Egyiptom

Tárgy: Re: Egyiptom Pént. Szept. 13, 2013 10:40 am

*Ahogy átérünk az erdőbe, összeakad a tekintetem Nicolas-szal, majd az új kis vörössel is, a szerelmével. Furcsa, sötét pillantást vetek rá, amire a leányzó kicsit megdermed és ijedten pislog rám. Mikor elfordulok, egy önelégült vigyor ül ki az arcomra. Hát nem valami határozott hölgyeménnyel jött össze a Sötét Lovag. Aminek - számomra - egy oka lehet: hogy irányítani tudja a lánykát. Hiszen nem tudok más okot elképzelni. Vagy talán feléledt Nicolasban a szőke herceg, és valakit meg akar védelmezni? Nem hiszem, hogy ez lenne a furcsa és meglepő románc oka. Minden esetre megjegyeztem magamnak a hölgyeményt, és valahogy érzem az illatáról, hogy nem egyszerű emberről van szó.*
~Lehet, hogy véla.~*morgom Miroslavnak gondolatban, mikor vetek még egy lopott pillantást Madison-ra.*
~Nem, nem hiszem, hogy azért rühelled. Szerintem Nicolas-hoz van köze.~*válaszol gonoszul Miroslav, mire csak vágok egy fintort, megcsóválom a fejemet és igyekszem a problémánkra figyelni, mégpedig arra, hogy szkarabeuszok rohangálnak előttünk, hogy Matt lelépett és vélhetőleg a) megtámadták és b) felgyújtotta az erdőt, valamint arra, hogy Szevér, a fél-angyal szárnyas talált valaki/valami undorítót az egyik bokor alatt. Hamarosan kiürül mellőlünk az erdő, és csak Szevér meg én maradunk a hullával. Madison elsiet és a fáktól pont nem látom, hogy az útját fekete párducként folytatja, így a titokra, hogy miért is nem érzem embernek, egyelőre még nem jövök rá. Nicolas persze rögtön megy a nője után, amire csak halkan, vigyorogva ciccegek, amit még - biztos vagyok benne, hogy - ő is meghallhat. A véremet áldozva lépek az alaktalan, mumifikálódott emberroncshoz, és a szája fölé csepegtetem a véremet. Hamarosan éledezni kezd, én pedig kicsit hátrébb lépve figyelem, Miroslav is a hátam mögött szimatolgat bőszen. Mikor a szemei vörösen kezdenek el izzani, felvonom a szemöldökömet, arra, ami történik pedig egy halk nyikkanással és döbbent arckifejezéssel meredek az elguruló fejre, majd Szevérre.*
- Mi a fene ez? *suttogom a szavakat, de tudom, hogy a srác pontosan tudja, hogy mire is gondolok és hogy neki szólnak a szavaim. A feketés anyagra hányinger kezd el gyötörni.*
- Ez nem vér... Még csak nem is alvadt... *küszködöm a szavakkal, ugyanis félő, hogy kiadom magamból a vacsorámat, ami persze elég lehetetlen, de a gyomrom háborog. A feketés anyag eltűnik, és pár pillanat múlva az "ember" feje helyén egy patkány fej jelenik meg. Döbbenten pislogok egy tizedmásodpercig, majd mikor látom, hogy a patkány támadni kezd, egyszerűen a homlokához érintem a kedvenc fegyveremet, és a fejébe nyomok egy démonpengét, mire a patkányfejű eldől, és fekete ragacsos cuccá válik a földön.
- Jézusom... *morgom még mindig döbbenten és kisit arrébb lépek, hogy a cucc ne folyjon rá a cipőmre.*
- Azt hiszem, jobb lesz, ha követjük a többieket... *nézek kérdőn Szevérre, majd ha úgy dönt, hogy velem tart, akkor megindulunk a füst felé.*

