Norvégia

Tárgy: Re: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 7:33 pm

* Lehetséges, hogy tényleg egy kicsit felszínes vagyok, de én köszönöm, tökéletesen jól érzem magam a bőrömben. (Ami igazából marha nagy hazugság, de ez most mindegy is...) Örömmel nyugtázom, hogy a húgom arcra valamelyst eltorzult a belül fortyogó dühtől, de mégsem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, látva anyánk tekinteték. Nagyon komoly, talán mióta élek nem láttam ilyen komolynak. Fogalmam sincs mit akarhat... Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy mi akar lenni ez az egész, anyám minden mozdulatát görcsösen figyelem, és ingerülten csendre intem Calliet amikor valamit motyog az orra alatt. Rettentően kíváncsi vagyok a dolog lényegére, ám amikor meghallom, azt kívánom, hogy bárcsak az iskolában maradtam volna még egy kicsit. Nem, nem örülök a hírnek. Igaz, hogy Callievel ki nem állhatjuk egymást, de tény, hogy a testvérem - leglaábbis annak hittem - és valahol, nagyon nagyon nagyon mélyen szeretem, és a stílusa sem olyan rossz, csak hát... A lényeg, hogyha nem veszekedtünk volna annyit, unalmas egy gyerekkorom lett volna. De ezt jobb, ha magamban tartom még egy darabig. Úgy kb. életem végéig... Teljesen ledöbbenek amikor anya közli a hírt, a testvéres részen már annyira nem, de hogy nem ők az igazi szüleim...? Akkor mégis kik?! *
- Hogy mi? * Hüledezem. * - Remélem ez csak valami Candy camera, vagy mifene, de ha igen, akkor a szívbaj jött rám... * Nem akarom elhinni a hallottakat, kézzel lábbal küzdök ellenük. Úgy látszik, Callie egy fokkal jobban fogadja a dolgot... *
- Téged nem is érdekel, hogy egyáltalán ez hogy lehetséges?! * Pirítok rá Calliere, majd kérdően anyánkra nézek, aki - lehet hogy trollkodásból - először szándékosan a húgom kérdésére felel. Igen, még egy darabig a húgomként fogom említeni. *
- A tizenkét gyermek közül egyedül az ikrek tényleges rokonok. Ti mind örökbe vagytok fogadva. * Mondja lehajtott fejjel, de már nincs annyira elérzékenyülve, csak egyre halkabban beszél. *
- Hát ez remek... *Beszívom, majd egyenletesen kifújom a levegőt, hogy ne akadjak ki nagyon, de ez nem hiszem hogy sokáig fel fog tartóztatni... *
- A másik * néz rám anya. * - csodálom, hogy eddig nem igazán kérdezősködtetek a dologról, hogy vajon miért van mindnyájatoknak valami különleges képessége. Ez azért van, mert mindannyian mást fajt képviseltek. Callie... már akkor tudtam, hogy egy jó ember lesz belőled, amikor még friss voltál a családban. Te a fénylényeket képviseled. Cat... megmondom őszintén, aggódtam érted. Nem véletlenül veszekedsz annyit és olyan ellenséges a természeted... Te.... démon vagy. * És ennyi, anya már úgy látszik ebben a körben nem tud többet kinyögni. Én viszont sokk állapotban vagyok. Hogy én démon? Callie fénylény? A kettő együtt? Mégis hogy a francba? Úgy érzem menten elájulok... Ráadásul örökbe lettem fogadva, és csak most tudtam meg? De hogy lehettem olyan bolond hogy nem tűnt fel? Kész, azt hiszem megbolondultam... *

