Vendégszobák

Tárgy: Re: Vendégszobák Hétf. Aug. 19, 2013 8:35 am

*Nagyon kedvesnek tűnik ez a lány, nem mintha olyan nehéz lenne kedves emberekkel összefutni, hiszen a szobatársaim is mind rendesek. De azért még is jó megállapítani, hogy ismét megismertem egy jófej embert.* - Köszi a nyugtatást, csak-csak visszakerülök majd a szobámba 1-2 napon belül. *Mosolygok rá, aztán a kék hajra kissé elkerekedik a szemem.* - Kék? Azta! Amikor kicsi voltam, olyan 10 éves, mindig kék hajat akartam és anyu mondta, hogy ő is gyerekkorában kék hajat akart, szóval azt hiszem a vérünkben van egy kék-haj-hajlam. De attól még barna, vagy vörösesbarna szokott a hajam lenni, a kék túl merész, azt hiszem. *Csacsogok kicsit, aztán esik csak le, hogy hozzátette, hogy bottal jár.* - Elegáns pálcabottal, vagy...? *A vagy egyértelműen utal arra, hogy mi a másik tippem, hogy a fiú vak, de hát nem kell ezt kimondani.* - Egyébként gyönyörű neve van. *Mosolyodok el kicsit, aztán a kíváncsi kérdésre nyelek egyet.* - Nem... nem igazán szeretem. Sőt, az, hogy nem igazán, ez nagyon halvány kifejezés arra, hogy mennyire nem szeretem... Elmondom, de csak ha sose fogsz így hívni. *Várok néhány pillanatot, aztán kinyögöm kelletlenül.* - Imola. Nem hiszem, hogy valaha is hallottad ezt a nevet, szóval furcsa lehet, de... Imola. *Ismétlem meg újra, mert az olasz város leírása lehet, hogy hasonlít, de tuti nem magyarosan mondják simán Imolának. Inkább valami Imólá-nak tippelném, nem mintha tudnék olaszul.* - Az én bátyáim nem mágusok, a távolabbi rokonokkal pedig nagyon ritkán futunk össze, mázlista vagy, hogy a tesód is itt lehet.

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Aug. 09, 2013 8:25 pm

*Na igen, a mama nagyon szépen megtanított beszélni még kis koromban, csak aztán minden elhallgatott körülöttem végleg, de így legalább könnyű dolgom van, mert a beszéd nem jelent gondot általában, ha csak nem botlom olyan szóba, amit nem ismertem igazán régen, ami túl bonyolult, de olyankor igyekszem kikerülni, vagy körülírni, hogy fel se tűnjön.* -Oh, jól van! *Mosolyodom el, hiszen olyan hirtelen válaszol, mintha én lennék a trónbitorló. A hangjának változását ugyan nem hallom, de a gesztusokból remekül tudok olvasni, ahogy apró aggodalom gödrök jelennek meg az arcán bátorítóan pillantok rá.* -Biztosan így van, ha egyszer jó fejek, akkor téged választanak majd. *Barátok. Ez valahogy sohasem adatott meg nekem, egyszerűen nem volt rá időm, hiszen mindig Havenre figyeltem és a mai napig is így van ez. A legtöbben nem viselik jól, ha hirtelen elrohanok, vagy folyton máshol járok gondolatban. Itt lehet, hogy kicsit más lesz, mert nem kell attól tartanom, hogy apa direkt keresztbe tesz neki.* -Haven, Haven Treat. Kék a haja, könnyű felismerni, és általában bottal jár. *Teszem még hozzá. Főleg itt az új hely, még jó ideig szüksége lesz segítségre, ha nélkülem közlekedik, akkor is, ha csináltam neki segédletet, ha elmondtam részletesen mindent, hogy mi hol van.* -És mi az eredeti? *Kérdezem kíváncsian, még kicsit előre is hajolok. Bár lehet, hogy nem akar beszélni róla, ha egyszer nem használja.* -Nekem igazából nem nagyon van... az más, amit a családtagok használnak. *Hát igen, a hugi, vagy a kicsikém elég furán hangzanak más szájából. Az életem megkeserítője pedig végképp, amit apa hangoztatott nem egyszer...*

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Aug. 09, 2013 8:07 pm

*Nem beszéltem hozzá, de még csak nem is sejtem, hogy sikettel van dolgom, pedig már találkoztam egy néhánnyal, de ilyen helyesen nem beszélt semelyik így eszembe se jut feltételezni.* - A másik megy máshová! *Vágom rá azonnal, kicsit talán idegesen.* - Mármint... Remélem. Nem akarok másik szobába kerülni, szeretek Vallal és Nayelivel lenni, olyan jófejek. Csak nem választják azt a lányt, aki maximum egy hónapot volt velük, helyettem... ugye? *Kicsit elvékonyodik a hangom, ahogy elbizonytalanodok.* - A bátyádat hogy hívják? Hátha összefutok majd vele. *Kérdezem kedvesen, érdeklődve, aztán a daimónra pillantok, aki szépen elnyúlt mellettem, ugyanolyan melege van, mint nekem.* - Hát, ez csak a beceneve, mondjuk így. Mint mondjuk nekem se Molly a nevem, ez egy felvett név, csak az eredetit nem szeretem és ő se annyira. *Magyarázom neki, miközben kicsit nyújtózok és leteszem a napszemüveget magam mellé, már zavar, hogy a fejemen van.* - Biztosan neked is van beceneved.

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Aug. 09, 2013 7:55 pm

*Azt hiszem, talán mázlim van, mert amikor visszatérek, nem úgy néz rám, mint aki mondjuk nem válaszolt egy kérdésre, tehát valószínűleg nem kiabált utánam a fürdőszobába. Igazából szeretem, ha minél később tudja meg valaki, hogy nem igazán hallom, mert hát... nem értékelem azt sem, ha sajnálnak, azt sem ha kérdezgetik, hogy akkor honnan tudom, mit mondanak, mintha ez valami nagy dolog lenne. A kis akcentus nem zavar vészesen, bár nekem is új a nyelve, de többé kevésbé azért mindent megértek, vagy legalábbis erőteljesen koncentrálok, hogy menj a dolog.* -Igen, nekem is a miatt kell itt lennem még mindig. De azért az elég kellemetlen lehet, ha kitúrtak a szobádból. És akkor most újat kapsz? Vagy az a másik lány megy máshova? *Tényleg furcsa egy helyzet, hogy lehet ennyire elbakizni egy szobabeosztást. Hát a szobatársai nem szóltak, hogy vissza fog jönni?* -Igen, én új, néhány napja érkeztem, de még nincs szobám, elvileg bármelyik nap megoldódhat, de már nagyon unom itt. A bátyámat már beköltöztették. *Húzom el a számat, hiszen a fiúknál nincs gond, nálunk pedig igen, miközben jó lenne mielőbb megszokni a környezetet és Havennek is az új irányt megtanulni, de amíg nem tudja hol a szobám, addig az sem megy.* -Nagyon szép! *Pillantok a cicusra. Nem sokat tudok a daimonokról az az igazság, annak ellenére, hogy varázslócsaládból származunk nagyjából, de mégsem.* -De hogy érted, hogy hívatja magát? *Vagy lehet, hogy rosszul értelmeztem? Akkor butaság lesz a kérdés, nem is tudom... hátha nem.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Aug. 09, 2013 7:38 pm

