Jaden Parker irodája

Tárgy: Jaden Parker irodája Hétf. Május 20, 2013 6:19 pm

First topic message reminder :

Leírás hamarosan.

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Szer. Május 22, 2013 8:29 am

*Furcsa kettősség van ebben a vérszívásban, egyrészt lássuk be nagyon is közel kell kerülni valakihez, hogy a nyakának ütőerét csapolják le, viszont e mellett mégis csak táplálkozásról van szó. Örülök neki, hogy nem nevet ki a kérdéseim miatt, vagy nem érzi magát kellemetlenül azért, amit mondok, hiszen eszem ágában sincs rossz érzéseket kelteni benne. A finom érintés az arcomon most egészen bensőséges, nem erősen vágytól fűtött, mint ami ez után következik. Finoman elmosolyodom, miközben nézem őt. Igaza van, minden tette és szava nyílt, nem sok mindent titkol, de azt már ennyi év alatt megtanultam, hogy mindenkiben vannak olyan mélyen szunnyadó gondolatok és érzések, amiket nem oszt meg akárkivel.*
-Tudom... tudom, hogy mennyire nyitott vagy, de mégis, biztosan van ott bent valami más is, a legmélyén. *Egészen halkan ejtem ki a szavakat, de gyorsan túllépünk ezen a kis romantikusabb fázison, hiszen sokkal erősebb a vágy, ami bennünk tombol, ráérünk még akár utána is beszélgetni, na persze, ha nem dőlök majd el mint egy darab fa. Az ágyra kerülünk és ő lassan halad, ezzel talán még jobban feltüzel, mint a vad sietséggel, hiszen még jobban akarom őt. Hamar lekerül róla a ruha, mellém fekszik, én pedig újra alig tudok betelni a látványával. Lágyan érintem meg őt ott, ahol a legérzékenyebb, majd egyre erőteljesebben ki és be, és finoman mozogva. Én is akarom, hogy most lássa miféle férfiből faragtak, nem csak az vagyok, akire rámászik egy nő egy mosdóban, hanem az is, aki nagyon is képes a kényeztetésre, hogy a fellegek közé repítsen egy nőt. Mellé könyökölök, hogy még inkább hozzáférjek, ő pedig elérje a hátam, hogy a szárnyaimat kényeztesse. Az ujjam nem áll meg, közben a melleit kezdem csókokkal borítani. A bimbók már egészen kemények, minden egyes érintésre érzékenyen reagálnak, én pedig nem fogom vissza magam, gyengéden harapok, szívok, amíg már szinte fájdalmassá nem válik, hogy még közelebb repítsem a kéjhez. Nem állok mostmár le, látni akarom az arcát, ahogy elér a csúcsra, ahogy extázisban sikít, lefogom a kezét, nem akarom, hogy most hozzám érjen, mert akkor nem fogom tudni megállni, hogy ne hatoljak belé keményen és gyorsan. Fölé magasodom mostmár, a szárnyaim kiterjesztve, és csak folytatom, ahogy tágul újabb ujjakat juttatva belé, amíg nem feszül meg annyira, hogy tudjam elértem, amit akartam. És persze nincs megállás, a hangjától, a nyögéstől, ahogy elér a csúcsra végképp beindulok én is, megállíthatatlanul, így aztán pillanatok alatt lekerül rólam a nadrág. Rászorítok a combjaira, majd erősen hatolok belé, mostmár úgy igazán. Testünk extrázisban egyesül, és én azt akarom, hogy újra elérje a célt, hogy nem sokára együtt is átlépjük a gyönyör kapuját. Hihetetlen, hogy mit művel velem ez a lányt... mit lány?! Nő, igazi nő!*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Szer. Május 22, 2013 8:12 am