//Bűnösök veszedelme: Csuklóra erősíthető szerkezet, mely egy bizonyos mozdulatra másfél arasznyi pengét enged ki. A penge felszínét rúnák díszítik, így az a nem túl erős mágikus lényekre is kifejti "áldásos" hatását, így gyengébb démonokra is hatásos. Hátránya, hogy közelharci fegyver, amit még dobni sem lehet.//

Tárgy: Re: Egyiptom Szer. Szept. 11, 2013 7:30 am

*Miután megesősítik hogy füst szagot érzek, Mila rákérdez hogy hova lett Matt. Akkor láttam utóljára mikor előre repült. Lehet megtámadták? Mikor azt mondják menjünk előre és keressük meg Matt-et, ösztönösen követem a ''parancsot'' és próbálok lépést tartani, Madison-nal aki néhány lépés után, feketepárducá változik. Kicsit meglepődök de azok után amiket eddig láttam, hamar túl lépek a dolgon. Ahogy előre haladunk, arcomelé húzom a textil maszkot, a rengeteg füst miatt. Madison, átugrik a lángok felett de én megtorpanok. Ahogy a lángokat figyelem érzem hogy megdermedek. Majd hirtelen belém hasít egy régi emlék. Megrázom a fejem hogy kiűzzem a zavaró gondolatokat, majd hátrálok pár lépést, és nekifutok hogy átlendüljek a lángok felett, és segítsek Madison-nak. Mire oda érek, Nicolas már oda ér és segít neki. Matt nagyon nincs jó álapotban. Nencs is magánál. Jobban csak akkor tudom megvizsgálni, ha biztos helyre visszük. Közben elő veszem pálcámat és fejemben kutatok, hogy használható varázsigét de csak egy jut eszembe, ami nem valami hatásos. Követem a többieket, hogy ha esetleg megtámadják őket akkor megpróbáljak segíteni. Aggódtam Mila és Szevér miatt de tudtam, hogy ők tudmak vigyázni magukra. Legalább is remélem. Most jobb ha Matt mellett maradunk mert jelen pillanatban teljesen tehetettlen. Remélhetőleg szerencsésen, megérkezünk, Madison által kiszemelt helyre. Érzem hogy remeg a kezem. Nem akarom kimutatni a félelmem, de félek. Ez a helyzet teljesen más mint odahaza itt nem átlagos emerekkel kell harcolni. Ez már véresen komoly.*
- Remélem azért a többiek jól vannak. *mondom hallkan majd majd nagyot sóhajtok és megszorítom pálcámat. *- Matt hogy van? *kérdezem, ahogy kicsit hátra pillantok. Majd újra az eget és a környéket figyelem, hogy ne érhessen minket meglepetés. *~Lehet nem vagyok jó a mágiában de a harchoz értek.~*gondolkodom. *- Fervenmagis!* Felemelem, a pálcámat majd ostorozó mozdulatott, végzek, és reménykedek, hogy sikerül megidéznem a kardot.*

Spoiler:

