Auror Központ - Marsinoll épület

Tárgy: Auror Központ - Marsinoll épület Vas. Okt. 11, 2009 12:11 pm

First topic message reminder :

A hivatali negyed központi épülete, mely impozáns külsejével, méretével már önmagában is tiszteletet kelhet sokakban. Az épület bolgár stílusban épült, lekerekített kupolák, szerteágazó folyosók, és szárnyak. Nem kevés ablakot látsz, ha felnézel, ahol szinte mindig ég a villany, vagy emberi alakok suhannak el odabent. Nevét építőjéről és tervezőjéről kapta Fred Marsinollról.
A méretes kapu előtt 2 őr álldogál egész nap, afféle angol hidegvérrel, megközelíthetetlen stílusban. Mindig tiszta és fess egyenruhájukról látszik, hogy jól kiképzett illetőkről van szó. Azt pedig elképzelni sem lehet, hogy milyen védőmágiák övezik még a két főn kívül az épületet, de hidd el, nem kevés akad.
Odabent mindig forgalmas élet zajlik, ha egy fél órát figyeled a bejáratot biztosan rengeteg ki-be mászkáló embert számolhatsz össze. Ide jönnek a panaszokkal, feljelentésekkel a város lakói, és természetesen nem kevés tárgyalás is lezajlik hetente. Egy kisebb fogda is akad az alagsorban, de csak rövid távra, hiszen a nagyobb stílű bűnözőket gyorsan átszállítják a Börtönbe, ott kevésbé okozhatnak galibát, mint a város szívében.
Természetesen akad egy rejtett kijárat is, melyről csak a bennfenntes, felsőbb képzést kapott aurorok tudnak. Általában innen indulnak a titkos akciók, lebuktatások, kommandók, sőt a Sötét negyedbe induló nem ritka razziák is.

Ha gondod van hát fordulj bátran az aurorokhoz, de jegyezd meg jól, hogy a csip-csup ügyekre nem biztos, hogy azonnal lesz idejük. Ők a város örzői, felügyelői, ha bajban vagy senki másra nem számíthatsz, csak rájuk.

Auror Központ - Marsinoll épület - Page 4 Aurorkozpont

Vendég

[Gaea, Yan, mindenki]
*Úgy érzi, Yan nem mondja el neki a teljes igazságot, de nincs sok ideje ezen filózni, ugyanis megjelenik a tanerő is - és Lil szabályosan leblokkol. Pont ő! Pont ő! Aki...aki... Lil kis híján előkapja a pálcáját, és átkok küld a férfire, de nem teszi, csak ökölbe szorítja a kezét - ami Yannak bizony elég fájdalmas élmény lehet. Eközben befut kutyája, Eva is. Úgy tűnik, befejezte a mókusüldözést... Lil pedig lassan lenyugszik.* ~Nyugi! Nem lázadozunk! Csak nyugodtan...szépen, nyugodtan...~ *És pár mély levegő után tekintete ismét kifejezéstelenné válik, és Yan kezének szorongatását is befejezi, majd, ha Yan és Gaea követik, átlép a kapun, majd megállapítja, hogy az Auror Központ elé értek. Szóval csak vár, várja a tanárt, és hogy történjen valami. Eva végre lenyugodott, most gazdája mellett ül - feltéve persze ha semmi akadálya nem volt, hogy ő is velük jöjjön.*

Tárgy: Re: Auror Központ - Marsinoll épület Hétf. Aug. 23, 2010 4:17 pm

[Kat, Liz]

* Andréa kíváncsian szemlélődik amikor egy lány lépett oda hozzá. romosolyog majd kedvesen válaszol neki. * Szia Kat. Dehogy zavarsz maradj csak. Andréa vagyok. Örvendek. * Mondja neki és mire felkapja a fejét már egy erősebb hang beszél hozzájuk. Figyelmesen hallgatja, de nem igazán érti miről is beszél. Így hát csak áll és próbálja összerakni a képeket. * ~ Nézeteltérések? Ki ez és miről beszél? * Kérdezi magától, de aztán a kapu megjelenésekor már továblép. A többi diák után átlép a térkapun és kíváncsian szemlélődik az épület előtt. * ~ Szóval ez lenne az aurorok központja. Érdekes kíváncsi leszek mi lesz. ~ * Majd Charlottét beteszi válltáskájába és kíváncsian vár. *

Vendég

[Tanárbá, Marisela, Jasmine]