// Fagy. //

Tárgy: Re: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 7:13 pm

*Egy kicsit sem fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy Cat mit művelt az évzáró óta. Annál inkább érdekel, hogy mit művelnek a többiek nélkülem. Könyörgöm, hadd menjek vissza! Természetesen a beszólásom túl béna volt ahhoz, hogy a várt hatást váltsa ki Catből, sőt...* ~Ezer, kilencszázkilencvenkettő, kilencszáznyolcvannégy...~ *Számolok vissza magamban ezertől, nyolcasával, hogy valamiképpen uralkodjak a dühömön. Nem az borít ki, hogy nekem sosem volt lehetőségem Párizsban modellkedni - amikor ott jártam inkább a tüntetéseket részesítettem előnyben - hanem az nővérem felszínessége. Hiába ismerem a születésem óta, ezt az egyet még mindig képtelen vagyok megszokni. De szerencsémre én is időben elkapom anyánk pillantását, így visszavágás helyett inkább befogom a számat - a visszaszámlálás különben is segített egy kicsit. Amikor meghallom, hogy valami családi titokról lesz szó, még inkább gyanakodni kezdek.* ~Nem szekta lesz, hanem őrült nagybácsi. Esetleg egy hulla a pincében?~ *Próbálom elterelni a saját gondolataimat arról, hogy valójában én is megijedtem egy hangyányit - de persze közel sem annyira, mint Cat, akinek még a lábai is remegnek. Valahogy nem fűlik a fogam egy családi átokhoz, vagy valami hasonlóhoz.*
- Mégis csak Brüsszelben kellett volna maradnom. *Jegyzem meg olyan halkan, hogy rajtunk kívül más ne hallja. Nem mintha bárkinek is kedve lenne hallgatózni, mert ekkor anya végre kiböki a lényeget: nem vagyok a gyermeke és főleg nem vagyunk vér szerinti testvérek Cattel. Egyrészt: Éljen! Cat mégsem a nővérem!, másrészt viszont ez meg hogy a manóba lehet?*
- Tessék? *Kérdezem én is hasonlóan ledöbbenve - most igazán hasonlíthatunk egymásra. De várjunk csak... ha Cat nem a testvérem, akkor igazából nincs rokoni alapja a hasonlóságunknak... tehát mindegy is, hogy így van-e. Egyre kevésbé kezd tetszeni a dolog, mert lehet, hogy jól titkolom, de azért valahol mélyen szeretem a nővéremet.*
- És csak mi nem vagyunk rokonok, vagy a többiek sem? És nem tudtatok volna valamivel előbb szólni? *Váltok át számonkérő hangnemre.*

Tárgy: Re: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 6:56 pm

* Őszintén fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy Callie miféle bolond hippi tárgyaláson vett részt már megint, de ebbe szerintem jobb, ha most nem ütöm bele az orromat. Épp eleget hallottam már az ő békemániás elméleteiről. Ugyan már, még hogy teljes béke? Attól nem lesz izgi az élet... De azért "kedves" nővér lévén - és amiért tőle kaptam a legkevesebb gúnyos megjegyzést - nem hozom szóba a dolgot, és nem is gúnyolom ki emiatt. Látszik, hogy nem vagyok épp egy túlságosan is toleráns alkat elvek terén...
Csak bólintok egyet Callienek felvont szemöldökkel, halvány lila gőzöm nincs mi a fenét keresünk mi most itt. Hárman, a nappaliban. Minden csendes és békés, mindenki a szobájában, mintha előre meg lenne szervezve minden... Furcsa, nagyon furcsa. Callie elereszt egy beszólást - bár nem is igazán veszem annak - amire csak ravaszul mosolygok. *
- Azt hiszem akkor pont Franciaországban modellkedtem. * Felelem kimérten, remélve, hogy egy kis irigységet keltek a másikban. Részemről itt lezárva a piszkálódás, már anyánkon is látom hogy szúrja a szemét a dolog, szóval inkább csendben figyelek. Kinyögi végre, hogy valamiféle beavatásról volt szó, amire még inkább meglepődök. Mégis miféle beavatás lehet a mi családunkban? Talán végre választ kapok, hogy miért voltam ennyi...szörnyeteggel összezárva? *
- Nem akarok felvilágosítást tartani, Cat. De ezt a kis családi titkot mindenkinek meg kell tudnia egy bizonyos korban. Azért éppen most mondom el nektek, mert úgy érzem, hogy lelkileg már felkészültetek rá. * Enyhe bűntudat ébred a lelkemben, hallva, ahogy anya szavai a mondat végén elcsuklanak. Valami nagyon komoly dologról lehet szó. Ijedten Calliere nézek, majd ismét anyára. Fogalmam sincs mit akar ez jelenteni, de egyre jobban kezdek félni, már az én lábaim is remegnek egy kicsit. *
- A lényeg... Hogy nem mi vagyunk az igazi szüleitek, és nem vagytok testvérek. * Bukik ki végre belőle a dolog, és látom, ahogy könnyek gyűlnek a szemében. Én teljesen sokkolt állapotban vagyok. Úgy volt, hogy mindenre fel vagyok készülve, de erre azért nem. Gondolatok milliói cikáznak a fejemben, vajon csak viccelt? Nem, az nem lehet, akkor nem venné ennyire komolyan... *
- Ezt meg... hogy érted? * Kérdezem ledöbbenve, és most már reménykedően nézek Calliere, hátha ez csak valami átverés. *

