Ölyv Háló

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 8:50 pm

-Azon leszek, és annyit elárulhatok, hogy elég fényesen csillog. *Persze, hogy arany, ha lehet akkor akár még platina is, első felett, szóval határozottan ő a top, nagyon magasan verve mindenkit, főleg ahogy ma kitett magáért mindent beleadva. Tényleg kissé félreértem a felvetését, de aztán kissé ráncolom a homlokom, amikor bővebben kifejti, hogy mire gondol. Aztán csak megrázom erőteljesen a fejem.*
-Azt nem... önként nem. Túl akarom élni a saját erőmből és ha akarnának, hidd el, hogy vámpírként is megtalálnák a módját, hogy eltegyenek láb alól. *Talán erősebb lennék, de friss vámpírként irányíthatatlanabb is és szükségem van a megfontoltságra és, hogy normálisan működjön az agyam. Nem akarom, hogy bármiféle vastag ködöt borítson a gondolataimra, mint mondjuk ha valaki vérezni kezd.*
-Nem ellened szól tudod, engem nem zavar, hogy te az vagy, de nem hiszem, hogy ez most igazán segítene. *És igaza van, mosolyogva figyelem, ahogy beszél. Még soha nem néztem így senkire, soha nem volt az, hogy egyszerűen csak azt akartam, hogy lássam, és nem számított semmi más, és most mégis ez történt.*
-Úgy fest, hogy a sors, vagy valaki máshogy gondolta ezt, de nem bánom. *Kiskölyök korom óta nem kötődtem igazán senkihez, azóta, hogy a szüleim meghaltak és az már jó rég volt. Most pedig határozottan kötődöm hozzá... és ez egy kicsit talán meg is rémít, hiszen, akik fontosak voltak, elvesztek. Mi van, ha összebalhézunk, vagy ha baj történik vele, vagy... fogalmam sincs. Azt hogy tudnám elviselni? Évek, sok év kellett mire képes lettem megint arra, hogy valakit fontosnak érezzek, nem tudom, hogy hogyan viselném el, ha ez újra megszűnne. Elidőzöm egy pillanatra az arcán, amikor beharapja az alsó ajkát, nem hiába mondják, hogy ez egy rendkívül szexi gesztus.*
-Hát akkor ez már eldőlt, majd alszom a vonaton, meg a repülőn, úgyis hosszú lesz az út. Van még abból a borból? *Pillantok oldalra. Akár még egy reggeli gyors levezető menet is beleférhet, most egyszerűen inkább csak itt feküdnék vele, figyelném a mozdulatait, hogy megjegyezzek mindent, hogy az orromban ott maradjon az illata még jó sokáig. Csak csendben beszélgetni, esetleg kicsit szunnyadni, vagy megnézni együtt a napfelkeltét... a lényeg az együtt.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 8:31 pm

*A srác kijavítja magát, amire széles, lágy mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Amikor... Ez tetszik. ÉS szavadon foglak, kíváncsi vagyok, milyen színű medál az enyém. *vigyorodom el lelkesen, mint egy kislány. Tényleg optimistának kell lennünk és bíznunk kell abban, hogy Solomon épségben visszatér remélem előbb, mint utóbb. Valójában nem is igazán fogtam fel ennek az egésznek a súlyát, mert ha pontosan tudnám, hogy mire is vállakozik a fiú, akkor tuti, hogy nem hagynm egyedül elmenni. Semmi közöm a caládjához és az életéhez, de azt hiszem, hogy tényleg elég nagy butaság egyedül belevágnia ebbe. De hát mégis csak egy Nezabaros diákról van szó, és valljuk be, hogy a mi iskolánk kalsszisokkal magasabb szinten áll bármely más mágusképzőnél. Talán a mágus egyetemek vehetnék fel velünk a versenyt, de abból meg nem sok van. Minden esetre az tuti, hogy lesz bennem egy ksi félsz, és talán egy kis gyomorgörcsöm is (lehetséges?), amíg nem fogom tudni, hogy Solomon visszatér épségben és egészségesen. Egy apró megjegyzést teszek, hogy a halál nem feltétlen a vég, de a fiú kicsit félre érti.*
- Arra gondoltam, hogy lehet ez egy megoldás is, hogy túléld a dolgot... *suttogom halkan a szavakat. Persze senkinek nem kívánnám ezt a fajta életet, de ha ez kell ahhoz, hogy ne holtan, hanem "élve" láthassam viszont a fiút, akkor bizony lehet, hogy ragaszkodnék hozzá. Persze senkije nem vagyok, hogy eldöntsem helyette a dolgokat, de szeretném, hogyha tudná, hogy van megoldás a halálra. Nem a legjobb, de van... Végül is felhozom a témát, ami már egy ideje motoszkál a fejemben, és örülök, hogy Sol egészen jól fogadta a dolgokat. Lágyan megcsókolja a kezemet, én pedig csillogó szemekkel nézek rá.*
- Igen... Azt hiszem tényleg ez történt. Pedig... *halkan kuncogni kezdek.*
- ... megbeszéltük, hogy csak úgy elszórakoztatjuk egymást. De... Én szeretek veled lenni. Csak úgy. *vonom meg lágyan a vállamat és szgyenlősen mosolyogva bújok közelebb Solomonhoz. A vallomását vágyakozva hallgatom és elmosolyodom. Öröm ezt hallani és baromira jól esik, hogy végre van valaki, aki magamért szeret úgy, hogy tudja is, hogy mi vagyok.*
- Nem... Ez nem vámpír bájolás. *mosolyodom el és lágyan beharapoom az ajkamat. Nagyon jól esnek a szavai és legszívesebbebn felugranék, és ujjonganék, de gyanítom, hogy az nem lenne hölgyhöz méltó viselkedés.*
- Tudod, hogy Téged soha nem bájolnálak el. *susogom a szavakat, miközben lágyan végigsimítok a fiú arcán.*
- Itt maradok. *válaszolok mosolyogva.*
- Úgy terveztem, hogy reggelig veled leszek, úgyhogy... *vonom meg a vállamat. Ettem, mielőtt jöttem Solomonhoz, úgyhogy most egészen jól elvagyok vér nélkül is. Persze a furcsa, kaparó éhség mindig ott van bennem, de ez a rengeteg erőteljes érzelem mellett ez most elveszik.*
- Minden percet ki akarok használni, amíg még itt vagy!

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 8:17 pm

*Azt hiszem határozottan jól érzem magam, olyan kényelmes, meghitt és megnyugtató most így feküdni, összebújni és egyszerűen csak egymást simogatva pihenni. Egészen el is terelődnek a gondolataim, pedig akárhogy is nézzük holnap mennem kell. Egy részem maradna, de tudom hogy felemésztene az egész, ha mégsem tenném meg, amit kell. Sajnos, egyszerűen muszáj és kész.*
-Ha... amikor visszajöttem megmondom, hogy pontosan hányadik vagy a dobogón. *Mosolyodom el, miután gyorsan kijavítottam magam. Legyünk optimisták igaz? Akkor is, ha eléggé lehetetlenül küldetésre vállalkozom és persze egyedül, ami lehet hogy baromi nagy hülyeség a részemről, de az tuti, hogy ebbe nem rángatnék bele még véletlenül sem senkit. A kuncogásra automatikusan abba az irányba pillantok, ahol a daimon húzódott meg. Igazából már nem zavara a jelenléte, pedig az elején azért furcsa volt. Sejtem, hogy időnként van néhány apróbb szóváltás közöttük, gondolatban, amiket én nem hallok, de az ő dolguk, nem szokásom ilyesmire rákérdezni. A válaszára csak lágyan simítom végig az arcát, egy kósza tincset söpörve ki a szeme elől.*
-Így nem, de kétlem, hogy ott az lenne a céljuk, hogy erősebb és gyorsabb legyek... *Na igen, nem tartom valószínűnek, hogy vámpírrá tennének, hiszen ha egyszer galibát okozok, akkor tuti, hogy örökre el akarnak tenni majd láb alól. Aztán csak megrázom a fejem és még szorosabban magamhoz húzom, átölelve.*
-Annyira felhevítettél, hogy most még egy zsák jégkocka sem zavarna, kellemesen hűvös a bőröd. *Lehet, hogy egy idő után már kellemetlenné válna, de most még egyáltalán nem, sőt határozottan jól esik, és az a fontos, hogy megölelhessen, hogy érezzem a bőrét az enyémen. Csekély ár mindezért az, hogy egy kis hűvösséget kibírjak. Lassan kimondom, ami nagyon bizergál odabent, nem akarom hogy mással legyen. Zavarna, iszonyatosan, sőt talán... talán még fájna is.*
-Együtt? Azt hiszem Mila már egy ideje együtt vagyunk, csak nem mondtuk ki. Néha a tettek sokkal többet érnek, néhány szónál. *Magamhoz húzom a kezét, amivel simogat és lágy csókot lehelek rá. Igen, azt hiszem tényleg így van, már egy ideje egy pár vagyunk, csak nem igazán mondtuk ezt ki, hiszen azt a lányt is visszautasítottam, pedig ha akarom, lazán megdönthettem volna. Egyszerűen... nem akartam.*
-Tudod már jó ideje... nem érdekel senki más. Ha látok egy dögös csajt... a te arcod, a te meztelen tested tolakszik a gondolataimba, és nem nagyon hagyja, hogy másra fókuszáljak. Remélem ez nem valami vámpír bájolás! *Jelenik meg egy széles mosoly az arcomon. Azt azért nem hiszem, ennyire nem erős, hogy ha nem vagyok vele, akkor is ennyire magához kötne. Egyszerűen csak megkedveltem, szeretek vele lenni, a szex sem volt soha ennyire jó senkivel. Halkan sóhajtok, amikor válaszol végül, és mosolyra húzódik a szám a csók alatt.*
-Én is várnék rád... akármennyit. *Na jó, talán akármennyit nem, de azt hiszem elég sokat.* -Itt maradsz velem éjszaka? Nem kell... enned? *Nem feltétlenül belőlem, bár az sem zavar, csak ha el kell mennie, remélem visszatér. Minden percet ki akarok használni, amíg még itt vagyok.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 8:00 pm

