Palentum vidámpark

Tárgy: Palentum vidámpark Kedd Jan. 18, 2011 5:08 pm

First topic message reminder :

A szórakozó negyed talán egyik afféle kivétele, ám a vidámpark maga a szórakozást szolgálja, ám mégis ez a vidámpark kétarcú helyszín. Napközben egészen olyan, mint egy hagyományos vidámpark, akad itt óriáskerék, dodzsem, céllövöldék, és megannyi játék, amikre fel lehet ülni. A belépő nem méreg drága, egy napra fizetendő és minden játékra használatot biztosít, így megéri ide ellátogatni.
A kis utcákon vattacukor és egyéb édességes, italos standokon árulják portékáikat a kereskedők, hogy ezzel is feldobják az itt töltött időt. Időnként egy-egy mutatványos is feltűnik a színen, hogy szórakoztassák, vagy becsábítsák egy sátorba a nézelődőket. Akadnak ugyanis jóssátrak, és hasonló alkalmatosságok is, az artisták, tűzfújók pedig ezeket hirdetik. A zene szinte folyamatosan szól, ha pont úgy helyezkedsz, akkor összemosódik az alapzaj és a többféle játékoktól érkező különböző dallam. Pörgés és nyüzsgés, ez jellemzi elsősorban a vidámparkot, ami Nellond egyik talán legfelkapottabb helye.
Ám, amikor lemegy a nap a vidámpark külseje is megváltozni látszik. Bekapcsolnak az éjszakai fények, melyek a szobrokra, kiállított tárgyakra különös fényt vetnek. Időnként mintha 1-1 bohóc arca életre kelne, ha jobban megszemléled. De ez is csupán a játék miatt van, a szórakozást szolgálja...legalábbis ha minden igaz.
Este 7 után nyit csupán ki a Szellemkastély, mely a vidámpark hátsóbb területeit foglalja el. A sötétbe burkolózott kastélyt szinte mindig enyhe köd veszi körül, még napsütéses délelőttökön is, ha épp az óriáskerékről tekintesz el arra. Odabent szembenézhetsz a félelmeiddel, ám bajod nem eshet, mégis nem mindenki vállalkozik rá, hogy belépjen e különös helyre. Hallani szóbeszédet arról is, hogy akadt aki másnap reggelre sem került elő, csak amikor végül a személyzet hozta ki, mert olyasmit látott, ami miatt egy sötét sarokban várta meg a reggelt, és nem mert tovább haladni. Túlzottan fiatalokat nem is engednek be, csak aki maga vállalja a kockázatot, hogy riadalma túl mélyre nyúl lelkében. Akik már egyszer megjárták a Szellemkastélyt, még ők is csak ritkán merészkednek vissza, és nem igazán tudják szavakba önteni, hogy pontosan mit is tapasztaltak odabent, vagy csak nem akarják vissza idézni a képeket? Nem tudni...egy biztos, ha bátor vagy, akkor inkább próbáld ki magad!

A vidámparkot este 10 után is látogathatják a diákok. A bejáratnál van egy kimondottan a Nezabaros diákok számára kihelyezett lilás térkapu, mely két irányú, és az iskola Udvarára nyílik, épp a bejárati ajtó mellé, ahol szintén található egy ilyen térkapu. Természetesen a térkapun csak személyiség lenyomat alapján Nezabaros diákok, tanárok és személyzet léphet rá, így illetéktelen személy ezen keresztül nem juthat be az iskolába.

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Palentum vidámpark Vas. Dec. 16, 2012 10:45 pm

* Cseppet meglepődik azon hogy mennyire nyíltan is kezeli az pillanatokkal ezelőtt kialakult beszélgetésüket a fiú. Mintha egy ki nem mondott kezdeti baráti viszonyban állnának, pedig a szőkeségnek ennél jóval több kell. * -Szép hosszú név. * Jegyzi meg a lány, de esze ágában sincs elárulni a nevét. Elkíséri jegyet venni, azonban felülni koránt sem akarna.* -Nos.. Hééé! * Már épp tiltakozna, mikor akarata ellenére az óriáskerék egyik fülkéjében találja magát. * -Na szép. * Ad hangot bosszankodásának és tüntetőleg leül karba tett kezekkel. * -Nem nevezném magamat pesszimistának, egyesszerűen csak reálisan látom a dolgokat. Te mindig ennyire izgága vagy? * A fülkében enyhe homály van, a kintről beszűrődő fények nem világítják ki teljesen a belső teret. * -Igazán megvárhattad volna a válaszom, nagyon illetlen volt tőled ez a tett.

