Fellah Akadémia

Tárgy: Fellah Akadémia Kedd Május 29, 2012 7:19 am

First topic message reminder :

Fellah Akadémia

Az Egyesült Arab Emírségek területén található, a Közel-Keleten, a szaudi sivatagban. Nem tudni pontosan melyik emírtáus területén van, ugyanis egy rejtett oázis ad otthont az akadémiának. Az iskolát a 15. század közepe táján alapították, ugyanis a nagy földrajzi felfedezésekkor meginduló utak során a mágia számára is kitágult a világ és ekkor fedezték fel azokat a misztikus fekete ékköveket (a Sivatag szemeit, amelyeket az ősidőkben hullajtottak a földre nagy és ősi isteni lények) a szaudi sivatagban, amik, ha rossz kezekbe kerülnek, akkor igencsak világvége állapotok uralkodnának. A kövekért háború robbant ki a sivatagban több máguscsoport között, ezért elküldtek ezek a nagy és ősi isteni lények egy dzsinnt a világunkba, hogy vessen véget a harcnak. A dzsinn összeszedte a köveket (amelyek már bőven beépültek a földi világ mágiájának harmóniájába, így nem lehet innen kiragadni őket) és elvitte ebbe az oázisba. A háború nem ért véget, a legfőbb ellenség nagyvezére igazán okos és gonosz illető, aki nyomult előre az oázisba. Aztán Fellah, dzsinnünk szerelme meghalt. Na ekkor bedühödött a dzsinn és belépett a harcba, összemérte erejét a gonosz nagyvezérrel. Egy hajszálon múlt, de legyőzte, az oázis alatt, a sivatag földjébe bebörtönözte és az oázisban felépítette az akadémiát, ahol elrejtette a köveket is. Az akadémia alatt ott pihen a gonosz, de az nem egyértelmű, hogy él-e még, vagy már szellem, vagy ott van-e még. Az akadémiát pedig a dzsinn elhunyt szerelméről nevezte el. Idővel az akadémia az egyik legmeghatározóbb intézménye lett a Közel-Keletnek. A varázstalan népesség csatározásaiba egyáltalán nem szól bele, de a térség mágikus aktivitását felügyeli.

Az akadémia arra képezi ki a diákjait, hogy védjék az akadémiát, a köveket és fenntartsák a rendet bármi áron (értsd: gonosz mágiákkal is, ha kell). Elég szigorú rend uralkodik, mint a legtöbb iskolában, de természetesen mint mindenhol itt sem lehet teljesen kordában tartani a varázserővel rendelkező fiatalokat. A iskola fő profilja a kezdeti időkben a tárgymágia volt, ám az idők során ez sokat változott. Sok év alatt, modernizálások hatására jelenleg már hasonló szinten állnak a különböző mágiaágak, az iskola épp ezért emelkedhetett világhírűvé, hiszen diákjai sokféle képességekkel rendelkeznek. Sokuk kiváló a harc területén, de kimagasló védelmezők is állnak soraikban, hiszen feladatuk mindig is a kövek védelme volt. Az iskola alapeszméje, hogy a mágia nem a hatalom céljait szolgája, hanem egy eszköz, mely a rend fenntartását szolgálja. No persze ezzel nem feltétlenül minden diák ért egyet, habár a felvételikkor igyekeznek kiszűrni a túlzottan különc diákokat...amikor ez sikerül.

írta Evan Darian
kicsit belenyúlt és képet keresett Cirelin de Sovalon

Vendég

*Halványan elmosolyodik, mikor Elijah kijelenti, hogy szinte ő az egyetlen, aki megérti. Mennyire szép is lenne így, ha mondjuk nem lenne ott mellette Lirian. De hiába nem kedveli a lányt, Elijah igen, ráadásul magát hibáztatja az elvesztéséért, így igenis segíteni fog, hogy visszaszerezzék.* - Szóval egy szinten vagyok Liriannel? *Kérdez azért rá, kicsit viccelődve, hiszen már nem először említi így egymás mellett őket Elijah. A gyomorkorgást persze rögtön meghallja, és elkönyveli magában, hogy igaza volt. Úgyhogy csendben nézi, ahogy Elijah eszik, miközben igyekszik minél kevésbé lélegezni, hiszen a kötés valóban nem segít sokat, eddig is érezte a vér szagát, hát még most, hogy egyre inkább átázik. De sehol nem jobb, ha meg visszamegy, akkor a sérültekkel kell együtt lennie. Elég nagy átok ez a túl jó szaglás, amellett, hogy máskor áldásnak bizonyul. Majd Elijah újra felajánlkozik, mire beharapja az ajkát. Szeretné visszautasítani, de valóban szüksége van rá.* - Tényleg... kellene. Nem akarlak kihasználni, vagy erre használni, de tényleg... micsoda az a lány? *Kérdezi hirtelen, mintha témát váltana, pedig nem annyira.* - Zoe, ugye? Valahogy... tudod, egy kicsit minden faj vére más, mármint ez természetes, de én érzem, hogy más, és... nem találkoztam még ilyennel, mint az övé. *Mert ugyebár Reubent nem sűrűn kóstolgatja, és nyílt sebbel sem volt a közelében, így nehezebb összekötni, hogy hasonlít.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Vas. Nov. 18, 2012 10:59 am