*Az estét valóban kitöltöm, és nagyon jól szórakozunk, így nem csoda, hogy utána már csak pihegünk és fetrengünk az ágyon egymás mellett. Lágyan simogatom a fiú mellkasát, ő pedig lágyan cirógatja a hátamat, amitől kicsit ki is ráz a hideg.*
- A top háromba? *húzom fel a szemöldököm kicsit pajkosan mosolyogva, és egy puszit nyomok a fiú mellkasára.*
- Ennek igazán örülök. *mosolyodom el, mint egy kis lány, és hogyha ülnék, akkor biztos, hogy büszkén kihúznám magam.*
~Úgy vigyorogsz, mint egy jól lakott óvodás.~*hallom Miroslav hangját a fejemben, amire csak halkan elkuncogom magam, de nem reagálok rá. Most még Sol-lal akarok foglalkozni, nem a lélekmásommal. Ő még maradjon nyugton egy kicsit... A jó kedvem azonban hamar elsuhan, ahogy konstatálom, hogy miért is volt ez az egész. Hogy miért is kényeztettem ennyire ezt a srácot, és hogy ez az utolsó esténk együtt. Mielőtt... Mielőtt elutazik. Igen, ez a lényeg, mert hogy haza fog jönni és kész.*
- Hát... A halál nem mindennek a vége. *fintorodom el kicsit, és oldalra döntve a fejemet pislogok a fiúra. Mikor kijelenti, hogy haza jön, hozzám, valami furcsa melegség tölti el a szívemet. Lágyan, csillogó szemmel mosolygok a fiúra, és szoroan átölelve bújok hozzá.*
- Szólj, ha hideg vagyok. *súgom a fülébe a szavakat, jelezve, hogy nem akarom, hogy vacogjon, vagy ilyesmi, van a közeben takarodó. Minden esetre iszonyatosan jól esik a közelsége, és szinte belepréselem magamat a mellkasába. Olyan közel vagyok hozzá, amennyire csak lehet és mélyen szívom be az illatát, hallgatom szívének egyenletesen dobogását és habár a számban érzem a vérének ízét, most valami más elnyomja az éhséget. A rengeteg érzelem, amely megrohamoz. Soha nem éreztem még ennyi mindent egyszerre: féltést, aggodalmat, szeretetet, talán szerelmet, vágyat, boldogságot... És még sorolhatnám. Elönt az a furcsa érzés, hogy kipukkadok, hogyha még valamit kiváltana belőlem ez a fiú. Lassan felkönyököl, én pedig kíváncsian nézek rá. A kérdésére döbbenten pislogok rá, majd elmosolyodom.*
- Hát... *húzom végig pajkosan mosolyogva a mellkasán az egyik ujjamat.*
- Ez akkor azt jelentené, hogy együtt vagyunk, nem? *ejtem ki a szavakat, melyek furcsa szájízt hagynak a számban, és ott lebegnek közöttünk a levegőben. Kicsit félek, hogy mit is fog szólni ezekre a szavakra, hiszen... Lehet, hogy ő nem úgy gondolta ezeket, mint én?*
- Én örülnék neki... *suttogom és mélyen nézek a fiú szemébe, hogy lássa, komolyan gondolom a dolgot.*
- És ha megígéred, hogy visszatérsz, én is megígérem, hogy várni fogok rád! *hajolok közel hozzá, és az ajkaiba lehelem a szavakat, hogy aztán csókkal pecsételjem az ígéretemet. AZ ígéretünket.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 7:46 pm

*Nem is tudom, hogy mennyire tudnám ezt nyíltan kimondani. Talán még nem, de lehet, hogy mégis? Az biztos, hogy annak a lánynak nemet mondtam és igazából nem is nagyon vágytam senki másra, mióta visszajött végre abból a hosszú küldetésből, vagy miből. Valahogy tényleg nem érdekelt rajta kívül senki, pedig persze vannak dögös csajok a suliban, de... valahogy még sem. Furcsa és eléggé új ez nekem. Az viszont tuti, hogy kicsinálnám azt, aki rámászik, amíg nem vagyok itt, mert hát persze, hogy az a cél, hogy visszatérjek. Ha rajtam múlik legalábbis, akkor tuti, hogy visszatérek. De hamar kimos a fejemből mindenféle gondolatot és már kattan is a bilincs a kezemen, ő pedig olyan gyakorlottsággal igyekszik rávenni, hogy tényleg minden erőmmel azon legyek, hogy visszatérjek, ahogy még soha senki. Tényleg kínzás, hogy ennyire kihívós és dögös, a kezeim pedig nem szabadok, pedig nagyon szeretném érinteni, simogatni kényeztetni. Amikor végre eloldoz és felállok, nem is húzom az időt, hogy végre birtokba vegyem a száját, de engedek neki, amikor az ágyra fektet és minden érzéki kis játékát kiélvezem. Tényleg nagyon eltervezte ezt az estét és ez határozottan jól esik, legyezi a hiúságomat, hiszen csak nem tesz ki ennyire magáért bárkivel igaz? A jégkocka, a finom bor, amiből persze inni is kérek pár kortyot, a kendő, amit a szemem elé köt. Érzéki suttogások, mintha csak megváltozott volna a hangja, igazán profi módon játszik vele. Én pedig teljesen kikészülök tőle, jó értelemben persze és igen nehezen fogom vissza magam, hogy már félúton ne teperjem le. Sejtelmem sincs, hogy mennyi idő telt el, de abban biztos vagyok, hogy még soha nem volt ilyen estém és még soha nem éreztem az gyönyört ilyen szinten, és ilyen formában. Az utolsó cseppeket is lenyalom a leányzó ajkairól, amikor végre egyáltalán mozdítani tudom a testem, és kicsit felkönyökölni, hiszen totálisan kiütött. Lihegek, zihálok még mindig és biztosan kell majd pár perc, mire egyáltalán rá tudom szánni magam, hogy megmozduljak. Bár végülis minek? Nem nyit ránk senki, ruha nem kell, és így kényelmes.*
-Elég jól? Túlságosan elbíznád magad, ha őszintén válaszolnék erre a kérdésre, de annyit mondhatok, hogy... felkerültél a top háromba. *Nem, igazából torony magasan ver mindenkit, akivel eddig dolgom volt, ő van az első helyen, de kb. olyan magasságban a többiektől, mintha a Himaláját akarnánk egy kisebb dombocskával összehasonlítani. Kicsit magamhoz vonom és finoman cirógatni kezdem a hátát, amikor felnyüszít, mint valami kislány.*
-Tudom, én sem szívesen megyek, de nem tudnék nyugodni e nélkül, képtelen lennék. De na aggódj, már annyi mindenen mentem át, hogy ügyesen cselezem ki a halált. *Mosolyodom el. Tényleg nem adom könnyen a bőröm és persze, hogy vissza akarok jönni.*
-Haza... hozzád... *Haza. Igazából soha nem voltam otthon egészen kis korom óta, de talán nem feltétlenül egy hely adja az otthont, hanem azok, vagy az a valaki, aki ott van veled. Talán így tényleg otthonnak mondhatom ezt a helyet? Finoman viszonozom a csókot és kicsit magamhoz is szorítom. A szívem még mindig felettébb gyorsan ver, hiszen kell idő, mire a testem az előbbi heves mozgás után lenyugszik végre, aztán kicsit feljebb tornászom magam, és oldalt fordulva könyökölök fel.*
-Ha arra kérlek, megígéred, hogy nem lesz más? Senki, amíg távol vagyok? *Kérdem meg végül óvatosan. Tényleg nem szeretném, azt akarom, hogy ő is úgy gondolja, hogy az enyém, hogy én az övé vagyok és hogy ne legyen senki más.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 7:28 pm