*Egyre nagyobb a hangzavar, ahogy gyűlnek a diákok, így nem igazán tud meditálni, kinyitja hát a szemét. Laurának, Xiának és Liliyának biccent természetesen, mást nem igazán ismer a jelenlévők közül. Feltápászkodik lassan, és hátát nekiveti az egyik fának, nem megy oda senkihez. A jelenlévők közül Laurával lenne csak kedve beszélgetni, de őt meg ugye letámadta Ana. Mikor befut a tanár úr, megvető pillantással méri végig... Nem tudni, azért, mert férfi, vagy pedig azért, emrt elárulta őket.* - A normál aurorok érdekelnek minket, vagy azok, akik az úrnőt szolgálják? *Löki oda fennhangon a szavakat a férfinek, flegmán, karjait pedig összevonja maga előtt. Nincs a hangjában semmi félsz, egy ideig elhallgatta a véleményét, de most már nem fogja. Aztán átlép a térkapun, és az auror központ előtt kötnek ki ugyebár.* Marisela mellé sorol bne, már ha engedi a lány persze.* - Hello, Chleo vagyok, nem bánod, ha csatlakozok? *Kérdezi kedvesen, teljesen más hangnemben, mint az előbb. Szavai természetesen Jasmine-nek is szólnak.*

Vendég

[Szevér]

*Megérkezik a tanár. Hallotta rebesgetni a pletykákat, Ariana is mondott valami olyasmit, hogy a férfi áruló, de emiatt nem ítéli el egyértelműen... csak sokkal jobban vigyáz vele. A kardra siklik a tekintete, majd vissza a fél-tünde arcára. A "nebulók és egyéb állatfajták" mondatra kicsit elhúzza a száját, nem éppen mosolyra.* ~ Hm. Az lett volna a legfőbb nézeteltérés, hogy rosszul szerepeltünk az óráján? Akkor azt hiszem, nekem nem lesz ezzel gondom. ~ *Gondolja kicsit gúnyos hangszínnel, hiszen elemi mágiából kellően jó. Megjelenik a térkapu, és rögtön felismeri a Marsinoll épületet, bár bent még soha nem járt, csak előtte sétált el néhányszor.* ~ Hát, akkor indulás. ~ *Szevérre pillant, és a fiú mellett sétál át a térkapun, a központ előtt pedig várakozik, hogy mindenki odaérjen, és ténylegesen elkezdődjön a szakkör.*

Tárgy: Re: Auror Központ - Marsinoll épület Hétf. Aug. 23, 2010 4:13 pm

[Law, Laura, Wayne]

*Csak mosolyog Lawrence felé, majd körbenéz, és Laura felé integet egyik kezével, kedves, barátságos, széles mosollyal, majd megérkezik a férfi, és azonnal felveszi a komoly, határozott álcát, noha még húzza azért az egyik lábát egy kissé. A szavakra csak magában hümmög, és valahol, lelke mélyén szemforgat. Nem mond ő semmit, mostmár minden mindegy, az Úrnő a főnök, neki kell engedelmeskedni, ezt kell túlélni. Az feltűnik neki, hogy a férfi szavai, és a mimikája eléggé szöges ellentétben áll egymással, éppen ezért közelebb is somfordál, és figyelni kezdi, minél kevésbé feltűnően a férfit, hátha rájön, mire is gondolhat valójában. Amennyire egy mentalista ezt meg tudja állapítani, annyira próbálja meg ő is megállapítani a dolgokat, miközben közelebb sodródik, majd átlép a térkapun, megérkezik Nellondba, és egy sanda oldalpillantást vet az egyik kisebb utcácskára, ami innen nyílik, miközben elmosolyodik. Átsuhanó, halvány, szerelmetes mosoly. Eljátszadozik a gondolattal, hogy elnéz arrafelé, vagy küld valamit, de érzi, hogy a mágiája messze van attól, hogy bármit is tegyen, így inkább visszafordítja komoly, átlagos tekintetét a társaságra.*

Tárgy: Re: Auror Központ - Marsinoll épület Hétf. Aug. 23, 2010 4:11 pm

[Jasmine, Wayne]

*A közeledő ikerlány-félnek biccent már távolról. Vonásaik is picit hasonlítanak, és mindkettejük kedveli a harcos, bár más módon, hiszen az auror a mágia, míg a harcos a fegyver alkalmazására szakosodott. Közelebb is lépdel a lányhoz, majd a tanár is megérkezik. Picit felhúzza a szemöldökét a szavak hallatán, és gúnyos mosolyra húzódik a szája széle, ahogy halkan odasúg Jasminnek.* -Le ne szakadjon az állam... *Ingatja meg a fejét picit, majd nincs más, mint belépni az örvénybe. Nem fog most menten nekiesni a férfinak, de az biztos, hogy ha bármi mód adódik rá, amikor netán lehetősége lesz rá, nem fog tétovázni. Az árulóknak pusztulni kell, Gavrilt is azért csak szavakkal méltatta, mert úgymond még időben visszatért a jó oldalra, de azért rajta tartja az ilyeneken a szemét, ki tudja mikor tévelyedik el valaki megint. Az aurorközpont elé érve egy pillanatra végigméri az épületet. Nem az a hely, ahol olyan sokat járt már, hiszen az aurorok is mind-mind az úrnőt szolgálják, hiába hogy mágia által, az ő szemében ez is elég nagy vétek.* -Mindennapjai...azaz a befolyásolt mindennapok. *Morogja a bajsza alatt, majd elindul az épület felé.*

