Cseresznye Liget

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Egy kis zöld liget terül el még a lomb-város határain belül, de már a széle felé. Apró kis csobogó található meg itt, ami egy kis tóba vezeti vizét.
Körülötte elsősorban rózsaszínben pompázó cseresznyefák találhatóak meg. A liget békéje talán még az Ezüst Dombokéval is vetekszik, bár más a kettő, talán itt több az élet, gyakrabban látni állatokat, szinte mindig madárcsicsergéssel teli, és nem ritkák az őzek sem.
Igaz a Liget a határhoz is közelebb van, tehát nem keveset kell gyalogolni, hogy valaki eljusson ide, hisz a lakóházak természetesen a központban találhatóak.

[Only admins are allowed to see this image]

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

*Lai mászik le lomblakjából ezen a szép, tavaszi napon. A cseresznye liget, mint minden tavasszal, most is meseszép rózsaszín tengerré változott. Madarak és méhek százainak zümmögésével van tele most a levegő, s édes virágok illatától terhes. Apró lepkék röpködnek a gyep felett, bejárva az egész ligetet. Lai mosolyogva szemléli a természet eme szépségét. Ahogy kiér egy üresebb részre, egy molnárfecske, Zefír is csatlakozik hozzá vidáman csivitelve. Lai samargzöldes-fekete haját kibontotta, s egy mélyzöld, női tünde ruhát visel. Dísztelen, csupán derekán fénylik ezüstös öv, melybe indákat csavart a kovácsa. Ujján egy gyémántos gyűrű csillog, lábán saru, melyet elfed földig érő ruhája. Nyakában Tathartól kapott apró sirály csillan. Smaragdzöld szemei is élénken csillognak, szeme melletti zöld köves ékszere pedig sziprokázó táncot lejt a tavaszi napfény sugaraiban, ahogy a ligetben sétál, gondolataiba mélyedve. Mintha kissé gondterhelt lenne.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 11

*Az egész erdőt telebájolta különféle jelzésekkel,szereti tudni,mikor,ki jár erre.Kíváncsi teremtmény. Mikor érékeny fülei Lai jövetelét fedezik fel,rögtön felvidul,hisz eddig borzalmas kísérletekbe fuldoklott a napja.Lekászálódik a lomblakjából,s a Cseresznye-liget felé veszi az irányt.Léptei felé int egyet,így még a könnyűléptű füle sem fedezheti fel őt.Hamar a lány mögé kerül,s meglepetésszerűen leül mellé*-Üdv,Lai-*köszönti zengő hangon kedvesét,s ha nem utasítja el,kezeit a lány vállaira rakja*-Mi szél hozott errefelé?-*kérdezi,nincs jobb ötlete,mint folytatni a társalgást.Tengerkék szemei behatolnak párja smaragdjaiba, s úgy hajtja a fejét a vállára.Náluk szinte minden más...Ki a harcos a családban? A nő. Ki merül el a mágiában? A férfi...Hát igen, de azért nem lehet mondani,hogy nincs benne férfiasság, hiszen ismeri a kovácsmesterség csínját-bínját...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

