Svédország

Vendég

- Szemmel tartom, ne félj. És ha rajtam múlik, akkor egy haja szála se görbül. Szívesen segítettem. És akkor majd legközelebb, szia! *Köszön el tőle, majd szépen megvárja, míg Al végez. Mikor Noel még int neki, akkor visszaint. Mikor Al jön egy mosollyal fogadja a lányt, és csak tovább mosolyog a szavain.* - Szívesen segítettem. *Feleli még mindig mosolyogva. Kézen fogva kiindulnak, és még ő is hátra néz a házra. Szép hely, és otthonos. Biztos nehéz elválnia tőle Alnak. Mikor a lány arcán megjelenik egy könnycsepp letörli és egy csókot nyom a homlokára. Nem szól semmit, nem is kell. Valahogy ez a csönd most jó így. A kikötőhöz érve azonnal felszállnak a hajóra. Igen, a hajó már itt van és ha pár percel később érkeznek le is késik. Lassan elindul a hajó ők pedig bemennek valamelyik üres kabinba. Ott lerakja a cuccát és leül a lány mellé.* - Hamarosan hazaérünk. *Suttogja és hátradönti a fejét az ülésen.*

Vendég

*Noel hallgatja a rövid leírást hugicájáról, majd megszólal amint Lor befejezi.* -Igen, sokat változott mióta gyakorlatilag egyedül van ott a suliban. Nagyon nehéz volt eleinte, hisz sülve-föve együtt voltunk mióta a szüleink meghaltak, de erröl lehet hogy már mesélt Al, ha meg még nem, akkor majd elmondja ha úgy látja jónak, nem kotyogom ki ezeket a dolgokat. Sok idöbe telt mire felépült és mosolyogni lehetett látni, évekig nem is beszélt. De ez az új suli jót tesz neki, úgy látom, újra a régi önmaga, és talán ez neked is köszönhetö. Kérlek vigyázz rá, amennyire lehetséges, bár tud ö saját magára vigyázni, annyira nem kellett soha sem pátyolgatni, meg ilyenek, szóval csak kérlek tartsd szemmel. Na, nekem már mennem kell, köszi a segítséget, és majd még biztos találkozunk, de legközelebb már a birtokon. Szia. *mondja, majd odamegy Lorhoz, kezet ad neki és bemegy a szobába ahol még Al kicsit pakolászik, majd elköszön töle, int még kifelé menet Lornak mégegyszer és kimegy az ajtón. Ekkor megjelenik Al, kezében egy közepes börönddel és teli mosollyal arcán. Nem kérdez semmit, hisz látta hogy beszélget Lor a testvérével, gondolja is hogy miröl, majd csak ennyit mond.* -Nos, mehetünk is, végeztem, és köszike a segítséget, jó hogy itt vagy. *mondja, majd megfogja a fiú kezét és kisétálnak a házból. Még egy utolsó szippantás az itteni levegöböl, egy hosszabb pillantás a falakra, ablakokra, majd becsukodik a ház ajtaja, egy konnycsepp s egy mosoly szánkázik végig a lány arcán, lassan sétálnak le a lépcsön, itt is mindenre egy pillantás még kerül, egy bazsarózsát a kertböl még letép gyengéden a lány, emlék gyanánt a hajába tüzi, majd a kapun is kimennek és csendesen végig haladnak az utcán, ahol megannyiszor emlékkel szívében most végleg elhagy a lány, de már kedvesével. Igy mennek csendben, a lány kicsit a fiú karjára teszi fejét, jó hogy ezekben a nehéz percekben van melllette valaki. S csak reméli hogy ez az érzés szívében élete végéig, vagy legalábbis nagyon sokáig el fogja kísérni.

Vendég

// Olvadás //

- Neked jogod van tudni minden kis részletről. *Mondja a lánynak egy mosollyal, majd hallgatja tovább.* - Hát, azért te sem unatkozhattál amíg távol voltam. *Felelte miután a lány befejezte. Sétálnak tovább és a csend, ami köztük honol nem az a fajta, amelyik kínos lenne. A néninek udvariasan köszön és elfogadja amivel kínálják és tovább mennek. Lassan odaérnek a házhoz, ahol elég sokan pakolásznak. Ha jól sejti, akkor a családtagok. Egy mosollyal udvariasan köszön mindenkinek és követi Alt, ahogy mindenkihez odamegy és köszönget. Végül Al bátyjához érnek, Noelhez, akivel kezet ráz és egy férfias féloldalas ölelést is megejtenek.* - Örvendek Noel. Ahogy Al is mondta, Alexandro Lorenzo Bertolucci volnék. *Egy apróbb meghajlás ezzel is jelezve, hogy nemesi család sarja. Besegít a pakolásban ahol tud, meg amikor a megmaradt bútorokat takargatják ott is. Végül pedig már csak hárman maradnak. Ő Noellel beszélget, és persze a téma Al.* - A véleményem? Hát, szerintem aranyos, kedves és kissé naiv. Bár ez csak az elején volt. Megragadó a személyisége és már első látásra elcsavarta a fejem. *Feleli egy ábrándos mosollyal és hangjából süt a szerelem, a szeretet és kissé a csodálat is.*