Tárgy: Re: Auror Központ - Marsinoll épület Hétf. Aug. 23, 2010 4:10 pm

*Miközben várakozik, arra gondol, hogy hamarosan tanóráik lesznek. Mvel másabbak mint a szakkör? Nem tud választ a kérdésére, hiszen annyira a tanév végén érkezett. De most majd bepótolja. Meghajolt Liliya felé, mikor a lány ideért. Megjött a tanáruk, legalább is Xia azt gondolja, hogy tanár. Mikor meghallja, hogy mi lesz, kicsit megijed. Nagyon is emlékezett rá, mi volt azon szakkörön, aminek a végén aurorok jelentek meg. Az biztos, hogy egy jó időre elege van belőlük. A kapun keresztül az Auror Központ előtt találja magát. Nincsenek jó előérzetei.*

Vendég

*Persze, persze, mindketten foglaltak. Azt meg nem lehet mondani, hogy Ariana szerelmes lett volna Krastio-ba, de az tény, hogy tetszik neki a srác, csak... Valahogy nem úgy jött ki a lépés, hogy legyen is köztük valami.* - Igenis... *Emeli fel védekezően a kezeit, majd ugyebár guggolás-térdre rogyás. A következő szavakra viszont megvonaglik az arca, a keményebb hangnemre... Még jó, hogy lefelé néz. Egy pillanatra az ajkaihoz emeli a kezét, és dacos csókot lehel a halálfejes gyűrűre, miközben feláll. Minden csepp benne rejlő színészi képesség elő... könnyed hangnem, mosoly. Úrnő-fanatizmus.* - Persze, igazad van... Nem érdemlik meg. És a butaság szót jobban szeretem! *Kacsint rá Krastio-ra, mintha mi sem történt volna, de bár a fiú kezét fogja végig, a Jeniliáig inkább maga elé néz, vagy valamelyik ékszerével, esetleg a sállal babrál. Krastio-val puszival köszön el, majd nyugodtan sétál el a tükörig... A központi társalgóban viszont már utat enged a könnyeinek, és a párnájába nyüszítve sírja álomba magát.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Az orrpöckölésre csak huzogatja egy kicsit a szemöldökeit, afféle sokatsejtetően sármosan. Nem hagyja könnyedén elromlani ezt a pillanatot. Mellesleg ő is foglalt, hé! De attól még nagyonis pasiból van, és éppen egy szőkeség vana karjaiban, akibe egy ideig szerelmes volt. Volt? Mondjuk, hogy volt. Egy kis ideig. Amikor összekócolják a haját, akkor elengedi a lányt, és halkan morgolódva, szemforgatva igazítja emg néhány pillanat alatt a haját, újra összefogva.* -Csak óvatosan kicsi lány, mert nem vagy még elég próféta ahhoz, hogy az efféle tettek következményét belásd, úgy hiszem. *néz le egy kissé szigorúbban, majd leguggol a lány elé, és, amikor az térdre rogy, akkor felsóhajt, majd csak feláll, kissé keményebb hangon, mint eddig.* -Ne sirasd azokat, akik nem érdemlik meg a könnyeidet. Amúgyis.. Ha élnének se ölelgethetnéd őket, a hangjukat pedig az emlékekben is hallod. Gyere, menjünk. Elkísérlek, mielőtt valami ostobaságot csinálsz. *a kiemelt szónál emgvillannak a szemei, érthetetlen, különös, veszéyles fénnyel, miközben kezet nyújt a lánynak, és felsegíti, majd szépen elkíséri a Jeneliláig, ahol elköszön tőle, kissé emgszorítva a vállát, majd ránéz a lányra, egy aprób biccentés, és távozik.*

Vendég

- Mit kellene tartogatnom? *Mosolyog vissza, megpöckölve Krastio orrát, hogy ezzel szándékosan elrontsa az olvadozó pillanatot. Foglalt, hé, ezért az ilyen helyzeteket inkább kerüli, mielőtt rossz végük lesz. Aztán felnevet.* - Meg tudom védeni magam, oké? De köszönöm szépen a védelmet, ó, auror uram. *Összekócolja Krastio haját, ha az engedi, majd visszabújik, de már nem annyira szorosan. Aztán Krastio lejjebb guggol, ő pedig megrázza a fejét.* - De az engem nem vigasztal, hogy maguknak keresték a bajt. Ugyanúgy a barátaim. És tudom, hogy itt élnek bent, de... Bent nem tudom őket magamhoz ölelni, Kras. Nem hallom a hangjukat, és csak a lelki szemeim előtt látom az arcukat, és félek, hogy el fog halványulni... *Térdre rogy a fiú előtt, ha már az úgyis leguggolt. Aztán csak a szemeibe néz, majd felsóhajt.* - Már mindegy. Visszakísérsz a Jeniliába? Késő van... Ha ráérsz még, ott maradhatunk, de nem kellene már kint lennem.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

