Holdsugár Étterem

Tárgy: Holdsugár Étterem Vas. Jún. 09, 2013 6:06 pm

First topic message reminder :

Nellond Palota negyedének egyik legnívósabb étterme, amit természetesen nem tud csak úgy bárki megfizetni. Természetesen mágiahasználók helye, így aztán különleges hely, mely különleges lényeket is szívesen fogad. A tulajdonos nagyon jó viszonyt ápol az aurorokkal, így itt igazából semmiféle atrocitás nem érhet senkit, hiszen mondjuk úgy, megfizetik az árát annak, hogy minden téren figyelnek az igényeikre. Így akár még speciális pl. vámpír menü is kapható itt, természetesen csak állati dolgokkal, azért egy pohár embervér nem rendelhető, de a steak kérhető nagyon véresen is.
Az étterem tiszta és elegáns, hófehér abroszokkal, csillogóan tiszta étkészlettel és evőeszközökkel, tisztelettudó pincérekkel, a munkájuknak élő kiszolgálókkal, tökéletes ételekkel és hangulattal. A zene általában szolid és élő, de inkább a háttérnek ad plusz, mintsem elvonja a figyelmet mondjuk egy nyugodt beszélgetésről. Két és akár több személyes asztalok is vannak, tehát akár nagyobb családi vacsorák, ebédek is elfogyaszthatóak, de a romantikusabb két fős étkezések is kivitelezhetőek.
Az asztalokon kis gyertyák fénylenek, és az falakon lévő világítás is viszonylag szolid. Nincs ugyan félhomály, épp annyi a fény, ami nem zavarja a szemet, de túl sok sem, ami esetleg zavaró lehet.

Tárgy: Re: Holdsugár Étterem Hétf. Jún. 10, 2013 7:19 am

*Tisztában vagyok vele, hogy milyen, épp ez vonz és épp ettől tartok is. Hülye egy kettős érzés, közben pedig folyton előjönnek a képek, amiket hetek óta képtelen vagyok legyűrni, most pedig, hogy látom, végképp iszonyatosan nehéz. Igazság szerint épp azért hívtam egy ilyen helyre, mert itt talán kénytelenek vagyunk csak beszélni. Ha a szobámban találkozunk, attól tartok, hogy nem telne el sok idő, máris az ágyat, netán az íróasztalt célozná meg, én pedig képtelen lennék nemet mondani neki, mégha a józan eszem riadót is fújna, hogy égbekiáltó hülyeséget csinálok. Hevesen ver a szívem, amikor megcsókol és tudom, hogy ő ezzel tisztában van. Mentalista vagyok, előtte mégis kiszolgáltatottnak érzem magam, pedig általában én szoktam az lenni, aki ismerem mások rezdüléseit, aki olvasni képes az arcokról. Vele mégis épp fordítva van, bár úgy érzem képes vagyok kiismerni, de közben nem tudok uralkodni saját magamon és zavaró módon tudom, hogy mindennel tisztában van, amit érzek, hiszen a hallása, a szaglása, az érzékei megsúgják neki, amit a testem üzen. A válasza hallatán nagyot nyelek, hiszen tudom, miről beszél, pedig az a férfi annyira nem is én voltam. Olyan mélyen, zsigeri szinten ragadott el a vágy, aminek képtelen voltam ellenállni és... most is rendkívül nehezemre esik. Végül csak egy pillanatra lehunyom a szemem, megpróbálom lassítani szívem zakatolását és az étlapra fókuszálni. A pincér megérkezik újra, én pedig egyszerű szűzpecsenyét rendelek, mármint egy ilyen helyen, ez egyszerűnek számít. Az újra töltött poharam majdnem felét leiszom hirtelen, pedig nem kéne most még az alkoholtól is elkábulnom, az nem fog segíteni.
- Igen, és nem úgy, én téged szeretnélek megismerni. *Ejtek el egy apró mosolyt, amikor megdöbben és arról beszél,hogy már ismerjük egymást. Én tényleg tudni szeretném, hogy ki ő, hogy mik a vágyai, hogy miért él itt, milyen is valójában. Hirtelen legszívesebben azt vágnám rá, hogy mindenre, de visszafogom magam, és inkább csak finoman játszom az ujjammal a pohár karimáján, hogy kicsit lefoglaljam magam, az idegességemet palástolni tudjam.*
-Egyszerűen csak érdekel, hogy ki is vagy igazán. Mire vágysz? Biztosan vannak céljaid az életben, mindenkinek vannak, ha nem is sürgetőek, de... és milyen voltál régen? Van még családod? Egyáltalán... milyen idős vagy? *Vámpír, igazából nem határozható meg a kora, húsznak ha kinéz, de én is huszonöt-harmincnak ha kinézek, mégis elmúltam már száz. Vannak helyzetek, amikor a külső nem határozza meg ténylegesen a valós kort. Feszülten várok, nem tudom, hogy válaszolni fog-e, hogy akar-e válaszolni, nem zavarom-e meg őt a kérdésekkel. Egyáltalán meddig mehetek el?*