*Várok, jócskán várok, szépen leteszem a táskát valahova és becsukom magam mögött az ajtót, aztán egyszer csak előkerül egy lány, de olyan, mintha nem is a hangomra jött volna ki a fürdőszobából.* - Heló, szia, végre, már azt hittem teljesen egyedül leszek. *Mondom megkönnyebbülve, de azért még így is kicsit zavarban vagyok, fura ez a helyzet, hogy itt kell aludnom a saját szobám helyett. Megigazítom a hajamat, ami minduntalan az arcom elé siklik, sokszor birizgálom a hajamat. Közben el is tűnik, ahogy befejeztem a beszédet, én pedig türelmesen várom hogy végezzen a fogmosással. Leülök valahova, kicsit legyezgetve magam, aztán ahogy visszaér szépen megrázom a fejem.* - A-a, csak valami kavarodás van és valaki más aludt a helyemen, míg elutaztam, vagy nem is értem pontosan. Már néhány év itt vagyok, harmadik vége óta, igazából épp a harmadik utáni nyáron érkeztem. Ezek szerint te viszont új. *Egészen szépen beszélem már a bolgárt, ennyi év alatt illik, de még mindig erős akcentusom van, ami nem tudom, hogy mennyire zavarhatja meg, a Courtney nem éppen bolgár név.* - Én Molly, ő Silvernek hívatja magát. *Pillantok le a daimónra, egy szürke csíkos, valóban néhol ezüstös bundájú nagyra nőtt kandúrra. Gyorsan elhelyezkedik a macska mellettem, de szigorúan úgy, hogy ne érjen hozzám, nagyon háklis vagyok rá hogy a melegben semmi és senki ne érjen hozzám.* - És... mikor érkeztél? Tegnap, tegnap előtt? *Teszem fel a kérdést, kicsit zavartan, nem tudom miről beszélgethetnénk, bár kedvesnek tűnik, nyíltnak.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Aug. 09, 2013 7:29 pm

*Napok teltek el, Haven már kapott szobát, az enyém pedig... még sehol. Valami kavarodás van a lányok szintjén, vagy valami hasonlót mondtak, de pontosan nem is értettem, hogy mi van. Nincs egy üres ágy, ahova lepakolhatok? Őszintén szólva kezd unalmas lenne, hogy egy bőröndben kell laknom, és nem tudok rendesen becuccolni a szekrénybe. A ruháim csak gyűrődnek, de nincs értelme kipakolni, mert lehet, hogy már másnap szólnak, hogy mehetek valahova. Teljesen felesleges lenne megint visszatenni mindent. Épp a fürdőszobából léptelek ki, egy szál flamingós hálóingben, szóval fehér az alapja, az elején pedig egy bazi nagy flamingó áll a vízben. Vékony, pántos darab, hiszen meleg van, nem kell ilyenkor éjszakára sem túlöltözni. A számban fogkefe, simán trappolok kifelé, mert itt hagytam a törölközőt, amit az előtt kihoztam véletlenül. Csak akkor veszem észre a befelé igyekvő lányt, amikor már belépek a szobába.* -Oh, szia! *Lehet, hogy szólt, hogy itt van... nem tudom, lehet hogy ő is új és a kavarodások miatt nem kapott még szobát.* -Pillanat! *Emelem fel a mutatóujjam, majd gyorsan eltűnök a fürdőszobában, erősen remélve, hogy addig nem kezd el beszélni, mert abból sok minden nem fog eljutni hozzám. Pár perc múlva térek vissza, mostmár fogkefe és hasonlók nélkül és lépek közelebb hozzá.* -Te is új vagy? Courtney vagyok. *Toldom hozzá a gyors bemutatkozást is, aztán lehuppanok az ágyamra és magam alá húzom a lábaimat törökülésbe, természetesen erőteljesen az arcára figyelve végig.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Aug. 09, 2013 4:24 pm

- Hé, hahó! *Szólalok meg bolgárul, hatalmas táskát húzva magam mögött, mellettem a macska daimónom könnyedén sétál. Hogy mennyire a nyakára aggatnék valamit hogy ő is szenvedjen! Hazamentem Magyarországra egy kicsit, az otthoni ismerősökhöz, családomhoz, nyaralgattam. A bőröm olyan barna, mintha heteket töltöttem volna napon, pedig csak az utóbbi napokban voltem egyszer-kétszer és ennyi. Jó gyorsan barnulok, annyi szent... Na de. Hogy miért is itt vagyok és nem a szobámban? Amikor beléptem a suliba egy évfolyamtársam szaladt oda hozzám kétségbeesve egy lapot lebegtetve, hogy véletlenül beköltözött a helyemre egy lány és 2-3 napot a vendégszobákban kellene töltenem. Ezen igazán nem akadok ki, de fogalmam sincs, hogy van e itt valaki, vagy három napot totál magányosan töltök e el ebben a szobában. Ha nincs senki, akkor maximum lehjvom Nayelit és Valt beszélgetni. Bevonszolom a cuccomat, hogy bent jobban körbenézzek. Egy pántos póló, egy háromnegyedes farmer és egy magastalpú cipő van rajtam, a hajam kiengedve, szög egyenesen, nem volt erőm begöndöríteni, a fejemen egy napszemcsi, kicsit úgy érzem magam ezzel a táskával, mintha túrista lennék. Pedig biztosan jó helyen járok...* - Ühm... valaki?

