Könyvtár és Könyvesbolt

* Már Sophinel is betelt a pohár, ez várható volt és teljesen jogos, csak idő kérdése volt, hogy mikor lép le, hát eljött ez a pillanat is. Felveszi a macskát aztán Linc felé fordul.* - Ugyan semmi gond. Igazad van. * Mondja kerülve a lány tekintetét. Aztán Sophie elindul a hálókörletébe, vagy csak egy nyugalmasabb helyre.* - Szia, holnap lehet, hogy bekopogok hozzád. * Mondja, de lehet, hogy a másik már nem is hallja. A hollófekete hajú fiúnak is le kell nyugodnia és Illa ebben nem partner. Ahogy megint a lányra néz végigsimítja tenyerével az arcát és elkezdi a halántékát masszírozni.. Próbálja dekódolni a hallottakat. Vajon most mi legyen? Ha azt mondja, hogy szó sem lehet róla, akkor folytatja a kiabálást, ha meg azt, hogy rendben.. Nos, azt még ő sem gondolta át. Mély sóhaj bólint. Közelebb sétál a lányhoz a fotel két támlájára támaszkodva közelebb hajol.* - Mi lenne, ha ezt nem itt beszélnénk meg? * Kérdi halkan, egy csibészes mosollyal. Persze egy cseppet sem gondolja komolyan, csupán azt akarja, hogy ne legyen több jelenet. Azonan azzal nem számol, hogy szavainak súlya van, de ez majd otthon kiderül. Kiegyenesedik és elkezdi visszapakolni a könyveket az asztalról. Bár, ha a lány megígérné, hogy talán soha többet nem rendez jelenetet, akkor lehet, hogy megérne egy misét. Jaj nem. Miken gondolkozik már megint. Elkezdi csapkodni a saját fejét az egyik könyvvel aztán visszacsúsztatja a polcra. Ezt látván Illa bizonyára hülyének nézi, de ő csak egykedvűen válaszol.* - Ne is kérdezd.. Akkor.. mehetünk?

* Őskáosz. A legjobb szó ami most Linc eszébe jut. Sophie valamifélét káromkodik kínaiul, amit tulajdonképpen meg is ért, és bólogat rá.* - Igen! Zén künn kán. * Kiabálja ő is Illára, aztán az elhangzott szavaktól megborzong. Elképzelte az ágyban párnák közt jelenetet, pedig nem akarta, nagyon nem. A képek mélyen beleégtek elméjébe úgyhogy sokáig rehabilitálnia kell majd magát ezek után. Még, jó, hogy előre kifizette a lakbért pár hóra. Az után mi lesz, az kérdéses.* - Háhá. * Röhög tettetett hangon.* - Jó vicc. Talán az eddigi legjobb. * fehér bőre ha lehet még jobban elsápadt, mert ő is tudta, hogy az elhangzottakat mind komolyan gondolta az amerikai. Sophie csak tűr és tűr, néha kiabál, de amúgy nem agresszív egyáltalán. Linc csodálkozik, hogy még nem menekült el. Közben a házinéni lelép, és Illa is megtántorodni látszik, ahogy Linc elvetemült módon hozzá vágott egy ceruzát - Aminek gazdája mellesleg hevesen tiltakozik, de azzal senki nem foglalkozik.- Illa most oly hangosan kezd el siránkozni, hogy az egész csendes könyvtár tőle zeng. Aztán eszeveszett röhögésben tör ki, Linc meg nem győz elnézést kérni a szúrós tekintetű olvasgatóktól. Linc most csitítva felteszi a kezét.* - Psszt!!.. Légyszi ne ordíts.. Ha nem ordítasz akkor... akkor kifizetem az első havi lakbéredet.. Eskü.. * Mondta és már a végkimerülés határán ez jutott az eszébe. Aztán nem biztos, hjogy úgy lesz ahogy mondta ám. A pénzért jól lehet át kéne kutatnia a lánynak az egész szobát, bár megtalálhatja, de az még a jövő zenéje.* - Rendben lesz így? * Reméli beválik a terve a mit olvas kérdésre csak a szemét forgatja.* - Kezelhetetlen emberek című 800 oldalas könyv. * Mondja de csak úgy magának. Igazából a válaszra vár, hogy örüljön. Tűkön ül. A kérdés azonban tényleg tapsot érdemelne.. Majd máskor.*

