Sövénylabirintus

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 9:30 pm

- Ne olyan hevesen! *felelem még egyszer és finoman visszarántom. Íí, nem erre számítottam! Az ölemben köt ki, amitől picit elvörösödöm, ő még inkább. Szelíden magamhoz ölelem és megpuszilom az arcát, végül elengedem és felállok. Benne vagyok, úgy sincs kedvem tovább itt maradni ennyi szemét növény közt.*
- Támogatom! *mondom végül, s ha elindul, némán követem. Jól veszem ki, hogy kevésbé haragszik rám?*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 9:20 pm

*Nem bírom elmondani, a dolgot ezért föl akarok pattani de visszaránt. Ennek hatására az ölében kötök ki. Arcomat elfordítom mert túl közel kerül egymáshoz az arcunk. Nagyon zavarba hoz a dolog de nem mutatom.*
-Inkább menjünk haza.*mondom hallkan. Jobb szeretném ha nyugodt körülmények között beszélnénk erről.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 9:08 pm

- Ugyan, mit? *kérdezem értetlenül és leülök mellé. Kezem a kezére teszem* - Mondd el nyugodtan amit el akarsz. Ha már belekezdtél, egy hamar nem foglak elengedni, remélem sejted *vigyorodom el féloldalasan és figyelmesen fürkészem arcát.
Füleimet is hegyezem, hátha tud segíteni valamilyen módon. Már az is jó, ha csak a hangját hallom, attól legalább össze tudom szedni magam.
Kicsit bánom amúgy, hogy nem voltam mindig őszinte hozzá. Lehet becsapottnak érezheti magát és még mindig haragszik rám, amit megértek. Magamnak köszönhetek mindent.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 8:39 pm

-Most már értem.*hogy miért mutatott irántam ekkora érdeklődést az a nő. Lerogyok a padra majd nagyot sóhajtok. *
-Sajnálom. *mondom hallkan. Nagyon nem tetszik az ügy. El kéne mondanom neki. Mert joga van tudni hogy mire készülök.*
-Stev... Valamit el kell mondanom.*mondom.* -Hagyd nem mondtam semmit. *teszem hozzá majd fölpattanok és menni készülök.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 8:25 pm

- Én kérek elnézést már csak azért is, mert végre felbukkant az, akinek legjobban a halálát kívánom! *leszegem tekintetem, de rögvest visszairányítom rá.*
- Nos, nem voltam benne biztos, hogy ebben tudnál *dörzsölöm tarkóm. Zavarban érzem magam* - Egyébként ha tudtál volna is, nem szerettem volna, hogy velem tarts. Az az alak zakkant, bármire képes. Kegyetlen, nem ismer határokat és kegyelmet sem. Nyilván ez nem rettent el téged egy küzdelemtől, engem viszont megálljra késztet, amíg összeszedem magam és kitervelek valamit, mindenek előtt azonban biztosra kell járnom abban, hogy igazat mondtak nekem. Némelyik emberem vak, van amelyik meg szeret tréfálkozni *mondom a fejem csóválva.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 8:08 pm

*Dühösen pillantok rá majd átadom a fegyvert. Nem nyugtat meg azzal hogy a többit vissza kapom. *
-Te idióta barom. *mondom a hogy tenyerembe rejtem az arcom. *~Nem tudhatja meg hogy beépültem egy csapatba. Pont annak a csapatába akit Ő keres. ~*
-Legközelebb nyisd ki azt a nagy szád. Hogy segítsek ha nem mondasz semmit? Idiót.*mondom hallkan.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 7:57 pm

*Meglepődöm, mikor Sopie hangján szólal meg. Ez hagyján, rögtön a szemem elé kerül az a fegyver, amit már kerestem. Felállok, átveszem a fegyvert. Már össze van tapogatva néhol, azért remélem még megtalálom azt, ami segít a felderítésben.*
- Csupán ezt kerestem, a többit hamarosan visszakapod, amint összeszedtem *a szobám asztalán vannak gondosan felsorakoztatva. Egyiket sem vettem még ki igazán a maga védőfelszereléséből, csak egy-kettőt, ám azokkal sem jutottam többre.*
- Néhány emberem szerint a szüleim hajdani gyilkosa itt van Nellondban, legalább is egy hozzá hasonló nőt láttak, akitől ezt a csinos darabot is szerezted. Nem tudom akkor veled mennyire volt normális az az őrült, de ha tényleg igaz amit kb. a negyedik ember erősít meg, akkor sínen vagyok ebben a dologban. Tudod, amikor a szüleimről kérdeztél, nem voltam teljesen őszinte *nézek rá* - Mindkettejüket megölte egy vámpír, a családom többi tagját pedig nem érdekelte, ahogy az én sorsom sem. Ezért szegődtem főleg vándorútra. És célom is volt, de csak annyi, hogy végre találjak egy helyet, ahol nyugtom lehet a hozzá hasonlóktól. Az első ilyen igazi hely pedig nálatok volt *felelem halkan.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 7:22 pm

