Fellah Akadémia

Tárgy: Fellah Akadémia Kedd Május 29, 2012 7:19 am

First topic message reminder :

Fellah Akadémia

Az Egyesült Arab Emírségek területén található, a Közel-Keleten, a szaudi sivatagban. Nem tudni pontosan melyik emírtáus területén van, ugyanis egy rejtett oázis ad otthont az akadémiának. Az iskolát a 15. század közepe táján alapították, ugyanis a nagy földrajzi felfedezésekkor meginduló utak során a mágia számára is kitágult a világ és ekkor fedezték fel azokat a misztikus fekete ékköveket (a Sivatag szemeit, amelyeket az ősidőkben hullajtottak a földre nagy és ősi isteni lények) a szaudi sivatagban, amik, ha rossz kezekbe kerülnek, akkor igencsak világvége állapotok uralkodnának. A kövekért háború robbant ki a sivatagban több máguscsoport között, ezért elküldtek ezek a nagy és ősi isteni lények egy dzsinnt a világunkba, hogy vessen véget a harcnak. A dzsinn összeszedte a köveket (amelyek már bőven beépültek a földi világ mágiájának harmóniájába, így nem lehet innen kiragadni őket) és elvitte ebbe az oázisba. A háború nem ért véget, a legfőbb ellenség nagyvezére igazán okos és gonosz illető, aki nyomult előre az oázisba. Aztán Fellah, dzsinnünk szerelme meghalt. Na ekkor bedühödött a dzsinn és belépett a harcba, összemérte erejét a gonosz nagyvezérrel. Egy hajszálon múlt, de legyőzte, az oázis alatt, a sivatag földjébe bebörtönözte és az oázisban felépítette az akadémiát, ahol elrejtette a köveket is. Az akadémia alatt ott pihen a gonosz, de az nem egyértelmű, hogy él-e még, vagy már szellem, vagy ott van-e még. Az akadémiát pedig a dzsinn elhunyt szerelméről nevezte el. Idővel az akadémia az egyik legmeghatározóbb intézménye lett a Közel-Keletnek. A varázstalan népesség csatározásaiba egyáltalán nem szól bele, de a térség mágikus aktivitását felügyeli.

Az akadémia arra képezi ki a diákjait, hogy védjék az akadémiát, a köveket és fenntartsák a rendet bármi áron (értsd: gonosz mágiákkal is, ha kell). Elég szigorú rend uralkodik, mint a legtöbb iskolában, de természetesen mint mindenhol itt sem lehet teljesen kordában tartani a varázserővel rendelkező fiatalokat. A iskola fő profilja a kezdeti időkben a tárgymágia volt, ám az idők során ez sokat változott. Sok év alatt, modernizálások hatására jelenleg már hasonló szinten állnak a különböző mágiaágak, az iskola épp ezért emelkedhetett világhírűvé, hiszen diákjai sokféle képességekkel rendelkeznek. Sokuk kiváló a harc területén, de kimagasló védelmezők is állnak soraikban, hiszen feladatuk mindig is a kövek védelme volt. Az iskola alapeszméje, hogy a mágia nem a hatalom céljait szolgája, hanem egy eszköz, mely a rend fenntartását szolgálja. No persze ezzel nem feltétlenül minden diák ért egyet, habár a felvételikkor igyekeznek kiszűrni a túlzottan különc diákokat...amikor ez sikerül.

írta Evan Darian
kicsit belenyúlt és képet keresett Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Szer. Jún. 06, 2012 8:18 am

*A tegnapi eseményeket még nem teljesen aludta ki, sőt szörnyű rémálmok között támadtak fel az emlékei, amiket maga mögött hagyott, elhagyva az alant lévő világot. A támadás izgalma, ami egy másik ház elpusztításával jár most félelemmel dobog a szívében, ugyanaz az érzés, ráadásul most nem az ő háza támad, hanem őket támadták meg.* ~ Miket beszélek? Házak, támadások, elpusztítás... Nem, az Akadémián vagyok, és itt nincs az az Isten, akiért még egyszer olyan pusztításba kezdenék, vagy olyan pusztítást engednék meg a környezetemben... ~ *Borzong meg gondolatai között hirtelen, aztán nyújtózik egyet. A leányzó jelenleg egy meditációs szobában van, habár a kora reggelt lekéste, most még is kecses mozdulatokkal készíti fel a testét a napjára, valamiféle tai chi mozdulatokkal, amiket kever néhány elemi harcművész mozdulattal, szóval a lényeg, hogy lassú mozdulatokkal nyújt a teremben. Testhezálló sztreccs nadrág van rajta, könnyű póló, amiben mozgékony lehet, minden más cucca a táskájában van, egészen addig, míg fel nem veszi díszes legyezőjét, és azzal folytatja a mozdulatsorokat.*