*Bizony, hála Tathar bűbájainak, Lai fülét nem ütik meg az ifjú amúgy is szinte nesztelen léptei. Csupán a talpa alatt hajladozó fűszálak sóhajait lehetne hallani, ezt most mégsem lehetséges. Ahogy leült, s a kis csobogót szemlélve elmerült a gondolataiban, különös képek merülnek fel lelki szemei előtt. Régi idők hosszú soraiból választ ki találomra emlékeket, újra és újra végiggondolva milyen tartalmat hordoznak. Mikor azonban Tathar odatelepszik mellé, smaragdzöld szemei újra megtelnek fénnyel, s gyönyörű arcán mosoly terül szét, mely még szebbé teszi amúgy is a lányt.* Tathar Melda! /melda=szerett, kedves/* köszönti tündéül az ifjút, s mikor az fejét Lai vállára teszi, lágyan nekidönti sajátját a lány.* Talán a tavasz virgonc szellői hoztak le Lomlakodból? *érdeklődik a lány, s kezével végigsimít kedvese arcán, egy zöldes tincset hegyes füle mögé tűrve. Mikor itthon lehet, a Lombvárosban, szereti hangsúlyozni faji mivoltát, hiszen ha utazik, kénytelen mindig takargatni, hacsak nincs nyomós oka ellenkezőjére. Való igaz, elsősorban ő a hadviselő a családban, bár Tathar is ért valamennyire az ilyesmihez. Lai is tanult mágiát, de csak a tündékét. Elsősorban túlélés céljából használja, s leginkább a természet erőiből merít. Őt nem zavarja, hogy kettejük közül ő a kalandvágyóbb és aki a fegyvert is forgatja. Mikor itthon van, ennél fogva jól esik neki Tathar kedvessége és gondoskodása, a béke, nyugalom és szeretet, amit jelent a lánynak már hosszú hosszú ideje.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 11

-Nem,kedves,a te medveszerűen dübörgő lépteid,amelyeket a bűbájaim segítségével még jobban hallottam-*Biccent felé.Mosoly ül az arcán,s így figyeli Lait.Tengerkék szempárjával vidámsággal telve néz körül a patakon,mely a tavasznak köszönhetően még az átlagosnál is csodásabb.Egy csókot hagy "meldá"-ja arcán*-Tán nem hoztak a tavasz virgonc szellői egy harcos lánykának kedvet,hogy lovagoljon?-*Kérdezi,miközben kecses mozdulatokkal feltápászodik.Oldalán halkan megcsörren a kard,mely már várja,hogy előhúzzák.Ha még szükség is lenne rá néha, párja könnyűszerrel elintézi.Ő maxmimum átváltoztatja kisegérré, az az ő stílusa. Csak gyakorlásképpen szokott vívni, de azt is csak ritkán, hiszen a bohókás gyermekkort már lassan lehullajtja magáról, hogy átadja lelkét a bölcsességnek. Az idősebb Fák népe tagok szerint pedig a harc kín.Szenvedés ölni, inkább a halál, minthogy az, hogy egy életet oltsanak ki ok nélkül. Ezen mondatokban egyetért velük, de mé mindig nem számítható felnőttnek, így azt nem is tudja, hogy a gyakorlásképpen vívás, az miét baj.Ha igent kap válaszul az ifjútól, akkor hívja La riviert, a hófehér tünde-lovat, s hamar helyet foglal rajta, s a barátjának (lovának) ez nem is nagy teher. Hiszen a hosszúéletűek felettébb könnyűek, valamint ezen állat jól bírja a terheket. Talán meg se tudná különböztetni, ha nem érintené meg, hogy mikor van rajta, s mikor nincs...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

Hogyan? *kissé felhúzza az orrát ezen a hasonlaton, hisz össze sem hasonlítható egy medvével semmiképp. Nem túl önző fajta, de azért a tündék önérzetével ő is meg van áldva. * Lovagolni? Hm...*pillant ő is a patakra, nem igazán gondolt ilyesmire.* Végülis miért ne, bár nem ehhez vagyok öltözve.*mondja, s miután felállt, kezeit kissé felemelve végignéz magán, majd lassan megfordul tengelye körül, hogy Tathar is lássa, hogy csupán saru, és egy mély, smaragdzöld tünde ruha és egy öv van rajta. Csupán sarujának szárában lapul egy kisebb kés, melyet a ruha elfed. Hiába, mégis csak harcos. Bár ő maga is fegyverforgató, nem az esztelen öldöklés híve. Ha csatára is kerül sor, azt hazájáért és szeretteiért teszi, ha pedig egyéb probléma folytán kényszerül fegyvert fogni, inkábbb sebesít, de csakis legvégső esetben ölne. Kevés vér tapadt ezidáig a lány kezéhez, s eztán sem szándékozik erről másképp vélekedni, még ha Vének ezt nem is nézik jó szemmel. Egyelőre a Vének is addig vannak biztonságban, míg a Birodalom határait jól őrzik népük harcosai, nők és férfiak egyaránt. Csillogó szemekkel figyeli kedvesét, amint karddal az oldalán felül a lóra. Jót mosolyog ezen, hiszen az a kard inkább megszokás, semmint valódi használatban lévő fegyver.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 11

