Allidon Ligete - Csónakázó- és Fénygömbtó, Tisztás és Zenei csobogó

*Az orrom nagyon fáj, érezhetően betörte. Au basszus, nem gondoltam volna, hogy lány létére így üt!
Szitkozódva fordulnék felé, ha nem vetné be azt az átkozott bűbájt! Miért nem jöttem rá előbb, hogy véla??! A figyelmetlenségnek köszönhetem hogy a hideg vízben úszkálok - mindezt úgy, hogy nem is tudok róla -, majd arra kér, álljak elé úgy, hogy jól lásson. Ha önmagam lennék, előbb fojtanám egy kanál vízben, még annak ellenére is, hogy az aurorok rögtön itt teremnének.
Sajnos azonban ember vagyok, nincs elég hatalmam ahhoz, hogy ellenszegüljek, ráadásul ez még nem a kínosabb része. Ez csak ezután következik!
Ledobom rá a csuklyámat, majd a felsőmet és sorban mindent, kivéve az alsót. Nem hagyta meg, meddig menjen, így csak eddig teszem, ahogy adja magát a helyzet ezután pedig csak azt hallom, ahogy odébb áll. Pislogok párat. Valamilyen extrém fura Elvis Preacleys beállásban szobrozok. Egyik kezem a csípőmön, a másikkal az ég felé mutogatom, ráadásul csodálkozom hogy fázom. Amikor végignézek magam, elképedek. Meztelen vagyoook! Vagyis csak majdnem. Dühöngve kapom magamra a ruháimat, miközben azon tanakodom, mi történhetett.
Miután végzek, ugyanolyan sebességgel lelécelek.*

-Pff, és még én akarok gyengén visszavágni? * Teszem fel a gúnyos kérdést, hisz nem igazán hat meg ha valaki édesemnek szólít mindösszesen ez nem az ő kiváltsága. Bosszant, de ennyi. Igazán nagy büszkeséggel tölt el, hogy be tudtam verni a képét. Persze rettenetesen belefájdul a kezem, de ennek nem adom jelét. Inkább némán szenvedek összeszorított ajkakkal, míg nem csillapodik a fájdalom kellemetlen érzete. Láthatóan magasról tesz arra amit mondok mindaddig, míg meg nem hallja a vélabűbájjal átitatott szavaimat. Nem szakítom meg a varázslatot, tovább dúdolok minél hangosabban, hogy hallhassa. Ajkaimon gúnyos mosoly jelenik meg, s bár én magam félek a víztől a molóról tökéletes a kilátás. Hála a fénygömböknek a megvilágításra se lehet panasz. * -Állj meg, közel, hogy láthassalak. * Trillázom a férfinak s míg a teljesítésre várok még mindig énekelek. * -Kezdj el vetkőzni, szép lassan és szexisen. Sztriptízelj ha kérhetem. * Mondom, s leülök a fa padlózatra, onnan nézem végig a külön csak nekem előadott vetkőző showt. Ami azt illeti, nem mondtam mire vetkőzzön, ezért részemről nudizhat is, még gondolok arra, hogy így hazaküldöm. Áh, lehet túl gonosz lenne. Megelégszem ennyivel most, kiélvezem a műsort, minden egyes percét s mikor lekerül róla a csuklya meg is lepődök a személyazonosságán. Ki gondolta volna? No sebaj, emlékül elhalászom az alsógatyáját távozás előtt megkímélve magamat attól a revanstól, mit a feleszmélése után akar adni. * -Jó éjt mutogatós bácsi! * Köszönök el dallamosan, s azzal beleveszek az éj sötétjébe. *

