Fogadó

- Igen igen.. eltaláltad.. Az a pincérnő nagyon tetszett nekem. És egész szépen mosolygott rám. Szerintem jó vagyok nála. * Mosolygok, majd Sophie megemlíti, hogy kint eléggé esik az eső.*
- Nálam nincs esernyő, de pálca az van, úgyhogy megúszhatjuk szárazon a dolgot, de én még maradnék egy darabig. Egy két körre, de most valami jobb fajta italt rendelnék. * Mondtam, és meg sem vártam a reakcióját máris intettem a pincérnek. Aki közel sem volt olyan csinos mint a jeniliában, sőt.. a kelések eléggé elcsúfították a ronda orrát, szóval esztétikailag zavarta a látókörömet. Ellenben az egyik részeg pasas rácsapott a fenekére.. Hogy mik vannak? A hölgy az asztalomra tett két pohár valamit. Azt kértem, hogy lepjen meg valami erőssel, úgyhogy belekortyoltam.*
- Ejj, hát ez nem semmi. * Tömény vodka volt, ha jól sejtem. Már nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy hamar legurult, ahogy a másik pohár is egy kettőre kiürült én pedig egyre jobban éreztem magam. A világot szebbnek láttam ebben a szédületben.*
- Ha gondolod indulhatunk, hazakísérlek, aztán nálad megszárítkozunk. * Vetettem fel az ötletet, és büszke voltam magamra, hogy a szórendet értelmesen megalkottam.*

* Mélyet sóhajtok. Igazából sosem kedveltem a más fajú lényeket. Vámpírok, vérfarkasok.. természet ellenesnek tartom őket. Bár akad köztük egy két barátságos is, de az bizonyára nem az előbbi kettő. Szerencsére még nem volt velük dolgom, pedig bajkeverőnek gondoltam magam. Ha mással nem is akkor az emberekkel elég nehezen tudom megtalálni a közös hangot. Sophie kivétel ez alól, ami engem is meglep. Sophie aggódón megfogja a kezem én pedig incselkedve rámosolygok.*
- Gondolat olvasó vagy édesem? * Kérdezek vissza, mert tényleg nem tudtam aludni, de fáradt az nem vagyok, és egyelőre minden rendben, ha jól sejtem. Előrébb dőlök, közelebb kerülve hozzá.*
- Nem, tényleg nem tudtam aludni.. és tudod kire gondoltam? * Teszem fel a költőit. Sophie engem keresett.. jól ismer ezek szerint, egyből tudta, hogy a fogadóban megtalál majd. Inni azonban nincs kedve.. pedig milyen jó móka lett volna. Kissé biggyesztek, amikor megemlíti, hogy rám férne egy kis nyugalom. Ha nem gondolkodnék, rávágnám, hogy hát nyugtasson le, ehelyett inkább csak elvigyorodom.*
- Ugyan miért kéne? Nyugtalannak tűnök? * lehet, hogy van benne valami. Elvégre két pohár legurult abból a rossz fajtájú sörből. ha másra nem is, arra legalább jó volt az a tapasztalat, hogy legközelebb ne ezt a helyet válasszam.*

* Gyenge mesének tűnik, amit Steven mesélt Sophienek. Lehet, hogy igaz, de szerintem csak kibúvókat keres és jobb magyarázatot nem tudott kitalálni.*
- Chh.. Vámpírok mi? * Kérkedve pillantok vissza rá, miután felszisszenek. Jól láthatja, hogy engem nem győzött meg, de mindegy is. Rég volt, elmúlt. Ha igaz akkor azonban elég szomorú történet, és tudván máshogy állnék Stevenhez. Kíváncsian hallgatom Sophie lefegyverzési kombóját, úgy gondolom, hogy csak viccelődik, ezért mosolygok rajta. Lehet, hogy mégis el kéne hinnem neki? A közönyre csak bólintok, ebben van valami igazság és ezt én is megtapasztaltam már. Mintha én mondtam volna, magamra ismerek a szavaiból. Közben más helyre telepedtünk, mert az asztalunknál nem volt szék, és amúgy is eléggé szem előtt voltunk az unatkozó részeg disznóknak. Kabátomat éppen a háttámlára terítem amikor Sophie megkérdi, hogy miért vagyok itt a fogadóban.*
- Azt mondták, hogy itt a legjobb a búzasör... de átvertek.. mindegy is. Éppen menni készültem, amikor te is befutottál. Kellemes meglepetés volt. * Kacsintok egyet, olyan Lincolnosan.*
- Na és te? Iszunk valamit? * Kérdem és a választól függően intek a pincérnek.*

* Elhittem neki amit mond, végül is őszintén hangzottak és nem lenne okom kételkedni, elvégre végig a szemembe nézett, ezzel nyomatékosítva igazát. Éreztem én, mintha vibrálna köztük a levegő, de lehet, hogy ezt csak Steven részéről. Mélyet sóhajtottam.*
- Bolond egy fickó, ha csak úgy eltűnt. Legalább volt rá jó magyarázata? * Kérdeztem fejcsóválva. Végül is.. Az ő akkori bolondságáért most én vagyok a szerencsés. Bizonyára megbánta már. Ezen gondolkodva megvontam a vállam.*
- Megjárja? No és hogyan fenyít a kisasszony? Mesélje el kérem, mert nem tudom elképzelni, pedig én aztán vizuális típus vagyok. * Mosolygok vissza rá. Átkarolja a nyakamat én pedig egyik kezemmel közelebb vonom magamhoz a derekánál. Szabad kezemmel megérintem az állát. No ezzel már felkelthettük a szájtáti tömeg figyelmét, mert a borostás ázott kutya huhogni kezdett. Megfogtam Sophie kezét és egy viszonylag körbe kerített asztalt találtam az egyik sarokban nekünk.*