*Solomon megjegyzéseire egy aprócska kis gondolat motoszkál a fejemben, hogy talán most, mielőtt elmegy tisztázhatnánk, hogy együtt vagyunk-e, vagy mi van, de eldugom a kérdést az agyam egy hátsó szegletében és elhatározom, hogy majd az este végén veszem elő újra a kérdést. Igen, szeretném,hogyha együtt lennénk, és jól eső borzongás fut végig a testemen, amikor Sol kijelenti, hogy megölné azt, aki rám mászik, amíg ő nincs itt. Pajkosan elmosolyodom, és a székhez hívom.*
- Hogy keményen? Ó, nem! A ma este az érzékiségé! * susogom a fiú fülébe, miközben bilincs kattan a kezére. Lassan elé sétálok, és az ölébe ülök, hogy simogassam, kényeztessem. Nem akarom sokáig kínozni, így szép lassan eloldozom, hogy az ágyra fektethessem. Néha egy-egy pillanatra kisiete a közös helyiségbe, és előkerül a hideg jégkocka, melyet ajkaimmal vezetek végig a fiú felhevült testén, előkerül egy üveg édes bor, melyet Solomon teste tesz még édesebbé, és egy lágy selyem szemkötő is, ami erősíti a fiú érzékeit. Lágyan simítom, harapdálom, csókolgatom a fiút és kényeztetem, iszen ez az este most csakis az övé. Csak rá koncentrálok, és remélem, hogy siker teljesen elvarázsolnom, hogy vissza akarjon jönni hozzám. A gyönyörök gyönyöét éljük át ketten ezen az éjszakán és tudom, érzem, hogy ő is ugyanúgy élvezi ezt az egész érzékiségi játékot, ahogy én. Ahogy az érzékeink kiélesednek, ahogy a gyönyör rázza a testünket, és ahogy egymást érezzük közel - olyan közel amennyire csak lehet - magunkhoz, hihetetlen élményt élünk át. Még nekem sem volt részem ilyesmiben, és bizony nagyon élvezem ezt az egészet! Kitettem magamért, így nem csoda, hogy jócskán éjfél után pihegve-lihegve fekszünk egymáson, és a fél üveg bort kortyolgatom, hogy csókkal juttassak Solomon ajkai mögé is a finom nedűből.*
- Tudod... Ilyet még soha nem csináltam senkivel, de... *húzom meg az üveget, miközben lágyan simogatom a fiú hasát az ujjaimmal.*
- ... azt hiszem, hogy elég jól elszórakoztunk, nemde? *suttogom vigyorogva a szavakat, és pajkosan mosolygok a fiúra. Végül a vigyor lehervad az arcomról és komolyan pillantok fel a fiúra.*
- Nem akarom, hogy elmenj... *nyüsszögök, mint egy akaratos kislány. Sóhajtok egyet, és megcsóválom a fejemet.*
- ... dee tudom, hogy neked ez mennyire fontos. Úgyhogy csak arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra! *könyökölök fel és nézek mélyen a fiú szép, kék szemébe.*
- Kérlek, gyere haza hozzám! *az arcom komoly, a hangom kérlelő. Majd hogy kicsit viccel üssem el az érzéki helyzetet:*
- És akkor csinálhatunk még ilyen éjszakákat! *suttogom mosolyogva a fiú ajkaiba, majd megcsókolom.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 10:43 am

*Igazság szerint egyébként sem vagyok az a túlaggódós fajta, nem hiába megyek néha fejjel a falnak, de az tény, hogy már napok óta túlságosan is egy dologra koncentrálok agyban és most jó lesz egy kicsit kikapcsolni, hiszen már minden meg van, összekészítve, eltervezve, már többet úgysem lehetne ezen csiszolni, akkor sem ha akarnék. És Mila már a megjelenésével is nagyon jó úton jár ahhoz, hogy kikapcsoljon.*
-Ha túlélem, és visszajövök és te közben mással... és megtudom, hogy ki az, tudod, hogy kitekerem a nyakát igaz? Kockáztatnád valakinek az életét csak azért, mert nem tudsz megálljt parancsolni magadnak? *Egy kicsit talán szúrósan nézek, mert igen, határozottan zavarna, ha azért mert pár hétre eltűnök hagyná, hogy valaki rámásszon. Igenis ki akarom sajátítani, eljutottam oda, hogy így van, és ez már-már még nekem is furcsa. Aztán kicsit enyhülök és leheletnyit elmosolyodom, aztán amikor finoman a fülembe harap fel is nevetek.*
-Lehet, hogy erősebb és gyorsabb vagy, de... ez ilyen kis harapástól nem ijedek meg, nem vagy te annyira félelmetes Mila. *Igazából tényleg nem félek tőle, nem is gondolom, hogy kellene. Persze ha akarna bármit megtehetne velem, de... valahogy nem hiszem, hogy bántana, ahogy ő is mondja megkedvelt. Lehuppanok a székbe, és talán még inkább izgató az egész helyzet, hogy nem tudom mi jár a fejében, pedig tudom, hogy tervez valamit, nagyon is határozottan tudja, hogy mit csinál.*
-Ha nem jövök vissza, akkor kétlem, hogy bármire is emlékezni fogok, vagy majd visszatérek kísérteni azokat a pasikat, akiket az ágyadba engedsz. *Vigyorodom el, de amikor megsemmisíti a pólómat, és végigkarmol egy pillanatra felszisszenek.*
-Szóval ma keményen nyomjuk? *Térek gyorsan magamhoz, de már kattan is a bilincs. Jó, hát azért így tényleg rendkívül kiszolgáltatott vagyok, na nem mintha egyébként nem tudna lazán elbánni velem. Nagyot nyelek, mert mostmár tényleg tuti, hogy eltervezte ezt a mai estét, én pedig mindig is szerettem irányítani, de ez most határozottan nem fog menni. Fészkelődöm kicsit, de hamar elém kerül és az ölembe ül. Hátravetem a fejem és halkan sóhajtva csukom le a szemem, engedve, hogy kényeztessen.*
-Azért ez... már-már kínzás, még csak hozzád se érhetek? *Nagyon jól érezheti, hogy pillanatok alatt beindulok. Nem kellett hozzá sok, ami érthető, hiszen már eddig is ingerelt a mozdulataival, a ruhájával, kész csoda, hogy eddig nem tepertem le az ágyra. Most meg már nem lesz lehetőségem.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Aug. 09, 2013 8:04 am

