Fellah Akadémia

Tárgy: Fellah Akadémia Kedd Május 29, 2012 7:19 am

First topic message reminder :

Fellah Akadémia

Az Egyesült Arab Emírségek területén található, a Közel-Keleten, a szaudi sivatagban. Nem tudni pontosan melyik emírtáus területén van, ugyanis egy rejtett oázis ad otthont az akadémiának. Az iskolát a 15. század közepe táján alapították, ugyanis a nagy földrajzi felfedezésekkor meginduló utak során a mágia számára is kitágult a világ és ekkor fedezték fel azokat a misztikus fekete ékköveket (a Sivatag szemeit, amelyeket az ősidőkben hullajtottak a földre nagy és ősi isteni lények) a szaudi sivatagban, amik, ha rossz kezekbe kerülnek, akkor igencsak világvége állapotok uralkodnának. A kövekért háború robbant ki a sivatagban több máguscsoport között, ezért elküldtek ezek a nagy és ősi isteni lények egy dzsinnt a világunkba, hogy vessen véget a harcnak. A dzsinn összeszedte a köveket (amelyek már bőven beépültek a földi világ mágiájának harmóniájába, így nem lehet innen kiragadni őket) és elvitte ebbe az oázisba. A háború nem ért véget, a legfőbb ellenség nagyvezére igazán okos és gonosz illető, aki nyomult előre az oázisba. Aztán Fellah, dzsinnünk szerelme meghalt. Na ekkor bedühödött a dzsinn és belépett a harcba, összemérte erejét a gonosz nagyvezérrel. Egy hajszálon múlt, de legyőzte, az oázis alatt, a sivatag földjébe bebörtönözte és az oázisban felépítette az akadémiát, ahol elrejtette a köveket is. Az akadémia alatt ott pihen a gonosz, de az nem egyértelmű, hogy él-e még, vagy már szellem, vagy ott van-e még. Az akadémiát pedig a dzsinn elhunyt szerelméről nevezte el. Idővel az akadémia az egyik legmeghatározóbb intézménye lett a Közel-Keletnek. A varázstalan népesség csatározásaiba egyáltalán nem szól bele, de a térség mágikus aktivitását felügyeli.

Az akadémia arra képezi ki a diákjait, hogy védjék az akadémiát, a köveket és fenntartsák a rendet bármi áron (értsd: gonosz mágiákkal is, ha kell). Elég szigorú rend uralkodik, mint a legtöbb iskolában, de természetesen mint mindenhol itt sem lehet teljesen kordában tartani a varázserővel rendelkező fiatalokat. A iskola fő profilja a kezdeti időkben a tárgymágia volt, ám az idők során ez sokat változott. Sok év alatt, modernizálások hatására jelenleg már hasonló szinten állnak a különböző mágiaágak, az iskola épp ezért emelkedhetett világhírűvé, hiszen diákjai sokféle képességekkel rendelkeznek. Sokuk kiváló a harc területén, de kimagasló védelmezők is állnak soraikban, hiszen feladatuk mindig is a kövek védelme volt. Az iskola alapeszméje, hogy a mágia nem a hatalom céljait szolgája, hanem egy eszköz, mely a rend fenntartását szolgálja. No persze ezzel nem feltétlenül minden diák ért egyet, habár a felvételikkor igyekeznek kiszűrni a túlzottan különc diákokat...amikor ez sikerül.

írta Evan Darian
kicsit belenyúlt és képet keresett Cirelin de Sovalon

Vendég

[Növényház]

*Tehát Tylert követve és a buzgó éjtünde társaságában a növényház felé veszik az irányt.* -Oskar Halvard. *közli a bemutatkozó tündelánnyal, majd tovább megy. Nem ismerkedni indult, nem szükséges, hogy tudják egymás nevét. Oskar hosszú lépésekkel Tyler mellé kerül az odaúton, de az ajtónál készségesen maga elé engedi a tündelányt. Belátja, hogy a mögött az ajtó mögött bármi várhat rájuk, így nem csupán a belenevelt illedelmesség miatt teszi amit tesz. Megáll Tylerrel szemben az ajtó másik oldalán, így Aewy mintha két oszloppal szegélyezett kapun sétálhatna be a növényházba, vagy akár a halál torkába. Hiszen senki sem tudhatja.* ~Tehát itt van az egyik kő. És nem tudjuk hogyan, mennyire őrzik. A lényeg az, hogy amíg tudok a háttérben maradjak. Hagyom, hogy ez a vezérmajom megmondja merre menjünk. Nem egy ártatlan típus, ha kell bárkit a halálba küld. De engem nem fog.~ *Mosolyodik el gondolatmenete végére, egy kissé nagyképűen. Tehát továbbra is csöndben követi alkalmi társait. Aki nem tud semmit, nem pattog. Ez örök érvényű elve amit másokkal is betartat, ha kell. Belépve a lány egy mókust indít keresőútra. Okos ötlet. Oskar csak elismerően bólint.*

Vendég

*A lány szerencsére megnyugodhat, hiszen hamar jelentkezett is valaki a társának, aminek nagyon megörült, de nem akarta kimutatni. Amikor rápillantott a fiúra, tisztára olyan érzés ugrott be nála, mintha az ő öccse lenne, pedig ez elég különös, hiszen csak báttyai vannak, és ő a legkisebb. Na de most nem ezen kell gondolkoznia, hanem a feladatán. Mivel még nem ismerték egymást a fiúval, maximum csak látásból, ezért bemutatkozik neki.* -Sophie Black a nevem, de hívj csak Sophienak, a magázást utálom. És téged hogy hívjalak? *Kérdez rá, majd ha a fiú válaszol, akkor biccent egyet, és elindul a vendégszoba felé, ami a második emeleten található. Nem volt nehéz megtalálni, hiszen körülötte a szoba elég szépen be volt rendezve. Kevin egyből át is vette az irányítást, ezért ő inkább csendben marad.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 3:25 pm

[könyvtár]

*A csillagok sorrendben felvillannak, mintha megannyi angyal figyelné őt a fellegekből. Lirian elteszi a távcsövet, és még pár pillanatig a toronyszoba ablakán át könyököl ki, és mereng az eljövendőn. Integet a növényház felé indul éjtünde származéknak, és rájuk villant egy mosolyt, ahogy feltartja a hüvelyujját, miszerint rajta van az ügyön. A mozdulattól kissé megszédül, ami azért irónikus, mert az angyali létsík teremtményeként nem kéne nyakát szegnie egy véletlen balesettől. Elkapja a keretet, és visszahúzza magát. Visszalépdel a könyvtár közepére, és maga elé idézi azt, amit a csillagok súgtak neki.* Tehát egy elrejtett titkosajtó. Hova tennék én egy ilyet, ha építész volnék? *Tördeli az ujjait, és picit legörbül szép metszésű ajka, orcája gödreiben pedig némi kétkedő ráncocska tűnik fel.* Miért nem jött velem senki? Miért? *Rázza meg a fejét, és nagyot fújtatja járkál a könyvek között, azt méregetve, hogy melyik fal lehet az álcázott. Nincsen más indíttatása, csakis a jótevő holtak fognak tudni segíteni. Előhúzza szütyőjéből a zöld gyertyát, és óvatos mozdulattal húzza végig a jós karkötőn. Amikor megvan, hogy mit is szeretne, akkor töri csak ketté. Hátralép, remélve, hogy a szellem nem a könyvespolc közepén jelenik majd meg, buzgón fejet hajt, és belekezd az újabb kívánságlistába.* Nagyrabecsült híve a túlvilágnak, kérlek segíts nekem. A kétségbeesés vezérli most tetteimet, meg kell mentenünk szeretett iskolánkat, és úgy érzem, elbukom, ha nem tudom a megoldást. *Susogja a holt lélek felé, reménykedve a pozitív elbírálásban.* A ti világotok szomszédos a miénkkel, kérlek mutass nekem egy ajtót, amit tünde szemem nem fedhet fel, ám bölcsességetek előtt nem marad rejtve.

