Romváros

Tárgy: Romváros Csüt. Nov. 08, 2012 7:44 pm

First topic message reminder :

*A diákok teljesen véletlenszerűen tűnnek el, akármit is csináltak éppen, akárkivel is voltak, egyszerűen egy szempillantás alatt valahol máshol találják magukat. Egy kietlen, romos, hajdani város közepén találják magukat, és egy hatalmas torony emelkedik ki a földből. Az egész környék elhagyatott, omladozó épületek veszik körbe a tornyot, ha laktak is egykor erre, már réges-régen nem, és csak úgy remeg a levegő a sötét energiáktól.
A torony kapujában egy nő áll, akinek a kisugárzása sehogy sem illik ide. Bár fekete csuklyás köpenyt visel, alóla hosszú, szőke, göndör tincsek virítanak, és körülbelül magányosan áll ott, kvázi egyetlen jó kisugárzású lényként.*

- Üdvözöllek titeket. *Szólal meg fátyolos hangon.* - Shanney a nevem, én vagyok a Démontorony őrzője. Gondolom rengeteg kérdésetek van, hát kerüljük meg őket: én hoztalak ide titeket. Ezt a tornyok démonok építették, évszázadokkal ezelőtt, hogy ez lesz majd a híd az ő világuk és a miénk között. Viszont voltak olyan démonok, akik nem értettek egyet azzal, hogy leigázzuk ezt a világot, ők szövetségre léptek az emberekkel, és a többi itteni lénnyel. A tornyot nem tudták visszasüllyeszteni a földbe. Az én feladatom, hogy ne léphessen ki onnan senki, ne törhessenek át ezen a démonok. Viszont érzékelem, hogy készülnek valamire, és erre az én erőm nem lesz elég… ezért idéztelek meg titeket. Kérlek, vizsgáljátok meg belülről. *Int egyet, mire mindenki előtt lebegve megjelenik egy karperec.* - Ha beléptek, viseljétek ezt, hogy ki is tudjatok jönni. *Mondja, majd félreáll a hatalmas bejárat elől. Bent sötét van, és tele van negatív energiákkal – kérdés, jó ötlet-e belépni ide. Shanney semmit nem tesz azért, hogy berugdossa őket, csak áll a bejárat mellett, az őrposztján.*

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 4:28 pm

[Torony]

*Zakariás démonvérűként határozottan jól átérzi az egész tornyot, és érzi, hogy hemzseg a démonoktól, még a föld alatt is folytatódik az építmény, talán nem lenne túl jó mindet felkavarni. Aztán jön a köd, amire a familiáris nagyban morog, de azért Calassein és Zakariás is elindulnak… és amint beleérnek, rájönnek, hogy az nem méreg. Hosszú csápok kapcsolódnak rájuk, és… nem történik semmi. Ugyanis egyetlen funkciójukat Siegried varázslata leblokkolja, de továbbra is szorosan tartják őket csápjaik között, nem ártana valahogy leszedni őket.
Mila varázslata alátámasztja, amit Shanney elmondott – démonok éltek mindig is itt, és próbáltak kitörni… de a képek között felvillan újra meg újra egy vörösesszőke férfi, aki bár nem tűnik démonnak, sose érnek hozzá egy ujjal sem a lények. Nem nagyon csinál semmit, csak van, és figyel, néha piszkálgat pár díszt, látszólag semmi különös, de a varázslat mégis megmutatta Milának ezt.*

[Démonkák után]

*Noel könnyeden bemászhat egy ablakon, és mintha pár évszázaddal le lett volna maradva az illető aki ott lakott. Egyik falon börtönre emlékeztető béklyók, másik mellett kémcsövek, mintha egy labor-börtön lett volna az. A hátsó részében egy vörös hajú lány térdepel, köröket rajzol, de valami nem akar sikerülni, ezért szitkozódik. Láthatóan a saját vérét használja hozzá, de amint megsebzi a tenyerét, mindig begyógyulgatnak, vagy öngyógyító, vagy vérmágus. Valamint feltűnhet, hogy a vérkör közepén egy hasonló ékszer van, mint amilyen Shanney adott oda Siegfriednek. A sorsdémon ugyanezt lejelenti Nicolasnak is, és jelzi, hogy van a helyiség hátsó részében egy csapóajtó, talán valahol az épület háta mögött megtalálhatja a bejáratot oda a fél-dzsinn. A lány észreveszi Noelt, mire felpattan, és védekező állásba áll, tekintete űzött.* - Ki vagy és mit akarsz?!