*Lassan bólint a leányzó szavaira, végülis igen, furcsa irónia, hogy legutóbb épp ő mondta ugyanezt a lánynak és most visszahallja. Mennyivel könnyebb valamit mondani, mint hallani és ez esetben még el is hinni...* -Tudom, sosem értik, miért teszem, furcsa kettősség, azt hiszem csak Lirian értette eddig, és most...te. A többiek soha nem fogják felfogni, egy síkon képesek csak látni. *Finoman megrántja a vállát és pár pillanatig belefeledkezik ebbe az egyetlen csókba, ami egy kicsit talán olyan világba repíti el, amit Thalia jól ismer, de neki soha nem volt benne része. Ám nem maradhat ott soká és nem lenne képes örökké maradni, csak kiruccanás...rövid időkre. Az étel említésére megkordul a gyomra, újra fényt varázsol a tenyerére és sérült kezével kezd el kutatni a táskájában.* -Van nálam pár szendvics, és kétszersült, de köszönöm. *Apró mosolyra rezzen a szája széle, aztán csendesen kezdi el enni a fél szendvicset. A kezén a kötés lassan átázik, hiszen bár felületi horzsolásokról volt szó, de elég nagyokról.* -Ha...szükséged van...enned kell, tudod, hogy szólhatsz ugye? Nem tudom milyen gyakran vagy éhes, nem tudom mennyi kell, hogy rendes erőben legyél, nem értek hozzá. *Nem akarná, hogy Thaliának itt lent bezárva kelljen küzdenie azzal, hogy kit kábít el, főleg hogy két sérültjük is akad, akiket végképp nem lenne jó csapolni, főleg Zoe aki amúgy is baromi sok vért veszített.*

Vendég

- Aewyt nem ismerem, nem tudom, mit gondol, de... ezt már megbeszéltük, nem? Mindenkiben van szörnyeteg, ha eléggé kiakasztják, mindenki tud úgy őrjöngeni, ahogy talán sosem képzelnéd róla. De ez nem jelenti azt, hogy ez a szörny határoz meg. Sőt. És én nem gondolom, hogy téged a szörnyed határozna meg. Ha így lenne, akkor el sem jöttél volna, és akkor most nem aggódnál Lirian miatt sem. ~ Ugyanazokat mondod neki, amiket a múltkor nem voltál hajlandó elhinni. ~ *Gondolatban igazat ad a farkasnak, de nem válaszol neki, hiszen... most Elijahnak van erre szüksége, és ki tudja, így átgondolva talán ő is jobban elhiszi már. Aztán meglepve fogadja a csókot, és persze viszonozza is, majd az ő ajkain jelenik meg önkéntlenül mosoly a fiú szavait hallva.* - Majd megpróbálok nem hozzászokni. Na de... neked viszont szükséged van ételre, ne hozzak valamit? *Nem úgy néz ki a fiú, mint aki evett már ma, bár megértené, ha nem lenne étvágya, de talán kicsit megnyugodott azóta.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Vas. Nov. 18, 2012 10:35 am

*Hát igen, sokkal könnyebb amikor valamit nem ismerünk, mintha ismertük és el kell, hogy veszítsük. Mennyivel könnyebben éli az életét valaki szerelem nélkül, ha még nem volt benne része, mint amikor már igen, és újra vágyik az érzésre. Figyel a leányzó szavaira, egészen nyugodt most, ami ritka nála, bár persze soha sem lehet tudni, hogy meddig tart majd ki.* -A remény... Tudnom kell, hogy sikerül, nem lennék képes megbocsátani saját magamnak, ha nem így lenne. Mindenki szörnyetegnek tart, Aewy is a lelke mélyén tudom jól, de nem érdekel, Lirian mégsem látott soha annak. Kell...hogy ne lásson mindenki csak sötétnek, érted ezt? *Nem csoda, hogy rákérdez, hiszen ő maga sem érti, azt hitte elfogadta már régen, hogy az, ami és nem tud tőle szabadulni, nem csoda, hogy soha nem tette a külseje ellen, pedig illuzionista, nem lenne gond neki, hogy egyszerű külsőt láttasson másokkal, de nem akart más lenni. Thalia szavaira mintha mosoly szökne az arcára csak egy pillanatra, de talán az is elég. Aztán összecsukja a tenyerét, ahol az apró fénypont ég, hogy bevilágítsa a folyosón, amin ücsörögnek, tőle szokatlan óvatossággal fogja a kezébe a lány arcát és csókolja meg. Aztán visszahúzódik, és csendesen szólal meg.* -Azért ezt ne szokd meg! *Muszáj, kénytelen hozzátenni, hiszen most ilyen, kissé megtört, de nem lesz mindig az, és minden bizonnyal nem is fogja mutatni mások előtt.*