Vendég

-Szerintem felfoghatjuk úgyis, hogy pár perre a magasban lehetsz! Vannak apró dolgok a életbe, amik örömet okozhatnak és szerintem meg kell ragadni őket! Szóval velem tartasz? Amúgy Joseph vagyok! Joseph Zenon Marinko Sequoia! *Mutatkozik be és várja a lány válaszát, addig vesz két zsetont, vagy amivel a kerék működik.* -Te mindig ilyen pesszimistán állsz a dolgokhoz? *kérdi afféle beszélgetéshez hasonló dolgot kezdeményezve, majd amikor a kerék indulni készül, ő felül.* -Na gyere már! Ne kéresd már magad! *Mondja mosolyogva, majd magával rántja a lányt is az egyik ülésbe.*

Tárgy: Re: Palentum vidámpark Vas. Dec. 16, 2012 10:22 pm

* Gondolatai fonala gyorsan kúszik és körkörösen egyetlen személy köré épülnek fel. Még egy mosoly is megjelenik a szőkeség arcán, a kútba dőlt terven gondolkodva, mikor együtt akartak felülni az óriáskerékre. Az idegen hang hallatára villám csapásként tűnik tova a kép, az emlékeket úgy söpri elméje mélyére, mintha attól tartana ellopja tőle az idegen. Arcáról a mosoly is elszáll és egy teljesen érzelemmentes arc váltja fel a helyét, érdekes védekezési mód, de eddig még bevált. A fiú felé fordul, tesz néhány lépést is a jövevény felé, hogy alaposabban szemügyre vegye ruházatát, arcát, az egész megjelenését. ~Inkább egy mugli huligánra emlékeztet, mint egy varázslóra~ Gondolja öltözékére pillantva, viszont azonnal felötlik benne, hogy nem minden a külső. Olykor fennakad azon ha mások nem tartják be az illemet, de ettől most eltekint és a kérdésre koncentrál. Az igazat megvallva szívesen felülne, de csupán csak a pálcája van nála * -Ugyan, mi jó lehet abban, hogy pár pillanatra a magasban vagy?

Vendég

*Még ilyen késő esti órán se nagyon akar álom jönni a szemére, ez mondjuk betudható az idegen környezetnek, hiszen alig pár napja van az iskola falai között. Egy kis idő után feladja a forgolódást és nellondi körútra indul. Felkap magára egy szakadt fekete farmert, egy szűk fekete, kaszás-mintás pólót, és egy fekete bőrdzsekit, majd pálcáját és némi aprót a zsebébe süllyesztve elindul a Vidámpark felé. Na jó, nem is olyan kevés aprót, mert a második lépés után nyomni kezdi a zsebét, de nem nagyon van még tisztába az árakkal. Magabiztos létekkel kóborol, talán ő sem tudja merre, majd amikor meglátja a hatalmas óriás kereket, nagyot dobban a szíve. Rég elmúlt, boldog gyerekkorát intézi a körhinta. Amikor oldalra pillantva észre vesz egy szőke leányzót szintén az óriáskerék előtt ácsorogva, rápillant.* -Nincs kedved rá felülni? *Mondja csillogó szemekkel. A kerék annyira magával ragadta, hogy köszönni is elfelejtett, és ezt a bakit csak jóval később veszi észre, amikor már úgy is mindegy*

Tárgy: Re: Palentum vidámpark Vas. Dec. 16, 2012 9:56 pm

* A vidámpark az esti fényárban is igazán impozáns látványt nyújt, noha pár pillanatra olykor félelmet kelthet az ide látogatókban. Eva mindig is kedvelte ezt a helyet, azért mert az éji sötétséget többféle színnel töri meg és űzi el. A szőke fél-véla lány fekete ruhát és szövetkabátot visel. Haja szépen omlik le vállaira és hátára, lélegzete apró fehér párafelhőkként hagyják el ajkait. Igazán hideg van, s olykor meg-meg borzong, főleg mert a nyakán fekete szalagon kis kör alakú medál függ, ami szintén hűvös. Látszólag céltalanul sétál az árusok között, ám hamar megáll egy helyben és feltekint az óriáskerékre. Eszébe jut a Vitéz úr akivel fel szeretett volna ülni rá, hangosan sóhajt a gondolatra, hagyja gyengéd érzelmeit eluralkodni vonásain. *