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 4:23 pm

[Toronyban, a rókakutya után]

*Habár Milának nem sok kedve van besétálni egy démonokkal teli toronyba, sajnos nem sok lehetősége van, hiszen ha már meg lett idézve, akkor valószínű, hogy oka is volt rá a szöszinek. Közben érzi, ahogy a friss vér lüktet az ereiben, és lassan eluralkodik rajta a tettvágy. A furcsa szemű tünde kijelenti, hogy a szőke lány nem hazudik, ami immár annyira nem érdekli Milát. Megindulnak befelé, és Siegfried, az úriember familiárisa vezeti a sereget. Miroslav ezt kicsit nehezményezi és mikor a familiáris elhalad mellette, egészen egyértelműen morog rá az állatra, hogy bizony tudassa: itt ő a rangidős, hiszen ő mégiscsak egy daimón, és a testfelépítése is erősebb és nagyobb.*
~Nyugi Miro, nem kell hősködni.~*kuncog magában Mila, megcsóválja a fejét és a sort zárva indul meg az épületbe. Követve a familiárist, lefelé fordulnak, ott pedig a rókakutya megáll és valami furcsa, lilás füstöt kezdi el ugatni. Mila figyeli, ahogy Zakariás a szája elé kapja a kendőt, amit megmosolyog. Ötletnek jó, de neki nincs szüksége rá, hiszen nem lélegezik, és hogyha mérgező is lenne a füst, akkor is hamar meggyógyulna. Legalábbis ilyen kellemes tévképzetbe ringatja magát a lány és pálcát ránt.*
- Coniuris! *suttogja el a Feltérképezés igéjét, mielőtt még bármerre is mozdulnának.

//SHE, Elsődleges
Feltérképezés
Sok esetben előfordul, hogy nagyon nagy szükségünk van rá, hogy megtudjuk egy zárt területen mi történhetett, mielőtt ott jártunk, ez egy átkozott épület esetén különösen fontos jelentőséggel bír. Ezzel a varázslattal tehát képesek lehetünk visszatekinteni egy helyszín múltjára, de csak akkor, ha az valamilyen épületben van, vagy maga az épület. Annál nagyobb területre terjedhet ki az erőnk és annál jobban összeállhat a kép, minél gyakorlottabbak vagyunk, idővel akár egy egész kastély történetét is felderíthetjük könnyedén. Másik funkcióként arra is rámutathat a varázslat, hogy egy épület átkozott-e, vagy valamilyen módon befolyásolták-e, esetleg megtudhatjuk így működésének titkait is.//

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 4:22 pm

*A hozzád hasonló megnyilvánulásra szarkasztikusan forgatja a szemét, mintha valami ereklyevadász lenne. Nem erről van szó, egyszerűen unja mások szemetét eltakarítani, ettől még természetesen megteszi. Amint a démon elől már jelez is neki, kettesével kezdi el venni a képzeletbeli lépcsőket. Aztán az épület felé megy a familiáris, akkor picit megtorpan, inkvizítorként elvileg érezhet sötét teremtményeket, de hát mivel köztük is vannak démonok, ez így mindegy, mert érzékei le vannak árnyékolva. A csattogás, csörgés, és női hangok hallatán már egyből a védelmen gondolkozik, de felesleges a paranoia. Úgy véli, hogy a démoni teremtmények igen csalafinták tudnak lenni, ezért teljességgel elképzelhető, hogy ide lettek csalva. Bár már nincsen meg az ikre, aki mindig figyelmeztesse, az óvatosság híve, ezért nem a frontális megoldást választja, hanem folyamatos helyzetjelentést várva a kicsitől, úgy dönt, hogy megkerüli az épületet, és ott keres bejárást, hátha meg kell majd lepni valakit.*

