Kerekerdő közepén...

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Szimpla erdő, nem túl sötét, de nem is túl világos, amolyan átlagos fajta. A diákok egy kisebb tisztáson lyukadnak ki a zsupszkulcs hatására. Nem messze látják a hatalmas kastélyt, vélhetően ez lehet a főbb helyszín. Az erdő sötétebb területe felé furcsa árnyak suhannak a távolban. Arra felé egy tábla hirdeti mi található: "Rubin Bányák". A kastély csupán 5 perc séta, a bányákat nem tudják pontosan milyen messze lehetnek. A kastélynak egyébként négy tornya van, jelenleg fekete zászlók lengedeznek a csúcsokon a szélben.*

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 5:02 pm

[Koboldok háza]

* A követ természetesen rögvest megragadja és pálcájával tüstént transportus veno varázslatra van felkészülve ha azt valaki el akarná venni tőle. A kobold történetét végig hallgatva bólint egyet és a kezében tartott kőre pillant, ha azt egy kisebb darabnak tartja akkor gondolkodás nélkül lenyeli, ellenben a koboldokhoz címez egy kérdést. * - Engem nem zavar, hogy ezeket a gonosz tárgyakat a felszínre hozzátok, csak az, hogy nem mondtátok el. Most viszont kérlek mutassátok meg módját annak, hogy hogyan kell erről a kőről kisebb darabot le hasítani. * Majd rövid szünet után hozzá rakja. * Meg kell tudnunk, hogy igazat mondtatok-e. * És ismét mosoyra hozódik a szája és arcvonásai enyhülnek, de figyelme nem. *

// transportus veno (bűbájtan- másodlagos): önteleport

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:59 pm

[királyfi vendégszoba]

*A kard szépen lesújt, és hát igaza volt, tudta ő, hogy a vadász túl gyanus. Ellenben az elfúló szavak elgondolkoztatják.* Én sem értem teljesen, de úgy vélem, a valódi ármánykodó még mindig rejtve van. Megbűvölte a vadászt, hogy öljön a nevében. Még mindig több gyanusított van, lehet, hogy a királyfi, talán az eltűnt királynő, vagy pedig maga a királylány kezdett őrült ámokfutásba. *Aztán felkapja a fejét, ahogy meghallja a hangokat fentről.* Vigyázzatok a királyfival, komoly mentális védelme van! *Figyelmezteti a társait, majd a lépcsőzést megsprórolva, ismét a szárnyait használja, hogy gyorsan célbaérjen a királyfihoz. Kard ki kard, ki tudja, mit talál majd fent.*

Vendég

[koboldok háza - menekülő kobold]

*Mondhatni száguld a megidézett bakon, de mire utoléri, Shawn madara már kikapja a kezéből a zacskót. Nem baj, marad ennél. Leugrik az állatról, pálcáát a koboldra szegezi, és már ki is adja a parancsot.* - Beszélj... Tyrannus Procell. *Egyelőre nem parancsol támadást a madárnak. De egyértelmű, hogyha nem beszél, az fájni fog. Bár valószínű, hogy ugyanazt mondja, amit a házban a másik... Csak hát ő azt ugye nem hallja, és ez egyszerűbb, mint visszafordulni.*

//elsődleges
Leírás: Viharmadár felkapja a célpontot, felrántja a levegőbe, kis áramütést mér rá. Jól megpörgeti, amitől esetenként elájul, elszédül, majd ledobja, földhöz vágja, amitől konkrétan elájulhat, töréseket szenvedhet, vagy magasabb szinten bele is halhat.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Kripta előtt]
*Isobel az árny után röppen szinte azonnal. Épp az ajtó előtt sikerül elébe vágnia, így nem jut már be a kastélyba. Arcába sötét csuklya van húzva, így elsőre nem ismeri fel, majd lesúlyt a karddal. Halk fúját hallatszik, és gyors oldalt mozdulás, de ez most kevés az angyallal szemben, főleg, hogy fátulról még egy farkas is telibe kapja az illetőt. A kard lesúlyt, a lény pedig hátrazuhan, mostmár látszik az arca is, ami nem másé, mint a Vadászé. Még él, de eléggé felületesen szuszog.* -Köszönöm...vége... *Hagyja el egy utolsó sóhaj a Vadász ajkait. Fentről zajt hallani a királyfi szobája irányából.*