- Eléggé intim, bár tény, próbálok nem arra koncentrálni, amit mások egyébként előszeretettel rejtegetnek előlem. Nem szeretem látni a titkokat, de mondjuk nem is nagyon lehet, ha az elmémet lezárom. *mosolygom, és mikor megjegyzi mennyire nem ér, hogy én képes vagyok belé látni, ő pedig nem teheti azt. Kezem kedvesen simul arcára, úgy nézek a szemébe, és mosolygom melegen. *
- Nézz rám, nézz a szemembe, és te is látni fogsz, tudni fogod mit gondolok, mit érzek. Nem rejtem véka alá mit is gondolok! * mondom, és ha átgondolja, akkor rájöhet, hogy igazam van. Hiszen az érzéseim túlzottan hevesek. Egy nagyító alatt élek, ami mindent felnagyít, különösen azokat az érzéseket, amik már túlzottan el akarnak szabadulni. Vele pedig elég sok érzés akar táncolni, szabaddá válni.
Hamar az ágyon kötünk ki. Én nem fogom vissza magam most sem, szinte már pehelyként taszítom az ágyra, majd mászok rá. Szárnya láthatóvá válik, én pedig ahogy rajta ülök finom mozdulatokkal gombolom ki az ingét. Most nem kapkodok, hiába is szeretnék vad lenni. Akarom, hogy kiélvezzen, hogy kiélvezzem! Akarom, hogy irányítson és meg akarom tapasztalni milyen az, mikor elragadja a hév és vadul, sürgetően szeret egy nőt. Na nem mintha nem ezt tette volna a mosdóban, csak akkor az én kezemben volt az irányítás, most szívesen átadnám neki. Hiszen ha vérét veszem úgyis én leszek az irányító. Addig felkínálom neki a testem, és azt tehet velem amit csak akar. *
- Megőrjítesz! * suttogom ajkaiba, majd lágyan lehúzom róla az inget. Mellé fekszem, leveszem a szoknyámat, majd ujjammal mellkasát cirógatom. Kissé előre hajolok, és finom csókot lehelek mellbimbójára. Közben kezem a szárnyára tapad, és túr bele a finom pihékbe. Lágyan cirógatom, és néha határozottabban is megérintem. Ezt váltogatom és próbálok minél nagyobb örömet szerezni. Nem tudom melyik is jön be jobban számára, azonban azt remélem hogy kissé eszét veszti a vágytól.
Ő sem teketóriázik, bugyim után nyúl, majd finoman lehúzza rólam. Egészen hamar eljutottunk arra a szintre, hogy már alulról nincs rajtam semmi. Ujjai felém közelednek, majd találják meg a legérzékenyebb pontomat, én pedig ívben megfeszítem a hátam és hangosan felnyögök. Hanyatt dőlök az ágyon, szemem lecsukom, és csak hagyom hogy kényeztessen. Ujja finom, erőteljes, és mikor bensőmben jár, minden egyes mozdulatára felnyögök. A levegőt nehezen szedem, egyre jobban élvezem, amit csinál. Miközben kényeztet önkéntelenül nyúlok a felsőm után, és húzom le magamról azt, hogy immár meztelen legyek. Kezem önálló életre kel, úgy nyúlok teste után és kapaszkodom belé. Hiába akarom, hogy ő irányítson, muszáj hozzá érnem, muszáj tennem nekem is valamit, amivel hasonlóan magasra szárnyalhat a vágyak között. Nadrágjánál tapogatózom kitapintva a látható dudort, mely vágyát mutatja, és ha nem fogja le a kezemet, akkor simogatni kezdem. *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Szer. Május 22, 2013 7:16 am

*Nem tehetek róla egyszerűen kíváncsi vagyok, mindig is az voltam. Mindig az érdekel, amit nem ismerek, érdekelnek az emberek, milyen lehet rövid élettel létezni, és ha egyszer itt van előttem egy ennyire kívánatos vámpír, akkor miért ne kérdezném meg olyasmiről, ami másnak lehet hogy meg sem fordul a fejében? Kacagása zene füleimnek, nem gondolom, hogy rajtam nevetne, egyszerűen csak érdekesnek találja, hogy ennyire kíváncsi vagyok. Általában mások is érdekesnek szokták találni, a legfurább dolgokra is képes vagyok rákérdezni. Figyelem csendben a válaszát, nem szakítom meg, nagyon is érdekesnek hangzik minden egy szó. Kicsit még talán meg is lepődöm, hiszen nem gondoltam, hogy ez az egész ennyire mély dolog lenne.*
-Akkor ez egy kicsit talán intim dolog is nem? De ha minden nap szükség van rá, akkor nem kellemetlen mindig ennyi mindent átélni? Nem jelent terhet? *Elgondolkodom picit. Én határozottan szeretem kutatni, hogy mi van másokban, mi van a lelkül mélyén, milyen érzések tombolnak a szívükben, de mindig csak azt tudhatom meg, amit önként akarnak megosztani, soha sem mentem tovább, sosem vettem el semmit erőszakkal. Így pedig végülis egy kicsit olyan, talán egy pillanatra hátrahőkölök legbelül, de elnyomom az érzést.* -Vajon rólam mit fogsz így megtudni? *Vajon van-e még olyan, amit nem ismert ki egyébként is rajtam? Valahogy úgy érzem, hogy a vesémbe lát, hiszen olyasmit szabadított fel bennem, aminek a létezéséről még én magam sem tudtam.* -De azért az nem fair, hogy én nem érezhetem meg ugyanazt belőled... *Mondom ki halkan, hiszen lássuk be én nem fogom a vérét venni, nem nyúlok az elméjébe semmilyen módon, egy kicsit talán hirtelen csupasznak is érzem magam előtte. De ez sem tart soká, hiszen rám veti magát és elkalandozik a nyakamon, éles fogával karcol, majd a nyelvével játszik velem. Hihetetlen, hogy milyen fiatal és mégis mennyire ért egy férfi testéhez! Megremegek, amikor közvetlenül a fülembe suttog, érzem a leheletét, hallom vérpezsdítő nyögését, amitől csak egy pillanatra behunyom a szemem és hátrahajtott fejjel élvezem a pillanatot.*
-Kikészítesz... *Suttogom vissza, de persze jó értelemben véve. Pihenni akartam, feltöltődni, és e helyett most újra indítja az egészet, bár én adtam rá meg az engedélyt, így hát nem róhatom fel neki egy pillanatra sem. A hajába túrok, finoman húzom meg tincseit, és közelebb húzom magamhoz. Érzem, ahogy egyre erősebben tüzel fel és ezzel ő is tisztában van, hiszen tökéletesen érezheti, hogy a nadrágom újra kezd túl szorossá válni. Akaratlanul is megemelkedik a csípőm, amikor közelebb húzom magamhoz a hátsóját simogatva, rajta pedig feljebb csúszik a szoknya, előkerülnek azok a formás combok. Igen, imádom a lábakat, főleg az övét! Rápillantok, amikor a kezemet a sima bőrre húzza és elmosolyodom. Ez mindent elmond, tudom, hogy sejti, hogy oda vagyok ezért a részéért, és ezzel mozdulat nélkül bólintok is neki. Viszonzom csókjait, utat engedve és játszva a nyelvével, szorosan markolva a combját. Képtelen vagyok betelni vele, mi lenne ez, ha nem színtiszta és eget rengető vágy? Aztán mégis hátrahúzódik kicsit, én pedig azonnal utána nyúlok, de csak a kezét kapom el.*
-Nem fair, hogy ennyivel gyorsabb vagy nálam, sőt a tetejében erősebb is! *Remeg kicsit a hangom, de mégis kipréselem a szavakat és felállok, amikor az ágy felé húz, ami egyébként kellőképpen méretes ahhoz, hogy hemperegni lehessen rajta. Lökés közben már megjelennek a szárnyaim, így tompítom a puffanást, majd ő már felettem is terem. Reszkető sóhajok hagyják el ajkaimat, ahogy lassít a tempón, én pedig nem tudom, hogy képes leszek-e felvenni ezt a ritmust. Megrázkódom, ahogy lassan siklik lefelé a gombok mentén, majd a mellkasomhoz ér. Utána nyúlok és megpróbálom magamhoz húzni, érezni akarom édes ajkait, közben pedig a kezem lefelé szánkázik, hogy lehúzhassam róla a bugyit, és ujjammal kényeztessem, hogy mire egyesülünk már olyan erővel égjen benne a vágy, ahogy talán még soha.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Szer. Május 22, 2013 6:23 am