Tárgy: Re: Vendégszobák Kedd Júl. 23, 2013 8:18 pm

*Majd valahogy megpróbálom, csak mindig olyan nehéz volt, mert folyton az járt az eszemben, ha nem vele voltam, hogy nincs-e szüksége valamire, nincs-e szüksége rám, és hogy vele kéne lennem, a helyett, hogy másokkal vagyok. Pár pillanatig csak állunk az ölelésben együtt, majd végül elengedem és az ágyamhoz lépdelek, hogy átöltözzem. Hamar kész vagyok és igazából elég fáradt is, a többit majd reggel elrendezzük. Még oldalt pillantok, amikor beszél, és amíg öltözik, hogy lássam a száját.* -Tudom, persze... *Egyetértek vele, mindkettőnknek bele kell rázódni, csak nekem egy kicsit más ez, majd rajta leszek. A plafonra pillantok, miután elköszönt és magamra húzom a takarót.* -Jó éjszakát Haven! Ha valaki kell sikíts! *Teszem még hozzá viccelődve, hiszen úgysem hallanám meg, de már rég túlléptem azon, hogy a hátrányomat ne kezeljem úgy, mintha nem létezne, inkább szórakozzam rajta.*

Vendég

*Azért az elején tuti, hogy eléggé szükségem lesz rá, de előbb vagy utóbb úgyis rúgdosni fogom képletesen, hogy ugyan barátkozzon már másokkal is. Én mindig sok emberrel találkozom, hiszen érdekel a történetük, és kell az inspiráció az írásaimhoz. Az ölelésnél elmosolyodok, és kicsit még ott tartom mielőtt elengedném, majd leülök az ágyra.* - Rendben, köszi. *Persze, hogy értem, hogy direkt a közelebbi ágyat adta, amikor lehetett volna fordítva is. Aztán még mindig csak rólam beszél, mire kicsit megcsóválom a fejem.* - Mind a kettőnknek ugyanúgy bele kell rázódni. Ez mégiscsak új hely, minden embernek furcsa elsőre. *Hangsúlyozom, hogy nem csak a szemem miatt mondtam a dolgot. A pizsamámat azért elég könnyen megtalálom, és kicsit hosszabb idő alatt ugyan, mint az átlagember, de átöltözök. Majd holnap reggel zuhanyozok, mára már épp elég minden történt.* - Jó éjszakát. *Köszönök el tőle mára, majd elhelyezkedem az ágyon, és hamarosan alszom is, ha Courtney nem beszél tovább. Most még nehéz beszélgetni, hiszen egész idáig együtt voltunk, nem nagyon van új téma.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Kedd Júl. 23, 2013 8:03 pm

*Talán... talán képes leszek majd elszakadni idővel, vagy ha ő kéri. Nem tudom még, hogy mit tartogat a jövő, az biztos, hogy az elején ugyanúgy sokat leszek vele, ugyanúgy sokat fogok figyelni rá, mint eddig. Javasolom, hogy nézze meg a fürdőt, amíg én kipakolok, de végül nemet mondd rá. Belé karolok, aztán hirtelen ölelem meg, mielőtt megmutatom neki, hogy hol van az ágy. Nem mondok semmit sem hozzá, és végül el is engedem.* -Ez lesz a tiéd, az enyém mögötted van pont, kb. 3 lépés távolságban. És balra van a fürdőszoba, épp az ágyad végében nyílik az ajtó, könnyű elérned, ha éjszaka szükséged lenne rá. *Persze, hogy direkt azt az ágyat választottam neki, amivel könnyebb lesz az élete.* -Igen, szerintem is. Körül tudunk nézni és mindenbe belerázódsz majd mire elkezdődik az iskola. Addig megnézzük hol vannak a tantermek, és a fontosabb helyek. *Bólintok egyetértően, majd elnyomok egy feltörni akaró ásítást, miközben már elő is kapom a pizsimet a táska tetejéről. Felülre tettem, ami fontos, és nála is, hogy könnyebb legyen. Gyorsan átöltözöm és egy kicsit elnyúlok az ágyon egy halk sóhajjal.*

Vendég

*Persze abban is bízok, hogy ha már itt vagyunk, valamennyire lesz saját élete is. Nagyon értékelem, hogy segít, és ennyi mindent előre vesz miattam, de... mégsem jó, hogy ennyire csak rám koncentrál. Abszolút elfelejt élni mellettem, vagy nem is tudom. A hangján azért hallom valamennyire, hogy mosolyog, szerencsére már hozzászoktam hogy tudok érzelmeket kiolvasni a szavakból.* - Egy éjszakát kibír mindenki. *Vonom meg a vállam, ennyin csak nem fognak velünk hisztizni. Újak vagyunk, senki nem várt lent, csak nem aludhatunk a folyosón. Azért jó lett volna emberekkel találkozni, de az ráér még holnap is, úgyis hosszú volt az út.* - Hagyd csak, úgysem maradunk itt sokáig. *Rázom meg a fejem.* - Mutatsz egy szabad ágyat inkább? *Ha odavezet egyhez, leteszem a cuccom, és elkezdek kotorászni a bőröndömben az ágyon ülve.* - Azért jó, hogy már nyáron itt vagyunk, legalább lesz időnk feltérképezni a terepet mire elkezdődik az iskola.

Tárgy: Re: Vendégszobák Kedd Júl. 23, 2013 7:25 pm

*Na igen, egy kicsit tartok az itt léttől, hiszen igazán nehezen találom meg másokkal a közös hangot. Nem azért, mert ne lennék jó "hallgatóság", de nehéz velem beszélgetni, ha a másiknak arra kell koncentrálnia, hogy lássam a száját, és persze végképp nehéz, ha hirtelen felpattanok és faképnél hagyom, ha rájövök, hogy valamit meg kell tennem Havennek. Eddig évek óta minden félretettem érte, és nem gondok rá, hogy ez itt majd változni fog, hiszen nekem ez a dolgom és kész.* -Igaz, nála minden jobb lesz. *Ejtek meg egy apró mosolyt, amit persze nem lát, de végül megtaláljuk a szobát, és tartom az ajtót, amíg bejön ő is.* -Fogalmam sincs, de nem hiszem, hogy gond, ha mi egyelőre közösen foglalunk le egyet, és majd holnap keresek valakit, aki segít nekünk. *Gyorsan körbenézek, van itt négy ágy, nekünk elég kettő, és még ki sem kell pakolni, ha amúgy is átmegyünk máshova, maximum az alap dolgokat, mint pizsi, papucs, fogkefe és társaik.* -Ülj le jó, én addig előpakolok, vagy térképezd fel addig a fürdőszobát, kiteszem a csap jobb oldalára a poharadat és a fogkefédet, meg kipakolom az ágyra a törölköződet és a ruhádat, aztán a holnapi ruhát bekészítem a szekrénybe.