//Szellemidézés:
Varázsige: Citat Phasma
Leírás: Egy múltbéli jóst hívhatunk segítségül egy fontosabb eseményhez, ahol már a saját erőnk nem segít. A jós szintje attól függ, hogy a megidéző milyen erős, tehát egy kezdőbb mágiahasználó kezdőbb jóst tud magához hívni, míg egy gyakorlottabb már jóval erősebbet is. A megidézett szellem teljes mértékben jóindulatú, így nincs szükség bebörtönző varázskörre, és tanácsaival segíti a jóst a jövő tekintetében, tehát olyan erős jóslatokat is képes elmondani, amire a jós magától nem lenne képes. Erősebb szellem esetén akár cselekedeteivel is segédkezik, vagy pl. meneküléshez ad hathatós segítséget.
Hozzávalók és elkészítés: Gyertya, ezüst por, fekete tea fű. Előre is elkészíthetjük a gyertyát, így könnyebben felhasználva később. Merítsük a még használatlan gyertyát felforrósított ezüstpor és fekete teafű elegyébe, majd hagyjuk hűlni néhány percig. A varázsigét abban a pillanatban mondjuk ki, amikor a gyertyát kivesszük a forró elegyből.
Fókuszhasználat: A gyertyát húzzuk végig a karkötőn, majd gyújtsuk meg, amikor segítséget szeretnénk hívni és törjük ketté. A szellem néhány pillanaton belül meg fog jelenni.
Időtartam: A varázslat időleges és azonnali. Egy jós természetesen erősebb szellemet képes megidézni valamennyivel, mint aki nem jós, vagy nem elsődleges neki a jósmágia. A szellem minimum fél órát a jóssal marad, jósok esetén +10 perc, évfolyamonként +10 perc. Ha megköszönjük a segítségét, hamarabb is elbocsáthatjuk.
Hátrány: Egy gyertya értelemszerűen a törés miatt egyszer használatos. A jósnak 10 % esélye van rá, hogy a szellem, akit megidéz bosszús, ezért ellene fordul, és egyáltalán nem követve az utasításokat, akár magában a jósban is kárt tesz mielőtt távozik.//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 3:21 pm

[Növényház]

*Pillantásai ütköznek Tylerrel, finoman elmosolyodik a szavakat hallva, majd pillantásaival végig fut a térképen, amit az első alkalommal nézett meg tüzetesebben, később már kevésbé sikerült átnéznie, lévén eldugta és onnantól kezdve el is volt rabolva, múlt alkalommal pedig nem nála volt a térkép. Lirian szavaira elmosolyodik, kedvesen, megejtően kedves teremtés ez a fél-angyal leányzó.* - Járj szerencsével, Lirian, és vigyázz magadra kérlek. *Feleli neki, majd ugye már a jelenben meghallgatja a halk szavait, érdeklődve, neki az ilyesmi nem jutott eszébe, de cselesen hangzik.* - Hogyha skizofrén, vagy mágia alatt van, mindegy, de veszélyes lehet itt bent az iskolában, lehet, hogy a Vezír az irányítója . * - Akkor menjünk, és üdvözöllek, Aewyorin vagyok. *Pillant a becsatlakozó Oskarra, és a térképet követve kikötnek a Növényházba. Egyáltalán nem veszi észre, hogy milyen szándékból küldték előre, és hogyha le fog esni neki, márpedig idővel le fog, Tyler egy hatalmas pofont fog kapni, annyi szent. Így használni a társakat nem éppen fair dolog. Na de, mivel inkább a bestiákhoz ért, így hát a növényház nem nagy támpont neki, de azért megpróbálja hasznossá tenni magát.* - Keressünk olyan címereket, vagy olyan jeleket, amik azokon a kőtáblákon voltak, hátha segítenek. *Ötletel a többieknek hangosan, és tünde szemeivel kutatni kezdi a helyet, majd mágiához is nyúl, méghozzá élőlényidézéshez.* - Scoiatto Crator... Keresd a bejáratot, az utat, vagy magát a követ kicsi mókus, benned minden reménységem. *Beszél az állathoz, bár az annál butább, mintsem válaszoljon, csak megpróbálja megtalálni a kívánt utat/tárgyat és kész.*

//Nyomkövető mókus
Az ige: Scoiatto Crator (ejtsd: Szkojátto Krátor)
Besorolás: Föld elemű segítő igézés, azonnali és időleges.
Mozdulata: Olyan ívet kell rajzolni, mintha a mókus farkának ívét szeretnénk utánozni.
Leírás: A varázslat hatására egy mókus jelenik meg előttünk, aki az adott tárgyat, amit meg szeretnénk keresni, megkeresi. Előreszalad, és ahhoz a bizonyos keresett tárgyhoz vagy személyhez vezet minket, miközben apró jeleket hagy maga után. Ezek a jelek apró makkok, amik akkor tűnnek el, amikor a varázsló elhalad mellettük. Amint varázsló, aki megidézte, odaér hozzá és a keresett tárgyhoz, akkor a mókus az utolsó makkal együtt a semmibe vész. Hogyha cél nélkül idézik meg, akkor egy nagyon kellemes és aranyos társ tud lenni, de fél óra múlva a semmibe vész. Hogyha céllal, akkor az 5 km-en belül található tárgyakat találja meg, és egy órán át létezik, aztán eltűnik a makkokkal együtt, akkor is, hogyha a mágus nem találta meg a keresett tárgyat, lényt, személyt.
Megszüntetése: Finis Fauna varázsszóval, amit egyszerűen csak ki kell mondani.//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 3:16 pm

[Vendégszoba]
*Memorizálja, hogy ki milyen irányba távozik, majd elvileg a lány oldalán ő maga megindul az emeletre. A rövid kopogás után egy pillanatra behunyja szemét, hogy eltervezze, pontosan mit mondjon.* - Üdvözletem. Mesélne nekünk legyen szíves az apjáról? Mik a gyengeségei, mit fog tenni, hogy van esélyünk ellene? *Kérdezi szinte bevezetés nélkül, de így talán átérzi a srác, hogy most nem traccspartizni jöttek. Rápillant kérdőn a lányra, hogy neki vannak-e esetleg kérdései még, és finoman elnézést kér, hogy így a kezébe vette az irányítást. A szobában körbepillantva próbálja kiismerni a fiú fényűző jellemét, hátha lehet belőle következtetni apjára.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 3:15 pm

[Növényház]

*Tyler végül két társat is kap: az egyik társ személyében a kellemes megjelenésű éjtündét kapja, a másikban pedig Oskart, akivel Tyler még nem nagyon foglalkozott és nem is nagyon találkozott. Mikor Oskar rákérdez, hogy Tyler nem-e bánja, hogy vele tart, a fiú pimaszul, fintorogva végigméri a szöszit és egyszerűen vállat von. Szót nem pazarol rá, így csak Aewy-re pillant, biccent és a térképhez lép.*
- A növényház a legkönnyebben elérhető helyszín. Oda menjünk! *adja ki az "utasítást" a fiú, majd összecsavarva a térképet és a fóliát elteszi és meg is indul a növény ház felé. Tyler határozott léptekkel halad a növényház felé, néha hátrapillant, hogy vajon két "követője" valóban követik-e. Hogyha megérkeznek, akkor egy pimasz vigyort küld Aewy felé és kinyitja az ajtót:*
- Hölgyeké az elsőbbség! *hajol meg kissé, majd valóban előre engedi a lányt, hacsak Oskar közbe nem lép. Nem túl okos dolog védtelenül bemenni egy ilyen fontos helyre, ki tudja, hogy a köveket hogyan is védik. A lényeg, hogy Tylernek esze ágában nincs belépni a növényházba elsőként, egyedül, így tökéletesen nyugodtan ácsorogva az ajtó mellett mevárja, amíg valamelyik társa előre indul. Hogyha bementek, akkor vár néhány másodpercet, körbenéz, hogy nem-e követte őket valaki, majd hamarosan ő is belép a növényházba és körbenéz, hogy van-e valami változás azóta, mióta itt járt. Belépve a növényházba elvégez egy egyszerű, ámde hasznos varázslatot:*
- Ascipio Forte! *mondja ki az igét és elvégezve a megfelelő mozdulatokat immár egy jobb szemmel néz körbe a fiú.*