*Valóban vannak még ötletek, játékok a tarsolyomban és remélem, hogy Solomon ugyan úgy fogja élvezni, mint ahogy én szoktam. Az a célom, hogy a fiú most tényleg felejtse el egy kicsit az utazását, ne azon kattogjon, hogy mi lesz majd, hanem totálisan lazuljon el, és élvezze ki ezt az utolsó együtt töltött éjszakánkat, és csak rám koncentráljon. Látom csillogó szemében, hogy azért ezt kezdem elérni. És ezért baromira büszke vagyok magamra, hiszen mégiscsak érdeklem ezt a srácot, talán jobban is, mint egy "esti időtöltés". A pajkos megjegyzésre Solomon elneveti magát, és én is vele nevetek.*
- Most valami nyálasabbat vártál? *nézek mélyen, mosolyogva a fiú szemébe.*
- Nagyon hiányoznál és miközben mással vagyok, Rád gondolnék. *súgom a szavakat egy pajkos mosoly kíséretében, így Solomon elgondolkozhat azon, hogy most komolyan gondoltam-e ezeket a dolgokat, vagy csak azért mondtam, hogy előhozakodjak egy kis "nyálas" megjegyzéssel is. Természetesen előbbi az igaz, tényleg nagyon hiányozni fog majd a srác és nem ígérem, hogy addig nem leszek mással, de nem fogom keresni az alkalmakat. Sejtem, hogy a fiút is zavarná, hogyha visszajönne és beközölném, hogy nagyon vártam és hiányzott, e amúgy elszórakoztam mással. Neem, azt hiszem ez nem fog összejönni.*
- Akár félhetnél is? Ja, mert nem félsz tőlem? *vonom fel vigyorogva az egyik szemöldökömet.*
- Ezen sürgősen javítanunk kell. *suttogom a fülébe a szavakat és lágyan beleharapok a fülcimpájába. A hálás megjegyzésre én is elmosolyodom, és mélyen nézek a fiú szemébe, lágyan megsimítva az arcát.*
- Persze, hogy aggódom érted. Megkedveltelek... *jelentem ki és kicsit zavartan mosolyogva vonom meg a vállamat. Ha tudnék, akkor most biztos elpirulnék. Hamarosan a fiú már a széken ücsörög, és látom rajta, hogy ugyanolyan izgatott, mint én vagyok. Azzal a különbséggel, hogy én tudni fogom, hogy éppen mit fogok csinálni vele. Lágyan végigsimítok a testén és a fülébe suttogom a lágy, izgató szavakat.*
- Hát persze, hogy azt akarom. De ha nem is térsz vissza, legalább emlékezz rám! *súgom, és egy határozott mozdulattal tépem szét az ingét/pólóját, hogy enyhény végigkarmoljam a mellkasát a srácnak. Gyors mozdulattal szabadítom meg őt a pólójától, majd ismét visszatérve a székhez érezheti, hogy bilincs kattan a kezére.*
- O-ó! *suttogom a fülébe vigyorogva és beleharapok a fülcimpájába. Visszatérek elé, és beleülök az ölébe, határozottan csókolva simogatva mindenhol a fit, hogy kicsit felhevítse.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Csüt. Aug. 08, 2013 7:37 pm

*Hát ebben nem is kételkedem, eleve amilyen szerelésben jött, sejtem, hogy nem csak egy egyszerű kis beszélgetés, vagy akár egyszerű kis szex lesz ma terítéken. És habár még egy kicsit néha máshol járnak a gondolataim, de lassan minden egyes mozdulatával és mosolyával elpakolja azokat most egy rejtett szegletbe az agyamban, hogy tényleg csak rá fókuszáljak. A daimonra csak mosolygom, hiszen igen, nem gondoltam komolyan, hogy annyira imád, de az tuti, hogy már egy leheletnyit előre léptünk, nem utál... annyira, mint mondjuk pár hete, és ez már nagy dolog.*
-Megszoktál? Hát te aztán tudod, hogy mivel vegyél le a lábamról! *Nevetem el magam. Jó na nem várok komoly vallomást, és tudom, hogy csak viccel, de az is biztos, hogy nem is szeretném átengedni senki másnak, már az is halálosan zavart, hogy az alatt a két hónap alatt valakivel elfoglalta magát. Aztán hirtelen terem előttem, én pedig csak finoman elmosolyodom. Nem is akartam befejezni a mondatot, de attól még a tény, tény marad, bár látom rajta, hogy nem értékelné, ha otthagynám a fogam.*
-Még most is meglep, hogy akár még félhetnék is tőled. Az tuti, hogy nem akarom nálad kihúzni a gyufát... *Vigyorodom el, hiszen vámpír, erősebb, gyorsabb nálam, szóval igazán nem lenne hasznos dolog egy ilyen nőből egy féltékeny példány igaz?*
-De azért értékelem, hogy ennyire aggódsz értem. *Tűnik el a mosoly az arcomról, vagy inkább valamiféle visszafogottabb, szeretetteljesebb dologgá enyhül, hiszen komolyan mondom, tényleg örülök neki, hogy így aggódik. Aztán valahogy kibukik belőlem és megemlítem Illát. A válaszon pedig csak elmosolyodom újra, miután az utolsó papírokat is stócba pakoltam a karomban.*
-Hát akkor inkább tényleg nem, de mit vársz? Véla vagyok, gyakran rám mozdulnak a nők, de ügyesen tudom őket lekoptatni. *Rántom meg kicsit talán túlságosan is flegmán a vállam, de hát ebben nőttem fel, és tisztában vagyok azzal, hogy nézek ki és hogyan hatok a gyengébbik nemre, vagy épp azokra, akik a pasikhoz vonzódnak. Amikor lekerül végre róla a talár, mostmár rendesen végigmérem, és önkéntelenül beharapom az alsó ajkam. Azért határozottan dögös, hogy mit ne mondjak. Amikor pedig a székhez hív, hát nem kell kérlelnie, a stócot ledobom az asztalra és pillanatokon belül helyet foglalok. Megborzongok kicsit, és a szemem is lehunyom egy pillanatra.*
-Te nagyon azt akarod, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy visszatérjek igaz? *Költői kérdés, a tettei azt hiszem mindenre elmondják a választ.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Csüt. Aug. 08, 2013 7:25 pm

*Habár igen egyszerű a képlet, mégis remélem, hogy fantasztikus estének nézünk elébe, és emlékezetes lesz ez az egész Solomon számára. Van még néhány játék és meglepetés a tarsolyomba, szóval nem kell félni, nem egyszerű, unalmas szexre készültem. De ezt egyelőre még nem fedem el. Miroslav most egész normálisan viselkedik és gondolatban meg is dicsérem és megköszönöm neki, hogy most nem morog, nem vetett lenéző, undok pillantást Solomonra, meg semmi.*
- Még a végén... *nevetem el magam, mire Miroslav unottan horkant egyet és megcsóválja a fejét.*
- Igen. Biztos vagyok benne, hogy hiányoznál neki. *vigyorodom el, de végül ott hagyom a daimónomat a szoba sarkában. Most mással akarok foglalkozni, és az nem Miroslav.*
- Igen, tuti... *bólogatok határozottan, majdd egy lágy mosollyal hozzáteszem:*
- ... de Téged már megszoktalak. *harapom be pajkosan az ajkamat. Mikor megpuszilja az ujjamat, elvigyorodom, és elveszem onnan, hogy aztán körbenézzek a szobában. Természetesen arra célzok, hogy az ágy tele van minden félével és lehet, hogy kénytelenek leszünk a földön... Öhm... Beszélgetni. Ami hát engem nem zavarna, Sol-t lehet, hogy igen.*
- Psszt! *suhanok oda hihetetlen gyorsasággal és teszem a fiú ajkaira ismét az ujjamat. Mélyen a szemébe nézek és megcsóválom a fejemet.*
- Ezt nem is akarom hallani, úgyhogy ne fejezd be. *súgom a szavakat közel a fiú ajkaihoz.*
- Egy Nezás diákot nem olyan könnyű eltenni láb alól, nemde? *mosolyodom el, bár egy kis félelem megcsillan a szememben. Nem tudom miért, de nem akarom, hogy ennek az embernek valami baja essen.*
- Oh. *nem értem, hogy miét említi meg ezt az egészet, így értetlenül felvonom a szemöldökömet.*
- Nem mond meg, ki volt az, mert mire visszajössz, törött nyakkal, véresen fog fetrengeni Nellond egyik sikátorában. *mosolyodom el bájosan, szempillarezegtetve, boci szemekkel nézve a fiúra.*
- Ezek után vegyem le? *nevetek fel. Körbenézek a szobában, majd gyors mozdulattal suhanok oda a szék mögé, és lágyan lecsúsztatom magamról a talárt, így a sim,a fényes anyagot már nem fedi semmi.*
- GYere ide! *rázom meg enyhén a csípőm, és hívogatóan pillantok végig a fiún. Hogyha odasétál hozzám, akkor lágyan leültetem, és a háta mögött hajolok rá, végighúzva a kezemet a felsőjén, lágy szavakat suttogva a fülébe.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Csüt. Aug. 08, 2013 7:07 pm

*Azért ez tényleg egy egész jó utolsó estének ígérkezik és ha esetleg nem térek vissza egy darabban... hát szép emlékekkel fogok távozni szó se róla. Amikor a párduc elsétál mellettem, és lefekszik a földre elmosolyodom.*
-Határozottan érzem, hogy kedvel... még a végén hiányoznék neki. *Nevetek fel röviden, mert hát lássuk be, már megszoktam a rosszalló pillantásokat, és ahhoz képest ez már határozottan fejlődésnek mondható. Látom, hogy Mila is meglepődik kicsit a daimon reakcióján, én pedig egy nagy cuppanással viszonozom a csókot, és hát eszem ágában sem lenne nem utána menni a szobába. *
-Igyekszem majd, de tuti hamar találnál valami jó partit utánam is. Jó csaj vagy, nem jelentene ez gondot, bár persze értem én, hogy engem mennyire nehéz pótolni! *Vigyorodom el és puszilom meg az ujját, amikor az ajkaimhoz ér. Szexi vadmacska, nem csoda, hogy a daimonja is pont egy macska. Követem a tekintetét, eléggé szét van hányva minden annyi szent, szóval az ágyhoz lépdelek és összeszedem a papírokat, nagyjából rendszerben, egymásra, hiszen ezekre nagy szükségem lesz majd.*
-A nagy részét már elpakoltam, de túl sok minden nem kell, nem maradok sokáig. Vagy elintézem hamar, vagy... *Megrántom a vállam, egyértelmű a mondat vége, vagy végem lesz, mint a botnak, ahhoz meg nem kell túl sok cucc. A pakolás közben felpillantok, végigmérem megint a leányzót, aztán csak kibukik belőlem az apró megjegyzés.*
-Képzeld pár napja határozottan rám mozdult egy csaj a Nevadiában... és mikor veszed már le azt a talárt? *Felesleges itt bent, rendesen akarom látni azt a kis szexi rucit.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Csüt. Aug. 08, 2013 6:55 pm

