ő erősebb nálam, de nem fogom hagyni magam. Végigsimítok a testén, amit már ennyi idő alatt is olyan jól kiismertem, majd a szappanért nyúlok, és finoman mosom végig, minden egyes porcikáját, ahol pedig már lemosta a víz, oda apró csókokat lehelek. Az arcára, a nyakára, a vállaira, és lefelé haladva a melleire, a mellkasára, a hasára... csak egész finoman, mintha csak a számmal is a tisztulását segíteném elő.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 1:20 pm

- Mi lesz, ha beléd szeretek? Én sosem voltam még szerelmes! Mi van, ha túlzásokba fogok esni, ha nem fogom tudni kezelni a helyzetet, és ha kiderül, hogy nem vagyok képes kialakítani ettől függetlenül sem normális kapcsolatot? * kérdezem a fiút, miközben lágyan simogatom arcát, fejét, és ujjaimat a hajába folyatom. Annyira szép, annyira tökéletes. Gyengéd, figyelmes, és én soha nem akartam másmilyen partnert! Igen, nem akartam! Azonban őt valamilyen oknál fogva akarom! És nem csak azért, mert tökéletesen kielégít, hanem azért, amilyen! Egy perc alatt elvette az eszemet, és én, aki soha nem volt híve a normális kapcsolatoknak… normális, hogy most hirtelen meg akarok állapodni? Hiszen már-már annyira fontos a számomra, hogy egyetlen botlás után hozzá jöttem! Zokogva mondtam el neki mit tettem, mintha csak számadással tartoznék, holott még csak azt sem mondtuk ki, hogy mi egy pár vagyunk. Vajon akarja egyáltalán azt? Vagy csak időt akar adni néhány találkozással és megvárja hogy döntök? Nem akarok várni! Azok után, hogy el kellett vennem az emlékeit nem akarok tovább várni! *
- Azt hiszem, van egy idézet, az egyik kedvenc íróm egy könyvéből, mely tökéletesen bemutatja mit is érzek!
„Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.”
* suttogom a sorokat, majd ujjammal letörlöm az utolsó könnycseppet is az arcomról. *
- Én félek Jaden! Azt érzem ez az egész dolog kifordít magamból… és hogy téged is kifordítalak! * mondom a fiúnak félelemmel telve, majd inkább a zuhanyról kezdek beszélni. Természetesen belemegy, majd mikor a testemről beszél egy halovány mosoly végigszáguld az arcomon, ám tudom, most képtelen vagyok bármit is kezdeni vele. Jó lenne ha végigsikálna, ha mellettem lenne, ha a forró víz alatt lágy és szenvedélyes csókokat lophatnék tőle. Szeretném, hogy öleljen magához, hogy érezzem a vágyát, hogy ujjai hajamba túrjanak, majd hogy kivegyen a forró víz alól, bebugyoláljon, és összekuporodva, egymáshoz simulva aludjunk el. A szívverésére akarok elaludni!
Leveszem magamról a ruhát, majd meztelenül, hangtalanul vonulok be a fürdőszobába. Megnyitom a vizet, és a forró víz szinte már csípi a bőrömet. Most nem érdekel, hiszen kell a meleg. Kell hogy a hidegségemet felolvassza, és hogy a testem megtisztuljon. A szappan után nyúlok, majd áthajolok a kézmosó mellett található körömkeféért. Beszappanozom a kezemet, a vállamat, a hasamat, és először csak finoman, utána pedig már körömkefével esek neki annak, hogy eltüntessem annak a másiknak a nyomait magamról. Bőröm a dörzsölés hatására pirosra vált, ám ez cseppet sem érdekel. Jó lenne ha nem érezném azt az idegen illatot az orromban! Bárcsak mindent elnyomna Jaden, és a szeretete… vagy csak lenne egy másik vámpír, aki megváltoztathatná a bennem lévő képeket! Mennyire jó lenne! *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 7:33 am

*Tudom, hogy neki így nehéz, de én most képtelen lennék túllépni az egészen csak úgy hirtelen. Mondhatjuk úgy, hogy ez a büntetése, ezt rovom rá, hogy ő kénytelen ezzel tisztában lenni, én viszont nem. Persze nem mondanám ki nyíltan, hogy ezt ennek szánom, egyszerűen csak más megoldást nem látok, hogy képes legyek vele lenni, hiszen azt akarok. Legszívesebben most azonnal magamhoz ölelném, de várok, amíg a kérdéseire válaszolok, és csak finoman csókolom meg, csak gyengéden simítok végig az arcán. Nem merem kimondani, hogy kezdek belészeretni, hogy folyton ő jár az eszemben, hogy mennyire hiányzik, ha nincs a közelemben, mert még most is félek, hogy megijedne ettől, elkezdené félteni a szabadságát, hiszen ő annyira nyitott és vad, mintha csak egy pacsirtának mondanád, hogy maradjon veled örökre egy szobába zárva. Lehunyom a szemem, amikor végigsimít az arcomon és hátra tűri a hajamat. Furcsa, hogyan lehet valaki egyszerre ennyire gyengéd és tűnhet ilyen törékenynek, miközben tudom hogy milyen erős, és nem csak azért, mert vámpír, hanem úgy általában a jelleme miatt. Elmosolyodom a válasza hallatán.*
-Tudom... azzal, hogy ide jöttél, tudom. Nekem ennyi elég, és majd idővel rájössz, hogy érzel, hogy mit szeretnél, én annak is örülök, hogy most itt vagy. *Nem akarom sürgetni, eszem ágában sincs ezzel elijeszteni, hiszen látom rajta, hogy neki ez az egész mennyire új és szokatlan, hogy a kósza flörtökkel nehezen tudja egyeztetni. Akkor várok... ameddig kell, várok. A szavai hatására egy pillanatra összeszorul a szívem, magam sem értem, hogy miért érzem magam hirtelen rosszul, így inkább elhessegetem a dolgot és felállok a kanapéról.*
-Persze, ha úgy érzed magad jobban, akkor szívesen és persze nem hátrány, hogy rég láttam a formás idomaidat. *Szélesedik ki a mosolyom, és egyelőre nem moccanok, csak figyelem őt, ahogy veszi le a ruháit. Annyira szép, pedig láttam már meztelenül, mégis most is ugyanúgy elvarázsol, mint első alkalommal. Én is gyorsan kibújok a ruháimból, és a fürdőszoba felé indulok vele, finoman megfogva a kezét, magam után vonva.*
-Tudod nem tartok női tusfürdőt, de van szappan, és mindjárt hozok egy plusz törölközőt is. *Elengedem a kezét, és egy kicsit magára hagyom a zuhanyzóban, amíg én kint kutakodom a szekrényben egy plusz törölköző után.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Júl. 23, 2013 6:56 am