-Miért, talán nekem is tartogatsz még valamit? *kérdezi félredöntött fejjel, tipikusan sármos, féloldalas mosollyal és sármos pillantással. Ez az a tekintet, amitől elolvadnak a nők, és amit Krastio gyakorta be is vet, ha el szeretne érni valamit. A további szavakra csak emgcsóválja a fejét.* -Ilyen alakok mindig voltak, és mindig is lesznek, ne törődj velük. Ha akarna valamit, majd leállítom, rendebn? *kérdezi, miközben szorosan tartja a lányt, de inkább óvón szorosan, két kézzel átkarolva. A szavakat elhiszi, nem mentalista, hogy kifigyelhesse, kitudakolhassa, hogy a lány hazudik-e, avagy sem. Elhiszi a szavakat. Hallva, hogy a lány siratja a halottakat, végisimít annak hátán, majd kicsit eltávolodik, és leguggol a lány elé, két kézzel fogva még mindig a lányt, ez úttal két kezét a lány két karjára csúsztatva, majd egyik kezével felejbb emeli a lány állát.* -Hékás, kicsilány. Tudom, hogy nehéz, de ne szontyolodj el. Tudom, hogy fontosak voltak neked, de.. maguknak keresték a bajt. És tudod mit mondanak? Senki nem megy el igazán, mert mindvégig itt élnek, bent. *mondja, előbb a saját szíve felé helezve a kezét, majd a lány szíve felé, de azért nem taperolja le őt. Egy kis ideig szemez vele, majd csak kissé felsóhajt.* -Nem volt felesleges, meg kellett történnie. Meg lehetett volna akadályozni, de nem tették.. sajnos.. *teszi hozzá a végére, némi együttérzéssel, mert mégiscsak a lány abrátja, noha nem teljesen beszámítható.*

Vendég

- Mint veled, mi? *Nevet rá Krasra.* - Jó, de... Azért ez szerintem látszik. Vagy nem tudom. De nem hinném, hogy lenne bármi, ami jár neki. *Jelenti ki kicsit elkomorulva, Hristo-ra gondolva. Egyre kevésbé tetszik neki az a srác. Aztán csak bújik Krastio-hoz, miközben már a könnyek szúrják a szemeit, ahogy a fiút hallgatja.* ~ Nem gondolhatja így... Biztos, hogy befolyásolják, de... ~ *Egészen szorosan bújik, arcát a fiú mellkasába fúrva.* - Persze... rendben... Elhiszem neked. Csak... annyira hiányoznak, akik meghaltak ebben az egész kegyences balhéban. Annyira felesleges volt ez az egész... *Frászt hiszi el. Majd akkor fogja elhinni, hogy minden rendben lesz, ha valaki olyat ölelhet így magához, aki az Úrnő felett áll. Aki legyőzheti.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Amikor megkínálják mogyorós csokival, akkor elmosolyodik, és bcicentve vesz magának, majd tör egy kisebb darabot, és békésen elrágycsálja. Ariana kirohanására, mert ő annak látja csak sötéten, viszonylag sötéten kuncog halkan, majd emgcsóválja a fejét.* -Nem csak a kedveseddel, de a barátoddal is elmehetsz egy teázóba. És, ha csak a haverod, barátod, akkor te szabad vagy, nemdebár? És vigyázz! A végén Hristo behajtja a magáét, a jussát. Furcsa egy alak, óvatosan vele. *inti azért figyelemre a lányt, majd következik az a bizonyos jelenet. Hát igen, az a tömeges imperius táok sokmindenre képes, és bizonyos pillanatokban még az olyan aurorokat is emgedzi, mint Krastio, és elkapja az indulat, és az Úrnő iránti hév. Finoman, enyhe szorítással tartja a lányt, és a szavakat hallva lassan biccent.* -Mint említettem, kifürkészhetetlen. Valamiért ez az iskola kellett neki. Az első nyíltan magát felvállaló feketemágus képző. A Durmstrang is kissé sötét, de nem vállalják nyíltan, és nem beszél róla senki. Bennünk, bennetek, ezek szerint nagyobb az erő, a hatalom, a lehetőség. És innen könnyebb irányítani. Ami pedig a régi vezetőket illeti.. Rosszkor voltak rossz helyen, én azt mondom. *vonja meg a vállát.* -Nem folyok bele a politikába, nem az én ügyem, annyit tudok erre mondani, hogy ostobák voltak, hogy nem adták meg magukat. Az új rendszerbe nem láttak bele. És ez lett a vesztük. Dehát, a szerencse forgandó, nem, kicsilány? *mosolyodik el halványan, sármos szemvillanással, majd nyom egy puszit a lány homlokára, és még mindig csak tartja, magához vonva, hagyva, hogy a lány hol a vállára, hol a melkasára támaszkodjon. Érzi, hogy a lány szíve hevesebben ver, ezért két kézzel karolja át, és lassan simogatni kezdi a lány hátát.* -Semmi baj, ne aggódj. Mostmár minden rendben lesz. *súgja, szemeiben ott a különös fény, amit perpillanat a lány nem láthat.*