-Bocsáss meg,kedves-*Mondja udvarias hangszínen*-Az elkövetkezendő időkben egy gizellához foglak hasonlítani, akinek a patája véletlenül egy medvéjé-*Folytatja, de szemtelenül fejezi be.Mosoly ékelődik csodaszép arcájára,megbiztosítva, hogy szavait nem komolyan mondja.Kilóméterekre innen egy abraxan szárnyalását fedezi föl, ahogy a felhőket vágja át,rövidéletű talán nem is látná, de egy könnyűléptűt nehéz becsapni.Felemeli a kezét,egészen oda.Nemrég olvasott a nyugtató bűbájról, s a vonzás varázslatáról.Meg is idézhetné, de így könnyebb.Dörgő hangon parancsszavakat mond, ily komoly mágiát már jobb verbálisan használni, hogy biztosabb legyen a siker, valamint így kevésbé fárad ki. Pár pillanatig zihál, olyasmit tett, amire rendkívül képesek a varázslók közül, de hisz ez nem is csoda. Nekik alig van rá egy emberöltőjük, ő meg már több, mint 200 éve folyamatosan gyarapítja tudását.Nem marad el a hatás, a hatalmas lény közeledik, s Tathar gyönyörködik benne.Mikor megérkezik gyengéd szavakat mondd neki, s makulátlan kezével végighordozza szőrén a kezét.Majd egy újabb intés segedelmével felszáll rá, persze mielőtt bocsánatot kért barátjától(a lótól). Kezet nyújt párja felé, elég terjedelmes lényt fogtak ki, ő sem tudott felszállni, csak egy minimális levitáció segítségével, de így könnyen felhúzza kedvesét, hiszen mindketten magasak, s hosszú karokkal rendelkeznek.Szép barna folt tarkítja őt, amiben talál egy alkalmas helyet a lábának*-Hogy tetszik?-*Fordítja fejét hosszúéletűtársa felé*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

Hm, talán elfogadom bocsánat kérésed, ha kellően kiengesztelsz, Tathar.*mondja karbatett kézzel, félig felhúzott szemöldökkel és egy pajkos mosollyal a tünde, amiből lehet következtetni, hogy bár komolyan gondolja, nem kell egekbe menőkig gondolni semmire. Hiába, fiatalok még mindketten, így kapcsolatukat még jellemzi az ifjúkori pajkosság és lendület, ami azért a tündékben is megvan, s valószínűleg ez még bennük is él egy darabig. Laiban különösen hiszen alig múlt 200 éves el, míg Tathar már 300 felett jár. Karba tett kézzel, de összhúzott szemmel figyeli kedvesét, amint hívja az abraxant. Mikor a kezét nyújtja, Lai egy pillanatig tétovzáik, ahogy végignéz magán. Végül úgy dönt, ez így nem jó. Bár nem feltétlenül ügyes, egy apró átválrtoztatás hatására szoknyája kétfelé oszlik, s lábaira csavarodik, míg a varázslat végén látszik, hogy smaragzöld szoknyából kellemes térdnadrággá válrtozott, mely puhán simul a lány lábaihoz. Így látszik lábain a saru, s az egyik szárai között csillogó apró kés. Kezét felnyújtja Tatharnak, aki ha minden igaz , felsegíti őt, s így kedvese előtt foglal helyet, közvetlenül az állat marjánál. Ráhajol az abraxan nyakára, megsimogatva azt, s ujjaival végigfésülve annak sörényét. Majd miután kiegyenesedik, válla fölött hátramosolyog Tatharra.* Hát nem gyönyörű? *kérdezi. Bár ezt őróla is legalább ennyire el lehetne mondani, ahogy a nap sugarai sziprokáznak szeme körül levő apró köveken, s hozzá ez az elragadó mosoly, mely csak a tünde ifjúnak szó.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 11