Tárgy: Re: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 6:36 pm

*Azt reméltem, hogy ha már anya egy fontos tiltakozás kellős közepéről hazarángat, legalább valami tényleg életbevágó dologról lesz szó. Ehhez képest a négy itthon töltött napomból háromban a rikácsolást hallgattam, ami inkább hallójáratba vágó, mint életbe. De úgy tűnik, elérkezett a pillanat, hogy anya végre elárulja, miért kellett a tervezettnél jóval előbb Norvégiában járnom. Persze arra egy percig sem gondoltam, hogy a dolognak köze lesz Cathez, aki a szokásos kedvességével köszönt.*
- Én is épp ugyanezt szeretném tudni, nővérkém. *Mosolygok rá, miközben mélyeket lélegzek. A legkevésbé még egy jó kis veszekedés hiányzik, főleg, hogy Cat nem mindig szokott ennyinél megállni. A kérdése hallatán nem tudom megállni, hogy oda ne szúrjak egyet.*
- Azt már egy jó pár évvel ezelőtt megtartotta... Ja, hogy te akkor nem voltál itthon? *Nézek rá ártatlan arccal.Jó, elismerem, ez elég gyenge volt, de valamivel muszáj volt visszavágnom. Közben az agyam szaporán kattog, vajon mit akar anya ennyire közölni velünk? Talán azt szeretné, hogy jó hatással legyek Catre?* ~Nos, ezzel egy kicsit elkéstél, anyukám.~ *Gondolom rezignáltan, de mielőtt más magyarázatot ötölhetnék ki, már ki is mondja a bűvös szót: beavatás.*
- Azt hittem, a varázserő egy életre elég lesz. Nem kérek a többi titkos családi szériatartozékból, köszönöm. *Mondom gyanakodva. Még csak az kéne, hogy a nyakamba sózzanak egy szektát, vagy egy dilis nagybácsit.*

Tárgy: Re: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 6:15 pm

* Igen-igen, túl sokat változtam, mióta utoljára voltam itthon, és be kell hogy valljam, nagyon unom hogy ezt naponta ötször az orrom alá dörgölik fejenként. Külsőleg annyira nem is változtam sokat. Ugyan olyan alacsony vagyok, a hajam egy árnyalattal élénkebb - najó, lehet hogy többel, mert amikor elmentem, még sötétvöröske voltam - és a ruháim is csak annyiban változtak, hogy mérföldekkel csicsásabbak mint a régebbiek. Azok csak szimplán kihívóak voltak, de én ragaszkodom az egyediséghez, mondhat bárki bármit. A jellemem, hát... Egy fokkal tényleg kedvesebb voltam mikor elmentem, de akkor is ugyan úgy bunkóztak a bátyáim, szóval nincs miről beszélni. Azóta elég sok dolog történt, amiket ők úgyse értenének meg...
Fogalmam sincs, anya miért hívott le a nappaliba, hiszen most épp oda igyekszem. Két lehetőséget sorakoztattam fel magamban... Egy, hogy valami jó kis házimunkával jutalmaz. Kettő: büntetést kapok, mert akkora káromkodást eleresztettem Phineasra reggel, amibe még a szomszéd fala is belerázkódott. De akkor is jogos volt... Apa majdnem agyon csapott egy serpenyővel, amiért szégyent hozok itt a fejére, de hát most na, örülök, hogy úja látlak apuci.
Leülök a kanapéra, szépen, kimérten és kecsesen, mint egy dáma, meglibbentem piros tincseimet, majd összefonom a lábaimat, és kihúzom magam. Meg sem szólalok, mert ahányszor szóra nyitnám a számat, anya mindig leint. Ez elég idegesítő... S ebben a pillanatban betoppan Callie... *
- Ez meg mit keres itt? * Kérdezem kidülledt szemekkel, bár ő egy fokkal elviselhetőbb a többi testvéremnél, tekintve, hogy alig szólal meg, ha a közelben vagyok. Vagy csak én nem hallom... Gőgös arckifejezést öltök, majd ismét anyámhoz fordulok. *
- Valami furi felvilágosítást akarsz nekünk tartani? Nem, nem akarok gyereket... * Ez kicsúszott, de valami ilyesmire számítok. Oldalról Calliere pillantok, hogy ő vajon mit reagál erre az egészre, majd anya hirtelen megszólal. *
- Úgy is mondhatjuk... De én inkább nevezném beavatásnak. * Hoppá... Na erre nem számítottam. Mégis miféle beavatás? A családunk egy ősi Norvég wiking banda sarja? Mindenre fel vagyok készülve... *