* Kapcsolatokban igazából én sem volnék valami jártas, de eddig talán mindent jól csináltam. Nem zavar a körülöttünk lévő tömeg, ők úgy si el vannak foglalva mással. Azzal például, hogy a hordó fenekére nézzenek. Amúgy meg mindig megérzem, ha valaki engem néz. Az ember általában észreveszi az ilyet. Rákérdeztem aztán a Stevennel való kapcsolatára, és mintha csak összebeszéltek volna. Ugyan azt mondta ő is, hogy rövid volt az egész. 15 évesen pedig még elég fiatal is, akkor olyan nagyon mély kapcsolatuk nem lehetett. Azon meg, hogy behúzott neki egyet, muszáj volt röhögnöm.*
- És legalább nagyobb kárt tettél benne, mint a serpenyővel? * Kérdeztem kérkedve. Jól emlékszem, hogy egy nagyobb serpenyővel próbálta megregulázni Stevet, de ez rosszul sült el. Még csak meg sem szédült.. ellenben született egy használhatatlan tepsi. Ezt talán soha nem fogom elfelejteni, pedig én ekkor éppen a földön feküdtem, fájó törött bordával és vérző szájjal, de akkor is röhögtem.*
- Ez igen jó, mert én is. * Eddig ezt még nem mondtam, talán meglepi, hogy most először hallhatja tőlem. Egyelőre nem érzem, hogy a szónak súlya lenne, de csak azért mert én mondom. Elmosolyodom és megszüntetve a köztünk lévő távolságot könnyedén közelebb hajolok, hogy elérjem.*

* Ohhó, olyan könnyű átverni. Nagyon élvezem. Imádom amikor így néz. Egyáltalán nem haragszom rá igazából. Szeretem, hogy ilyen naiv. Azért az nem egészen igaz, hogy ne éreznék sértettséget, úgyhogy próbálok komoly arcot vágni.*
- Hááát először is azért mert nem szeretem, ha egyedül járkálsz. * Félretűrve a haját a nyakánál ajkaimat a fehér bőrre tapasztom, aztán kicsit hátrébb húzódok, hogy megnézhessem magamnak az arcát.*
- Másrészről pedig. * Itt végre sikerül ténylegesen savanyú ábrázatra váltanom.*
- Beszélgettem Stevennel rólatok. * Mondom komoran, kíváncsi vagyok vajon mit szól hozzá. Végül is látott minket együtt, de a részleteket még nem tárgyaltuk ki, pedig engem érdekelnek. A szakadt banda összetört egy széket, aztán a vijjogás és kéjes röhögések után, az utolsó széket is kihúzták mely lábtámaszként szolgált. Gondoltam utánuk kiáltok, hogy ma szerencséjük van, de Sophie jobban érdekelt pillanatnyilag mindennél.*
- Mondta, hogy... együtt voltatok, de azt nem mondta el, hogy miért lett vége. * Sandán pillantottam rá. Nem akartam zavarba hozni a kérdéssel, egyszerűen csak furdalja az oldalamat a kíváncsiság. utálok a múlton rágódni, de tudatlanságot még jobban utálom.*

* Ázott kutya szagú rossz arcú férfiak serege halad el mellettem és összetolnak maguknak három asztalt. Csúnyán fintorgok az egyikre, aki kérés nélkül elhúzta az asztalomtól az egyik széket. Eljátszom a gondolattal, hogy kicsit visszaélek a varázslói képességeimmel. Megtapogattam a kabáton keresztül a pálcámat és valami gonosz csínyen agyaltam, amikor átkarolt valaki. Jó illata volt. Ismerős.. de még mennyire. Elmosolyodtam. Megfordultam. Sophie látványa kedvező hatással volt a közérzetemre, egykettőre elfelejtettem már a távolabb ülő ázott brigantikot. Csupán a csípős alkohol szaguk nem engedte teljesen elterelni róluk a figyelmet. Végigpillantottam rajta. Haja nedvesen tapadt fehér arcára.*
- Üdv néked is, szépségem. * Villantok egy mosolyt és felállok a székről, hogy az asztalra ülvén szembeforduljak vele. Egyik lábamat lazán megtámasztom a szék szélénél és közelebb vonom magamhoz Sophiet.*
- Haragszom rád. * Itt végigsimítok az arcán. Bizonyára nem fogja érteni, hogy miért mondom ezt, de hagyom hadd találgasson. A kezemet továbbra sem húzom el. Később úgy is elmagyarázom neki miért haragszom rá, de egyelőre kíváncsi vagyok a reakciójára. Persze azzal, hogy az arcát simítom és egészen közel hajolok hozzá nem éppen enged arra következtetni, hogy oly nagyon haragudnék, de a fenébe is. A gyereknek is előbb kell kibontania a karácsonyi ajándékot. Erős késztetés. Rámosolygok.*

* A tegnapi napon gondolkodom. Azon, amiket Steven mondott nekem. Egy fa asztalnál ülök és a fejemet támasztom. Magam elé meredve beletúrok hollófekete sörényembe és kifújom a levegőt. Rájöttem, hogy sokkal többet is megtudhattam volna, ha Sophie kicsit később jelent volna meg. Lehet, hogy majd még felkeresem ez ügyben. Gondolatok összegabalyodott fonalaival szenvedek és már a második pohár búzasört gurítom le. Ma este a fogadóban szállok meg, otthon mindig valamiféle mentális blokk kerít hatalmába és ilyenkor nem nagyon tudok normálisan gondolkodni. Jó kifogás. Elvigyorodom és kiiszom a maradékot a korsóból.*