*Szerencsére a csuklya nem kerül le rólam. Ezt a kis kalandot túlélem anélkül hogy felismert volna. Most már tudom mi a neve, de a meglepit későbbre tartogatom. Hatásosabb, ha csak akkor fedem fel a kilétem és nem most.*
- Azt csak azért kaptad, mert megpróbáltál bosszút állni, de nem vált be ez a gyenge trükk *jegyzem meg vigyorogva, mire betöri az orrom. Köszönöm, rohadt kedves lélek vagy! Ezért nem ér lányokkal bunyózni, ha le is állnék vele, nem lenne fair. Nem állok le ilyenekkel verekedni, inkább a saját nememből, úgy izgalmasabb. Következő mondatával nem foglalkozom, az utolsó az, ami igazán felkelti a figyelmem. Időközben a pálcám is visszateszem a helyére.
Nem tudom mi lel. Olyan, mintha zsibbadna az "agyam", pedig csak arról van szó, hogy egy ügyes vélabűbáj fogja leszek. Nem örülök neki, de ellenszegülni nem tudok és biztos hogy emlékezni sem fogok rá, maximum kérdőre vonom magam amiatt, amire kényszerít, választ azonban nem fogok kapni rá.
Eleget teszek annak, amit mond. Elengedem a karját, majd egy szó nélkül a vízhez sétálok és elkezdek úszni. Egy fürdőnadrág nem ártott volna, abban jó lenne és ami azt illeti, nem valami meleg.*

* Bár a hiszti az utcán nem hatott majd teszek róla, hogy port kavarjon ennek a mihaszna fráternek az életében annyi szent. Szerencsétlenségemre a karom még mindig vas markának rabságában senyved, mit egyre kevésbé díjazok. Utálom mikor idegenek érnek hozzám, főleg mert az arcát továbbra se látom, így nem is tudok benne megbízni. Hagyom, hogy közeledjen felém noha kicsit sincs ínyemre, s mikor elég közel kerül hozzám szabad kezemet ökölbe szorítom és remélhetőleg betöröm az orrát. Noha nincs bennem annyi erő, mint ebben a kurafiban s ha betalál az ütésem bizonyosan fájlalni fogom a kezemet. * -Ne hívj az „édesednek” * Gúnyolódok kissé. * -Másrészt, nehogy már valami jöttment senkiházi mondja meg mit csináljak! * Háborodok fel, hangom villám módjára dörren a hűvös esti levegőben. Kezdem elveszíteni a türelmemet. * -Nem mindenki szorul olyan kezelésekre mint te, s most ha megbocsátasz. * Mondom, enyhén pukedlizve s bár még mindig tartja a kezemet már tudom mit teszek. Elő hívom magamban az ősi erőt, minek birtokában vagyok, szavaim és hangom megtelik a vélák bűvös bájával ahogyan beszélek. Dallamos, mintha énekelve beszélnék. * -Légy oly kedves, engedj el, majd ugorj egy fejest a tóba, kedves idegen.

- Majd engesztelésül veszek néhány színes gazt, vagy kapsz mást *mosolyodom el sejtelmesen. Hamarosan megállunk a tónál Sokáig gyönyörködöm a látványából, amiből ez a boszorkány ver fel. Miért ilyen korááán?! Ja tényleg, hiszen ígértem neki valami jót. A bosszúja lepereg rólam, körülbelül úgy, mintha egy macska próbálna bejutni a bezárt üvegajtón keresztül. Becsapódik, lepereg - és bár a macska nem teszi -, semmivé válik.*
- Azt majd ezután, édes! *fel-le vonogatom szemöldököm széles vigyorral kombinálva, majd lassan közelíteni kezdek felé a fejemmel. Kissé még oldalra is billentem, másképpen nem sikerül. A centik egyre csökkennek, végül alig 5 vagy 6 választ el attól, hogy lesmároljam. Szerencsére a csuklya rajtam van, így ha csak nem rántja le rólam, nem fogja meg tudni ki vagyok - feltéve hogy kíváncsi erre, már pedig hogyne lenne az? Hiszen általában az emberek oldalát furdalja ilyen helyzetben. Elhúzódom, de továbbra sem engedem el. A-aaa!*
- Csak akkor, ha nem tervezel több kiruccanást az Óvárosba. Máskülönben ezt én is kérdezhetném. Elég gőgös vagy, mint mondjuk a nemesek általában. Nem tudom honnan származol, hogy a szüleid milyenek, minden esetre nagy hisztikre vagy képes. Hány éve szabadultál az elmegyógyintézetből? Vagy megszöktél? Azt hiszem a kezelések nem hatottak rád.