- Hogy milyen az íze? * kacagok fel, hiszen még soha senkit nem hallottam ezután érdeklődni. Az emberek nagy része lemarad annál hogy vér, undorító, blöááá. Csoda, hogy mulatságosnak tartom? Bár ha egyébként is olyan kis tudálékos, és érdeklődő… nos, akkor miért ne válaszolhatnék neki. Fejemet a kezemre hajtom, majd a szemébe nézek, arcom kissé elkomorul. *
- Igazából mindenki más. Nem tudom neked leírni… hiszen számomra mindennél finomabb. Mintha éreznéd a másikat, a vérén keresztül. Az érzéseit, a vágyait.. a lelkét. Mintha a lelkekben olvasnék ilyenkor! * mondom merengve és akaratlanul is eszembe jut, hogy vajon ha belőle innék, milyen érzéseket élnék át. Biztos, hogy édes lenne! Tele vágyakkal, elnyomott és rég elfeledett álmokkal, melyek arra várnak, hogy végre megvalósítsa őket. Érezném a félelem ízét, a rejtek melegét, eldugott szárnyak simogatását. Lehunyom a szememet és átadom magam ennek a tökéletes fantazmának. *
- Nem, persze. Az állatok vére nem olyan mint az embereké. Többre van szükség belőle, vagy többször kell fogyasztani… * magyarázok és nézem érdeklődő tekintetét. Nem gondoltam volna, hogy neki pont a vérivási szokásokról fogok előadást tartani. Talán ezért is látom olyan vonzónak. Szinte már követhetetlen mozdulattal termek mellette és vetem magam a nyakára. Fogom jólesően karcolgatja finom bőrét. El-elkalandozom, így nem csak lüktető ere felett izgatom, hanem megízlelem ádámcsutkáját is. Finom vagyok, nem bántom, vér nem serken, most csak az izgatás a lényeg, nem pedig a táplálkozás, legalább is még! Fogamat nyelvem váltja fel, és én apró köröket rajzolva kúszom fel egészen a füléig, majd duruzsolok abba. Szám apró mosolyra húzódik, nem tehetek róla, annyira aranyos! *
- Persze, hogy nem bántanálak. Nem szeretek fájdalmat okozni! * suttogom, majd nyögök bele a fülébe, mikor megérzem ujjait a hajamban és kezét a fenekemen. Közelebb húz magához, én pedig érzem, hogyan keményedik meg alattam az erős férfi test. Persze nem is kell kétszer mondani, ölébe ülök, majd szembe fordulva vele karolom át a nyakát. Szoknyám kissé felcsúszik, elég nagy darab bőrt kivillantva a combomból, majd mosolyogva teszem kezét a lábamra, hiszen sejtem… szereti ezt a testrészemet. Eközben persze egyáltalán nem teketóriázok, közelebb hajolok, és mint egy szomjazó, hajolok ajkára és szívom, harapom azt. Sóvárgom szája után, így mikor végre bebocsátást enged, egy megadó, és elégedett sóhajjal vetem be nyelvemet is. Ujjaim beletúrnak tincseibe, majd húzom a fejét még közelebb magamhoz. Néha úgy érzem, egyszerűen nem elég a közelsége, még akarom… még közelebb érezni!
Mikor elszakadom tőle, rámosolygok. Próbálok lassítani, hiszen akármennyire is bírom a vad dolgokat, most jó lenne kissé jobban kiélvezni a helyzetet. Lepattanok róla, majd a kezét megfogva húzom át a háló részbe, és egy hatalmas lökéssel döntöm végig az ágyon. Szuper sebességgel termek rajta, majd csókolok bele ajkába ismét. Kezem közben lassan gombolja ki ingét, és ha mellkasa szabaddá válik kezdi el azt simogatni. *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Május 21, 2013 7:09 pm