//ÁTV I. , Sólyomszem
A varázslat hatására az emberi szem szerkezete megváltozik, és az ember sokkal jobban érzékeli az apróbb mozgásokat, messzebbre és sokkalta élesebben lesz képes látni, mintha egy sólyom szemét kapta volna meg, vagy egy sasmadárét. Így képes kis dolgokat is kiszúrni messziről, vagy mozgásokat, esetleg felmérheti, mekkora az ellenség a távolban.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Térképpel (Tyler, Aewy, Oskar)]

*Tyler az elmúlt napokban hasonló dolgokat látott a gyengélkedőn, olyan mintha két személy lenne a lovasban, és lehetséges, hogy még csak az egyikkel beszéltek érdemben.
A kövek közül egy sincs meg, mivel a kettő hamisat nyúlták le, amit Fellah átverés képpen helyezett el. Szóval a legközelebbi pont felé indulnak el a félig éjtüncivel. A célállomás nem más, mint az épület mögött lévő növényház. Az ajtó nyitva, könnyedén be tudnak menni, de ugye mivel ez nem egy centiméterre pontos térkép, arra rá kell jönni, hogy pontosan itt mi és hol is lehet.*

[Nagyvezír fia (Sophie, Kevin)]

*Kevin és Sophie is elindul a második emeltre, ahol a fickó szállt meg. Könnyedén megtalálják, mivel megszokta a fényűzést, így hát eléggé berendezte a szobáját. A kopogtatásra beengedi őket, mert ugye vélhetően kopogtatnak, ha csak simán rányitnak, akkor kissé morózus lesz. Az asztalnál ül éppen, úgy fest valamit ír, vagy csak olvas, de legalábbis toll van nála.* -Igen?

[Kőtáblák (Lirian)]

*Lirian el is ér minden gond nélkül a könyvtárig, ami egy fenti toronyszobában van, innen elég könnyen képes a csillagokkal és az égbolttal kapcsolatot teremteni, mégha épp nem is látszik a fényük, de attól még tudjuk jól, hogy ott vannak. A csillagok azt súgják neki, hogy a könyvtárnak akad egy mindeddig jól titkolt szobája, amelyben erőteljesen mágikus kötetek lelhetőek fel. Annyi már biztos számára, hogy a nyugati falon van a bejárata, de hogy mi módon juthat be, arra magának kell rájönnie.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 3:06 pm

[könyvtár + kövek titka]

*Igen sokáig volt távol, de most már véglegesen úgy döntött, hogy az iskola tanulója marad, hiszen a tündék, a vérei csak kívülállóként tekintenek rá. Oly sokáig volt távol, hogy az akadémia közben nem kis veszélybe került, és bár nem igazán kisérte figyelemmel az Ascarielre vonatkozó főkő sorsát, most a félig éjtünde lány segítségével ráébredt, hogy nem söpörheti tovább a szőnyeg alá a fenyegetést. Az akadémiában igen sok a sötétlelkű, öntörvényű alak, nem tudja, hogy ki az akit társául választhat, hiszen a végletekig hisz mindenkiben, csak aztán nehogy csalódnia kelljen. Aewy nagyon készségesen foglalta össze számára, hogy mit is érdemes tudnia, sőt a bizalmába is fogadta, hogy rá bízta a köveket. Ez mind szép és jó, de a tünde-angyal egy fikarcnyit sem konyít a tárgymágiához, csak a segítőkészség vezette. Végighallgatja a felvezetőt, némileg megriad Tyler keménységén, és nagyokat nyelve próbál bátorító mosolyt lövelni a fiú irányába, hogy nyugodjon meg, mindent megold majd a közösség.* Szívesen segítek, körülnézek a könyvek között, akkor talán nem leszek láb alatt. *Közli szelíden, hegyes fülecskéi bájosan villannak ki arany hajcsigái alól.* Igazán köszönöm a megtiszteltetést Aewyorin, hogy rám bízol egy ilyen feladatot. *Mormolja még hálásan, és átveszi a kövecskéket, és az aranyszínű köpeny bélésébe tuszkolja azokat. Nem tudja, hogy ki tart vele, de sok szerencsét kíván a társainak, és visszavonul a könyvtárba. Nem tudja, hogy mit is keressen, a kövek eredete a múltba nyúlhat vissza, a dzsinnek fénykorába, talán maga az alapító hozta őket létre, hogy Fellah-nak kedveskedjen velük. Mivel úgy érzi, hogy nehéz lenne egyesével végigolvasni mindent, ami gyanus lehet, kiteszi az ablakba a látcsövét, és az égboltot célozza meg. Szemét behunyja, hogy eggyé válljon a szellemvilággal, és a csillagokhoz fordul segítségért.* Oh, hatalmas mindenség, hallgassatok most meg. Vészterhes idő köszöntött most ránk, rimánkodunk az útmutatásért. Vezessétek kezem, és mutassatok vigaszt, hogy mi is lehet a kövek titka! *Fejezi be a szónoklatot, és reméli, hogy a csillagok felvillanása alapján bele tud érezni, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a kövek.*

//Csillagjóslás
Varázsige: Caelum Ales
Leírás: A kentaurok nagyon bölcs teremtmények, és nagyon sokat tudnak az asztrológiáról, a csillagok állásáról, rengeteg információt képesek kiolvasni belőlük. A jósok képesek lehetnek ezen tudás részleges átvételére, abban az esetben, ha látják a csillagos eget. Nem képesek pontos dolgokat kiolvasni, vagy pontos jóslatokat összeállítani, de képesek meghatározni pontos helyüket, ha esetleg el lennének tévedve, illetőleg néhány apró sugallatot tudnak szerezni csillagokból, amik a megoldás elérésében segíthetnek. Fontos, hogy nem a megoldást mondja meg, csak segítséget ad annak megfejtéséhez, rejtett ajtókat mutat meg, új összefüggéseket, nézőpontokat.
Fókuszhasználat: Kezünket végighúzzuk az égbolton, képletesen, miközben kiejtjük az igét.
Időtartam: Azonnali és időleges.
Korlátozás: Csak felhőtlen, csillagos égben működik.//

Vendég

*Oskar az elmúlt heteket bezárkózva töltötte. Csöppet sem tetszett neki, hogy ide kellett jönnie és még kevésbé ez a nagy felhajtás, ami az iskolában zajlik. Ám az elmúlt két napban megragadták figyelmét az események. Próbált minél többet megtudni, de a kép még mindig kissé zavaros. Az információgyűjtés érdekében úgy dönt, megjelenik a találkozón, amit az egyik túlbuzgó éjtündelány szervez. Az elején még csak megfigyelőként szeretne jelen lenni. Megfigyeli kinek, mennyi tudás áll rendelkezésére és ki mellé érdemes beállni. A fiú már sajnálja, hogy eddig nem lépett ki szobájából. Nem szokása hozzácsapódni valakihez, inkább saját csatlósokat toboroz, ha teheti. A teremben a másik meghatározó személyiség egy szemüveges, barna hajú srác. Elsőre szimpatikusnak tűnik Oskar számára. Okosnak látszik és arcán ott a ravaszság. Egyenlőre a háttérből figyel, de ha a társaság különválik, biztos, hogy azzal a fiúval fog tartani. Bár az már kevésbé biztos, hogy támogatja-e.A kövek keresése jó ötletnek tűnik, bár korántsem a legveszélytelenebb opciónak. Oskar ezt nem bánja. Nem sokszor volt alkalma kamatoztatni képességeit. Közelebb lép a térképhez és rápillant, majd a fiúra.* - Nem lesz könnyű megtalálni. Veled megyek, ha nem bánod. * Nem a megszokott parancsoló hangnemében beszél. Úgy érzi, hogy azzal legfeljebb ellenszenvet váltana ki. Amennyiben Tyler beleegyezik vele tart a kő felkutatásában.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 2:50 pm