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 4:14 pm

*Átveszi a nyakláncot, kissé megforgatja, mi van benne, mire lehet jó, azon felül, hogy harcos, és nem árt, ha néha felvértezi magát, annyira a varázstárgyak nem vonzzák, így hát odanyújtja a rókakutya elé és megszagoltatja vele, aztán a mellkasán lévő mellzsebbe és csúsztatja, már ha a lány nem kéri vissza, de nem ezt vette ki a szavaiból. Kissé fejet hajt, aztán végül ketté válnak, s bár nem tudja mindenkinek a nevét hirtelen, megjegyzi hányan voltak, merre mentek, kire is lehet számítani a későbbiekben. Már ha lehet, hiszen ketten nem hajlandóak segíteni az őrnek, akkor talán nem lehetnek valami nyíltszívűek, segítőkészek... Vagy csak nem naivak, bár Siegfried se tartja semmilyen szinten se annak magát. A rókakutya megindul, követi a nyomát kicsit megszorítva a botot, hiszen még is csak démonokat tart fogságba ez a torony, és az se bíztató, hogy a mélyébe haladnak. Mikor Calassein mellé sorol, majd meg is szólal, kissé biccent, válaszolva.* - Igen, nem tudhatjuk mi gomolyog a ködben, vagy mi veszi fel végső alakját, jobb óvatosnak lenni. A rókakutya alakváltoztatott, elfedett lényeket, illúziókat is megugat. *Válaszol, és mondja mindenkinek, aki ott van, hogy tudják mi a funkciója. Siegfried bizalmatlanul lép hátra és a botját maga elé lendítve - nem, nem üti nyakon a mellette állókat. Elsősorban személy materializálódását sejti, így a botját úgy lendíti, hogy pálcája is előkerüljön és leírja a pálcaintést.* - Magimpedio. *Semmiképpen nem támad bele abba, amit nem ismer, ám ha valaki éppen megjelenik, elővigyázatosságból blokkol, hogyha nem ellenséges, akkor megszünteti, meg amúgy is gyorsan megszünik.*

// AUM, elsődleges, Mágiablokkolás:
Varázsige: Magimpedio
Leírás: A varázslat ráhangolódik ellenfelünk energiáira és kiválasztja azt a támadási varázslat formát, melyben az illető a legerősebb. Ezt fogja blokkolni számára adott ideig, képtelen lesz használni, kimondani ezzel kapcsolatos igét. Természetesen, ha olyan ellenfélről van szó, aki szinte mindenben ugyanolyan jó, akkor nincs mit tenni, de ha pl. egy erős nekromantával állunk szemben, akinek a nekromágiáját blokkoljuk, akkor lépéselőnyhöz juthatunk. //Versenyeken ez annyit tesz, hogy az ellenfélnek azt az mágiágát blokkoljuk pl. D6 körre, melyben a legerősebb, tehát amihez a legtöbb plusza adódik, amire a legtöbb tárgya hat.//
Pálcamozdulat: Az ellenfél pálcája irányába suhintunk, miközben kimondjuk az igét, határozottan, pörgősen.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén a varázslat 10 percig hat, évfolyamonként, auroroknak, mentalistáknak, elsődleges aurormágiával rendelkezőknek, inkvizítoroknak +5 perc. //

