Szaúd-Arábia

*Mind a birtok, mind a kúria hatalmas és Bella be sem tud telni vele. Mikor Deyan megemlíti, hogy kerítés veszi körül a birtokot, Isabella elneveti magát.*
- Nem a birtokra gondoltam, hanem az épületre. Egy ilyen hatalmas épületben tökéletesen el lehet tévedni. Még a suliban is gyakran megállok, hogy elgondolkozzam, hogy melyik folyosón is vagyok. De örülök, hogyha nem fogsz egyedül hagyni.*bújik kicsit közelebb a lány a fiúhoz, ám ekkor a kocsi megáll és az ajtó pedig nyitódni kezd.*
- Jézusom... *nyögi elfúló hangon a lány, mikor meglátja, hogy kicsit távolabb már ott áll a két szülő és imádott fiúkat várják. Bella elfogadja a segítő kezet,amit a kocsis nyújt neki és kiszáll a kocsiból.*
- Köszönöm szépen. *mosolyog bájosan a férfire és egy oldalpillantást vet a thesztrálokra, majd Deyanbe karol.*
- Remélem nem fognak megenni... *suttogja Isabella és gy puszit nyom a fiú arcára, majd követi őt, lassan lépkedve mellette a hatalmas úton, ami a kúria ajtajához vezet. Bella megcsodálja a gyönyörű zöld füvet, a csónakázótavat és a házat, valamint a szökőkutat, ami a ház előtt áll. Végül odaérkeznek a szülőkhöz, akik örömmel köszöntik a fiúkat. Isabella eközben csendben ácsorog és arra vár, hogy Deyan bemutassa, ami hamarosan meg is történik.*
- Jó napot kívánok! Köszönöm, hogy itt lehetek és örvendek.*biccent mosolyogva a két felnőttnek, majd még hozzáteszi:*
- Hű, hát hatalmas ez a ház. És csodaszép.*ámul el ismét Bella és ezt a szülők is láthatják rajta, hogy tényleg meg van döbbenve. Az aprócska, ideges mosoly azonban nem tűnik el az ajkairól és mikor Mr. Serenity megjegyzi, hogy kék hajú lányról volt szó, Bella elneveti magát.*
- Ami azt illeti, tényleg kék hajam van, csak... *itt kicsit elakad és Deyanre néz segélykérően, majd végül folytatja:*
- Szóval úgy gondoltam, hogy valami kevésbé megbotránkoztató kinézettel érkezek. *neveti el magát idegesen a lány, majd megrázza a fejét és visszaváltozik a haja a megszokott kékké. Kicsit el is pirul, ami látható is rajta. Elég kellemetlen helyzet, de hát ez van. *
- Oh, hát én valóban éhes vagyok. *biccent a nő felé Bella kedvesen.*
- Biztos, hogy finom lesz. *mosolyog a lány, majd megfogja Deyan kezét és várakozóan néz rá, hogy mennek-e, vagy esetleg ő kint marad még egy kicsit az apjával.*