Vendég

* Biztosan érdeklődve fogadta volna a fiú bemutatóját, viszont arra nem került sor, talán majd máskor, ha engedik a magasabb erők is amik sorsukat alakítják. A daimon morgására összerezzent és két lépést hátrébb sétált.* - Semmit. én csak. semmit. * Magyarázkodik és a fiú felé fordul.* - Valóban nem, viszont gyorsan tanulok. * Ezt a fiú akár veheti jelzésnek is, hogy szívesen hallgatná ha mesélne a daimonokról.A tünde szemei egy pillanatra kipattantak és a vöröske vette a lapot, megtartja a két lépés távolságot. Ryli nem nagyon értett az ilyesféle fenevadakhoz, így amikor Aewy a vérfarkas típust említi, csak bólogat rá, hiszen leginkább ahhoz tudná hasonlítani, viszont nem egy kellemes emlék ez és nem is szívesen emlékszik rá vissza a lány. Szereti az iskolát, és akármennyire is nyomasztó a helyzet maradni szeretne, valóban nem tudja, hogy milyen a mélyben élni igazán, de történtek vele is rossz dolgok amiknek hegei szemmel láthatóak testén. Belegondolt a kissé reménytelennek tűnő helyzetükbe, és az iskola a sivatag közepén cseppet sem enyhíti a problémákat, amik a mai egyszerűnek tűnő napon felmerültek.* - Én.. én szeretek itt lenni. * Gondolkozik el és mélyet sóhajt. Ő is érezte, hogy lehűlt a levegő és libabőrös is lett karja egy kisebb széltől.* - Igen, érzem én is, térjünk vissza a kúriába szerintem. * Veti fel az ötletet és Aewy kijelentésére is bólint, hiszen biztosan nem örvendeznének az iskola vezetői, ha tudnák, hogy ilyen vészterhes állapotokban a diákok még kint lófrálnak.* - Akkor induljunk. * Mondja és karját dörzsölgetve indul az iskola felé. Remélhetőleg két új ismerősével együtt.*

// Köszi a játékot Rózi és Eva Very Happy

//

Vendég

*Örült a vörös hajú lány élénk érdeklődésének, lelkesedése arra sarkalta volna a fiút, hogy már most megpróbáljon mutatni pár érdekességet a dobon, de nem hagyhatta figyelmen kívül a tündét. Az egyébként zsörtölődő daimonnak cseppet se tetszett az ötlet, hogy valaki hozzáérjen. Lazarusnak nem is kellett megszólalnia, mert alig nyújtotta kezét Rylissa, Hekaté abba az irányba kapta a fejét és száját kicsit szétnyitva morgást hallatott.* -Mit merészelsz? * Kérdi a jószág a leányzótól. Ezt veheti jelzésnek a lány, mert közel se tanácsos csak úgy megérinteni más daimonját. * -Nem sokat tudsz a daimonokról, jól gondolom? *Tette fel a kérdést a néger miközben a párduc felkelt addigi helyéről és Lazarus szinte körbeölelte, ahogy lefeküdt közvetlenül a háta mögé. Mindkét lány beszámolóját szemöldök ráncolva hallgatja, mint aki nem akar hinni a saját fülének. Lényegében ismerte azokat a lényeket amikről szó volt és mivel vizuális típus eltudta képzelni az elmondások alapján a lényt. * -A professzoroknak tudniuk kellene, hogy akár mi is segíthetünk, nem csak ők. * Vélekedett a néger fiú miközben gondolataiban már baljós sejtelmek bukkantak elő. ~Halottak is kellenek~ Jegyezte meg a ködfoltos a háta mögött, jobb kezével hátranyúlt és dörzsölve simogatta meg az állat fejét. A felvetésre, hogy akár itt ólálkodhat még mindig, Lazarus felállt s gyanakvóan pillantott a legkisebb pálmafára is. * -Akkor ideje bemennünk. * Invitálta a lányokat maga is szóval, de addig nem megy be míg a többiek bent nincsenek az Akadémia falai között. Hekaté ügyesebb volt kémlelésben, szaglása és szemei sok segítséget nyújtottak. *

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 8:53 pm

*A hangszeres dolgokra nem mond semmit, ő nem vállalna el egy tanítványt, főleg, mert a hangszeréből maximum mágikus másolással lehetne kettőt csanálni, a közelben egészen biztos nem találnának még egy ilyet. Legjobban egy ecuadori bandolinhoz lehetne hasonlítani, ami ugye egy öt húrpáros mandolin, tehát összesen 10 húr van rajta, azokat lehet pengetni, és a lány fürge ujjai bizony ügyesen pengették ma is. De erre oktatni mást... Nem menne. Amikor Ryli felpattan, hátha támaszra van szüksége a leányzó szemei egy pillanatra kipattannak, az ilyen hirtelen mozdulatok felé kissé rémisztőek, főleg, mert nem teljesen tudja kontrollálni, hogyha mondjuk hozzá is ért volna, mit cselekszik. Hogyha gyanakvó elméje azonnal támadásnak hiszi, szegény szelíd lány már talán a földre lenne lecsapva...* - Tehát az vérfarkas típusú vérlény... De hogyan került ide ez az állat? *Gondolkozik hangosan, magának beszélve most, ez tisztán hallható. A tiszta égre tekint, hiszen a sivatagban legtisztább az ég, a holdat keresve. Két napja volt telihold, talán az az erő táplálta, abból sikerült ide jönnie, de valami biztosan irányítja.* - Lehetséges. És a professzorok mit sem mondtak el, pedig az Akadémia sorsa nem csak egy apró szemcse a sivatagban, hogyha élhetek ilyesféle költői eszközökkel. *Pillant a kapu felé, hiszen azon túl végtelen sivatag veszi körbe az akadémiát. Sejtette, hogy az Aewy jobban megjegyezhető, csupán ezért toldotta hozzá a beszédéhez. Egyébként a leányzón valahol látszik, hogy azért habár kecses, még is van benne éjtünde szilárdság, és egyéb erő is. Első ránézésre törékeny virágszál, és annak is akarja láttatni magát illúzióival, művészmágiáival, de végső soron nem csak az, hanem egy éjtünde harcos is. Csak itt, a felszínen senki sem ismeri a múltját, sőt, akik itt vannak, talán azt sem, hogy milyen igazából a mélyben élni.* - Az idő lehűlt már, habár az én bőrömet nem bántja, talán illő lenne ilyentájt a távozásom. *Mondja, könnyű hangon, miközben végigpillant a többieken. Tizenegy óra lesz, és valószínű, hogy az események után nem is örvendeznek az iskola vezetői, hogyha a diákok kint a víznél töltik az idejüket valami belső helyszín helyett. Nem indul el azonnal, még nem vette rá magát a távozásra, főleg, mert oly keveset ismerkedett eddig is, most hogy itt van, kíváncsi ezekre a diáktársaira.*