*Hamarosan meghallom az ismerős léptekkel, és széles, titokzatos mosol varázsolok az arcomra, hogy mikor az ajtó kinyílik, mélyen, vágyakozóan nézhessek Solomon szemébe. A köszöntésére elnevetem magam, és mikor magához ölel, átkarolom a nyakát és határozottan, vágyakozva viszonzom a csókot. A biccentésre Miroslav is biccent, most már kezdi egészen megszokni a véla srác jelenlétét, habár nem mindig töltjük együtt az időt, elég sokat találkoztunk az utóbbi időben. Miroslav abszolút nem zavartatva magát lassan besétál a szobába, Solomon mellett.*
- Érezzétek jól magatokat, ne is foglalkozzatok velem. *szólal meg, és unottan lefekszik az ágy mellé és fejét a mancsaira támasztja, úgy néz fel ránk.*
- Hoppá... *suttogom vigyorogva, és egy újabb csókot lehelek Sol ajakira, majd megfogom a kezét és behúzom a szobájába, aminek az ajtaját szintén becsukom.*
- Egyik sem talált. Azt akarom, hogy visszagyere! *vigyorodom el pajkosan, majd kicsit szelídebben hozzáteszem:*
- Lehetőleg egy darabban. *mosolygok a fiúra, és egyik ujjammal végigsimítok az arcán, és megállapodok az ajkainál. Körbenézek a szobában és halkan hümmögök.*
- Ennyi cuccot viszel? Jól sejtettem, hogy holnap indulsz? *fordulok szembe a fiúval és kíváncsian nézek rá.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Csüt. Aug. 08, 2013 6:49 pm

*Nagyjából kész vagyok, a tervek meg vannak, a jegyeket előre megváltottam. Nem megyek mágikusan, az túlságosan felderíthető, túl sok mindent kell adminisztrálni és én nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy megyek. Inkább marad a vonat, aztán Szófiában repülőre ülök, majd a maradék útra bérelek egy kocsit. Csak semmi feltűnés lehetőség szerint. Az ágyam tele van pakolva, mellette egy hátizsák a legszükségesebb dolgokkal. Persze tértágítva, szóval azért elég sok minden helyet kapott benne, az ágyon pedig ki van terítve egy csomó papír, térképek, felvázolt útvonaltervek, és effélék. Akad néhány név is, leírások, amiket a neten találtam, szóval minden, ami fontos lehet. Még este átnézem a dolgokat, hogy holnap induljak. Nem akartam én elmenni Milához, ha akar benéz, ha úgy érzi, azt írta, hogy az utolsó estém az övé és tudja, hol talál, így hát... ha jön, hát örülni fogok. Amikor meghallom a kopogtatást várok pár pillanatot, de végül nem mozdul senki más, úgyhogy én lépdelek át a központi kis szobán, hogy ajtót nyissak. A gondterhelt kis gödröcskék hamar eltűnnek az arcomról és széles vigyor jelenik meg az arcomon, amikor meglátom a dögös cuccot, felette a talárral, ami ha lehet még dögösebbé teszi a rucit.*
-Hoppá! Most vagy nem reméled, hogy visszatérek, vagy azt akarod elérni, hogy ne menjek el? *Döntöm kicsit oldalra a fejem egy szórakozott mosollyal, de nem húzom az időt, előre nyúlok és a derekánál fogva magamhoz húzom, hogy egy erőteljes csókkal köszöntsem. A daimonnak is biccentek egyet röviden, a formaság kedvéért, aztán beengedem és behúzom mögötte az ajtót.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Csüt. Aug. 08, 2013 6:36 pm

*Láttam az üzenetet a falon, úgyhogy nem is gondolkoztam, hogy ma hol is aludjak. Tudom, hogy Solomon hamarosan útra kel, és mikor máskor menne, ha nem pénteken? Így hát gyors léptekkel haladok a szobája felé. Egy csinos fekete-piros fehérneműt vettem magamra, amit egy fekete talárral takartam el. Nem, nem fázom és nem, nincs is melegem. Miroslav is izgatottabb, mint máskor, és csendben követ.*
~Ki fog gúvadni a szeme.~*vigyorog Miroslav gondolatban, és az én arcomon is egy önelégült vigyor terül szét. Csinos smink, vörös rúzs, vastag, fekete szemek, és igazi dögös megjelenés. Felejthetetlenné akarom tenni Sol utolsó napját itt, hogy mindenképpen visszatérjen. És vissza is fog, ezt érzem. Határozottan kopogtatok az ajtaján, és lazán nekidőlve az ajtó félfának várom, hogy kinyissa. Remélem, hogy nem a másik szobában lévő fekete szárnyas fél-angyal nyitja ki az ajtót. Elég kínos lenne...*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 9:10 pm

*Hát persze, éppen ezek a sóhajok, amiktől még erősebben beindulok, csoda, ha képtelen vagyok visszafogni magam? Hiszen itt szuszog előttem, érzem, ahogy ő is kíván, de mégis visszafogja magát, visszatartja tőlem, és ez egyszerűen kiborító. Hülye elvek! Ezt a pár lépés is rendkívül nehezen teszem meg, amikor eltávolodom tőle, de tudom hogy muszáj ezt tennem. A tétova kézmozdulat láttán egy pillanatra megremegek, de végül megrázom a fejem, és begombolom a nadrágomat. "Nem lehet." Formálom némán a szavakat ajkaimmal, majd lendülök és eltűnök a szeme elől a sötét éjszakában. Nem tudom pontosan, hogy tényleg azt akarom, hogy elmenjen mire visszajövök, vagy ha teljesen lehiggadtam, ha nincs a közelemben egy ideig, akkor már bírni fogom mellett...
Több, mint óra telik el, amikor újra landolok az ablakban. Késő éjszaka van már, valamikor hajnali 1-2 körül járhatunk, nem lepődöm meg, hogy elaludt a fotelben. Én pedig teljesen átfagytam, nem vettem felsőt és hiába a mozgás, mégis hűvös az éjszakai levegő. A szám szinte már kék, de akkor is időre volt szükségem, hogy rendbe szedjem a gondolataimat. Szinte hangtalanul lépdelek végig mezítláb a szőnyegen, pár pillanatig csak nézem békésen alvó alakját. Mennyire nyugodt és törékeny... szinte már apró abban a nagy pólóban. Önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám, aztán szétnézek a szobában. Nem férünk el ketten plusz a szárnyaim egy kicsi egy személyes ágyon. Mázli, hogy nincs szobatársam. Pár pálcaintéssel tolok össze két ágyat, igyekszem nem zajt csapni, aztán a fürdőszoba felé lépdelek. Átveszem a nadrágom, az alsómat kapom fel, úgy azért jóval kényelmesebb. Megmosom kicsit az arcom, a bőröm még mindig jég hideg. Aztán közelebb lépdelek, most látom csak meg a füzetet a földön, leeshetett, amikor elszenderedett. Halkan emelem fel, és néhány óvatos lapozással veszem észre, hogy bizony csupa rólam készült kép van benne. Máig nem értem ezt az egészet. Leteszem az asztalra, becsukva, hogy ne gyűrődjön tovább a földön, majd finoman alá nyúlok. Felemelem a fotelből és az ágyra teszem át, betakarom, melléfekszem. Eligazítom a szárnyaimat, átölelem és magamra is húzok egy takarót. Jobb, ha kettő van, ha éjszaka valaki mocorog, akkor nem kell egyért megküzdeni. Oldalt fekszem, apró testét pedig egészen magamhoz húzom, apró csókot lehelek a nyakára, majd egy ideig még hallgatom szuszogását, míg végül én is elalszom.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 8:30 pm