* Erős olajszag járja át a könyvtárat, de Illa eltereli a szagról a figyelmét. Mély sóhaj. Lenyugvás. Kifúj. Már éppen szóra nyitná ajkait amikor Agatha verbálisan rátámad szobatársára, aki nem fizette a lakbért. Agatha aztán csücsörít, mire Linc elmosolyodik és keresztbe fonja maga előtt a karját.* - Jó, hogy jössz. Pont találtam egy neked való könyvet. Nézd csak? ... * Odalépked a könyvespolchoz arrébb lökve a létrát, amin éppen a könyvtárossrác volt. De csak volt.* - Itt is van. Mentálhigiéné. Egy két lapot összetépkedtek a nehezebb esetek ahogy látom. * Csóválja a fejét és komolyan elmerül a könyv tartalmában. Magában olvasgatja miközben Gatha kérdőre vonja Illat, Sophie kérdése azonban visszarántja a valóba és összecsukva a könyvet válaszol neki.* - De igen ő az. * Nézd az amerikai nőre és legyezgetni kezdi az arca előtt a levegőt.* - Ugyan, semmiség, mondtam már. Majd még beszélünk róla azért. * Mondta és leheveredett. Úgy gondolta most, hogy a két őrült nőszemély egymással foglalkozik így már nyugodtan kereshet magának valami elfoglaltságot mert ők nem fogják zavarni. Azonban a látóterét betölti Illa és csücsörítő szája, mellyel egyenesen felé közelít vészjóslóan. Amennyire csak tud hátradől a kanapén, fel is dőlne talán, ha nem tartaná meg a fal. A másik vállát próbálja eltolni magától mielőtt bekövetkezne az a bizonyos, de aztán valami érdekesebb mint Linc elterelte a lány figyelmét. A lakbér. Linc a homlokát törölgeti. Kész lett volna könyveket dobálni rá, az sem számított volna, ha ők ketten átrendezik az egész könyvtárat.* - Ne hívj úgy! * Kiálltja és felkap a random diákok asztaláról egy ceruzát és a lány felé hajítja.* - Akkor nesze! * Dugja zsebre elégedetten a kezét.*

* A hangoskodó könyvtáros már kezdi annyira idegesíteni, hogy rászólna, de ekkor érzi, ahogy valami a lábához dörgölőzik.* - Mi a.... * Mondja és az érzéstől hirtelen megrázkódik a székben, aztán lenéz a lábához.* - Egy macska? * Vonja fel sötét szemöldökét. Azt hitte, hogy az állatokat nem engedik be erre a részre, de ezek szerint tévedett. Becsukja a könyvet és elmosolyodik. Lehajol az állathoz és megsimogatja, ha az hagyja. Barátságosnak tűnik, de azért nem fogja visszafelé simogatni a szőrét. Aztán megjelenik az állat gazdája is, akit elég régen látott már, és a legutóbbi alkalommal, ha jól emlékszik elég kínos szituációkba keveredtek.* - Szia. * Harap ajkába, aztán egy pillanatra találkozik a tekintete a lányéval.* - A tiéd? * Kérdi és rámutat a lábához simuló állatra. A polc mögött aztán fura jelenségre lesz figyelmes, hogy valaki a nyelvét nyújtogatva vicceskedik nekik,de próbál inkább Sophie-ra koncentrálni, csak a műsornak ezzel még nincs vége, mert Illa aztán megmutatja magát. Sikkesen lépked a polcokhoz és levesz egy könyvet. ~ Tud olvasni? Mit akar azzal? Ne.. kérlek ne...~ Gondolja magában a fiú. Tudja, hogy a jelenet neki szól, de a lány úgy tesz mintha nem vette volna még észre. A ruhája pedig..* - Jesszus.. Akarom mondani.. Szia.. Illa ugye? * Kérdi a lánytól, pedig jól emlékszik a nevére, csak hát az arcjáték kissé összekuszálja kavargó gondolatait.* - Mond csak.. Agatha otthon van? Ha nincs akkor asszem elindulok hazafelé. * Mondja, majd Sophie felé fordul.* - Ő a lakótársam. Az egyik.. A másikkal meg már találkoztál egyszer. * öt perces hallgatás következik a fiú részéről.*

~ Viccesek ezek a mugli olvasmányok, de be kell vallanom, egész szórakoztatóak.~ * Linc az egyik eldugottabb olvasó sarokhoz igyekszik, kezében a könyvvel, melynek címe "Az utolsó Őriző". Az egyik kényelmesnek tűnő kanapét sajátítja ki magának, és örül, hogy ilyen késői órán már alig van pár ember. Azért szeret itt elidőzni, mert csendes és a két könyvespolc valósággal elbújtatja őt a külvilág elől, bár a könyvtáros segédje éppen most siet az egyik polchoz, hogy sorrendbe állítsa a rossz helyre pakolászott könyveket. Egy nyikorgó létrát húz maga után, amit aztán hangosan kicsit és elkezdi rendezgetni a dolgokat, viszont fülsértően zajosan, s ez voltaképp kiábrándító, úgyhogy Linc csak a könyvtáros fiút nézi egy darabon, aztán maga elé mered és elmélyül szürkeállományának gubancos fonalaiban. ~ Mi lesz, ha haza ér? Te jó isten. Ott lesz Ő... és még Ő is.. (!!!) Eggyel több ok, hogy maradjon olvasni.*