Vendég

* A szürke szemek felcsillannak amikor a fiú kijelenti, hogy megtanítaná.* - Igazán? Az nagyon szuper lenne! * Teljesen elragadtatta magát, neki mindegy, hogy milyen hangszer mert mindegyiket nagyon izgalmasnak tartja. Ryli lelke valóban tiszta viszont naiv, csiszolatlan és túlontúl heves. A daimonra nézett megint, és kis fehér kezével hozzá akart érni, hogy megsimogassa, viszont az meggondolatlan lenne részéről, így visszahúzza és megérinti ajkait.* - Szép állatod van, barátságos? *Ahogy Aewy megállapodik előttük kissé mintha meginogna, Ryli észreveszi, és felpattan hátha a lánynak segíteni kell a talpon maradásban, de úgy tűnt arra nem is lesz szükség, hiszen semmi baja az éjtündének. Aewyorin viszont hirtelen kérdésáradatát zúdítja a vörös lányra, ki kissé összezavarodik, pedig nagyon is tisztán emlékszik a történtekre.*
- A teste izmos volt, kutya vagy oroszlánszerű fenevad, s szőr borította, és nagyon nehezen sérült. Az egyik diák tűzviharral támadt rá, de alig perzselte csupán hosszabb szőrét és nyilaim sem állították le, csak éppenséggel elvették a kedvét a következő támadástól.. * Gondolt vissza a történtekre, s közben az eget kémlelte hátha eszébe jut még valami.* - És nem pusztult el.. Nem tudom hol lehet. * A feltételezéstől, hogy az iskolában maradt a bestia még a hideg is kirázta.* Elborzadva hallgatta a lány beszámolóját amit a néger fiúhoz intézett, és aztán egy olyan dolgot tesz amire Ryli a legkevésbé sem számított. Lehet, hogy nem olyan gazdag a lány, de a szakadt Ryli szemében annak tűnik és nem nézte volna ki belőle, hogy a poros földre ül törökülésben, mosolyra húzódtak ajkai és valóban sikerült eloszlatnia a róla kialakult nemes kisasszony képet. A nevét hallatán kérdőn pillant a földön ülő lányra, aki hozzá told még egy szócskát.*

Vendég

*~Nem értem minek kell kivételezni másokkal.~ Zsörtölödött továbbra is Hekaté Hope fejében, mintha azzal menne is bármire, hiszen az évek során már teljesen megszokta egymást a kis páros. Földön ülve, hangszerével a kezében még inkább a törzse jutott eszébe. Figyelemmel kíséri Rylissa minden cselekedetét, amiből arra következtet, hogy egy nagyon szerény és visszafogott lány. * -Megtaníthatlak ha szeretnéd. Dob, kürt, talán még egy-két pengetős is menne. * Ajánlkozik fel barátságosan Hope, mindenkiben a szépet látja és keresi is. Rylinak a lelkét látja csodaszépnek ebben a pillanatban, míg az éj tündének kecses mozdulatai fogták meg. Lazarus mozgása közel sem ilyen kifinomult, keze pedig határozottan durva és érdes. Érdeklődve és türelmesen hallgatja a lányok élénk csevegését és már csak ebből le tudta szűrni, hogy valami nincs rendjén. Hekaté közel telepedett le mellé, farka végével az oldalát csapdosta, az pompás jószág folyton mások bosszantásán törte a fejét. Türelme egy nagyon pontos és korrekt magyarázatot termett. * -Lehetséges lenne? * Hitetlenkedik még a kezdeti szavakra, s maga is elborzad, a szörnyű hírek hallatán, de ez a lányok felé nem kívánja mutatni. Csodálkozik mikor Aewy letelepedik a földre, Hekaté gyanakodva méregeti a lányt mintha ártó szándékkal közeledett volna.* -Szinte hihetetlen, hogy majdnem megszerzett az a lény egy ékkövet.

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 8:14 pm

*A dobjáték őt sajnos nem elkápráztatja, hanem inkább elborzasztja, nagyon ügyes a fiú, meg minden, de furcsa és fájdalmas emlékképek tódulnak a fejébe, olyan emlékek, amire nm szabadna emlékeznie, nem szabadna tudnia se róla, még is álmában és néha éber perceiben is megkísértik. Apja halála, a fogantatása. Azon a sötét szertartáson dobszó szólt, a pókistennő dicsőítésére. Kicsit meginog, ahogy megáll a hármas mellett, aztán újra megtalálja az erejét, nem fog elájulni, meg semmi. A leányzó következtetése igen csak sántít, egyáltalán nem származik gazdag családból, illetve valaha abból származott, de az éjtünde ruhák, ékszerek, fegyverek porrá omlottak a napfénytől, a valaha volt családja már megszűnt létezni számára, és az lenne a legjobb, ha ez kölcsönös lenne. Van néhány ruhája, van ez a fegyvere, de egyáltalán nem gazdag, hiába nemes...szerű. Mikor látja a leányzón a félelmet kissé közelebb lép hozzá, hogy jobban hallja a szavait.* - Miféle vérlény volt? Vérfarkas, vagy vámpír típusú? Élő, vagy holt? S mit keresett az akadémián? Miket láttatok? *Tudni szeretne mindent a történtekről, hiszen a démon megmondta, hogy ez csak a kezdet, fel kell készülniük a következő támadásokra, bármi történhet még. Jó lenne tudni, hogy mi az a bármi. Elfordul a leányzó felől a néger srác felé, hiszen a fiú semmiről se tud.* - A mai nap folyamán egy idegen lovas hozta hírét, hogy az ékkövek veszélyben vannak, meg akarják kaparintani, mi egy alagútban találtunk egy titkos járatot, a végén volt egy kő, és majdnem megszerezte a lény, oly átkozott aurája volt, s a hangja egyszerre több hangon szólt... Démon volt, s azt állította, hogy sokan vannak még, akik el fognak jönni. *Mondja, de lassan elhallgat, sok beszéd volt ez már, inkább könnyedén törökülésben leül a földre, ezzel talán eloszlatja azt a gondolkozást, hogy ő túlságosan is nemeskisasszony lenne. Egy éjtünde élete nem éppen hasonlít az emberekére, még ha elméletben félig kegyelt családhoz is tartozott.* - Aewyorin Dr"acnasyr. *Mondja könnyedén, dallamosan, de ha bármelyikük arcán értetlenség látszana még hozzá lehel egy szócskát.* - Aewy.