Vendég

*Igazából hajlamos vagyok eléggé keveset agyalni a dolgokon, és inkább csak alkalmazkodni, mikor már itt vannak... már ami engem illett. Courtneyval kapcsolatban valahogy jóval többet aggódom. Mikor apát említi, kicsit elmosolyodom, majd bólintok.* - Az ő társaságánál minden szobatárs csak jobb lehet, hidd el. Tuti, hogy te is jól ki fogsz jönni a lányokkal. *Azért megfordul a fejemben, hogy mi lesz, ha nem fogadják majd el, hiszen mindenhol vannak olyanok, akik... Alig van valakije, nagyon sokáig csak én voltam, itt meg nem ismer senkit. Követem a hangja és a lépései alapján, majd hallom, hogy megáll, és kinyit egy ajtót. Elengedem a bőröndöt és végigfuttatom a kezem a falon, hogy megtaláljam a nyílást, majd belépek a csomaggal együtt, és a bottal tapogatózom körbe, nehogy nekimenjek valaminek. Épp nincs bent senki, az már kintről is feltűnt volna.* - Gondolod, hogy itt együtt vannak a fiúk és a lányok?

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Jún. 28, 2013 6:54 pm

*Csak sóhajtok lassan, ő tudja, hogy mit szeretne, nem beszélhetem rá, hogy a dolgait egy pszichológussal tisztázza, bár úgy hallottam, hogy Jaden nagyon megértő és vesébe lát, de tényleg az ő dolga. Persze, hogy többet számít nekem, mint egy vadidegen ez nem is lehet kérdés, de ugyanúgy fontos, mint a barátaim, de akkor sem hagytam volna ott mást sem, mást is ugyanúgy megmentek, mert... ez a dolgom. Kicsit megköszörülöm a torkom és automatikusan másfelé nézek, amikor kiengedi azt a felső pár gombot. Akárhogy is nézzük, tényleg véla, aki bármelyik pasit képes lenne itt megbabonázni, főleg ha még akarná is.* -Akkor menj el hozzájuk. Nagyon nehezen viselték, amikor... *Én azóta nem beszéltem velük, talán egy idő után már nem hibáztattak egy kölyköt, aki igazából nem tett semmi rosszat, de én akkor sem tudtam a szemükbe nézni. Pedig jó fél év múlva elhívott Elena anyukája ebédre, amikor otthon voltam a nyáron, de nem mentem el, azt mondtam, hogy apámnak kell segítenem. Nem ment.* -Miért lennél láb alatt? Szerintem ez egyáltalán nem lenne így. *Bizonygatom, de úgy látom, hogy még nagyon nem tudja, mi is legyen, amit meg tudok érteni. A kérdése kicsit meglep és el is gondolkodom rajta. Tényleg nem tudom, hiszen attól még ott vannak bennem a képek, hogy mi történt.* -Nem tudom... tényleg nem ismerem ezeket a válaszokat. Könnyebb lenne, ha meg tudnám mondani mi lesz egy hét, egy hónap, fél év múlva, de fogalmam sincs. Azt hiszem az idő majd segít... meglátjuk. *Megeresztek egy félmosolyt, de már tényleg indulni készülök.* -Látogasd meg a szüleidet Elena, aztán gyere vissza és... majd kiderül mi lesz. *Aprót biccentek és mostmár tényleg távozom. Szeretném, ha tudnánk újra együtt nevetni, de úgy látom benne már sok a komolyság, és sajnos bennem is sok lett a keserűség, a fájdalom, de azért... próbálkozni kell.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Jún. 28, 2013 6:40 pm

Nem, akkor sem hiszem, hogy szükségem lenne arra, hogy megosszam a gondolataimat egy olyannal, aki igazából ebből él. *Húzom el a számat, amelyen most rózsaszín szájfény csillog. Mindig komolyan elegáns voltam, ez sosem változott. A komolyság sosem jelentette azt, hogy nem lennék nőies, vagy szexi, csak a magam módján tettem azt. Nem akarom kiforgatni a szavait, mégis jobban esett volna, ha kiemeli, engem fontosabbnak tartott megmenteni. Nem mint a barátait, de sokkal inkább, mint egy idegent. Ezt végül kimondja, így halványan elmosolyodom. Tényleg csak halványan, ez melengeti a lelkemet, valami még megmaradt belőlem neki. Az emlékem egy szilánkja ott élt benne. Ariana tényleg elment, őt már nem lehet visszahozni amennyire én tudom, de talán így kellett lennie, hogy én élhessek. Na nem mintha át akarnám venni a helyét, mert erősen kétséges, hogy lehetünk-e még barátok, több pedig igazából fel sem merülhet, mert már nem hinném, hogy tudnék érte úgy rajongani, mint egykor. Kigombolom a kosztümöm felső két gombját, mert itt a vendégszobákban fülledt a levegő, a hajam pedig túl vékony szálú, ahogyan az arcomhoz tapad, nem akarnék megsülni.* Akkor is jó lenne tudni, hogy mit szólnának. Elfogadnának-e a lányuknak, vagy csak egy furcsa, másik világbeli tükörképnek hinnének. Tudnom kell. *Beszívom az ajkamat, és mérlegelem az ajánlatát.* Itt maradni, és tanulni? A tanulás sosem volt ellenemre, tudod rendkívül élvezem a rejtélyek feldolgozását, ahogy látom ebből van itt bőven. De nem akarok itt láb alatt lenni. *Karbafonom a kezemet, ez csak pótcselekvés, nem elutasítás.* Nem tudom Kyle, én is annyira szeretném, de valamiért rossz érzéssel is tölt el. Nem mindenki kap második esélyt, de tudnánk együtt nevetni azok után, ami történt? *Kérdezek most én rá, a hangsúlyomat egyértelműen felviszem, jelezve, hogy érdekel, amit mondd. Hogy azért számít nekem.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Jún. 28, 2013 6:21 pm