Vendég

//fagyika//

Vendég

*Jaw figyelmesen hallgatja szerelmét, és igen jólesik neki hogy mindent ilyen aprólékosan elmond neki, mintha egy kisebb ablakot nyitna meg ezzel szívében. Ujra, ismét egy dolog amivel közelebb került hozzá, talán még soha nem mesélt neki ennyit egyszerre, úgyhogy ez nagyon jól esik neki és kifejezetten örül neki. Majd belekezd ö is.*-Akkor nem unatkoztál. Es köszi hogy mindent így elmondtál, a Linás dolgot is beleértve. Bevallom rossz érzés volt tudni hogy vele mentél, neki segíteni, meg minden, de megértelek és bizom benned. *kicsit elpirul e mondat végén, valahogy különös pont Lornak beszélni ilyen mély érzéseiröl.*-Velem amúgy nem olyan sok minden történt, föleg a nagyiékkal leveleztem meg a bátyámmal, és ezért jutottam végül arra hogy ideje minden titokra fényt derítenem. Ugyhogy kapva kaptam az alkalmon mikor irta Noel hogy alá kell írnom még néhány papirt, mivel már betöltöttem a 16-ot és igy hivatalosan is kell az eladáshoz az aláírásom. Igy Ciqalaval megtanácskoztuk a dolgot, majd összecsomagoltunk és csak így spontán ideutaztunk. Persze azért irtam neked is meg Noelnek is hogy hol meg mikor leszek, szóval röviden ennyi. *azzal kézzel fogva tovább sétálgatnak, s így is már megtették az út nagy részét, szóval már majdnem ott vannak. Az egyik kedves árushoz odamennek, és láthatóan mivel a lányt ismeri az asszony, azt választhatnak amit csak akarnak. A standon van mindenféle, rendes étel is meg édesség, meg csak olyan nasiféleségek, szóval bármit választhatnak. Ha Lor esetleg éhes akkor egy svédjellegü giroszra szívesen meghívja az asszony, persze ha szereti a halat, mivel elvégre egy kikötöben vannak, majd ki ki ha választott valamit így indulnak tovább. A lány egyébként egy kisebb grillázs zacskót vett el, ami égett cukor mindenféle magvakkal megszórva, ha Lor nem ismerné. Hamarosan pedig meg is érkeznek a házba, ahol már nagyban folyik a pakolászás. Egy jó nagy hosszú autóba sorra pakolja be a lány rokonai a butorokat, a kisebbeket a lányok és a nagynénje, a nagyobbakat pedig unokatestvérei és a nagybátyja. Szóval mindenki gyakorlatilag egy helyen van, amit rezes hajú leányzónk ki is használ.*-Sziasztok, úgy hiányoztatok. *fut oda Jaw hozzájuk, s külön mindegyiket megöleli.*-Es, hogy van Lavanya? Rég találkoztam vele, és mostanában baglyot sem küldött. Küldetésen van? *kérdi ragyogó szemekkel, majd folytatja.*-Es hogy vannak a gyerekek, Drag? *kérdi egy nagy ölelés alatt a legidösebb unokabátyját, aki kicsivel 30-on túl van már, de mégis annyira sudár és helyes fickó. Majd Jaw végre mikor mindenkihez egy-két jo szót szólt, odahívja Lort s bemutat mindenkit személy szerint, meg névszerint, egy-két megjegyzéssel hogy milyen az illetö. Nehéz ide leirni az a rengeteg embert, mert azért vannak igy is legalább 10-en, bár egy-két unokafivér vagy növér hiányzik. Viszont ott van Noel, aki nagy mosollyal kezet ad Lornak és félig meg is öleli, de igen férfiasan. Noel azért kicsivel, úgy fél fejjel alacsonyabb nála, de még igy is igen férfias és erös a kézszorítása.* -O itt pedig a bátyjám, az én mugli technikát imádó nagybácsim jobb keze, aki egyébként kiváló szervezö. *mondja miközben a két fiú megismerkedik.*-O pedig Alexandro Bertolucci, a választottam. *mondja csendben kicsit Jaw, hisz ö az elsö fiú az életében, meg hát fiú akit bemutat a családjának. Szerencsére azonban igen jól fogadja a család, nem kérdezgetik meg ilyesmi, hogy mit akar majd idövel Jaw-el, csak úgy férfi a férfival jóbarátként elcsevegnek vele. Közben persze azért folytatják a munkát is, elvégre 3 szintes a ház, úgyhogy van mit pakolni. Alig 2 óra múlva azonban már minden bent van a varázslattal kitágított autóban, így a családtagok elbúcsúznak, és csak Lor, Noel meg Jaw marad a házban. Azért maradnak ott néhány bútor amit nem akarnak elvinni, ezeket egy lepedövel sorra letakargatják, közben pedig beszélgetnek folyamatosan. Föleg Noel érdeklödik Lortól, miközben Jaw egy másik szobában rakja le a lepedöket.*-Es, mi a véleményed Jawröl. Mert mi csak így hívjuk a két keresztneve miatt. J.A.W, ezért lett Jaw. Szóval? Es csak az igazat mondhatod... *teszi hozzá Noel, és látszik szemein hogy igazi, öszinte választ kér, semmi köntörfalazás vagy ilyesmi. Ebben ugyanolyan a két testvér, még akkor is ezt várják el bárkitöl, ha fájdalmas lenne a dolog.*