Tárgy: Re: Egyiptom Kedd Szept. 10, 2013 3:03 pm

*Matt felé csak egy kifürkészhetetlent mosolyt küldök, nem tartozom beszámolási kötelezettséggel még egy rokon felé sem. Majd ha rákérdez, akkor ejthetünk róla pár szót, de addig nem téma, hogy ki is van az oldalamon. Azaz előttem, mert én alkotom majd az utóvédet. Madison egyből kikel az erdő felgyújtása ellen, pedig Matt bármilyen komolytalan is, nem úgy gondolja.*
- Bármit megtámadhatsz Mattie, de ne feledd, a tégla nem üt vissza. *Utalok a harcművészek zsargonjára, miszerint jó dolog puszta ököllel szétütni bármit, amíg nincsen következménye. Ő előre is repül, egyenesen a rovarsámánok fölé. Kiváncsi vagyok, hogy ebből hogyan is mászik majd ki. Látom is, hogy egyenlőre nem csekély túlerő ellen küzd, kérdés, hogy a társai mennyire tudnak majd segíteni neki. Sophie-n látom, hogy még nem túl gyakorlott, ezért majd figyelnem kell rá. Rólam a jelenlévők nagyrésze már tudja, hogy mi vagyok, tehát senki nem fog meglepődni, ha csak úgy repkedek, vagy ilyesmik. Ellenben Szevér szavaira közelebb lépek, és a meglepettség legkisebb jele nélkül megvonom a vállamat.*
- Tévedés ne essék. A szkarabeusz hieroglifát kell megsemmisítenünk, mert az most nem tud rendesen működni, ettől van ennyi zavar az erdőben. Maga az eredeti varázslat egy roppant hasznos valami, amivel távol lehet tartani a rovarsámánokat, és többek között azt, ami ezt csinálja az emberrel. *Mutatok le az emberi roncsra.* Ezt valami más tette. Valami olyan, amivel még szembe kell néznetek. *Elkapom Mila pillantását, látom rajta, hogy cseppet sem tetszik neki a dolog, hogy Madisonnal együtt vagyok, ám én már az időbárkában is jeleztem neki, hogy kósza afférre számítson, semmi komolyabbra. Mila a saját vérét áldozza azért, hogy az illető új életre keljen, mire ez meg is történik. A Szevér által talált illető rákap a vérre, a szemei vörösen kezdenek el izzani, majd egész egyszerűen letépi a saját fejét. A torzó helyett azonban nem spriccel vér, hanem valami feketés anyag szivárog. Pár pillanat múlva a fej helyén egy újabb fej jelenik meg, ami már cseppet sem emberi. Egy patkányra hasonlít. Démonikus beütéssel, és vérszomjasan veti rá magát a Mila-Szevér kettősre. Én ezt nem igazán várom meg, tartom az iramot Madisonnal, aki bokán ragadja Mattet, és már húzza is a szerinte biztonságos kőrakások közé. Az rendben, de a rovarsámánok nem adják fel. Segítek a huzigálásban, de a védelemre sem ártana koncentrálni.
- Esetleg valami tömegpusztító varázslatot nem ártott volna. *Mormolom a lánynak mosolyogva, aztán feltekintek. Az erdő szépen lassan ébredezik, már észeli a behatolókat, és elkezd vírusokat gyártani a kiiktatásukra. Azonban nem messze innen Madison már láthatja a lejáratot, ami a kriptához vezet. Kérdés, hogy tud-e szólni társainak.