*Nem is vártam, hogy mást fog mondani, annyi már eddig is simán átjött nekem, hogy nem az a jellemzően szabályokhoz ragaszkodó típus, sőt, mintha csak keresné a lehetőséget, hogyan lépheti át azokat a bizonyos határokat, amiket a legtöbben nem mernek.* -Sejtettem, hogy ezt fogod mondani, de akkor sem hiszem, hogy ennyire kellene kockáztatni. Könnyen megüthetném a bokámat én is, te is... *Izgat ez a lány, szó se róla, de annyira képes vagyok tisztán látni, hogy ne kockáztassam az állásomat és az ő kicsapását, az azért durva lenne. Aztán csak bólintok, összeraktam a képet, hogy e miatt volt hideg a bőre. Igazából nem is zavart, közben alig vettem észre, még jó is, hiszen az én testem a végletekig hevült, legalább volt egy kis hűvös, ami segített, hogy tovább bírjam. Épp az utolsó szelet pizzát rágom és nyelem le, miközben szinte már azt érzem, hogy szuggerál, annyira erőteljesen igyekszik megtartania figyelmemet. Én pedig rá koncentrálok teljes mértékben. Egy kicsit azért lefagyok a szavai hallatán, mire elneveti magát. Hihetetlen, hogyan játszik velem!*
-Ha jól tudom az állati vér nem is ad olyan energiát, mint az emberi. *Mondom ki lassan, mintha egy szimpla tényt közölnék. Teljesen világos az álláspontja, csak azon lepődöm meg kicsit, hogy engem akar. Tisztában vagyok a vámpírok harapásának mikéntjével, de még soha nem "próbáltam".* -És milyen az íze? Akarom mondani... *Kicsit köszörülöm a torkom.* ... mindenkié egyforma? Vagy vannak különbségek? *Lehet, hogy értelmetlenek a kérdéseim, de valahogy megpróbálom a tényleg erősen zakatoló szívem ütemét lassítani, és ha tényszerű dolgokról van szó, mintha csak kutatnék a témában, az egy kicsit segít. Viszont a tányéromat mostmár leteszem, igaz még sok van a pizzából, de kicsit talán kényelmetlenül érzem magam. Nem azért, mert néz, az nem zavar, inkább, hogy neki kellemetlen, hogy nem lehet ebben része. Nem akarok kellemetlenséget okozni neki. A kérdésére csak elmosolyodom. Nem ismeri azt a világot, amiből jövök, bár lássuk be, ő sem köti mindenkinek az orrára, hogy mi is valójában.*
-Ez nem olyan egyszerű, te sem hiszem, hogy mindenkinek elmondod, hogy mi vagy, vagy túlzottan reklámozod azt nem? Az olyan félvéreket, mint én, akarnak, akik korcsnak tartják. Angyalok, akik nem nézik jó szemmel, ha egy társuk egy emberrel kezd, főleg nem, ha még gyermeke is születik a kis afférból. Úgy gondolják, hogy mi... hogy is mondjam, csökkentjük a hatalmasságukat, hiszen egy szimpla ember nem feltétlenül tud különbséget tenni angyal és fél-angyal között, mert csak a szárnyakat látja. *Halkan sóhajtok egyet, kis szünetet tartva, majd végül tovább folytatom.* -A gyermekeket soha nem bántják, azt nem lehet, még a bukottak sem tennék, de amikor már felnövünk. Apám azért küldött ide, mert biztonságosabb, mint velük. *Remélem érti. Sokáig nyíltan viseltem, ami vagyok, és volt rá példa ennyi év alatt, amit már megéltem, hogy az életemre törtek. Egyszerűen sokaknak böki a csőrét a létezésem, és az apám nem tudna mindig és mindenhol megvédeni, mégha igyekszik is. Kicsit elmerengek és a következő pillanatban már mellettem is van, felettem térdel a kanapén, a lehelete hatására pedig halkan sóhajtok fel, és önkéntelenül is oldalra döntöm a fejem, hogy szabad utat adjak neki. A foga érintésére kicsit megborzongok, egyszerűen libabőrös lesz a karom is. Halkan felnyögök, amikor a fülemhez jut el. Hát nem képes egy kicsit pihenni? Vagy neki ennyi elég is volt? Lehunyom a szemem, élvezem a kényeztetést, a kezem pedig felfelé vándorol, a hajába túr. Túlságosan csábító és talán már én is eleget pihentem. Megmarkolom a fenekét és lefelé húzom, hogy érezze, amikor összeérünk, kezdek beindulni.*
-Legyen, csak nem tennél olyasmit, ami fájdalommal jár... *Sőt nagyon is sejtem, hogy ha ezt bevállalom, akkor még durvább élvezetben lesz részem, mint pár órával ezelőtt a mosdóban. Minden létező idegvégződésem ki fog sülni...*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Kedd Május 21, 2013 6:49 pm