Tárgy: Re: Holdsugár Étterem Hétf. Jún. 10, 2013 7:04 am

* Igazán udvariasan viselkedik, mikor megérkezem. Látványom ledöbbenti, én pedig ezt nem tudom mosoly nélkül hagyni. Egyszerűen ha ránézek jó kedvem kerekedik, és talán mindez azért van, mert a vérét, és ezzel együtt a lelkét is felajánlotta nekem. Nagyon kedves fiú, egy igazi lovag, én pedig ha lehetne, most hangosan felsóhajtanék. Hiszen minden lány ilyen fiúról álmodik, még én is egy rendeset keresek… csak talán nem most. Mármint lehet nem lenne jó belebonyolódni azelőtt, hogy Kyle-t megkaptam volna. Mindig is az élvezetnek éltem, nem akartam fiatalom hosszú és tartalmas kapcsolatot. Talán azért, mert félek attól, hogy valaki kedvéért feladjam a szabadságomat, és természetesen bántani sem akarom azzal, hogy netalántán nem vagyok hűséges. Odaadó barátnő lennék, olyan, aki a másikért bármit megtesz, azonban nem biztos, hogy az idő eljött erre. Pedig anyám hogy örülne, hogy ilyen rendes fiút találtam… határtalanul boldog lenne…
Amikor megcsókolom lágyan, érzem, ahogy az izmai megfeszülnek, én pedig mélyen a szemébe nézek. Látom az arcán a vágyat, hogy közelebb húzna magához és szorítana, nem engedne el… Mélységes örömmel tölt el ez a mozdulat, testének minden egyes epekedő mozdulata. Elégedett vagyok magammal, hiszen én vagyok az, akit kíván ez a remek férfi, és akármennyire is helytelen lenne a kettőnk között lévő kapcsolat, vágyunk egymásra, és passzolnánk is. *
- Igen, éreztem a több éves tapasztalatot… * mondom kétértelműen vigyorogva, majd az étlap felé fordítom a figyelmemet, mikor elengedem a pillantását. Nem rossz a hely, még vámpíroknak is van külön étel, én pedig természetesen egy kis húst kérek véresen. Nem olyan régen táplálkoztam, azonban véletlenül sem bántanám meg azzal, hogy nem fogyasztok semmit, így hát rendelek. A pincér igazán előzékeny, kedvesen fogadja a rendelésem, majd távozik is. Előtte még Jaden poharát teletölti borral, én pedig csak kedvesen mosolygom az egész jeleneten, és a fiú arcát nézem. A szeme csillogó, nyakán az ér szinte lüktet, és ahogy kicsit beleszimatolok a levegőbe érzem bódító illatát. Most komolyan, elhozott egy étterembe, ahelyett, hogy összegyűrnénk a lepedőt? Hogy fogom megállni, hogy ne másszak rá egy ilyen elegáns helyen? Hiszen ha a szemem lehunyom meztelen testének képe vetül a retinámra, beleégett, és a képtől nem tudok, sőt, nem is akarok szabadulni! *
- Meg szeretnél ismerni? * kérdezem kissé döbbenten, majd felkuncogom *
- Tudod, azt hittem, hogy már megtettük, de ha komolyabb beszélgetést is szeretnél, ám legyen. Mire vagy kíváncsi? * nézek rá mosolyogva és próbálom magam tartani. Soha senki nem akart még megismerni pár kiadós szex után. Valahogy mindenki csak elraktározta a velem töltött időt emlékként, és továbblépett. Ő viszont, érdeklődik. A lelkem is vonzza, nem csak a testem. Elégedett vagyok, és boldog, már csak úgy kellene válaszolni, hogy ne bántsam meg. Hiszen nem vagyok jártas a nagy ismerkedésekben, én nem az a lány vagyok, akit csak úgy elhívnak vacsorázni és beszélgetni. Kezelni kellene a helyzetet… vajon képes leszek rá?*