Vendég

*Megpörgeti a lányt, aki csak kacag, Lor pedig együtt nevet vele. Ez már nagyon hiányzott neki. A csókot viszonozza, és még utána is magához öleli a lányt.* - Hiányoztál. *Suttogja a fülébe, majd a lány kérdésére elmosolyodik.* - Hát elég érdekes volt. Mikor odaértünk és megláttam, hogy miféle kis viskó a ház ahol vannak... Szégyen, hogy ezt merik kórháznak nevezni. Lina azonnal a dojoba vitte a húgát, ahol épp megszálltunk, ott lefürdette Angit, én pedig lepihentem, mert hosszú volt az út. De még nem sikerült elaludnom mikor Lina kivitte Angit a fürdőbe evés után. Elgondolkoztam, hogy mi lehet veled, majd Lina sírva rohant oda hozzám, hogy Angit elrabolták. Kirohantunk az utcára, kérdezősködtünk, majd eljutottunk az egyik boltba, ahol vettem teát és ételt Anginek. Kiderült, hogy ők rabolták el a kislányt, mi pedig nem kis küzdelmek árán, de visszahoztuk. Az emberrablókat lecsukattuk, Angit visszavittük a dojoba, beadtuk neki az elixírt, és visszavittük a kórházba. Volt egy kis gond Linával a végén, de közöltem vele, hogy jobb ha megutál, mint, hogy szeret. Talán kemény voltam, de muszáj volt... Hazautaztunk, és megkaptam a leveledet, hogy eljöttél ide. Tegnap még találkoztam Angivel Nellondban, már jól van, ezután pedig ma elindultam ide, és most már itt vagyok veled. *Meséli nem kicsit hosszasan Lor, miközben Al arcát csodálja. Olyan régen látta már a lányt, és annyira hiányzot neki.* - Na és veled mi történt amig nem voltam? *Érdeklődik felőle, hisz azért nem kis ideig volt távol, csak történt addig valami a lánnyal...*

Vendég

*Jaw sétálva érkezik daimonjával a kikotöbe. Még jó hogy reggelizett valamit, mert majd kiugrik a böréböl örömében, hogy láthatja végre annyi nap után kedvesét. Mivel elég magas, így hamar megpillant egy hajót ami egyenesen a kikötöbe köt ki, alig bírja kivárni hogy megláthassa, vajon ezzel érkezett-e Lor. Es végre feltünik a férfi fekete haja, mely itt Svédországban a köztudottan szökék között igen csak érdekes látvány. Mikor a levegöben megpörgeti a lányt, az csak kacag, és nagyon jól érzi magát hogy végre újra erös karjaiban tartja szerelme. Egy hosszabb csókkal üdvözli ezután, majd faggatni kezdi.*-Es, mi újság Japánban? Bár irtad hogy jól van a kislány, azért biztos hogy nem ilyen egyszerü a történet, hisz akkor nem tartott volna ilyen sokáig. Mesélj, úgyis egy jó óra séta vár ránk a házig. *mondja Jaw, majd megfogja olyan szerelmes összefonóan a fiú kezét és nézi az arcát. Remélve hogy mindent töviröl hegyire elmond, hisz tudja hogy ott volt Lina is, és ö nem volt ott, és bár megbízik Lorban, azért jólesne ha erröl is komolyan beszélni, még akkor is ha nem volt közöttük semmi. Nem tehet róla, ö kíváncsi, és szereti tárgyilagosan megtudni egyenesen a dolgokat, még akkor is ha esetleg fájna. Szóval várja hogy mesélni kezdjen Lor.*

Vendég

*Nellondban vonatra szállt, majd Dánia felé valahol átszállt hajóra, hisz úgy gyorsabban oda ér. Igaz, az út csak pár órás volt, de neki úgy tűnt, mintha már bő egy napja menne... Végül az mellett döntött, hogy nem üldögél a kabinban, inkább kimegy és szív egy kis tengeri levegőt. A szél lefújta fejéről a csuklyát, mire sóhajtott egyet.* - Csak érnénk már oda. Mióta is megyünk? *Motyogja magának, miközben a vizet csodálja. Tegnap találkozott Angivel, aminek örült. Már csak azért is, mert végre meggyógyult. Örül neki, hogy segített az elixír. A láthatáron hamarosan feltűnik egy sziget, mire felcsillan a szeme.* ~ Végre! ~ *Már nagyon várta, hogy ide érjenek. Besiet a kabinjába, ott a vállára kapja a táskáját, és visszasiet a fedélzetre. Kissé idegesen markolja meg a kard markolátat. Már tényleg kezd türelmetlen lenni. Olyan érzése van, mintha a hajó egyre lassúlna ahogy közelednek. De tudja, hogy ez csak a türelmetlensége hatása. A hajókürt megszólal, mert már szinte ott vannak a kikötőben. Szinte már minden ember itt van a fedélzete, de mivel Lor már akkor itt volt, mikor a sziget közelébe értek, nem kell előretolakodnia. A hajó befut a kikötőbe és a kürt újra megszólal. Amint lehet, lesiet a hajóról, és egyenesen Alhoz indul, amint kiszúrta, hogy hol van, feléje siet, felkapja a lányt és megpörgeti a levegőben.* - Jó újra látni! *Szólal meg sugárzó arcal. Nos igen, már nagyon várta ezt a pillanatot. Öltözete, mint az állomáson is, fekete köpeny, csukyla fejébe húzva, oldalán kardja, egy fehér atléta, egy fekete rövidnadrág, fehér puma edzőcipő, haja meg mint mindig, kócos. Vállán a tértágított táskája, amibe mindent belepakolt, amire szüksége van.*