Vendég

*Talán éppen ez a nagy különbség, hogy Elijahnak több ideje volt hozzászokni ahhoz, ahogy most él, és igazából ha elképzelése akad is, konkrét tapasztalata nincs arról, hogy lehetne jobb, vagy másmilyen. Mikor Elijah nem húzza el a kezét, akkor ő maga sem engedi el, még miután bekötötte, akkor is tartja a saját kezei között, de nem szorítja meg bíztatóan, nem akar belekapni a sebbe. Viszonozza a szemkontaktust, és bár nincs konkrét terve, fogalma sincs, hogyan hozhatnák vissza Liriant, igyekszik elhitetni a másikkal, hogy ez meg fog történni. És alighanem küzdeni is fog érte, amennyire tud, hiszen mostmár célja is van azon kívül, hogy egyszerűen hazajusson.* - Valóban... most csak a remény van, mert nem tudhatunk semmit biztosra. De tudod, a remény tényleg az egyik legerősebb érzelem. Beszélhetsz a szerelem, a szeretet erejéről, de remény nélkül mégsem ér semmit egyik sem. *Magyarázza, majd mikor Elijah bocsánatot kér a dologért, megrázza a fejét.* - Te sem adhatsz mást, mint ami a lényeged. Én meg nem török össze egy erőszakosabb csóktól, nem kell féltened.

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Vas. Nov. 18, 2012 10:13 am

*Hát igen vámpírnak lenni nem lehet túl kellemes, bár nem ismeri mélyebben Thalia régi életét, talán nem is tudná megérteni milyen volt, hiszen soha nem volt része ilyesmiben. Túl fiatal volt, amikor az anyja kitette a szűrét, nem ismeri azt az érzést, ami az öröm, a családi dolgok szeretete, az otthon békéje. A hogyanra csak oldalra pillant, de nem tudja mit mondhatna. Ő maga sem tudja hogyan, még soha az életben nem szeretett igazán, sőt még sehogy, csupán puszta fizikai vágyai voltak, amiket időnként muszáj volt kielégíteni, de ennél több nem volt benne, pedig talán Esmeralda is kívánt volna mást, de nem tudta neki soha megadni. Nem ellenkezik, hiába az érintés, nem húzza vissza a kezét, hagyja bekötni és utána sem rántja vissza saját magához. Nem is akart volna gyógyítást, biztosan visszautasítja, szüksége van most a fájdalomra, a sebekre, azok is erőt adnak ahhoz, hogy tovább csinálja, hogy legyen ereje végezni Faradrasszal, amikor oda jutnak. Mostmár ténylegesen a leányzó szemébe néz, hiszen mégis csak így hatásosabb a meggyőzés, és lassan de bólint.* -Rendben, segíteni fogunk, és talán...talán nem tette vele semmi olyat, amitől megváltozik, amibe belerokkan, remélem. *Halkan felsóhajt, az előbbi harag amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment, igen, lássuk be rendkívül ingadozó tud lenni a kedélyállapota. Aztán végül csak megszólal megint.* -Ami tegnap előtt történt, elnézést akarok kérni, tudom, hogy túlságosan erős, heves...nem tudom mi a jó szó. Tudom, hogy nem ez kell neked, hanem valami más, gondolom, mint régen. *Finoman megrántja a vállát.*

Vendég

- Nem "más" dolgokat, inkább... sokkal kevesebbet. *Ellenkezik Elijah szavaira. De valóban, ha van is még valamije... annyi, amit elvesztett, hogy ahhoz képest ezt valóban semminek érzi. Volt családja, ételek, ruhák, valóban afféle királykisasszony volt, megkapott mindent, otthon Franciaországban, a gazdag családnál. Másnak talán túl giccses lenne, de ő remekül érezte úgy magát, és most abból már semmi nincs meg. Aztán Elijah felsorol két embert, ő pedig a fiú felé fordítja a fejét, meglepetten, hiszen nem gondolta volna, hogy magát megemlíti.* - Itt vagy... de hogyan? *Kérdez rá, hiszen ott volt az a csók, de mégis, a fiú azt mondja nem képes érezni... valljuk be, nem érti a dolgot. Aztán Elijah valóban kifakad, Thalia pedig automatikusan nyúl utána a kezéhez, hogy megnézze a sérülést, majd egyelőre csak beköti a kendőjével, és annyiban hagyja. Spórolni kell az energiájával, nem pazarol nagy gyógyításokat egy efféle majdhogynem horzsolásra. Aztán a fiú folytatja, ő pedig először közelebb húzódik, mintha át akarná ölelni, de eszébe jut, hogy Elijahnak ez minden bizonnyal nem lenne annyira megnyugtató, mint amilyen másnak. Így csak a kezét fogja.* - Meg fogjuk találni. Vissza fogjuk hozni, érted? Valahogy... valahogy biztosan rá fogunk jönni, hogy menjünk Faradras után, vagy talán ő jön majd vissza.