Vendég

-Hát jó rendben! Jó éjszakát! *Köszön el a lánytól, majd sarkon fordul és valami kajálda felé veszi az irányt. az első bódénál vesz egy pár sült kolbászt és egy kis csípős savanyúságot meg egy adag mustárt és hát persze két szelet kenyeret. Leül az egyik padhoz, majd kaja közbe gondolkozni kezd. -egyszerűen nem érti a dolgokat. Nem lát az okok mögé és ez furcsa számára. Aztán magában nyugtázza, hogy késő van már filozofálni. Amikor befejezte vacsoráját rendezi a számlát és elindul a kúria meleg falai felé.*

Tárgy: Re: Palentum vidámpark Pént. Nov. 23, 2012 7:52 pm

*Amitől a legjobban félt, bekövetkezett. Ariadne nem fél a sötétben, nem fél a vámpíroktól, nem fél szinte semmitől, de például a kopasz emberekkel ki lehet kergetni a világból. És hát milyen is lenne egy zombi, ha nem kopasz, így szinte törvényszerűen töri ki az osztrák lányt a frász. Viszont azt a nagy sikítozás és jógalégzés közepette is érzékeli, hogy a mellette ülő Frappi nem hogy aggódva nézne rá, de még nevet is. Szerencsére megússza az utazás hátralevő részét, nem bukkan fel több zombi, és kiszáll a kocsiból. Mivel a lábai még mindig remegnek, és ezért nem tartják meg rendesen, a falnak támaszkodik, úgy néz a tőle nem messze cigiző fiúra.* ~Mintha nem lennék rá semmilyen hatással...~ *Gondolkozik el, és ez csak fokozza a rosszkedvét. Amikor meghallja a kissé pökhendien odavetett kérdést, elege lesz. Kivételesen azonban nem borul ki, ehelyett vesz egy mély levegőt, - ki tudja, hányadikat az este folyamán - kihúzza magát, és határozott - de kissé még mindig remegő hangon - így szól:* Én most hazamegyek. Ennyi bőven elég volt mára a vidámparkból. *Jelenti ki, és el is indul, de mikor a fiú nem látja, a fáradtság, az elkeseredettség és a sokk hatására mégis legördül egy-két könnycsepp az arcán, de nem foglalkozik vele, és kivételesen nem áll le bőgni sem.*

Vendég

//olvad//

*Frappi nem értelmezett félre semmit, csak ezek szerint rosszul értelmezte a lány felől áradó jeleket, néha előfordul az ilyesmi. Mosolyra húzódik a szája amikor a lány felül vele a szellemvasútra, ám ő unottan üli végig majdnem az egész menetet. A kopasz szellem egy kicsit váratlanul éri, ezért megijed, majd jót nevet az egészen. A leszállás után még mindig nem érzi olyan hú de jó magát, ezért rágyújt egy cigire, majd a lány felé fordul* - A következő helyszín a tied! Csak jó legyen, mert az eddigi gyakorlatilag fölösleges pénzkidobás volt. *mondja unottan, és bízik a lány kreativitás, hogy még feltudja dobni ezt az estét, mert eddig nem valami jó*

Vendég

- Oh. *Hát igen, túl sok kérdés, van, ami kimaradt.* - Képesség. Egy páran, féldémonok... megtanultuk. Mondhatni. Minél többen vagyunk egy területen, annál erősebb, annál jobban el tudunk rejtőzni, annál jobban tudjuk irányítani. De azért egyedül is képesek vagyunk néhány érdekes trükkre ezzel. *Mosolyodik el halványan, és igen, Chris is erre gondolt, hogy annyira azért nem is különbözik a két világ egymástól. Relcey kérdéseire meg Lilith válaszol.* Igen, ezért tudok beszélni, minden daimón tud. És igen, érezzük ami a másikkal történik. Így bizonyos szempontból hátrány, hiszen... ketten vagyunk potenciális célpontok. Másrészről sosincs egyedül. *Lilith itt felpillant Chris hátára, hiszen alighanem Relcey-vel együtt mögöttük sétálnak. Nem mond többet, pedig tudna, hogy mennyire jót tesz Chrisnek, hogy van egy állandó pont az életében. Hogy Lilith a kapocs, ami őt még egyben tartja, fixen, nem mozdulva az oldalától. Fix pont. Aztán lassan odaérnek a házba, Chris meg teszi a dolgát, megmutatja hova mehetnek, majd visszavonul a szobájába.*