Vendég

- Naná! *Mutatja fel a hüvelykujját, majd már veszi is elő a csokoládét az oldaltáskából, és Krastio felé nyújtja.* - Parancsolj. És ez így akkor sem passzol... Elégettük minden porcikáját, nem szabadott volna visszatérnie... *Gondolkozik el, majd pislog.* - Miért, minek látszott, a papagájomnak? És akkor majd megkapja tőlem a magáét ez a bizonyos Hristo, ha újra látom. *Mosolyodik el, majd biccent.* - Persze, hogy üdvözlöm. És örülök, ha jól van. *Mikor Kras átkarolja, akkor hozzábújik, majd hümmög.* - Voltunk? Miért, most talán nem vagyok fiatal? Még csak tizenhat leszek, hé. *Az örök hűség szókapcsolatra összerezzen, ezt Krastio is érezheti, de nem szól semmit. A szorításra összeszorítja a száját, miközben a fejét Krastio vállára hajtja, kicsit pipiskedve persze, és így csak néz el a fiú válla felett.* - Máshogy? Ugyanmár. Csak nem igazán értem, miért pont minket ért az a megtiszteltetés, hogy az igazgatónk lett. Fogadok, hogy az összes iskola kapdosott volna egy ilyen remek vezető után... *Igyekszik teljesen eltüntetni a hangjából a gúnyt, és ez sikerül is neki. Tudja, hogy Krastio normál esetben nem bántaná... de most valami miatt mégis az kúszik a gondolatai közé, hogy az életével játszik. Nem szabad, hogy akár csak egy leheletnyi gúny is érződjön a hangjában. Komolyan gondolja, az Úrnő a legjobb, imádjuk, óje...* - Szóval... mi olyan különleges pont a mi iskolánkban? ~ Krastio nem lenne ilyen... Nem tartana így... És az a fény... ~ *Visszaereszkedik a lábára, és így csak Kras mellkasába tudja fúrni az arcát, de az most jobb is. Zakatol a szíve, és egymást kergetik a gondolatai.* ~ Valami befolyásolás... De mindenkin? Az összes auroron? Mi a fene ez? Ennyire erős az Úrnő? Jaj, Kras... Édes, drága Kras... ~ *Szinte öntudatlanul emelkedik fel újra, és puszit nyom a fiú arcára.* ~ Mi van veled...? És Jericho-ékkal? Ha élnek, akkor miért nem...? ~ *Nem fejezi be a mondatot, még magában sem.* - Csak még mindig alig tudom elhinni, hogy Jericho-ék árulók voltak... Annyira kedveltem a Mestert...

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

-Reméltem is. *mondja, és Krastio számára a lány nem igen változott, szemeiben ugyanaz a csillogás, a viselkedése még mindig olyan tipikusan kislányos, könnyed, játékos, legalábbis, amennyire Krastio látja, és látta eddig is. A csokis felvetésre csak egy rövidebbet biccent.* -Hamár így krédezted, kérhetek. Abból baj nem lehet. Milyen van nálad? Mogyorós? *reménykedik, mert neki az a kedvence. Samantha dolgára csak emgvonja a vállát.* -Az Úrnő útjai kifürkészhetetlenek. *mintha azt mondaná, hogy "az Úr útjai kifürkészhetetlenek" de mégsem azt mondja, hanem mást. A miértekre egyszerű válasz van.* -Szóval a kedvesed? *vonja fel szemöldökeit, majd a lány szavaira csak egy félmosolyt erszt meg.* -Meg sem lep. Mellesleg nekem feltűnt, mert én küldtem oda. Hristo jó barátom, és régóta dolgozik ott. És azért nem adta oda, mert egy gonosz dög, aki mindig lehúzza az embert. Gazfickó. *csóválja meg a fejét, majd az érdeklődésre csak biccentget.* -Megvan, megvan, kössz a kérdést. Majd megmondom neki, hogy üdvözlöd. Örülni fog neki. *aztán átkarolja a lány vállát, és egy kicsit közelebb húzza magához.* -Nem azért mondtam, és nem is akarok ilyen lenni, de fiatalok voltatok még. Varázslótársadalom ide, vagy oda, a családok között kötött házasságok nem azért tartanak soká, mert a két fél szereti egymást, hanem emrt ez a család akarata. Ilyenkor veszélyes dolog örök hűségre tippelni. *mondja vállvonva, majd a vallatás kérdésére nem is mond semmit, az utolsó kérdésre azonban egy kissé megszorítja a lány vállát, afféle acélszorítás ez, ami nem fáj, de érzékelhető, hogy nem igen van belőle könnyed menekülés. Egyelőre Kras csak békésen tartja a lányt.* -Mi lenne a véleményem? Örülök, hogy ilyen hatalmas ember van a város élén, és kegyes, hogy nem törölte el Nellondot. Csak nem vélekedsz máshogy? *a furcsa fény ismét felvillan a szemeiben, ahogyan lepillant a lányra.*