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Vas. Nov. 18, 2012 9:46 am

*Talán ő maga sem tudja, hogy jelentett-e valamit, talán ő maga sem tudja, hogy bármi képes-e számára jelenteni valamit, és épp ez a legnagyobb probléma. Még abban teljesen biztos, hogy aggódik, főleg Lirian elvesztése után, hogy mi lesz, ha Thaliával is ugyanez történik.* -Más az, hogy más dolgokat érzel, mint ha semmit sem éreznél. *Jegyzi meg szokatlanul csendesen, hiszen végülis a lány még van, hiába, hogy vámpír, de attól még van és azért egészen más lenne nem lenni.* -Ott van Reuben...itt vagyok én. *Rántja meg picit a villát, mintha amit mondott nem is lenne igazán fontos, pedig azért igenis nagy dolog. Akárhogy is nézzük számít neki Thalia, talán nem úgy, ahogy lány várná, vagy még saját maga sem érti, hogyan, de mégis. Az utolsó mondatra megrázza a fejét, a szemeiben újra sötét tűz gyúl, lássuk be baromi nehezen tudja kezelni az indulatait.* -De az én hibám volt! A többiek nem tudták, én az elejétől fogva éreztem, hogy Faradras hazudik, más csak furcsállta, sejtette, de én...tudtam! *Mostmár nem bír magával, a következő mozdulattal egyszerűen ököllel csap maga mellett a padlóba. Hiába nagy az ereje, attól még a bőr nem sebezhetetlen a kezén, így rendesen fel is horzsolja nagy felületen, de nem foglalkozik most ezzel, nem érdekli a fájdalom és talán még jó is, hiszen kisit elvonja a figyelmét.* -Igazad volt, tudom, hogy nem ismertem be, de igazad volt. *Mondja aztán viszonylagosan visszafogva magát, de a vámpír füle bizonyára hallhatja, hogy a szíve úgy kalapál, hogy majd ki ugrik a helyéről.* -Egyedül lenni nem jó, valaki kell, hogy rám nyissa az ajtót, Lirian mindig megtette, nem számít milyen vagyok, őt képtelenség ellökni, és...te is itt vagy, pedig bántottalak, próbáltalak bántani. Mások vagytok, de ebben másik hasonlóak...nem értem. *Megrázza a fejét, hiszen lássuk be világ életében mindenki csak ellökte, vagy felületesen foglalkozott vele. Igazán nem érdekelt senkit sem.*

Vendég

- Kicsit késő ezen gondolkozni, nem igaz? Itt vagyok, nem nagyon tudok nélkületek hazamenni. Akár volt értelme, akár nem. *Nem is tudja, egyáltalán hogy hozhatná szóba azt a bizonyos csókot. Megőrjíti, hogy úgy tesznek, mintha meg sem történt volna, de fogalma sincs, mégis hogyan kérdezhetne rá, hiszen... mi van, ha Elijahnak nem jelentett semmit, vagy tényleg csak hirtelen felindulás volt.* - Különben is, egyszer már elvesztettem az életem, már... valahogy jóval nehezebb ugyanúgy megbecsülni. Valahogy... nem számít annyira, mint régen. Ez, hogy bármikor kitörhet belőlem a szörnyeteg, hogy vérre kell fanyalodnom, amikor undorodtam és irtóztam tőle mindig, hogy nem fázok, hogy nem kell aludnom, hogy... Még lehetne élet, ha lenne értelme, de így egyedül nem tűnik annak, így... tényleg nem számít. *Bukik ki belőle, ami már évek óta benne van tulajdonképpen, csak nem mindig jön a felszínre. Váltakozik, hogy mikor van ereje küzdeni azért, hogy találjon valakit, aki mellett újra élőnek érezheti magát, legyen az akár szerelem, akár csak egy közeli barát.* - Akkor azon kell majd dolgoznod, hogy visszaadd neki a békét, nem igaz? Ezzel te is változol majd, ki tudja, mennyit. Különben pedig nem csak a te hibád, többen voltunk ott.

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Vas. Nov. 18, 2012 9:14 am

*Meghagyja a fényt, de ő is csak időnként néz oldalra, hogy Thalia arcán vajon mi látszik, nem mintha olyan hűde nagyon tudna olvasni az érzelmek jeleiből. A lány szavaira csak megrázza a fejét, arra pedig, hogy ketten nem érzik és a gúnyos hangnem...és persze az a csók. A végén is csak hallgat tovább, és lassan szólal meg.* -Értem ne haljon meg senki...te se, nem kértelek rá. Azzal, hogy itt vagy az életedet kockáztatod, nincs rá szükség, főleg, ha magad sem érted...akkor ezt csak hazárdjáték. *Az ő hangjából nem érezni gúnyt, valami más ez, inkább még mindig a düh, a tehetetlenség, ez az, amit rendkívül nehezen visel és nehezen is viselt egész életében. Fogalma sincs mit tehetne, legszívesebben felállna és addig ütné a falat, amíg ki nem jutnak innen, mert ez a várakozás egyszerűen őrjítő. Ökölbe szorul a keze, ahogy újra megjelenik a szeme előtt a kép, ahogy Faradras elrángatja Liriant, aki mintha hátrapillantana kétségbeesett arccal, de simán lehet, hogy ezt csak ő látta bele.* -Mi ilyenek vagyunk, nem számítanak az érzések...elnyomjuk őket, de ott van Lirian. Nem bírod, de szüksége van rá a világnak, és mi lesz ha az az áruló megtöri, olyat tesz vele, amitől kihúny a béke? És mindez azért, mert nem figyeltem semmire, nem vigyáztam...rá. *Egészen halkan mondja a végét. Nem, nem szerelmes Lirianbe és semmi ilyesmi, inkább valamiféle olyan furcsa érzés, amit felé táplál, mint egy kincs iránt, amit meg kell őrizni, minden áron. És most elveszett.*