*Hát igen.Ezt még csak fiatalkori szerelemnek nevezhető,de a fák dicső népénél nem úgy folyik ez,mint az ütődött embereknél.A tündék bármennyi idősek,nagyon nehezen esnek szerelembe,s ha első kedvesük meghal,vagy követik őket, hisz a bánat mérgzett tőre könnyen átszúrja mind a női,mind a férf szív legmélyebb bugyrait,vagy soha többé nem választanuk magugnak párt,vagys a vlág végéig gyedül élnek.E szerelem hasonlítható a tengerhez.Rengeteg időbe telik, mire felmelegszik,de mégtöbbe, mire kihűl.La természetesen előre ül, mi is várható egy harcos kislánytól, de heh. Csak ő az úr a háznál, vagy nem? Nem. Soha nem is volt az, ő inkább a mágiában elmerülő fajta, kinek szívét ugyan megdobogtatja az üllő csilingelése, nem köti le annyira, mint a tudás, mert az hatalom*-Igen szép,de nem cserélhetnénk helyet?-*Angyali mosoly, még az eleven gyermeknapfényben úszó tenger sem hasonlítható az ő szempárjához, hisz azok kékben úsznak.Kis ölelés, kis csók. Hízelegni azt tud ám*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

*Való igaz, akár a tenger. A maga rejtelmeivel és nagyságával, időtlenségével és hatalmával, melyet csak azért érthet meg maximum, aki maga is része ennek a csodának. Így van ez Tatharral és Laival is. Bár Lai a fegyverhordó, mégis csak Tatharaz úr kettejük egyelőre kis családjában. Sok-sok év múlva talán mrá népesebb lesz egyikük lomblakja, nem tudni még, de hiába Lai a kardforgató, mégis leginkább kedvese mellet érzi magát biztonságban. S bár kivülről kemény és bátor, azért mégis csak a tünde ifjú leányok törékenysége, apró félelmei benne is élnek, melyet leginkább egy olyan ifjú tud szerte oszlatni, mint Tathar Melda. Lai csak mosolyog, s egy apró csókkal válaszol kedvesének a hízelgésre, végül, ha segít neki, akkor mögé kerül, állát a fiú vállán támasztja meg, míg ölelő karjai közrefogják a fiút, ha már nem az abraxan sörényébe kapaszkodhat.* Hova viszel? *kérdezi aztán kíváncsian az ifjútól.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 11

*Hát,azt nem lehet mondani.Pár dolog megcseélődik náluk.Bár a férfiasság minden relytelme megtalálható hősünkben,s Laban ugyancsak a tündei nőiseeég,mondhatni,hogy nem Tathar az úr a háznál.Bár ő vállalja a megnugtató szerepét is, mégiscsak párja az úr a hűznál,vagy inkább úrnő. Ki főz? Természetesen az Oronrá sarj.Kevés olyan asszony van, aki nála jobb szarvasebédet tudna készíteni, s a mellé járó gyógytea mindig is kedvese imádottja volt*Hm...Ez költői kérdés volt?*Kérdezi egyszerűen.Szól pár szót a maga nyelvén, mire a gyönyörű abraxan csap kettőt szárnyaival,s úgy indul útnak.Lassan mennek, elvégre a hosszúéletűek szeretik kiélvezni a repülés csodái, s nem kell sietniük, hisz a természet diadémja a halhatatlanság ajándékát adta nékik, s ők ezt szívesen kihasználják...
Éppen egy felhőbe szeretne berepülni, ne ússza már meg Quinga kisasszony víz nélkül...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