*Nem túlságosan vezető alkat, nem szeret középpontban lenni, most is hátrébb ácsorog, figyelmesen nézve a többieket, kiemelezve őket, mennyire bölcsen döntenek. Ő maga nem akar most rögtön keresni indulni, lesz elég ember talán, aki inkább arra menne, ő szíve szerint a nagyvezír fiához térne be néhány percre, sokat segíthet nekik, hiszen tudják, hogy nem csak ők keresik ezeket a bizonyos köveket, jobb, ha több információjuk van az ellenségről, még fel lehet ellene használni. Még ő előtte kimondja ezt valami lány, Sophie, úgyhogy odalép mellé, biccentve.* - Számból vetted ki a szót, veled tartok. *Közli egészen egyszerűen, közben még ásítva is egy nagyot (kimaradt a délutáni szundi, na), és ha rajta múlik, rögtön el is indul a sráchoz, amint megtudja, hogy mit terveznek a többiek, hogy később utána tudjanak menni.*

Vendég

*Sophiet a napokban leterítette a nátha, de szerencsére a mai napra már jobban lett. A betegsége alatt sok minden történt az akadémián, de mindent csak mástól hallott, a saját szemével nem látott semmit, éppen ezért is úgy dönt, hogy utánna jár ennek az egésznek. Úgy, ahogy minden diákot, így hát őt is meghívta az éjtünde leányzó, és Sophie természetesen meg is jelenik a találka helyén. Itt sok mindenről megbizonyosodhat, hogy mik is ezek a kövek, vagy hova is vezet az a térkép, és még száz kérdése lenne, de sajnos az idő ehhez kevés, inkább csendben marad, és várja, hogy mindent magától megtudjon. Amikor felteszik a lehetőségeket, hogy mit lehetne csinálni, ő már elsőnek válaszol, hogy mi a neki legszimpatikusabb.* -Én beszélni szeretnék a fiúval, aki a vendégszobában szállt meg. Szerintem sokkal több mindent tud mint mi, és ha az ellenségünk az ő ellensége is, akkor ő a mi barátunk, így csak segít. Legalábbis én így gondolom. Valaki esetleg még jönne velem? *Teszi fel a kérdést, hiszen nem az a magányos farkas típus, jobban szereti ha van vele valaki, legfőképpen mert ő egy ideig nem jelent meg az eseményeken, és most elég kellemetlen lenne, ha nem tudná a történtek 90%-át, és most csak így tervek nélkül elkezdene kérdezősködni. Egy kis segítség jól jönne neki.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 1:42 pm

*Tyler békésen ücsörgött a Könyvtárban, amikor a kellemes kinézetű éjtünde leányzó viharzott be, hogy beszélni akar vele. Vele? Mégis mi a fenéről? Talán van olyan közös témájuk, amiről Tyler lemaradt? Persze, a srác örült, hogy kettesben beszélgetni akar vele Aewy, így hát a megbeszélt időpontban megjelent a megbeszélt helyen. Azonban ott nem csak az éjtünde leányzót találta, hanem még néhány diákot, köztük azokat, akikkel együtt élték át a furcsa kalandokat. Valami készül az akadémián, de még nem igazán világos Tylernek sem, hogy micsoda. Csak azt tudja, hogy nagyon úgy tűnik, hogy a Dzsinn átverte őket, hiszen szerelmes volt Fellah-ba, ahogyan a Nagy vezír is, akiről mindenki úgy tudta, hogy meghalt. De végül betoppant egy férfi, aki a fiának vallja magát és közölte, hogy a dzsinn nem ölte meg őt. Tyler totálisan össze van zavarodva, így egy ideig csak pislog a tárgyakra, amiket Aewy kirakosgat az előtte lévő asztalra. Tyler csak figyeli az éjtünde arcát, és mikor az ránéz, összehúzza a szemét.*
- Keressük meg azokat a nyomorult köveket! *jelenti ki Tyler. Látszik rajta, hogy kissé dühös, hiszen nem igazán tudja, hogy most mi a franc van. Egyszerűen az asztalhoz lép, megelőzve mindenkit és felkapja a térképet, valamint a fóliát. Ráteszi a fóliát a térképre és igyekszik kibogarászni, hogy hol van még a maradék 3 (??) kő helye. Hogyha rájön és ismeri is a helyeket, akkor az éjtünde lánykára néz. Lassan kiteríti a térképet az asztalra, hogyha valaki még esetleg meg akarja nézni, akkor megnézze, Tyler pedig kicsit félrevonja Aewy-t.*
- Hagytam egy kémjel rúnát a Gyengélkedőn. Néha ellenőriztem is. Nagyon úgy tűnik, hogy a férfi skizofrén, vagy valami erős varázslatban szenved. Néha normális, néha pedig olyan, mintha valakivel beszélgetne. Viszont szerintem jobban járnánk, hogyha először a köveket keresnénk meg. A lovassal ráérünk később is foglalkozni. Elijah-val már beszéltünk vele. Nem sok mindent mondott... *magyarázza halkan Aewynek a fiú. Hangját egészen lehalkítja, tudja, hogy a lány tünde és minden halk szavát tisztán hallja. végül megfordul és a többiekre néz.*
- Én a köveket keresem meg. *lép a térképhez Tyler, és hogyha senki nem tépi ki a kezéből a térképet, akkor rápillant és a legközelebbi pont felé indul, ami még esetleg az iskolában van és ismeri is, hogy merrefelé.*

//A Kémjel miatt kérhetek egy kis plusz infót, hogy mit is csinált a lovas bácsi ezekben a napokban?

Spoiler:

Tyler Wayne írta:: [Gyengélkedő, Elijah]

*Tyler egész kellemesen megúszta a dolgot abban a furcsa toronyszobában, hiszen egyszerűen rájött, hogy illúzió volt a dolog és habár izgatja ez a furcsaság, valahogy most nem tud ezzel foglalkozni. Az apja megígérte neki, hogy amint vége az iskolának, hazamehet és tanítja majd egy s másra. Most ez élteti a fiút idebent és ez ad neki erőt, hogy minden nap felkeljen. A férfivel nem is nagyon foglalkozott addig, amíg egy nap meg nem hallotta, hogy magához tért. Érdekes, bizonyára sok információval tud szolgálni és mivel Tyler elég sok könyvtárban könyveket bújó társát látta, ő más módhoz folyamodott: a varázsjelekhez és a rúnákhoz, amit annyira kedvel. Egy este egyszerűen belopódzott a férfihez és egy kém varázsjelet hozott létre. A Haegl rúnát a Gyengélkedő egyik távolabbi falára, sarkába rajzolta, hiszen nem látni akarja a férfit, hanem hallani őt. A pálcáját végighúzva suttogta el a Heagl szót, így aktiválva a rúnát. Az felvillant egy pillanatra, majd Tyler már ott sem volt. Azóta néha-néha kimondja a rúnaszót, hogy hallja, mi is történik odabent a Gyengélkedőn és ő is hallotta, hogy a férfi néhány összefüggéstelen mondatot kántál folyamatosan. "A sivatag szemei, a térkép, biztonságba kell helyezni". Ezek voltak a fő mondatok, amiket a férfi használt, így Tyler már tudta, hogy mit is kell tennie...
Egyenesen Elijah-hoz megy és hogyha megtalálja a fiút, akkor kérdőre vonja:*
- Hallottad mit motyog az öreg? Oda akarod neki adnia térképet? *kérdezi a fiút határozott hangon Tyler és mélyen a szemébe nézve, karba font kézzel várja a választ a sráctól.*

//Rúnamágia I., Második évf.
A Haegl rúna arra szolgál, hogy anélkül, hogy felfedeződnénk, kémkedhetünk mások után. Egész egyszerűen csak fel kell rajzolnunk a rúnát a kémkedni kívánt terem vagy folyosó falára, majd aktiválni. Ezután ha biztos távolban vagyunk a rúnától, a rúnaszó ismételt kimondásával magunk elé idézhetjük a képet, amit a rúna közvetít. A varázslat addig aktív, míg a varázsló meg nem szünteti, vagy valaki fel nem fedezi a rúnát, és letörli. Minden varázsló csupán egyetlen kémszem varázsjel birtokosa lehet, ha újabbat aktivál, az előző elveszti bűverejét. Hatékonysága abban rejlik, hogy láthatunk és hallhatunk anélkül, hogy bárki tudna róla, hiszen a rúna láthatatlan. //

//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 8:46 am

//Kezdő hsz szerkesztve. Smile

Annyira a sztori összeállásával foglalkoztam, hogy lemaradt a korlátozás.//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Hétf. Jún. 18, 2012 7:24 am