Tárgy: Re: Holdsugár Étterem Hétf. Jún. 10, 2013 6:32 am

*Azt hiszem, hasonlóan állunk a helyzethez, nekem is bele telt egy kis időbe, amíg rászántam magam, hogy írjak neki, mert ha tehettem volna, akár már másnap megteszem, de visszafogtam magam, és csak vetélkedett a fejemben az igen és a nem, hiszen nem akarok belebonyolódni ebbe a lányba, de mégis képtelen vagyok ellenállni neki. Tudom, sejtem, hogy ő nem akar mást, csak egy kicsit feldobni a napjaimat és félek,hogy én idővel többet akarnék, az elválás pedig rendkívül fájdalmas lenne, amit talán nem, vagy csak rendkívül hosszú idő alatt tudnék feldolgozni. Akárhogy is, idegesen nézelődök körbe az utcán, és végül, amikor az óra elüti a tízet bemegyek, hogy a lefoglalt asztalhoz üljek. Ott várok tovább. Talán el sem jön, talán már eleve elég volt neki az az egy alkalom, és egyáltalán nincs szüksége többre, talán már régen van neki más, vagy mások, és éli az életét, ahogy mindig is tette. Legalábbis én így sejtem, hogy sokat pörög, bulizik, az utóbbi hetekben is bizonyára ugyanezt tette. Hülyén érzem magam, elmúltam száz éves, és mégis úgy várok itt, mint valami izgatott tini, de nem tehetek róla, hiszen ezt hozta ki belőlem, valahogy megfiatalított. A pincér érkezik, bort tölt, én pedig szinte észre sem veszem a mozdulatát, amikor végre kiszúrom a közeledő lányt. Előkelő helyen vagyunk, így aztán azonnal fel is állok, amikor közelebb ér. Rendkívül visszafogottan öltözött fel, de én tudom, hogy mi van ez alatt és akármit is teszek, egyszerűen csak magától gyorsul fel a szívverésem, ahogy a fejembe nyomulnak a legutóbbi találkozásunk vad képei. Mentalista vagyok, igyekszem blokkolni a gondolataimat, bár nehezen megy, de muszáj. Az arcomon mosoly játszik, ő pedig közelebb lép és lágy csókot hint az ajkaimra, amit én legszívesebben hevesen viszonoznék, de végül csak képes vagyok kontrollálni magam és hasonlóan finoman viszonozom.*
-Én is örülök neked! *Majdnem hozzáteszem, hogy nem gondoltam, hogy eljönne, de végül lenyelem a mondat második felét. Mögé lépek, amikor leül és óvatosan tolom be alatta a széket, majd én is helyet foglalok. Éltem olyan korban is, amikor az etikett még sokkal többet számított, mint manapság, és ez látszik is rajtam, tisztában vagyok ezekkel a mozdulatokkal, hogy egy ilyen helyen hogyan illik viselkedni. Nem is ő lenne, ha nem nyitna egy hirtelen kérdéssel, amire csak egy kicsit elmosolyodom, és megrántom a vállam.*
-Nem panaszkodhatom, tudod elég régóta élek már ahhoz, és elég keveset költök, hogy egy ilyen hely ne jelentsen problémát. *Ezt már tudhatja rólam, nem újdonság, nem járok bulizni, nem verem el a pénzt, bár arról még sohasem beszéltünk nyíltan, hogy hány éves is vagyok pontosan. Nem kérdezett rá, én pedig nem gondoltam, hogy mondanom kellene, hiszen mégis mit befolyásol? Kicsit megköszörülöm a torkom, majd intek a pincérnek, aki máris megjelenik az étlappal, egyet-egyet elénk helyez, aztán távozik is. Csendben lapozok, hiszen tudom, hogy kíváncsi, miért is vagyunk itt, de mégis húzom az időt, amíg választok valamit. Amikor készen vagyok, becsukom, az ujjamat ott tartom, ahol az étel van, amire a választásom esett, és figyelem, ahogy ő is dönt, mit szeretne. Csak akkor szólalok meg, amikor felpillant és készen van.*
-Arra gondoltam, hogy szívesen megismernélek, ha nincs ellenedre, hiszen legutóbb a mélyebb beszélgetés valahogy elmaradt, túlságosan... *Elharapom a mondatot, biztosan tisztán hallja, ahogy a szívverésem háromszorosára gyorsul, amikor megint a fejembe nyomulnak a legutóbbi találkozásunk képei. Mintha nem is én lettem volna!*