- Ó Jaden! * hagyja el ajkam a halk fohász, miközben számra hajol és lágy csókkal illeti. Nem akartam ezt tenni, azonban mégis megtettem. Könyörgött a felejtésért, én pedig megadtam neki azt, amivel kissé jobban érezheti magát. Nem vagyok boldog a helyzettől, sőt, határozottan szarul érzem magam. Olyan, mintha valakire rákényszerítettem volna az akaratomat, az én saját kis véleményemet egy szép kis hazugság maszlagba álcázva.
Hamar magához tér , majd pislog párat. Kábán mered maga elé, majd rázza meg a fejét, és helyezkedik el mellettem. Én még mindig sírok, könnyeim potyognak és ezen csak az segít, mikor az állam alá nyúl, és felemeli a fejemet. Lágy hangon szólal meg, és ad választ a kérdéseimre, mire a szívem vadul dobogni kezd. Hiszen ez már talán nálam is több mint egy kósza kis flört. Igen, az elején annak indult, azonban tisztasága és kedvessége abszolút elfeledtette velem az okot, amiért ebbe belekezdtem. Csak szórakozni akartam, néhány boldog, kósza órát akartam! Azt akartam, hogy megnyíljon, hogy kivirágozzon, és ebbe a nagy adakozásba buktam bele. Hiszen egy idő után már nem csak a szex volt a lényeg, hogy minél többször a csúcsra vigyem, hanem hogy kapjon tőlem, belőlem valamit! Miért kellett Kyleval megtennem? Hiszen az agyam és a szívem is úgy gondolta felesleges, én azonban nem hallgattam rájuk. Hogy fogok így tükörbe nézni?
Mikor hozzámér megremegek és szinte már hihetetlen erőt érzek arra, hogy elhúzódjak. Nem azért, mert nem vágyom az érintésére, hanem azért, mert úgy érzem, mocskos vagyok, és ezzel bemocskolom őt is. *
- Jaden… Nekem is fontos vagy! És nem tudom ez mit jelent, hogy ilyenkor mit kell csinálni, hogyan is érzünk, de akarom hogy tudd! * mondom a fiúnak, majd ujjaimmal lágyan megcirógatom az arcát. Pár tincsét a füle mögé fésülöm, és jó most csendben, őt nézni. *
- Segítenél megmosdani? Úgy érzem, hogy mocskos vagyok, szükségem van arra, hogy lemossam magamról azt a mocskot, amit más okozott! * kérem a fiút, és ha igent mond, akkor el is kezdek levetkőzni. Minél hamarabb tisztának kell lennem… *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Júl. 22, 2013 8:56 pm

-Nem akarom, hogy gyávának tarts, de most tényleg nem megy máshogy. *Pillantok még rá esdeklőn, hiszen így van, képtelen lennék elviselni a tudatot és menekülés igen, de mégis csak erre vagyok képes jelenleg. Remélem, hogy ő is képes lesz túllépni ezen és nem emészti el a mardosó bűntudat, vagy idővel majd elmondja úja és akkor már jobban viselem, de most még túl labilis minden ami közöttünk van, most még folyton attól rettegnék, hogy nem gyengül-e el újra, ha egyszer már megtette. Sokkal jobb a tudat, megnyugtatóbb, azzal, amit a fejembe helyez helyette. Felnézek hát rá és engedem, hogy azt tegyen, amit akar. Tudom, hogy nem fog ártani nekem, ezt egy pillanatra sem hiszem. Aztán lassan kábán magamhoz térek, és feltápászkodva ülök le mellé, hogy magamhoz öleljem, immár a új verzió tudatában. Aztán csak óvatosan beszélek hozzá, bár persze, amit én érzek az bőven több, mint a semmi komoly kategória, csak hát a részéről éreztem eddig ezt. A kérdése egyenesen a szívembe mar, az ujjamat az álla alá teszem, hogy kicsit közelebb húzzam egy egy rövid, de finom csókot leheljek az ajkaira.*
-Te már rég tudod a választ a kérdésedre kedvesem. Azóta, hogy ide jöttél sírva, mielőtt másnak adod magad, és én is már rég tudtam, hogy a tiéd vagyok, csak féltem kimondani, mert megijedsz tőle. Részemről ez már rég több, mint a semmi komoly kategória, csak féltem, hogy te nem akarsz mást. *Halványan elmosolyodom, hiszen így van. Az első percben elvarázsolt úgy, mint még soha senki, és az újabb találkozás csak még jobban megerősített abban, hogy fontos nekem, azért kértem, hogy maradjon itt éjszakára. És akár maradhatna mindig, vagy csak gyakrabban, ha neki nem ijesztő a helyzet. Nem merem nyíltan kimondani, hogy kezdek belé szeretni, mert attól lehet, hogy nagyon megijedne, de attól még ez a helyzet.*
-Ne mondj butaságot, a boldogság mindenkinek jár, ha van bátorsága közel engedni magához. *Finoman végigsimítok az arcán. Annyira szép, és olyan nagyon vad. Egyszerűen felszabadított, kihozott belőlem valami olyat, amiről nem is tudtam, hogy létezik és ezért tényleg csak hálás lehetek neki.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Júl. 22, 2013 2:46 pm

– Megértelek! Én sem lennék képes elfogadni, sőt nem bírom feldolgozni így sem, hogy én tettem, mert tudom, hogy helytelen volt, és ezzel fájdalmat okozok neked! * mondom neki, majd simítok végig a haján, és mikor az ölembe helyezkedik, lágyan emelem fel a fejét, és „kényszerítem” hogy a szemembe nézzen. Nem tart sokáig az emlékek módosítása, én azonban nem vagyok magammal megelégedve semmilyen módon sem. Könnyeim ismét utat találnak, és ha lehetne, egyszerűen én is megvállnék az emlékeimtől. Annyira borzalmas az egész. Ő nem tud róla immár, nekem viszont együtt kell élnem vele. És talán több hónap kell majd ahhoz, hogy valamennyire feldolgozzam, hogy elfogadjam, én vagyok ez a romlott némber, aki képtelen arra, hogy megbecsülje azt, ami számára megadatott.
Mellém ül lassan, majd cirógatva simít végig a karomon, és ölel át. Odahajolok hozzá, majd beletemetem magam az ölelésébe. Annyira jólesik a közelsége, és annyira kétségbe ejt ez az egész helyzet, hogy egy pillanatig nem tudok mit mondani. Mikor végre sikerül lenyelni a könnyeimet, fájdalommal csillogó íriszeimmel a fiúra nézek. *
- Semmi … komoly…. * ismétlem meg szavait automatikusan anélkül hogy felfognám. Soha nem hittem volna, hogy valaki után ennyire fogok vágyni, és ő az! Akarom őt, de most nem csak a testét, hanem a lelkét is, hogy az enyém legyen mindenestül. *
- Jaden… szerinted ez közöttünk soha nem működhetne? Mármint szerinted is ez csak a „semmi komoly” kategória? * teszem fel a költői kérdést, és valójában egyáltalán nem várok választ. Hiszen tudom, hogy tetszem neki, hogy kedvel, talán túlzottan is. Ezt már mondta az étteremben is, és én ott sem bírtam felfogni ezt a dolgot, hiszen nem tartom magam hozzá illő embernek. Túl vad vagyok hozzá, túl mesterséges, és túl … csapongó! Ha már egyszer megbántottam gyakorlatilag pár nap alatt, akkor mi lenne, ha együtt lennénk? Vagy ami ennél is jobb kérdés… mi lenne ha ő nem lenne velem? Hogy lehet valakire ekkora szükségem pár találkozás után? Lehet, hogy ez csak a pszichológus énje miatt van… *
- Szerinted én olyan lány vagyok, aki soha nem fogja megtalálni a boldogságot? Aki csak komolytalan dolgokra jó, és arra, hogy elüsd vele az időt?