* Elgondolkodik hová is mehetnének. Első ötlet ami eszébe jutott, hogy mi lenne, ha bekopognának Cat-hez, hogy tisztázódjon a helyzet, de az is esélyes, hogy a lány nincs otthon,úgyhogy kellene egy B terv is.* - Cathez nincs kedved beugrani? * Ad hangot gondolatainak, majd figyeli a lány arcát, hogyan reagál a kérdésre.* - Persze, ha nincs megértem azt is. De akkor mit szólnál a nedaviai pubhoz? Nem vagy éhes? * Nedavia pubba szívesebben menne mint a Jeniliába, régen annyit járt oda, hogy ráunt az egészre, egy dolog miatt jó, ha valaki szeret táncolni, de az nem Exan, ezért ezt fel sem veti.* - Csinos. * Mondja Artinak és tartja a karját, hogy nyugodtan karoljon belé és már zárul is mögöttük a könyvtár ajtaja. Elgondolkodott azon, hogy telt háznál egy szórakozóhelyen, hová tennék Milót, hogy ne legyen lábalatt. Örül, hogy neki nincs daimonja, sok helyzetben csak hátráltatná, mondjuk harcban. Ahogy sétálnak az Arti által választott ( Nedavia/Cat szobája) kíváncsiskodik Artiról, hogy mik történtek amíg nem találkoztak.* - Na és mivel töltötted el a nyarat eddig? Haza utaztál? Vagy voltál valamerre? * Kérdi és megállnak az úti cél előtt. Vagy Cat ajtaja előtt vagy a Nedaviai pub barlang bejárata előtt.*

* Az állat nem ejt sérülést rajta, úgyhogy Exan elhatározta, hogy egyelőre nem utálja csak azért mert macska.* - Nem ígérem meg, hogy sokat leszek a suliban, pár nap múlva haza kell utaznom újra, apám beteg. * Süti le a szemét. Neki sincs ínyére az utazgatás, de muszáj, mert amióta Belwar nincs köztük és Sawyer is elköltözött nincs otthon senki férfi aki segítene tudna. Artemis viszont eltereli a figyelmét a rossz gondolatokról.* - Hogyne? Bármikor. Akár ma is, nincs kedvem hazamenni úgy sem, csak várt meg amíg ezzel a két könyvvel felszaladok a szobámba, oké? * Kérdi és felkapja megint a két könyvet.* - Addig találd ki merre menjünk. * Kacsint egyet és sietősen elszalad a könyvtárból. Alig két perc telhetett el Exan lépett be az ajtón. Egyáltalán nem fárasztotta ki a lépcsőzés. Manapság elég összeszedett és jó kondiban van.. Kicsattan az energiától, mert nincs mivel levezetnie, ezért is szokott nehezen elaludni.* - Na? Hova lenne kedved menni? * Kérdi és megint megsimogatja Milót.*

* Úgy látszik még mindig ismerik annyira egymást, hogy még csak rá sem kell kérdeznie Arti egyből azzal kezd amire kíváncsi volt a fekete üstökű fiú. A hír hallatán kissé lesüti a szemét.* - Ezt hallottam Cattől is. Ki kellene békülnötök, mert ez így nemjárja. * Gondolkodik el, hogy mit tehetne az ügy érdekében, de ahogy Cattől hallotta, ő sértette meg a lányt, szóval Artinak kellene megtenni az első lépést.* - Sajnálom, hogy eltűntem. * Mondja és magához szorítja a lányt.* - Ugyan.. Otthon nincsenek barátok, úgyhogy egy darabig maradok. * Mondja, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse a lányt. Eddig észre sem vette a földszintes kisállatot, lehet, hogy azért mert ő csak 2 méteres magaslati távból nézelődik. Most lepillantott rá. Nem mondaná, hogy kedveli a macskákat, jobb szereti az olyan állatokat amiknek hasznuk van. A macska csak úgy... van..* - Daimon? * Pislogott le az állatra aztán lehajolt hozzá, hogy megsimogassa. De mielőtt hozzáérne még azért rákérdez a biztonság kedvéért.* - Érdemes páncélt öltenem, vagy nem fog megkarmolni? * Kérdi viccelődve, de nem aggódik, már nyúl is hozzá.*

* Neki is kell pár másodperc amíg feldolgozza vizuálisan a helyzetet, Artival még Catnél is régebben találkozott. Pedig régen milyen elválaszthatatlanok voltak. Azóta történt pár dolog. Cat nem is mesélte el teljesen úgyhogy talán majd ma Artitól rákérdez a dolgokra.* - Ide járok iskolába kislány. * Válaszol semmilyen hangszínnel, aztán elvigyorodik és lecsapja a két nagykötet könyvet az asztalra és odalép közvetlenül Arti mellé.* - Hiányoztatok nekem. Úgyhogy visszajöttem, de csak egy darabig. * Mondja Artinak majd kissé végigmér a nem éppen Artihoz illő ruházaton.* - Mi ez a hacuka Arti? Apácának készülsz? * Viccelődik, persze nem gondolja komolyan, csak Arti eddig mindig színes ruhákban járkált, legalább is ő még így emlékszik rá.*