*Nos hát, finoman szólva is sok szálon futott a cselekmény idáig is, és eléggé sok irány van, amin tovább indulhatnak, főleg, hogy tárgyaik is vannak, NJK-ik is vannak, a középső kaput meg kéne keresni... Flame-mel volt egy kis beszélgetésük, utána megkapta az összes tárgyat, tehát most az éjtünde leányzó szépen beharácsolta a világmindenséget, pedig a három adag tárgyból csak egyet szerzett ő maga. No mindegy, a lényeg most az, hogy néhány órával, vagy egy nappal az események kezdete előtt (délután öt előtt) összehívott annyi diákot, amennyit tudott, és közkinccsé tette a tárgyakat.* - A levél azt hiszem nem lesz tartós nyom, talán elég volt egyszer elolvasnunk, de szeretném magamnál tartani. Viszont jobb, hogyha a nyomok külön úton haladnak, hogyha egyik csapat bajba kerül, a másik rész még mindig biztonságba legyen, ne lehessen egy helyen elrabolni tőlünk. *Mérhetetlenül finoman fogalmaz ezzel a bajba kerüléssel, hiszen akikhez ilyen tárgyak kerülnek, tuti, hogy célponttá válnak, ha a Vezír meg akarja szerezni őket.* - Térkép és a fólia, együtt, hogy megtaláljuk a kaput Ascariel szeméhez és az öt kő, amiről semmit sem tudunk. *Sorolja, és szabadrablás van, a két tárgyadagot az viheti el, aki akarja DE van néhány diák, aki előnyben van, tehát hogyha ők akarják a tárgyakat, és olyan húzta be, aki nincs benne a listába, neki adja oda Aewy. Ezek a diákok pedig Tyler, Felix és Lirian, akikről tud is valamit, ismeri őket. És persze Elijah lenne, hogyha a fiú megjelent volna a beszélgetésen, de nem tette, ahogy Flame se... A zöld szemű szörny felvillan.
Nos, és a jelenben. Akárki is választotta a térképet és a fóliát, ahhoz csatlakozik, és ahhoz szól először.* - Én a gyengélkedőn lévő férfihez mennék be, hiszen úgy akarta a térképet, valamit még biztosan tud róla, bár... a kezébe nem adnám. *Mondja csendesen, mint valami hadi tanácsadó, amellett a bizonyos személy mellett, aki a térképet és a fóliát választotta, és igazából abban reménykedik, hogy Tyler az, mert hogy a fiú volt már bent a sérült lovagnál, talán ez a diáktársa többet tud és jobban kezeli a férfit a gyengélkedőn. De igazából mindegy, hogy ki lesz az, mert nem akart beleszólni a szétosztásba, csak ebben reménykedik...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ami eddig történt (Rövid összefoglalás):
A diákok rendelkeznek egy térképpel és egy arra illeszthető fóliával. A térképen 5 kő eredeti helye van felvázolva, de a fóliával együtt mutatja az igazi rejtekhelyeket. A kövekből eddig kettőnek sikerült már fellelni a helyét, de ezeket már elvitte valaki. Ascariel szeme, a Sivatak ékköve, amit mind tudják, hogy jó ideje őriz az iskola az 5 kő által felállított ötszög közepén helyezkedik el. Itt eddigi információik szerint egy kaput kell, hogy találjanak, ahol a térképre szükség lesz, hogy azt aktiválják. Előbb viszont az 5 követ kell megszerezni, ami már kétséges, hiszen ugye kettő elvileg nincs meg.
Találkoztak többféle ellenséggel is, akik többnyire megléptek, akad különös címer is, mely többször előkerült, minden bizonnyal ez a fővezír jele lehet, ám ez sem biztos (ágaskodó sárkány, kezei között napsugarak, a farka egy lándzsára tekeredik fel). A térkép jelenleg Aewy-nél van, aki elkérte Flame-től, és még akad néhány vélhetően ismeretlen ősi rúnákkal vésett kőtábla is, olyan 5x5 centisek. Szintén Flame odaadta a fél-éjtünde lánynak.
Akad még egy mostmár valamivel jobban levő lovas is, aki az első mesében érkezett, nála volt a térkép, és eléggé tudat hasadtnak tűnik. Lehetséges, hogy van még mit mondania, jelenleg a Gyengélkedőn fekszik.
Végül pedig fény derült arra, hogy a gonosz vezírnek szüksége van a kövekre, hogy újra testet öltsön, ugyanis már kiszabadult, de még alaktalan. Ellenben nagyon úgy fest, hogy a dzsinn sem egy rendkívül kedves illető volt, aki az iskolát alapította, különös szerelmi háromszög feszül Fellah-Vezír-Dzsinn vonalban. Kiderül, hogy Fellah elrejtette a köveket, tehát amiket elloptak, azok csak képmások voltak.

Tehát egyelőre úgy fest a feladat az, hogy a térkép+fólia segítségével megtalálják az 5 követ, azokat elhelyezzék az 5 oszlopnál, rájöjjenek hogyan kapcsolódik ehhez az 5 kőtábla, így megtudhatják hol van pontosan a kapu a középpontban. Mindezt a gaz nagyvezír előtt, mivel ő és csatlósai is ezen az úton járnak, csupán nekik nincs térképük...elvben.
Eszközök: Térkép+fólia, Fellah szerelmes levele, Ősi rúnákkal díszített kőtáblák (Egyelőre minden Aewy-nél van)
NJK-k: Lovas a gyengélkedőn, A Nagyvezír fia (Ő egyelőre az iskolában maradt, és úgy fest segítene a diákoknak, ugyanis meg akarja bosszulni az apját, hiszen miatta halt meg az anyja.)

Végeredményében tehát a diákokon múlik, hogy milyen irányban indulnak el, együtt, vagy külön válva több csapatra. Próbálkozhatnak újra a Gyengélkedőn, vagy a nagyvezír fiával, aki az egyik vendégszobában szállt meg. Megpróbálhatnak rájönni, hogy Fellah levele rejt-e valami titkot, útra kelhetnek megtalálni az igazi 5 követ és az utat a központi kapuhoz. Végül pedig megpróbálhatnak rájönni a Könyvtár segítéségével, vagy egyéb módon, hogy mire való az 5 kőtábla, mit ábrázolnak, mit jelentenek.

//És akkor a korlátozás:
- Csak olyan varázslatokat és képességeket lehet használni, aminek nevében vagy leírásában egy bizonyos lény szerepel (kivéve ember)//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 6:03 pm

*Nos hát, egy biztos, Aewy-nél családi fegyver sehogy se köthet ki, hiszen az éjtünde fegyverek mind elporladnak a felszínen, használhatatlanok. Bár valószínű, hogyha fegyvert kapna hazurról, az a szívében végezné, hiszen áruló, megszökött, hátrahagyva a "családját". Mindegy is, a lényeg, hogy a leányzó a FA tövében ücsörög, tehát a földön, és valóban egészen úgy tűnik, mintha aludna, de amikor a hatalmas sóhajtás és az arc kézbe temetése következik lassan felnyitja a szemét és észrevéve Aeront talpra is kecmereg. Ott van nála a hangszere, lassan előre húzza az oldaláról - mert szíjjal van keresztbe vetve, s a földön ülve nem a hátán volt, hanem az oldalán inkább - és néhányat penget a különleges öt pár - tehát összesen 10 - húrú hangszeren, gyönyörű hangokat előcsalva vele.* - Mi a baj, mi a bánat, van remény és van bocsánat... *Rögtönzi a rímet, dallamos hangján, és ahogy a fiúhoz közelebb ér leül a pad másik végében és folytatja a pengetést.* - Add ki szíved, add ki hát, meghallgat egy új barát. *Mosolyodik el a végén kedvesen, és lassan félreteszi a hangszert, abbahagyva a pengetéseket. Ügyes, ezen a különleges mandolinon, és a hangja is kellemes, nem véletlenül mutatványos, nem fásult, nem gonosz, nem kegyetlen, mint az éjtündék, hiszen vérében ember is van, és megtagadta egész népüket. Világos, selyemszerű testhezálló nadrág van rajta, felülről pedig könnyű tunika, derekán egy övvel, s néhány ékszer, minden egyes kiegészítője okkal van rajta, drágakőmágiás darabok. No persze a táskát se hagyta hátra, amiben a térkép, a fólia, és a mozaikkövek lapulnak.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 5:42 pm