[Koboldok háza]
*Réka kérdésére a fekete hajú kobi már nem válaszol, hiszen egyik társuk menekül, mostmár nincs alkalom szócséplésre. Nincs más hátra, mint előre, a bent lévő összes kobi megpróbál egérutat nyerni. Röppen egy-egy tányér a diákok felé, sőt még a sültcsirkés tál is így jár. Van, aki egyelőre csak hátrálni próbál, hiszen több diáknál is kivont pálca van. Fred a szökkenő bakkal könnyedén utoléri a menekülőt, de a zacsi már Shawn kezében van. Ha megnézi, egy különösen vibráló követ talál benne, nem látott még ilyet, valamiféle drágakő lehet. A bent lévő kobi, aki ajtót nyitott a falnak hátrál, de több pálca is rá szegeződik, nem tehet mást, mint beszélni kezd, itt már nincs szüksége Laura trükkjeire.* -Mi csak...nem volt más választásunk, megfenyegetett minket! Túl erős, nem szállhattunk vele szembe. Mindig éjszaka jött, csuklyában, a Királynő köpenye volt rajta. Ezeket a köveket kérte, amiket nem régen találtunk a bányában. Képesek rá, hogy felerősítsék a mentális képességeket, és illúziókat hozzanak létre. Ha valaki lenyel egy kisebb darabot, akkor a túlvilági hatalmakra is pozitív hatással van, ennél többet mi sem tudunk. Gonosz kövek ezek, nem is akartunk tovább ásni a bányában...de nem tehettünk mást! *Mostmár kissé szipog is a törp, látszik, hogy eléggé meg van törve, a többiek is felhagynak a meneküléssel.

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:48 pm

[Kobik háza, Shawn]

*A fekete hajú kobold válaszára bólogat egy kicsit, na meg a többire úgy együtt, majd édesen válaszol.* - Szóval ma halt meg? Milyen szomorú, még túl fiatal volt... *Búsan lehajtja a fejét, és szaktársa szavaira, elég rondán néz rá. Majd amikor a futú kobi megfordulna, egy apró mozdulattal, feltűnés nélkül fogja meg az egyik lábát a vérénél fogva, és így talán úgy tűnik, hogy csak elbotlott magában, és nem volt benne Laura, azaz Julia keze. Az a 15 kiló pedig simán ledönti a lábáról a kis koboldot, aki menekülne. Persze azonnal fel is pattan, és odaiszkol hozzá.* - Jól van, minden rendben? *Áll meg úgy mellette, hogy ne tudjon kimenni az ajtón. Persze tekintete azonnal a kis zacsit keresi, és a tartalmát szeretné felfedezni. Shawn szavaira rárivall, leoltja.* - Mit beszélsz, hiszen mondta, hogy csak egy gyűrű! Biztosan megijedt a sok kérdéstől! Ugye? *Pislog a koboldra, de véletlen sem venné le róla a figyelmét.*

// Vérmágia 3. szint:
Irányítás: Mások vérét irányítva képes az illetőt falhoz vágni, vagy felemelni a földről (mint Magneto a fémmel), max. 15 kilót tudsz rajta lökni. //

Vendég

[Kripta ajtajában]

*Isobel is megérkezik, és meglelik a halott inast, mire felszisszen, és a homlokára csap.* - Gyerekek, én ezt nem vágom! Most az inast miért ölték meg? Az már egy másik kérdés, hogy ki, de egyáltalán miééért? Ha tudott volna valamit, azt csak mondja, vagy nem? *Nem kockáztatja meg a szárnyakat - talán ha Isobel nem lenne itt, megtenné, hátha azokkal még beéri az árnyat, de így, hogy a lány megteszi helyette, ő inkább rejtve marad. Azért persze ha a lány fel tudja tartóztatni az árnyat, ő is közelebb siet, keresve, hogy honnan tudná betámadni egy varázslattal, megfelelő helyzet, megfelelő pillanat... Bár Rosetta farkasa mellé már alig kell ilyesmi. Ha esetleg nem tudják már beérni az árnyat, akkor megint a királynő szobája felé indul, kitartóan.*

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:45 pm

[Koboldok háza]