Vendég

- Hogy csináltad? *Ismétli meg a kérdést erőteljesebben, amikor Chris nem válaszol elsőre. Majd a másik az előítéletekről beszél, és bólint, bár ő szerinte éppen ezért hasonlít a világuk, hiszen előítéletek, ugyebár, mindenhol vannak.* - És neked nem jutott? Hát, az szívás. *Jegyzi meg őszintén, erősen piszkálódva, amikor Chris kijelenti, hogy nincsenek szárnyai. Láthatóan egyre inkább feloldódik, bár persze nem fogja lelkesen körbeugrálni Christ, de a távolságtartás, a lenézés teljesen eltűnt mostanra. Elraktározza magában, hogy Elijah fogalma sincs, kicsoda, de két féldémonnal fog tulajdonképpen együtt lakni. Annyira azért nem lehet rossz társaság, hasonlóak. Relcey levetődik a kutya elé, de nem nyúl hozzá, mikor látja, hogy az visszahőköl, csak nagy szemekkel hallgatja.* - Szóval ezért tud beszélni? És akkor érzi, amit te is? *Kérdezget., Rashny pedig ráhagyja, habár megjegyzi, hogy utána fog nézni a daimónoknak. Aztán felnevet.* - Azzal sem lesz gond. *Jegyzi meg röviden, félredöntve a fejét, aztán lassan alighanem megérkeznek, így megköszöni Chrisnek a felajánlást, de egy ideig mindenképpen egyedül foglalja be a szobát Relceyvel, hogy megbeszéljék a dolgot.*

Vendég

- Előítéletek mindenhol vannak, és igazán nem nagyon tudják levetkőzni az emberek. Vagy más lények. Úgy tűnik hiába hasonlít a ti világotok, mégis van, amiben merőben más. *Jegyzi meg, hát igen, démoni kisugárzás... pedig Chris aztán nem gyerekkorától szembesül ezzel, hanem csak a tizenhetedik születésnapján zuhant rá még ez a teher is.* - Elijah is féldémon, és neki vannak szárnyai, meg tudja idézni őket. Noel szintén féldémon, de neki sincsenek. És versenyt hisztiztetek rajta. *Morog Lilith, majd ugye Relcey levágódik elé, mire a daimón ösztönösen hátra lép, megelőzve, hogy hozzá legyen érve.* Lilith. *Mutatkozik be, Chris pedig magyarázatba fog.* - Daimón. Mondhatni a lelkemnek a része. Nem tudunk elszakadni egymástól, bármennyire is irritál néha, ő hozzám tartozik, és ő hozzá. És nem szeretjük, ha hozzá van érve... nem túl kellemes, ha az ember lelkét fogdossák. De beszélgethettek nyugodtan. *Igen, azért egyértelmű volt, hogy a testvérpár még nem találkozott így ilyenekkel.* - A szobákkal nem lesz gond, csak fürdőszobából van egy.

Vendég

*Felnevet, mikor Chris lepisszegi, majd végül hagyja magát, és nem folytatja annak az elemzését, hogy Merité gyerekei miért nem menőbbek a többieknél.* - Hogy csináltad? *Kérdez rá végül az árnyas trükkre, kertelés nélkül, majd bólint.* - Igen. A Viszály és az Árny gyermekei vannak a legnegatívabban megítélve, főleg a háborús időben. Persze nem mindenki gondolkozik előítéletekkel, de... mondjuk, hogy volt alkalmam hozzászokni. *Megrántja a vállát, majd lehajtja a fejét, és kicsit úgy pillant fel Chrisre a szemeivel, mikor a démoni kisugárzásról beszél. Mivel neki is elég erős sötét aurája van, fel sem tűnt igazán, hogy mások így ítélhetik meg a fiút, de... úgy látszik, akadt egy közös pontjuk.* - Szárnyaid? *Kérdez rá, miközben Relcey sokkal jobban meglepődik a beszélő kutyán, mint ő, és sikkantva vetődik le rögtön Lilith elé.* - De aranyos vagy! Hogy hívnak? *Rashny utánakap, hiszen csak nem kellene ennyire hevesen viszonyulni egy kutyához, de végül nem teszi szóvá, hiszen ha beszél, és ennyire hűségesen követi Christ, nem lehet közönséges állat. Aztán Chris valóban válaszol valamennyire a kimondatlan kérdésére, bár ez még nem zárja ki a többi fajt, vagy az is lehet hogy csak Chris meddő, és... de nem, végül nem kérdez rá.* - Akkor én azt hiszem, a kanál víz eset leszek. Hány szoba is van a házadban?