Vendég

* Ryli látta, hogy a fiú teljesen átadja magát a hangszer élvezetének, tetszett neki ahogyan a játékát átjárta a szenvedély, s sajnálta, hogy ő egyik hangszerhez sem ért.*
- Én sajnos nem tudok játszani semmilyen hangszeren. * Nézegeti csizmájának orrát, és elgondolkodik arról, hogy mi haszna is van létezésének. A nemes állatra pillant, egy percig sem jutott eszébe haragra gerjedni, a vörös lány nagyon is ismeri az alázatosság szót.A hirtelen jött hangtól aztán összerezzen és a lány felé fordul. Ritkán látott éjtündét, és azt hallotta róluk, hogy elég magának való népség. Rylissának nincsenek előítéletei egyik fajjal szemben sem, s a lány kedves arca is másról árulkodik, mintsem gonoszságról vagy ármányokról, bár ki tudja, lehet, hogy naivan gondolkozik a vörös, s cseresznyeszín ajkai mosolyra húzódnak a kérdés hallatán.* - Hogyne csatlakozhatnál? * Néz a lányra, s kissé megakadnak szemei a hegyes füleken, amik nem kis irigységgel töltik el őt, de Ryli mindig is az egyszerű emberek közé fog tartozni, mert a sors így rendelte el. A ruháját tekintve gazdag családból származhat a lány, legalább is Ryli arra asszociált a harisnyanadrágról és az oldalára tűzött legyezőről, s a lány légiesen könnyed mozgása is arról árulkodott, hogy helyesek a feltételezései. Ryli nem éppen gazdag családból származott, sőt inkább a másik véglet körét szélesíti szerény személyével,és ez kissé szakadt ruháján, vagy kopott nadrágján is látszódhat.* - Igen, én sétáltam a torony felé, kissé zavaros az egész történet, de az egyik kandalló mögött egy titkos alagút vezetett egy terembe, és akkor.. * Hangja elhalkul, és ijedten körülnéz, félelemmel tölti el az emlék ő magát is, már csak a szó is, ami most ajkait fogja elhagyni.* - Egy vérlény került az utunkba és furcsa látomásaink voltak. * Emlékezett a lányra, hogy ő másfelé vette az irányt, arra viszont már nem emlékezett, hogy vajon egyedül indult e el valamerre.* - Te kivel tartottál? * Néz a lányra és észreveszi enyhén sárgásan fénylő szembogarát, ami az éjtündék faji jellegzetessége.* - Jaj ne haragudj, be sem mutatkoztam! Rylissa Gindol vagyok.

Vendég

*Habár csak egy dob volt nála a kezei ügyességének és a sok gyakorlásnak köszönhetően szinte teljesen úgy hangzik mintha legalább két hangszert használna. Most még nem vitt bele éneket, hagyta hogy átjárja a ritmus és a dal keltette érzések. Hekaté természetesen észrevette a fekete macskát de peckesen tartotta a fejét, büszkén mint aki tudomást sem vesz a macskáról. Egyszer villantotta a cicára tekintetét, mikor a bokrok alatt sompfordált. ~Látogatód van~ Szólt gondolatban Lazarusnak, aki ügyet se vetett a párducra. A fekete macska aztán előmerészkedik a muzsika hívó dallamára és felfedi igazi alakját. ~Pfff… Animágus~ Morogta tovább a ködfoltos bestia. Kezet nyújtott, az idegen lánynak ki állatból vált emberré. * -Üdvözöllek. Lazarus vagyok, köszönöm a dicséretet. * Hekaté elterülve a pad többi részén akárcsak egy királynő foglal helyet. A fiú jelentőségteljesen nézett a macskára, úgy tűnt kicsit sem szeretne elmenni. * -Mit vársz? A porban fetrengjek? * Hope lemondóan sóhajtott, feláll és leül a porba helyet adva a vörös hajú lánynak. * -Ne haragudj rá, nehéz eset. * Beszélgetésük közepette még egy érdekes személy érkezett, kiben szintén némi sötétet lehetett felfedezni. Lazarust kezdte emlékeztetni a törzsi gyülekezésre, igaz az kicsit másként megy. ~Most már igazán viselkedhetnél~ Hekatá a padonvaló fetrengés helyett bosszúsan gazdája mellé telepedik a porba. Ott bezzeg már nem zavarja a kosz. * -Légy üdvözölve Te is! * Fogadja szívéjesen a kecses mozdulatokkal megáldott lányt, Hope kicsit zavarban is volt, hogy ilyen finom hölgyek társaságába keveredett. * -Miről beszéltek?