-Hogy te micsoda egy faragatlan tuskó vagy! Nem elég, hogy szörnyű helyre viszel randevúzni, még Te vagy megsértődve mikor a szemedre hányom? Hah! * Úgy szidtam, mintha legalább egy éve házasok lennénk és ez egy teljesen átlagos veszekedés lenne közöttünk. Páran megbámulnak minket, aminek roppant mód örülök, dulakodni nem akarok, hiszen erőfölényben van. Pálca használat se lenne célszerű pont a közelsége miatt, ezért is elégszem meg ezen kicsinyes kis bosszúval, noha ez koránt se elégíti ki az elvárásaimat. Ez a féleszű visszarángat a birtokra valami rejtélyes bugyuta indítéknál fogva. Lehet be kéne vetnem némi vélavarázst, bár rettenetesen utálom használni az ősi bűverőt. Inkább akkor, ha tényleg nincs más lehetőségem. A fénygömbtóhoz érünk, itt már nem ordítok mint a fába szorult féreg, hisz nincs ki előtt produkálnom magamat. *
-Jó, most hogy akaratom ellenére ide citáltál igazán levehetnéd rólam a koszos mancsodat. * Förmedek rá és el is kezdem rángatni a karomat ezzel is szorgalmazva szabadulásomat. *
-Elárulnád, hogy mégis ki a francnak képzeled magad, hogy csak így iderángatsz? * Szegezem neki a kérdést s szívem szerint a pálcát is, de még nem. Zöld szemeim villámokat szórnak ahogy reá pillantok. A kendőnek itt már nincs értelme, ezért azt a vállamra terítem. *

*Nem érdekel az, mit válaszol. Nemes egyszerűséggel karon ragadom és visszarángatom az iskola területére. Ha nem jön, hát teszek érte! Feltalálom magam, nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek látszom. Egyik kezemben karját, másikban pálcámat szorongatom. Félő, hogy a "harcban" elveszteném valamelyiket, amivel nem járnék jól. Ha az ő kezét, odébb áll nagy valószínűséggel - már pedig makacsul elé állok, hogy még véletlenül se tegye - ha a pálcát, nem tudok varázsolni rendesen, míg nincs új... Ideje lenne kézzel elkezdenem a gyakorlást.
Hú bakker! Ez a nő végleg ki van, mintha felhúzták volna. Remélem nem hinné senki, hogy egy pár vagyunk, azt hiszem rögtön a hajam tépném. Diákokkal soha nem kezdenék ki, főleg nem egy ilyennel. Szerintem nem is ember, mintha picit fent hordaná az orrát. Megpróbálja lealacsonyítani az embert, nehogy a helyzet túl elviselhetetlenné váljon számára... Chh, szánalmas!!
Egy tóig megyünk el, egy gyönyörű tóig, mely felett fénygömbök lebegnek. Olyanok, mintha apró lelkek lennének - vagy piciny csillagok melyek aláhullottak az égboltról és pár centivel a víz fölött értek földet. Csodálatos, nem tudok betelni a látványával és... a nyugalommal sem, ami fogad.*