-Mit kell vizsgálni a fegyvereimen?*kérdezem dühösen. Leveszem a maszkom és megállok előtte. Dühösen meredek rá a válaszra várva. Most már tényleg tudni akarom mit vagy kit keres annyira.*
-Ha tudni akarod azokat a fegyvereket Kínából hoztam. Azok az alap felszereléseim voltak. Ha azt keresed amit a fekete piacon szereztem akkor nesze. Itt van ez.*mondom és elő veszem a fegyvert. Kiürítem a tárat és markolattal előre oda nyújtom neki.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 7:11 pm

*Vadul futok, azonban nem vagyok elég ügyes. Végül szem elől tévesztem. Ide-oda kapkodom fejem, titkon reménykedve abban, hogy megtalálom a rejtélyes alakot. Beszélgetni szeretnék vele, ám nem megy, ha menekülőre fogja. Bocs, nekem sem erőm, sem időm arra hogy ezzel fecséreljem az időt, jobb is tehát, ha inkább odébb állok.*
- Azt hiszem jobb lesz, ha tovább tanulmányozom azokat a fegyvereket *fordulok sarkon és ha az alak nem jön elő, megpróbálom rávenni a növényeket arra, hogy utat engedjenek. Hamarosan sikerül - némi szánalmas kérlelés után -, padok sorakoznak előttem, ami meglepő, de kitűnő hely az elmélkedésre, mielőtt haza megyek nekikezdeni a fegyverek felett görcsölésnek. Eltelt egy nap, egyelőre nincs meg az a darab, ami kéne.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 6:55 pm

*Mikor utánnam kiállt elrohanok és egy sövény tövében elrejtőzöm. A növények is segítenek a rejtőzködésben így nem kell félnem hogy észre vesz. Azért kíváncsi lennék mit akar. Mikor elhalad mellettem előjövök és továbbra is követem. A növények nem könnyítik meg Stev dolgát. Az enyémet már annál inkább. *~Vajon egyszer közel enged magához annyira hogy megismerjem? Néha bánt hogy nem ismerem eléggé és tudom hogy sok dologban hazudik. ~*gondolkodom közben olyannyira elbambulok hogy bárki simán megtámadhatna. Nem vagyok tisztában önmagammal sem. Akkor hogy segíthetnék neki?*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 6:38 pm

- Hé, ki van ott?! Hé! *kiáltom, de megszaporázza lépteit. A sok növénytől kissé lemaradva követem. Nem akarom szem elől téveszteni. Nem tudom ki az még rajtam kívül aki sötétben labirintusokban ólálkodik. Sok lehetőség van. Lehet szintén egy erre járó, egy unatkozó diák, vagy akár aurorok, járőrözők is. Bármikor bármi történhet, sosem árt, ha valaki folyamatosan figyeli a terepet. A legutóbbira tippelek, de a többi sem kizárt.
Futni kezdek, a növényekkel makacsul veszem fel a harcot, ha utamat állják. Én is szeretem a természetet, de a varázssövények örök ellenségeim.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 6:21 pm

*Követem Stevent és jól szórakozom a szerencsétlenkedésén. Jobbnak látom hogy ha fölveszem a kerámia maszkot ami olyan mint egy macska. Az esti járőrözésnek vége ezért még nálam vannak az eszközeim. Természetesen néhány fegyveremet pótoltam de inkább az Auror központban tartom őket. Csak egyet kettőt hordok magamnál. Mikor észre vesz jobbnak látom felszívódni. Ezért egy másik úton a sövények segítségével elrejtőzöm. Megéri jóban lenni a természettel.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 5:52 pm