- A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket! * kacsintok a fiúra, majd a lábamat kezdem nézegetni. Nem gondolom, hogy be kellene költöznöm hozzá. Akármennyire is csábít testének minden egyes porcikája, valószínűleg nem nagyon tetszene az iskola vezetőségének. Jobb az ilyen vonzalmakat titokban tartani, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor, ki használja fel ellenünk. *
- Igen, pl. a bőröm is ezért volt hidegebb… * bólogatok a fiú megjegyzésére. Azért elég hamar összerakja a képet, és én is megnyugszom, mert nem kell menekülnöm előle. Nem tehetek róla, egyszerűen tudom, hogy vannak, akik nem bírják a vámpírokat. Na nem mintha tehetnék arról, hogy az lettem ami, egyszerűen csak megtörtént, és nem is gondolkodtam. A vadászós kérdésére csak elmosolyodom majd teremtek egy jó kis szemkontaktust. Csillogó szemét nézem, majd mikor már teljesen rám koncentrál, akkor válaszolok neki. Remélem nem nyeli félre a kajáját… *
- Általában emberekből iszom. Az állatok nem olyan finomak, és ha már itt tartunk, égek a vágytól, hogy megkóstoljalak… bár tudom ez kissé fura. * vigyorgom, majd ha a fiú túlzottan komoly képpel mered rám, hangosan fel is röhögök. *
- Na jó, csak vicceltem. Bár igaz, ami igaz, tényleg csak emberekből iszok, és hazudnék, ha azt mondanám, nem csábít a nyaki ütőered. Hiszen vámpír vagyok, nem tudok elvonatkoztatni. Talán azért is jössz be ennyire, mert ide érzem, hogyan zakatol a szíved, számomra pedig ez az egyik legvonzóbb dolog az emberekben, angyalokban… de igazából mindenkiben. * mondom kedvesen, és próbálom nem elijeszteni. Nem tartom magam egy túlzottan ijesztő embernek, azonban nem vagyok biztos abban, hogy őszinteségem másokat nem tölt-e el félelemmel. Lehet én is betojnék, ha valaki közölné velem, hogy szívesen megcsapolna…
Hangosan kifújom a levegőt, majd egy keserű fél mosollyal nézem a pizzát, amit a fiú eszik, és lemondóan konstatálom, utálom, ha előttem esznek. Hiányzik az érzés, az ízek. *
- De, nagyon is! A legnehezebb dolog volt erről lemondani. Mármint, tudod, én nagyon szerettem enni… és most… most nem tudok. Ez pedig dühítő. Ezért nézem annyira, ha más eszik, jóformán a falatot is képes vagyok kinézni az ember szájából, szóval bocsi! * kacarászok, majd próbálok másfelé pislogni. Hiszen tényleg nem akarom zavarba hozni, vannak akik nem tolerálják ezt a fajta mániámat. Pedig ezzel nem bántok senkit…
Kérése hallatán felvont szemöldökkel nézek rá, és nem igazán értem. Mármint miért rejti el ki is valójában? Miért nem tudhatják, hogy félig angyal?*
- Én megőrzöm a titkodat, de nem értem, miért nem tudhatja ezt más. Miért? Az angyalok jók, szóval lehet több kuncsaftod is lenne… tudod a mennybemenetel… a bukott lelkek megmentése… * sorolom és kezdek el vigyorogni. Nem igazán gondolom komolyan a mondataimat, bár a miértje tényleg érdekelne. Engem nem zavar, hogy nem ember… sőt! Kifejezetten tetszik. Ahogy az is, hogyan néz rám. Pillantása a lábamon időzik, én pedig egy követhetetlenül gyors mozdulattal termek mellette. Kezem a tarkójára siklik, és mivel már nincs nála étel, így bátran simogatom, és bújok a nyakához. Leheletem a nyakát karistolja, amit én is követek. Fogam kivillan, és lágyan karmolászom finom bőrét, anélkül hogy megharapnám. Ha nem ettem volna nem olyan régen, most biztos nem állnám meg, hogy meg ne kóstoljam, de így is nagy a kísértés. Vérét akarom venni, azt akarom, hogy szeretkezzünk és hogy közben, a csúcson megharaphassam, eközben pedig olyan kéjt és örömmámort nyújtva neki, amilyenben még soha nem volt része! És hát ugyanez vonatkozna rám is…
Lassan fentebb kúszok, nyelvemmel megérintem fülcimpáját, majd játékosan csókolok bele abba. Mikor elengedem, lágyan suttogok a fülébe. *
- Még mindig kívánlak… és szívesen innék a véredből, ha hagynád…