FAGY

*Kellemes esti szellő járja át a helyet, a fény mindenen megcsillan, szőke hajamon és az üvegen is amit magammal hoztam. Nem figyeltem fel arra, mikor Cat elkezdett közeledni felém, ezért kissé meglepetten fordulok hátra midőn hangot hallok közvetlenül mögöttem. Persze riadtságom szempillantás alatt tova száll, látva barátnőmet ki most szárnyai. Megengedek magamnak egy halovány mosolyt, mit az ő megjelenése vált ki belőlem. Közöttünk erős a kötelék, azért mert én mindig és mindenkor a barátot fogom látni benne, elfogadva egész lényét. S mi tagadás, ez kölcsönös bizalommal párosul. * -Szia Cat, semmi különös, csak szerettem volna egy kellemes estét ezért hívtalak. * Nem igazán veszem vagy akarom észre venni, hogy a kérdés a karomon lévő kötés miatt kérdezi és nem azért mert ide hívtam. Elkezdem iszogatni a pálinkát, de üvegből, tisztán. Az első kortyok égetnek, a könnyeim is kicsordulnak az erejétől. Megborzongok s érzem a melegséget a bensőmben, ahogy az alkohol szétárad. Még szerencse, hogy nem bírom és hamar hatni kezd nálam. * -Sötét napjaidba jut némi komédia? Rég tréfálkoztunk, zűrzavar kellene eme unalmas világba. * Veszem elő kicsit lírai énemet, de tudom bujtatott gondolataim célt találnak az értő füleknél. Arcomon megjelenik az első piros pír, s közelebb hajolok Cathez is. * -Ohh... Magányosnak érzem magamat. * Közelebb ülök hozzá, úgy hogy vállaink érintkezzenek, úgy nézem a tó felett lebegő gömböket tovább fogyasztva a maró italt. * -Jajj, milyen modortalan vagyok, kérsz? * Nyújtom felé az üveget, hátha neki is kedve támad némi szórakozáshoz, bár ez a gátlások elvetésével jár olykor. Mélyeket sóhajtozok és várom, hogy Cat elfogadja vagy visszaadja az üveget, bárhogyan is de teszek még egy megjegyzést. * -Ha most iszol az üvegből, az olyan mintha csókolóznánk? * Ez persze egy elméleti kérdés, hiszen keveredik a nyálunk, ezért beszélhetünk közvetett csókról is. Gondolatban belemerülnék a témába mikor ismerős hangot hallok. A jó kiállású és izmos Exan áll mögöttünk, kedvesen szól köszön mindkettőnknek. Kellően hatott már az alkohol, hogy ne egy átokkal kezdjek, hanem visszaköszönjek. * -Üdv Frostburn.

*A magas és jóképű Exan úgy gondolta, hogy elsétál a csónakázó és fénygömbtóhoz, mert már sokszor volt ott és szereti a helyet.* Este amúgy sincs már nyitva a kondi és a bérlete is lejárt, így hát ez jutott az eszébe. Még szerencse, hogy ilyen jó kiállású legény és nincs szüksége minden nap kardióra. Ahogy sétál meglátja Evangelinet és Catet, majd köszön nekik - Sziasztok! Hogy vagytok mindig?*

* Aprócska, rövid, fekete koktélruhámban libegek végig a tópartra vezető vékonyka kis ösvényen. Végre van egy kis esti programom, összefutok drága barátnőmmel, Evával. Régóta nem találkoztam vele, talán túlságosan is régóta, ezért épp itt az ideje, hogy az éj leple alatt szokásos gyülekezőhelyünkön találkozzunk. Szép emlékek kötnek ide... Itt terveltük ki a Deyan elleni hadjáratot, itt beszéltük meg egészen nyíltan a dolgokat. Sok minden köt ehhez a helyhez, talán már több is mint a Fürge-patakhoz, ami azért nagy szó. De úgy tűnik a három veterán külön utakon jár, és csak ritkán látják egymást egy-egy pillanatra. Kék hajam selymesen simogatja az arcomat a hűvös szellő miatt, de egyáltalán nem fázom, sőt, még a szárnyaimat is kinyújtóztatom. Ritkán vállalom fel ennyire nyíltan mivoltomat, de úgyis este van, és úgyis Evával találkozom. Legfeljebb ettől fog zengeni az üzenőfal. Na mindegy... Szép lassan az ösvény végére érek, és megpillantom a fényben Eva fehér ruháját. De tekintetemet jobban vonzza a kezén éktelenkedő millió aprócska piros volt, melyek egy szorosra csavart kötést foltoznak be. *
- Eva, szia. Történt valami? * Kérdezem érdeklődve, és talán az aggodalom kicsiny jelei is megmutatkoznak arcomon. Belül persze ténylegesen aggódom, de a vonásaim már nagyon régóta nem mutatnak semmilyen érzelmet. *