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 7:34 pm

*Úgy tűnik, hogy ma feketék gyülekezete van, ugyanis egy fekete fiú, egy fekete macska, és egy éjtünde jelenik meg az Oázisban, hogy az éjszakai órák küszöbén összetalálkozzanak, persze véletlenül. Aewy végignézi a jelenetet, ahogy Rylissa közelebb somfordál a fiúhoz,majd felölti igazi alakját, egy oázis menti fának döntve a hátát. A gondolatai még a mai események körül forognak, nem tudja felejteni a démoni hangot, a fenyegetéseket és Elijah átszellemült tekintetét sem... A harcok ellen szökött meg az éjtündék közül, habár tudta, hogy teljes nyugalom sehol sem várhat rá, még is, egy ilyen belső támadás, hogy a démon az akadémia alagútjában volt, egy kicsit megdöbbenti. Arcára a tünde leányzó egy szociális mosolyt csempész, így egészen úgy fest, mintha egy szelíd tünde lenne, sötét tónussal, mint az emberek között a fehér és a fekete bőrű... Pedig tünde és éjtünde között általában szakadéknyi a különbség.* - Csatlakozhatom hozzátok? *Kérdez rá könnyedén, ahogy odaér melléjük, a ruháját tekintve könnyed ruhában van és harisnyanadrágban, lábán könnyed cipő, derekába díszes legyező tűzve. Mozgása kecses, habár a törzsi zenék igazán nem az ő zenei kultúrájához illenek, hiszen arra nem igazán úgy táncolnak, ahogy ez az éjtünde mutatványos leányzó táncolni tud. Ő kecses, néha formális, fellelhető táncában az elemi harcművészet néhány mozdulata. De most hirtelen táncra nem perdül.* - Téged láttalak ma, a torony felé tartottál, igaz? Mi történt? *Szólal meg újra, hangja kissé réveteg, szeme sárgán fénylik ahogy a párost nézi, nappal egyáltalán nem ilyen a szeme, de így, éjszaka, nem emberként nézi a világot, hanem éjtünde látásra vált.*

Vendég

* Az érkező fiú bizonyára nem veszi észre a kút mellett fekvő fekete egyszerű házimacskát, aki a lendületes léptektől megriad és elszalad egy kisebb fa mögé, onnan aztán jól szemügyre veszi a fiút, akin furcsán áll a ruházata. Mondjuk megszokhatták már, hogy a diákok nem egyformák és mindenkiben van valami különlegesség amiért valakit egyedinek lehet nevezni. Valóban első ránézésre kissé hóbortosnak tűnik a fiú, ember alakjában bizonyosan kuncogna is a lány. Meghúzza magát egy bokor aljában és szürke szemeivel figyeli a fiút, ki mezítláb érkezett. A daimon viszont biztosan észrevette amint a bokor alá futott, hogy félénken meghúzza magát. A párduc miatt elő sem jön egy darabig, csak közelebb ólálkodik amikor az idegen fiú elkezd dobolni, elindul most már bátrabban és minden lépésénél, egyre emberibb alakot ölt mígnem a harmadik lépésnél teljesen átalakul, s csak macskaszemű írisze árulkodik arról, hogy animágus a lány. Viszont egy fejrázás után az is megváltozik.* - Szia. * Szólítja meg a fiút halkan és szerényen tesz felé két lépést.* - Igazán szépen dobolsz. * Félénken a füle mögé tűri a haját.* - Megengeded, hogy leüljek melléd? Amúgy Rylissa vagyok, Rylissa Gindol. * Nyújtja fehér kis kezét a fiú felé.*

Vendég

*A kora esti órákban a levegő szinte tikkasztóvá válik, csak azután hűl le drasztikusan a levegő, hogy lement a Nap. Pont ezért az életet jelentő víz a legnagyobb kincs az egész sivatagban. A Fellah akadémia udvarán talán pont ezért van kút, ahonnan bárki tiszta iható vízhez juthat. Lazarus, mivel javarészt törzsénél nevelkedett még mindig nem tudta megszokni az itteni viszonyokat. Mezitálb sétált mindenhová, olykor a felsőruházatot is mellőzve, jelenleg van rajta ing, de az gyűrött és be sincs gombolva, nadrágja is hanyag módon van rajta. Nem tetszettek neki ezek a ruhák, a sok ágyékötös szaladgálás után annyira új volt számára. Talán ezért hóbortosnak tartják társai, de az ilyesmi egy percig sem zavarta, előfordult már, hogy egy törzsi éneket kezdett el énekelni önmaga szórakoztatására. Hekaté, a ködfoltos párduc büszke léptekkel követte a színesbőrű fiút kivel különös kapcsolatban áll, így bajosan tudnák elveszíteni egymást. A páros az udvar egyik padjánál telepedik meg, a fiú leült s az állat mellé telepedett elfoglalva teljesen a helyet mások elöl. Lazarus dobot hozott magával s azon kezdi el ütni a ritmust egy emlékeiben élő dal mintájára.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 5:15 pm