Vendég

*Jaw alig várta hogy saját, régi, megszokott ágyában aludjon egy jót, hisz a családi meleg és a megszokottság szinte átjárta testét az éjjel. Közepes méretü böröndje ott hevert mellette, amiben megannyi emlékeit ide is elhozta. Elövette gondosan elpakolt anyjától kapott aranyláncát, kinyitotta, s benne ott mosolyogtak rá szülei. O is visszamosolygott rájuk, szíve megtelt szeretettel és feltöltödött töle, mely sok eröt adott ennek az itt eltöltött 1-2 napnak. Hamarosan kikászálódott ágyából, összepakolta azt egy nejlonba, a párnákat, a takarót és a lepedöt, majd megkötötte a száját és letusolt gyorsan. Felkapta kedvenc varrónöje által megvarrt ruhájátl saját tervezésü ruháját mely pánt nélküli volt s épp bokájáig ért, hisz amikor még tervezte nem volt ilyen magas. Hozzá pedig egy egyszerü szintén maga által kreált cipöbe bújtatta lábáti. Haját néhol csattal rögzítette majd vizes zselés kezével összekócolta azt, mely igy igen érdekes volt, de jól állt a ruhához. Még egy utolsó pillantást vetett a szobára, majd mindent böröndjébe halmozott melyet a reggeli készülödés alkalmával használt, majd lement reggelizni daimonjával. Hamarosan kiderült, hogy mi volt az a zaj, a bátyja rakott le épp egy tányért, rajta megannyi palacsintával reggeli gyanánt.*-Hát te itt? Nem is hittem hogy ilyen hamar itt leszel, csak délutánra vártalak. *mondta Jaw majd testvére nyakába ugrott, és egy jó kis csontropogtatós öleléssel jutalmazta hogy ilyen hamar sikerült megérkeznie. Majd nagy trécselés és mesélés közben mindketten megreggeliztek, majd egy megmahinált fényképezövel minden kis zugot s négyzetcentimétert megörökítettek a házban. Mikor ezzel meg voltak, Jaw aláírt egy iratot hogy ö is lemond a házról, ez kellett az eladás miatt, majd egy ablakon lévö kopogtató bagolyra lettek figyelmesek. Be is engedték, s Jaw érezte hogy biztos hogy jó lesz a napja, hisz kedvesétöl jött gyakorlatilag az azonnali válasz, hogy el is indult valamikor úgyhogy 1-2 óra múlva kimehet a hajóállomásra érte.* -Noel, 1-2 múlva ki kell mennem a hajóállomásra, mert üzenetet hagytam még a suliban Lornak, tudod, a szerelmemnek aki Japánban volt egy lánynak segíteni, de most már minden rendben, megkapta a levelem és hajóra szállt. Kellek még majd valami miatt? *kérdezte egy hatalmas mosoly kíséretében, majd hogy biztos hogy kiengedje a bátyja, ismét a vállára hajtotta fejét és noszogatta kicsit.* - Rendben, úgy sem kellesz már, a papirokat már én is eltudom intézni. Viszont szeretnék vele megismerkedni meg ilyesmi, és a pakolásban is hasznát vehetnénk. Most bövitette ki a nagynéni a házat ennek a sok bútornak, hogy legyen helye, úgyhogy már csak a pakolás maradt hátra és ezzel le is zárhatjuk végleg a múltat hugi. *mondja a fiú tárgyilagosan, hangja kifejezetten megférfiasodott és sokkal komolyabb is lett mióta a nagybátyjukkal dolgozik, de most nem volt sok idö beszélgetni, inkább gyorsan szedelöcködött Jaw és elindult, hisz a kikötö jó egy óra út volt gyalog. Helyenként mégegyszer újra fel is akart keresni 1-2 helyet, búcsúzóul, hogy bólintott egy nagyot bátyjának és kilibbent az ajtón. Gyönyörü, napsütéses idö volt a mai, csak úgy éledezett a sok szín ruháján, s ö indiánszökdelésbe kezdve indult a kikötö felé hogy ott megvárja kedvesét.*