*Pár napja egy különös csomagja érkezett teljesen névtelenül. Mikor kibontotta egy hosszú tünde íj került elő belőle valamint egy tegez, teli acélhegyű nyílvesszőkkel. Meglepődve tanulmányozta a láthatóan kézzel készített, minőségi fegyvert, majd habozás nélkül a gyakorlóterembe vonult, hogy tökélyre fejlessze íjásztudását. Azóta szinte minden idejét ott töltötte, most is onnét érkezik az udvarra, kezében az íjjal, vállán a tegezzel. Egész nap edzett, úgyhogy fáradtan roskad le egy napsütötte padra. Gondolatai először a vacsora körül járnak, majd gyorsan az íjra és annak titokzatos küldőjére terelődnek.* ~Vajon ki lehetett az? Már vagy egy hete töprengek, de képtelen vagyok rájönni. Egy biztos: nem anya volt, neki nincs pénze az ilyesmire. És amúgy sem vagyok már fontos neki... De akkor ki volt?~ *Körbenéz az udvaron, és egy árnyékosabb padon kiszúr egy másik diákot, aki mintha aludna. Ismerős neki az arca, mintha már látta volna mostanában a zűrzavar közepén. Apropó, zűrzavar: érzi, hogy az a titokzatos fekete kő, amit a múltkor szerzett meg a dzsinntől ott lapul a nadrágzsebében. Előveszi, és az ujjai között forgatva tovább töpreng.* ~Ez a kő meg mire lehet jó? Valami köze van Fellahhoz, de mi? Odáig világos, hogy meg kell védenünk mindenáron, de miért? És az megvédésnek számít, hogy lenyúltam a dzsinntől? Nem hiszem...~ *Eszébe jut a múltkori eset, amikor elveszítette az önuralmát, és majdnem megtámadott valakit. Egy hatalmasat sóhajt, és a kezébe temeti az arcát, hosszú haja előrehullik.* ~Ez így nem mehet tovább! Mi lesz, ha legközelebb lelövök valakit? Bárcsak ne annak születtem volna, aki vagyok!~

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 5:26 pm

*Reggel találkozott Elijah-val és megismerkedett Liriannel is, habár nem is tudja, hogy előbbiről milyen tapasztalatokkal zárt, utóbbi egyértelmű: aranyos, de nagyon tudatlan leányzónak tűnik, akinek bár bizonyára páratlan képességei vannak, még is eléggé gyámoltalannak mutatkozik. Aewy legalább is mindenképpen egy kalandban csak arra játszana, hogy megóvja a hölgyet a veszélytől. Minden esetre azóta járt Flame-nél is, hiszen szóba jött, hogy minden egyes tárgy hozzá jutott végül, kivéve a levél, amin már nem is valószínű, hogy túl sok mindent észrevesznek, vagy felhasználhatják. Maximum ha szembe jön velük az a bizonyos nagyvezír, megmutathatják neki, bár nem tudni biztosan, hogy ezzel mit lehet elérni, ha bármit is el lehet. No mindegy is, a lényeg, hogy a délután elkért Flame-től mindent, hogy később szétossza az emberek között, elvigye mondjuk Elijah-nak, Adamnek, Felixnek, vagy inkább mindenkit összecsődítsen és egyszerre nézzék át a tárgyakat. Most minden nála van, de nem elővéve, egy drágakőmágiás védelmekkel felturbózott táskában van az oldalán. A meditációs teremben azóta kevésbé bízik, hát most az udvarra ül le, az Oázis partjára, fél nyolckor talán már nem olyan égető a napfény egy fa árnyékában, leégni meg talán amúgy se tud, maximuma szemét zavarhatja a fény. Nekidől a fa törzséneka kezeit összefonja maga előtt és néhány percre lehunyja a szemét, gondolkozik, hiszen reggel a tai chi közben is inkább kiürítette az elméjét, majd a meditációs teremben tett röpke kitérőjének is ez volt a célje, most viszont ténylegesen gondolkozni kezd, végigpörgetve a fejében minden diáktársa képét, aki jelen volt a kalandokban.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 7:41 am

*Azért az gondolható, hogy Aewy sem törődött bele ebbe a magyarázatba, hogy meleg van, éppen csak inkább úgy érzi, hogy lesz még alkalma ismerkedni a fiúval, legalább is így reméli, és akkor talán felfedi a lelkének mély titkait. Vagy nem. Sőt, biztosabb, hogy nem. Az angyal szavaira, hogy Ha egy a vérünk ne háborúzzunk felkacag, szinte bántóan élesen, és legyint.* - Persze, Lirian, legyen így. *Szólal meg visszafogottabb mosollyal, aztán kicsit elgondolkozva felel.* - Úgy tartják az éjtündék, hogy a tündék kergették őket a mélybe, és istenségük, Loth eléggé bosszúálló és vértkívánó isten. Életük a bosszú és a gyilkolás. Sajnálom, Lirian. *A vége már inkább arra él, hogy egyáltalán ilyeneket mondott neki, mert úgy tűnik, hogy nagyon nincsen tisztába az éjtündékkel, vagy talán éppen semmilyen fajjal, csak a tündékkel.* - Mindent, ami bennem jó, csak apámnak köszönhetem. Mindent. De az érzések azt hiszem még nem forrtak ki bennem tán idővel. Ezek a szerelmi háromszögek, mondd, hogy neked nem tűnik túlbonyolításnak mindez egy ember életében. *Szól a fiúhoz, jelezve, hogy egyáltalán nem sértésnek szánta az emberek felé, hiszen ha teljes vérű éjtünde lenne, talán fel sem merült volna benne a lázadás, hogy ő más, hogy ő nem akar többet vért ontani. Szemei kicsit elrévednek, váltakozva szürkék, s sárga színűek, ahogy a múltjában révedezik. A bátor hősre a szemei kipattannak döbbenten, végig néz a srácon, akivel olyan jó ízűen vitáztak már első alkalommal vélt önzősége okán. Fekete haj, vörös szemek, vörös póló, fekete nadrág.* - Bá... bátor hős? *Szinte dadog, ahogy nézi a srácot, és várja annak reakcióit. Figyeli, ahogy feláll, majd beszél, majd távozásra fogja. Képtelen megszólalni, habár a szája elnyílik még se jön hang ki a torkán, amíg el nem tűnik Elijah a közelből.*
- Igaza lehet... De a tétlenség sem megoldás, mi mást tehetnénk, mint azt, amiért itt tanítottak minket? Segíteni a mesternek és megvédeni az ékköveket, vagy is... Ascariel ékkövét, hogyha valóban az az egyetlen és igaz varázslatos könnycsepp. *A hangja réveteg, de kicsit megrázza magát, az angyal lánynak biztos minden nagyon kusza még, de igyekszik majd mindent elmagyarázni neki, miközben a fejében még visszhangoznak Elijah szavai, amit magáról mondott. Képtelen hinni neki, nem akar hinni neki, és biztos, hogy ezt rosszul teszi. Hogyha a másik még kérdezősködik, beszélgetni akar, igyekszik válaszolni, majd ő maga is távozik, egyenesen a meditációs terembe. Kicsit pofonvágta az a rész, hogy őt is sikerült elrabolni. Ez gyengeség számára, nagy gyengeség, és eléggé szégyelli, de hát utólag nincs mit tennie...*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 7:26 am