Vendég

*Valóban, pontosan jól látja a fiút, az elkínzott arcot, ami korántsem megszokott. Ő is ugyanúgy végiggondolja magában, hogy jobb lenne ez vaksötétben, de mégsem fair, hiszen ő továbbra is lát, így hát elfordítja a fejét. Nem néz a másikra, Elijah maximum szól, ha mégis szemkontaktust akarna, de az rajta múlik, hogy meghagyja a fényt vagy nem. Amikor a másik keményen kijelenti, hogy miért érdekelné, hiszen nem bírja Liriant, megvonja a vállát.* - Nem, tényleg nem. De te igen, és ezért érdekel. Úgyhogy ha úgy érzed, ki kell adnod magadból... ha akarod, suttoghatsz, nekem az is elég hogy halljam. *Aztán a fiú folytatja a kérdéseit, mire már kicsit ingerültebben rántja meg újra a vállát, még mindig a falat fixírozva szemben, és szorosabban öleli át a térdeit.* - De jó, mostmár ketten nem értjük. *A mellette pihenő farkas úgy dönt, a legjobb, ha nem szól bele a beszélgetésbe, pláne hogy Thalia hangjából elég egyértelműen érződik a gúny. Igen, ezek azok a kérdések, amiket magának is annyiszor feltett mióta itt van, és akkor is alig sikerült őket megválaszolnia, így Elijahnak sem igazán tudja.* - Már megmondtam, nem? Nélkülem esélyetek sincs. *Terelés, hetyke, nagyképű válasz, amiről egyértelmű, hogy nem igaz, de legutóbb sem volt az ugyebár.* - Talán neked van igazad, az érzelmek elvetésével. De látod? Még neked sem sikerül teljesen. Lehetetlen.

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Vas. Nov. 18, 2012 8:56 am

*Hangtalan léptek, így akkor hallja csak meg a közeledőt, amikor már szinte mellette van. Elkínzott arccal pillant fel, ilyen állapotban talán egyszer látta Lirian, még senki más, hiszen mindig kemény, mindig tartja magát, soha sem látszik rajta semmiféle érzelem, hiszen úgy ismerik, mint akinek nincs is. Nem szólal meg, amikor Thalia leül mellé, sejti, hogy a leányzónak végképp kellemetlen lehet itt, hiszen nem igazán ismer senkit, és végképp nem lesz egyszerű megoldania, hogy vérhez jusson. A megjelenő kis fénygömböt meghagyja most a kezén, hiszen ő nem lát a sötétben, mint a másik, és a beszédhez szükségét érzi annak, hogy szemkontaktust is tartson a másikkal, bár most az is lehet, hogy jobb lenne vaksötétben. Bár úgy meg nem lenne fer, hiszen Thalia akkor is látna. A kérdésre picit összeszűkíti a szemét, nehéz kiolvasni, hogy mit is kavarog most benne, valamiféle akármikor robbanásra kész elegy, önmarcangolás, harag, kétségbeesés, félelem...ez utóbbit talán nem is érezte sok-sok éve már.* -Miről? Úgyse érdekel, hiszen nem bírod Liriant, nem? Egyébként is Thalia...minek jöttél ide? Neked nem kellene itt lenned, téged nem akart Faradras, de mostmár feltud használni, miért nem maradtál ott, ahova tartozol? *Bántó szavak, de ha valaki egy kicsit is mögéjük néz, akkor értheti azt is, amit el akarnak palástolni. Talán most a vámpírra zúdítja a haragját, de egyben aggodalmát is, hiszen nem kellene, hogy ő is itt legyen ebben a csapdában, nem kellene, hogy ő is áldozattá váljon, lehet hogy őt sem tudná megvédeni, mint ahogy Liriant sem...*

Vendég

*Egyre nehezebben viseli ezt a dolgot, és valóban nem tudja, hogyan fogja kibírni. Tulajdonképpen a fogait összeszorítva, csak annak él, hogy valahogy kibírja amíg kijussanak innen, nem szól senkihez, nem nyit, nem beszélget, nem kérdez, csak... létezik, és vár. Ez részben amiatt van, hogy minél jobban össze van zárva Fellah diákjaival, annál inkább érzi, hogy egyszerűen nem való ide, kívülálló. Lirian sorsa sem érintette annyira mélyen, mint a többieket, hiszen egyáltalán nem ismerte, és az alapján, amit tudott róla, őszintén szólva nem is különösebben kedvelte. Másrészről meg persze ő nem tudott magával hozni egy hétre való hideg élelmet, hiszen nem éppen azt eszi, mint a többiek, márpedig ennyire zárt helyen még nehezebb elkábítani valakit, hogy vérhez jusson. Viszont mikor megpillantja Elijaht, elvonulva, ő az egyetlen, akivel kivételt tesz. Csendesen lépdel oda, majd leül mellé, felhúzva és átölelve a saját térdeit.* - Akarsz beszélni róla?