* Amikor a kis kobold futásnak ered a fiú nem indul a nyomában még pálcát tartó keze sem emelkedik fel, mindössze a kobold után néz. Pillanatok múlva a levegőből egy fekete rigó csap le és a kobold helyett a zacskót célozza és megpróbálja kikapni azt a kezei közül. Ezek után pálcáját a vörös koboldra szegezi. * - Nem akarok gonosznak lenni, de ha elhallgatják előlem a dolgokat azt nem tűröm túl jól, úgyhogy kérlek beszélj nyíltan és tiszta szívedből vagy olyat kell tennem amit nem szeretnék. * Közben idáig mosolygós szőke fiúnak arcvonásai megkeményednek és tekintete szinte már metszővé válik. *

// Kémrigó (élőlényidézés- másodlagos) : "A varázslat hatására egy fekete füstgolyó röppen ki, s mire eloszlik a füst már ott szárnyal egy éj fekete feketerigó. Ha az állat céltalanul lett megteremtve, így csak körberepül, és várja az utasításokat."

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:45 pm

[Kripta előtt]

*Ahogy kilép és meglátja Isobelt, majd a halott inast, levetődik a férfihez, de már nem segíthet rajta, majdnem halálos sérülésekkel elbír, de ez már halálos, nyaktörés, nem tud mit csinálni. Csak megvizsgálni.* - Mi történt? Láttál valamit? És mi volt a királyfival. Isobel, meg tudod találni aki ezt tette? *Kérdezi a kobold, kissé kipirult arccal, hiszen a gyilkosságok eszerint folynak még, nincsen vége. És azonnal kap is választ, nem kell idegeskednie azért, hogy elvesztik. Szeretné követni azt, aki ezt tette, és minél gyorsabban, így farkasgolva vágna neki. Hogyha friss halottat lát, persze, hogy felgyorsul, persze, hogy elkapja a hév, mert a gyilkosságot nagyon-nagyon nem szívleli.* ~ Lupus Gemini. ~*Ahogy megjelennek az állatok, azonnal felugrik az egyik hátára, beköti magát a tünde kötéllel, mintha nyereg lenne, és ügyesen ráhajolva amerre csak mondja Isobel, vágtatni kezd. Mármint futni, vagy rohanni, de a farkas nem vágtat. Mindegy. A másik farkas ott van persze mellette, és követi őket, hiszen ha szükség van rá, akkor azonnal támad. A mutatott irányba farkasgol, de amin van, azzal kicsit lassít, és a másikat egyenesen az árnyra ugratja, hogy leszakítson róla minden köpenyt, lássák ki az, mi az, mivel állnak szemben.*

// Természetmágia, bazisok plusz(Druida-Druida-+2-elsődleges-misztikus bíbor öv) - Farkastestvérek:
Varázsige: Lupus Gemini
Leírás: Az élőlényidézés, az asztrál-mentál mágia, és a bestiatan háromszögéből kialakult komoly természetmágia. Egy órára megidéz két barátságos farkast, akik halálukig védelmezik a druidát, de egy óra múlva elenyésznek. A farkasok maximálisan asztrális összeköttetésben vannak gazdájukkal, értik amit mondd, és primitív parancsokat a védelmen kívül végre tudnak hajtani, a védelem pedig ösztönös része a varázslatnak. A két farkas hatalmas, életerős példánya fajának. A varázslat támadásnak és védekezésnek is kiváló, hiszen időnyerésnek is alkalmas, mert a farkasok lekötik az ellenfelet, míg a druida ki nem talál valamit.

Vendég

[Koboldok háza]

*Mikor felteszi kérdését az érkezett koboldnak az láthatóan nagyot nyel. Erre kicsit meglepődik, majd a zavart mosolyra kissé összeszűkül a szeme. Most már teljesen biztos benne, hogy a koboldok voltak. Legalábbis a viselkedésük alapján biztos. Mikor a kobold végül úgy dönt elfut kuncog kicsit nagyon halkan.* ~ Tuti, hogy ők a gyilkosok. ~ *Gondolja, de nem ered a kobi után, azt a többiekre bizza. Inkább a fekete hajú kobi felé fordul.* - És miről beszélgettek? *Kérdi, közben persze pálcája kezébe ha esetleg vallatni kéne, bár azt azért nem szeretne.*