*Aewy sötét ruhákat érintő szavaira nem reagál. Ezeket szereti, egyébként is tök hülyén mutatna hófehérben ezzel az ébenfekete hajjal és vörös szemekkel. Majdhogynem nevetséges látványt nyújtana, az pedig igazán távol áll tőle. Vagy legalábbis így gondolja, ezek pedig nem igazán lehet változtatni. A köszönömöt szinte elengedi a füle mellett, pont az efféle hálálkodástól akart volna távol maradni, épp ezt akarta elkerülni azzal, hogy megeskette a nővért. Hát nem tehet az ember titokban jót? Úgy fest, hogy nem, túl sok a fecsegő diák az iskolában. Halkan sóhajt egyet és végül csak csendesen biccent a fél-éjtünde lánynak, majd tekintete tovább siklik a fél-angyalra. A két leányzó közötti beszélgetés már-már untatja. Mindenféle ellenségeskedés, és közben hogy mégis mennyire nem a népük közé tartoznak. Rajta kívül mindenki ennyire rémesen jótét lélek lenne? Vagy legalábbis ebben a szobában.* -Azt hiszem a mi őseink sem mondhatók kimondottan nagy barátoknak...angyalok és démonok ugye. *Rántja meg végül a vállát. Többet mit fűzhetne hozzá. Hogy erőteljes túlzásnak érzi ezt a nagy egymásra találást? Hogy olvasott már történeteket az éjtündék világáról, hogyan kezelik a férfiakat és persze milyen véres háborúk zajlottak a két tünde faj között. És akkor már nem is kell említeni a sötét tündéreket, akik szintén hozzájuk hasonlatosak, de mégis egy egészen más végletet képviselnek. Halkan ciccent, a közös ősök és egyek vagyunk témára. Tényleg mindenkinek jobb, ha inkább bővebben nem szól hozzá.* -Flame... *Ízlelgeti a lány nevét egy kicsit. Ezek szerint ő a tüzes kislány, a folyton pironkodó, de hát tény, hogy néha kicsit rá is játszik. Azért ez a lelkes rajongás szerű történet még egészen kellemesen is érinti, na nem mintha egyébként komolyan venné.* -Akkor őt kell megkeresni, nem jó az, ha minden egy helyen van, téged is minden gond nélkül elkaptak, hogy aztán megszerezzék azt a térképet. *Teszi hozzá még. Nem bízik túlzottan senkinek, akkor érezné biztos helyen a fontos kellékeket, ha nála lennének, nem pedig így, szétszórtan. Az éjtünde lány utolsó mondatára kissé felhorkan.* -Te is ember vagy részben...benned is megvannak azok az érzések, amik lehet hogy néha nem is tudsz róla, de hatalmukba kerítenek. Talán az emberi oldaladnak köszönheted, hogy most itt vagy és nem éppen az ő egyik felmenőjének vágod át a torkát egy harc során... *Veti oda a fél-éjtünde lánynak, majdhogynem ezzel saját magáról is beszél, hiszen ő maga is éppen, hogy emberi oldala miatt van néha kétségek között. A bátor hős megnevezés hallatán elmosolyodik, majd végül feláll a székből.* -Úgy fest sokaknak a szem kell, talán...talán nem is a mi posztunk beállni mindenféle halott vezírek és dzsinnek közötti harcban. Úgy tűnik, hogy egyikük sem jótét lélek, talán mindkét oldal párját fogni rossz. *Rántja meg végül a vállát, majd az ajtó felé indul.* -Hős...ez az a szó, ami soha nem illett hozzám, és soha nem is fog. *Biccent végül, majd szó nélkül távozik. Nem lehet igazán kivenni, hogy valamiféle mélyről feltörő harag, arrogancia, vagy szimplán csak keserűség süt a szavaiból, de hogy erőteljes érzelmek, az biztos.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 7:12 am

*Még mindig egyik lábáról a másikra áll, nem tudja, hogy helyet foglaljon, vagy sem, egyenlőre marad állva. Így viszont a kezeivel nem tud mit kezdeni, ezért az arany tincsekkel kezd el játszani, zavarában pedig hümmög, hiszen nem ismeri még egyiküket sem, és fogalma sincs, hogy miről is beszélnek. Azon tűnődik, hogy vajon mennyi ideig is volt távol, ha ennyire komoly dolgokról esik szó. A kövekről már korábban hallott, hiszen ez itt afféle örök téma, állandó zászlóshajója az iskola történetének, ám most még inkább fókuszba került? Rápillant a fekete-vörös ruhás ifjúra, aki olyan, mint egy bukott hős, láthatóan nyomasztja valami, ami pedig nem a meleg. Az angyali teremtmény nem tudja felmérni, hogy helyesen tippel-e, oly távol áll tőle minden ilyen dilemma. Talán csak fáradt lenne Elijah? Ellenben Aewyorin igen kellemes személyiség, és olyan pontokra hívja fel a figyelmét, amivel nem árt tisztában lenni.* De hát... *Nyílnak szét döbbenten szép metszésű ajkai.* Miért lennénk ellenségek? Ha egy a vérünk, ne háborúzzunk. *Vágja rá, mintha ez ilyen egyszerű lenne. Most már tényleg lehuppan a másik fotelbe, és méregeti a hallottakat. Ezt neki miért nem mondta senki. Könyökével a combjain egyensúlyozza hirtelen nehézzé vált fejét, amit most a tenyerével támaszt ki, ahogy ingatja azt.* Ez oly hihetetlen... miért? *Majd megdörzsöli a szemét, már túl sok újdonság ez neki.* Én nem vagyok az ellenséged, én magam sem tartozom oda, mert... nem vagyok teljesen az ő vérük, bár mindenem az övék. A népemnek tekintem őket, és ezen semmi sem változtathat, de elszomorít, hogy azt hallom, szemben állnak a sajátjukkal. Hova lesz így a világ...? *Nyel egy nagyot, aztán megvonja a vállát, és ismét elmosolyodik* Ugyan, ne szomorkodjunk, mi itt vagyunk, egyek vagyunk! *Derül fel ismét, visszazökken gyorsan, és Elijah-hoz fordul.* Bátor hős, kérlek mondd el, mi is aggaszt most ennyire téged? Bajban van az iskolánk? Mit sem tudok, csupán most tértem vissza, az információ elkerült. Hogyan állhatnék a segítségetekre? *Kérdezi immár ismét tettre készen.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 6:53 am

*Lassan leemeli a kezét a fiúról, megdöntve tekintetét várja a fiú válaszát, nem akar tolakodó lenni, de hiába ígértette meg a nővérrel, hogy nem mondja el, de mások, akik ott voltak elárulták. Hiszen Aewy pontosan tudni akarta, hogy mi történt vele, hova került, ki hozta haza, és így tovább.* - Esetleg a sötét ruhák teszik, Elijah. És... Köszönöm. *Mondja ki csendesen, mintha csak a szél susogása lenne ez a hálával telt kis szó. A sötétebb bőrű tünde, aki nem éppen csak ebben különbözik társától felkapja a fejét a tünde-angyal jöttére, és kicsit megbiccentve a fejét méri őt végig, persze nem rosszallóan, csak tényleg érdekes látvány egy angyal, főleg egy ilyen, aki nem a harcos angyalok közé tartozik, hanem ténylegesen olyan, akire azt mondjuk; földre szállt angyal. Habár száját nem tátja el, hiszen maga is eléggé furcsa forma ezen a földön - habár ő a mélyből érkezett és nem a fellegekből származnak ősei - azért kissé még is talán túl sokáig nézi a leányzót. Ismeri népeik ellentéteit, de miután megtagadta az éjtündék minden szentségét, istenüket, hiearchikus felépítésüket, az ellenség kegyetlen elpusztítását, természetesen nem ellenséges vele.* - Üdvözöllek Lirian, de a népeink nem egyek, évezredek óta elváltak már, habár a világ minden őse egy e világon, hogyha úgy vesszük, de népeink elég régen elváltak egymástól, s jobb, hogyha tudod, ellenségek. *Mosolyodik el kedvesen, nem akarja, hogy ezzel a lány azt higgye, hogy ő maga is ellenség.* - De az én népem már nem az enyém, sőt, sosem volt az, nevezzük csak véremnek. *Toldja hozzá, valamivel fájdalmasabb tekintettel, és persze nemet int arra, hogy zavarna, lassan leül inkább Elijah mellé, és kedvesen int Liriannak, hogy ő is csüccsenjen le, ne álldogáljon olyan gyámoltalanul, habár a tökélye néhány pillanatig még elrabolja az éjtünde leányzó tekintetét, de szinte már szégyelli, hogy egy lányt így megnéz. Zavartan a fél-démon felé emeli a tekintetét és néhány pislogással visszatér a témához, látszik, hogy a fejében meg kell keresnie a fonalat, hogy miről is van szó.* - A levél nálam van, a térkép, a fólia, és a kövek is elméletben Flame-nél vannak, furcsa, hogy minden hozzá jutott, hiszen nem tűnt akkora nagy kalandornak és felfedezőnek... *Gondolkozik el kissé, ezzel persze nem azt mondja, hogy joga sincs a tárgyakra, csak tényleg úgy tűnt, hogy annyira nem kalandozó.* - Sajnálom, de nekem se állt teljesen össze még. Van öt hely, ahol már elméletben kicserélték a köveket hamisra, középen Ascariel szeme, ami az igazi, és a legnagyobb ékkő mind közül, és közben egy szerelmi háromszög... Én... Nem tudom. Az emberek... és egyéb lények bonyolultak. *Mondja ezt egy tünde-angyal és egy fél-démon társaságában.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 6:42 am