*Állítólag az egyik fegyvert a napokban szerezte be Sophie egy rejtélyes árustól. Feketén vette meg egy kocsmában és ez bosszant. Tudom, hogy nem kéne a magánéletét feltúrnom, de esküszöm, hogy az az ipse rendkívül gyanús volt! Ráadásul több ember megerősítette, hogy az illető egy nő volt, aki rendkívül hasonlított a szüleim gyilkosára. Elvettem mindet azért, hogy felkutassam az újat, amin még rajta lehet bármi, ami elvezet hozzá. Hajszál, új lenyomat, valamilyen bűbáj... Ez az ok, amiért lecsupaszítottam, de félek elárulni, mert lehet azzal csak többet ártanék, mint használnék, azonban sejtem, hogy nem maradhat titok sokáig.*
- Ne már, tetves túlméretezett gazok! *hördülök fel, mire még egy kigáncsol. Pff, köszönöm, ettől felébredtem!
Leporolom magam, majd dühösen megyek tovább, mikor megpillantok valakit a távolban.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 5:20 pm

*A tegnapi kiakadásom után nem vagyok valami jól. Keveset aludtam és sajna a munkában is elég rosszul teljesítettem. Elvesztettem a türelmem mikor letapizott valaki és én meg fölképeltem. Nagyot sóhajtva haladok mikor is szólnak hogy látták a bátyámat a labirintusnál. Megköszönöm és arra indulok. Hallom a kiabálásait ahogy a sövényekkel hadakodik. Hallkan kuncogok majd követem. Kíváncsi vagyok mit akarhat. Az biztos hogy én nem kérek bocsánatot semmiért elvégre Ő túrta fel a szobámat a fegyvereimért. És Ő nem hajlandó válaszokat adni nekem. Nem csak hogy nem indokolta meg miért vette el a dolgaimat de még mindíg alig ismerem Őt. Régen is. Vagy hazudott vagy kikerülte a válaszadást. Soha nem válaszolt a kérdéseimet. Útáltam ezt. Nem bírom elviselni hogy nem kapok válaszokat. *

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Vas. Okt. 27, 2013 4:55 pm

- Arrgh, hülye sövény! *üvöltöm az egyik ágát cibálva. Sehol egy tábla, vagy valami ami arra figyelmeztetve hogy ezek a rémségek élnek! Élnek, én mondom! Na jó, egy mágikus iskola udvarán nem meglepő egy varázssövényekkel körülvett labirintus.
Ismét csak az unalom hozott ide, de megbántam, hogy eljöttem. Ezek a görcsök éberek és rosszabbak, mint az indaszörnyek a TV-ben. Beszóltam egynek és rögtön négy gáncsolt ki, emellett sikerült úgy tévednem, mint a franc. Egy nagyobb útvesztőben állok most, melyben csak jobbra vagy balra mehetek. nem tudom melyik irány lenne a helyes, így csak random elindulok valamerre.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 5:47 pm

*Hallgatja a feleletet, hát, feldobni valószínűleg nem fogja a srácot, túlságosan mélyen belegázoltak azzal, hogy ezek szerint elég csúnyán a semmibe veszik a véleményét a létezését.* - Öhm... ühm... *Nem tud mit felelni, tényleg nem, pedig szívesen segítene, hogyha tudna.* - Tudod, én nem varázsló családból származom, nálunk nincs is olyan, hogy elsőszülött, mármint van, természetesen, csak egyáltalán nem számít, a nemek úgyszintén, ezért... Tényleg nem tudok tanácsot adni. Túlságosan idegen a dolog. *Válaszolja, és inkább hanyagolja a témát. Hogyha a srác nem szeretne tovább beszélgetni, akkor csendben keverednek ki, aztán az étkezőbe, ahol a leányzó evés közben kicsit elkezd olvasgatni, egyrészt azért, mert evés közben mindig olvassa a könyvét, másrészt azért, hogyha Patricknek lenne kedve beszélgetni, vagy felvonná a figyelmét a könyv, akkor legyen mit kérdezni, ugyanis határozottan úgy olvas, hogy néha felé lessen, jelezve, hogy itt van azért... Aztán valószínűleg elválnak, valószínűleg eléggé szótlanul, de sebaj, minden esetre sikerült kikeveredni a Sövénylabirintusból.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 5:39 pm