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:42 pm

[kripta előtt]

*Reppenés közben azon eltűnődik, hogy miért ment ilyen könnyen? Azért, mert csak báb volt, vagy mert hagyta magát? Rosszat sejtve visszapillant a kastélyablakra, de most már mindegy. A talpa eléri a talajt, visszahúzza a szárnyait a lapockájára, aztán meglepetten kap a levegő után, amikor lát eldőlni egy alakot, aki vélhetően valami inas, és egy sötét árny távozik a helyszínről. A féllény érzi a sötét erők jelenlétét, és int a kilépő Lisáéknak.* Ott van, ő lesz az! *Mutat az illetőre, majd koncentrál, hogy vajon mi lehet a gyenge pont. Addig viszont felreppen ismét a levegőbe, hogy az árny elé kerüljön, és a karddal felé súlyt. De nem kockáztat feleslegesen, ha veszélyt érez, akkor inkább arébb reppen, amíg rá nem jön a gyenge pontra.*

Vendég

~Üz... Üzlet?~ *Kérdezi saját magától... Nem osk dolog kezdődik üz-zel, és erősen kétli, hogy azt akarta volna mondnai, milyen jól ment az Üzbegisztán.. Nem szólal meg, de keze rászorul a pálcájára.* ~Na persze, gyűrű. Kétlem.~ *Gyanúját az is alátámasztja, hogy a kobold elfut... A tömegben lehetőleg észrevétlenül kislisszol, és szökkenő bakot idéz. Ez már nem a jóslás ideje. A lény hátán ered utána, ha sikerül.*

//elsődleges
Leírás: A megidézett bakkecske valamivel nagyobb, mint a valódi állat, egy nagyra nőtt német juhász nagyságúak. Különleges képességük az az ugrásukban rejlik, és abban, hogy már kezdetben is 70-80 kg-ot el bírnak a hátukon. Az ugrásuk különleges, ugyanis a levegőben képes ugrani, nem kell alá szilárd talaj. Az viszont bizonyos, hogy nem a legkellemesebb utazási mód, hordárnak viszont tökéletes, és aki odakötözi magát, ráhajol az állatra, az sokáig is bírja. A léptei nincsenek olyan magasan, csak a földtől maximum 10 méterre lehet, de ha például egy hegy, vagy nagyobb objektum megtöri a vízszintes talajt, akkor ahhoz képest is él a 10 méter.//

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:35 pm

[Laura, Koboldok háza]

* A többiekkel együtt ő is befárad a házba és a finom illatok egy kis étvágyat is hoznak neki. A koboldok megbízhatónak tűnnek a számára, viszont a hirtelen betoppanó alak igencsak felkelti a kíváncsiságát. Úgy érzi, hogy nem csak ők hanem maguk a koboldok is nyomoznak, de ezt a véleményét megtartja magának. * - Julia látom most sem tudsz nemet mondani annak a rossz szokásodnak, hogy mindenhol cukorkákat keresel. * Nevet fel viccelődve Laura viselkedését látva, majd a pálcáját jobb kezében tartva fekészül arra, ha valami történik és itt nem csak arra gondol, hogy a koboldok csinálnak valamit, hanem tudja, hogy sokszor a nezás diákok is híresen megfontolatlanok tudnak lenni.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Királyfi, majd a Királykisasszony kriptája előtt]
*Sima ügy, könnyedén leüti a királyfit, talán ez is utalhat arra, hogy nem ő a főellenség, vagy csak hagyta magát? Betolja az alélt testet az ágy alá, majd irány a kripta. Odalent épp látja, ahol egy sötét árny suhan el a kastély bejáratának irányába, miután otthagyta az inast aléltan a földön. Jó eséllyel nagyjából egyszerre érkezik meg a kripta bejáratához Isobel és a Rosetta-Lisa páros. Az inas bőre egészen hófehér, a nyaka ki van törve, elég szép erővel rendelkezhetett az, aki ezt tette. Isobel inkvizítor érzékei nem emberi erőt súgnak.