*Amikor először nyílik az ajtó fel is pillant. Megkeményíti tekintetét, nem szokása, hogy bárki is bármiféle gyengeség jelét lássa rajta. Az emberi oldal az, ami képesség teszi, hogy kontrollálja a démonit, azonban épp ez az oldal az is, ami időnként olyan érzelmeket is átad neki, amikre egyáltalán nem kíváncsi. Könyörület, becsület, engedékenység, ezeket a tulajdonságokat igyekszik elnyomni magában. De végülis milyen is ő, ha a sötét tulajdonságoktól is tart és a pozitívakat, amik gyengévé tehetik, szintén megpróbálja elnyomni magában? Valószínűleg még ő maga sem tudja. Ruházatát tekintve egyébként fekete vászonnadrágot visel, felül egy vérvörös inget, bár rövid ujjút, de akárhogy is a sötét öltözet nem kifejezetten alkalmas a sivatagi létre. Ez sosem zavarta, tüzes oldala nem óckodik a melegtől. A fél-éjtünde lányra tehát felpillant, igen emlékszik rá, hiszen nem olyan régen a vállán cipelte ki ájult állapotban egy elég kellemetlen föld alatti helyről. Habár nem várta meg a gyengélkedőn, amíg magához tér, és az ápoló lelkére kötötte, hogy ne mondja el neki, ki hozta el, de úgy fest végül nem volt megbízható a nő. Halkan sóhajt egyet, nem akarta, hogy bárki is azt gondolja róla, afféle jótevő, vagy hogy neki tartozna Aewy.* -Csupán...nyomasztó ez a hőség. *Mondja végül, mostmár végleg megkeményítve arcának kellemetlen rezdüléseit, majd egy másik lány is érkezik. Régebben láttam már párszor, de az utóbbi hetekben bizonyára el volt utazva. Egy efféle fél-angyal egy fél-démon számára elég feltűnő jelenség, főleg hogy mindig végtelenül naivnak tűnt. Furcsa szerzet. Biccent neki.* -Nem zavarsz, nem hiszem, hogy zavarnál. *Aztán Aeryre pillant újra, végülis nyomja a lelkét az egész furcsa ügy, de nem akart úgy tűnni, mintha tényleg ez zavarná.* -Tudsz valamit az egészről? Részleteket? Kinél van most a térkép? És a kövek, amiket a folyosóról hozott el az a tűzmágus lány? *Flame ugye, de hát a nevekkel nincs tisztában.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 6:31 am

*Hosszú-hosszú távollét után tér vissza az iskolába, így mit sem tud az eseményekről. Azokat a tündéket kereste fel, akik a közel harmicöt évben nevelték, akik a családja voltak. Mindig érzett bennük némi fenntartást magával kapcsolatban, hiszen nem tisztavérű tünde, ám anyja közülük való volt. A különös ellenállásnak a szárnyai lehettek az oka, a tündék afféle szentként kezelték, lévén páratlan érzéke volt a gyógyításhoz és a lélekhez. Lirian tehát ebben a szellemben nevelkedett, mégsem tartozott oda, így hát egy idő után el kellett szakadnia. Most viszont visszatért, hogy pár varázslatos percet tölthessen otthon. Sajnos az eltávozás rányomta a kapcsolatra a bélyeget, még inkább eltávolodtak egymástól. Szeretettel fogadták, ám mindannyian tudták, nem haza jött, csak vendégségbe. Az idő még egy tündevérű számára is csak röpke pillanat, amely elröppent, így a leány rápattant a paripára, amit ő maga nevelgetett már csikó korától. Elválaszthatatlan páros ők, akik még nem láttak pusztulást, sem bánatot. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy világtól elzárt tündérszigeten élt, ott is volt nyilván vészterhes idő, s gondolat, ám egy olyan valaki, aki mindenben a jót látja, könnyedén túl tudott ezeken lépni. Most a tikkasztó hőségben lovaglás után kiköti a lovacskát, és a társalgó felé veti az irányt, miután az állatot is megitatta. Aranyszín hajfonata hol csigákban omlik vállaira, hol pedig be van fonva amolyan indián módjára. A vállán egy finom kendő, derekán pedig egy széles bársolyöv. Ruházata az ókori papnőkét idézi, lábain is kényelmes szandál. Mint legtöbbször, kellemes illat lengi körül, vélhetően orgona virágjából készült eszencia. Finoman betolja az ajtót, ami mögül reccsenést hallott, és éppen az imént látta, hogy még pont becsukódott előtte. Amint betoppan, majdnem a küszöbön ütközik bele a szintén tünde származékba. Az az érdekes, hogy még sosem hallott róluk, viszályról pedig főleg nem, így egyből mosolyra fakadnak ajkai, lévén még nem is ismerik egymást* Mindig örülök, ha a népemből látok valakit, igazán megtiszteltetés. Lirian volnék, te pedig? *Kérdezi sugárzóan, áfonyakék szemei úgy csillognak mint a zafír. Átpillant a lányka vállai felett, és egyből ráncba mered a homloka, és ráébred, megzavart valamit, talán a másik tünde éppen segíteni próbált a gondterhelt ifjún.* Oh, igazán elnézést, én csak... *Tördeli finom ujjait. Semmit nem tud a démonokról sem, olyan, mint ármány, teljesen ismeretlen számára. Sosem kérdezgette a tündéket arról hogy kik ellen kell felkészülnie, itt az akadémiában pedig mindenkivel szívesen töltötte az időt, csak a szembetűnő fajokat ismeri, némileg. Nem akar most már kihátrálni, viszont zavarni sem. Ha már itt van, akkor marad, ha csak nem küldik el.* Mondd... ki bántott? *Rebegi alig hallhatóan.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szomb. Jún. 16, 2012 6:13 am

*Reggel van, habár még sok év után is szokatlan neki, hogy ilyenkor a nap szépen lassan az égre kúszik, nem csak egy mágikus időmérő jelzi, hogy új nap kezdődött el. A szeme felpattan, azonnal természetes valójában, és a kezeit muszáj elé kapnia, hiszen az ablakán beszűrődő fény majdnem hogy kiégeti. Eltelik néhány másodperc, hogy a fenti látása kitisztuljon, majd feláll, átöltözik, és azonnal egy kinti, szabad levegős, vagy teraszos helyszínre meg tai chi-zni. Legalább is olyasmit csinál. Formagyakorlatok, nyújtások, érezni a szelet, a napot, amit évtizedekig nem volt módjában, sőt, nem is ismert. Aztán abban a ruhában, ami van, fekete testhez simuló nadrág és egy egyszerű hosszabb póló, elindul a folyosókon. Az egyik teremből - a társalgóból - dübörgést és pusztítást hallva meggyorsítja a lépteit, megigazítva a vállán a hangszerét, és ahogy benyit a fiút látja kezei közé temetkezve. Sietve lép mellé, kezeit vállára teszi és halk szóval szólítja meg.* - Valami baj van? Minden rendben? *Kérdezi csendesen, pillantásait előbb a fiún - vagy inkább férfin - végig hordozva, majd a törött asztalon, de azt hirtelen nem is kérdezi, hogy mi is történt pontosan, inkább a másikkal törődik, akinek igen csak az adósa.*