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Május 20, 2013 8:05 pm

*Én pedig minden mozdulatát figyelem és követem, hiszen bár már láttam meztelenül, nem volt elhanyagolható a látvány, hogy ne akarjam újra. No meg tovább is felettébb hiányos az öltözete, kihívó és hívogató, tehát tökéletesen érthető, ha nem tudom levenni róla a tekintetem. A kérdésére viszont hirtelen rázom meg a fejem.* -Nem, csak vicceltem. Nem lenne... helyén való, fogalmam sincs, hogy ez nem ütközik-e szabályokba egyáltalán. *Azért mégis van az iskolának valamiféle rendje, és attól hogy a diákok nagykorúak, lehet hogy nem nézik jó szemmel a személyzet és egy fiatal kapcsolatát, bármilyen is legyen az. Persze az más tészta, hogy erre a látványra kelni nem lenne elhanyagolható. Aztán hirtelen kiböki, ami sok mindenre választ ad. Nem vagyok egy tapasztalatlan kölyök, tudom, hogy az iskolába járnak mindenféle lények, és nem mindenkinek van a homlokára írva, hogy nem ember, mint ahogy én sem reklámozom, hogy félig angyal vagyok.*
-Oh, akkor már értem! *Csúszik ki a számon hirtelen, azért egy cseppnyi meglepettséggel, de ő mint mindig most is szélesen vigyorog. Honnan ez az állandó jó kedv? Félre nem teszem a pizzát, bár azért tartok pár pillanatnyi szünetet, mielőtt tovább eszem.* -Akkor nem sokára mész... vadászni? Bár úgy tudom akad, aki nem emberi vért fogyaszt, nem is tudom pontosan, közeli kapcsolatban nem sok vámpírral állok. *Mintha a tanári karban is lenne, de csak hírből hallottam, nem tudom, hogy pontosan ki az.* -És nem hiányzik? Mármint az étel? *Bukik ki belőlem a kérdés, pedig valahogy sejtem, hogy minden bizonnyal igen, láttam, hogyan figyeli, ahogyan eszem. De ha már erről van szó, azért én is megszólalok csendesen két falat között.*
-Szeretném, ha ez köztünk maradna rendben? *Bökök a hátam felé. A szárnyakra célzok. Persze a tanári kar, a felső vezetés tisztában van vele, de amúgy nem reklámozom, jobb ha embernek hisznek sokféle okból. Jó lenne, ha nem kotyogná ki, bár csak nem az a típus, aki a szobájában azzal kérkedne a szobatársaknak, hogy biza elcsábított egy itteni felnőttet, aki a tetejében titkon fél-angyal is. Ugye? Aztán a kijelentésére automatikusan a nyakamhoz kapok. Arra céloz, amire gondolok, ezek szerint éhes lenne és nem megy vadászni... már azt teszi órák óta? Nem ijedek meg, voltak már durvább sérüléseim is, viszont tudom, hogy a vámpírharapás nem csak kellemetlenséggel és fájdalommal járhat, én pedig e téren már annyira elfáradtam. Bár tény, hogy most legalább közel az ágy. A kérdésére kicsit elgondolkodom, nem is tudom, valahogy nem volt szükségem rá és amúgy sem tudtam volna mit csinálni az efféle pihenőnapokon.*
-Azt hiszem lefoglal ez eléggé, hogy ne jusson eszembe más. Pihenés képpen olvasok, vagy repülök pár kört éjszaka, amikor a sötétség jótékonyan eltakar. *A kijelentésre kicsit megropogtatom a nyakam. Igaza van, sokat görnyedek az íróasztal felett, nem kellene ennyit.* -Egy kicsit el van gémberedve, igen. *Bólintok végül, majd végül csak hallgatom az ő válaszát. Kényelmesen hátradől, otthonosan, én pedig nem tudom megállni, hogy ne tapadjon megint tekintetem a lábaira. Szépek és hosszúak... imádom a lábakat! A combja pedig, abból a rövid kis szoknyából szinte teljesen kilátszik és még szinte érzem a kezemben a lenyomatát, hiszen nem rég szorosan tartottam. A szavai hallatán elmosolyodom.*
-Igen, egy kicsit tényleg úgy beszélsz, és valamennyire olyan is vagy, mint az ördög, tudod rosszra csábítod a jótét lelkeket. *Persze, hogy magamra célzok, hiszen olyasmiket hozott ki belőlem, hogy ihaj! Azt sem tudtam, hogy ilyesmi van bennem.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Május 20, 2013 7:29 pm