*Igazából régen nem is nagyon néztem, hogy véla, pedig kicsiként is nagyon édes volt, de én nem vagyok egy korán érő típus. Most pedig túl sok még bennem a fájdalom, a veszteség miatti gond, a sok kérdés, hogy erre tudjak koncentrálni. Tényleg nem tudom, hogy kit lássak benne, hiszen ismertem, de most ez a lány nem az, akit ismertem, egész más, ő sem tudja, hogy pontosan ki.* -Én nem ilyesmire értem, csak nyugodt beszélgetésre. *Teszem még hozzá, de nem hiszem, hogy megtudnám győzni bármiről is, pedig tényleg úgy gondolom, hogy néha egy idegennek könnyebb elmondani a dolgokat mint annak, akit egyébként ismerünk, vagy ismertünk valaha. Aztán persze megint kicsit a maga módján kiforgatja a szavaimat, amire elhúzom a szám. Baj az, hogy mást is megmentettem volna? Természetes, hogy őt is, de ha Rosetta lett volna ott, vagy akár csak egy idegen lány, akkor sem hagytam volna és mindent megteszek, hogy megvédjem.* -Ez nem azt jelenti Elena... fontosabb vagy, mint egy idegen, de nem hagytam volna ott mást sem meghalni. *Fájdalmasan rándul meg az arcom, hiszen csak azért is igyekszik kiforgatni a mondandómat, ami azért határozottan rosszul esik. Arianáról beszélek kicsit, bár sejtem, hogy nem érdekli igazán a dolog, sőt ahogy nézem, amint hallgat és gondolkodik, félek, hogy kifejezetten rossz dolgok járnak a fejében. Végül azt említi, hogy jobb lenne, ha elmenne.* -Én örülök, hogy élsz, nem kell elmenned. Jó itt, az iskola... tanulhatsz és megpróbálhatjuk újra megismerni egymást, vagy nem is tudom. *Nem lenne egyszerű, hiszen mások a barátaim már, de miért ne léphetne ő is közéjük? Nem akarom azt látni benne, ami évekkel ezelőtt annyira fájt, hogy elveszítettem, ha nem hozná fel, akkor egyszerűen csak örülnék, hogy mégis itt van. Ő volt az, aki csúnya dolgokat vágott a fejemhez.* -De, ha ezt szeretnéd, akkor elmegyek... de gondold át... kérlek. *Sóhajtok egyet, majd lenyomom a kilincset és mostmár tényleg távozom is tőle. Nem akarom sem zavarni, sem feltartani, nekik kell eldönteni, hogy mit szeretne.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Pént. Jún. 28, 2013 6:08 pm

*Én már kiskoromban is komoly voltam, tetszett nagyon Kyle, de olyan fenségesnek találtam, hogy úgy véltem, csak akkor lehetek hozzá méltó, ha együtt repülök vele. Ezért is másztam utána, ezért érdekelt minden, ami az angyalságával kapcsolatos. Én igazából ember vagyok, mert sosem akartam élni a külsőm adta lehetsőgekkel, szárnyam és egyéb extra tulajdonságom pedig nincsen. Én vagyok az a szép lány, aki az eszével próbált érvényesülni. Most nem is tudom, hogy mit érezzek iránta, ugyanis közben én is felnőttem, ő is megemberesedett, de nekem nem volt senkim, abban a másik világban is tartózkodtam minden testi dologtól, nem bonyolódtam bele maximum némi ártatlan flörtbe. Kyle igen édes, így külsőleg, jellemre pedig megmaradt annak a hősies, társaságközpontú bátor angyalnak, aki mindig is volt. De túl sok idő telt el, túl mély dolgok történtek, amelyek mindkettőnk lelkén visszavonhatatlan nyomokat hagytak. Most is dilemmázik, hogy vajon kit lásson bennem, az ártatlanul rajongó kislányt, vagy a felnőtt nekromanta nőt. Én magam sem tudom, hogy melyik vagyok, talán egyszerre mindkettő, és a pillanatnyi szeszélyemtől függ, hogy melyikbe tudom beleélni magamat.* Nekem nem kell olyan jellegű segítség. Én is medimágusi iskolákat végeztem, ismerem a mágiát. Kissé más, mint amit itt tanultatok, de épeszű vagyok, ne aggódj miattam. *Legyintek végül, nem tartom fontosnak, hogy most elkezdjek egy pszihológushoz járni. A gondjaim az enyémek, nem tartoznak másra.* Bárkiért? Akkor nem is jelentek többet számodra, mint bárki. Csak egy név vagyok a megmentésre szorulók listáján. *Foglalom össze, és bólintok, hát akkor ennyi volt. A nagy hősnek megvan a baráti köre, amibe én nem férek bele. Tiszta sor. Végighallgatom azokat, amiket Arianáról mondd, vele élte azt az életet, amit velem kellett volna. Valami volt közöttük, amely már nem teljesedhet be, ráadásul a szőkeség vérfarkasként halt meg. Ez hívják úgy, hogy a sors fintora. Mint amikor a profi tolvaj minden csapdát kikerül, hatástalanít, és végül egy apró mérgezett tű öli meg. Habár amennyire hallottam, Jason ezüstkardja nem éppen apró tű. Miközben beszél, alig észrevehetően ámulok el széttárt szárnyain, azért ez még mindig lenyűgöz. Végül visszatér Ariana történetéhez, ami azért annyira nem izgat. Sajnálom, de nem ismertem.* Komolyan goldoltam, hogy köszönöm. Talán a legjobb az lenne, ha el is válnánk, én pedig megkeresném a szüleimet, hátha legalább ők örülnének annak, hogy élek, és neked nem kell látnod a kudarcodat. *Fűzöm össze végül a szavaimat, és felszegett állal biccentek, hogy távozhat.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Csüt. Jún. 27, 2013 7:34 am

