Komor erdő

*Ella irul-pirul a bókok hallatán. Zavarában kicsit meghúzza Ineph szőrét, mire a macsek egy hangos nyávogással tudatja fájdalmát, majd megnyugszik, mikor Ella újra elkezdi simogatni a buksiját. *
- Az a nagypapám. - mondja - Legalább is egy régi fénykép szerint. Én nem találkoztam vele életemben... Ezt nem adhatom, de a többi közül bármelyiket elviheted.
*Majd mutat egy másik képet egy fűzfáról, amely egy folyóparton ágaskodik. Ezt Catherine rögtön kikapja Ella kezéből és csodálattal figyeli. Ella az órájára néz, és felugrik a fa tövéből.*
- Jajj, ne haragudj, mennem kell. Elkések óráról - zihálja, miközben szedegeti mappája tartalmát. - Örülök hogy megismertelek, remélem találkozunk még. Szia!
*Catherine is elköszön, majd Ella szélsebesen szedett-vedetten elrohan.*

* Catherine tátott szájjal nézi azokat a rajzokat, amiket Ella adott oda neki, csupa-csupa kidolgozott kép, az ember azt gondolná, bármelyik pillanatban megmozdulhat. Az egyik kép, különösen tetszett Catherinának. Egy Öreg bácsi volt a portrén, látszódott rajta, hogy az évek során mennyi mindenen mehetett keresztül, és ezt az érzést, Ella tökéletesen vissza tudta adni a rajzain. - Ella, ezek gyönyörűek, nem is gondoltam hogy te ennyire tehetséges vagy. - Catherine úgy gondolta, hogy egy új barátság küszöbén áll. - Mond Ella, megkaphatom az egyik képet? - kérdezte reménykedve "szorongatva" azt a képet, amelyiken az öreg bácsika díszelgett. *

*Ella beletúr a kismacska bársonyos szőrébe, aki láthatóan élvezi a simogatást és tovább dorombol. Majd ügyeskedve, hogy a cica el ne szökjön, kihúzza alóla a mappát, ami a rajzokat rejti. A macsek továbbra is a szőke lány ölében marad, ezért Ella megjutalmazza egy kis simogatással a füle tövénél.
- Akarod látni a rajzaimat? - félreteszi az üres lapokat a mappa tetejéről és felnyitja a mappát, amelyben csupa grafittal készített tájkép és portré van gondosan berakosgatva.*

*- Nem, attól tartok, a kézügyességem nem a legjobb. - válaszol Catherine Ella kérdésére, majd hozzáteszi. - De nagyon szeretem a rajzokat. Mit rajzolsz? - kérdezi udvariasan, és reménykedik, hogy Ella megmutatja neki pár rajzát. Ineph is csatlakozik hozzájuk, miután néhányat szippantva a levegőbe, megbizonyosodik róla, hogy az új barátjuk, Ella, nem jelent fenyegetést számukra. Catherine ölébe fogja a kicsi macskát, majd simogatni kezdi a pofáját, de úgy tűnik, a cirmos cicust, most legkevésbé érdekli a lány, jobban inkább Ella. Tappancsaival a másik lányt kezdi tapogatni, de csak óvatosan, aztán gondol egyet, és Ella ölébe ugrik és hangos dorombolásba kezd. - Úgy tűnik Ineph máris megkedvelt. - Nevet a lány, majd hozzáteszi. - rajzolni nem tudok, de énekelni annál jobban. *

*Ella lepillant kis skótkockás lila kabátjára, ahol az Allidonos kitűző díszeleg, majd a figyelme a többiek kis kitűzőjére szalad. Elmosolyodik Catherine kijelentése, és ő is arra gondol, hogy valószínűleg velük többet is fog találkozni. A lány megilletődik kicsit a bóktól, mert eddig nem igazán kedveskedtek neki az emberek. Nagyon szimpatikusnak találja Catherine-t.*
- Te szeretsz rajzolni? -kérdezi, jobb beszédtéme híján. *Azzal lehuppan a lány mellé, és az ölébe fekteti a mappát rajta a papírokkal.*