Vendég

- Nem is terveztem. *Jegyzi meg, bár éppen hogy változott... Kék ruha, rövid haj, sárgásbarna szemek, és...* - Jut eszembe, kérsz csokit? *Pislog fel vidáman, de igen, az anyag változatlan, azon Krastio nem tapasztal semmi változást. Csak a hossz.* - Akkor eléggé egyhangúan telnek a napok. Én most voltam otthon, végre láttam apát... Ezt szilveszterkor mondhattam el magamról utoljára. Mikor Laurával Angliában voltunk elszórni Samantha hamvait, nem volt otthon... Samantha meg azóta visszatért a halálból, szóval cuki... Bár Nicolas szerint csak egy füstlény a testében, és igazából... Nem szabadott volna visszajönnie, ha egyszer elégettük, nem? *Néz fel megint, megerősítést várva. Aztán a szemeit forgatja.* - Hát ez hihetetlen. Sebastian-nak fel se tűnt a helyes pincérfiú, neked meg igen? Egyébként kösz a nevét, de igazából kétlem, hogy sokra mennék vele. Nem járok gyakran a Nedaviába, és igazából nem igazán jött be, hogy így megbámult, amikor látta, hogy a kedvesemmel vagyok. *Mondja kicsit durcásan, majd meglepetten néz.* - Italt? Nem, az lemaradt, csak azt hozta ki amit Seb rendelt. Nem értem... miért nem adta oda, ha egyszer küldted? *Félredönti a fejét, de tényleg nem érti a dolgot.* - Phionnalla hogy van? Őt is rég láttam. *Aztán elpirul kicsit a haja vége, Ariana pedig megvonja a vállát.* - Hát... Még azelőtt találkoztunk egyszer a Jeniliában, hogy beiratkozott volna, aztán... Szentivánéj óta vagyunk együtt. Gondolom ebből logikusan következik, hogy a vőlegényemmel szakítottunk. Tessék. A látnok tévedett, neked volt igazad. Tényleg elhamarkodtuk. Tapsot neked. *Mosolyog fel Krasra. Látszik, hogy nem gúnyos mosoly akart lenni, hanem csipkelődő, de eléggé gyérre sikerül.* - Különben meg mi ez a számonkérés, csak nem vallatsz? *Nevet fel.* - Tényleg, amúgy mi a véleményed a minisztérium feloszlatásáról, meg arról, hogy a miniszternő a Sötét Úrnő? *Hadarja el a végén a kérdést, és eléggé zavartan pislog fel. Most aggódik a válasz miatt, mégiscsak egy aurorral beszél... még ha az a barátja is.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*A puszit egy félmosollyal viszonozza, amikor a sálat a nyaka köré dobják, akkor elmosolyodik, és kissé szemöldökhuzogatva pislog le a lányra, majd jobb kezével végigsimít a lány arcán.* -Semmit sem változtál. A hajad pedig tetszik, jobban kiemeli az arcformádat. *mondja, miközben végigsimít a lány arcán, és a hajával babrál egy cseppet, mintha csak megnézné, hogy az anyag változatlan-e. Elmorzsol egy tincset, majd leengedi a kezeit maga mellé. A kérdésre csak felpillant a lányról, körbenéz az utcán, majd visszanéz a lányra.* -Mi lenne? Reggel korán kelek, bejövök, dolgozok, ilyenkor, késődélután kijövök, szabad vagyok, mászkálok a városban, várom a riasztásokat, élem az aurorok megszokott életét. Mellesleg te is hiányoztál. És reméltem is, hogy láttál! *kacsint a lányra, majd kissé kihúzza magát.* -Mi a helyzet a helyes pincérfiúval, meg azzal, akivel voltál? Amúgy Hristo a neve, ha esetleg érdekelne. Gondolom, az italt, amit küldtem nektek, azt már nem adta át a vén lókötő, mi? Biztosra veszem, hogy csak a célszemélyt nézte meg, de a küldemény lemaradt.. *mondja, kissé szemforgatva, apróbb fejcsóválással.* -Mióta találkozgatsz a helytartócsalád székének várománosával? *kérdezgeti, ismét kissé kihúzva magát, enyhe számonkéréssel a hangjában.*