Vendég

- Ssshhhh. *Csittegi le Rashny-t.* - Lehet, hogy igazad van, de psszt. *Somolyog, picit összehúzva a szemeit, cinkosan megvillanó szemekkel.* - Árnyak, huh? Ahogy figyeltem, eléggé negatívan voltatok megítélve. Az legalább valami, amihez hozzá vagyok szokva. Elég sokan hőkölnek hátra tőlem. *Ingatja a fejét, hát igen, az a démoni kisugárzás.* - Pedig még szárnyaim sincsenek. Akadj már le azokról a rohadt szárnyakról basszus. *Csattan fel Lilith, láthatóan már elege van a folyamatos szárny-nyavalygásról, amit Chris tud levágni, látványosan szenvedni. Aztán arra, hogy majd szól, felnevet, és megrázza a fejét.* - Hát, nekem hiába szólsz, nem hiszem, hogy ki tudlak ezzel segíteni. *Mondja derűsen, ingatva a fejét, hát igen, ezzel talán meg is válaszolta a kimondatlan kérdését Rashnynak. Aztán Relcey szavaira elmosolyodik.* - Az biztos. Az ember vagy jóban van Noellel, vagy meg akarja fojtani egy kanál vízben. Vagy mindkettő. De te biztosan jól kijössz majd vele. *Mondja a kislánynak.*

Vendég

*Elmosolyodik Chris szavain, ez a kifejezés már a saját világában is tetszett neki.* - Nem feltétlenül te vagy a legmenőbb, igazából. A Mágus gyerekei univerzálisak, de ez azt is jelenti, hogy semelyik mágiában sem érik el azoknak a szintjét, akik konkrétan arra vannak specializálódva. Sok mindenhez értenek, de mondhatni semmiben nem mesterek igazán. Így hát lehetne rajta vitatkozni, melyik a hasznosabb, a tapasztalat eléggé megoszlik. *Magyarázza, visszaemlékezve a saját világukban folytatott beszélgetésre.* - De az árnyak közül léptél elő... akár Mortos gyermeke is lehetnél. *Kicsit megvillannak a szemei, látszik, hogy az az árnyas trükk elég ambivalens érzelmeket keltett benne. Majd hallgatja a fajok... hát, neveit, amik valljuk be, túl sokat nem mondanak. A démonok, az eléggé az ő területe, megtanulta már hogy itt hogy hívják őket, de a többihez nem konyít.* - Egyelőre nem tervezek gyerekeket, majd ha mégis, akkor szólok. *Csóválja meg a fejét, és felmerül benne egy másik kérdés is, de végül elhessegeti.* ~ Bár talán mégsem annyira logikátlan, elvégre teljesen külön fajok, akár még... áh, ráér. ~ *Dönti el magában, és elindul Chris után, kézenfogva Relceyt.* - Nem tervezem, hogy sokat találkozok vele, Relcey meg... - Én jóban leszek vele! *Ajánlkozik a leányzó lelkesen, mire Rashny szemforgat.*

Vendég

*Felnevet.* - Az, hogy örülök, az túlzás. Fogalmazzunk úgy, hogy megszoktam. Megszoktam már, és talán hiányozna is, ha nem így lenne az egész, ahogy, tudod? Nem tudom mennyire tudnék normál életet élni már ezek után. *Ingatja a fejét, majd amikor Rashny megrándul, felemeli az egyik kezét.* - Nyugi. Én saram, mindig elfelejtem, hogy máshonnan jöttél, és így ami nekem alap, az neked nem. Én meg a te világodban voltam síkhülye, még ha azt is hitték, hogy én vagyok a legmenőbb gyerek a játszótéren. *Rándul kis mosolyra az arca, visszautalva az első találkozásukra. Aztán arra, hogy van-e keveredés, bólint.* - Az anyám ember. Démonok, angyalok, tündék, vélák... gyakorlatilag amivel találkozol itt, azok mindegyik keveredhet. Bár nem tudom, hogy például nektek lehetne-e félig ember gyereketek itt... de hát ti erősen újak vagytok még ebben a világban. *Magyaráz, majd elindul, mutatva az utat a háza felé.* - Oh, semmi. Csak aztán bírjátok a szomszédot. *Kacsint egyet Rashnyra.*

Vendég

- És ennyire örülsz neki? *Értetlenkedik, mikor Chris vigyorogva közli, hogy nehéz élete van. Nem, még nem szokott a Nezabarhoz, habár a könnyű élethez sem. A homlokracsapásnál azért láthatóan megrándul, mintha Chris ezzel gúnyolná ki, hogy semmit nem tud erről a világról... ami minden bizonnyal nem így van, de mivel elég bizalmatlan, automatikusan ilyesmit gondol az emberekről, ezért igyekszik legtöbbször rejteni a tudatlanságát. Hallgatja a Titanic történetét, majd a filmre enyhén bizonytalanul bólint. Igen, moziban már járt, bár nem éppen jeggyel, ahogy kellett volna, de ez mellékes. Majd esik szó szadista tündéről, és mikor Chris kijelenti, hogy félig démon, láthatóan érdeklődve emeli feljebb a tekintetét. Elkapja a sárga szemvillanást, és elmosolyodik.* - Félig? Szóval a démonaitok emberekkel keverednek? *Náluk ugyebár a francoskák tisztavérűek, nem nagyon van másokkal keveredés, így ez is új neki, mint sok minden más. Aztán Chris rákérdez, melyik ajánlat, mire kicsit kuncog, szokatlan hang tőle.* - A ház. Milyen más ajánlatot tettél?

