Másvilág

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Az elmúlt néhány napban a Nezabar diákjai furcsa dolgot tapasztalhattak a testükön. Eltérő helyeken, de többnyire mellkas, vagy felkar környéken mintha valamiféle festékpaca jelent volna meg, mely napról-napra egyre formálódott, de még mindig nem öltött igazán alakot.

Mágiával egyszerűen képtelenség eltávolítani, és maradandóságának hála esélyes, hogy ha valaki kimetszeni próbálta volna a bőrből, akkor is visszatér, bár talán ennyire senki sem volt fanatikus. A mai napon azonban valamikor a délutáni órák folyamán furcsa érzés kerítette a jellel rendelkezőeket hatalmába, aminek akadtak ugyan, akik ellentudtak állni, de jó néhányan nem. Bennük az az érzés erősödött egyre jobban, hogy a Tölgyesbe kell eljutniuk mindenképpen, gyorsan. Itt egy furcsa kis átjárót lelhettek, a késztetés pedig nem szűnt, tudták, ha válaszokat akarnak, akkor át kell lépniük rajta, és ott talán megkapják majd őket. Így hát nem volt más hátra, mint átjutni a kis kapun, mely ugyan be nem zárult mögöttük, ám visszapillantva már nem látszott a jól ismert Tölgyes. Egy idegen kisebb erdőségbe jutottak, ami felett furcsa erőtér húzódik, ezzel is akadályozva szárnyas teremtmények távozását. A terület viszonylag nagy, a közepén egy szépen kidolgozott kert húzódik, mely öt ágú, közepén egy angyal szoborral. Rengeteg itt a virág, mintha valamelyest rendszer is lenne köztük, ugyanis az öt ág, öt irányában csak egyformák akadnak, tehát öt csoportosulásban vannak elrendezve.
Az erdőnek és a kis kertnek hála arra lehetőségük, hogy vízhez jussanak, akad kis patak az erdőben és arra is, hogy akár vadászat útján élelemhez, vagy épp gyümölcsöket gyűjtsenek, de természetesen berendezett hálókörletek és teli hűtő az nincs. Vámpíroknak pedig természetesen egyéb módon kell megoldani a vérhez jutást, hiszen ki tudja meddig lesznek itt.*

Tárgy: Re: Másvilág Csüt. Dec. 06, 2012 1:03 pm

*Kellemetlen dolog úgy kezdeni az iskolai évet, hogy már az első napokban elkapsz egy fura varázsbetegséget. A bőrön fura festékpaca szerűség jelent meg, ami talán elsősorban egy kiöntött tintára hasonlított, de ha jobban megnézi az ember, akkor rájöhet arra is, hogy az a pacal mozog is nagyritkán. A fiú rettentően boldog, hogy csak most kezdte el a társasági életet iskolai szempontból, de valamelyik diáktársától máris elkapott valamit. Nem ért annyira az átkokhoz, és a festék pacalokhoz, hogy tudja is mi lehet, ezért az első napokban természetesen a gyengélkedőt kereste fel, de mivel ott nem tudtak semmiféle kisegítő információval ellátni, így visszasétált a szobájába, és ott kezdte el néha a könyveit bújni, néha az ablakon nézegetni a tájat. Ő ezt elkönyvelte ideiglenes betegségnek, és ezért nem is szándékozik nagyon kimenni a többi diák közé, mert a végén még mások is elkapják azt amit ő. Amikor viszont elkezdi hívni egy hely, ahol még nem járt, már tényleg kiborult. Ez nem különös, sőt teljesen megérthető, hogy druidaként a természet napról napra erősebben hívja, de azért mégis tudta, hogy ezt nem lehet úgy felfogni, mint természetimádat. Mivel reménykedett benne, hogy ha enged a hívásnak, akkor végre megszűnnek a festék pacalok, ezért hamar fel is vett magára egy melegebb ruhát, a hátára akasztotta a katanáját, és elindult a Tölgyes felé. Mivel még soha nem járt itt, ezért nem volt neki feltűnő a nagy változás, ami a különös teleportkapunak szól elsősorban. Gyors léptekkel, és egy kisebb levegővétellel át is lépett rajta. Ez talán azért lehetett, mert valami olyan érzésre számított, mint amikor az ember a vízbe ugrik, és megváltozik a világ. Itt persze nem történt semmi ilyesmi, de az eddig mögötte lévő Tölgyes egyszerűen csak eltűnt, és helyette egy nagyobb kert "világba" lépett át. Már voltak előtte hárman, akiket természetesen nem ismert, de nem akarta, hogy ez sokáig legyen így. Odasétált hozzájuk, és (legelőször) a fekete hajú fiúnak nyújtott kezet, hiszen elvégre mégis csak egynemű vele, és a kézfogás azért meg mégis csak illik ha ismerős az ember, ha nem. Na meg persze mivel annyi sejtése azért volt, hogy mindegyik személy az iskola diákja, ezért az ismerkedést még jobban ösztönözni akarta.* -Leo William McNamara a nevem. Új vagyok még az iskolában..ez viszont már nem tartozik az iskolához igaz? *Kérdezte érdeklődően, persze kérdésének semmi jelentősége nem volt, hiszen a választ úgyis tudta. Ő nem kezdett el semmit sem vizsgálgatni, hiszen nem tartotta annyira furcsának a helyzetet, ő inkább az új ismerőseit (és remélhetőleg az új barátait) kezdte alaposan szemügyre venni.*