Vendég

*Egy magas, vékony leányzó sétál a vonathoz, oldalán daimonjával. Most szánta rá magát hogy végre annyi idö után ismét meglátogassa szülöi házukat, valahogy szomorú és letargikus emiatt, hisz ez már a végsö búcsú lesz. Most még el tud majd köszönni a falaktól, melyben olyan sok örömét és boldogságát lelte, s melyben szinte még érzi szülei érintését ahogyan becézték, simogatták, féltön segítették minden lépését. Itt volt életében a legjobb, a legboldogabb, s most úgy döntöttek testvérével hogy eladják, nem akarnak a múltban élni, a rosszra emlékezni, így fájó szívvel de megválnak töle. Es meg is érkezik a vonat, kisebb böröndjét felemeli a lépcsökön Jaw és ö is felszáll, nyomában daimonjával. Egy utolsó búcsó szeretett iskolájától, és remény a szívében hogy nem is olyan messzi idöre fog megválni ezen birtoktól s épülettöl. Csak néhány nap, talán egy hét és újra itt lesz, s végre megannyi kérdésére választ fog kapni nagyszüleitöl, s többi családtagjától. Leginkább Noel, a bátyja hiányzik neki, bár rá a legmérgesebb hogy eltitkolt megannyi dolgot, de most már ezen is túl van, most csak minél többet meg akar tudni. Ezek járnak a fejében, miközben keres egy ablak melletti helyet és el is indul a vonat, a kalauz lekezeli a jegyet és innentöl már ismét egyedül van. Elö is vesz egy könyvet és olvasgatni kezd, mostanában igen rákapott az ízére, úgyhogy ezzel tölti ki idejét amig meg nem érkezik a vonat Svédországba. Legalább addig sem gondolkodik, s ez jó, legalább kipihent fejjel tudja feltenni kérdéseit. Azért egy levelet még hagy majd kedvesének, ha épp visszatér majd Japánból, hogy tudja hol van és kb. mikor tér vissza, meg hát a pontos elérhetöségét, ha meglátogatná esetleg.*

Vendég

* A fiú is megöleli melynek örül, hiszen szereti őt, persze nem lángoló szerelemmel de azért szereti. A lány talán most látja utoljára és ezt ki is használta egy puszival és egy öleléssel. Máshogy nem tudta, de hát ez jutott neki. A fiú elmegy és a lány sem tesz másképp hiszen várja az iskola. Persze most máshoz lenne kedve de vissza kell menni különben kicsapják és akkor mit mondana anyjának. Szépen megfordul majd a menetrendet kezdi el böngészni.* ~ mindjárt indul a vonat~* Állapitja meg a dolgot aminek most örül de persze ez nem látszik rajta. Fel is száll a vonatra és keres magának egy helyet. persze, így sokkal unalmasabb lesz az út hogy a fiú nem tér vele vissza. A lány gondolataiba mélyed és közben a cetlit el is olvassa melyen egy név,cím, és telefonszám áll. A cetlit zsebre rakja és az ablakon bámul ki mint akik nincs is ott. Tényleg nincs ott valahol máshol jár most fejben. Egy kék szín riassza ki gondolataiból mely nem lehet más mint az óceán színe. Most valahogy nem olyan szép a látvány mint mikor jöttek. a lány arcán egy könnycsepp gördül végig melyet le is töröl. Tovább bámulja az ablakot. Már este van így saját magát látja benne. Hirtelen megáll a vonat. A lánynak csak egy jó 10 perc után tűnik fel.*~ azt hiszem megjöttünk~

Tárgy: Re: Svédország Csüt. Okt. 15, 2009 6:57 pm

*Zara olyat tesz, amire a fiú egyáltalán nem számít. Megöleli őt. És a fülébe súg valamit. Torsten kicsit leblokkolva áll, majd gyengéden ő is emgöleli.*
- Nem ígérem meg, hogy írok. Nem tudom, mennyi tiszta pillanatom lesz az elkövetkezndőkben. Ha tőlem kapsz levelet, akkor azt semmisítsd meg. Sigvard írta akkor és valahogy kijuttatta. Ha a szüleimen keresztül kapod a levelet, akkor azt tényleg én írtam. Őket soha nem tudom átverni, és Sigvard sem. A szüleimben megbízhatsz. Lehet, hogy módszereik hagynak kívánni valókat maguk után, azonban a szívük mélyén nem rosszak ők.
*Azzal kibontakozik az ölelésből és most már tényleg beszáll a kocsiba. A szülei is követik a példájukat, majd a legvégén minden kocsiba egy familliáris is helyet kap mégpedig az anyós ülésen. A sofőrők becsukják az ajtókat, majd elfoglalják helyüket és gázt adnak. A fekete autók elhagyják a pályaudvar területét.*

Vendég

* A férfi nemes szerűséggel eldobja az üveg meg sem nézi jó mondjuk lehet hogy nem ért hozzá ám még is meglepi a lányt melyet nem is leplez. Az orvos szavain még jobban meglepődik* ~ rossz? miről neszél, most meg mi is van. Következmény miéről beszél?~* A lány arcára most az értetlenség ül ki hiszen nem ért semmit sem. A fiú megköszön mindent. A lány arcán könny cseppek gurunak végig.* - Várj!* Szól a fiú után. Remélhetőleg megáll. ha a fiú megfordul egy puszit nyom az arcára ha nem akkor megkerüli is úgy ad neki puszit. Meg is öleli és a fülébe súg bizonyos szavakat. Ölelése erős ám még is érzéki mely a lány szívéből jön.* - Szívesen, de ugye írsz majd nekem? Meg látogathatlak néha?* remélhetőleg kap válasz is a kérdésére. Még egy szót súg a fülébe, mely nem lehet más mint a szeretlek majd elengedi a fiút. A férfi beszélni kezd hozzá így üveges szemeit rá emeli.* - Nincs mit de ugye nem lesz baja?* Egy cetlit kap a kezébe amit majd csak a haza vezető úton fog elolvasni. A többire csak bólint egyet. Megvárja amíg mindenki beszáll a kocsiba és ott hagyják a lányt a peronon.*