*Igazából annyira nem ismerik még mélyen egymást, hogy a leányzónak e téren hozzá kellene alkalmazkodni. A kérdésre végülis bólint egyet.* -Végülis olyasmi, családi ártalom azt hiszem, de nem vagyok olyan vészesen nagy fanatikus, mint mondjuk a családom. *Az elviccelésen azért elmosolyodik, de elég visszafogottan.* -Tényleg bocs, nem veled van kimondottan bajom, és tudom, hogy itt minden más, de attól még a családom létezik és elég gáz, hogy első szülöttként tökéletesen semmit nem számít, hogy ki vagyok, mert a nálam jóval idősebb húgaim is többet érnek. *Keserű, az egyszer biztos. Túl kéne már lépnie ezen, de hát igen nehéz, ha egyszer évek óta kínlódik miatta.* -Mindegy, hagyjuk, ettől úgysem fog változni semmi, kétlem, hogy tudnál érdemi tanácsot adni. *Újabb vállrántás, aztán végülis el is hallgat. Nem nagyon tud mit mondani, és ezt jelzi is, inkább csak tényleg visszajutnak már a kúriába enni, meg felöltözni.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 5:30 pm

*A túlzott nevetgélés elítélésére Molly kissé megszeppen és mélyen elraktározza ezt a dolgot, mert azért vannak olyan pillanatai, amikor nagyon butaságokon is tíz percet nevet és ezek szerint Patrick jelenlétében nem kéne idétlen libának tűnnie. Nem mintha amúgy szeretne bárki szemében idétlen liba lenni, de na. Az időre biccent, valahol akörül járhat, az eszébe se jut, hogy a szála alatt ott ketyeg az órája. Okos.* - Akkor azért te is természetjárós vagy, nem? Hogyha a Tölgyesben voltál, aztán itt. *Kérdezi barátságosan, bár soha életében nem volt benne az a késztetés, hogyha csend van, akkor azt neki meg kell törnie. Tehát ha a fiú nem akarna beszélni, hanem csendben sétálni kifelé, abba is beletörődne és simán elfogadná, nem szenvedne a beszélgetéssel, ha nem működik. De azért még van mit kérdeznie, meg Patrick is válaszolgat, csak nem látja olyan kellemetlennek a társaságát.* - Ó, értem. *Válaszolja, de már majdnem hogy nyögi, mert azért a nők idegesítése a nőket eléggé pofon vághatja.*- Semmi gond, tényleg idegesítő vagyok. *Próbálja kicsit elviccelni, de minimum elmosolyogni a dolgot.* - Sajnálom, hogy ennyire... el vagy nyomva, de itt nem otthon vagy, itt ugyanannyit számítasz, mint bárki más, nemtől függetlenül. Hogyha ennyire semmibe se vesznek, akkor meg se érdemelnek, ne törődj velük, éld az életed itt és kész. *Vonja meg kicsit a vállát, mintha ez ilyen egyszerű lenne.* - Mármint... Biztosan ennél bonyolultabb a dolog és nehéz lenne elhatárolódni tőlük, csak... mondtam, hátha segít.*Bizonytalanodik el kellően, hiszen ő is nagyon nehezen tűnne el a rokonok szeme elől, akármilyen rossz otthon, bár nála nem vészes a dolog egyáltalán, igaz hónapok óta nem beszélt senkivel hazurról.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 5:17 pm