Tárgy: Re: Holdsugár Étterem Vas. Jún. 09, 2013 9:11 pm

* Meglepett a cirádás betűkkel írt levél, mely a szobámban fogadott, lévén, hogy már jó ideje nem találkoztunk. Igaz, nem felejtettem el kellemes mosolyát, testének kívánatos illatát. Vérének ízét még mindig érzem a nyelvemen, a számban, a torkomban… és elég sok nap kellett ahhoz, hogy kissé magamhoz térjek tőle. Túl édes, túl finom volt ahhoz, hogy csak úgy simán éljem az életemet mellette. Vissza kellett fognom magam, hogy ne keressem meg másnap is és minden nap, hiszen ez egyáltalán nem jellemző rám.
Nagyrészt állatokat fogyasztok, és a szexpartnereimből nem szoktam inni, ő egy különleges alkalom volt, egy olyan unikum, melynek nem tudtam ellenállni. Önként adta a vérét, ami számomra nagyon is sokat jelentett, és ha lehetne, még máskor is megtenném…
Nem tudtam, hogy hova invitál, mert még nem hallottam arról a helyről. Szinte már evidens volt, hogy a találkozónk előtt arra sétálok, hogy megnézzem, hogyan is kellene felöltöznöm. Igaz, kicsit hezitáltam, hiszen nem voltam biztos abban, hogy ismét látni akarom. Na nem azért, mert nem kedvelem és nem fontos a társasága, hanem azért, mert egyszerűen olyan jól éreztem magam, hogy talán így a későbbiekben is igényt fogok rá tartani. Nem akarom még magam elkötelezni… nem akarok kapcsolatot, szerelmet. A szex jöhet, azonban félek, hogy túlzottan emberi és jó hozzám képest, kihasználni pedig nem szeretném, még akkor sem, ha a szex tökéletesen működik közöttünk.
A ma estére egy kissé konzervatív ruhát választottam, melynek halovány rózsaszín árnyalata kiemelte a bőröm fehérségét, porcelánszerű mivoltát, és hajam napszítta tincseit. Vetek még egy pillantást a tükörbe, felteszek egy újabb réteg szájfényt, majd magas sarkú cipőmben lágyan ringó csípővel riszálok végig a folyosókon, majd a teleporton keresztül az étteremig. Az ajtóban egy hajlongó alak fogad, majd mikor bemutatkozom, azonnal az asztalhoz kísér. Jaden már ott vár, és ahogy ránézek, egyből eláll a szavam. Igazán tökéletes férfi benyomását kelti, visszafogott, elegáns, és arcán egy kellemes félmosoly az, amitől én is vidámabbnak érzem magam. Szintén elmosolyodom, majd mikor az asztalhoz érek, feláll, hogy leülhessek. Még mielőtt megtehetném hozzá lépek, és nem törődve a közönséggel lágy csókot lehelek ajkaira. Nem viszem túlzásba, csak egy apró puszi, mely tökéletesen elegendő arra, hogy felforrósítsa a testem, és hogy megérezzem fenséges illatát. *
- Örülök, hogy látlak! * mondom kedvesen, majd helyet foglalok és a lábaimat lágyan egymásra helyezem az asztal alatt. *
- Igazán szép ez a hely, már-már tökéletes! Ilyen jól keresel? * teszem fel a pofátlan kérdést rögtön az elején, amire természetesen nem várok választ, sőt még a bankszámlájának a kimutatását sem, mert valójában nem érdekel. Sosem voltam az a pénzes lány, engem meg lehetet nyerni egy saját kézzel készített vacsival is, szóval a puccparádé nem rossz dolog, de nem áll a fontossági sorrendem csúcsán. Most jobban érdekel miért is vagyunk itt, és hogy mikor is érhetek hozzá legközelebb Jadenhez… *