* Az első lépést megtette, bemutatkozott, majd rögtön rá, egy szőke leányzót pillantott meg, elragadó teremtésnek találta, olyan, ártatlan típusnak, de a lány jól tudja, hogy a külső akár lehet álca is, ki tudja, mi rejtőzik odabenn. - Szia, az én nevem Catherine Nexana, és ha jól látom a kitűzőkből, mind a hárman Allidonosok vagyunk! - mondja ezt nagy örömmel, hiszen akkor még sokszor fogja látni ezeket a személyeket. A fiú is bemutatkozott, majd Exan elnézést kért mindkét lánytól, és a dolgára ment. Catherine pedig Ellához fordult. - Ella, ugye? Nagyon szép neved van. - bókolt a lánynak, majd lehuppant oda, ahol az előbb még Exan pihent. *

*Egy alacsony lányka sétálgat tétován a kis tisztáson a hátán egy hátizsákkal és a kezében egy mappáva és pár papírral. Miközben jobbra-balra nézeget, szőke loknijai lágyan követik arca útvonalát. Úgy tűnik mintha eltévedne, pedig csak egy nyugodt helyet keres, hogy rajzolgathasson. A tisztás másik végében két alakot pillant meg, gondolja odamegy, mert barátságosnak tűnnek. Közelebb megy, mire egy lányalak és egy fiúalak rajzolódik ki. Lassan, kicsit félszegen odasétál hozzájuk és barátságosan megszólal:
- Sziasztok, én Ella vagyok - majd illedelmesen nyújtja a kezét először a lány felé.*

* Ha látná most valaki a lányt, azt hinné, hogy üldözi valaki. Szélsebesen rohan át az erdőn bokrok, gallyak, kitüremkedő gyökerek között ugrálva, de mintha évek óta csinálná, nem jelent neki gondot kikerülni őket. A háta mögött egy apró macska követi a lányt, ő Ineph. Naponta együtt futnak hogy formában tartsák magukat. Már messziről meglátott egy alakot, aki leült egy fa tövébe, amióta itt van, mással még nem is beszélt, ezért gondolta, megpróbál barátkozni. - Csak nem harapja le a fejem, ha köszönök neki - suttogja elhalón, majd pár méterre tőle, sétával folytatja útját. - Szia! A nevem Catherine. - mondja Cat. - És a tied? - kérdezi mosolyogva, és várja a választ. *

-Chang azt mondta hogy a féltékenység elvette az eszét.*sóhajtok nagyot és utánna megyek, majd egy ásítást próbálok elnyomni. *-Bocsi azt hiszem hogy túlzásba vittem az edzést. *mondom ahogy sétálunk. A fáradság miatt nekem is figyelnem kell nehogy orra bukjak vagy neki menjek egy fának. Hamar elérjük a kúriát. Terveim szerint veszek egy zuhanyt és bevágódok az ágyba, hogy kialudjam magam, és lehet holnap elolvasom fivérem levelét. *-Jó éjt Haku. *Köszönök el ahogy belépek a Várósy obába, ahol ideiglenesen lakom. Hallkan mozgok nehogy valaki már aludjon szobatársaim közül. Bár ezt nyáron nagyon kétlem. *

~Na igen Chang! Olyan dolgok derültek ki amiket magam se hittem volna.~*gondolkodom. *-Haku neked még nem is mondtam, de gondoltad volna hogy... hogy örögbe fogadtak?*kérdezem az égre nézve.*-És Hao azért gyűlölt mert valójában féltékeny volt a férjemre? Milyen fura igaz? Hogy a szerelem valólyában milyen könnyen ébreszt gyűlöletett az emberben. *csóválom meg a fejem. Sose hittem volna hogy azért bánt úgy velem ahogy és azért akart megölni mert szerelmes és a féltékenység elvette az eszét? Még a Triádok közé is be állt hogy megtaláljon.*-Én se fázok de mehetünk nehogy lekéssük a takarodót, mert nem akarok bajba kerülni. *mondom mosolyogva. Ahogy választ kap az ember minden értelmet nyer nem? Utólag mindíg okos az ember.*