*Mikor Isabella kifejti a kétségeit azzal kapcsolatban, hogy a Serenity család mennyire fogja befogadni őt és a származását, Deyan kedvesen megnyugtatja, hogy ők már nem olyan régimódi család, és hogy írt már a lányról levélben és már a levélen keresztül is szeretik őt. Erre Bella kicsit elpirul, ami immár világos bőrén tökéletesen látszik.*
- Rendben. Igyekszem kedves és bájos lenni. *neveti el magát a lány, majd a repülő végül landol a reptéren. Leszállnak a járműről és hamarosan Bella megismerkedik a kocsissal. Habár a nevét nem tudja meg, ennek kifejezetten örül, hisze hogyha kocsis van, akkor van szobalány, szakács, felszolgáló, pincér, inas, kertész és még ki tudja mennyi személyzeti tag.Mindenkinek a nevét biztosan nem lenne képes megjegyezni a lány, így ahhoz a praktikához fordul, hogy inkább senkinek a nevét nem próbálja megjegyezni, így nem fogja összekeverni őket. Hamarosan beszállnak a kocsiba, ami hirtelen megindul, majd a levegőben köt ki.*
- Igen, láttam már thesztrálokat, de most nem figyeltem. Siettem a ruhám miatt. Jajj, annyira ostoba vagyok, tudhattam volna, hogy ide nem kellene miniszoknyába jönnöm. Csak annyira figyeltem, hogy csinos legyek, meg ilyesmi... *szidja magát elkeseredetten a leányzó. Nem tudja,hogymi van vele, hiszen nagyon várta már ezt az utat, de most mégis inkább visszafordulna, hiszen abszolút nem tudja,hogyan viselkedjen, mit mondjon, vagy ilyesmi.*
~Sebaj, majd csak lesz valahogy, hiszen úgy még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Vagy hogy is van ez az idézet?~*gondolkozik a leányzó kétségbeesetten és Deyan mellkasára borul. Mikor azonban hamarosan közel érkeznek a birtokhoz, a lány széthúzza a függönyöket, és kifelé pislog.*
- Hűha! *ámul el és tátott szájjal nézi a hatalmas zöld birtokot, a távolabb lévő erdőt, illetve a hatalmas kastélyt, ami hamarosan bekerül a látóterébe.*
- Itt laksz? Ez hatalmas és... Gyönyörű. Jézusom, ez nagyobb, mint a suli. *neveti el magát kínjába a lány.*
- Nem mozdulhatsz el mellőlem, tutira el fogok tévedni. *nevet fel lelkesen a lány és már alig várja, hogy megérkezzenek. Néhány másodpercig eltűnik a nyugtalankodás és helyét a gyermeki izgalom veszi át.*

*Eljött hát a várva várt nap: Deyan hazaviszi Bellát Szaúd-Arábiába. Habár a leányzó még soha nem járt London és Oroszországon kívül, nagyon izgatott. Nem tudja,hogy milyenek lesznek a fiú szülei, illetve, nagyon kíváncsi a Serenity birtokra is, hiszen Deyan mesélte, hogy igen nagy birtok áll a rendelkezésükre és a családja is igen gazdag. Bella nagyon izgul,hiszen hogyne izgulna? Mivel a kék haját elég elütőnek találja így bemutatkozáshoz, egy szőke loknis hajkoronát varázsol magának és világító kék szemeket. Egy csinos piros ruhát húz fel és egy egyszerű fekete topánkát. Igyekszik nem kirívóan, de csinosan öltözködni és azt hiszem ,ez sikerült is neki. Nem sok cucca van, bőven befér egy kis bőröndbe, csak néhány lenge ruhadarabot hozott magával, valamint a tisztálkodó szereit. Repülőbel érkeztek a fővárosba, aminek Bella nagyon örült. Szeret repülni és azt hitte, hogy ki kell hagynia ezt a csodálatos élményt, mert zsupsz kulccsal érkeznek, vagy valami hasonló. Még a repülőn szorosan megfogja Deyan kezét és közelebb húzódik hozzá.*
- Én nagyon izgulok. Mi lesz, hogyha nem tetszem nekik? *suttogja a fiú fülébe remegő hanggal a lány. Mélyen a szemébe néz, és Deyan láthatja a szomorúságot a kék szemekben.*
- Deyan, én tudom, hogy nem egy ilyen lányt szántak neked a szüleid... *motyogja Bella és lesüti a szemét. Nem tud mit mondani, de úgy érzi, hogy nem lesz valami kedves ez a találkozás. Dehát ki tudja, persze az is lehet, hogy annyira bájosnak és kedvesnek tartják a szülei őt, hogy áldásukat adják. Mennyire örülne neki a lány. Végül a repülő megáll és leszállnak róla. *
- Mivel megyünk tovább? *kérdezi Bella a párját, de hamarosan egy elegáns férfi közelít hozzájuk és üdvözli Deyan-t. Bella kicsit összehúzza magát, hiszen annyira furcsa neki ez az egész dolog, nem szokta ő ezt meg. Végül ő is be lesz mutatva, így lágyan elmosolyodik, pukedlizik egyet és a férfiszemébe néz.*
- Nagyon örvendek, Isabella Newton. *mutatkozik be kedvesen mosolyogva, majd kissé félve Deyanre néz, mikor a kocsis közli, hogy nem szeretik errefelé, hogyha a nők nem a megszokott ruhában vannak, főleg nem miniszoknyában.*
~Idióta! gondolhattam volna erre!~*dühöng magában Bella, majd gyorsan beugrik a kocsiba és már indulnak is hazafelé.*

// Ruha //