* Otthonosan mozgom, talán túlságosan is. Riszáló csípővel viszek neki tányért, és nézem, ahogy eszik, és mindeközben lesem minden szavát. *
- Szeretnéd, hogy beköltözzek? * kérdezek vissza pimaszul, majd rákacsintok. Ha igent mondana, akkor pár napra megoldható, lévén hogy nincs már tanítás… szóval akár ki is találhatnánk pár új pozitúrát, és én pár nap alatt új férfit, új embert faragnék belőle, olyat akinek van önbizalma, és aki élvezi az életet.
Könyökömet a térdemre teszem, majd fejemet a kezemen támasztom. Kérdésére elmosolyodom, nem is tudom mikor kellene sokkolnom. Talán most… hiszen jobb alkalom úgysem lesz. *
- Nem fogyasztok ilyen táplálékot, vámpír vagyok. * vágom csak úgy az arcába, majd vigyorgom mint a tejbetök. Persze remélem nem fogja félrenyelni a kaját, és azt is remélem, hogy nem fog fokhagymával és kereszttel nekem támadni, hogy takarodjak a szobájából. Mindenesetre most kicsit tisztábban lát majd és meg fogja érteni, miért is vonzódik hozzám kicsit jobban a kelleténél, ami ugyebár teljesen természetes, ahogyan a hideg bőröm is, melyet már észrevett pár órával ezelőtt. *
- Amúgy meg egyél csak, kell az energia, talán még szükségem lesz rád nem olyan sokára * vigyorgom pofátlanul, majd tekintetemmel szétnézek a takaros kis helységben és próbálom elképzelni a mindennapjait. Szinte látom magam előtt, ahogy ki be járkál és megszállottan írogat. Láto magam előtt szemöldökét, melyet összehúz és borzol, ha valami nem úgy sül el, ahogy elképzelte, és gondolom lefeküdni is csak akkor fekszik, mikor már mindennel készen van. *
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen stresszes az életed. Mármint azt nem értem, hogy miért nem iktatsz be pihenő napokat? Fogadjunk a hátad és vállad merő egy görcs… legalább egy masszázzsal néha könnyíthetnél az életeden… kis lazítás még senkinek sem ártott meg. * vonom meg a vállam, majd mikor rólam kérdez határozottan elgondolkodom. *
- Igazából sok mindenre nem jut időm… dolgozok, hogy egyszer cukrász legyek, sulizok és bulizok, mikor kedvem és időm van. Igen, kedvelem a férfiakat, de hát független nő vagyok szabad akarattal. Néha úgy beszélek mint Lucifer, mi? Neki is a szabad akarat volt a mániája… * hozom fel a Bibliát, majd nyújtózom el a kanapén… *

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Május 20, 2013 6:58 pm

*Szó se róla, nekem sem volt könnyű rávenni magam, hogy felkapkodjam a ruháimat, de tényleg nem ment volna egy újabb kör ilyen hirtelen. Egyrészt pasi vagyok, kell idő a feltöltődéshez, másrészt pedig elég régen voltam már együtt nővel, ilyen erőteljessel pedig még igazából soha, szóval nagyon is kell a regenerálódás. Amikor aztán mindketten készen vagyunk, irány egy kis bevásárlás, hogy legyen mit enni, ami segít a feltöltődésben, majd szépen a kúria felé vesszük az irányt. Benyitok az irodába, előre engedem őt. A kis tábla most azt mutatja, hogy nem vagyok itt, nem is akarom, hogy bárki épp most kopogtasson be valami problémával. Az irodában kis asztal, könyvek, polcok, szóval elég hagyományos elrendezés, akad két fotel is, meg egy kanapé, de az ágy nem itt van. A hálóm innen nyílik, mint ahogyan a kis konyha és fürdőszoba is. Nem túl nagy az egész, de igazából nincs is szükségem többre. Annak eleve örülök, hogy fenti szobát kaptam, nem viseltem volna el mondjuk az alagsor sötétjében. Figyelem, ahogy a leányzó kényelmesen elhelyezkedik, mennyire oldott és felszabadult, kicsit talán irigylem is ezt, én sohasem voltam ilyen.*
-Köszönöm! *Eresztek meg egy mosolyt. Valahogy most hirtelen talán egy kicsit kényelmetlenül érzem magam megint, hiszen mégis csak egy diákról van szó, akivel nem régen még... hát finoman szólva is intim viszonyba bonyolódtam, és most pedig úgy beszélgetek vele itt az irodában, mintha csak valamiféle randi lenne, vagy nem is tudom. Igazából fogalmam sincs, beszélhet-e az ember bármiféle randiról, ha egyszer már túl van azon, ami általában a randi után szokott megtörténni, vagy jobb helyeken több randi után. Kicsit megköszörülöm a torkom, figyelem, ahogy egészen otthonosan mozogva jár körbe, felmérve mindent.* -Mintha csak lakásnézőbe jöttél volna, be is költözöl? *Viccelődök kicsit, hogy valamelyest a saját kellemetlen gondolataimat is megpróbáljam elhessegetni. A kérdésérés egy picit elgondolkodom, de végül bólintok.*
-Végülis igen, olyasmi. Nem azt mondom, hogy megszállottam folyton takarítok, de szeretem, ha rend van körülöttem és tisztaság. Valahogy megszoktam. *Ez van, ha angyalok között nő fel az ember, náluk azért nem túl gyakori, hogy kosz vagy rendetlenség lepne el bármit. Aztán a konyhába libben, tényleg mintha csak sokadszor járna itt, majd elém teszi a pizzát. Egy pillanatra azért meglepődök, magának nem hozott tányért.* -Te nem vagy éhes? *Nem fogom tudni egyedül befalni az egészet... bár még az is lehet, hogy ezek után mégis. Újabb kérdéseket szegez nekem, én pedig azzal nyerek időt, hogy a pizzát eszegetem, jól megrágom a falatot, hogy legyen időm átgondolni a választ.*
-Tudod ez az egész hely elég stresszes. Lassan két éve azt hiszem, nem is tartom annyira számon, azóta vagyok itt. A dolgaim pedig... ez meg az. Nem is csak itt, néha a Nellondi ispotályba is lenézek, jelentéseket írok, tanulmányokat, szeretek elmélyülni abban a témában, ami épp foglalkoztat. Valahogy ezek elveszik az időmet. Miért, te mit csinálsz, amikor nem dolgozol, tanulsz, vagy épp pasikat csábítasz el? *Bár lássuk be az ő tevékenységi köre jóval szélesebb, mint az enyém, nem tudom, hogy e mellett belefér-e valami más is.*