* Remélem, hogy végre valami javítani fog a jelenlegi érzelmi állapotomon, mikor elindulok a fénygömbtóhoz. Hófehér ruhát viselek, mi finoman követi a testem vonalát. A csipkézett rész leér a kezemen egészen a csuklómig, ennek ellenére persze a sebes kezem be van kötve, mire pár napja kerültek friss vágások saját kezem által. A kötés át is ázott, piros foltok pettyezik a vásznat. Fehér kabátot viselek mindehhez, hajam feszes kontyba van tűzve. Bosszant a helyzet, hogy Exan ennyire semmibe vesz, mikor ilyen nagy lépést tettem felé, de lehet ezt meg is szokhatnám. Kezemben egy üveg szilvapálinkát tartok, úgy döntöttem kipróbálom milyen is az ha italba fojtom a bánatomat. Ehhez persze társ is kell, ezért hívtam meg Catet is a helyszínre, mert úgy hallottam, az ökör iszik magában. Hát már elég nagy szamarat csinált belőlem a tünde, nem akarok még egy állatra hasonlítani. Kimegyek az egyik móló végére, ott telepedek le és várom a kék csodát, az én barátnőmet. *

*A csónak peremén könyöklök és Linc-et nézem. *-Én megmaradok a max 5 cm saroknál. Néha még az is sok. *mondom és továbbra is őt figyelem. Egész jól látok a sötétben így jól ki tudom venni, a körvonalait bár nem igazán látom az arcát. Kicsiw elmerengek, mert nem értem magamat, hogy miért érzem ilyen furcsán magam. Sosem volt még ilyen azelőtt. Halványan mosolygok mikor megérzem hogy elkezd billegni a csónak. *-Jézusom. *húzódok el hirtelem a csónak peremétől hogy ne boruljak bele a vízbe. *-Ennyire szeretnél úszni? *kérdezem nevetve de továbbra is a csónak alján ücsörgök. Nehéz engem igazán megijeszteni. Majd mivel mindketten elálmosodunk vissza indulunk. Szerencsésen szárazon maradunk, és vissza megyünk a kastélyba. Miután elköszönünk mindketten aludni térünk*

* Egy pillanatnyi szünetet tart az evezésben, ahogy hallja Sophie heves tiltakozását a pláza cicás szokásokról.* - Jó a magassarkút még megértem, egy alacsonyabb lánynak jól tud állni, meg kell hagyni, de láttam én már 15 cm-es sarkat is amit akárhogy is néztem, számomra halálos fegyvernek tűnt. Nem csak a férfiakra nézve, hanem önmagára is. * Gondolkodott hangosan, mert bizony könnyen bokáját törheti, aki ily módon akar közelebb kerülni az éghez. Lazán vállat von. Neki nincsenek előítéletei, ha valakinek ez tetszik, akkor neki jó. Több kell ahhoz, hogy rossz véleménnyel legyen másokról. Mielőtt megismerkedik valakivel mindig semleges jellemmel kezd, nem a végletekben játszik mint mások, hogy vagy szimpatikus, vagy unszimpatikus. Csak a hecc kedvéért, és, ha már Sophie leült akkor gondolta kissé feldobja a dolgokat, elkezdi erősen ringatni a csónakot, már már úgy, hogy felboruljon, de a cél éppen csak az, hogy egy kis permetet kapjanak, utána megáll, mert ő sem akar beleborulni, csak most ilyen vicceskedő hangulatba esett, s hangosan nevet, miközben körülöttük nagy hullámokat ver a csónak.*