Tárgy: Re: Egyiptom Hétf. Szept. 09, 2013 2:27 pm

*Rendben azt azért nem tudhattam, hogy csak viccel a sárkányfiú. Nem ismerem és komolynak tűntek a szavai, szóval elsőre azért csak felhúzom magam rajta. De szerencsére visszakozik és még reagálni sincs időm, de Nicolas már üdvözöl is. Elmosolyodom, és határozottan örülök neki, hogy így mások előtt sem jelent ez gondot, aztán összetalálkozik a tekintetem azzal a lánnyal és tényleg finoman szólva is megfagy az ereimben a vér. Pár pillanatig el sem tudom szakítani tőle a figyelmem, pedig mindennél jobban szeretném! Mintha csak hipnotizálna, bár engem nem nehéz, mert amúgy se vagyok egy nagy akaraterővel megáldott valaki. Nicolas szavaira pedig szó szerint kiráz a hideg. Nem valami jó előjelek ezek, valami fura lények, meg minden olyan baljóslatú.*
- Vigyázz magadra! - kiáltok még az elrepülő Matt után, bár a hangerőm nem nevezhető kiáltásnak, csak megpróbáltam valami olyasmit összehozni belőle, kis sikerrel. Aztán szépen. Aztán Szevér indul meg, majd előkerül a cseppet sem jó kinézetű illető. Akaratlanul is hátrébb lépek egyet.
- Jesszus! - és közben az égett szag is megcsapja érzékeny orromat. Az erdő gyulladt meg és Matt sehol, baj lehet! Nem akarom végignézni, hogy Mila élesztgeti ezt az izét, viszont legalább már tudom, miért volt olyan a pillantása mintha hipnotizált volna. Vámpír, mint Nicolas is, és ahogy néztek egymásra... azt hiszem lesz mire rákérdeznem majd. Mindenesetre az tuti, hogy Matt bajban van és itt nem sok mindent tehetünk, úgyhogy egy pillanatra Nicolasra nézek, aztán futólépésre kapcsolok és néhány lépés után már fekete párducként haladok tovább. Sokkal élesebbek így az érzékeim, sokkal jobban manőverezek és persze könnyedén el tudok rejtőzni, ha arra van szükség. Nicolas tuti jön velem, de hogy a másik lány Sophie tarja-e majd a lépést... az jó kérdés. Nem telik bele sok idő, máris elérjük a célt, ahol a fák már lángolnak és Matt valahol ott fekszik az égő ágak alatt. Vadállati énem nagyon nem szeretne oda bemenni, de végül erőt veszek magamon és egy nagy ugrással suhanok át egy bokor felett, hogy aztán megpróbáljam egyszerűen a bokájánál fogva cincálni. Errefelé jövet láttam a köveket, úgyhogy az a cél. A hat oszlop körben van elhelyezkedve, és tök kopár a föld bent, tehát oda nem fog elérni a tűz, ez tuti!

Tárgy: Re: Egyiptom Vas. Szept. 08, 2013 7:55 pm

*A többiek mögött haladva nézelődök, ahogy átlépünk a kapun. Miroslav is lelkes szimatolásba kezd és körbekémlel az erdőben, de egyelőre nem sok mindent vesz észre. Nicolas-szal egy pillanatra találkozik a tekintetünk, de egy másodpercnyi szemezés után unottan fordítom el a fejemet. Nem vagyok rá kíváncsi, és nem miatta jöttem el erre a gyakorlat.*
~Na persze, blablabla~*szólal meg a fejemben Miroslav, mire csak rá vigyorgok, kissé visszafogott módon. Megjelenik Madison s, akt Nicolas egy puszival köszönt. Egy fél pillanatig tágra nyílt szemmel, leesett állal meredek rájuk, majd ha Madison rám néz, akkor fogva tartom egy pillanatra a tekintetét és enyhén fenyegető, sötétes érzést küldök felé. Ha olyan szerény, mint amennyire kinéz, valószínű, hogy meg fog borzongani a tekintetemtől. Csak valószínű, hogy nem fogja tudni, hogy ez mire s szól. Megjegyzem az arcán, és ha bemutatkozik, akkor a nevét s, no meg az illatát. Egész kellemes illata van, bár kicsit fura, mintha nem teljesen lenne ember. Persze ezen meg sem lepődök, hiszen k engem még ebben a suliban?*
~Nyugi! Mégis mi a fenét akarsz vele kezdeni?~*szólal meg ismét Miroslav a fejemben, mire észrevétlenül megrázom a vállam és ismét a Vörös felé nézek.*
~Mondjuk belököm Matt tüzébe...~*vigyorodom el és megcsóválom a fejemet, majd észre veszem a bogarakat. Ezt meg is osztom a többekkel, mire megindulunk a szakarabeuszok után. Nicolas elmesél, hogy vannak itt valamiféle humanoid, savat köpő szerzetek, sámánok.*
- Sámánok? Jézusom... *sóhajtok unottan, majd követem a tekintetemmel, ahogy Matt felreppen a fák fölött. Egy ideg hallgatom a szárnya suhogást, majd Szevér felől a nevemet hallom. Megérzem a bűzt, ami a hullához tartozik, és kicsit közelebb megyek hozzá.*
- Jézusom, ez undorító. *morgom és tüntetően fordulok el, majd Nicolasra, végül Szevérre pillantok.*
- Mégis mit vársz? Hogy gyógyítsam meg? Undorító. Nincs valaki, aki természetes gyógyító? *nézek a többiekre reménykedő arckifejezéssel, hiszen tényleg ráz a hideg attól, hogy ennek a valaminek az ajkaihoz (?) érintsem a kezemet, és vért adjak neki. Gyanítom, hogy Nicolas nem fog mozdulni, így ha Szevér sem fedi fel kilétét, akkor egy undorító morgás és enyhe, halk káromkodás és fujjogás után felfedem vámpíri kilétem, megharapom a kezemet és a mumifikálódott cucc fölé tartom a kezemet, oda, ahol vélhetőleg a száját sejtem. Remélem, hogy ez használni fog és esetleg nem a Főgonosz élesztem újjá. Már ha Szevér nem akar megpróbálkozni a gyógyításával... Közben megérzem én s a füst szagot, és kiterjesztem a hallásomat.*
- Ég az erdő! Hol van Matt? *nézek fel az égre és rosszat sejtek. Mintha valami visítás félét hallanék, nyilván a sámánok vinnyognak, hiszen ég a húsok, vagy mi.*
- Menjetek előre, nézzétek meg, mi történt a sárkánnyal. Mi megvárjuk, lesz-e valami ebből a ... *nem fejezem be a mondatot, csak tüntetőleg elfintorodom, és a hullára nézek, akinek ennyi vér jutott, hiszen a sebem kezd behegedni.*
- Elég lesz? *nézek kérődőn Szevérre.*