*A tündér témára megint csak egyszerűen megrántja a vállát. Erről a sztoriról nem hallott még, de akár ilyesmi is lehet, ezek tényleg csak tippek, semmi több. Azért elmosolyodik kicsit, persze, hogy tudja, hogy Molly hogyan érti, de azért mégis csak így fer, meg hát Lady is morcos lenne, ha úgy értelmezné a helyzetet, hogy egyedül volt, miközben ugye tényleg együtt voltak itt.* -Ez azért jobban hangzik, a túlzott nevetgélés nem igazán az én asztalom, már-már irritál. *Hát igen, ez valahogy akkor is így volt, amikor nem volt még efféle gond az öröklés körül, mindig is inkább fekete bárány volt, nem az a tipikus ugráljunk a természetben lelkesen viháncolva, druida kölyök.* -Szerintem már minimum 5-6 körül lehetünk, lassan sötétedik és ez nem arra utal, hogy alig telt volna el idő, amióta kijöttél. Én is valamikor a körül indultam el, bár elsőként a Tölgyesbe, aztán csak úgy elment a délután. *Megkorran a gyomra most, hogy a leányzó az evést említi. Igen a kabát mellett ez is ráférne, eddig eszébe sem jutott, hogy nem gondolt rá. A kérdésre kihúzza a kezét a zsebéből és összekulcsolja a háta mögött. Oldalt pillant, hümmög, az a helyzet, hogy nem rég mondta el Brooke-nak is, aki eléggé ki is oktatta, bár minden bizonnyal nem az volt a cél. És egyébként is mi lesz jobb attól, ha elmondja mi a baja, az ég világon semmi nem oldódik meg tőle.* -Nem hiszem, hogy van értelme beszélni róla, a családommal kapcsolatos és ennek fényében jó eséllyel nem is változtatna rajta semmi. Nálunk a pasik nem sokat számítanak...ami azért nem kellemes, ha egyszer én az vagyok. Lassan elérem a húszat és kezdenek a nők inkább idegesíteni, mint hogy érdekeljenek, gáz nem? Már persze bocs... *Újabb vállrántás, mert hát lássuk be, Molly is lány.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 5:09 pm

*Hát igen, várható volt, hogy spekulációkon kívül nagyon nem lehet tudni, hogy miért is szemétkedik néha ez a labirintus.* - Lehet, hogy valami komisz tündérke, úgy hallottam, hogy az első években volt egy kis szenyó törpilla az erdőkben, aki állandóan kibabrált a diákokkal. Lehet ideköltözött. *Na ez már tényleg nagyon spekuláció és nincsen valami sok esélye de Molly mindenesetre simán összekötné a kettőt, meg szeret is ilyesmiken gondolkozni, még ha valószínű is, hogy nincs így, a fantáziáját azért nehezen lehet megállítani.* - Jóóó, de tudod, hogy hogy értettem... *Mondja a "nem voltam egyedül" dologra gyorsan, aztán érdeklődve hallgatja, miközben a daimón előre somfordál a párduc mellé, de nem szól hozzá, csak sétálgat nyugisan, tartva a lépést. Kicsit elhalkul a lány, mert elég savanyúan hangzik ez a dolog. Picit elhúzza a száját, nem tudja mit feleljen, így először inkább a kérdésre válaszol.* - Valahogy úgy. Tudod, én vidáman nevetgélés nélkül természetben olvasással üdvözöltem a tavaszt. Mindig azt tervezem, hogy jó, 2-3 óra még belefér, aztán bemegyek, de hát... Azt hiszem egy körül jöttem ki és most fogalmam sincs mennyi az idő, de tuti nem négy, megint túl sokáig visszatartott a labirintus. Rövidtávon szeretek tévelyegni, sétálni, tippelni a kiutat, de... Nem is az a baj, hogy hideg van, csak... Éhen halok. *Böki ki, kicsit kínosan, már nagyon éhes és nagyon szeretne az étkezőbe keveredni.* - Szabad kérdezni, hogy mi a baj, vagy szeretnél róla beszélni, vagy ne legyek ilyen túl közvetlen? és tolakodó és idegesítő? *Kérdezi, visszatérve Patrick bajaira, érdeklődő tekintettel pislogva rá, de ha a fiú felé fordul és a szemébe néz gyorsan elpillant, nem bírja tartani a kontaktust.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 4:58 pm