[Koboldok háza]
*Fred kérdésére a vörös kobold válaszol.* -Teljesen jó, mindig rendben ment az üz...az ebédek, sokszor látogatott el hozzánk. *Brenda kérdésére csak a fejét rázza egy újabb barna hajú kobold, aki egy nagy tál sültcsirkét hoz be épp. Illatosan gőzölög az étel az asztalon. Réka kérdésére az éppen érkezett kobold nagyot nyel.* -Semmit kisasszony. Nem régen elásták a társaim a kedvenc gyűrűmet a kertben, az volt a feladat, hogy megtaláljam. Semmiség, ártatlan kis tréfa! *Zavartan mosolyodik el, az nagyon jól látszik. Laura kérdésére a fekete hajú kobi bólogat.* -Persze, előző este is épp itt vacsorázott nálunk. *A most érkezett kobi a kis zacskót a háta mögé próbálja rejteni, de láthatóan vagy megmutatja...vagy futásra vált. Végülis utóbbit választja, sarkon fordul és megpróbál elszelelni.*

[Királykisasszony kriptája]
*Kilépnek az ajtón, Isobellel és a halott inassal találják szembe magukat, ld. fent. Lisa nem érzékel különösebben rossz szándékot, hiszen az illető már távozott ugye.*

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:31 pm

[Koboldház]

*Hál istennek behívják, különben kénytelen lenne kinn álldogálni, ami lássuk be nehezen magyarázható. Vagy édesen, udvariasan, ártatlanul megkérdezni, hogy akkor bejöhet-e? És imádkozni, hogy a kobi megmondja neki, hogy persze-persze, menjen csak. Szerencsére ilyesmire nincsen szükség, és simán be tud menni, a székes dologra pedig csak édes hangon, nevetve int.* - Jajj, hát semmi baj, ne aggódjanak ilyenek miatt. *A válaszokat hallva pedig oldalra billenti a fejét, és újabb kérdéseket tesz fel, ugyanazzal az ártatlansággal* - Ó, hát ez nagy kár... Akkor esetleg a királylányt látták errefelé, mielőtt szegényke meghalt? *Majd talán már a válasz előtt betoppan az újabb kobold, kezében egy zacskóval, ásóval a kezében. Azonnal arra fordul, és szeme vészesen villan rá a koboldra, csak a meglepetés miatt, de gyorsan kitörli ezt az érzést tekintetéből. Megint csak ártatlan hangra vált, és kíváncsiskodó, édesded, és nagyon kislányos hangon szólal meg.* - Valami érdekeset talált? Szabad megnézni? *Közben pedig készenlétben tartja a vérmágiát, hogyha esetleg menekülni akarna.*

Vendég

[Királykisasszony kriptája]

- Mit találtál? *Nyújtogatja a nyakát, mikor Rosetta lel valamit, de láthatóan nem történik semmi, hiába mondja a lány, hogy kallantyú. Viszont csattanást azt hall. Felvonja a szemöldökét, és felsiet oda, ahol az inas volt. Persze hallgat Rosettára, szóval háromra nyitja az ajtót, felkészülve, keze az AMM medálon. Ő nem druida csóvát nyomat, hanem bénítást, ha csúnya bácsinéni lenne odakint... Akkor ezek szerint kicsit csúszik a királynő szobája. De persze az előrelátást alkalmazza.*

//Látnok 4. szint, pár másodperccel előre érzékeli a rosszándékot, tudja merről, kitől érkezett//

Vendég

[Koboldok háza]

*A vörös hajú kobi betessékeli őket, mire elmosolyodik és első dolga, hogy körbe tekint a pici házikóban. Tesz néhány lépést is, de leginkább csak egy helyből tekint körbe. Brenda kérdésének válaszára csak hümmög egy sort, majd csak újra körbe tekint. Valami gyanusat keres... és meg is kapja! Mikor benyit egy újabb kobold.* - Mit talált? Már ha szabad tudnom. *Kérdi a belépő manótól egy kedves mosollyal és ártatlan tekintettel.*

Vendég

[Koboldok Háza táján]

*Rá is tér bizony a lényegre a lány hiszen kör kérdéseket nem igazán szereti feltenni. Frédre pillant majd utána a többiekre amikor betesékelik őket természetesen bemegy.* ~De jó illatok vannak, kopog a szemem az éhségtől incsiklandó az étel..~*Érdekes, majd amikor válaszol a törpe a kérdésére.* - Hát, valami szokatlan például, járt e valaki a ház körül amikor nem tartózkodtak itt vagy ilyen apró dolgok.* Fejti ki és gyanúsan tekint körbe a pic lakájban. Egy másik kobold is érkezik ő kintről és kiabál, de el is hallgat.. Vajon mi van meg?*