Tárgy: Re: Svédország Csüt. Okt. 15, 2009 6:28 pm

*A férfi átveszi az üvegcsét, mely üres már és ugyanazzal a lendülettel az orvoshoz is dobja. Nem nézi merre repül, pontosan tudja, hol van a doki. Az egyik ápoló kapja el helyette. Az orvosnak átadja és az csak egy pillantást vet rá. Már abból is tud mindent a feliratot sem kell elolvasnia.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz a helyzet. Gondolom fiatalember, nem a lány kényszerítette rád, hogy ezt bevedd. Ugye?
*Torsten lesüti a szemét és megrázza a fejét.*
- Jól kibabráltál magaddal. Na de mindegy most már. Tudod mi következik most ugye?*A fiú csak nyel egyet. Nem válaszol, csak bólint. Természetesen tisztában van. Kap egy kényelmes és napfényes szobát a család pszichiátriáján, ahol élete hátralevő részét leélheti. Aztán Zarához fordul. Nem emyg hozzá közelebb. Nincsen így sem messze tőle, csupán pár lépésnyire.*
- Mindent köszönök neked Zara. Életem legszebb időszakát az oldaladon éltem meg. Köszönöm a segítséget és a támogatásodat. Minden jót.
*A szemeiből könny folyik. Reméli a lány nem látta gyengeségét, ezért gyorsan hátra arcot csinál. És az ápolók kíséretében beszáll a középső kocsiba.*
- Mi is köszönünk mindent kisasszony. *A férfi egy cetlit nyújt át a lánynak.* Ha bármikor bármire szüksége lenne, nyugodtan szóljon nekünk. Ha meg bajban van... Mi lennénk megsértve, ha nem viszonoyzhatnánk a magunk módján, amit a fiúnkért tett.
*Még megvárjáka lány reakcióját, de utánna beszállnak a kocsikba és távoznak a helyszínről.*

Vendég

* A fiú illedelmesen bemutatja a lányt mikor oda ér hozzájuk. A lány tisztában van a rangjukkal hiszen a fiú említett egyszer neki. Mikor a bemutatásra kerül a sor a lány megfogja szoknyája szélét és kokettál ahogy az illik egy nagyobb rangú előtt. Mikor a férfi előhúzza a pálcáját a lány kicsit megretten.* ~ na most van végem~* fut át rajta a gondolat hiszen nem tudja hogy mire is számíthat. Mikor a férfi tisztelegni kezd a lány előtt kis pír jelenik meg az arcán hiszen nem erre számított. Konkrétan nem tudja hogy ez mit is jelent mert ebben nem járatos de valami nagy dolog lehet ehhez nem fér kétsége.* - Üdvözlőn önöket.* Mikor bemutatkozásnak neki a lány kezet szeretne rázni de inkább meg gondolja magát. Nem tudja hogy itt mi a szokás már csak a rangjuk miatt is mert ő ugye szegény családból származik. Jön a kérdés melyre valamilyen szinten számított a vonaton még gyakorolta is a válaszokat. Mivel nem erre a fogadtatásra számított így kicsit zavarban van. A fiúra néz akit éppen vizsgálnak mikor a vérét veszik le a lány elfordítja a fejét. Nem a vér zavarja inkább az a hatalmas tű amit belé döftek. Valahogy nincs kibékülve az ilyen eszközökkel. A kérdés elhangzott melyre eddig nem válaszolt de nem akar tiszteletlen lenni ezért ezt most gyorsan pótolja.* - Egész pontosan nem tudom azt adtam be neki ami nála volt.....tessék ezt* Nyújtja át az üvegcsét a férfinak aki valószinű hogy elveszi és meg is érzi hogy mi van rajta.*

Tárgy: Re: Svédország Csüt. Okt. 15, 2009 6:01 pm

*Torsten nagy sokára kibontakozik a szülei öleléséből, majd kilép a körükből. Mikor hátrafordul, látja, hogy a lány kissé le van maradva. Vagy szándékosan, vagy visszament valamiért ő ezt nem tudja. Nem figyelt aháta mögé. Viszont felfedezi a lány kezében a pálcát.*
- Édesapám, édesanyám, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Zara Nedelyat. Ő kísért el engem haza. Ő volt az egyetlen barátom, aki hűséges volt hozzám, bár hűségére nem szolgáltam rá.
*Mondja a fiú szemét lesütve. A férfi közelebb lép a lányhoz. Pálcája is előkerül. A feje közepéhez emeli függőlegesen, majd egy laza csuklómozdulattal kicsap vele oldalra. Tiszteleg. Családjában különösen nagy megtiszteltetésnek számít, ha valakit a párbajok során alkalmazott tisztelgéssel köszöntenek. Ezzel egyenrangúként ismerik el magukkal. És ez egy aranyvérűtől nagy szó. Az anyja is csatlakozik férjéhez.*
- Kisasszony! Engedje meg, hogy bemutatkozzak. Olle Bjoern vagyok, ő pedig a feleségem Ragnhild Jöran. Hálával és köszönettel tartozunk a fiúnk számára nyújtott támaszként. Sok szépet mesélt Önről. Ha szabad megkérdeznem, hogy sikerült a tébolyból visszahoznia, még ha csak időlegesen is? Mit adott be neki?
*Közben az orvos és a két ápoló körbevette a fiút és doki gyors vizsgálatot végzett el a fiún. Ott ahelyszínen, mindenki szeme láttára. Még a vért is ott vette le. A két nagydarab férfi takarta az eseményeket, melynek csak a család és Zara lehetett a tanúja.*