-Jajj, kérlek ezeket ne is említsd. Kiborulok a szolárium vagy a müköröm hallatán. Magas sarkút meg ritkán hordok. Azt is csak azért mert alig 153 cm vagyok. *mondom majd letelepszek a csónak aljába. *-Nem félek, csak így kényelmesebb.*mondom ahogy megtámaszkodok a csónak peremén és egyik kezem a vízbe lógatom. Kellemes az idő és még kellemesebb a társaság. Végre szabadnak érzem magam. Kötötségek, és szigorú szabályok nélkül.*

* Már elég mélyen járnak a tó közepénél, innen egészen kicsinek tűnnek a fák és bizony nem két perc lenne mire kieveznének, ha úgy döntenek, hogy haza indulnának. A sötéttől néha furcsán koordinálja a csónakot, és igyekszik mindig szemmel tartani a partot, hogy tudja, hol kell majd kimenniük. A vizet feketére festette az éjszaka, s ennél a fénynél alig látta a vele szemben ülő Sophiet.* - Igen? Akkor kivétel vagy, mert a többi lány imád shoppingolni. Szoli, magassarkú, műkörmök.. nem kell magyaráznom, úgy is érted. * Mondja, miközben örül, hogy nem egy plázacicával társalog, azokkal nehezebben találná meg a közös témát, ellenben Sophival egész kellemesen eltársalog, és tetszik neki, hogy minden találkozás alkalmával tud újat mutatni. Sophie mint aki fél inkább a csónak aljára ül, nem az arra szánt fadeszkára, s ez voltaképp mókás a fiú számára.* - Csak nem félsz, hogy beleesel? * Kérdi felhúzott szemöldökkel, bár ezt a másik lehet, hoyg nem látja a sötétségtől, meg amúgy is ébenfekete a fiú szemöldöke meg haja is.

*Mikor találtunk egy jó csónakot beszálunk és elkezd evezni a tó közepe felé. *-Nekem is a legtöbb ruhám fekete. Meg amúgy sem vagyok az a vásárolgatós fajta. Úgy vagyok vele hogy inkább kényelmes legyen a ruhám. *mondom mosolyogva, majd a csónak ülőkéjéről aljára ülök hogy a csónak szélére támaszkodjak és egyik kezemet a vízbe lógattam. Megbabonázva figyeltem a lebegő gömböket mint megannyi szentjános bogár. Gyönyörű ilyenkor. Sokszor elő fordul hogy kijövök ide és a nagy elmélkedés közben elalszom, és itt ér a reggel.*
//Fagy//

* Kellemetlen és hideg érzés az átázott tornacipő és nadrágszár. De miután talált újabb kínozható ladikot azzal már nem is törődött, meg aztán a szél is langyos volt, a megfázás nem játszik. Hallgatta Sophiet, hogy milyen megszorításokat rótt neki Haku.* - Én imádom a feketét.A legtöbb ruhám olyan. * Mondja és elkezd a tó közepe felé evezni. Gondol egyet és beledugja a kezét a vízbe, ami szintén nem olyan hideg, de nem szándékozik éjszakai fürdőzésre. Ráadásul munkaruhában van. A hely Lincolnnak is nagyon tetszik, tervezi eljönni ide legközelebb is, csak nappal mert így nem sokat lát, csak annyit amennyi fényt a világító lebegő fénygömbök szolgáltatnak, de ez tulajdonképpen csak dob a kellemes hangulaton.*