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 4:09 pm

*Csodálkozva veszi tudomásul, hogy ketten is óckodnak a bemenetel ellen.* -Az örző szavai igazak. *Súgja feléjük, de a démonkáik már lécelnek is le, szóval jó eséllyel így is úgyis utánuk fognak menni. Nincs más hátra, mint előre. Rendkívül kellemetlen érzés fogja el, ahogy Milára pillant, nem csoda, ha a lány most ölt meg valakit, bizonyára az aurája minimum vérvörös lehet. Zakariás fél-démonként szintén nem rendelkezik pozitív kisugárzással, így inkább Sieg mellé sorol be, lássuk be kellemetlen, ha az embernek gonosz kell legyőzni, gonosz segítséggel...az ótündének meg méginkább. A lila ködöt maximum szürkés ködnek látja, mivel nem érzékeli a színeket. Mivel úgy tűnik a kutya tudni fogja az utat, így hát követi őt, és persze a gazdáját, ha ők lefelé mennek, akkor nem tesz másképpen maga sem.* -Sötét gomolyag, amit az állat érzékel, jobb lesz távol maradni tőle. *Súgja csendesen, és amennyiben lehetséges megpróbál távol maradni a ködtől, ha nem, akkor lehetőleg akkor menni át rajta, ha valaki eloszlatta, vagy minimum a szája elé teszi a kezét, mert kifejezetten köpenye nincs.*

//Vérmágus 6. szint:
Erõsebb mérgek sem hatnak rá, a vére egyszerûen kilöki az idegen anyagot.//

Vendég

[démonkák után]

*Még mindig nem nagyon tetszik neki a dolog, hogy igazából semmi funkciója, de a szabály mégis kimondja, hogy hordania kell. Határozottan kelletlenül veszi át a karperecet, de átveszi és felerősíti, ha már mindenki más is. Viszont mielőtt bemehetne, Alfie eliramodik valamerre, méghozzá Nicolas sorsdémona által húzva.* - Hé, öreg, gyere csak vissza! *Shanneyra pillant futólag, hogy most mivan, de ha a lány nem kiabál utána, akkor siet a tűzdémona után, nem nagyon akarja hagyni, hogy elkószáljon.* - Alfie, a fenébe is, ide. *Győzködi kitartóan, hogy ugyan jöjjön már vissza és menjenek a többiekkel, viszont ahogy hallani kezdi bentről a zajokat, elhallgat. A káromkodó női hang érdekesen hangzik, ki tudja ki van még itt... bemászik, ha talál valami rést, ajtót, ablakot, ahol ő is befér. Csendesen, óvatosan... egyelőre.*

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 4:05 pm

*Amikor előhúzza azt a bizonyos mamuszt, akkor nyel egyet, majd megvonja a vállait.* -Ha nem félted, megköszönöm. *mondja, majd átveszi azt a bizonyos kis mamuszkát, és ahogy megindulnak, befelé az alagútban, meg a sötétben, egy kissé leguggol, és finoman rezgésérzékel, majd, ezek után feláll, és a hallottak alapján indul tovább, követve a rókakutyát, aki az előbb igen vicces jelenetet produkált. De erre semmit se szól, hiszen minek? Amikor a kutya vadul elkezd ugatni, akkor a lilán gomolygó ködre veti tekintetét, ingjével takarja el a száját, majd nemes egyszerűséggel próbál meg átgázolni rajta, hiszen ha a kutya megugatja, akkor elviekben nem is valódi valami.. Aztán próba-szeremncse. Ha nagyon démoni lenne, azt csak megérzi és majd bemos neki egyet.*

//EHA, elsődleges, Rezgésérzékelés
A harcművész képes megérezni, hogy kik és hol vannak, merre mozognak a föld rezgései segítségével, be tudja mérni hányan vannak és hol, és kb mit csinálnak.//