Vendég

* A lány jó alaposan végig nézi a fiú család tagjait bár így messziről nem sokat tud megállapítani. A fiú elindul lefelé és a lány is követi ám hirtelen az eszébe jut hogy a pálca még mindig ott hever az ülésen így vissza megy érte.* ~ na lássuk akkor most van lesz bajom vagy nem~* Tűnődik el a lány mert oké hogy a fiúban bízik, de a másik énjében nem. Becsukja szemét és a pálcáért nyúl. Nem érez semmit. Lassan kinyitja kék szemeit.*~ nem érzek semmit. a lábam meg van és a kezeim is~* Tekint végtagjaira*~ egyelőre nincs bajon de kitudja hogy ez így is marad e vagy sem.~* Vonja meg a vállát, hiszen nem sok mindent tud tenni ellen. Meg is fordul, hogy a fiú után induljon. Kicsit le van maradva, de messziről még látja a pofont meg az össze borulást is. Lassan közelíti meg a fiút és családját. A pálca a kezében van mind a kettő egyikben sajátja a másikban a fiúé*

Tárgy: Re: Svédország Kedd Okt. 13, 2009 6:25 pm

- A családom. Apa, anya, familliárisok úgymond távoli, rangtalan rokonok, orvos és ápolók. Jah és a sofőrök. Mindegyike szakterület szerint ért a mágiához. És mellesleg ez a vágány az állomás varázsvilágbeli része. Kintről úgy látszik ez csak egy vágány, ahol semmi sincsen.
*Torsten nagyot nyel és megindul lefelé. A három csuklyásból egy elindul és a tőlük távolabbi ajtón felszáll a vagonba, majd kis idő múlva újra megjelenik. Kezében a csomagokkal. A fiú közben elindul kifejezéstelen arcú szülei felé. Amikor közelebb ér, látja, hogy anyja szemei arcától elütve, mely egyébként fehér, pirosas árnyalatú. ~Kisírt szemek.~ Apja arcán látszik, hogy szintén megöregedett. Pedig nincsne fél éve, hogy utoljára látta. MIkor eléjük ért, apja előbb mozdult, levert egy pofont a fiúnak aztán a nyakába borult, az anyja is reagált, de csak egy másodperccel lemaradva, a szülei a karjukba zárták a fiúkat.*
- Ostoba. *Mondta az apja. A kíséret jól láthatóan fellélegzett.*

Vendég

* Miután a fiú kinéz az ablakon a lány is mellé áll és szét néz. Érdekes egy helynek találja első ránézésre de ami meg akad a szeme az nem más mint a fogadó bizottság vagy legalább is ő azt feltételezi hogy az. A szeme tágra nyílik. Fekete csuklyás alakok most már sok mindent kezd megérteni legalább is a csuklyát és a szint biztosan. A lány egy kicsit közelebb húzódik a fiúhoz nem vélelem inkább....na jó egy kicsit talán megrémült de erőt vesz magán.* - Azt hiszem le kellene szánunk! Te itt mennyire ismerik a varázslást? Tehát kézben hozzam a cuccaid vagy....* Nem fejezi be úgy is lehet tudni hogy mire is gondol a lány.* - A családod?* Int a kezével a "tömegre" másról valahogy nem tudja ezt elképzelni.*

Tárgy: Re: Svédország Kedd Okt. 13, 2009 6:02 pm

*Torsten lassan áll föl. Nem a gyengesége miatt. A félelem az, ami visszafogja. Aztán erőt vesz magán és feláll. Szó nélkül odalép az ajtóhoz és kinéz rajta. A lány is láthatja, ha az ablakon bámul kifelé. Kiépített nagy városi vasútállomás van a szemeik előtt. Nagy betűkkel kiírva a település neve: Arvidsjaur. Kevés ember van azonban a peronon. Köztük is kitűnik egy csoport. Az első 5 ember köztük fekete köpenyt visel, közölük 3 csuklyával fedte el arcát. Az első kettő fedetlen fővel várakozik. Egy 40-es férfi és egy hasonló korú nő. A hátuk mögött 3 fekete nagy méretű autó kapott helyet. Mindegyik mellett sofőrrel. És két a többiektől elütő nagy testű és iszonyatos testi erőt sejtető izomzatú férfi is tartozott hozzájuk. Ők is fekete tuhában vannak. Azonban nem köpenyben. Nadrág és póló. Fejük kopaszra nyírva. Tekintetük kifejezéstelen. Egyel hátrébb egy szintén feketébe öltözött alak áll, azonban ő inget visel és hozzá fehér nyakkendőt, kis orvosi táskát tart a kezében. A fiú fúj egy nagyot.*
-Megérkeztünk.