*Azóta gyötrődöm a halálán, hogy elment, lassan hét éve, és a fájdalom nem múlik, csak néha kis időre csillapodik. Azt hiszem vannak dolgok az életben, amiken soha sem lehet túllépni, csak egy időre eltemetni, hogy aztán majd újra felszínre törjön és brutális erővel csapjon le. Nem csoda, ha mindig is bizonytalan alkat voltam, ha valahogy soha sem jöttek össze a dolgok, hiszen azt hiszem én magam is akadályoztam őket. Ha akartam volna, észrevehettem volna Rosetta hogyan néz rám, ha akartam volna léphettem volna Chris felé, ha akartam volna engedhettem volna Janna ostromainak és persze ki tudja mi lett volna Arianával, ha hamarabb nyílok meg felé. De nekem egyszerűbb volt az, hogy Nicolasszal vagyok jóban, hogy csak neki tárom fel a lelkem, mert tudom, hogy ő mindenképpen csak egy barát, és soha sem lesz több, ami nekem sokáig elég is volt. Nem tudom, hogy most is elég-e még, hogy csak barátaim vannak, kezd a bennem tátongó hiány és üresség egyre erősebb lenni. Hallgatom a szavait az ajtóban állva, a kezem a kilincsre szorul, küzdök az ellen, hogy lenyomjam és inkább távozzak, hogy ellökjem magam a földtől és addig szálljak odafent, amíg annyira ki nem fulladok, hogy már csak arra legyen erőm, hogy bezuhanjak az ágyba és a fáradtság álmatlan alvást hozzon el.* -Sajnálom, de talán megpróbálhatod idővel szétválasztani, vagy valaki segíthet. Van az iskolában egy fickó, afféle pszichológus, akivel beszélgetni lehet. Talán előnyt is kovácsolhatsz a két életből, dupla tudás és tapasztalat. *Mondom csendesen. Nem tudom, hogy nem fog-e kiakadni, ha egy orvoshoz próbálom meg elküldeni, de valaki csak kell, aki segít neki és én nem tudok, nem tudom hogyan tehetném és nem is hagyná. A bántó, kemény szavak hallatán megint az ajtó felé fordulok, vívódva, hogy maradjak-e még egyáltalán, hogy van-e értelme. Tudom, hogy nagyon nehéz lehetett neki, hogy Jason bántotta, kínozta. Gyűlölöm azt az embert, örülök neki, hogy újra vége lett, és remélem soha többé nem kerül elő újra. Mit tett sokakkal itt, és odaát is? Velejéig romlott és gonosz. Fájdalmas mosoly jelenik meg az arcomon, amit nem láthat, hiszen háttal állok neki, amikor burkoltam megköszöni. Csak megrázom a fejem.* -Bárkiért megtettem volna. *Mondom aztán felé fordulva, de érte főleg, hiszen mardos a bűntudat és ez se sokat enyhített rajta. Enyhülnek kicsit a szavai, én pedig elengedem végül a kilincset, de az ajtónál maradok. Megfordulok, a szárnyaimat kicsit szétnyitom, hogy a fának dőlhessek kényelmesen. Nem kell már erre a mozdulatra figyelnem, teljesen automatikusan jön. Amikor megszólal szinte megjelenik a szemem előtt Ariana képe.* -Ő egy... kedves és figyelmes lány volt, szinte mindenkivel jóban. Attól... attól félt, hogy megtört benne valami, sokáig volt rab egy sötét börtönben. Rettegett, hogy túléli azokat, akiket szeret, erre ő halt meg ilyen hamar. *Ökölbe szorul a kezem, Jason egy újabb áldozata, bár nem tudom pontosan, mi történt, hiszen Rosettával nem beszéltem azóta, és Jackkel nem vagyok olyan viszonyban, de érzem, szinte biztos vagyok benne, hogy az a szemét ölte meg.* -Sok mindent mondtam el neki, amit senki másnak... talán már kicsit közelebb is állt hozzám, mint egy barát. *Bököm ki végül. Összeszorul a szívem, fájó seb tátong rajta, egy újabb a többi mellett. Vajon meddig lehet bírni ezt, mennyi fájdalmat bír el a lélek?*

Tárgy: Re: Vendégszobák Csüt. Jún. 27, 2013 7:12 am

*Ő ki tudja mennyi ideje gyötrődik a halálomon, mert látom rajta a kínlódást, nekem viszont most hirtelen kell szembesülnöm mindennel. Fellélegezhetnék, hogy kaptam egy új esélyt, mégis ezt nem tudom most felfogni ép ésszel. Talán üvöltöznöm kéne, vagy a hajamat tépni, az arcomat marcangolni, de erre nem vagyok képes. Maradok hideg, és csak mélyen forrongó, cinikus, és remélem, hogy túl leszek rajta. És hogy az angyallal mit kezdek azt meg nem tudom. Senkinek nem jó így, mégis látom rajta, hogy úgy érzi, csak a tőrt forgatom a lelkében. Sosem fogom tudni elfelejteni az érzést, ahogyan meghaltam. Minden nap azóta, hogy felébredek, úgy kelek fel sikoltva, mint aki éppen a víz alól bukkan fel, hosszú fuldoklás után.* Úgy érzem magam mint egy őrült. Mint akinek két ember emléke él az elméjében. Emlékszem arra, ami veled volt, és arra is, ami utána. Nem tudom igazán elkülöníteni. *Sóhajtok fel, és erős a késztetés, hogy tördeljem az ujjamat, de az nem én lennék, maradok magabiztos, és kemény. Már nem az a kislány vagyok, aki egy angyal után mászna. Bár csak illúzió volt, hogy orvosszakértő lettem, de mégis, ilyen lett a jellemem, határozott, vezető, aki briliáns logikával bír. Talán itt is tudom majd kamatoztatni. Az ágyon ülök, és a hátát nézem, látom a rezdüléseiben, hogy vívódik, maradjon-e. Már nem vagyunk barátok, ha rám nézne, csak a fájdalmát erősíteném. Pedig az engem is utolért, még a halálon felül is. Túl okos voltam, és Nolan, a társam volt az a gyilkos, akit már hónapok óta üldöztünk, és mindenkit egymás ellen játszott ki. Én bolond végül szembesítettem a bűneivel, anélkül, hogy erősítést hívtam volna, azt hittem, hogy végre meggyón mindent, ehelyett az életemre tört. Ha nincsen Kyle... Mivel úgysem lát, nyelek egyet.* Még meg sem köszöntem. *Most sem mondom ki, mert tudom, hogy hős lovagként úgyis hárítaná, hogy nincsen rá szükség.* Félreértesz. Nem szokásom szenvedést okozni. Majd túl leszek rajta, ahogyan te is. Élek, neked köszönhetően. *Végül megfordul, és a lányról kezd el beszélni* Ha gondolod, mesélj róla.