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 4:00 pm

*Shanney Zakariás kérdésére elfordul, és az őrposztja mögül előhúz egy pár, krokodilt mintázó szőrös mamuszt, és odadobja a féldémonnak.* - Megfelel? *Kérdezi. Calassein érzi, látja, hogy hamisság nincs a lány jellemében. Pozitív a kisugárzása, bár érezhetően radikálisabb, nem nehéz leszűrni, hogy ha belépnek, és elveszítik a karperecet, akkor nem fogja őket kiengedni a démonoktól tomboló helyen. A meghajlást Shanney viszonozza, tiszteletet adva.* - A meglátásod helyes. Köszönöm segítségedet.
*Siegfried felé fordulva előnyújt egy nyakláncot, amiben egy ékkő van.* - Bonyolult védelmi rendszer van bent, aminek az egyik pontja vagyok csak én. Ezt követve majd eljuthatsz a többiig. *Mondja, és valóban, a rókakutya vezeti is az utat befelé a toronyba.
Odabent sötétség fogadja őket, csak apró, pislákoló fáklyák világosítják meg minden fordulóban a csigalépcsőt, ami felfelé, és lefelé is vezet. A rókakutya kicsit bizonytalanul áll, néz fel, le, majd végül lefelé indul meg a spirális lépcsőn. Ahogy haladnak lefelé utána, furcsa, lilás köd rajzolódik ki előttük, ami viszont mintha kavarogna, mintha élne… a rókakutya ugat, és morog rá. Mindegyik belépő elé ugyanez a látvány tárul, így persze nem csak Siegried, hanem Mila, Zakariás és Calassein is ugyanezt látják, már ha lefelé indulnak el valamennyien.*

*Noel kérdésére felsóhajt.* - Szabályokhoz vagyok kötve. Csak olyasvalakit engedhetek ki, aki ezt a karperecet viseli. Ha nem veszed fel, és bemész, nem jöhetsz ki. Ha felveszed, és úgy mész be, kijöhetsz. Ennyi a funkciója, nem több.
Nicolas szavaira Shanney szúrósan néz.* - Nem kötelező. Nem foglak bekényszeríteni. Egy hozzád hasonló biztosan talál a környéken lévő romokban valamit, ami miatt majd megéri itt lennie. *Mondja, és körbemutat, és valóban, a környékről érez a dzsinn mágikus energiákat. A sorsdémon, és Noel tűzdémona viszont önállósítják magukat, és szinte egyszerre fordulnak el, és spuriznak célirányosan az egyik épület felé. Oké… nem olyan gyorsan, hiszen egyik sem a gyorsaságáról híres, bár a sorsdémon fürgébb picivel, ő húzza maga után a tűzdémont. Ha gazdáik követik őket, egy elhagyatott épületbe vezeti őket, ami talán picit kevésbé omladozó, mint a többi, és ők ketten egyből bemásznak. Bentről csörgés, csattogás, káromkodó női hang hallatszódik.*

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 3:56 pm

*Mivel már elég sötét van, tökéletes az időpont arra, hogy Mila elfogyassza a vacsoráját Nellond egyik sötétebb sikátorában. Sajnos étvágya ma elég nagy, hiszen tegnap nem sikerült vadásznia. Észre sem veszi, és a karjaiban tartott fiatalabb, szőke hajú leányzó kileheli a lelkét. Miroslav halkan morrantva szidja meg lélektársát, aki kissé ijedten törli meg a száját.*
~Bakker. Ezt nem akartam...~*morogja a lány magában, Miroslav pedig csak a fejét csóválja. Nem sűrűn történik meg, hogy szárazra szívjon véletlenül egy embert, de sajnos most megesik. Már éppen venné elő a pálcáját, hogy valami csonttá változtassa a holttestet, amikor egyszer csak érzi, hogy eltűnik a lába alól a talaj és mikor kinyitja a szemét, egy nagyobb tornyot lát meg, néhány diáktársat, - köztük Nicolast - és egy szőke hajú leányzót. Kicsit megijed, arra gondol, hogy valami furcsa büntetés, amiért kiszívta a sikátoros leányzó vérét, de végül kiderül, hogy nem ugyan arról a lányról van szó.*
~Viszont a holttest ott maradt.~*jut eszébe Miroslavnak egy egészen aggasztó tény, de a nő beszélni kezd, így Mila már rá figyel. Nem hiába kerültek ide... A lány elmeséli, hogy egy démonhíd a torony, és meg kell akadályozni, hogy a démonok kiszabaduljanak.*
- Takarítóbrigád, azaz. *biccent Mila Nicolas felé, ő is hasonlatos véleményen van, mint a srác. A karkötőt kisebb fintorral ugyan, de átveszi és a karjára húzza a tárgyai mellé. Majd mivel a többiek lelkesen megindulnak, Mila sem marad odakint, ő is megindul a toronyba, Miroslav pedig nem túl lelkesen követi őt.*