*Mikor a démon kifakad és még egy erőlökést küld, akkor a villámsarlójával lecsap, de még így se sikerül talpon maradnia, repül néhány métert hátra, igyekezve talpon maradni, de végül a falnál csúszik a földre. Sehol se vérzik, annyira nem erősen csapódott be, de amikor meglátja a vért Elijah-án a szíve dobban egyet, azért amit az imént előadott eléggé durva volt... Egy kapu megidézése a démoni létsíkra... Habár felsegíteni úgy se hagyja magát a fiú, esélytelen, hogy Aewy csak úgy elengedje. Árnyékként követi őt, először szándékosan láthatatlanul, majd azért közelebb merészkedik, de nem szól semmit, amikor a prof kérdezi mi történt, észrevétlen előbb lemásolja a térképet valamilyen duplikációval, másolással, megkér valakit, mindegy, aztán átadja az profnak a térképet - a másolatot, ami valószínűleg pár órán belül szertefoszlik - de az eredetit magánál tartaná még. Néhány pillanatig csak álldogál, a falnak dőlve, majd újra követni kezdi a démon srácot, csak hogy megnézze, hogy jól van e, aztán ő maga is eltűnik, de ő egy meditációs termet keres fel, gondolkoznia kell, aztán megnyugodnia, majd újra gondolkoznia és átnézni a térképet, hátha talál még valamit rajta, mondjuk, hogy honnan szerezte az az alak.*

// Köszönöm a mesét, nekem jó sok mágiaágam maradt, hogyha mindig ilyen mesék lennének csak a képességeimnek kellene majd búcsút mondanom : D Még át kell olvasnom minden szálat tüzetesen, hogy csütörtökön jó mesécskével sikerüljön folytatni ^^ //

Vendég

*Látja hogy sikerrel jártak a társai. Az ellökéstől nagyon fáj a lába de erőt vesz magán és nagy nehezen feláll. ~Ki lehetett ez az alak? Na de mindegy elkel mondanom a professzornak mi történt.~ *Biccent a körülötte lévőknek és oda megy a professzorhoz és elmondja neki hogy mi történt. Aztán felment a szobájába átöltözni és lezuhanyozni és átgondolni a történteket.*
//Kösz a játékot.//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 5:08 pm

//Nekem sincsen már időm zárót írni, mert már megy a baba vize. Köszönöm a mesét, a karakterem egész jól tudott alkalmazkodni. A mesét helyenként nem értette, de tetszett, gratu.//

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 5:04 pm

*Végülis előfordulhatott volna, hogy az éjtünde lány cserben hagyja, bár annak lehetséges, hogy beláthatatlan következményei lettek volna, hiszen a kapu ha túl sokáig marad nyitva, akkor átjöhet onnan valami, aminek nem kellene ebben a világban lennie. A lény végül eltűnik, ők pedig földre kerülnek. Nehezen tápászkodik fel, meleg dolgot érez folyni az orra alatt...elég erős volt a megerőltetés, hogy a kaput képes legyen aktiválni, de megérte. Erőt vesz magát és feláll, nem fogad el segítséget.* -Viszlát... *Súgja még a valami után, majd a professzornak röviden elmondja a dolgokat, a térkép az éjtündénél van. Aztán irány a szobája, van mit átgondolni és van mit kipihennie. Aztán majd egy vacsi után irány a könyvtár, van minek utána nézni, és egyébként is jó lenne tudni, hogy a többiekkel mi történt. Azért távozáskor még a többi jelenlévőnek biccent, bár nagy részük már rég njk-lett.*

//Köszi a mesécskét, tetszett, várjuk a folytatást. Smile

//

Vendég

[torony]
*Nem érti, miért nem tud támadni a mumusra, de aztán örömmel látja, hogy eloszlik, ahogy megérzi, nem félnek tőle, legalább is jól leplezik. Ezután megjelenik a szobor, így Tora arcán egy elégedett mosoly terül el, egész addig, amíg fel nem fedezi, hogy a kő nincs a helyén. Azonnal körbenéz, hátha megpillantja valahol máshol, esetleg csak leesett, de ő is tudja, hogy ez felesleges próbálkozás.*
-Na ne már, hogy ezért szenvedtünk ennyit... semmivel nem vagyunk előrébb? *Kérdi, remélve, hogy valaki megcáfolja, és közli, volt értelme a dolognak, ha mást nem annyi, hogy tudják egy már elveszett.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 5:01 pm

//Köszi a mesét, zárót viszont nem írok, ne haragudjatok!//

Hozzászólások száma : 507 Kaszt :

[Torony]

*Tyler ügyesen sakkozik, Adam azonban érzi, hogy valami nem engedi varázsolni. Hiába emeli a kezét a látomásra, azzal semmi nem történik, nem tudja megfojtani. Tora nyílvesszője szintén a földön pihen, Tyler sakkozása azonban sikeresen túllépteti a diákokat a félelmeiken, ahogyan az is, hogy meglátják a hibát a képben, és így képesek felülemelkedni, és uralkodni saját félelmükön. Ahogy a mumus, az éj rettenete érzékeli, hogy nincs hatalma a diákokon, eloszlik, mint a köd, és teljes sötétség borul a helyre. Ahogy fényt villantanak, bármilyen módon, eléggé riasztó látvány tárul a szemük elé. Előttük ott áll a sok ősi démonszobor egyike, aminek az egyik, fontos követ kellene őriznie, a kő azonban nincsen sehol, csak a kőszobor tenyere, amiben egy apró pergamen található, egy furcsa, különös szimbólummal...*

[Alagút]