*Finoman megrántja a vállát. Nem ő csinálta a labirintust, szóval igazából sejtelme sincs róla, hogy miért lett úgy kidolgozva ahogy.* -Biztosan ennek is van oka, lehet hogy egyszerűen csak jó szórakozás valakinek, aki figyeli, hogy a diákok eltévednek itt. Van egyszerűen csak afféle kihívásnak ideális, és egy idő után csak az jön ide, aki tényleg szórakozni akar azzal, hogy vajon hogyan jut majd ki. *Tippel, igazából tényleg sejtelme sincs róla. Ő akkor jön ide, ha el akar veszni kicsit, szóval nem agyalt még rajta, hogy ez egyáltalán problémát jelentene. Lady csak talán kissé flegmán biccent a daimonnak. Nem az, hogy nagyképű lenne, vagy ne akarna lealacsonyodni egy cicához, egyszerűen csak inkább nyújtózkodna, meg egyébként sem annyira barátkozó típus más daimonokkal, maximum, akiket ismer rokoni szál miatt. A könyvet nem igazán ismeri, szóval sokat nem mondd neki a cím.* -Igen, ez is lehetséges, hogy tenne róla hely, hogy akkor se juss ki innen, azt hiszem a helynek épp az a lényege, hogy bolyongj. *Teszi hozzá, aztán el is indul, kb. arra, amerről jött. Biztosan így is eltart majd egy ideig, mire kijutnak, de végülis neki is érdemes lenne már kikeveredni innen, hiszen aktuális lenne egy kabát, vagy egy pulcsi. A kezeit továbbra is a zsebeiben tartja, úgy legalább az a rész tuti nem fog fázni. A kérdésre kicsit elmosolyodik, majd az előttük hangtalan léptekkel haladó párduc felé bök az állával.* -Nem voltam egyedül. *De persze érti, hogy mit ért ez alatt a leányzó.* -Nem igazán vágytam társaságra, van elég bajom, hogy nézzem, ahogy mások vidáman nevetgélnek és üdvözlik a tavaszt... De ezt én is kérdezhetném, bejöttél eltévedni és olvasni?

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 4:51 pm

*Minden egyben, olyan könyvet olvas, amit nem mindenki nézne ki belőle és megilletődik, ha egy ismeretlen leszólítja. Szóval feláll, a könyvet a kezében tartva és úgy beszélget tovább a fiúval.* - Igen, de azért még is csak sövénylabirintus, meg iskolai területen van, miért jó neki, hogy akárhányszor jövök ide reggeltől estig itt tart? *Költői kérdés, mert hát Patrick honnan az istenből tudná rá a választ? Hogyha tudja, akkor Molly nagyon is meglepődik. Mikor meghallják, hogy a daimón nincs oda, ha bámulják Silver pislog egyet, majd elfordítja a fejét a társától. Abban a pislogásban röpke féltékenység villan meg a másik daimón nagysága és szépsége felé. Nem mintha nem lenne szép cica... de csak egy cica.* - Akkor bocsánat, Lady. *Szól Molly társa másik daimón felé röviden, aztán kicsit nyújtózkodik a padon, tipikusan macskásan. Hogyha a fiú megnézi amúgy a kötetet, akkor maximum a színéről és a fedele mintájáról lehet neki ismerős, az írás nem, hiszen magyarul van... Varjak lakomája, a Game of Thrones sorozat alapjául szolgáló könyvsorozat negyedik része. Aztán vagy ismeri, vagy nem.* - Rendben, akkor minden esetre... Megpróbáljuk. És igen, legközelebb csak és kizárólag Ariadné fonalával indulok el. Bár azt is el tudom képzelni, hogy egy rózsabokor nő a fonál útjába és teljesen véletlenül elvágja a szálat. *Mondja, kicsit elmosolyodva, abszurd ötlet, de simán kinézi a labirintusból, hogy kibabrál vele.* - Egyébként... Hogy-hogy egyedül voltál itt? Kérdem én, aki szintén csak a daimónjával tévedt ide.

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 4:36 pm

*Nem a szemüvegen múlt, ha egyszer sövény mögött volt lényegében majdhogynem elbújva, akkor még távcsővel se nagyon lehetett volna kiszúrni, maximum ha valaki kimondottan őt akarja megkeresni. A zavart pislogásra és kezdeti akadozó válaszra csak kicsit felhúzza a szemöldökét, nem igazán tudja mire vélni. Mi a fenét olvashatott a leányzó? Vagy egyszerűen csak a jelenléte váltotta ki, esetleg meglepődött? Fene tudja, végülis az ő dolga.* -Nem hiszem, hogy köze van a természethez, ez egy labirintus, az a dolga, hogy úgy alakuljon, hogy eltévedjenek benne. *Rántja meg a finoman a vállát, aztán csak nekidől a méretes fa törzsének, a kezeit pedig a nadrágzsebbe tolja. A leányzó neve is kiderül végül, a daimonja pedig úgy mered Lady-re, hogy csak na.* -Patrick, ő pedig Lady, bár nincs annyira oda érte, ha így nézik. *Böki ki, és láthatóan egyébként a fekete párduc így is cselekszik, konkrétan óvatos léptekkel somfordál be a fa törzse mögé és ott heveredik le megint a fűbe. Nem arról van szó, hogy lusta, egyszerűen csak szeret ejtőzni, mint minden macska, és lehetőség szerint ha nincs is semmi konkrét dolga, akkor él is ennek a szenvedélynek. A kérdésre végülis bólint és ellöki magát a fától. Lady is kelletlenül feltápászkodik megint.* -Elvileg igen, bár ugye nekem sem megy minden eseteben, de azért meglátjuk. Lehet, hogy jobb ide csak akkor bejönni, ha az ember minimum hoz magával valami kötelet, amit a bejáratnál rögzített.