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Júl. 22, 2013 1:02 pm

*Tudom, hogy gyávaság, amit teszek, hogy a menekülés nem megoldás, hogy hogy nem válik semmissé, ami történt, ha nem tudok róla, de mégis megfogalmazódik bennem lassan a lehetőség, amit végül választok. Képtelen vagyok rá, hogy egyszerűen azt mondjam neki, hogy semmi baj, miközben a fejemben ott vannak azok a fájdalmas képek. Én próbálom, tényleg próbálom kiűzni őket, de nem megy. Talán idővel, de most biztosan és ő most van itt, most akar velem lenni és én is vele! Kérem és könyörgöm, hogy tegye meg, hogy törölje ki, amit tudok, hogy ne fájjon a seb, amit a szívemen ütött, akkor is, ha nem tudhatta, hogy ez lesz belőle, ha nem várhattam el, hogy csak az enyém legyen, hiszen nem ígérte soha. Végül letörli a könnyeit, és mégis megfogja a fejem, ahova vezetem a kezeit.*
-Tudom, hogy nem. Tudom, hogy nem ez a megoldás, de most egyszerűen nem tudok mást, képtelen vagyok hozzád érni azzal a tudattal, hogy nem rég más tette ezt. Talán majd egyszer elmeséled, ha már... ha már nem számít. *Ha már együtt leszünk, ha tudom, hogy szeret, akkor egy kezdeti apró félrelépés már nem fog fájni, de most túl friss még az érzés, és képtelen lennék hirtelen túllépni rajta, az pedig hogy bántsam végképp nem merül fel bennem. Nem akarom kárhoztatni, nem akarom, hogy sírjon, de azt sem tudom kimondani, hogy "nem haragszom." Átölelem a derekát, amikor közelebb hajol, egyszerűen csak az ölébe hajtom a fejem, hogy képes legyek megnyugodni, de nem megy, hiszen marja az orromat az idegen illat. Aztán felnézek rá, a szemébe mélyen, és koncentrálok, hogy az elmém megnyíljon előtte. Leengedem a falakat, amik engem védenek, teljesen csupaszon rá bízom magam. Bármit tehetne most velem, hiszen nincs semmilyen ellenállásom. De bízom benne, hogy csak azt teszi, amit kérek tőle. Lassan kiürül minden és jótékony sötétség ereszkedik a gondolataim helyére, majd pár pillanat múlva kezdek feleszmélni. Kicsit kába vagyok, érzem, hogy valami nincs rendben, de elhessegetem a dolgot, amikor látom, hogy ott ül előttem és sír. Feltápászkodom, és mostmár mellé ülök le, hogy magamhoz húzzam. Újra kezd valamiféle nyugalom szállni a lelkemre, finoman simogatom a vállát, a hátát, a haját.*
-Nincs semmi baj kedves, ne sírj. Szép és kívánatos vagy, nem csoda, ha megpróbált valaki... de nem hagytad, és én ennek mindennél jobban örülök. Azt hittem pedig, hogy köztünk ez csak... semmi komoly. *Magyarázom, hiszen így van, úgy gondoltam nem számítok neki annyit, csak mint bárki más, egy jó partner, akit kirángatott az unalmas hétköznapokért. Egyszerűen meg kéne köszönnöm neki és hagyni, hogy élje az életét, de én többet akarok. Csak őt, teljes mértékben, nem akarok osztozni rajta mással.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Júl. 22, 2013 12:28 pm

* Egy pillanatra bennem reked mindenféle sírás és könny, mikor meghallom lépteinek súlyát. Nem lép sokat, csak kettőt, és már át is szeli a közöttünk lévő távolságot. Elém térdel, én pedig elkerekedő szemekkel nézem minden mozdulatát. Szinte már ijedten nézek rá, mikor megfogja a kezemet, és a fejére teszi, és arra kér töröljem ki az emlékeit. Hogyan tehetném? Ezzel nem oldoz fel engem, ettől nem lesz kevesebb az én bűnöm! Ezzel csak azt fogom elérni, hogy még jobban fogom magam utálni, hiszen ennek hiányába kedves lesz velem, imádni fog, én pedig ezt egyáltalán nem érdemlem meg. Belém kellene rúgnia, meg kellene átkoznia, kínoznia kellene egészen addig, míg sikítva nem könyörgöm a halálért, és a bocsánatáért.
Zavarodottan rázom a fejemet és nézek a szemébe, majd egy hirtelen mozdulattal letörlöm a könnyeimet az arcomról és fogom meg immár az arcát. Nem vagyok nyugodt, egy cseppet sem, és nem is értem a helyzetet. Közelebb hajolok hozzá, úgy nézek a szemébe. *
- Kitörölhetem, de velem akkor mi lesz? Gondolod, ez számomra feloldozás? * kérdezem, majd hajolok hozzá, és ölelem át erős testét, széles vállait. Imádok a karjában lenni, és hogy lehettem ilyen hülye, hogy ez hamarabb nem esett le. Hiszen nem csak a szex miatt vagyok oda érte! Hanem azért is, mert olyan a jelleme amilyen én csak szeretnék lenni. Odaadó, nagylelkű és csodálatos! *
- Nagyon sajnálom! * súgom, majd lemondóan csúsztatom fentebb a tenyeremet, és nézek a szemébe szuggerálva. Nem akarom kitörölni az emléket, csak változtatni akarok rajta egy keveset, hogy számára is elviselhető legyen! *
- Zokogva érkeztem a szobádba pár perccel ezelőtt. A kérdéseidre csak kurta szavakkal válaszoltam, azonban leszűrted, hogy egy fiúhoz van köze. Elmondtam, hogy nem történt semmi, hogy megsimogatott, hogy hozzámért, azonban én nem akartam, miattad! A válaszom hallatán, meglepődsz, és továbbra is csodálkozol azon, hogy egyáltalán ezt az „apróságot” is megosztottam veled. Elmondtam, hogy fontos vagy a számomra, azonban valamiért a helyzet megvisel, te pedig nem érted. Ettől függetlenül azért térdelsz előttem, mert próbálsz vigasztalni és megérteni!
* Lassan, üveges szemekkel dőlök hátra, majd nézem a fiú arcát. Pupillája tág, majd a fekete pont lassan összeszűkül és felocsúdik. Mintha nem történt volna semmi… én pedig újabb adag könnyet eresztek a nagyvilágnak… *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Júl. 22, 2013 11:52 am