Vendég

*Határozottan idegesítette a festékpaca, megpróbálta begyógyítani, varázslattal eltüntetni, kapargatta is, de semmi nem járt eredménnyel. Még a könyvtárba is beült, hogy utánanézzen, de nem nagyon járt sikerrel itt sem. Aztán elkezdődött az érzés is, az érzés, hogy a Tölgyesbe kell mennie... eléggé jó a mentális ellenállása, de igazából annyira nem is próbálkozott, főleg, hogy a napokban azért Chrisen is észrevette a pacát, szóval ha meghalnak, akkor együtt. Mint mindig. A levegőbe szimatolva siet a Tölgyes felé, hogy rájöjjön, kik tévedtek még erre, és szerencsére ismerős szagokat azonosít be. Az angyalszobrot meglátva csak felnyög, de legalább a szemeit nem takarja, ez már haladás.* - Miért mindig angyalszobrok? *Érdeklődik félhangosan, elsősorban Chrisnek célozva a kérdést, de más is hallhatja a közelében. Rose-nak is köszön, de talán nem most van itt az ideje a nagy ölelkezésnek. Ő maga főleg a szagokra, hangokra figyel, van-e itt valami, ami nem épp virágillatú, egyáltalán nem illik ide, vagy esetleg jön-e valahonnan akár zümmögés, kattogás, akármi? Szóval ide nem illő érzeteket keres, szemével, orrával, fülével, hiszen mindhárom érzékszerve elég éles vérfarkasként.*

Vendég

*Hát, ha nem is fanatikus, de drasztikus az határozottan. Valami van a bőrén, ami mozog, és semmivel nem tudott megállapítani róla semmit, és nem tudta eltüntetni, hát ő igenis megpróbálta... manuális úton eltávolítani a pacát a bőréről. Vérmágusságának hála a vérzés, a seb hamar begyógyult, és a paca is visszatért. Mentalistaként azért van egy erősebb mentális ellenállása... de esze ágában sem volt ellenállni hosszan a hívásnak. Viszont szólás nélkül nem akart eltűnni, szóval összeszedte Rashnyt és Noelt, közölve, hogy ami őt illeti, elmegy, és majd találkoznak ha visszatért. Elmondta, hogy fogalma sincs hova hívja a jel, lehet, hogy csak pár órán át lesz oda, mint olyan sokszor, de lehet, hogy napokig, hetekig, mint ahogy arra is volt már példa... emlékszik a varázskongresszusra, a mentőakcióra... a tünde szigetére. De a jel hívja, és ő nem az a típus, aki meghátrál a hívó jeltől, no meg válaszokra is szüksége van. Hosszú, fekete kabátját viseli, kényelmes ruhát, oldalán ott van a katanája, és a Tölgyeshez ér, az átjáróhoz.* ~Here we go.~ *Csak egy pillanatra állt meg a kapu előtt, majd daimónjával együtt, gyors léptekkel átsétált az átjárón. Rosetta kérdésére körbenéz, majd vállat von.* - Azt hiszem nem vagyok egyedül ha azt mondom, hogy fogalmam sincs. *Ő a maga részéről nem ért a virágokhoz, szóval azok vizsgálatát rábízza a druidákra és egyéb természetimádókra, ő az angyalszoborhoz sétál, megvizsgálva a talapzatát, hátha van rajta valami írás, jel, bármi - hiszen féldémonként nagy eséllyel el tudja olvasni.*