*A lény idegesen sziszeg, hörög feléjük, ám amikor érzi, hogy bizony itt nincs minden rendben, és megremegnek kürülötte a falak, és a síkok, akkor igyekszik kitépni magát a szorításból, és démonikus erejével még taszít egyet a diákokon, meglökve őket, a néhányukat ellökve, feldöntve, de Elijah kapuja közben megnyílik, és hála a villámsarlós legyezőnek, a lény végül beleesik, hörögve vinnyogva-nevetve, eléggé furcsa és undorító, kiismerhetetlen hangokat hallatva. A kapu bezáródik, a diákok a földön, és a szobor, mely az egyik, általuk úgy féltett ereklyét őrzi, biztonságban. Egyelőre. A szobor sértetlen, és ha közelíteni próbálnak hozzá, akkor halvány, kékes színnel izzik fel, jelezve, hogy a kő még itt pihen a mélyben. Ahogy a lény eltűnik a másik síkon, érezhetik, hogy megnyugodhatnak, valami furcsa, kellemes béke telepszik rájuk. Kintről az egyik professzor szólongatja őket, hogy azonnal jöjjenek ki onnan, és számoljanak be mindenről. De ki is volt ez az alak? Mit akart? Miért érkezett egy lovas oly messziről aggasztó hírekkel? És ami talán a legnagyobb kérdés, amire csak akkor derül fény, amikor ismét találkoznak.. Hogyan jutottak be és rabolták el az egyik követ, s mi célból? Kérdések, melyekre még nem kaphatnak választ..*

//Ezzel lezárult az első fejezet, remélem élvezhető volt. (: Köszönöm, hogy eljöttetek! ^^ //

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 4:53 pm

[Alagút]

*Sok az alagút, kicsit kusza az egész, de azért igyekszik fejben tartani a dolgokat, hogy esetlegesen vissza is tudjanak térni innen. Fogalma sincsen, hogy a másik csapat a toronynál mi a fenét csinálhat, de hirtelen inkább magára figyel, és néhányszor a válla mögött a többiekre pillant, vagy ahol éppen vannak, arra felé, nem feltétlenül vannak mögötte ugye. Mikor belép a terembe és egy lény már támad is Elijahra, akkor a dal végeztével hangtalanul oson arrébb, hiszen a vakítással, hogyha igazán csendben lesznek, akkor jól összezavarhatta és nehezebb lesz újra lecsapnia. Előnyben vannak ilyen szempontból, olyan szempontból mondjuk nem, hogy fogalmuk sincsen, hogy mi a fenéről beszél ez a nemtelen földöntúli hangú lény.
*Hát igen, Aewy idomulni próbál mindenkihez, hiszen egy föld alatti felderítő csapatnak volt már a tagja, bár ez az egész itt a felszínen teljesen máshogy folyik, ott mindenkiről tudta, hogy mire képes, ismerte őket, itt nem ismer körülbelül senkit, még minimális bizalma sem lehet. Ám amikor a fiúban feléled a démoni oldala, akkor megdöbben egy kissé, eddig is látszott rajta, hogy micsoda, ám hiába éjtünde, a sötétséghez olyan közeli fajhoz tartozik, a démonok azért talán még náluk is „alábbvalóak”. Nem ad ki egy árva hangot sem, hiszen a vakítással ezt kihasználhatja, így talán a fiúban egy pillanatig felötölhet az is, hogy nem cselekszik, cserben hagyja őt, az éjtünde nem löki át a kapun az alakot… Nem tudják, hogy kivel állnak szemben, hogy milyen következménye lehet ennek, s ő megfogadta, hogy a harcot, a pusztítást elkerüli… De ezt is fel lehet fogni máshogy, hogy csak védi a többieket, a diákokat, az iskolát. A megfelelő pillanatban mozdul, és már süvít is előre a villámsarlója, aminek a mágikus ereje, a villámcsapás és a lökés teljesen biztos – vagy remélhetőleg – átrepíti a lényt a kapun. A fegyvere a harci legyezője, ami szintén a levegőlökésekhez van kialakítva, egyenesen az elemi harcművészethez.*

// Legyező+Villámsarló, Elemi harcművészet:
Leírás: Hogyha egy erőteljes ütést ad le a fegyverével a légharcos, használva ezt a technikát egy sarló-alakú energiatömeg indul meg, amely egyszerre támadások eltérítésére és támadásra is jó, a villám ugyanis megráz minden útjába kerülőt egy erős lökéssel körítve. Ez a varázslat azért számít erős darabnak, mert nem számít külön varázslatnak, elvégzése olyan fürge, hogy a csapással együtt lehet alkalmazni. //

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 4:47 pm

*Egészen jól összedolgoznak annak ellenére, hogy nincsenek erősen egy hullámhosszon az éjtünde kisasszonnyal, a varázslatok legalább kombóznak. A dal ugyanis összezavarja a támadót és az lekapja a hasonmást. A szemében vörös fény gyúl, hiszen a harag, a hirtelen érzelmek egy fél-démonnál olyanok, mint egy igazi elementalista esetén, időnként szinte fékezhetetlenek. A lény szavai nem hatják meg, mindig van ellenség, ez ellen semmit sem lehet tenni, az ősi démon lenyomata...hát mindenhol ott van a fajtája, ezért is olvas sokat róluk, hiszen az ellen harcolhatsz jól, amit elég jól ismersz. A démonikus hang viszont eléggé jelzi, hogy ezt a valamit jó lenne elküldeni melegebb éghajlatra...szó szerint. A harag, az a láng, ami az őt, azaz a másik őt ért támadás miatt gyűlik benne remélhetőleg elég erőt ad. Ez a valami nem biztos, hogy egy könnyen legyőzhető, viszont elküldhetik...jó messzire, ahonnan talán nem is lesz képes visszatérni.* -Majd apuci elintéz... *Húzódik széles mosolyra a szája. Akkor nézzük meg miket fog fenyegetőzni a kis aranyos, ha az apjával találkozik. Na nem mintha jóban lennének, de azért mégis csak az ő vére, és meg akarta ölni a fiát ugye...biztosan nem lesz rendkívül boldog a tudattól. Erősen koncentrál, hogy megnyíljon a kapu a másik síkra, és igyekszik azonnal bezárni, hogy semmi se jöjjön át.* -Lökd bele... *Sziszegi a fogai között. Nem gyakorlott még a dologban, így hát látszik rajta, hogy elég nehezen tartja az átjárót.*