*Kisétálunk a stégre és Linc nagy lendülettel beugrik a csónakba. *-Ó. Csak egy kicsit.*legyintek majd kicsit kuncogok azon hogy pont egy olyan csónakba ugrik bele amelyik sülyedésre ítéltetett. Tovább megyünk egy másik csónakhoz majd végül sikeresen kievez a tó közepe felé. *-Igen. Eléggé. És arra is ha feketében flangálok. Csak nagyon nehéz leszokni mind a cigiről mind a fekete ruhákról.*mondom mosolyogva. Na igen jó társaságban hamar feloldóeok és megered a nyelvem. És örültem Linc társaságának. Jó beszélgetni vele. És képes megnevetettni. Ami ritkán teszek de mellette egyre többet sikerül. És ha bele gondolok a mai nap miután találkoztunk, képes voltam elfelejteni minden zavaró gondolatott.*

* MIután Sophie elmondja, hogy tud úszni ráadásul a csónakázás sincs ellenére, Linc bátran ugrik bele az egyik csónakba a mólóról ami meg is billen az ugrástól és nagy hullámot ver. A mellettük lévő nádasból még a madarak is felszállingóznak.* - Hopsz, lehet, hogy ez hangos volt? * Kérdi és érzi, hogy a cipője átnedvesedett. Egy olyan csónakba ugrott ami már félig majdnem elsüllyedt, csak ezt a fiú még nem látta a sötéttől.* - Hát ez remek. * Mondta bosszúsan is kimászott az evezővel a kezében. Jól beleszívott a cigibe, majd Sophie-re nézett.* - Nem adtam ám fel, ott egy másik csónak, gyere. * Mutatott előre és belemászott. Ha a lány is leült akkor eltolta magukat az evezővel a mólótól.* - Haku ilyen zabos, ha cigizel? * Kérdi és amikor a lány megkérdezi, hogy segítsen-e evezni csak megrázza a fejét. Egyre szimpatikusabb neki a lány, ahogy jobban megismeri, bár még azért keveset tud róla,de akar többet. Nem igazán vannak ismerősei, úgyhogy örül a mostani csinos társaságának.*

*Gyorsan végzünk úgy hogy elindulunk a fénygömbtóhoz. Linc útközben rágyújt ajándékára, majd megkínál. *-Am inkább nem mert ha Haku megtudja a tengerben fogok lubickolni.*mondom vigyorogva. Gyönyörű a tó ilyenkor. Legalább is nekem nagyon tetszik. *-Jó ötlet. És igen tudok úszni.*mondom hallkan nevetve, mert megint sikerült megnevetettnie. Neki sikerül mert vele jól érzem magam. *~Vajon mit gondolhat rólam? Bár mondjuk még nem igazán ismerjük egymást.~*gondolkodom ahogy beszálunk a csónakba. *-Segítsek evezni?*kérdezem kíváncsian. Mert nem akarom esetleg megsérteni, de nem vagyok hozzászokva hogy kedvesek velem.*

* Sophie segít neki elpakolni a dolgokat, úgyhogy egykettőre végeztek is és együtt átsétálnak a fénygömb tóhoz. Jól esik a friss levegő, a szokásos illatok a pubban teljesen eltompították az érzékeit. Előveszi mellényének belső zsebéből ajándékát és rágyújt egy szivarra, megkínálva Sophiet is, hátha megjött hozzá a kedve. Tetszik neki, hogy besötétedett, hangulatosnak találja, azon kívül keveset járt erre úgyhogy a hely szinte ismeretlen számára. A fűre nem szívesen ült volna le, ő már csak ilyen tisztaságmániás, úgyhogy felveti ötletét Sophienak amikor meglát a móló mellett egy csónakot evezőkkel.* - Mit szólnál egy csónakázáshoz? * Kérdi és reméli, hogy a lány nem fél a víztől, a biztonság kedvéért megkérdezi.* - Tudsz úszni? Mert én nem tudok evezni. * Viccelődik, persze nem gondolja komolyan, mert evezni mindenki tud, csak meg akarta nevettetni a leányzót.*