Vendég

- Az van. *Jelenik meg egy kisebb vigyor az arcán. Nem könnyű élete van, de hát a Nezabarban kinek igen? Viszont a vigyorból látszik, hogy nem bánja. Aztán amikor a Titanicra rákérdez Rashny, akkor a homlokára csap, mármint a sajátjára.* - Bocs. Mindig elfelejtem, hogy ilyesmiket nem tudsz. Volt egy hajó száz évvel ezelőtt, amire azt mondták, hogy elsüllyeszthetetlen, és ezért kedves mentőcsónakot tettek rá. És aztán nekiment egy jéghegynek, léket kapott, és elsüllyedt. Elég sokan meghaltak, a mentőcsónak-hiány miatt. Eléggé híres katasztrófa, film is készült belőle, meg minden... várj, a film azt tudod mi? *Megvakarja a fejét. Nehéz úgy magyarázni, ha nem tudja, hogy a másik mit tud és mit nem.* - Rossz időben voltunk rossz helyen, és a tünde szadista volt. *Mondja egyszerűen.* - Hozzám hasonló. Félig démon, félig ember. *Mondja, és amikor felnéz, egy pillanatnyira sárgán felizzanak a szemei, pont, mint akkor ott, Rashny apjával szemben állva. Aztán elengedi a kislányt, hogy visszamenjen a bátyjához, majd felvonja a szemöldökét.* - Nem szoktam dolgokat ajánlgatni, ha nem állna. És konkrétan melyik ajánlat is?

Vendég

*Halványan, őszintén elmosolyodik, amikor Chris a szívéhez kap, majd megcsóválja a fejét.* - Ha ennyivel beléd lehet tiporni, nehéz életed lehet. *Mondja végül, hiába vette észre, hogy a másik nem gondolta komolyan. A neveket megjegyzi, egyszerű, rövid nevek, így nem lesz velük gondja. Náluk jóval hosszabbakhoz szokott, bár persze nem mindenkié volt ilyen, de azért eléggé általános jelenségnek számított. A tömeggyilkos testvérpárra szolidan felvonja a szemöldökét, majd...* - Mi az a Titanic? *Teszi fel az egyértelmű, és rendkívül égető kérdést.* - Mit követtetek el, hogy kilenc hónapra bezártak titeket? És... hozzád hasonló? *Folytatja a logikus kérdések sorát, újabb fej félredöntéssel, enyhén értetlenül. Majd Chris kijelenti, hogy az apja nem játszik szerepet az életében, mire elhúzza a száját.* - Bárcsak az enyém is eltűnne. Bár mostmár csak nem zavar egy ideig... de előbb vagy utóbb úgyis visszatérünk majd, gondolom. Találkoztam egy régi ismerőssel itt, aki még évekkel ezelőtt tűnt el... *Megakad, majd megrázza a fejét, mégsem folytatja a témát.* - Nekem pedig Relcey. *Jelenti ki röviden a családra, majd int a kislánynak, aki elengedi Christ, és csendben, a beszélgetésre figyelve áttopog Rashny mellé. Rashny felveszi a karjaiba, majd Chrisre pillant, félmosollyal.* - Nehéz téged elképzelni nem szép látványként. Áll még az ajánlat?