//Faji képesség:
Sorult helyzetekben képesek lehetnek "haza" nyitni egy kaput, ami oda nyílik, ahol démoni felmenõjük megtalálható. Ez afféle ösztön, jó lehet menekülésre, arra, ha valakit oda akarnak taszajtani, de ha nem figyelnek, akkor valami kijöhet az átjárón keresztül, a fél-démont azonban ez erõteljesen kifárasztja, hisz rengeteg energiát emészt fel.//

Vendég

* A tűzvihar bevilágítja a folyosót, és végre jobban szemügyre lehetett venni a hörgő vérlényt, aki majdnem elérte a diákokat. A második nyílvesszőnél viszont már elmegy a kedve a támadástól újból csend és sötétség borul az alagútra,majd egy vérfagyasztó hörgést hallat a lény, s sarkon fordulva eltűnik az alagút sötétjében. Ahogy aztán beljebb lépdel érzi, hogy átjárja a félelem, s lassan alakot ölt amitől annyira félt a lány mindig is. A látomásban apját látja, amint haldoklik, saját csapdájába esve. Ryli önkéntelenül is előrelép kettőt és a hamis illúzió felé nyújtja ki kezét.* Neem.. te nem lehetsz itt, most biztosan nem. * valami furcsaság járja át a látomást amitől nem lesz egészen teljes és hihető a lány számára a dolog, akár egy törött tükör. A tükör viszont törik s Ryli a kezébe veszi újból íját és a látomás felé lő.*

Tárgy: Re: Fellah Akadémia Kedd Jún. 05, 2012 4:46 pm

[torony]

*A tűzvihar kipattan a kezéből, és végigtombol a vérlényen, aki túléli, ráadásul még a nyílvesszőt is. Ezen már Adamnek is felkúszik a szemöldöke, és megütközve pillant társaira.* Mi az isten ez? *Kérdezi hitetlenkedve. Oldalt pillant Tylerre, és megrázza a fejét.* Valakinek csak kell tennie valamit, ha már te nem... *Beljebb lép, és látomások rohanják meg. Ahogy előrébb lépdel, már nem is tud a társaira koncentrálni, csak annyit lát, hogy a saját apja az, aki elhagyta őt még gyerekkorában. Az apja még félelmetesebb mint valaha, aki ellen felesküdött, hogy megkeresi, és legyőzi. Talán ezért is lett ilyen Adam, tökéletes, legyőzhetetlen. Lényegében tudat alatt a saját gyűlölt apját követte, akitől mindig is rettegett, végül pedig ő maga is olyanná vált. Nagyot nyel, aztán pedig megacélozza magát.* Nem. Te elmentél. Ez nem valóság. De bárhogyan is legyen... most már erősebb vagyok nálad. *Kezét előrenyújtja, ahogyan koncentrál. A fojtás az elsődleges, aztán megemeli az illetőt, és úgy falhoz csapja, hogy annak kitörjön a nyaka. Pontosan tudja, hogy ezt már meg tudja tenni, hiszen az apja legyőzhetetlen volt, ennek pedig itt ott a vágás az oldalán. Nem kihívás.*

//Telekinézis: Képes távolról, maximum 10 méter, valakit fojtogatni, akár véglegesen meg is folytani. Maximum 80 kg súlyú embert képes 3-4 méter magasságig megemelni.//

Vendég

[Alagút]
*Végre kiértek a folyosó végére ahol ott van egy kisebb kamra nyílik. Ott látott egy fura szobrot démon lenyomata, a lábánál egy tárcsa, benne különböző színű rúnakövekkel. Látta hogy egy árnyalak támadta meg az egyik iskolatársat. Gondolkozott melyik varázslat kéne ide. ~Megpróbálom elkábítani~ előre sietett s kiáltotta a varázsigét.* -Stupor!

// Sötét varázslatok használata: Stupor
Leírás:
A Stubor kábító átok. Hatására a célszemély olyan lesz, mintha kómában lenne, végtagjai megmerevednek, mozgásképtelen lesz, és még beszélni sem lesz képes, semmilyen életfunkciót nem fog mutatni, de él mégis.

Szint:
Kezdetben a hatás maximum 5 perc lehet, attól függ, hányan küldik rá egyszerre, viszont ha valaki már nagyon profi az átkok terén, annak akár élethosszon is tarthat ezen varázslata...

Időtartam: Azonnali, átmeneti.

Pálcamozdulat: Rajzoljunk az áldozat tüdeje felé egy 7-es alakot, majd mondjuk ki az átkot.//

Vendég

[torony]
*Figyeli a többiek varázslatait, és örömmel konstatálja, hogy sikerült elijeszteniük az állatot. Ám nem tart sokáig öröme, ugyanis hamarosan megpillantja legnagyobb félelmét, az egyedül, sírva, félénken kuporgó önmagát szerettei sírja mellett. Ám lát egy kis hibát a dologban, mégpedig, hogy az alak sebzettnek tűnk. Visszafordul, és magához hívja egy elejtett nyílvesszőjét, majd még egyet még hozzárakva a valami felé löki, azzal a reménnyel, hogy sikerül a művelet, bár a biztonság kedvéért azért még elöl tartja a pálcáját is, hátha inkább varázslatra vetemedne, bár a sima harchoz mindig is jobban értett.*