Héja háló

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*Lassan nyílik az ajtó, és Cornélia lép be. Körülnéz óvatosan, hogy tartózkodik-e itt jelenpillanatban bárki, majd egy sóhaj kíséretében megnyugszik.*~Már lassan beteges az emberkerülésem!~Szól magához gúnyosan, majd sietve a szekrénye elé áll. Nem tárja ki az ajtaját egészen, nem szereti mutogatni kevés ruháját, mégha jelen pillanatban nincs is ki előtt szégyenkeznie. Igazából nem is ruhát keres, csak egy régi könyvet rejtett el itt, és csak most jutott eszébe. Ritkán felejt el dolgokat, persze ez nem azt jelenti, hogy haragtartó lenne, mindösszesen annyit, hogy jó a memoriája. Kutatni kezd a szekrényben. Nem sokkal később már meg is találta.*~De mi a csodáért ilyen nehéz, amikor megkaptam még nem tűnt annak. Persze lehet, hogy én lettem gyengébb˘!~*Nagyon nem tetszik neki ez a lehetőség, de nem sokára megnyugszik, amikor megpillantja a két egymáshoz ragadt könyvet.*~Hát ezért volt ilyen könnyű~*Itt igen gyorsan beletanult az iróniába. Hirtelen elkerekedik a szeme, amikor tudatosul benne, amit lát.*~Ez egy napló.....~*óvatosan belekukkant, de tényleg csak egy ártalmatlan naplónak tűnik. Az első oldalon egy apró, jellegzetes, ám gyöngybetűsnek éppen nem mondható írást talál. Megszédül...alig kap levegőt*~Ez nem lehet igaz~*gondolja hitetlenkedve, miközben már el is fogadta, az ezúttal kedvező jelenséget*~anyám naplója. Akkor kezdhette, amikor a sámánnál tanult~*Elmosolyodik, szélesen, szinte túlvilágian. Nem tudta, hogyan került ez a könyv ide, de nagyon örült neki. Magához szorította, mint legféltettebb kincsét, hiszen azok közé is tartozott, majd kiszaladt vele, hogy felkeresse kedvenc rejtekhelyét, melynek oltalmában nyugodtan elolvashatja.*

Vendég

* Nagy dérrel - durral vágódik ki a háló ajtaja, azon pedig egy szikrázó szemű, vörös hajú leányzó lép be. Dühös fújtatással vágódik le az ágyára, arcát beletemeti egy puha párnába. Nem igazán tudja, meddig maradhat így, teljesen elvesztette az időérzékét, de a légzése lassan - lassan megnyugodni látszik, legalábbis nem akarja beszippantani a világ összes oxigénjét egyszerre.
Ekkor van lehetősége körbenézni a szobán, még mindig dühösen villogó tekintettel, de valami más is megcsillan benne, ahogy megpillant egy levelet az ajtó előtt. Nem lehet teljesen biztos benne, hogy az övé, de az egész ismerős kézírásra nagyot dobban a szíve, és már tudja is, mi ez a megnyugvás, amin mosolyognia kell: a remény. De mielőtt a gondolatai lefoglalnák, ügyes mozdulattal tépi fel a levelet. *

Kedvesem!

Hetek, talán hónapok óta akarok már írni Neked, hisz annyi mindent osztanék meg veled.Rengeteg élménnyel gazdagodtam és pont annak az egy személynek nem mondhattam el a titkaim, vágyaim, legbensőbb gondolataim, aki a legfontosabb nekem.Találkoznunk kell, feltétlenül és mihamarabb.Remélem tudsz rám egy kis időt szakítani.

Örökké a tied

Valandil

* Valaha volt neki szíve, de csendesen éldegéltek egymás mellett, most viszont mindenhol ott van. A torkában, a gyomrában, és minden elképzelhető helyen. A levelet remegő kézzel a zsebébe tűri, meg sem várja, hogy az utolsó sarkot is eltüntesse, már pattan is fel, és amilyen gyorsan jött, ugyanazzal a tempóval távozik is. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy üres háló.