Vendég

*Kétkedve hümmög az orra alá, miközben besétál, de nem ül le. Úgy tűnik, a királylánynak, és a koboldoknak kifejezetten jó volt a viszonyuk egymással... Szóval valószínűleg nem ők voltak. Előrelép, és biccentéssel egybekötött köszönéssel tesz fel egy kérdést.* - Üdvözletem. Szabad megkérdeznem, hogy... Milyen volt a kapcsolatuk a királylánnyal? *Kérdése közben újabb kobold érkezik, ő pedig a válasz után hátrébb lép, és újabb igét mormol el... Jósmágia ismét, egyelőre csak felderít.* - Resensus. *Az előérzet igéjét suttogja el, az új kobold pedig mér jóval gyanúsabb.*

//továbbra is elsődeges
Leírás: Egy felerősített hatodik érzékkel látja el használóját. A jós már egy perccel előre érzi, ha valami rossz fog vele történni a következő időszakban. Nem tudja pontosan mi, de érzi, hogy baj lesz. Valamilyen szintű irányérzéket is ad, de kezdetben még elég minimálisat. Viszont ettől már eleve felerősödik benne az, hogy jobban figyeljen a környezetére, így könnyebben védekezhet bármi ellen, ami következik. Nagyobb esélye van elhajolni egy nyíl, vagy ütés elől, vagy épp visszaverni egy varázslatot.//

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:26 pm

[Királykisasszony kriptája ajtajában]

*Mikor a kallantyút lenyomja, várja, hogy történjen is valami, de semmi, csak egy csattanás kintről. Összevonja a szemöldökét, még utoljára körbenéz, a lányt rendben a hátára fekteti, aztán kiugrik a koporsóból.* - Volt ott egy kallantyú, csak azt nem tudom minek! Hallottad ezt? Igen, igen, menjünk a királynő szobájába... *Mondja a lány, de azért a csattanás miatt kicsit félénkebben indul meg, a pálcáját a kezébe veszi, felkészülve, hogy mi várhat kint.* - háromra nyissunk ki, de úgy, hogy álljunk el az ajtóból, hátha baj van kint... *Mondja a lány, és fürgén - akrobata-vérfarkas-kettes kitérésű fürgeséggel - kinyitja az ajtót, kilöki, benyitja, ahogy van az ajtó, kilép előle és óvatosan hallgatózik, hogy valaki bejön é, vagy mi a fene van kint, és csak utána pislog ki. Hogyha csúnya bácsi van vele szemben határozottan Druida csóvával fogja orrba nyomni, ám ha új ajtó nyílt mondjuk, no annak örülne. Szóval óvatosan, fegyverkezve pislog ki, és hogyha csúnya-bácsi, akkor dádá lesz.*~Biztosan nem képzelődtem, hallottam valamit....~

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:24 pm

[királyfi vendégszoba majd a királylány kriptája]

*Látszik, hogy nem gyakorlott nyomozó, mert egyik megoldással sincs megelégedve. Azzal sem, ha a királyfi túl muja, hiszen ha képes volt beleszeretni egy pillantás alapján a lányba, hogyan tudna kihagyni egy ilyen alkalmat, hogy valaki felajánlkozik neki? Nem kezd erőszakoskodni, amikor a herceg elhúzza a kezét, csak hallgatja a válaszokat. A mágikus védelmen viszont megütközik* ~Te jó ég... ki a fene vagy te?~ *Morfondírozik, lehet, hogy csak egy báb, de lehet, hogy maga a főellenség. Mindenesetre nem fogja az idejét vesztegetni az ostobára, hanem amikor a fickó a kripta felé fordul el, akkor a kardmarkolattal megpróbálja leütni. Ha sikerül, akkor betolja az ágy alá, aztán kireppen az ablakon, méghozzá a kripta irányába. Ott kard a kézbe, és hevesen éberkedik. Ha nem sikerült a leütés, akkor bizony ráfogja a kardot az illetőre, hogy számonkérje rajta tetteit.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Királyfi]
*A királyfi eléggé megütközik Isobel tettein. Eltolja magától a fél-angyal kezét, és tétovázva áll fel.* -Hiszek a szerelem első látásra eszméjében, ám feléd nem érzek ilyet. A rőtvörös haj nem vonzz... *Pillant ki újra merengőn az ablakon, miközben Isobel alkalmazza a maga mágiáját, és újabb kérdéseket tesz fel. Annyit érzékelhet viszont, hogy valami miatt nem hat a mágiája, sőt valamiféle védelemről pattan le, bár nem tudni, hogy ez a királyfi védelme-e. Hirtelen oda is kapja a fejét, és mintha tisztábbá válna a tekintete néhány másodpercre, majd újra elfogja a kábaság, és az eddigi lassúsággal válaszol.* -Gondolom a Királynő tette, azért menekült el, de nem tudom, hogy ő hol lehet. *Ekkor kipillant újra az ablakon, a kripta irányába.* -A koboldok jóban voltak az én kedvesemmel, sokat járt hozzájuk úgy tudom.