*Átlépünk a teleporton majd megérzem a friss levegőt. Nem sokáig élvezhetjük mert a sellők világában kötünk ki. Egy férei jelenik meg előttünk és még én is elbizonytalanodom hogy ha fegyver nélkül kell harcolni megúszuk-e épen. Ehelyett egy találós kérdést tesz fel. *- Ez most valami vicc? *mordulok a férfira.*~Kész röhej. Bár nálam lenne a tőröm legalább. Nem lenne itt találos kérés mit tennék. ~*dühöngök magamban. *-32 macska van a szobában.*morgom és a karjaimat összefonom türelmetlenségemben. *

- Nagyon köszönöm nektek, tényleg köszönöm! - sírdogál a nő, majd mikor felitatják a könnyeit a három lány a teleporthoz sétál. Az utazás igazán könnyű, a légbuborék friss levegővel teli, így mikor átmennek rajta akkor olyan érzésük van, mintha hegyi levegőt szippantottak volna. Felébrednek, és az esetleges levertség, vagy épp fáradtság helyét azonnal átveszi a kellemes bizsergés, mely a frissességtől ered, és mely felpezsdíti a vérüket.

A sellők világa hasonló, mint az elhagyott birodalom, azonba hőseinknek nincs ideje jobban szétnézni. A teleport ugyanis egy hatalmas kagyló előtt teszi ki őket, melyben a három lány már látható is. Testüket légbuborék veszi körbe, bántani nem bántotta őket senki, semmi bajuk sincsen. Mielőtt közelebb mehetne azonban hozzájuk bárki is, egy férfi jelenik meg. Uszonya hatalmas, és csillogó zöld színe már-már foszforeszkál.
- Szóval ti vagytok a harcosok! Akkor talán kezdjük is el, hátha rögvest mehettek is haza!
Három kérdést fogok feltenni, nektek pedig a helyes választ kell megmondanotok!

A szobának négy sarka van. Minden sarokban ül egy macska. Minden macskával szemben három macska ül. Minden macska farkán is ül egy macska. Hány macska van a szobában?

*Összehúzott szemmel nézek a nőre ahogy hallgatom. Majd lefelé nézek miközben gondolkodok. *~A tigris erős képes megvédeni másokat. A kígyó bejut bárhova. A sárkány pedig bölcs. Jaj, én meg a vaj szívem.~*dühöngök magamban. *-Mi lenne a három próba? *kérdezem majd a lányokra nézek. Kétségbe vannak esve a szárnyuk eltűnése miatt. *-Lányok? Ha nem akartok nem kell jönni. *nézek rájuk. Engem gyerek korom óta a harcra és mások védelmére neveltek. Nem hagyhatom figyelmen kívül a segítség kérést. Akár hogy félek. Megteszem ami tőlem telik. *-Ki ez a sellő és hol találom? *kérdezem és érzem hogy már is felpezsdül a vérem a harc említésére.*~Ha már itt vagyunk miért ne harcoljak? Legalább történik valami.~*gondolkodom és halványan mosolygok.*

*Lesüti tekintetét, de aztán felkapja a nő szavaira. Érdekesnek találja a dolgot. Leáll mérlegelni a dolgokat. Világos, hogy segítségre van szüksége, ők ezért vannak itt. A könnycsepptől, mely lehullva igazgyöngyé válik, megenyhül a szíve. Nem tudná visszautasítani a segítséget, mert bár még ismeretlen neki ez az egész helyzet és picit fél is, nem lelketlen alak. A szemén látja, hogy komolyan beszél, így Haku bólint.*
-Nos... Én szívesen segítek és remélem nem leszek egyedül! Kérlek ne sírj! Minden megoldódik majd! *mosolyog rá, majd odaúszik a teleport buborékhoz, de csak akkor megy át rajta, ha a társai is jönnek. Egyedül inkább nem. Jobb is, ha együtt maradnak. Szerencsére látja, hogy Bella már át is megy rajta, így némán követi. A város szépsége lenyűgözi ahogy a béke is, de azért még izgul. Azonban ez már csak a 3 próba miatt van. Mik lesznek a feladatok?*