* A törülköző a földre kerül, én pedig szembetalálom magam egy olyan dologgal, amihez eddig még soha nem volt szerencsém. A ruganyos bőrhöz préselődöm, érzem férfiasságát, és ha én is kimutathatnám így mit is érzek, hasonló képet kaphatna. Bár valószínűleg sóhajaim vannak olyan erőteljesek, hogy pontosan értse, mit is érzek jelen helyzetben. Mikor megpróbálok távol maradni tőle viszont nem teljesen úgy reagál ahogy vártam. Ellép előlem, és mikor a kettőnk közötti távolság túl nagy lesz hiányát kezdem érezni. Hiányzik nekem, ő, a teste, a lénye, egész valója. Nem is értem hogyan bírtam ki eddig… hogy lehettem meg eddig anélkül, hogy hozzámért volna. Ahogy távolodik, én úgy teszek felé egy-egy tétova mozdulatot. Szám széle megremeg, majd kezemet nyújtva felé már csak eltávolodó alakját szemlélhetem.
Csüggedten rogyom le az ágy melletti fotelre. Szobája éppen üres, így hát tanácstalanul szétnézek. Mit tegyek? Én nem akartam megbántani! És az egész olyan, mintha elhitettem volna valamit vele, és elhúztam volna egy mézesmadzagot. Pedig nem akartam… én csak… nem tudtam a helyzetet kezelni. Lassan elcsattogok a táskámért, ami nálam volt, majd kivéve belőle a szenet és a füzetemet rajzolni kezdek. A képen szépen lassan felsejlik csodás arca, vágytól fűtött tekintete.. én pedig álomba szenderülök. Nem akartam itt maradni… nem akartam kellemetlenséget okozni…egyszerűen csak.. szeretem.. *

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 8:11 pm

*A szavai igazából már alig jutnak el hozzám. Tudom, hogy mit szeretne, de valahogy a teste egészen más jeleket ad le nekem. Várni akar még, szeretne tisztán látni, sejtem, hogy többet akar, mint pár lopott óra velem a sötétben. Képes vagyok ezt is megadni neki? Végül szembeszálltam az apámmal, ezzel azt hiszem, nyíltan is felvállaltam, hogy kell nekem és fontossá vált. Képtelen vagyok betelni bőre zamatával, és ő nem ellenkezik, még nem. Engedi, hogy a nyelvem az övével táncoljon, puha ajkait érintsem, a nyakát súroljam végig, és a kezem is finoman simítson végig a hátán. Ő is kényeztet, a törölköző pedig egyszerűen lecsúszik rólam, amikor lépkedünk előre, hiszen nem volt annyira szorosan megkötve, hogy a végtelenségig tartson. Már épp beleakad az ujjam vékony kis bugyijának a pántjába, amikor hirtelen ellép tőlem. Zakatol a szívem, gyorsan lélegzem, de a szavai hallatán eloszlik a köd a szememről. Rá pillantok, megnézem magamnak még egyszer formás combjait... mennyire szívesen feszíteném szét őket, hogy végre az enyém lehessen! Lehunyom a szemem, a szám szinte remeg, iszonyatos vágyat érzek iránta, és tudom, hogy ha itt maradok, akkor képtelen leszek lehűteni magam. Nem fogok tudni hallgatni a szavaira, egyszerűen elveszem azt, ami jár. Megint ott állok előtte meztelenül, láthatja, hogy nyíltan lüktet bennem az erő, amivel magamévá tenném. Aztán hirtelen nyúlok a nadrágomért, ami még mindig ott van a földön, ahova előzőleg dobtam le. Az alsóm a fürdőben, azért most nem megyek be és az ingre sem szánok időt. Szinte fájdalmat érzek, amikor meredező férfiasságomat kénytelen vagyok bezárni a nadrágba, miközben óvatosan húzom fel a zippzárt. Az ablakhoz lépek, kitárom a szárnyaim, megrázom kicsit, amivel egy kis szelet kavarok a szobában. Elég szárazak már, hogy repülni tudjak. Hátrapillantok a vállam felett. Hideg lesz kint, tudom, de nem akarok most időt pazarolni az ing felvételére.* -Ha megszáradtak a ruháid öltözz fel... és menj. Túlságosan akarlak... *Teszem még hozzá suttogva. Ha most nem megyek el, akkor nem tudok eleget tenni a kérésének, hogy várna még. Ebben teljesen biztos vagyok. Aztán meztelen talpammal lépek fel a párkányra, majd a következő lépéssel már elrúgom magam. Néhány szárnycsapás és a jótékony éjszakai sötét el is takar. Hiába, hogy ilyenkor már kijárási tilalom van, az eget nem figyelik...*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 7:59 pm

- Fogalmam sincs… igazából szeretném a dolgokat…. *sóhajtom, miközben érzem, ahogy a nyakamat csókolja, és keze egyre több területet fedez fel belőlem.*
- ..elrendezni magamban.. * nyögöm ki nehezen és komolyan mondom, Évát tuti nem kísértette meg ennyire az a fránya kígyó mint engem Aidan. Veszélyes játékot játszunk, bár tudom kettőnk közül csak én sérülhetek. Mégis annyira édes a csókja, olyan finom az érintése, és én annyira vágyom rá! Már nagyon régóta vágyok rá!
Lassan ellépünk az ablaktól, próbálok szemkontaktust tartani, azonban ez onnantól kezdve nem működik, hogy az ajkamra hajol. Szája felfedező útra indul, először csak finoman, majd egyre hevesebben. Nyelvével bebocsátásért eseng én pedig nem állok az útjába, beengedem. Kezem eközben a csípőjére csúszik, ujjaim érintik a törülközőt és már-már izmos fenekét is. Már csak pár lépés kell ahhoz, hogy az ágyon landoljunk. Hangosan felnyögök, majd mikor magához húz és megérzem férfiasságát még inkább belekapaszkodom. Kezem a vállára téved, ujjaim pedig görcsösen marnak bele húsába, és egy pillanatra lepergetem magam előtt az egészet! Akarom hogy érintsen, hogy hozzám érjen olyan tájakon is, ahová még senki nem jutott el, csókját akarom érezni a bőrömön, azt szeretném hogy az egész testem lángoljon…
Talán ekkor tudatosul bennem, hogy mit is csinálok. Kezemmel megállítom, lágyan érintem meg a mellkasát és szakadok el tőle. Arcom vörös, a pőló valahol a derekamon van és a combom, bugyim abszolút láthatóvá vált. Én mégis próbálok gondolkodni!
Nem így akarom, nem most akarom! Nem azért akarom, mert megmentettem az életét! Nem hálából, hanem azért, mert már tényleg képtelen arra, hogy mellettem maradjon. Csak egy kis idő kell, hogy átgondoljam a helyzetet, hogy lássam akár az iskolában napközben is felvállal, nem csak ilyenkor, egy-két órácskára. *
- Nem kell rám várnod évszázadokat, ígérem! Csak adj egy kis időt! Biztos akarok lenni abban, hogy fontos vagyok! Még ha nem is annyira, mint te nekem, de legalább egy kicsit… * mondom, majd lépek el előle, és igazítom meg a ruhámat. *

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 7:44 pm

*Akkor úgy fest már ketten vagyunk erőteljesen tanácstalanok e téren, de abban sajnos biztos vagyok, hogy ha sokáig társalgunk még itt, úgy hogy rajtam csak egy törölköző van, rajta pedig csak egy bugyi és a pólóm... nem sokáig leszek képes visszafogni magam. Intimitás és szerelem? Néha úgy gondolom, hogy ezt egy kicsit túl sokra becsülik, fontos lett nekem ez a lány és mellett iszonyatosan kívánom is, azt hiszem ez elég intim így. * -Várni... és nálad meddig tarthat egy ilyen várakozás? *Csak azt ne mondja, hogy esetleg még hetekig is, mert azt nem fogom kibírni. A megfelelő alkalom, nekem bármikor megfelelő lenne, akár még az éjszaka közepén is felébreszthet és besétálhat a szobámba, ha épp úgy tartja kedvem. Akármilyen álmos is lennék, egyáltalán nem ellenkeznék. Érzem, ahogy a tapintásom hatására megborzong, látom ahogy a keze libabőrös lesz és a légzése is szaggatottá válik. Ez csak még jobban feltüzel. A szavai hallatán elmosolyodom, tudom, láttam, hiszen nem szaladt el a mocsárban, pedig sokan megtették volna. Egy angyal állt előttünk, a maga mérhetetlen erejével, brutálisan veszélyesen.* -Bármennyit adhatok, amikor csak kéred... *Súgom a fülébe, ahol most éppen járok. Nem tudok ellenállni, egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy visszafogjam magam, a testem újra beindul. Megmoccan a szárnyam, a kinti szélnek hála lassan meg is szárad, én pedig akaratlanul is ellököm magam az ablaktól, hogy előrébb lépjek. Az ágy felé igyekszem navigálni őt, ahogy előre hajolok és az ajkait fedezem fel újra. Először csak finoman és lassan, de ahogy haladunk az ágy felé, egyre erőteljesebben. Annyira nagyon akarom őt... A kezem lejjebb csúszik, finoman végigsimítok a bugyija szegélyén, majd rámarkolok a fenekére, és közelebb húzom magamhoz, egészen szorosan, hogy érezze mennyire iszonyatosan vágyom rá, mennyire felizgultam csak attól, hogy a bőrét érinthetem az ajkaimmal.* -Mennyit... mennyit kell várni? *Lihegem. A szememet, mintha egyszerűen köd szállná meg... hogy legyek képes most megállni?*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 7:29 pm