[Koboldok háza]
-Áh, akkor már értem-értem. *Kezd el bólogati a kobold és betessékeli a diákokat. A konyhából finom sült illata száll, az asztal szépen meg van terítve 7 főre természetesen.* -Sajnos nincs ennyi és ilyen méretű székünk... *Sopánkodik egy másik szőkés hajú kobold, így nem tudják őket hellyel kínálni. Brenda kérdésére válaszol is a most érkezett kobi.* -Meghalt nem de? Mit más történhetett volna vele? *Frednek nem villan be gyilkosság képe, csupán néhány kép arról, hogy a királylány itt volt, békésen eszegetett a koboldokkal. Láthatóan jóban voltak. Laura kérdésére egy újabb kobold kerül elő, ezútta fekete hajjal. Megrázza a fejét.* -Nem, nem ilyesmiről szó sincs hölgyem, nem láttuk a Királynét. *Ekkor kintről érkezik egy újabb kobold, eléggé ziháltan toppan be, a kezében ásót tart, és egy kisebb zacskót. Megtorpan, amikor meglátja a diákokat.* -Meg van a... *El is hallgat gyorsan, és kérdőn pillant körbe, hogy kik is a vendégek vajon.*

[Királykisasszony kriptája]
*Rosetta vizsgálgatja a testet, de nem talál csákány ütötte lyukat. Tényleg minden teljesen rendben van a testen, alig lehet észrevenni, hogy halott, max. a lélegzetvételek hiánya utal erre. Kopogtatni kezdi a koporsót, nézegetni a rejtett dolgokat. Egy kisebb kallantyút fedez fel végül a koporsó alján. Le kell hozzá guggolni, hogy hozzáférjen és le tudja nyomni, de nem érzékel a hatására semmit, akkor vajon minek van itt? Talán csak dísz, vagy valami egészen másra szolgál? Ekkor kintről csattanást hallanak az inas irányából.*

Vendég

[Királykisasszony kriptája, majd Királynő szobája]

*Nem igazán találnak semmit, szóval hümmög, és komolyabban elgondolkozik valamiféle szellemidézésen. Figyeli, ahogy Rosetta még mozgatja a hullát, abba nem annyira szól bele, nem különösebben akar bővebben hozzányúlni.* - Ha nincs semmi, akkor gyerünk tovább... Ki tudja, Isobel mikor végez, nem bírnám ki, ha megtalálná a nagy dolgot a királynő szobájában és learatná a babérokat. *Vigyorog, majd ha Rosetta nem talált semmit, akkor ténylegesen felmegy a lépcsőn, és megkéri az inast, vagy kit, hogy a királynő szobájába vezesse. Ott ugyanaz megy, nyomok keresése látnoksággal, harmadik szinttel... A megszokott dolgok. Persze csak ha Rosetta nem lel már semmit hullamozgatás közben. A lányt persze megvárja, egyedül nem megy.*

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:14 pm

[Laura, Koboldok]