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Vas. Nov. 18, 2012 8:42 am

*Most aztán végképp baromira össze vannak zárva, pedig az oázis úgy tűnt, hogy már eleve elszigetelt hely, de itt lent végképp. Minden bizonnyal volt annyi okosság bennük, hogy valamennyi kaját, innivalót tettek el, ha az ember szorult helyzetben van, akkor az éjszaka közepén is egy heti hideg élelemmel felpakolva indul neki suttogó hangokat megvizsgálni. Viszont a miatt, ami történt finoman szólva is rendkívül maga alatt van. Azóta, hogy tegnap elvonult a többiektől, meg az alélt kiscsajtól, nem is ment vissza. A folyosó be nem omlott részén van, nem messze a lejárattól, ahol érkeztek, időnként a kezében apró fénygömb villan, majd újra kialszik, de ez csak inkább afféle kézmozdulat, hogy valamit csináljon. Reggel egy fél szendvicset megevett, de több nem ment le a torkán, nem igazán van étvágya.* ~Jobban kellett volna figyelnem!~ *Újra és újra lepörgeti maga előtt a tegnapi eseményeket, hiszen látta, hogy Faradras hazudik, mégis a mellett döntött, hogy kivár és kérdezgeti, pedig azonnal támadnia kellett volna, akkor talán nem viszi el Liriant. Folyamatosan attól retteg, hogy bár a fél-angyal folyamatos pozitív életszemlélete néha idegesítő, de mi lesz, ha olyat tesznek vele, ami ezt kiöli belőle. Az ő életét már tönkretette a szemét világ, de azt nem tudná elviselni, ha ez megtörténne Liriannel is. Furcsa, hogy tegnap is pont azok sérültek meg, akik a jót képviselik, míg a sötét démon, a vámpír, az éjtünde...karcolás nélkül megúszták az egészet.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Nov. 17, 2012 6:20 pm

*Zoe erőtlen mosolyaira sem képes elmosolyodni, túlságosan ügyel arra, hogy a testet, amit a karjaiban tart életben is tartsa. A mágikus szövetet ráteríti, hogy minél több energia szabaduljon fel, érjen a bőréhez, lépjen életbe, képes legyen kiszívni belőle, hogy életben tartsa a testét... Majd a különleges varázstárgy feláldozásával valószínűleg a köpeny úgy ahogy van elporlik, Aewy a táskájából előhúz egy nagyobb anyagot, hogy leterítse, a lányt pedig ráfektesse. Eddig tartotta a karijaiba emelve, az erőkesztyűi, harcos szikársága megengedte, de izmai már kezdték feladni a küzdelmet. Kényelmes helyzetbe támasztja a lányt, miközben Felixet kissé... megmossa a gyógykulacsával, kimosatja a száját és tisztább állapotban karjába veszi, majd leteszi Zoe közelébe és kettejük feje fölé ül le törökülésben, tízhúros hangszerét a keze ügyébe húzva. Nem törődik az alakkal, pillantásra se méltatja, pedig biztos, hogy ő a kulcs a továbbjutáshoz és később majd biztosan odamegy hozzá, hogy kapcsolatba lépjenek. Aewy Liriannel határozottan kardoskodott az életéért, hogy elhozzák a lányt, talán előtte megnyílik... Röviden végigsimít a két sérült homlokán, majd nem törődve azzal, hogy maga a Dal mennyire nem helyén való, gyógyító dalba kezd, és abba sem hagyja addig, ameddig mind a kettő delikvens magához nem tér, meg nem gyógyulnak legalább annyira, hogy elméjük ne tartsa őket ájulatban. És abban a pillanatban, órákkal később, mikor Felix és Zoe magával tér elsötétül a világ és váltva őket Aewy feje koppan a földön, ájultan elterülve a megrázkódtatás és a folyamatos mágiahasználat igénybe vette az elméjét, szüksége van a sötétségre, most mindennél jobban.*

// Köööszönöm szépen a mesééét! Aewy majd kiheveri a halottakat, majd, egyszer, Lirian után meg egyértelmű, hogy mennek a legközelebbi alkalommal. //

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Nov. 17, 2012 6:10 pm

//Csúcs!//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Nov. 17, 2012 6:07 pm

//Kari csodálkozik, Felix lehányására szájhúz és lerázza a csizmáját, a végső összekaparást meghagyja Aewy-nek, azért túlzásba nem esik. Mérges, ideges, egyelőre elvonul, már amennyire ez bevárva lehet, vissza a folyosó egy részére. Köszönöm a mesét, suhanni kell már, nagyon tetszett, epikus volt, és újfent hősködni volt kénytelen szerencsétlen fél-démon. Razz