*Látom, ahogy sír, látom mennyire ki van borulva, mégsem az van a szemem előtt, amit igazából látok, hanem képek róla és egy arc nélküli idegenről. Nem tudok mást tenni, mint hogy elhátrálok, hiszen fáj ezt hallani és én szeretném a fülemre tapasztani a kezemet és nem hallani, nem tudni róla. Hiába tudtam eddig is, hogy milyen lánnyal van dolgom, attól még tényszerűen tudni egészen más, mint elnyomni magamban és úgy csinálni, mintha nem lenne igaz. Az asztal állítja meg a lépteimet, ha nem lenne ott, azt hiszem még tovább menekülnék tőle, pedig legszívesebben átölelném. Az egyik felem meg akarja nyugtatni, a másik felem viszont képtelen elmozdulni a helyéről és kitörölni a fejéből a rossz képeket. Nem tudom mit csináljak, ha ennyire ellentétes dolgokat akar a két oldal, és én ott vagyok középen. Az egyik pillanatban erre húzok, aztán amikor beszélni kezd, megint arra, pedig tudom, hogy nem maradhatok itt örökre, nem fagyhatok ide az asztalhoz, muszáj lesz megszólalnom, muszáj lesz valamit mondanom. Arra kérem, szinte könyörgök, hogy ne mondja tovább, hogy tegyen úgy, mintha nem lenne igaz. Csak meredten nézem őt, ahogy sír, zokog, teljesen ki van borulva, és... és velem akar lenni. Fontos vagyok neki, csak ez zakatol a fejemben, hiszen ez a fontos igaz? Az, hogy talán kötődik hozzám, és azért van itt. Ha nem mondta volna el, ha nem érezné nagy dolognak, akkor nem is számítanék neki, de bárcsak számítottam volna annyira, hogy ne tegye meg! Tétovázva állok még az asztalnál pár pillanatig, aztán hirtelen lépek előre, és térdelek le elé a padlóra, a kanapé elé, a lábához. A keze után nyúlok, és a fejemre teszem két oldalról.*
-Mostmár tudom, elmondtad... ha neked így könnyebb, akkor legyen így, és most... töröld ki. Kérlek, töröld ki! *Könyörögve nézek rá, elkínzott arccal. Talán feltudom dolgozni ezt idővel, de mi van ha nem? Mi van, ha folyton ezek a képek jönnek majd elő a fejemben, és ha hozzáérek, nem tudom őket kizárni? Mi van, ha nem fog sikerülni, hogy elfelejtsem? Ő vámpír, ha leengedem a mentális pajzsaimat, akkor meg tudja tenni, ki tudja törölni ezt a tudást, ezt az információt, és azzal felszabadítana. Tudom, hogy a tagadás nem megoldás, de most... nem tudom mi más lehetne az.*
-Veled akarok lenni és... egyre jobban kötődöm hozzád, de így. Folyton arra gondolok, ha rád nézek, hogy egy másik férfi ért hozzád, kényeztetett, csókolt... és ez... *Megremeg a szám széle. Nem bírom elviselni, nem megy, képtelen vagyok!*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Júl. 22, 2013 11:35 am

* Könnyeim patakokban folynak, és egyre jobban úgy érzem, hogy nem kellett volna idejönnöm. Hiszen mit is vártam tőle? Feloldozást a bűneimért? Azért mert egy ócska lotyóként viselkedem? Nem! Megérdemlem az elhidegülést, hogy kétségbeesett és vádló tekintetével arcomat fürkéssze! Hiszen nem normális a viselkedésem, még akkor sem, ha az elején úgy indultam neki, hogy igenis ezt meg kell tennem! Már tudom, hogy egyáltalán nem kellett volna, hogy csak a vérem és a kíváncsiságom hajtott, na meg az a fene nagy eltökéltségem. Kyle-t még hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy az enyém lesz és íme, megtörtént! Most azonban képtelen vagyok örülni ennek, a helyzetnek! Elvettem a szüzességét, megrontottam valakit, aki talán nem is rám várt, nem nekem tartogatta magát. Rámásztam a barátomra, és megbántottam valakit, aki mindennél fontosabb nekem. És nem, képtelen vagyok arra, hogy magamba fojtsam, hogy csak némán hallgassak erről! Ki kell mondanom, el kell mondanom, sírva, zokogva, fájdalommal telve, hiszen én is így érzek. Fáj és borzalmasan vagyok, annyira rosszul, mint még soha! Sajnálom magam, az életemet, azt ami lett belőlem, és azt, hogy egy ilyen tettre képes voltam!
Kétségbeesetten figyelem, ahogy elhátrál tőlem. Közben leveszem a kabátomat, és minden ruhát a földre dobnék csak azért, hogy levegyem magamról annak a másiknak az illatát. Ha lehetne kibújnék a bőrömből is, hogy valami vegyszeres vízbe áztassam, hátha a mocsok kijönne belőle, bár van egy olyan sejtésem hogy az a lágy parfüm illat, ami nem a Jadené, örökre az orromba ivódott! Soha nem fogok megszabadulni tőle, hibás lépésem örök emlék marad!
Teljesen eltávolodik tőlem, arca megvonaglik, szemében csalódás csillan. Igen, mi más csillanhatna még? Talán a megvetés lenne a másik olyan érzelem, melyet látnom kellene! Hiszen borzalmas vagyok! *
- De el akarom mondani, mert nem bírom magamban tartani! Nem tudom ezt veled megtenni, nem bírom magam elviselni! És mégis… * motyogom zokogva, már-már érthetetlenül *
- Nem ismertem fel eddig, hogy fontos vagy nekem, hogy ennyire fontos vagy…. sajnálom! * lehelem, majd csuklik el a hangom, és fejemet a tenyerembe temetem úgy, hogy közben görcsös zokogás rázza a vállaimat. Hogy lehettem ilyen idióta. *
- Soha nem éreztem még magam ennyire szarul… és ez azért van… mert … mert tudom, hogy ezzel megbántalak, és tudom, hogy soha többé nem fogsz rám úgy nézni, ahogy eddig! Hiszen mit is akarnál egy ilyen kis ribanctól, mint én…. aki képes mással összefeküdni, és még el is mondja! * lehelem miközben ismét felemelem a fejemet és a szemébe nézek. *
- Nem voltam magamhoz őszinte, és hozzád sem, de akarok az lenni, és nem akarok több ilyet! Kérlek, bocsáss meg! Mondd, hogy megbocsátasz, hogy még mindig kellek neked, és hogy nem zársz ki az életedből! * sírom az utolsó kívánságaimat, mintha csak egy haldokló lennék, és ő lenne az angyal, aki a túlvilágra kísér. Most rajta áll a pokolba, vagy a mennybe zuhanok-e, és tudom mekkorát hibáztam… kell hogy megbocsásson! Soha nem akartam még ennyire valamit! Kell nekem, és azt hiszem most elszúrtam mindent! *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Vas. Júl. 21, 2013 8:40 pm

*Mostmár kezdek egyre idegesebb lenni, érzem, hogy feszít, hogy tudni akarom, hogy miről van szó, és csak némán nézek rá, várom hogy elmondja. És végül megszólal... Nagyokat pislogok. Én pedig azt hittem, hogy bajba került, hogy bántották, aggódtam érte és féltettem és "csak" arról van szó, hogy rámászott valami pasira, és hogy... elkerekedik a szemem, nem csak egy pasira, valakire akinek elvette a szüzességét, tehát olyan valakiről van szó, akit ismert. Lefagyok, a kezem ledermed a hajának simogatása közben, teljesen megállok és hirtelen fogalmam sincs, hogy mit feleljek. Tudtam persze, hogy lesz más, hogy lesznek mások, de talán mégis reméltem, hogy nem történik meg, vagy hogy legalább nem kell tudnom róla. Hogy egyszerűen csak úgy teszek, mintha nem is történt volna semmi, amíg nem találkozunk, addig csak éli az életét, amiről én nem akarok teljes mértékben tudni. De elmondja, hogy ő támadta le azt a srácot, és hogy sajnálja, én pedig csak mereven tartom magam és lépek egy lépést hátra, ő pedig lerogy a kanapéra és ledobja a kabátját. Újabbat lépek hátra, de így már az íróasztalba ütközöm, tehát nincs tovább tér, ahova hátrálhatnék.*
-De miért... miért mondod el? *Nyögöm ki, igen, bármilyen gyáva dolog is, de jobb lett volna nekem, ha nem tudom, ha ezekről a dolgokról nem tudok, ha azt, hogy mennyire kicsapongó és vad eltemetem magamban, mintha nem lenne igaz. Pedig, ha nem ilyen lenne, akkor velem sem gabalyodik össze. Nem tudom, hogy mit mondjak, csak tétován állok ott az asztalnál és fájdalmas arccal pillantok rá. Örültem, hogy itt lesz és most mégsem tudok mit kezdeni a helyzettel.*
-Nem vagyok hülye... nem vártam, hogy csak én leszek, hiszen te magad is megmondtad, de jobb lett volna nekem, ha nem tudom... ha inkább nem mondod el és kész. *Bár a fene tudja, hogy jobb-e, ha folyton azon töröm a fejem, hogy mikor kivel van, hogy épp hányadik pasassal bújik ágyba, és ha hozzám jön, akkor vajon előtte hol járt. Megborzongok, hiszen tényleg éreztem rajta az idegen illatot. Vele volt, nem régen még egy másik férfi volt... benne. Lesütöm a szemem, és összeszorítom a fogam, ahogy a padlót bámulom. Én csak... nem akarom tudni!*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Vas. Júl. 21, 2013 8:28 pm