*Még ha Tathar Melda főz is, azért ha kettejüket érintő nagyobb problémáról vnaszó, természetesen a fiú kezében van az iránytű, mégiscsak ő a férfi. ^^ Bár szó mi szó, ő sem szereten szembetalálkozni választottjával, ha véletlenül kihozzák őt a sofrából. Mint tünd,e nem kifejezetten jellemző ez rá, de még vele is megesett már az ilyesmi, fiatalként ez nem is annyira meglepő. A csatákban meg néha fontos is, hogy kellő tűz lobogjon egy harcos lelkében, hisz anélkül elveszti valódi, belső mozgató rugóját, s a Halállal kénytelen megvívni utolsó párbaját. S ez bizony komoly gond lenne Tathar számára is, hisz elvezstené Lait, s a kicsiny ezüst sirályt, mely a lány nyakában függ. * Inkább csak érdeklődő, bár oly mindegy, hisz a tavasz bárhol csodálatos ezen a napon, főként veled, Melda.*mondja kicsit emeltebb hangon, hogy a fiú biztosan hallja az abraxan szrányacsapásainak és a fütyülő szél hangjának zajában is, mely belekap mindkettejük hajába. Míg Tatharé csupa zöld, addig Laiéba fekete is vegyül.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 11

*Szó mi szó,ebben is igazság van*-Ne üvölts,anélkül is hallom-*jegyzi meg vigyorogva.Nem is állít valótlanságot, hiszen kfinomult fülevel azt is meghallaná ha alatta 100 méterrel egy ember ugrándozna.Nem hiába,még a könnyűléptűek között is hallását csodálták.Már-már elérik a felhőt, ő alig láthatan megmozdítja egy ujját,ez egy egyszerű bűbáj,lepereg róla a víz.Úgy tűnhet,hogy elmegy a felhő alatt,de csakazérts az utolsó pillanatban befordul a szép felhőbe.Nem nagyon zavarná, ha kedvese megfázna. Pár pillanat alatt meggyógyítaná a gyógynövénytalával, amit ugyan mindenki utál, csodás a betegségek ellen.Pár perc múlva megfordul, természetesen újra belehajt a felhőbe, s eredet kiindulási pontjuk felé indul el.Az idő yorsan telik, látszik az abraxanon, hogy már kedve lenne visszamenni társaihoz.Nem mintha nem kedvené a hosszúéletűeket, de ő is szeretne élni,szórakozni*-Na,hogy tetszett-*Vigyorog a valószínűleg tiszta vizes lány felé, mikor megérkeznek...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

*Lai már épp válaszolna, mikor hirtelen eltűnnek a felhőben, emly ugyancsak terhes a víztől, s lehet ezt az esőt eredetileg a Lombvárosnak tartogatja, de most, mivel Tathar önmagát megvédi, Lainak tartogatja. Őt azonban nem zavarja, kissé feéfrissíti, s mikor másodszor is keresztül mennek rajta, elnegedi Tathar derekát, hogy kellően átázzon mindenhol, mert jól esik neki a hűvös víz érintése. Bár szó mi szó, a magasban még hűvös van, s a repülés szele ugyancsak hideg, így nem tesz jót Lainak ez, de ettől mg nem fázik meg s maga is ért a gyógyfüvekhez, maguktól a Vénektől tanulja ezt a mesterséget. Mikor kiérnek a felhőből, vidmáan nevet, s újra átöleli kedvesét.* Igazán élénkítő, bár nem venném a szívemre, ha épp a Lombvárost fosztottam volna meg ettől a víztől.*mondja. Mivel Tathar azonban nem ázott meg, máshogy áll bosszút. Hirtelen felemeli jobbját, eltakarva vele ekdvese tengerkék szemeit, s annak világát, s gonosz módon, akár a Keleti Szelek Úrnője, belefúj kedvese bal fülébe.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

//ismét fagy Sad

//

» Titkos Kentaur Liget