Vendég

*Mikor megpillantja Krast, akkor már véglegesen dől vissza a falhoz, amíg a fiú oda nem ér. Kész, mostmár semmiképp nincs menekvés. Mikor Kras megáll előtte, akkor elmosolyodik. Enyhén lábujjhegyre áll, puszit nyom a fiú arcára, majd könnyedén annak nyaka köré dobja a sálat, és eligazgatja.* - Szervusz. Gond az nincs, csak hiányoztál, viszont otthon nem találtalak... Szóval gondoltam elkommandózok errefelé, hátha épp innen jössz ki. És látod, a prófétalány megérzése újból helyes volt! *Kacsint rá a fiúra a maga sárgásbarna szemeivel, majd a sálat mégiscsak elveszi, nem akarja, hogy Kras megsüljön.* - Amúgy hogy tetszik a hajam? Mi a helyzet feléd, mik történnek, hogy őröl a percek malma? *Kérdezget mosolyogva, miközben minden egyes apró, gyanús dologra figyel... A kezek merevsége is feltűnik neki, meg a furcsa, ismeretlen fény... De ezek nem elegek bizonyítéknak, így az Úrnőre még nem tereli a szót, amíg nem lesz biztos a dolgában. De ha az a bizonyosság felé haladnak tovább, amerre elindultak, akkor egyébként sem fogja az Úrnőre terelni a szót.* - Mintha láttalak volna tegnap a Nedaviában. Integettem is.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Könnyed mozdulattal lendül ki az ajtón, becsapva azt maga után, és éppen az orra elé morog valamit, valami furcsa, különös, ősi nyelven, kidobva egy összegyűrt galacsint az utcai, ajtó melletti szemetesbe, amikor megpillantja Arianát. Megtorpan, kissé megrázza a fejét, majd egy halvány, sármos mosollyal lépdel közelebb a lányhoz.* -Szevasz kicsilány, mi járatban erre? Gond van? *kérdezi, miközben szemeiben valami furcsa, ismeretlen fény csillan meg, ahogyan megáll a lány előtt, kezeit letéve. Mára végzett a munkával, legalábbis ő így tudja, most jelentkezett ki, így van szabadideje. Hosszú, fekete andrág, fekete rövidujjú, és a barna köpeny a hátán, sötétbarna, haja összefgva lófarokban, rövidebb, mint eddig volt, de még mindig könnyedén össze tudja fogni. Kezeit békésen tartja maga meleltt, bár egy cseppet mereven, dehát ezeken az utcákon minden rezdülésre figyelni kell.*

Vendég

*Egy sóhajjal támaszkodik az aurorközpont falának, és csak csendben várakozik. Kinézetre olyan, mint mikor megérkezett: rövid, szőke haj, kék ruházat (persze nem a tegnapi ruha, de szintén kék), és azok a sárgásbarna szemek... Viszont a szemeken kívül ugyanolyanok a vonásai, és Pereus is mellette van, a kezében pedig egy bizonyos sálat tekerget, szórakozik, játszik vele, így azért felismerhető. Megfordult a fejében, hogy a jelenlegi helyzetben egy diáknak jobb lenne, ha inkább kerülné az aurorokat... Hiszen annyira furcsák... Ariana persze nem tudja, hogy imperius hatása alatt állnak, de hogy ennyire engedelmeskednek az Úrnőnek... Ki tudja, Krastio hogy viszonyul az egészhez. Talán nem is kellene itt lennie... Ellöki magát a faltól, de még tétován ácsorog. Mintha indulni készülne, mozdul is a lába, de mindig visszahúzza.*

Vendég

//Második oldal, Elisaveta hsz, oldal közepe felé, trópusi gyümölcs.

Utolsó (ötödik) oldal, oldal teteje, Gavril hsz, madáreleség.

Okkés Smile

- Cir
Okkés Smile

-Kaen//

Tárgy: Re: Auror Központ - Marsinoll épület Csüt. Május 20, 2010 7:17 pm

[Auror küldetés]

*No, azért Susannek is lehetnek rossz napjai, de ennyire? Mikor a varázslata ilyen szuperül sikerül, elégedetten nyugtázza, illetve... Inkább azonnal méregetni kezdi a fókuszát, nézegetni, hogy történt e valami vele, vagy benne történt e valami, hogy ez most kivételesen összejött. Hiszen... Valljuk be... Nem gyakran jönnek neki össze a varázslatok ilyen jól. Mire felpillant, John már kifelé tart, és mást állított a helyére. Noel csak finoman Susan felé nyúl, a kezéhez, pontosan, és kedvesen rámosolyogva szól hozzá.*
-Na, gyerünk, kalandra fel. És, ameddig úgy fest, hogy ez az auror lesz a belépőkártyánk a sötét negyedbe... *Mondja a lánynak, kicsit elhallgatva, hogy ő is tudja, ő is értse. * - Ne nagyon haragítsd magadra. *Azzal pedig elengedi a lányt, hiszen nem molesztálni akarja, vagy mit tudom én, hanem csak belevonni a dolgokba, hogy induljanak. Így már szótlanul követi Johnt.*

És a három diák, meg persze a hollófekete hajú auror el indul a Sötét negyed felé... Folytatása következik.