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 4:24 pm

*Nem veszi észre a srácot, úgy tűnik tényleg hordania kéne a szemüvegét, de megint fent hagyta a szobájában. Csak felcsapja a könyvet, szinte ingerülten, de amikor elkezd olvasni valahogy átszellemül, az arcára minden kiül, az ijedtség, az izgalom... Valószínűleg a könyvecskében valami akció van. Mikor a srác odalép hozzá elsőre megrezzen, becsukja azonnal a könyvet, mintha valami bűnös dolgot tenne és felpislog rá.* - Én... ő... *Egy néhány pillanat kell, hogy felfogja, hogy mit mondott és válaszolni tudjon, de válaszol, kicsit erős akcentussal.* - Igen, elég csúnyán. Nem értem, hogy miért csinálja ezt velem a Sövénylabirintus, én mindig is azt hittem, hogy jól kijövök a természettel. De már vagy... legalább harmadszorra tévedek el. *Mondja, kicsit zavartan, mert nem nagyon ismeri a másikat, hiába járnak egy iskolába már egy jó ideje, Molly-nak "meg van a klikkje" és ritkán ismerkedik új emberekkel - amiért néha le is korholják.* - Molly vagyok, ő pedig Silver, aki el van ájulva a társadtól, ahogy látom. *Az amúgy macskákhoz képest nagytestű szürke cirmos hatalmas zöld szemekkel mered Lady felé, szinte megcsillannak a szemeiben a Csizmáskandúr szépen néző effektek. Molly picit magához szorítja a könyvet, majd talpra áll, hogy ne üldögéljen, míg a másik mellette áll.* - Ki tudnál vezetni minket?... *Hát, segítségkérésből már kezd profi lenni, egyedül sose sikerül kikeveredni innen.*

Tárgy: Re: Sövénylabirintus Szomb. Márc. 09, 2013 4:15 pm

*Nagyjából az egész délutánt a szabadban töltötte. Végülis druida családból származik, akkor is, ha nem nagyon követi a druida hagyományokat, mert hát miért is tenné? Úgy sincs igazán értelme. Amióta Oswin kapta meg a medált még inkább legszívesebben kiszaladna a világból, de hát lássuk be, nem kell ezen igazán meglepődni. Jó nagyot sétált már a Tölgyesben, de egy ideje bevette magát a labirintusba. Így könnyebb eltűnni mások elől, hiszen azért nem olyan sokan keverednek be ide, vagy legalábbis kevesen találják meg a terület középpontját, vagy ha mégis, akkor általában nem direkt. Az egyik eldugottabb sarokban ücsörög, nem igazán lehet kiszúrni, a földön a fűben előre nyújtva a lábát, a hátát a sövénynek vetve. Egy kisebb kiszögellés elég jól takarja, viszont a zsörtölődésre felfigyel. Egyszerű fekete szövetnadrágot visel, felül hosszú ujjú fehér ing, felette sötét szürke mellény. Elég jó idő van, bár lassan talán be kéne mennie valami pluszt szerezni, mert így azért hűvös kezd lenni. A földön mellette egyszerű oldal táska, amit most felvesz a vállára és fel is tápászkodik. Lady csak morran egyet, mert már egészen kényelmesen elnyúlt, már-már el is bóbiskolt. Lassan közelebb lépdel a leányzóhoz.* -Eltévedtél? *Egyszerű kérdés, egyelőre minek bonyolítani. A magyart nem érti ugyan, de a hanglejtésből nem úgy tűnt, hogy a leányzó túlságosan vidám és lelkes.*