Tárgy: Re: Vendégszobák Szer. Jún. 26, 2013 8:07 pm

*Szenvedek... persze, hogy szenvedek. Ő csak most tudta ezt meg, én viszont hét éve ezzel élek együtt, hét éve szenvedek, ha nem is mutattam már jó ideje, hét éve mar a bűntudat, és teszem fel magamnak időről-időre újra és újra, mi lett volna ha... A jeges szavak úgy döfnek belém, mintha újra és újra hegyes tőrt mélyesztene a szívembe.* -Tudom... tudom, hogy nehéz, én évek óta ezzel kelek és fekszem. *Suttogom magam elé. Olyan ez, mint egy múltbéli szellem, ami nem hagy megszökni, ami nem hagy tovább lépni és nem engedte azt sem, hogy elfelejtsem. A mai napig is, bár már nem minden éjszaka, de időnként ébredtem izzadtságban feküdve, az ágy támláját szorítva átélve megint azt a pár percet. Újra hallom néha a sikolyát, a csontok reccsenését, ahogy a vér szétárad az apám által tökéletesre nyírt pázsiton...* -Az is a részed, ami ott történt veled, az is az életed. *Teszem azért hozzá, és már mennék, amikor megjegyzi, hogy nem muszáj. Maradjak? Vállaljam önként a fájdalmat? A kezem a kilincsen pihen, de végül megfordulok. A kérdésére fájdalmasan rándul meg az arcom, és egyelőre még nem fordulok meg, az ajtót nézem, a kezem a kilincset szorosan markolja, lassan fehéredni kezdenek az ujjaim.* -Igen, meghalt. Arianának hívták és a barátom volt. *Talán... talán több is lehetett volna, hiszen az utóbbi időben egészen közel kerültünk egymáshoz. Nem érzem a hangjából az együttérzést, mintha egy rossz színész próbálná eljátszani, hogy érzi a fájdalmamat. Nem hibáztathatom érte, szörnyű dolgokon ment át, aztán szörnyű dolog derült ki az eddigi életéről. A következő szavaira megfordulok kicsit, a kezem szorítása is enged a kilincsen, és kicsit meg is döbbenek.* -Direkt... direkt csinálod? *Elkínzott képpel nézek rá, mintha csak egy szimpla érdeklődő kérdést tett volna fel, közben pedig a szavai szúrnak, mint a tüske.* -Örülök, hogy ha olyasmit csinálsz, amit élvezel. *Nyögöm ki végül. Nem zavar a nekromágia, a legjobb barátom egy vámpír, sötét varázslatok ismerője, aki épp igyekszem kiverni a fejemből, Chris, nekromanta. Nem ítélek senkit sem a mágiája alapján.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Szer. Jún. 26, 2013 7:56 pm

*A fény most nem tér vissza, talán ez lesz a nyitja, hogy minél többet kellene evilágiakkal lennem. Mondjuk ha ezt tudom, akkor majdnem egy hete kiszököm, és már rég túllettem volna mindenen. Felsóhajtok, ennyi logikám persze nem volt. Látom a gyötrödését, éppen felidézheti magában, amit velem tett, pedig én voltam a hibás. Túlságosan vonzott az, ami ő volt, egy angyali teremtmény. Én pedig fiatal butácska lányként rajongtam érte. Enyhítek a jeges tekintetből, élet költözik most bele. Nem szándékozom senkit kínozni, úgy látom már megbűnhödött érte.* Elhiszem. Mégsem várhatod, hogy nekem egyszerű átlépnem rajta, hogy minden amit az elmúlt években hittem, csak egy álom volt. Amit dolgoztam, a munkám, mind csak kitaláció, ki tudja már mióta. *Recsegem most nagyon is indulatosan, hiszen idegesít a dolog, csak mert ők ebben a világba zűrökbe keveredtek, mások itták meg a levét. Mégis... ha nem alakul így, én sem lennék most életben.* Nem kell menned, csak ha nagyon akarsz. De azért ne mondd, hogy én üldöztelek el. *Mondom még utána, és érdeklődően várok.* Az a lány... meghalt ugye? A szőke. *Utalok Arianára, majd kissé érzelemmentes hangon teszem hozzá, így nem hiteles, de mindegy* Nagyon sajnálom. A barátod volt, nemigaz? *Nem teszek semmi olyat, amitől meg tudnám vigasztalni, nekem az nem is menne. Talán jobb, ha másról beszélek.* Tudat alatt annyira küzdöttem ellened, hogy úgy hozta a sors, a druidaságod ellentétét művelem. Nem a holtkeltést, de majdnem. Mit szólsz? *Kérdezem finoman, és kiváncsian várom a válaszát. Talán már most besokall, és elmegy, meglátjuk!*

Tárgy: Re: Vendégszobák Szer. Jún. 26, 2013 7:45 pm

*Engem nem zavar a fénye, de persze megértem, hogy neki ez mennyire kellemetlen lehet, hiszen kiemeli a tömegből, mások közül és képtelen elvegyülni ebben az új világban, amit nem igazán ismer. Látom, hogy mennyire szúrósan néz, én pedig egyre pocsékabbul érzem magam. Még a végén oda jutok, hogy jobb volt az utazás és a bezártság, mint hogy most itt vagyunk, de ilyen szavakat kapok, Ariana meghalt... A kérdésre hirtelen ér, én pedig megpróbálok valamit kinyögni. Emlékszik arra, ami történt, pedig én... túl fiatal voltam. Nem én akartam, hogy folyton utánam másszon a tetőre, pedig apa mindig szólt, hogy nem szabadna, hogy ne hagyjam, de Elena erősködött, hogy nem fog megcsúszni a cserépen és nem lesz semmi baj, én pedig hittem neki. Aztán, amikor megcsúszott... újra a fejembe tolulnak az emlékek, amitől ha lehet még rosszabbul érzem magam. Rászorul a kezem a szék támlájára, szinte érzem az ujjaim között az ő kezét, ahogy egyre jobban csúszik, ahogy kétségbeesett tekintettel néz rám, hiszen több, mint két emelet magasságban voltunk. Én tartottam, amíg csak tudtam, de fiatal voltam és a szárnyam nem bírta volna el kettőnk súlyát, hiába próbálok meg repülni, hogy úgy tartsam meg. Lezuhantunk volna mind a ketten és én... én gyáva voltam.* -Túl fiatal voltam Elena és még túl gyenge. Mindent megtettem, amit lehetett... mindent. *Nyögöm elhalóan. Felpillantok rá, hiszen végre leült, de az a kemény és hideg tekintet. Úgy érzem magam, mint akinek egy jeges kéz erősen szorongatja a szívét, és képtelen vagyok megmoccanni, főleg amikor kimondja, hogy megöltem.* -Azt hiszem hiba volt ide jönnöm... *Állok fel, és tolom el magamtól a széket. Felemelem és visszacsúsztatom a helyére.* -Ha ez számít, sajnálom... az egészet. *Préselem ki magamból. A kezem már újra a kilincsen, nem gondoltam, hogy ilyen gyors lesz ez a látogatás. Évekbe telt mire teljesen fel tudtam dolgozni, ami gyerekként történt, és jól gondolja Nicolas, egészen más lennék most, ha Elena nem hal meg, nem lennék ennyire önbizalom hiányos. És most ez a pár perc, csak még inkább a szakadék szélére sodor.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Szer. Jún. 26, 2013 7:36 pm