- Találkoztam Kyle-val. Most… * nyögöm ki, és tudom, hogy most jött el a pillanat, hogy totálisan kiborítsam. Mondjuk már mindegy, mert én is kivagyok ha már ketten leszünk így… nos, hátha mégsem. *
- Bűzlök tőle… az illatától! Akartam! Én kezdtem! De utána már nem volt megállás, még akkor sem, ha csak te jártál a fejemben! Elvettem a szüzességét! * mondom elfúlón, majd újabb sírógörcsöt kapok, és most nem bírom megállítani ezt az egészet. Már-már hisztérikus vagyok, de csak azért, mert tényleg nem akartam ezt az egészet, és a vele járó fájdalmat. Tudom, hogy nem fogadtunk örök hűséget, és még csak együtt sem vagyunk, én mégis úgy érzem, hogy megcsaltam, hogy a végletekig megbántottam és hogy ezt sosem fogja nekem megbocsátani. Pedig mindent megtennék azért, hogy megbocsásson! *
- Bármit megteszek, hogy ne haragudj, és ha lehetne meg nem történtté tenném az egészet! Borzalmasan megbántam! * mondom sírva, majd átölelem, bár fel vagyok készülve arra, hogy nem igazán fog most engem ölelgetni. Tétova mozdulattal pont ezért engedem hát el, és rogyok le az ágyra. Gépies mozdulatokkal veszem le magamról a bőrkabátot, ezzel is megmutatva a fél hátam, a vállam, a hasam… Most nem akarok csábítani, határozottan zavar a külsőm, és a ruhám, ami alig takar! A ruháim is zavarnak, és mindent megadnék azért, hogy lemoshassam magamról azt a másik férfit! Belebújnék utána Jaden ruháiba és ölelésébe és hagynám hogy kisimogassa belőlem ezt az egészet! *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Vas. Júl. 21, 2013 8:13 pm

*Hát persze, hogy ő járt a fejemben unalmas óráimban, de nem akartam én keresni, mert attól félek úgy érezné, hogy túl sokat akarok, hogy nem hagyok neki teret, pedig arra van szüksége, de attól még nem tudok változtatni a gondolataimon. Az pedig hogy itt van örömmel tölt el, mert most ő keresett engem. Viszont hamar rájövök, hogy valami nincs itt rendben, hiszen gyorsan erednek el a könnyei és veti magát a nyakamba, a mellkasomba fúrva a fejét, én pedig óvón ölelem át, attól tartva, hogy valaki bántotta. Kemény életet ér, pörgőset, és attól, hogy vámpír, még igenis őt is bánthatják, én pedig megvédeném bármitől... mindentől. Nem tudom, hogy mit sajnál, de most nem is érdekel, csak azt akarom, hogy nyugodjon meg, mert nagyon ki van borulva és én nem tudom az okát. Finoman emelem fel a fejét, amikor már beljebb mentünk, hogy ne hallgassa a fél folyosó, hogy mi történik itt, és persze ne legyen valami félreérthető pletyka az egészből. A szomorú szemek és a szavai, igazán nem értem, hogy miről beszél. *
-De mi... mi jött Janna? Nem értelek. *Újra hozzám bújik és nem tudom miről van szó pontosan, így csak finoman simogatni kezdem a haját, hogy megnyugtassam. Mégis miért van ennyire kiborulva? Lehet, hogy valaki bántotta, de nem mondja el, vagy valakinek elmondta, hogy mi... és lehet hogy a tanári kar fülébe jut, és abból bajom lehet?* -Mondd el kérlek, így csak megijesztesz...

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Vas. Júl. 21, 2013 8:03 pm

* Szája szóra nyílik, és megemlíti, hogy pont rám gondolt, és én ettől csak még rosszabbul érzem magam. A fene egye meg az életet, meg Kylet, de leginkább saját magamat, hogy muszáj ilyen dolgokba belemennem. Pedig nem akartam! Na jó, akartam, de mikor már megcsókolt, éreztem hogy ez nem lesz jó! A hülye vágy az, ami magával ragadt, de komolyan, nem kellett volna folytatnom! Hiszen csak ő járt az eszemben végig, meg hogy én milyen kegyetlen vagyok, és hogy milyen lelki traumát okoz ez majd neki… És tudom, hogy ezek után, ha megtudja az igazságot, nem akar majd engem! Miért is akarna egy közönséges cédát, aki nem tudja megbecsülni azt, amilye van! *
- Annyira…. sajnálom! * szipogom, és bújok hozzá még jobban. Fogom az erőmet, és mivel a folyosón állunk még mindig, egyszerűen csak bentebb tolom, lábammal becsukom magam mögött az ajtót és immár tényleg szabad folyást engedek a könnyeimnek. Mikor a fejemet felemeli, és én belenézek a lélektükreibe, halkan nyekkenek egyet, majd szomorú szemekkel nézek rá, majd a földre. *
- Nem bántottak! De… soha nem akarlak megbántani! Soha! Hidd el, hogy én… én … csak úgy jött, és én… sajnálom Jaden! Nagyon sajnálom! * zokogom, majd ismét belefúrom az arcom a mellkasába. Most szerintem nem fog tudni leszedni magáról egy jó darabig, jó lenne ha lenne olyan ragasztó ami örökre idetapaszt. Jaden-ragasztó! *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Vas. Júl. 21, 2013 7:50 pm