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 12:20 pm

*Hosszú idő telt el azóta, hogy legutoljára megjelent az iskolában, most már teljes életet élhetne elméletileg, hiszen a másik Nicolas immár nincsen, eltemette. Ha egyátalán halott, hiszen kérdés, hogy az Avada megöl-e egy halottat. Az, hogy valaha visszatér-e az ikre, még a jövő zenéje, ő viszont a saját jellemét már nem tudja hozni, hiszen az régen elveszett, ugyanaz a keserédes sötét alak marad, aki eddig is volt. Amikor a varázslat eszenciája elragadja, akkor éppen a saját nellondi kanapéján szunyókált, még szerencse, hogy nem úgy járt, mint Zakariás, van rajta cipő, viszont jól megszokott fekete köpenyét nélkülöznie kell. Álmosan méregeti a tornyot, és annak őrét, és bár társai gyakorlatilag vakon masíroznak előre, ő megveti a lábát.* Értem. És mi vagyunk az általánosan ugráltatható egyének. Egyétek meg amit főztetek. *Vonja meg a vállát, és hagyja, hogy hosszú hajába beletépjen a szél, ha már ilyen kietlen tájon vannak. Noel szavaira legörbül szép metszésű szája. A pasim? Atyaég... Ő aztán senkivel nem tudna hemperegni, akinek szőrösebb a mellkasa, mint neki magának. De hát izlések és pofonok, ő már bősz vőlegényként tekint magára, akit otthon lila kengurúmániás harcoslány vár. Zordan veszi át a karkötőt, és felhúzza a csuklójára. Előhúzza a pálcáját, és beljebb lép, ha már itt van, akkor csakis az őr mocskos zsarolása utján juthat haza. Elhatározza magában, hogy visszafelé minimum felrúgja a nőt. Ő alkotja a csapat utóvédjét, mint legtöbbször, de a sorsdémont előrereppenti, hátha kiszúr valamit a sötétségben.*

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 8:26 am

Spoiler:

így tárgyain és PSM karperecén kívül egyéb eszközt nem hozott magával, csak a már nagyon erősen hozzánőtt harcos botját, ami erőteljesen meg van erősítve, benne pedig a pálcája rejtezik,amit kipattinthat, hogyha bonyolultabb pálcaintéses varázslatra lenne szüksége. Tehát semmiféle tőr, kötél, egyéb tárgymágiás tárgy nincs nála, csak a varitárgylista... Sajnos. Még kissé szokatlan neki familiárisa, de nem hagyta otthon őt se, ott vana nyomában. Az új helyszínen egy pillanatig a helyváltoztatás miatt meginog, majd kihúzza magát és azonnal körbe tekint, nem túl idegesen, hidegvérűen, felmérve a terepet. Végighallgatja a nőt, és ő is kevésbé szkeptikus, ám azért nem egy igazolt auror áll vele szemben, nem hihet minden szónak.* - Üdvözlöm, Siegfried Zauberer, de hogyha ön idézett, akkor bizonyára tudja is... Esetleg tudna még valamit a benti eseményekről, esetleg egy adat, hogy ki a fő lázító, hogyan találhatjuk meg a csomópontot, egy tárgy, ruhadarab... Szagminta. *Int le a familiárisa felé, majd röpke hezitálás után felveszi a karperecet... Gyengék védelmezőis, ha nem is vakon, de a feladatok elvégzését mindig vállalja, védelmező, segítő típus talán. Utána a többiekhez fordul és főhajtással meghajol előttük, bemutatkozik külön nekik is, a tartása eléggé merev, hogyha nem lenne a kezében két méteres botja, ami valaha vakságát is segítette, valószínűleg úgy állna, mint a cövek, kezeit maga mellé húzva. A familiárist elküldi szaglászgatni, mit lát, mit érez, ameddig felveszi a karperecet. Ó, hát persze, a kígyós, jelenleg inaktív felkarperec is rajta van, bár ez egyáltalán nem látszik az ing alatt.*