*Nyugalom van. Nem csak a környéken hanem a lelkemben is. Hakunak igaza van. Nem szabad a múlton rágódni csak előre szabad nézni és kész. Hakura nézek mikor közelebb jön. *-Hmm? Mi az? *kérdezem mert kicsit elbambultam és nem vagyok biztos benne hogy mindent hallottam. Mostanában egyre többet kalandozik el a figyelmem. Meg amúgy is annyi mindent tervezgetek. Néha még a fejem is belefájdul annyit gondolkozom. Ahogy felnézek az ágak között látom hogy egyre sötétebb az ég. *~A napnak azért kell lemennie hogy egy új napra virradhasson. ~*jut eszembe Chang bátyám mondata mikor vissza indulttnk. Bolond egy bátyám van. Elhiteti hogy Ő halt meg hogy haza csaljon.*~ Igaz még a levelét ki sem nyitottam amit adott. ~*gondolkodom kicsit. *

*Mikor Haku megnézi hogy egy őzike elől futott elneveti magát. Egy fának támaszkodva gondolkodok mikor válaszol és rákérdez hogy én mit keresek itt. *-Csak ide menekültem a meleg elől.*mondom mosolyogva. Nincs semmi különleges oka. Hűvösvan nyugalom és ilyenkor jó gondolkodni. Most már ha vissza gondolok a történtekre, nem fáj. Megnyugodtam és eltudom fogadni hogy hogy nem tudok változtatni azon ami történt. De végre szabad vagyok. *~Szabadság végre élvezhetem az életet, és boldog lehetek. ~*gondolkodom halvány mosolyal. Sok minden van amit be kell pótolnom.*
//fagy//

*Végre megnyugszik és elmondja hogy üldözi valaki. Hátamögé nézek és hallom a sebes lépteket majd elnevetem magam. Nevetés közben előre görnyedek. *-Tényleg veszélyes egy üldöző.*nevetek és térdre esek. Szegény Haku. Nem elég hogy megijed de még ki is nevetem. *-Ne haradudj, csak ritka hogy egy őz üldöz valakit. *mondom és felkelek. *-Nyugi Bambi nem eszik angyalokat de még embert sem. *mondom vigyorogva majd figyelem az özikét. Biztos félelmetes lehetett hogy lépéseket hall maga mögül. Nekidőlök az egyik fának és Hakura nézek. *-Amúgy minden rendben? Mit keresel itt? *kérdezgetem mosolyogva. Remélem nem haragudott meg azért mert kinevettem. Kicsit elkalandozok mert az őzről eszembe jutnak a régi emlékek mikor télen a kiképzés alatt egyedül kellett boldogulni az erdőben és egy ilyen alkalommal találkoztam Torával az akkor még igencsak apró és gyengécske tigris kölyökkel.*

*A meleg elől a Komor erdőbe menekülök. Nem vagyok mostanában az a búskomor lány aki megérkezett ide. Vége a menekülésnek, vége a rettegésnek. Jól érzem már magam, és tudom hogy minden megváltozik mert már megszabadultam minden kíntól. Ruhám elég lezser. És színes. Megígértem Hakunak hogy nem fogok csak feketében járni. Ahogy sétálok meghallom az avar zörgését. Körbenézek és egy alakot látok felém rohanni. Ahogy közelebb ér észre veszem hogy Haku az. *-Mi a baj Haku? Úgy nézel ki mint aki szellemet látott. *mondom ahogy elé állok és megfogom a karjait. Nem értem mi elől fut. De már egy ideje futhat mert alig kap levegőt. *-Nyugi vegyél nagy levegőt és higgadj le utánna pedig mond el mi történt. *mondom bíztatóan mosolyogva.*