*Mondhatnánk, hogy ebben az iskolában egy magam fajtának sok a dolga, de nem így van, mivel a diákok nagy része általában igyekszik maga megoldani a problémáit és nem engem keresnek fel vele. Akad persze néhány kivétel és gyakran besegítek Nellondban is az ispotályban, hogy lefoglaljam magam, szóval azért nem is unatkozom. Egy valami... vagyis hát valaki hiányzik, napról napra egyre jobban, de tudom, hogy nem szabad és egyszerűen el kell ezt nyomnom magamban. Amit legutóbb mondott, hogy szeressem... én megtenném, tényleg megtenném, de nem hiszem, hogy igazán akarja, hogy tényleg velem akar lenni, hogy őszintén így lenne. Ki tudja, hogy azóta már hány férfi ágyába bújt be. Nem akarok erre gondolni, mert akárhányszor eszembe jut egyszerűen mardosni kezd a féltékenység, ami hülyeség, hiszen nem mondott semmit nekem, nem ígért semmit és nem volt szó róla, hogy esetleg járnánk. Azóta nem is beszéltünk, a vacsora óta. Aztán kopogtatnak. Későre jár, nagyon későre és nem várok ilyenkor már senkit, a diákoknak elvileg nem is szabadna a folyosón tartózkodni. Az ajtóhoz lépdelek hát és hirtelen ő áll ott.*
-Pont te jártál az... *Folytja belém a szót, amikor hirtelen a nyakamba veti magát... zokogva. Hevesen kezd zakatolni a szívem, határozottan megrémülök. Felemelem a fejét és aggódva pillantok rá.*
-Mi történt, bántott valaki? *Persze, hogy egyből rosszra gondolok, hiszen amúgy miért lenne ennyire kiborulva?*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Vas. Júl. 21, 2013 7:37 pm

* Régen futottam már ilyen gyorsan. Megszoktam, hogy a vámpír tulajdonságaim nagy részét visszafogom az iskola falain belül, így a sebesség is azok közé tartozik, melyek a stresszes helyzetekben csak úgy kitörnek belőlem. Hát ez most kitört. Teljesen letaglózott. Egészen jó estém volt pedig, megkaptam azt, amit már hónapok óta akartam, csak azzal nem számoltam, hogy így mocskosnak fogom magam érezni. Hiszen mit tettem? Odaadtam magam valakinek, akinek nem kellett volna, ezzel pedig besároztam Jaden érzéseit, a kettőnk kapcsolatát… már ha egyáltalán beszélhetünk kapcsolatról! Ezek után ugyanis erősen kétlem, hogy bármi ilyen is szóba jöhetne! Most csak azt tudom, hogy nekem muszáj elmennem hozzá, látnom kell, beszélnem kell vele, és el kell mondanom ezt az egészet! Hiszen ezzel most valakinek fájdalmat okozok, ráadásul neki, annak, akit imádok!
Nagyon gyorsan érkezem meg a szobája elé. Port kavarva érkezem meg, és fékezem le hangtalanul, hogy utána pár percig a hideg falnak döltsem a fejemet, ezzel is lenyugtatva az idegeimet. Tudom, most semmi sem tudna lenyugtatni, még az sem, hogy hallom szívének egyenletes dobbanását az ajtó mögül. Mélyeket lélegzem, majd bekopogok. Mára nem beszéltük meg hgoy találkozunk, sőt, már a múltkori randink óta nem találkoztunk. Furcsa lesz látni a csillogó szemeit, jóképű arcát. És ha a kopogásomra ajtót nyit, először csak döbbenten nézek arcába, nézem bozontos haját, szemét, felfelé kunkorodó ajkait. Vállának látványa már komolyan megvisel, úgyhogy szemem egy pillanat alatt fátyolosodik el, és kezdenek el a könnyek patakokba folyni végig az arcomon. Immár hangosan zokogva vetem magam a karjaiba, bár tudom, hogy mennyire tisztátalan vagyok, és hogy nem kellene még csak hozzá sem érnem, nehogy bemocskoljam!
Szorosan ölelem, remegve bújok hozzá és fúrom be magam a mellkasába. Illatát beszívom, és tudom, én egy mázlista vagyok, és most óriási dolgot fogok elveszíteni, hiszen Ő az, akire annyit vártam! *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Május 28, 2013 10:56 am

- Itt maradhatok! * mondom, majd nézek fel rá és simítok végig arcán, mire rögtön elalszik. Enyhén elmosolyodom, majd hozzá bújok. Forró teste kissé felmelegít, én pedig csak bámulok magam elé. EGyáltalán nem vagyok álmos, és valószínűleg nem is fogok elszenderedni. Azt a pár órát inkább nappal szoktam "lehúzni", és most egyébként is képtelen lennék arra, hogy aludjak. Túlzottan felfokozott izgalmi állapotban vagyok ahhoz, hogy könnyedén menjen az alvás. Inkább helyette gondolkodom.
Vajon, ha sima ember lennék, akkor is belementem volna egy ilyen dologba? Vajon akkor is ilyen életformát folytatnék? Vagy megállapodnék és boldog lennék valaki mellett? Vajon képes lennék csak egy ember irányába elkötelezni magam?
Nagyot sóhajtok, majd a bájos fiúra nézek, annak arcára. Figyelem szuszogását, kisimult vonásait és akaratlanul is elmosolyodom. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy ilyen kedves srác fog elvenni feleségül. Hogy egy ilyen tüneményhez megyek hozzá, aki majd leveszi anyámat, apámat és még a barátaimat is a lábáról. Akire ha ránézek, szívemet elönti a szeretet és a szerelem, a lila és rózsaszín köd apró csillámokkal...
Ujjammal kisimítom egyik tincsét az arcából, majd lágy csókot lehelek állára, és hozzábújok. Testét lehűtöm, majd mikor észreveszem a libabőr jeleit, elhúzódom. Felállok, összekapom magam, és pár sort firkantok, melyet a párnára helyezek. Még egy pillantást vetek felé, betakarom, hogy ne fázzon, és akár egy tolvaj úgy surranok ki szobájából... és megyek valahová, ahol nem fogom úgy érezni, hogy ennyire magányos vagyok... *

Spoiler:

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Május 28, 2013 10:08 am

*Akkor e téren nagyon jól passzolunk, hiszen nekem pedig most a hűvös az, ami nagyon kellemes. Forró a testem, lángol az arcom, határtalanul finom, ahogy hideg teste simul hozzám, nyugtatja a bőröm, segít abban, hogy lassan a szívverésem is normális állapotba kerüljön, ami magától most rendkívül nehezen menne. Egyszerűen csak nézem őt, ahogy igyekszem lassítani szapora légzésemen. Rengeteget edzettem már, tudom, hogyan lehet a test hevültségét szépen visszajuttatni alap állapotra, bár most nem alkalmazom ezt tudatosan, egyszerűen csak jön magától. Egyre mélyebbeket lélegzem, a keze lassan siklik a mellkasomon, ami újra és újra emelkedik, majd süllyed, hogy végül elérje a szívverésem is a normál tempót. Örülök, hogy jót tettem vele, és hogy ő is velem, hogy kicsit embernek érzi magát, hiszen igenis az, nem csak valamiféle félig élő robot. És ettől egy kicsit én is felszabadultam, az eddig rám nehezedő terheket leraktam kicsit, bár tudom, hogy holnap ugyanolyan nap következik, mint eddig, de sokkal könnyedebb és vidámabb leszek. Időnként azt hiszem nem zavarna, hogy megismételnénk, bár félek is... most így lassan lenyugodva, figyelve őt, egy kicsit félek ettől. Na nem azért, ami miatt az elején kavarogtak a gondolatok a fejemben, hogy netán az iskola vezetősége rossz szemmel nézné az ilyesmit. Egyszerűen csak tartok tőle, hogy minél több időt töltök el vele, minél jobban érzem, ahogy felszabadít, annál jobban vágyni fogok rá, mint valamiféle drog, aminek egy idő után képtelen leszek kivonni magam a hatása alól. Azt pedig tudom, hogy ő nem ez a típus. Nehéz kimondani, de tényleg félek tőle, hogy belé fogok szeretni. Tudom jól, hogy vannak fajok, mint a tündék, akik hosszú életük ellenére nehezen és sok esetben csak egyszer esnek szerelembe és ez gyakorta az angyalokra is igaz, én pedig félig az vagyok. Nem tudom jó-e az, ha hagyom, hogy elragadja a szívem is magával, nem csak a vágyaimat, nem tudom, hogy feltudok-e állni majd akkor, ha végül összetör, mert tovább áll... hiszen idővel tovább áll.*
- Igen, még soha nem volt ennyire jó. *Mondom ki mostmár, ahogy lassan megtalálom a hangom. Elmosolyodom, elrejtem most azt, ami a fejemben jár. Ebben profi vagyok, hiszen az a dolgom, hogy felszínre hozzam az érzéseket, tudom hát azt is pontosan, hogyan kell őket mélyre ásni. Nem tudom visszafogni, előtör egy elnyújtott ásítás. Mérhetetlenül elfáradtam, a testem kiadott magából mindent, felélt minden tartalékot, lehet hogy elbírnám még azt a maradék pizzát, de hogy felkeljek érte... inkább aludnék. Örülök, hogy neki is jó volt, és hogy ki is mondja, bár ahogy fogalmaz, kicsit úgy érzem magam, mint egy a tucatból. Hova gondoltam?*
- Itt maradsz éjjel? Nem is tudom, szoktál aludni, vagy csak nappal kell néha? *Nem vagyok igazán profi vámpírok terén, de nekem biztos, hogy pillanatokon belül lecsukódnak a szemeim, menthetetlenül elnyom az álom.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Május 28, 2013 9:51 am