Vendég

- Awww. Ez igazán fájt. *Jegyzi meg, megjátszott fájdalmas arckifejezéssel, még a mellkasához is kap, arra, hogy ő idegesítő lenne.* - Ariana és Noel a legjobb barátaim. *Mondja tömören, majd picit jobban kifejti.* - Arit ismerem, mióta csak az iskolába jöttem, elég sok mindenen mentünk keresztül együtt. Legutóbb például egy várost szabadítottunk meg egy megzakkant, tömeggyilkos testvérpártól. Azelőtt a Titanicon csavarogtunk. Azelőtt meg kilenc hónapig raboskodtunk összezárva, bizonyos időközönként az életünkért harcolva. Vicces idők voltak. *Mondja, olyan hangsúllyal, mintha olyan sérülésmentesen járta volna végig azokat az időket, mintha nem érintette volna meg sehogy semmi egyáltalán.* - Noel meg... olyan, mint én. Az első hozzám hasonló volt, akivel találkoztam. És hát, ahogy mondtad, similis simili gaudet. *Aztán rákérdez az apjára, mire már-már felhorkant.* - Tizenkét éves korom óta nem játszik szerepet az életemben, és nekem ezzel semmi gondom nincs. *Mondja egyszerűen. Egyértelmű a hangsúlyából, hogy nem halt meg, csak...* - Az anyám a családom. *Ennyi, kész. Arra, hogy nem viseli rosszul, picit vállat von, kezét Relcey fején pihentetve.* - Volt idő, amikor rosszabbul viseltem volna, ha akkor történik. Akkoriban nem lettem volna olyan szép látvány, mint most.

Vendég

*Hallgatja a tényezőket, amik hozzájárultak ahhoz, hogy Chrisnek saját háza van, és közben zsebredugja a kezeit az eddigi ideges ujjhajlítgatás helyett. Továbbra is félre döntött fejjel figyel, kifejezéstelen arccal, aztán biccent.* - El tudom képzelni, ahogy jóban vagy az idegesítő emberekkel. Tudod, similis simili gaudet. Ki az az Ari? És mégis miféle ez az idegesítő iskoláskölyök? *Néhány dolog ragadt már rá ebben a világban, például latin közmondások és angol-bolgár káromkodások. Viszont az idegenekre a legjobb rákérdezni, főleg, ha a névtelen iskolás Chris szomszédja, Ari pedig ezek szerint valami közeli ismerős lehet. A bank magyarázatát végighallhatja, majd bólint, hogy érti.* - És mi a helyzet apáddal? *Tapintat, meg ilyesmi... nem, nem erről híres elsősorban. Aztán előkerül Relcey, rögtön letámadja Christ, és Rashnyt meglepi az őszinte mosoly. Valahogy automatikusan mosolyra húzódik az ő szája is, de kicsit még furcsa mosolykezdemény ez inkább, majd mikor Chris felnéz rá, és eltűnik a mosolya, már az ő arcán sem látható.* - Sajnálom. *Nem, a hangsúlya nem éppen együttérző, inkább bosszantóan semleges.* - De úgy látom, nem viseled rosszul.

Vendég

- Kiakadós szomszédok, idegesítő iskoláskölyök, aki felhúzta a szomszédai agyát, és senki nem akart mellé költözni ikerházba, ezért áron alul árulták. Meg aztán, több helyen felújításra szorult, be kellett vetnem mágikus tudásomat, meg Ari alkímiáját, hogy segítsen összerakni. Szóval nem volt tökéletes állapotban. Az idegesítő szomszéddal meg éppenséggel jóban vagyok. *Mondja. Arra, hogy a szülei vettek neki házat, kuncog.* - Anya segített fizetni, igen. De régebb óta vannak saját megtakarításaim is. Pontosabban az én nevemen voltak bankban... az olyan dolog, nem tudom nálatok volt-e, ahova beteszed a pénzedet, és minél tovább tartod bent, annál több pénz lesz. És amikor kicsi voltam anyám nyitott nekem ott egy számlát és... mire másra lenne jó az a pénz, ha nem a saját életem elindítására? *Kérdezi, félrebillentett fejjel. Aztán Relcey letámadja, mire Chris elmosolyodik. Nem gúnyosan, nem sötéten, nem vigyorog, őszinte mosoly jelenik meg az arcán, és csak végigsimít Relcey haján, üdvözlésképp. Egy teljesen más arca ez Chrisnek, Rashny még aligha láthatta ilyen gyengédebb arckifejezéssel, majd felnéz megint Rashnyra, és az arcáról el is tűnik ez, és bólint.* - Valóban. Csak kicsit zűrös volt az elmúlt pár nap, nem jutottam el addig, hogy üzenjek.