Tárgy: Re: Egyiptom Vas. Szept. 08, 2013 6:49 pm

*Sem a vonuló szkarabeuszok, sem pedig Matt erdő felégető szavai nem jutnak el a fülébe, pontosabban nem zavarják meg. Szagot fogott, és ahogy tör előre az erdőbe, egyre izgatottabb lesz, ahogy furcsa nyomokat lel. Aztán, amit talál, azon egy cseppet megdöbben, ugyanis ahogy félrehajtja az egyik bokrot, az alatt bizony van valami. Egy eléggé csavart kinézetű, aszott valami, ami mintha.. még lélegezne, és mintha meg is mozdulna, ahogy Szevér közelebb lép hozzá. Azonnal hátrébb ugrik, és úgy néz Nicolas felé.* -Te mondd, mit is csinál ez az átok? Ugye nem valami ilyesmit? *kérdezi, miközben a furcsa, különös hulla-szerűséget szemléli. Finoman lép közelebb, hogy jobban megvizsgálhassa, amikor.. amikor érzékeli, hogy az a valami megmozdul. A mellkasa. Hirtelen huppan le a földre, tenyereire támaszkodva.* -Ez lélegzik! *tágulnak ki pupillái egészen hirtelen, nincs szuperhallása, így nem hallja, hogy mi történik, azt érzékeli, hogy Matt eltűnik, de az előtte levő furcsa valami egyelőre jobban izgatja. Főleg, hogy amint leül, érzi, hogy apró valmaik másznak a kezén, így hirtelen ugrik fel ismét, hogy leporolja amgáról a szkarabeuszokat.* -Khm.. Bíztató.. Mila, vagy Nicolas, ha kérhetem... *int a felismerhetetlenség közeli állapotban levő élet és halál határán levő ember felé, mondván ők értenek a halottakhoz és átkokhoz, ő meg annyira nem biztos gyógyító képességeiben. Persze ennek ellenére igyekszik megnézni, mi lehet a fickóval, de az átkon kívül mást nem igen lát rajta, így hirtleen, mintha elevenen mumifikálódna éppen.*