* Csillagok millió között omlok rá meleg testére. Valahogy most jól esik ez a hőmérséklet, hogy ő nem olyan fagyos mint én! Kezem mellkasát simogatja, majd nézem ahogy mellkasa emelkedik és süllyed, feszes, gyors tempóban. Hallgatom szívének dobbanását, azt a lüktető gépet, mely olyan hevesen lüktet testében, és mely részegítően édes vérét pumpálja. Önkéntelenül is elmosolyodom, miközben ismét lejátszom magamban az elmúlt órák történéseit. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csendes fiú képes lesz ekkora teljesítményre. Mármint hogy ilyen szinten kielégít, és hogy csendes zsibbadást hagy maga után, olyat, mely emlékeztet arra az időszakra, mikor még ember voltam. Hiszen én nem nagyon fáradok ki, én egy gép vagyok, ami minden helyzetben menetel előre, ő azonban most mégis elérte, hogy csak feküdni akarjak, elmélkedni rajta, az élet dolgain, és azon, hogy mennyire imádnám, ha nem csak most, hanem esetleg még máskor is megismételhetnénk ezt a kis akrobatikus számunkat. Imádom a férfiakat, és nem akarok leragadni senki mellett, azonban ha lehet választani, és még Kyle sincs itthon, nos, vele azért sűrűn gyűrném a lepedőt. És nem csak azt! Egyszerűen mennyei volt vérének minden cseppje, és mivel nem látom, hogy kiborult volna, sőt, egészen határozottan úgy tűnt, mint aki élvezte véradásának minden egyes pillanatát ... nos talán, még ezt is megismételhetnénk párszor. Én nem tiltakoznék, hiszen emlékeit, lényét nem vettem magamhoz, csak lelkét tapogattam le, mely mérhetetlenül gyönyörű, és amibe belebújnék ha lehetne. Magamra teríteném, mint egy szőrme kabátot, hogy hideg testem és lelkem melegítse! Talán akkor nem fáznék! *
- Soha? * kérdezek vissza vigyorogva. Fejemet felé fordítom, és felkuncogom. Nem bírom ki, hogy ne tegyem, hiszen itt fekszünk mindketten, mint két béka... na jó, inkább én vagyok a béka hidegségem miatt. Lábaink összegabalyodva, nyakán apró seb, combomon ujjainak nyoma és azt hiszem sosem voltam még ennyire jól. *
- Nekem is nagyon jó volt!

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Május 28, 2013 9:27 am

*Csak elmosolyodom, hát ugye, hogy ugye, ő sem árul el magáról mindent, mint ahogy én sem teszem csak úgy bárkinek, főleg az én helyzetemben, hiszen nyilvánvaló tény, hogy fél-angyalnak lenni egyáltalán nem nyugodt és egyszerű. Teher néha a túláradó csodálat is, no meg a lenézés, vannak helyzetek, főleg ha már jó ideje élünk, amikor egyszerűbb egyszerűnek lenni. De most tényleg nem annak van itt az ideje, hogy beszélgessünk, minden bizonnyal - remélem legalábbis -, erre is sor kerül majd, de jelenleg a vágyak sokkal erősebbek. Ez a lány olyannyira feltüzel, hogy képtelen vagyok ellenállni neki, a nyugodt énem, a békés szemlélődő háttérbe húzódik és annak a bohó fiatalnak ad utat, aki már jó néhány évtizeddel ezelőtt eltűnt belőlem. Most jöttem csak rá, hogy nem végleg, csupán egy időre adta át a helyet az idősebb bölcsességnek. Ennek azért határozottan örülök, hiszen lássuk be az életem nem túlzottan érdekes a maga nemében, mégha nem is panaszkodtam e miatt soha. Az őszülő halánték pedig... hát azt hiszem ez csak esetemben értendő, hiszen ő mindig is ugyanilyen fiatal és zamatos lesz, ezen nem változtatnak egyáltalán az évek. Azt hiszem nem viselném jól az örök létet, egyáltalán nem zavar anyám öröksége, egyszer majd meghalok, akkor is, ha lassabban, mint egy ember. Mindenkinek kell egy idő után a végső nyugalom.
Szabadjára engedem hát teljesen fiatalkori önmagam, a kezem táncot jár a testén, minden egyes porcikáját kitapintom, az ujjaim úgy szaladnak, mintha csak űznék őket, ő pedig tökéletesen idomul minden egyes mozdulathoz. Tudom, hogy jól csinálom, a rezdülései ezt mutatják, a nyögések, a hörgés, ahogy a csókom a bőrét érinti, és az ujjaim fel le mozognak benne. Egyre erőteljesebben megfeszül, én pedig egyre nehezebben bírom már, hogy ne egyesüljek vele, hiszen megőrjítenek a hangok, amik a torkából jönnek, a látványa, ahogy teste ívbe feszül, mellei pedig keményen merednek előre. Akaratlanul is elmosolyodom, amikor végül elér a csúcsra, de nem engedem, hogy pihenjen. Fölé magasodom, ujjaimat az övéire kulcsolom, úgy szorítom őt egészen az ágyra, majd belé hatolok. Erősen és keményen, hiszen már mióta erre vártam, minden egyes porcikám kívánta a testét, és most végre egyesülhetünk.
Aztán átveszi az irányítást, én pedig nem ellenkezem, igazából tudom hogy ha akarnék se tudnék, erősebb nálam, de most nem is akarok. A szárnyaimat kiterjesztem kicsit, hogy kényelmesen feküdhessek, és egy pillanatra lehunyom a szemem, amikor mozogni kezd. Halk nyögések szakadnak fel a torkomból, hihetetlen, hogy fiatal kora ellenére mennyire tökéletesen tudja, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy egy férfit kényeztetni tudjon. Újra kinyitom a szemem, látni akarom őt, meseszép testét, látni akarom, ahogy ringatózik rajtam, betelni a látvánnyal, hogy ne felejtsem el akkor sem, ha már rám unt, és mást keres magának. Követem minden egyes mozdulatát, és ahogy kicsit megemelkedik átveszem a mozgást, miközben ő már a nyakamnál van. Ütemesen emelkedik a csípőm, újra és újra, szerencse, hogy edzett vagyok, mert ennyi mozgástól már kiköpném a tüdőmet, de bírom még. Nem adnám fel most semmi pénzért.
Beleborzongok, amikor a nyakamat karcolja végig, szinte végigfut a testemen a remegés, és egy pillanatra megállok, amikor belém mélyeszti a fogait. Talán egy pillanatra fáj, de ez igazán hamar elillan, ahogy a fájdalom helyét átveszi az a határtalan élvezet, amit így még nyújtani tud nekem. Fogalmam sincs, hogy a testem bírni fogja-e ezt a mérhetetlen kéjt, már-már túlárad rajtam, szinte azt sem tudnám most megmondani, hogy hol vagyok, vagy hogy egyáltalán ki. Teljes mértékben a testem veszi át az uralmat felettem, nem is igazán az agyammal irányítom a mozgást, ahogy újra indítom. Tökéletesen képtelen vagyok bármiféle kontrollra. Átkarolom és erősen magamhoz szorítom, miközben egyszerre két irányból is élvezeteket nyúlt számomra. Nem bírom tovább, olyan elemi erővel robban ki belőlem szinte vele egy időben az élvezet, mint még azt hiszem soha ebben az életben. Hangosan nyögök fel, nem tudom irányítani most magam, és nem érdekel, ha valaki véletlenül is meghallja, mert épp a közelben jár. Alig érzem, ahogy a fogai mélyebbre vájnak, hiszen az egész testemet elárasztja a kéj brutális ereje. Nagyon lassan távozik csak, és én is ilyen lassan távozom belőle, eresztve le a csípőmet, de abban biztos vagyok, hogy férfiasságom még jó ideig meredezni és bizseregni fog. Zihálva veszem a levegőt, és látom, hogy ő is ugyanígy van ezzel, átölelem, ahogy lerogy, semmi másra nem vágyom, csak egy kiadós alvásra, vagy esetleg egy zuhanyra, de nem biztos, hogy képes lennék most eljutni a fürdőig. A torkom rekedt, hiába próbálok megszólalni, egyszerűen egyelőre még nem megy.* -Soha... még soha... *Próbálkozom néhány szóval, de nem igazán engedelmeskedik a torkom, ahogy én akarom. Elmosolyodom, ahogy rá pillantok, moccanni sem tudok, csak nézem őt. Vajon mikor fog majd megunni és mást keresni magának? Hiszen az biztos, hogy nem az a típus, aki hosszútávú kapcsolatokra épít, és ezzel tökéletesen tisztában voltam már akkor is, amikor utána mentem a mosdóba.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Május 28, 2013 8:47 am