Vendég

- És mik játszottak közre? *Vonja fel a szemöldökét, pláne, amikor Chris kijelenti, hogy ő már bizony felnőtt. Elég szkeptikusan méri végig, fejcsóválva. Nem különösebben gazdag környéken nőtt fel, ott elég keveseknek volt tizennyolc év körül saját házuk, akár felnőttnek számít, akár nem.* - Szóval a szüleid csak úgy vettek neked egy házat? *Folytatja, és kicsit visszatér a lenézés a hangjába. Mondhatjuk, hogy elég erősen megosztott Chrisről a véleménye, és minden találkozásnál változik, sőt, van, hogy egyik mondatról a másikra, ez a testtartása, hangsúlya folyamatos változásából elég egyértelmű. Nem kifejezetten rejti el a véleményt.* - Te tudod. Te ismered az itteni világ rossz kislányait. *Rántja meg a vállát a dologra, majd oldalra pillant, amikor Relcey, láthatóan a benti gubbasztás megunva kimászik a bódéból, és kapásból Chrishez szalad, átölelve a derekát.* - Kevesebb szeretetkitörést. *Szól rá, majd felpillant Chrisre, és játszott rosszallással húzza fel az orrát.* - Ejnye. Nem is szóltál.

Vendég

*A kérdésre, hogy ilyen fiatalon van háza embereknek, picit vállat von.* - Sok minden közre játszott, volt, akinek szerencséje lett. Volt, akinek ismerősei vették, van, aki nyerte. Nekem is sok minden közre játszott, hogy ez meg lett nekem. Szóval nem mindenkinek. Egyébként, jegyzem meg, felnőtt vagyok. *Mutat rá, hiszen fene tudja Rashnyéknál mi számít felnőttnek. De ő kikéri magának, ő már az. Arra, hogy a kislány apja képes lett-e volna rá, vállat von.* - Néhányszor pofán ütöttem, és csak lélekpengét kapott. Fizikailag néhány zúzódással megúszhatta. Persze fájt neki, fájt, amit kapott, de egyben marad. Vagy ha ő nem is, akkor a meggyógyult zombik közül tuti volt valaki, aki magával vitte. *Mondja, azért próbál reálisan mérlegelni.* - Kérdés, hogy vajon a rossz kislány majd ránk fog fókuszálni, ha bosszút akar állni, vagy esetleg utána fog menni? *Teszi fel a költői kérdést, majd Rashny következő kérdésére vállat von ismét.* - Kellemesen, szinglin, pörgősen. Bár a kellemességgel lehet mások vitáznának, de én már megszoktam, az igazat megvallva.

Vendég

*Rögtön észreveszi, amikor Chris testtartása megváltozik, de nem illene hozzá, hogy rögtön elkezdjen bocsánatot kérni. Nem, tudja, hogy mit csinál, Relcey tökéletesen elvan az elhagyatott bódéban, nem fogja mindenféle fogadókba vinni, vagy idegenekhez bekönyörögni magát, hogy megszánják, vagy...* ~ Oh. ~ *Valljuk be, nem számított rá, hogy Chris ilyen lehetőséget forgatott a fejében, amikor jobb környékről beszélt. Láthatóan ellazul valamennyire a testtartása, habár még mindig furcsán hajlítgatja az ujjait néha, azóta, hogy Chris megjelent az árnyakból.* - Szóval nálatok csak így lesz háza valakinek? Ilyen korban? *Mégis kérdéssel kezd, mielőtt lecsapna az ajánlatra, pedig látszik rajta, hogy már komolyabban fontolgatja a dolgot, és a hangsúlya is kevésbé ellenséges. Aztán elhúzza a száját.* - Gondolod, hogy az apja képes volt még rá, miután visszaváltozott? Elég csúnyán megtépáztuk többen is, nem gondolod? Egyébként csákányom még mindig van. *Jegyzi meg félvállról, habár elő sem vette tegnap óta, nem kifejezetten volt szüksége egy véres csákányra. Félredönti a fejét, csípőre teszi a kezeit.* - Hogy telik az életed?

Vendég

*Az ellenséges hangnemre picit megemeli a fejét, egész testtartásából látszik, hogy észrevette... de nem reagál semmit. Arra, hogy nem olyan vészes a környék, csak vállat von.* - Te tudod. Fel akartam ajánlani, hogy lett egy házam, bár a legtöbb időmet úgyis az iskolában fogom tölteni, szóval igazán nem zavarnám. De mint mondtam, te tudod. *Mondja közönyösen, majd a kérdésre megrázza a fejét.* - Ha az apjának van esze, akkor felkapta, és elhúztak onnan a francba, többet vissza sem nézve. Mert akármi is volt az, hiába szúrta meg Speranza... nem hiszem, hogy annyival ki lehetett iktatni. Nem lepődnék meg, ha még felbukkanna valamikor. És tutira iszonyatosan pipa lesz ránk. *Féloldalas, örömtelen, kicsit sötét mosoly jelenik meg az arcán erre. Hiába... hozzá van szokva, hogy mindenki a vérüket akarja. Vagy aki nem, akkor azok meg őket lökik megoldani a problémákat.*