*Nem halvány fénnyel vibrálok, ha csak így lenne, azért kimentem volna innen. Nagyon is vakító az a pulzálás, amely körülvesz, amely néha abbamarad, aztán kezdődik előlről. A másik világban ez nem volt, de itt változatlanul. Talán nehéz alkalmazkodnom, és valahogy ez az erő jelzi, hogy nem ide tartozom. Pedig ez a valódi helyem, így csak reménykedem, hogy elmúlik. Ő is nagyon komoly, akárcsak én, mégis úgy érzem, hogy amit én teszek, az nagyon is jogos. Lehajtja a fejét, és a földre bámul. Benntartom a levegőt, nekem kéne elnézést kérnem? Miért is? Jó, eljött, de most mit vár tőlem? Nem értem. Ha ez enyhíti a szakadékot, leülök hát én is, az ágyamra. Keresztbeteszem a lábamat, és átkulcsolom a térdemet.* Miért jöttél? *Szerencsére gyorsan rá is tér a tárgyra, erre már megrándul az ajkam, ahogyan a homlokomat ráncolom.* alig valamire. Kicsik voltunk, gyakran együtt. A végére is emlékszem. Bíztam benned, ami hatalmas hiba volt. Részemről. Többet aztán nem repülök. *Jegyzem meg epésen. Oldalra döntöm a fejemet, és végre most kicsit apad a fénysugár, legalábbis most nem látom a karom körül. Végre, a saját szemem világát is elveszítem, ha még sokág így marad.* Miért haragudnék? Az ottani úgy láttam, hogy meg fog semmisülni. És különben is rám találtál. Megmentettél. Nem mintha ez... enyhítené, hogy megöltél előtte. *Kekeckedően mondom ezeket a szavakat, de én magam sem tudom, hogy mit keresek itt, hogy mit kéne tennem. Ami volt, az már régen elmúlt, aki itt ül velem szemben, az már egy ismeretlen, nem jelent nekem semmit. Hidegen meredek rá.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Szer. Jún. 26, 2013 7:24 pm

*Pedig nagyon is tartok tőle, vagyis nem tőle, hanem a helyzettől, hogy mit mondjak neki, vagy épp mit ne, hogy az egész helyzetet hogyan kezeljem, hogy ő hogyan kezeli... túl sok a kérdés, közben pedig egy nagyon közeli barátot is elveszítettem, szóval határozottan nem vagyok a legjobb állapotban semmilyen tekintetben sem. Belépdelek, amikor szól, hogy szabad. Erősen szorítom a kilincset, mintha csak abba próbálnék kapaszkodni, ami butaság, hiszen pillanatok múlva úgy is el kell engednem, amikor becsukom magam mögött az ajtót. Amikor belépek látom hogy halovány fénnyel vibrál a körvonala, nem tudom miért lehet, talán mert a másik világból került ide? De nem tehettem mást... nem hagyhattam, hogy ott haljon meg, ahogy meghalt előtte Evander újra, és Casimiro ottani megtestesülése, és ki tudja, Areddel mi történt.* -Szervusz Elena! *Biccentek egy aprót a magam visszafogott módján. Egy széket húzok magam elé, amit megfordítok és lovaglóülésben foglalok rajta helyet, hogy a szárnyaim kényelmesen lehullhassanak a földig és ne zavarjon a háttámla. Állva marad, az arcán semmit nem látok, csak komoly tekintetet, a kérdése pedig... mit mondhatnék rá? Lehajtom a fejem és némán a padlót kezdem el bámulni a szék előtt, nem tudok teljes értékben rá nézni.* -Mire emlékszel... az itteni életedből? *Azt hiszem most jobb, ha a földet nézem, főleg mert az itteni világban ő véla, és az a szép csáberő ott van benne, mégha nem is használja ki, automatikusan hat és kész. Csodaszép, annak ellenére, hogy túl komolyan néz rám.* -Haragszol, hogy elhoztalak? *Bukik ki aztán belőlem. Tudni akarom, hogy rosszul kell-e e miatt éreznem magam. Bőven elég az a súly, amit lassan hét éve cipelek a szívemen, hogy végülis miattam halt meg.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Szer. Jún. 26, 2013 7:11 pm

*Nem kell tőlem tartania, inkább én érzem magam kellemetlenül a rám váró találkozástól, nincsen igazán kedvem hozzá. A vendégszobák egyikében lakom, még nem szívesen osztoznék senkivel. A napjaimat gondolkozással töltöm, és egész egyszerűen nincsen más választásom, mint várni. Amikor kopogtatást hallok, akkor biztos vagyok benne, hogy az angyal lesz az. Ki más akarna éppen az én vendégszobámba belépni? Még feltűzöm a hajamat, mielőtt szólnék, hogy szabad. Fel is csendül a hangom, és karbafont kézzel várom meg, hogy belépjen. És tényleg ő az. Végülis megmentett abból a világból, amely mint kiderült, csak egy álca volt számomra, egy másodlagos, éteri sík, ahova száműzve lettem, lettünk, mint oly sokan ebből a világból. Mégis, ennek a félállapotnak köszönhetem, hogy egyátalán élek. Hiszen meghaltam. Ez olyan, mint egy deus ex machina. Isteni beavatkozás. Ha nem lennék ateiste, tényleg az égieknek tudnám be, de bizonyos, hogy Kyle sem egy mindenhatótól származik, hanem az angyali sík egyik törvénytelen gyermeke. Aki láthatja, hogy körvonalam arany fénnyel vibrál. Olyan szinten, hogy azóta aludni sem tudtam. Napok óta. Ide kéretem az ételt, italt, mert nem akarok kérdéseket, így nem hagyom el a szobát.* Kyle. Szia. *Közlöm tömören, és intek az egyik ágyra, vagy székre. Én állva maradok, és mosolytalanul meredek rá.* Nos?