// Rókakutya, részlet: Rendkívül jó szaglással rendelkezik, nagy távolságból is képes megtalálni valakit, vagy valamit, aminek előtte megmutattuk neki az illatát, ruha, vagy hasonló formájában. Képes kiszúrni alakváltókat, illúziókat, ami számára furcsa és szokatlan azt heves ugatással jelzi. //

Tárgy: Re: Romváros Pént. Nov. 09, 2012 7:00 am

*Történetesen esti sétát tervezett a kinti komor és kissé hűvös tájon, ami cseppet sem hátráltatja abban, hogy szokásos hófehér ruháját öltse magára. Egyik pillanatról a másikra szakad meg előtte a kép és a Rózsakertből mely mellett épp elhaladt hirtelen egy toronynál tűnik fel, ahol valamiféle lány, afféle ő várakozik. A többieket is kiszúrja, bár nem kifejezetten tájékozott még, hogy kik az iskola diákjai, ám az felettébb jól látszik, hogy minden bizonnyal diákokról van szó. Bíborvörös, majdnem éjfeketébe hajló egyszínű szemei figyelőn vizslatják a környéket, hogy vajon hova kerültek. Elsősorban a lány hitelességére próbál rákoncentrálni, és abban az esetben ha ténylegesen a pozitív aurát érzékeli, akkor meghajlással köszönti a másikat. Megvárja míg a szkeptikus fél-démonok intézik hozzá szavaikat, végülis ő maguk is sötét kisugárzással rendelkeznek, mégis gyanúsnak vélik a nőt, akit nem is ismernek. Bizonyára az életüket féltik, ami e téren érthető. Csendesen vár hát és csak akkor szólal meg, finoman, lassan, amikor szót kap.* -Üdvözöllek Shanney! Szavaidból az a sötét kép áll össze elmémben, hogy amennyiben ezek a lények kiszabadulnak innen, hatalmas pusztítás övezné útjukat. Amennyi tőlem telik, annyit megteszek, hogy ezt elkerüljük. *Átveszi a karpercet, és fel is húzza szemrebbenés nélkül, még egy apró meghajlást eszközöl a lány felé, aztán befelé indul.*

//Ótünde képesség: Látásuk nem hagyományos, képesek érzékelni mások auráját, ezzel hozzávetõlegesen jellemüket, kasztjukat, klánjukat meghatározva, de a színeket szinte egyáltalán nem látják, számukra szürkés a világ.//

Vendég

*Eléggé meglepődik, mikor hirtelen egyik pillanatról a másikra máshol találja magát, már csak azért is, mert éppenséggel békésen elvolt kettesben a számítógépével. Körbepillant, és felnyög, mikor felméri, hogy innen nem fog hamar hazajutni.* - A fenébe is, most jött volna az a rész amikor Stiles előadja hogy Dereck a rokona! *Fakad ki félhagosan, aztán megcsóválja a fejét, és morogva besorol az öltözködő Zakariás mellé zsebredugott kézzel, őt legalább ismeri. A könyökét dörzsölgetve hallgatja a toronynál a lány szavait, majd a karperecre pislog.* - Oké, vissza, a pasim nemrég húzott be egy átkozott karperecet, szóval... egészen pontosan mit tud a cucc? Mi tartana minket bent, amitől megvéd? Komolyan, valami részletes használati útmutatót, kockázatokat, mellékhatásokat, ilyesmit. *Ha nem kap választ, vagy nem elégedett vele, akkor biza nem veszi fel, sőt, hozzá sem nagyon ér, azért ennyire nem sétál bele eszetlenül... eleve gyanús az egész dolog, és nem is tudja elsőre, bízhat-e a lányban.* - Éljenek a családi partik. *Mormogja félhangosan, elsősorban persze Zakariás füleinek szánva, a démonokra célozva.*