- Az jó, mert én sem tudom! * kuncogok fel halkan, és próbálom a helyzetet nem olyan komolyan venni. Igen, nem most szeretném még, hiszen.. hiszen nem is ismerjük egymást olyan régóta.. meg szeretném jobban megismerni… bár tudom, hogy szerelmes vagyok, és ha valakinek örömmel adnám oda, az csakis ő lenne! De nem lenne ez még elhamarkodott? Nem lenne túl gyors? Hiszen ő sem ismer engem… vagy a férfiaknál ez máshogy zajlik? Nekik nincs szükségük intimitásra és szerelemre? Elég csak a vágy? Az én porcikáim is csak érte sikítanak, de valamiért félek! Félek, hogy ha túl gyorsan megkap, akkor rám is un, és már nem leszek számára izgalmas! Hiszen ki akar egy unalmas lánnyal együtt lenni? És attól is félek, hogy nem érdemlem meg Őt! Hogy én nem vagyok hozzá tökéletes, olyan akire szüksége lenne! *[
- Én nem tervezek, ne érts félre én csak… kivárom a megfelelő pillanatot.. * harapom itt el a mondatot, mert keze pont ekkor téved a csípőmről a mellemre. Soha nem voltak nagy melleim, ezt inkább cicinek lehetne nevezni, ám igazán érdekes, hogy pont tenyerébe passzol, mintha a jóisten oda teremtette volna! Egy angyalnak, még ha bukott is…
Lehunyom a szememet, és megborzongok. Jóleső ez a borzongás, melyet csak fokoz a harapása, melyet a fülcimpámra helyez. A nyakam egy elég erőteljes erogén zónám, úgyhogy az apró szőrszálak a kezemen egy pillanat alatt állnak fel, mintha csak áram csapott volna belém. Libabőrös leszek, és kissé szaggatottabban veszem a levegőt… *
- Én is az életemet adnám érted! * motyogom válaszul őszinte megnyilvánulására, majd karjára teszem a kezem miközben nyakam ívben hátra hajlik és megérzem apró borostáját, ami lágyan csiklandoz, és ami olyan érzéseket vált ki belőlem, amit még soha senki. Hangosan felsóhajtok, és már-már bele is pirulok. Hiszen még nem is történt semmi, én pedig csak úgy átadom magam az élvezetnek. *
- Szeretem, ahogy hozzám érsz… a csókodat… * lehelem, majd kezem a mellkasára vándorol, hogy kitapintsam szívének dobbanását. *

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 7:15 pm

*Természetes, ha nem kívánnám ezt a törékeny lányt, akkor nem is lennék most itt vele. Akkor nem mentem volna szembe miatta az apámmal, akkor nem védtem volna meg őt úgy, hogy szó szerint kihívom magam ellen a sorsot Gaziel haragjával. És most iszonyatosan nehéz az, hogy ennyire akarom őt, de lerohanni sem akarom, mert nem biztos, hogy azt jól viselné, sőt tudom, hogy nem viselné jól, főleg miután kezdek tisztában lenni vele, hogy még nem volt együtt férfival. A kérdésére csak lehunyom a szemem egy pillanatra. Nem tehetek róla, hogy ennyire feltüzel, most igazán nehéz, hiszen ott tombol bennem a vágy, amit a szárnyaim érzékeny pontjának simításával és heves csókjával hevített, nekem pedig le kell higgadnom, hogy ne menjek tovább egy bizonyos határnál. Megrázom a fejem, fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó megoldás.* -Nem tudom cicám, még nem volt dolgom olyan lánnyal, mint te, aki ennyire óvatos, és tervez és... fogalmam sincs, hogy hogyan kellene ezt értelmesen megtenni. Egyszerűen csak érzem, hogy a testem minden egyes porcikája, a fejem búbjától a lábujjam hegyéig érted sikít. *Nem fogok hazudni neki, továbbra is iszonyatosan kívánom, a kezemnek nem is tudok parancsolni, a csípőjére csúszik, majd fel a mellére, hogy megszorítsam kicsit. Ha már máshogy nem legalább a pólón keresztül érezzem hívogató formáját.* -Egyszerűen csak kényeztetni akarlak... semmi mást. *Súgom, közelebb hajolva, finoman a fülcimpájába harapva, és csak ezután hallom meg a szavait. Udvarolni... hát nem vagyok az a szerenádozó típus, remélem, ilyesmit nem vár tőlem.* -És mi számít különlegesnek? Ha valaki a életét adná érted... az elég különleges? *Fogalmam sincs, hogy pontosan mit szeretne. Én a legszívesebben itt és most a magamévá tenném, de nem tudom, hogy neki mi is kell pontosan. Finom mozdulattal túrok bele a hajába, képtelen vagyok megállni, hogy ne húzzam meg kicsit, ezzel hátrahajtva a fejét, szabaddá téve érzékeny nyakát, hogy finoman végig csókoljam a kidagadó ütőeret.* -Mit szeretnél pontosan cicám?

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 6:59 pm

* Alig ruhában vonulok át hozzá a másik helységbe. Szinte már teljesen természetes az a mozdulat, amivel átkarolom hátulról. Kezem a derekán pihen először, majd ujjaim önkéntelenül csúsznak át hasára, és állapodnak meg a mellkasán. Vizes szárnyait kissé széjjel nyitja, én pedig még jobban hozzáférek. Bőre jéghideg, és most örülök ennek, így legalább teljesen lehűti forró bőrömet. Kissé vizes tollai néha arcomhoz érnek, én pedig, mikor megfordul picit arrébb lépek tőle, úgy nézek fel a szemébe. Igazából mérhetetlenül jóleső érzéssel töltenek el a szavai. Hiszen most mondta ki, hogy mennyire kívánatosnak tart, ennél több pedig nem kell egy nőnek. Még akkor sem, ha a lelke annyira tiszta, és gyermeki mint az enyém. Igen, bevallom, naiv vagyok, és egyáltalán nem gondolom át a dolgokat. Eszembe sem jutott, hogy esetleg miattam fogja vissza magát, és őszintén szólva nem is értem miért kell. Nem voltam még férfival, tudom, milyen egy aktus, hiszen engem is felvilágosítottak, de ezzel az elemi erejű vággyal még nem találkoztam. Akkor most tartsak három lépés távolságot? Hogy maradjak távol tőle, mikor érintésére és csókjára vágyom? *
- Sajnálom, én csak… ezt nem gondoltam. Mármint szeretnék hozzád érni, megcsókolni téged, de akkor hogyan tegyem? * nézek rá kérdőn, és komolyan érdekel a válasza. Hogy menjek végig a középúton… már ha van ilyen egyáltalán? Mondja meg melyik az, és akkor majd igyekszem jól viselkedni!
Azonban hiába minden szava, keze felém nyúl. Ujjai csípőmre fonódnak, én pedig megremegek ahogy hozzám ér. A testem olyan, mint egy hangszer, és ő a legnagyobb virtuóz, aki képes lenne dallamot idézni belőle. Látom a szemében a tétovázást, ahogy pillantása mellemre siklik, én pedig kissé elpirulok. Szám kiszárad, úristen mennyire közel akarok hozzá kerülni… és mennyire ciki a kérdés, amit felém intéz. *
- Hát.. nem.. Nekem sosem udvaroltak.. és mindig is úgy gondoltam különleges az első alkalom. Nem akartam elsietni… * suttogom, és hajtom le a fejem, hiszen lehet hogy számára már nem is vagyok olyan vonzó így ezzel az egésszel. Hiszen nem vagyok tapasztalt, nem tudom, mi kell egy férfinek. *