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Felix és Zoé a feláldozott mágikus eszenciának köszönhetően vissza tudnak térni a halálból, ahonnan már a gyógyítás sem segített. Tehát itt van előttük a síkkapu, amiről csak azt tudják, hogy a saját képességeik tudják valahogyan működtetni. Az áruló Faradras megszökött, magával vitte Liriant, és nem tudják, hogy mi lehet az a virág, és miért akarta Faradras ennyire ezt a gépet. Ellenben a síkkapu működésekor az egyik hátsó fal beomlott, és ha jobban odapillognak, akkor ismerős alakot fedeznek fel. Azt a lányt, akinek segítségével idejutottak. Akinek életenergiája működtette a nekromágiás térkaput. Most behunyt szemmel lebeg a levegőben, kék mágikus bilincsek láncolják egy láthatatlan falhoz. Néha megnyílik a szemhéja, lehet látni teljesen fekete szemeit, szemfehérje sincsen benne. A száján időnként sötét füst áramlik ki... Vajon ki lehet ő...?*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Nov. 17, 2012 6:02 pm

*A nyílvessző kiröppen, fényesen izzóan, és talán ez is hozzájárul, hogy a hidra kikészül, de Faradasra nem figyel így, ami nagy hiba, az áruló ugyanis a gyengepontot keresi. A leggyengébb láncszem... ezúttal ő. Már így is véres a ruhája, látszik, egyértelműen, hogy súlyos sebesülése volt, és most jön a következő. Vér jön fel a torkából, és térdre rogy, és amikor eldőlne, Aewy elkapja. A szavakra elmosolyodik, kicsit erőtlenül.* - Ez a mai nem az én napom volt... soha többet... nem alszom... álombájitallal. *Mondja erőtlen mosollyal, és megszorítja a köpenyét Aewynek. Magához szorítja azt, szemeit becsukva, és ismét a mellkasára szorítja a kezét, próbálva ismét gyógyítani magát, az azonnali gyógyítással, ezúttal az ereklyéből nyerve a mágikus energiáit... de alighanem úgyis el fog ájulni tőle a végén.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Nov. 17, 2012 5:59 pm

*Felix hidrás varázslata sikerül, nyíilván az is hozzájárul a hidra pusztulásához, de nagy árat fizet a kölök: életveszélyes sérüléseket szenved el. Felix nem túl szerencsés ez alkalommal. Nem tudja mit tegyen, mit kellene tennie. Különös mágia érte őt el. Különös, ami ott tombol elméjében, ami a tárgymágushoz szól, ami feléleszti benne azokat az erőket, amelyeket sosem használt, de mindig is érezte, hogy ott van benne. Retteg. Érzi a közelgő véget, de ekkor odalép valaki. Valaki, akit ismer, akit talán kedvel is. Mikor Elijah odahajol és leteszi a hálósipkát, Felix könnyes szemmel tekint reá. Utolsó erejével megszorítja a sipkát, majd a fejére húzza és halántékához teszi két kezét, majd végigsimít két kezével a sapkán és mire a csúcsához ér, a sapka fekete füstté válik, eltűnik. Ebben a mágiában benne volt minden, ami Félix: tündérség, koboldság, tárgymágia, anyagmágia, szeretet és düh. Az ilyen varázsok hatorznak meg bennünket és hatnak leginkább sorsunkra. Megmenekül a haláltól, de válságos állapotban van. A földön fekszik, mikor érzi, hogy gyomra felkavarodik. Oldalra fordul és lehányja Elijah csizmáját. Szédül, hasogat a feje. Elmosódott képeket lát és természetesen távolabb van a többiektől a sziklafal mellett. Talán vérzik is... olyan hideg lett hirtelen... mintha folnya valami, mintha valami pirossá festené a hányását is. Csend van... nyugalom. Mi fog történni?! Eljah itt van még?! Hol van Aeowyn?! Talán túl fogja élni ezt is... talán...*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Nov. 17, 2012 5:55 pm

*A támadásai célba érnek, a szíve egyre jobban megkeményedik ,ahogy látja a főnix és a dárda pusztítását a hidrán, de Faradrast nem sikerül megállítani. Csapna utána, most már ököllel, illetve pengékkel tűzdelt legyezővel esne neki, akrobata és energiamágus, mutatványos és harcos fürgeségét és erősségét ötvözve, de képtelen. Liriant elkapta, magával ragadta, és közben ketten is haldokolnak mellette, Felix, az az életvidám tündérfiú és a vadászlány... Megremeg. Hirtelen elfordul a kaputól, tudván, hogy hiába akarná nyitva tartani és futólépésben terem Zoé mellett, ellenőrizve a sebeit. Egy pillanat múlva már lecsatolja legbecsesebb tárgyát a válláról és azonnal odavágja, ahova kell, nem törődve azzal, hogy ténylegesen elég durva ereklye, ami tökéletesen illik hozzá akrobata, zárnyitó képességével.* - Minden rendben lesz. Nem hagylak meghalni. *Suttog, de érthetően hangosan a lány mellett, a hangjának furcsa bársonya van, olyan erő, amit talán éppen az elrabolt Lirian ad neki. Utána fog menni, utánuk fog menni, és tudja, hogy mindenki egyöntetűen erre gondol, de előbb Felixet és Zoet kell összeszedni. Hogyha ezen felül gyógyítani is kell, és tud, akkor megteszi, Dalmágiával.*