Tárgy: Re: Jaden Parker irodája Hétf. Május 20, 2013 6:43 pm

* Olyan nehezemre esett felöltözni… Valahogy jó volt hozzá bújni, még akkor is, ha már ereje nem volt sem neki, sem nekem a folytatáshoz. Na jó, én bírtam volna, de hát a fiúk… nekik idő kell a regenerálódásra. Hála az égnek nem tiltakozott a közeledési szándékom ellen. Nem vagyok az az ember, akivel nem lehet elbeszélgetni is akár, úgyhogy nagy mosollyal az arcomon, és fogva a kezét léptünk ki a szabadba, és vettünk egy regiment kaját. Nekem már nem kellett visszamennem dolgozni, úgyhogy az estém is szabaddá vált, vele pedig nagy örömmel fogom eltölteni. Egyik kezemen óriási pizzát egyensúlyozva nyitok hát be az irodájába, ahol helyet kapott egy csinos kis kanapé, egy íróasztal és egy ágy is. Miután kiürítem a kezemet, nagyot huppanok a puha kanapén, majd rúgom le a papucsot a lábamról és érzem magam otthonosan, mintha csak vele, itt élnék. *
- Igazán csini iroda! * bókolok a fiúnak, majd immár mezítláb felpattanok, és csattogó talpakkal végigjárom a helyet, megszemlélve a nyugalmat sugárzó képeket, és hosszú sötétítőt, mellyel a tökéletes panorámát eltakarhatja, ha úgy szeretné. Ujjamat lassan végighúzom mindenen, a polcokon, a könyvek tetején, és meg kell állapítanom, hogy milyen nagy rend uralkodik itt mindenhol. Sehol egy porcica, vagy egy oroszlán… mintha csak steril lenne. *
- Házias vagy? * kérdezem és mosolygom továbbra is, majd a szomszédos konyhába sietek, és kerítek egy kést, valamint egy tányért, hogy ne a földre morzsáljon. Kedvesen elé teszem, majd pakolok neki egy nagy szeletet az isteni étekből is. Ilyenkor azért hiányzik a nagy kajálás. Mindig is imádtam a pizzát, és az ízeket! Már-már szerelmes voltam beléjük, szóval igen, nagyon guszta, és csorog is rá a nyálam, csak sajnos másra még jobban..
Önkéntelenül húzom el a számat, majd foglalok helyet végre vele szemben. Lehuppanok a kényelmes kanapéra, majd a lábaimat magam alá húzva figyelem hogyan is eszik. Az egyetlen élvezetem, ami megmaradt az illatok mellett. Nézni mások táplálkozását… megnyugtató. *
- Na és mesélj! Mióta dolgozol itt? És miért vagy ilyen stresszes? Mert eléggé annak tűnsz. * mosolyodom el, majd próbálok szemkontaktust teremteni. *
- Ha nincs sok páciensed, mi az ami ennyire leköti az idődet? * kérdezem őszintén, és ahogy figyelem mozgását, testének rezdülését, szívesen megcirógatnám. Ujjaimat a hajába vezetném, és finom mozdulattal hajtanám hátra fejét, hogy a nyaki ütőere közelebb kerüljön hozzám. Fogammal karcolgatnám és vérét venném ha hagyná… vacsora idő… hurrá.
Kicsit mocorogni kezdek a helyemen, majd próbálom minél inkább kiverni a fejemből az álomképeket. Hiszen nem is régen ettem… ő pedig nem érdemelné meg, hogy bántsam… *

Tárgy: Jaden Parker irodája Hétf. Május 20, 2013 6:19 pm

Leírás hamarosan.