Tárgy: Re: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 6:02 pm

*Otthon, édes otthon... vagy mi az ördög. A mi házunk mostanában inkább az utóbbi. Ne értsetek félre, általában nagyon szeretek itthon lenni, de mióta a drága nővérkém, Cat hazatért, a házunk inkább hasonlít a pokol valamelyik bugyrára, mintsem egy kellemes családi fészekre. Mindenki szeme fénye - ugye, érzitek a gúnyt? - ugyanis legalább két éve még csak a közelében sem járt Norvégiának, és ezalatt a két év alatt meglehetősen sokat változott, mind külsőleg, mind belsőleg. Nekem ugyan a suliban már többé-kevésbé sikerült megszoknom a furcsaságait, de ezzel messze egyedül vagyok a Morgan családban. Ha tudtam volna, hogy ő is itt lesz, biztos nem jövök haza, de anya ezt szándékosan véletlenül elfelejtette megemlíteni a levelében, amiben Brüsszelből hívott haza. Szóval három napja - mióta Cat megérkezett - ordibálástól visszhangzik a ház; mint például ma este is. Szokás szerint bezárkózom a szobámba, és a fejhallgatómat feltéve hangos zenével igyekszem kizárni a zajokat. Már-már kezdeném jól érezni magam, mikor eszembe jut, hogy anya szeretne megbeszélni velem valamit a nappaliban. Eszem ágában sincs levenni a fejhallgatót, csak mikor már belépek a helyiségbe.*
- Siobhan, drágám, ülj csak le. *Mosolyog rám anya, de én nem tudom viszonozni a mosolyát, mivel épp azzal vagyok elfoglalva, hogy a meglepetéstől magasra húzott szemöldökkel vizslassam a nővéremet, aki nem messze tőlem, a kanapén ül. Hát ő meg mi a csudát keres itt? Leülök a kedvenc fotelomba, felhúzom a lábaimat, és várom, hogy mivel rukkol elő anya.*

Tárgy: Re: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 5:45 pm

* Itthon... Olyan furcsa ezt a szót az én számból hallani, hisz nekem lassacskán már az iskola jelentette az otthont, és nem Norvégia egy elrejtett kis szigete, az Atlanti-óceán egyig leghidegebb pontjánál. Oly rég jártam már itt, oly régen nem láttam a szüleimet, no meg a testvéreimet, akik ennek felettébb örültek, mostanáig... Pár napja ugyanis itthon rontom a levegőt, és sikerült elérnem, hogy három napban több mint tizenöt családi botrány keveredjen. Először a cuccaimon akadtak ki a családtagok, a hajszínemen, és mindenen amit viselek. Ez még elmegy, de az, hogy a bátyáim minden mozdulatomba belekötnek, az már nem... *
- Jaj fogd már be Phineas, senki nem kíváncsi a marhaságaidra! * Kiáltok torkom szakadtából föl a lépcsőn, hogy mindenki jól hallhassa. *
- Szerintem a meg millió hajszíneződre nem kíváncsi senki a fürdő kellős közepén! * Kiált vissza egy fiú hang, s már csapódik is az ajtó. Lazán vállat rántok, majd indulok tovább a lépcsőn. Anya hívott a nappaliba, fogalmam sincs mit akar, biztos valami házimunkát rámsózni. Hjaj, marhajó... Amint beérek a nappaliba, megpillantom édesanyámat, egy nagyon alacsony, tömzsi kis boszorkányt, derékig érő, hússzú vörös fekete hajjal. Vidám mosolya általában jó kedvre deríti az embert, azonban a mosolyt most komor arckifejezés váltja fel. *
- Ülj le, kincsem. * Mosolyog rám anyám - akit egyébként Glorianak hívnak -, és engedelmesen le is huppanok az egyik kényelmes bőrkanapéra. Kérdezném, hogy mit akar, de csendre int, biztos még várunk valakire. *

Tárgy: Norvégia Csüt. Júl. 25, 2013 5:38 pm

Európai ország, bármely helyszín ráfogható ami az ország területén belül van.