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 10:28 am

*Minden egyes mozdulata és gesztusa egyre mélyebbre taszít és tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ha nem lépek el tőle most azonnal, akkor már nem leszek képes rá. Érzéki harapás az ajkamon, amitől akaratlanul is újra felnyögök. Még hogy rosszul csinált valamit? Oh, dehogy, mindent tökéletesen tett, csak épp nem számol a következményekkel, én pedig férfiből vagyok, és nem épp a visszafogott fajtából. Ezt már tudnia kéne. Én mindig megkapom, amit akarok, most pedig vissza kell fognom magam, hogy ne szakítsam le azt, amire annyira vágyom és ennyire nehéz... azt hiszem még soha semmi nem volt az életben. Még annál a kígyókkal teli veremnél is sokkal nehezebb! Pedig szívesen megmutatnám neki, hogy miben is különbözünk ott lent, bár nem úgy, ahogy ő gondolja. Nem magyaráznék róla hosszan, egyszerűen csak megmutatnám neki, mi mire való. Még amikor a kezét fogom le, amikor vetkőzni kezd, akkor is igen nehezen állom meg, hogy a gombot tartó ujjairól ne csússzak lejjebb egy kicsit. Hevesen zúg a fejem, így aztán végül gyorsan távozom. A szárnyaimból még csöpög a víz, hiszen nem törölköztem meg rendesen, és a tollak nagyon mélyen magukba tudják szívni a nedvességet, amikor rendesen átáznak. A testemen is vízcseppek gyöngyöznek, hiszen csak a derekamra tekertem a törölközőt, nem itattam le magamról a vizet sehol. Víznyomokat hagyok magam után, ahogy bent hagyom és behúzom magam után az ajtót, a hajam is csurom víz még, és csak egyszerűen kiállok az ablakba, hogy az esti szél lehűtse vágytól felhevült testemet. Hallom, ahogy nyílik az ajtó, de nem nézek hátra, csak megvárom, amíg közelebb ér hozzám. Kicsit széttárom vizes szárnyaimat, hogy a hátamhoz férjen, és átkarolhassa a derekamat. Át kéne törölni a tollakat, megszárítani, de most jobb itt a levegőn. Szavai hallatán végül megfordulok, az ablakpárkánynak támaszkodom, szárnyaimat pedig egyszerűen kilógatom az ablakon, hogy ne feküdjek rájuk, legalább a szél szárítja őket. Vizes haját kicsit elsimítom az arcából. Nagyjából már lenyugodtam, a testem legalábbis nem lüktet olyan fájón, de a látványa, ahogy a pólóm lóg rajta... tudom, hogy csak egy bugyi lehet alatt. Oh, mennyire letépném róla! Egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy ne kezdjem szaporán venni a levegőt.* -Pedig, ha velem vagy cicám, akkor gondolkodnod kell. Nem vagyok híve a plátói szerelemnek... én vadul szeretem, és ha nem kívánnálak, nem is érdekelnél. *Kezem a csípőjére csúszik, és képtelen vagyok megállni, hogy a póló védelmében fel ne csúsztassam és tapintsam ki, apró de formás mellét. Finoman rászorítok, de aztán el is engedem. Halkan sóhajtok egyet.* -Jól sejtem, hogy ezek szerint te még sosem...? *Naiv és tapasztalatlan, talán épp ez csábít annyira.*

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 10:13 am

* Ujjaimmal a hajába túrok, üstökét erősen szorítva húzom magamhoz még közelebb a fejét, és csókolom úgy, mintha nem lenne holnap. Nyelvem nyelvét simogatja, és önkéntelenül harapdálom meg ajkát, amit még soha nem tettem. Furcsa, hogy mikre vagyok képes ilyen izgalmi állapotban. Mintha minden jönne magától, és kár hogy ennyire elrontok mindent az idegeskedésemmel. Érzem feszülő izmait, halk sóhaját, aminek hatására én is felnyögök, ráadásul ajkaiba. Talán épp emiatt távolodik el tőlem, én pedig elszégyellem magam. Biztos valami rosszat csináltam… mert máskülönben nem kellett volna ilyen hamar megszakítania ezeket a kellemes pillanatokat. Meredező férfiassága köré törülközőt teker, én pedig zavarodottan figyelem a jelenetet. Még sosem láttam meztelen férfit, és hát az anatómiai különbségek igazán kíváncsivá tesznek. bár tudom, nem lenne túl jó ötlet megkérdezni, hogy mégis miben más az ott, és miben az enyém…
Lassú léptekkel követem, és kezdek neki a vetkőzésnek egy nagy sóhajjal. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg kellemetlen perceket szerzek neki, hogy nem azért távolodott el tőlem mert túl kívánatosnak talál. talán épp ezért is lepődök meg annyira mikor megérzem kezét a kezemen. Mondatára csak elvörösödöm, és megvárom amíg behozza a pólót. Távozása után kibújok a ruháimból, pólója a térdemig ér, úgyhogy mindent eltakar. Egyedül csak a bugyi marad rajtam, a melltartóm csurom víz, de hát végül is kit érdekel… Aidan ruhája akkora, hogy akár háromszor is beleférnék.. senki nem fog érte szólni, majd azt mondom hálóing. Mikor nem jön vissza hozzám meztelenül csattogó talpakkal megyek át a másik helységbe. Hátulról közeledem hozzá, és ha nem bánja kezemmel átkarolom a derekát és én is a távolba bámulok. *
- Ne haragudj, én csak nem gondoltam hogy ennyire nehéz lehet neked! Még soha senki nem talált kívánatosnak… nem akart engem… ez pedig kicsit fura… nem nagyon gondolom át a dolgokat, mert ez már teljesen más helyzet… * mondom neki, miközben keresem a szemkontaktust. *

Tárgy: Re: Ölyv Háló Pént. Május 17, 2013 9:54 am

*Akárhogy is nézzük mindkettő benne van, azért sem szeretem, hogy a szárnyamhoz érjenek, mert féltem és óvom minden áron, de természetesen e mellett erogén zónáról is szó van, főleg, ha valaki tudja hol keresse az izgató pontokat. Ő nem tudja, csupán egyszerűen mindenhol lemossa a tollakra tapadó sarat. Én pedig képtelen vagyok visszafogni magam, hiába sejtem, hogy fogalma sincs mi zajlik le bennem, milyen végtelenül és megállíthatatlanul beindultam rá. Halkan felnyögök, ha lenne kapaszkodó, akkor arra markolnék rá, de így csak a sima csempéken szorul ökölbe a kezem, ahogy támasztom magam. Aztán megfordulok, őt pedig magam mellé rántom. Nem ellenkezik, azt hiszem annál sokkal jobban meglepődik, és attól félek, nem is hagynám neki, hogy ellenkezzem. A falhoz szorítom, érzem, ahogy hevesen ver a szíve, nekem pedig lángol a testem és minden egyes porcikám érte kiált. Magához húz, és vadul csókol meg, amitől csak még jobban beindulok. Tudom, hogy ha nem szakítom el tőle magam most, akkor pár perc múlva már egyszerűen képtelen leszek rá, akkor is, ha ő nem akarna tovább menni. Iszonyatos önuralomra van szükségem, hogy végül kibontakozzam karjaiból és hátrébb lépjek. A törölköző is a derekamra kerül, de még alatta is látszik, milyen nagyon sóvárgom azért, hogy a magamévá tegyem itt és most... azonnal! Zakatol a fejem, ő pedig még tovább kínoz. Fájdalmasan szorítom össze a szemeimet egy pillanatra, és csak nézem, ahogy megszabadul a ruháitól. Amikor lekerül a felsője és a nadrágját is elkezdi gombolni egyszerűen csak nagyot nyelek. Hirtelen közelebb lépek hozzá és a kezemet az övére csúsztatom, hogy hagyja abba. Rekedten szólalok meg, vágytól fűtött hangon.* -Ha nem állsz le... én se leszek rá képes. Az akaraterőm véges... *Nem akarom fenyegetni, de tudnia kell, hogy mivel is játszik. Annyira tapasztalatlan, és ez annyira látszik rajta én pedig legbelül semmi másra nem vágyom csak hogy tapasztalttá tegyem. Újra gyorsan ellépek tőle, kisietek a szobába, hogy aztán egy pólóval térjek vissza. Nagy lesz rá az biztos, de nincs is ezzel baj, aztán újra távozom, behúzva magam mögött az ajtót, csak résnyire hagyom nyitva. Megvárom, amíg felöltözik, az ablakhoz lépek, még mindig nyitva van, én pedig szélesebbre tárom, hogy a hűvös éjszakai szél kicsit kijózanítson, és képes legyek lehiggadni.*