- Persze, hogy nem mondok el mindenkinek mindent magamról. Szeretem a titkokat, tudni és megtartani is... * suttogom, majd ujjam lágy körzésekkel keres utat magának a fiú mellkasán. Hálistennek nem beszélgetünk túl sokáig. Na nem mintha nem kedvelném a társaságát, mert nagyon is kedvelem, csak jelen pillanatban úgy gondolom van fontosabb feladatunk is, mint hogy az élet nagy kérdéseit megvitassuk. Arra ráérünk majd őszülő halántékkal ráncosan, most inkább a vágyaknak akarok megfelelni, azok pedig jönnek, rohanva, sietve.
Hamar birtokba veszi a testem...
Őszintén belegondolva, nem igazán néztem ezt ki belőle. Na jó, volt némi sejtésem, hogy talán lehet határozott is, azonban most, hogy végre odateszi magát, és irányít, és határozottan képtelen vagyok arra, hogy bármit is tegyek.
Kezét, ujját érzem mindenhol, lágy csókokkal beborító ajkát, és torkomból artikulátlan hörgés szakad fel. Mellkasom le-fel emelkedik, olyan vagyok, mint egy fuldokló, akinek nem jut elegendő oxigén a sejtjeibe. Itt is ez a helyzet, egyszerűen még többet akarok belőle!
Ujjai őrült ritmusban járnak bennem, mellem megkeményszik, én pedig lehunyt szemmel örlődöm a hihetetlen érzések között. Imádom amit csinál, hogy hangszerként játszik a testemmel, úgyhogy egyszerűen csak átadom magam neki, és mikor már nem tudok magamról, robbanásszerűen elélvezek.
Időm azonban nincs arra hogy pihenjek, hiszen még mindig a kezemet fogja, lágy, ám mindezek mellett erőteljes mozdulattal tartja a fejem felett azokat, így nyomul belém. Férfiassága már jó ideje kőkeményen meredezik, én pedig végre magamban érezhetem. Nem kímél, és jól gondolja, hogy nincs szükségem a finomkodásra. Belém nyomul, teljesen kitölt, én pedig egy hangos nyögéssel tudatom mennyire jól is esik törődése. Ahogy mozogni kezd bennem ismét elönt az izgalom, és tudom, ha így folytatja újabb örömet fog szerezni nekem. Persze ez nem járja, mármint hogy csak nekem legyen jó, úgyhogy inkább megpróbálok arra koncentrálni, hogy egyszerre juthassunk el a csúcsra.
Megfordítom, szárnyai szétterülnek a hatalmas ágyon, én pedig felé kerülök. Elhelyezkedem az ölébe, kezem a mellkasán pihen, majd ráereszkedem. Csípőmet tekerem, és egyre mélyebb mozdulatokkal fogadom magamba, egészen addig míg már nagyon közel kerülök a beteljesedéshez. Kezem a vállára csúszik, megemelem magam, és immár szám közvetlenül a nyaka mellett van. Kicsit magasabbra emelem a fenekemet, miközben ha megtámasztja magát igazán mélyeket lökhet rajtam. Szemem lehunyom egy pillanatra, annyira fenséges!
Nem csak az amit csinál, hanem illata is. Fogam megnyúlik, lágyan karcolom végig selymes nyakát, majd mikor már majdnem elélvezek és ő is sűrűn szedi a levegőt, finoman harapom meg. Vörös cseppjei a számba tolulnak, érzem émelyítően édes, és mindennél finomabb ízét. Lelkének szépsége még ízletesebbé teszi, én pedig csak lágyan szívogatva és nyelvemmel simogatva próbálok még többet magamba fogadni belőle. Immár nem csak férfiassága tölt ki, hanem lénye egész bensőmben szétárad, nekem pedig csak ez kellett. Csillagok milliója gyullad ki a fejemben, miközben a csúcsra érek. Nyakába nyögök és a hirtelen hullám miatt kissé mélyebbre mélyesztem a fogam benne és vadabbul szívom meg. Nem akarok neki fájdalmat okozni, így csak remélem, hogy nem találja kellemetlennek. Mikor csillapszik a vágyam egyszerűen csak rá rogyok, hagyom hogy kicsússzon belőlem, és képtelen vagyok másra, csak arra hogy pihegjek. Befészkelem magam a testébe, fejemet a karjára hajtom, miközben lágyan simogatom mellkasát. Hálás tekintettel pislogok kipirult arcára és bárcsak én is így festhetnék... ha nem lennék ilyen hideg... *