// A mestertolvaj köpenye - egyedi

Megszűnnek a másodlagos mágiák, oszd szét őket az elsődleges és a tiltott mágiák között 40-60 %-os arányban. (40%-uk elsődleges, 60%-uk tiltott) Csapda ismeret, zárnyitás: A tolvaj ügyességével képes mindenféle csapdákat felfedezni, zárakat feltörni. //

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Nov. 17, 2012 5:50 pm

*Hát szarul állnak az nem kifejezés, ketten is elég durva sérüléseket kapnak, ő szerencsére nem, mert nagyon energiamágus, viszont amikor látja, hogy Faradras magával viszi Liriant... Jó lássuk be, azért akárhogy is nézzük nem ősgonosz, viszont nem is tipikusan jó, viszont úgy gondolja hogy Lirian földöntúli pozitívságára szüksége van a világnak.* -Nem! *Kiált a bezáródó kapu után és bármennyire is furcsa gyors léptekkel terem ott, de már esélye sincs, hiszen bezáródik. Egy pillanatig a kezét még a falon tartja, háttal mindenkinek, hiszen az érzelmek kifejezése nem az ő világa, és végképp nem bírja, ha valaki látja is ezt. Így hát csak akkor fordul meg, amikor már nem látszik az arcán semmi, maximum erőteljes harag. A szeme élénk tűzben vibrál, hiszen a férfi elárulta őket, ez már alapból is elég nagy bűn, ezek után pedig elvitte a fél-angyalt. Ketten pedig eléggé erősen döglődnek. Nem lép közelebb.* -Bosszút fogunk állni... *Szűri a fogai között, de mivel a gyógyítás nem az ő világa és az áldozatkészség sem, bár erre már nem egyszer eléggé rácáfolt. Végül Felixhez lép oda, őt ismeri valamennyivel jobban, és tudja jól, hogy Lirian nagyon kedveli, bizonyára összetörne, ha a halálhírét hallaná. Az oldaláról csatolja le a tárgyat, amit aztán a kobold-tündér kezébe tesz.* -Te értesz hozzá...ha segít, használd fel, de ne mondd el a tündének... *Nem relikviamágus, nem ragaszkodik az effélékhez, az illúziók a világa, megtudja védeni magát egy ilyen dolog nélkül is.*

//A mentalista hálósipkája:
Képes távolról, maximum 10 méter, valakit fojtogatni, akár véglegesen meg is folytani. Képes dobó- és célzó fegyvereket felerősíteni, elméjével felgyorsítani őket, nagyobb sebzést okozva és ugyanígy lassítani is a felé tartó támadást.//

Vendég

*Felix és Zoé is elég csúnyán megkapják a magukét, ráadásul Lirian is eltűnik, Faradrasszal együtt... és alighanem a lények még mindig odakint várnak rájuk. Nem nagyon tud mit tenni, visszalép a teremből, és inkább felfelé hallgatózik, hogy vajon tényleg ott vannak-e még a támadók.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Epikus csata veszi kezdetét, úgy tűnik, Faradras tökéletesen meg volt róla győzödve, hogy az árnyhidra elég lesz a diákok ellen, hiszen nagyrészüket már legyőzte, megölte. Azzal valóban nem számolt, hogy ha erős diákokat csal ide, akkor azok valóban ellen is állhatnak. A hidra folyamatosan kapja a sérüléseket, ám végső erejével odakap kétszer, a sors borzalmas ironiája, hogy mindkettőt Felix kapja, aki már amúgy is sebesült volt. Azonnal beájul, és minden erejüket össze kell most szedniük hogy megmentsék. (értsd valamilyen varázstárgyat fel kell áldoznia, valami komolyat, vagy Felix, vagy valaki mástól). Faradras pedig elég sunyi, mert a leggyengébbet támadja, aki most úgy tűnik a sebesült Zoé. A lány mellkasában áll meg az a varázslattal kreált szigony, Zoé pedig vért felköhögve térdre esik. (ugyanaz a varitárgyas megoldás). A hidra aztán cafatokra robban, Faradras mágikus pajzsa pedig a végét járja, ezért még egy utolsót lép. Átváltozik egy sötét örvénnyé, Lirian mellett terem, megrántja a tünde-angyal kezét, egész egyszerűen működésbe hozza a gépet, és átugrik a megjelenő síkkapun, ami azonnal bezárul. Lirian is eltűnt, magával vitte. Nem állnak jól... Mielőtt a kapu bezárulna, egy fehér virág sziluettje rajzolódik ki.*

http://wallpaperswide.com/magic_flower-wallpapers.html

Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

The member 'Kalandmester' has done the following action : Roll dices

#1 'Tízoldalú' :
Fellah Akadémia - Page 5 Tiz

#1 Result :
Fellah Akadémia - Page 5 Tizolda

--------------------------------

#2 'Tízoldalú' :
Fellah Akadémia - Page 5 Tiz

#2 Result :
Fellah Akadémia - Page 5 Tizolda