Tárgy: Re: Auror Központ - Marsinoll épület Csüt. Május 20, 2010 7:06 pm

* John megdöbben ahogy látja, hogy egy egyszerű diák neveket tudott kiszedni belőle. Szeretné azt csupán annak besorolni, hogy már előtte megpuhították, de tudja, hogy van itt valami más is. Egyenlőre viszont nem ez a legfontosabb. * - Nem szeretném, hogy egy taknyos oktasson ki arról, hogy mit tegyek. * Feleli Susan-nek teljesen nyugodt hangon, majd az ajtón kopog kettőt mire az kitárul. * - Gereth vedd át, nekem most egy kis dolgom van. Egy tagot kell ellenőriznem a temetőbe.
- Renben * Jön a rövid válasz és egy másik auror lép be a terembe. Termetes, majdnem két méter magas és teste láthatóan kidolgozott, de mégis barátságos mosollyal int a diákok fele. * - Ti nem jöttök? * Kiálltja hátra John miközben már lép ki az ajtón.
Shawnnak sem kell több szinte rögtön a nyomába ered és egy kettő fürge szökkenéssel felzárkózik. Már nagyon a végére akar járni az ügynek... *

Vendég

-Ésszel beszéljél!*moran rá a lány, majd csak hideg tekinteté a férfire emeli. A lány olyan akár egy márvány szobor. A lány ajka egy gonoszka mosolyra húzódik a szája. Majd amikor a férfi elkezdi sorolni a neveket akkor enyhén kihűl a lány.*-Leo..leo mi az az a ?*dadogja a lány kissé meglepetten, majd csak a többiekre néz.*-Megkéne látogatni a temetőt!*mondja a lány halkan, majd Johnra néz. A lány zöld szemei idegesen villannak meg.*-Ugye tudja, hogy le fog egyszer bukni?*kérdezi meg a lány egy tőle szokatlan kegyetlen mosollyal az arcán. A lány csak elkezd gondolkodni, hogy min ez egyenlőre rejtély marad. Végül csak kérdőn pislog a fiúkra.*

Tárgy: Re: Auror Központ - Marsinoll épület Csüt. Május 20, 2010 6:39 pm

[Auror küldetés]

*Figyeli a választ, és Susan kérdésén kissé meglepődik. Habár, ha a lány van olyan szadista jellem, hogy éppen feldühíteni akarja, nos, akkor jó helyen járt. Aztán Shawn kérdésére kissé összevonja a szemöldökét, de gyorsan kisimul. Látja az auroron látszó ingerültséget, és kissé elmosolyodik. Lehet, hogy ma megkergült, de tetszik, ahogy az auror idegeskedik. Igazából, így belegondolva furcsa is, hogy Noelnek is először nem az jutott eszébe, hogy Shawn ment el hívni az aurorokat, egyáltalán nem, hanem az, hogy miután ez a férfi megszívatta őket - hogy tartsa a látszatot - azután szólt nekik. Pedig a Shawnos elmélet lett volna a kézenfekvő. Csak az ő agyában nem ez volt, na meg persze Shawnéban, aki az egészet átélte. *
- Honnan tudnám? Nem számoltam. *Mondja a férfi, nyögve, mert egy bizonyos varázslat röppen felé, egyenesen Noel felől. Nem gyakran varázsol, most igen. Méghozzá az asztrál-mentál fókuszát használta.*
- Icomens. Az igazat. Tehát, hányan és kik? *Kezdi újra a fiú, kissé elgondolkozva, hogy vajon milyen neveket is fog meghallani.
- Derill Thomson, Dean Grease, Falco di Vocci és a mai kuncsaftom... Leonard de Pazzonak is valahol ott kellett lennie. *Furcsa, hogy egy lassan negyedik évbe lépő diák varázslata oldotta meg a férfi nyelvét... De bizony így van. Okkal, vagy ok nélkül, megtörtént.*
- Le... Leonard de Pazzo? *Kérdez vissza azonnal, először Susan és Shawn felé pilant, de nem biztos, hogy mondta nekik a neveket... Viszont John láthatóan reagl a névre, épp úgy, mint Noel.*