* Shawn mosolyogva konstatálja, hogy az alma nem csak finom hanem nem is mérgezett vagy csak majd később hat. Közben, pedig a rigót úgy dönt, hogy hagyja az ablaknál egy ideig és ha bejutnak a házba akkor meg a madarat a ház körül fogja reptetni, hogy más jövevényekről, majd előre tudomást szerezzen. Vár egy picit, hogy ne neki kelljen először megszólalnia és szerencséjére tényleg meg is szólal valaki más helyette, nevezetesen Brenda, aki kicsit sem ködösítve rögtön rákérdez a lényegre. * ~ Hmmm érdekes. ~ * Jegyzi meg magában az eramiros a lány cselekedetét. * - Szép napot. * Köszön egy röpke biccentéssel egyetemben a tanult illemhez illően az ajtót nyitó koboldnak, függetlenül attól, hogy beengedik-e őket avagy sem. Közben nem kerüli el figyelmét Fréderic ügyes húzása sem, így ő is egy strigulát kap az auror listáján. Eközben Laura viselkedését látva ismételten táplálékot kap az arcán ülő mosoly és minden egyes alkalommal, amikor a lány felé pislog biccent egyet felé. Továbbra sem kell semmit se csinálnia, hála a sok ügyes diáktársának. *

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:10 pm

[Koboldok háza, Shawn]

*Mivel semmi érdekeset nem hall ugyebár, így nem is sokáig hallgatózik, hanem visszaindul az ajtóhoz, és meglátja a vörös kobit, aki kötényben áll az ajtóban. A vendégek bekiabálásra kicsit elmosolyodik, majd csendesen köszön, és kérdez, miközben Shawn irányába pislog néha, a fene sem tudja miért. Talán figyeli, hogy mikor fog összecsuklani a mérgezett almától, amit még előző hsz-ben megevett, de lassan ölő méreg volt rákenve, szóval majd később hat.* - Üdvözlet, Julia Cook vagyok. *Mosolyog rá a koboldra, és felveszi legártatlanabb, legédesebb kinézetét, amit nagyon kevesen látnak valaha az életben. Talán ha barátságosabb, mint a többiek, akkor jobban figyelnek rá, nem tűnnek épp gonosz lényeknek.* - Igen-igen, ahogy a többiek is mondják, szegény Királylány halála miatt vagyunk itt. Bár én igazából a Királynét keresném. Nem látták valahol, hiszen maguk járnak sokat az erdőben, a bányában, nem lehet, hogy arra bújt el? *Közben ártatlanul pislog, és még meg is neki, az a szörnyű, latba veti báját, emelkedett karizmáját. És persze ha betessékelik őket, akkor minden gond nélkül bemegy. Mert ugye behívták.*

Tárgy: Re: Kerekerdő közepén... Szomb. Ápr. 02, 2011 4:07 pm

[Királykisasszony kriptája]

*A koboldlány ugye nem talál semmit, ami eléggé elkeserítő, feleslegesen jöttek volna ide? Ezek szerint a lány teste mellett sem talál a koporsóban utaló nyomokat. Mivel olyannyira nem szeret hullákat fogdosni, lassan felsóhajtva bemászik a koporsóba, lehajol a lányhoz, először tanulmányozza, majd a ruháját igazgatja, felcsúsztatja az ujját, megnézi a nyakát, lábát, meg mindenhol, ahol illik, aztán az erőkesztyűvel, és ugye a saját erejével felemeli a lányt, illetve csak elforgatja, hogyha nem talált semmit az elején, akkor megnézi a hátát hátha van éppen egy bányászcsákány lyuk a fejében. Kicsit megmozgatja a leányzót, hátha kiköp egy almácskát, de hát ha nem hát nem.* - Igazán nem tudom mit tehetnénk. Ijedt arc, nincs külsérelmi nyom, hát csak mérgezés lehet, és hogyha nem találunk valami tárgyat, jelet, akkor közelebb nem jutottunk. Mérgezés, de hogy ki keverte ki?... Szerinted induljunk el a királynőhöz, ha nem találunk semmit? *Kérdezi Lisától, miközben ugye átnézi a lányt, ugyanúgy arrébb húzva a ruháját, de nem vadul, tépve le róla a ruhát, hanem finoman, tisztelettel. Tisztelettel az élők és a holtak iránt. Hogyha megint nincs semmi, akkor visszafekteti, kicsit megkocogtatja a koporsót, hátha van benne valami, valami üregben, majd felsóhajtva néz Lisára.*