Tárgy: Re: Holdsugár Étterem Vas. Jún. 09, 2013 8:06 pm

*Tegnap üzentem neki és csak remélem, hogy megkapta, vagy hogy egyáltalán el akar jönni. Olyan hamar elment legutóbb, persze tudom, hogy miért, nem akarta, hogy kihűljön a testem, de betakarhatott volna és úgy bújik hozzám, én örültem volna neki. Reggelre mégis csak egy rövid üzenet várt legnagyobb sajnálatomra, bennem pedig csak a kétségek maradtak, hogy tényleg rendben van-e ez így. Egy fiatal lányról van szó, aki bár igazi nőként viselkedik, és úgy tesz, mint akinek minden mindegy és amit az ágyban művel... jó ég, még soha az életben nem éreztem ilyen brutálisan semmit. Kívánom, a testem újra át akarja ezt élni, de a szívem tudja, hogy talán megtörnék a súly alatt, legalábbis akkor, ha ez csak így folytatódik. Én nem vagyok egy nyers férfi, akinek egy nő csak arra kell, aki nem érez, aki nem akarja a másikat megismerni mélyebben. Félek tőle, hogy ha csak találkozunk néha, egy-egy légyott erejéig, akkor egyre inkább el fog varázsolni, és a végén majd megun, tovább áll, ha már nem lesz neki különleges egy pasi, akit ennyire be tud vadítani, hiszen ilyenből még bizonyára sokat találhat... én pedig ott maradok majd összetörve. Halkan sóhajtok egyet, ahogy a bejáratnál várok. Az órámra pillantok futólag, az is lehet, hogy nem jön el, talán dolgozik, vagy csak máris tovább lépett és nem akar igazán belebonyolódni valamibe, egy vacsora pedig több, mint egy szimpla szex. A ruhám természetesen elegáns, bár neki nem szóltam, hogy milyen helyre hívom, de azt megírtam, hol találkozzunk, tehát ha ismeri a várost, akkor tudja, hogy ez nem az a hely, ahova egy szakadt farmer ideális, bár jó eséllyel nem fogják a miatt sem megszólni. Egyszerű törtfehér inget viselek, nyakkendőm azért nincs, egy sötétszürke hosszanti csíkos elegáns zakót és hozzá tartozó nadrágot húztam fel, utóbbit egy elegáns öv fogja össze. A lábamon szépen megtisztított fekete cipő. Igazán régen öltöztem ki ennyire, a testem persze a ruha alatt izmos és feszült, hiszen aggódom, hogy nem jön el, még egy nő is megnéz magának, aki pont nem messze siet el a sétányon, bizonyára épp munkából megy haza. Azt hiszem sármosnak mondhatom magam, főleg ebben a ruha összeállításban, remélem neki is tetszeni fog... ha eljön. Mindjárt tíz óra, az utcát figyelem, fülelek, hogy vajon meghallom-e a lépteit.*

Tárgy: Holdsugár Étterem Vas. Jún. 09, 2013 6:06 pm

Nellond Palota negyedének egyik legnívósabb étterme, amit természetesen nem tud csak úgy bárki megfizetni. Természetesen mágiahasználók helye, így aztán különleges hely, mely különleges lényeket is szívesen fogad. A tulajdonos nagyon jó viszonyt ápol az aurorokkal, így itt igazából semmiféle atrocitás nem érhet senkit, hiszen mondjuk úgy, megfizetik az árát annak, hogy minden téren figyelnek az igényeikre. Így akár még speciális pl. vámpír menü is kapható itt, természetesen csak állati dolgokkal, azért egy pohár embervér nem rendelhető, de a steak kérhető nagyon véresen is.
Az étterem tiszta és elegáns, hófehér abroszokkal, csillogóan tiszta étkészlettel és evőeszközökkel, tisztelettudó pincérekkel, a munkájuknak élő kiszolgálókkal, tökéletes ételekkel és hangulattal. A zene általában szolid és élő, de inkább a háttérnek ad plusz, mintsem elvonja a figyelmet mondjuk egy nyugodt beszélgetésről. Két és akár több személyes asztalok is vannak, tehát akár nagyobb családi vacsorák, ebédek is elfogyaszthatóak, de a romantikusabb két fős étkezések is kivitelezhetőek.
Az asztalokon kis gyertyák fénylenek, és az falakon lévő világítás is viszonylag szolid. Nincs ugyan félhomály, épp annyi a fény, ami nem zavarja a szemet, de túl sok sem, ami esetleg zavaró lehet.