Tárgy: Re: Másvilág Csüt. Dec. 06, 2012 9:43 am

*Nem olyan mélyen titkolózó fajta, szóval ha napok óta volt rajta valamiféle megmagyarázhatatlan jel, akkor már tuti végigkérdezte a fél iskolát, hogy tudnak e róla valamit, vagy máson láttak e már ilyet, vagy mi a fene lehet ez az egész. Igyekezett nem kétségbeesni, de hát egy fekete folt, ami még mocorog is nem az áldás, hanem inkább az átok jele lehet. Minden esetre mikor a tölgyes felé érzi a nyomást, a hívogatást nem sokáig ellenkezik, egyszer-kétszer történt már vele ilyen, még ha most csapdába is sétál, akkor is tudni akarja mi van amarra. Oldaltáskája nála, megszokott dzsinn-koboldságával teletömve hasznosabbnál hasznosabb tárgyakkal, még ha bejegyzett varázstárgya esetében nincs is, csak a sárkány familiárise röpköd mellette. Mikor átlép a következő helyszínre szépen körbeforog, druida leányzóként a növények kissé megnyugtatják, az angyal szobor pedig természetesen magára vonja a figyelmét, de még is ahelyett, hogy a szoborral törődne - amivel biztos fog más is, hiszen nem egyedül jött -, az utakat és a virágokat nézegeti, hogy van e valamiféle jelzés a növényekben, hogy melyik milyen színű, mi hová vezethet, ilyesmi. Előveszi ametiszt iránytűjét, de csak azért, hogy mágikus hatását nem használva egyszerűen megnézze melyik út melyik világtáj felé néz, hátha van olyan, amelyik tisztán északra, tisztán keletre, stb néz, mert ha van egy ilyen út, az jobban érdekli és arra les. Egyelőre azt nem nézte meg, hogy mennyire élhető a környezet, nem vette tervbe, hogy napokat/heteket fog tölteni itt...* - Hol lehetünk? *Suttogja halkan, a sárkánynak, meg mindenkinek, mintha még sosem csöppent volna kalandba.*

// Nem biztos, hogy hazaérek, szóval az első helyet átpasszolom a másodiknak, aki ír, második-harmadiknak szerintem már simán hazaérek és írok is. Szép képek! //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az elmúlt néhány napban a Nezabar diákjai furcsa dolgot tapasztalhattak a testükön. Eltérő helyeken, de többnyire mellkas, vagy felkar környéken mintha valamiféle festékpaca jelent volna meg, mely napról-napra egyre formálódott, de még mindig nem öltött igazán alakot.

Mágiával egyszerűen képtelenség eltávolítani, és maradandóságának hála esélyes, hogy ha valaki kimetszeni próbálta volna a bőrből, akkor is visszatér, bár talán ennyire senki sem volt fanatikus. A mai napon azonban valamikor a délutáni órák folyamán furcsa érzés kerítette a jellel rendelkezőeket hatalmába, aminek akadtak ugyan, akik ellentudtak állni, de jó néhányan nem. Bennük az az érzés erősödött egyre jobban, hogy a Tölgyesbe kell eljutniuk mindenképpen, gyorsan. Itt egy furcsa kis átjárót lelhettek, a késztetés pedig nem szűnt, tudták, ha válaszokat akarnak, akkor át kell lépniük rajta, és ott talán megkapják majd őket. Így hát nem volt más hátra, mint átjutni a kis kapun, mely ugyan be nem zárult mögöttük, ám visszapillantva már nem látszott a jól ismert Tölgyes. Egy idegen kisebb erdőségbe jutottak, ami felett furcsa erőtér húzódik, ezzel is akadályozva szárnyas teremtmények távozását. A terület viszonylag nagy, a közepén egy szépen kidolgozott kert húzódik, mely öt ágú, közepén egy angyal szoborral. Rengeteg itt a virág, mintha valamelyest rendszer is lenne köztük, ugyanis az öt ág, öt irányában csak egyformák akadnak, tehát öt csoportosulásban vannak elrendezve.
Az erdőnek és a kis kertnek hála arra lehetőségük, hogy vízhez jussanak, akad kis patak az erdőben és arra is, hogy akár vadászat útján élelemhez, vagy épp gyümölcsöket gyűjtsenek, de természetesen berendezett hálókörletek és teli hűtő az nincs. Vámpíroknak pedig természetesen egyéb módon kell megoldani a vérhez jutást, hiszen ki tudja meddig lesznek itt.*