Tárgy: Re: Romváros Csüt. Nov. 08, 2012 10:11 pm

*Amikor hirtelen eltűnik, majd újra felbukkan valahol, akkor eléggé kellemetlenül érintia tudat, hogy félmeztelenül portálódik át ide. Szerencsére nadrág van rajta, mert bár most jött a zuhanyból, elkezdett öltözni, de az ingnek eléggé híján van, így tehát félig mezítelenül, kezében egy inggel állapodik meg a társaságban, persze mezitláb, és érzi, hogy ennek bizony még rossz vége lesz. Lenéz a lábára, majd úgy dönt, hogy inkább felveszi az inget. Könnyed mozdulatokkal gombolja be, miközben a fátyolos hang gazdája is megjelenik. A démoni kisugárzást érzi a helyből, így erről sokat nem is kell mondania a néninek, legalább is neki. A karperecre csak pislog kettőt, megvizsgálja, majd végül elveszi, nézegeti, méregeti, majd felhúzza.* -És Shanny.. egy pár cipőt nem tudnál adni? *pislog a lebegő hangra, majd közelebb lépdel ehhez a bizonyos sötétséghez, elmosolyodik, mélyen beleszippant, és vagy cipővel, vagy a nélkül belép a sötét, vészterhes, gonosz kisugárzású helyre, és féldémonságával igyekszik felmérni, mennyire durva a hely.*

Tárgy: Romváros Csüt. Nov. 08, 2012 7:44 pm

*A diákok teljesen véletlenszerűen tűnnek el, akármit is csináltak éppen, akárkivel is voltak, egyszerűen egy szempillantás alatt valahol máshol találják magukat. Egy kietlen, romos, hajdani város közepén találják magukat, és egy hatalmas torony emelkedik ki a földből. Az egész környék elhagyatott, omladozó épületek veszik körbe a tornyot, ha laktak is egykor erre, már réges-régen nem, és csak úgy remeg a levegő a sötét energiáktól.
A torony kapujában egy nő áll, akinek a kisugárzása sehogy sem illik ide. Bár fekete csuklyás köpenyt visel, alóla hosszú, szőke, göndör tincsek virítanak, és körülbelül magányosan áll ott, kvázi egyetlen jó kisugárzású lényként.*

- Üdvözöllek titeket. *Szólal meg fátyolos hangon.* - Shanney a nevem, én vagyok a Démontorony őrzője. Gondolom rengeteg kérdésetek van, hát kerüljük meg őket: én hoztalak ide titeket. Ezt a tornyok démonok építették, évszázadokkal ezelőtt, hogy ez lesz majd a híd az ő világuk és a miénk között. Viszont voltak olyan démonok, akik nem értettek egyet azzal, hogy leigázzuk ezt a világot, ők szövetségre léptek az emberekkel, és a többi itteni lénnyel. A tornyot nem tudták visszasüllyeszteni a földbe. Az én feladatom, hogy ne léphessen ki onnan senki, ne törhessenek át ezen a démonok. Viszont érzékelem, hogy készülnek valamire, és erre az én erőm nem lesz elég… ezért idéztelek meg titeket. Kérlek, vizsgáljátok meg belülről. *Int egyet, mire mindenki előtt lebegve megjelenik egy karperec.* - Ha beléptek, viseljétek ezt, hogy ki is tudjatok jönni. *Mondja, majd félreáll a hatalmas bejárat elől. Bent sötét van, és tele van negatív energiákkal – kérdés, jó ötlet-e belépni ide. Shanney semmit nem tesz azért, hogy berugdossa őket, csak áll a bejárat mellett, az őrposztján.*