Vendég

* A megjegyzésre nem felel a lány hiszen ő már ezt lezárta. A tengert sajnos elhagyják a lánynak csak egy vágyakozó nézés a válasza, ez talán jelzi azt hogy lassan megérkeznek. Dombok, hegyek lesznek láthatók ezek valahogy nem hozzá izgalomba, de csak bámul ki az ablakon, pedig szeretne szólni, mert tudja hogy talán soha többet nem láthatja a fiút. A vonat lassul és meg is áll.* - megérkeztünk?* Kérdezi meg mert hát kitudja lehet hogy csak egy megálló,bár eddig nem tűnt fel neki, hogy megállt volna máshol is, de ez most nem is fontos. Számára ismeretlen a táj tehát nem tudhatja hol is van igazából. A kék hajú lány fel áll és az ablakot próbálja lehúzni, ami nem sikerül neki, hiszen beragadt. Csak legyint egyet és a fiúra néz kérdőn.*

Tárgy: Re: Svédország Kedd Okt. 13, 2009 4:28 pm

- Nem kértelek, hogy bízz bennem. Csak közöltem a dolgot, hogy nincsen mitől félned. Főképp mert a szer miatt esélytelen lennék veled szemben.
*A táj gyorsan változik. Ismét szárazföld, majd települések és hegyek, dombok, völgyek között suhannak el. A kistelepülések között már lassul a vonat. Így jobban láthatóvá válik a táj. A települések már éláthatóan nem olyanok, mint Bulgáriában. Erdők és hegyek között a települések a természettel törekedve az összhangra épültek fel. A vonat tovább lassult. És végül megállt.*

Vendég

- Az lehet hogy nem figyeltem elég jól, de nem aggódom valakinek csak fel tűnik ha nem térek vissza* Sóhajt egyet a lány és tovább bámulja a tájat egyszer csak ismerős illat keríti körbe a vonatott. Ez nem lehet más csak is a tenger illata. A lány szeme fényes csillogásba kezd. Szívesére felgyorsul és és izgatottan kapkodja szemeit az elsuhanó táj nyomában. Hirtelen meg jelenik az a kékség, melyet már nagyon régen látott. Szemei az üvegre tapadnak és vágyakozva nézi a tengert melynek tettje szikrázik. Ha a fiú nem látja a szikrákat akkor csak a lány képzeli oda, de ez most számára nem fontos. Az emlékek elárasztják és most nem tud másra koncentrálni. Hirtelen minden megszűnik körülötte csak a tenger és ők vannak. egy éles fájdalom rántja vissza a vakóságba melyet szívében érez. Ez nem más mint a honvágy érzete. Egy könny csordul ki szeméből melyet le is töröl azonnal. Lassan szívverése újra a normális lesz. Tekintetét a fiúra emeli.* - Azt kéred bízzak benned? Ezt már egyszer eljátszottad és nem szeretnék többet erről beszélni!* Jelenti ki igen határozottan hangja nyugodt.*

Tárgy: Re: Svédország Kedd Okt. 13, 2009 3:44 pm

- Nem figyeltél az órán. A menedékkővel hazaérhetsz bámriylen távolságból. De a menedékedet nem hagyhatod el. Tehát a kúriai szobádat nem hagyhatod el. És ne aggódj. Holnapra a vonattal simán visszaérsz. Szerencsére a mágia csoádkra képes. Ne aggódj emiatt. A pálca miatt ne aggódj. Még Sigvard sem tudta volna ártással velruházni, a tudtom nélkül. És én még mindíg nem ártanék neked. *Ő is az ablak felé fordul. Hosszasan nézi a tájat, ahogyan eszeveszett sebességgel változik körülöttük. Szántóföldek, erdők, hegyek, tavak mellett suhannak el. És körülöttük hirtelen nagy kékség terül el, ez a legjhosszabban tartó látvány, ami útjuk során a szemük elé kerül.* A helyedben én is bizalmatlan lennék. Már a tengernél járunk.

Vendég

* Úgy látszik a fiú ismeri a lányt hiszen ezek a kérdések motoszkáltak a fejében, melyekre meg is kapta a választ, így nem kell kérdeznie. Mikor a fiú átnyújtja neki a pálcáját a lány igen csak meglepődik, hiszen egy varázsló soha, de soha nem válna meg a pálcáktól. Legalább is a lány biztos nem. Nem veszi el rögtön először az ő kék pálcáját húzza elő, mely számára a legszebb, hiszen kék és egy szürke holló is díszeleg rajta. Egyedi ehhez nem fér kétség és sokszor kihúzta már a bajból. A fiú pálcájára szegezi és az lebegni kezd a levegőben, mely a mellette lévő ülésen landol. Persze finoman hiszen nem akarja ő bántani a pálcát.* - Nem fogom meg más pálcáját hiszen nem lehet tudni mivel van kezelve* Mondja egyszerűen a dolgot és fejét az ablak felé fordítja. A tájban gyönyörködne ha más lenne a helyzet.* - Még mennyi idő? Azon gondolkodtam, hogy vajon a menedék kő vajon, milyen távolságból működik. Tehát onnan haza tudnék e menni vagy sem? Most ez foglalkoztatta a leginkább* Mondja kedvesen és tovább bámul ki az ablakon.*