Tárgy: Re: Egyiptom Vas. Szept. 08, 2013 5:50 pm

*Csöndben figyelem a többiek. Nem tudom mire számítsak. Még nem voltam hasonló kiképzésen vagy minek is mondjam. Kicsit inkább csendesebb vagyok mint általában. Hallgatom a többieket. Látszik hogy ők már ismerik egymást. Néha halványan elmosolyodom, a beszélgetésükön. Furcsa érzés, mintha bepofátlankodom egy összesznkot csapatba. De mimdenképp meg kell tanulnom csapatban dolgozni. Szerintem elég nehéz lesz mert mimdíg is egyedül voltam. A többiekre figyelek fel mert nagyon elbambulok. Észre se vettem a vonuló bogarakat. Ennyit arról hogy mennyire figyelek a környezetemre. Mikor Matt elrugaszkodik és megrezzennek az ágak automatikusan fölnézek. Pedig nem nem vagyok paranoiás. Nem gondondoltam volna hogy ilyen ideges vagyok. A legkisebb nesztől felgyorsul a szívverésem. Hirtelen furcsa szag csapja meg az orrom*
- Ez füst szag?*kérdezem a többieket, mert nem tudom tényleg azt érzem-e.*

Tárgy: Re: Egyiptom Vas. Szept. 08, 2013 4:09 pm

*Mila pofavágása elkerüli a figyelmemet, ellenben az nem, hogy hárommal kevesebb szívdobogást hallok, mint kellene. Egyik Nicolas, a másik én vagyok, ez egyértelmű. De ki a harmadik? Még szokatlanak a vámpír érzékek, így hiába tudom, hallom, hogy egy még hiányzik nem tudom megkülönböztetni, hogy kié, még túlságosan közel vannak egymáshoz a többik. Pedig kíváncsi vagyok, nagyon is. Mivel elég cinkes lenne mindenkinek a mellkasára hajolni figyelni kívül helyezem ezt a felfedezést és Nicolashoz fordulok, hallgatni a válaszait. Ahogy egy számomra ismeretlen, szintén vörös lány beleszól az erdő felgyújtásába elkerekednek a szemeim.* -Nyugi, fel ne izgasd magad, ne mondd már, hogy komolyan vetted a fák felgyújtását...! *Hüledezek egy kicsit a csaj felé nézve. Elég sokan vagyunk itt vörösök, nem mintha ez egy fontos információ lenne, de ennyi telik tőlem. Nickre visszapillantok, amikor megveregeti a vállamat, kicsit elvigyorodok.* - A kis bennfentes, így már mindent értek. *Mondom, bár azt jóval kevésbé értem, hogy miért öleli meg puszilgatja azt a lányt. Jézusom, rohadtul le vagyok maradva a családból! Egyáltalán nem tudom, hogy kivel miújság, lefoglalt a vámpírság, Andie, az apaság gondolata, amit mint a szél elhíreszteltem a családban, de annyi agyam nem volt, hogy visszakérdezzek, hogy és velük miújság. Még is csak egy gyereket kevés ír tud übereni, nem?*
- Én még semmilyen állatot nem láttam vonulni speciel. Ez gond, azt hiszem. Basszus humanoid, repül, savatköp, azt már felgyújthatom? Már persze, ha megtámadnak minket persze. Mert ezek alapján engem is fel lehet gyújtani, bár sav helyett tüzem van. Fölrepülök, jó? *Kérdezem mindenkitől, aztán elrugaszkodok, vigyázva, hogy vörös szárnyaim ne ütközzenek fába. A lombnál valószínűleg inkább mászok, mint repülök, hogy kiérjek a tiszta éghez. Próbálom nagyjából megjegyezni, hogy merre haladnak a többiek, aztán magasabbra repülök, hátha majd ritkulni fog az erdő. Kb. öt perc múlva veszek észre egy hasadékot, körben oszlopok állnak, középen egy máglyaszerű építmény magasodik, tetején egy fa trónussal. Ahelyett hogy visszafordulnék a többieket erre navigálni - közben tudja a fene, hogy a fák alatt mi van, azt nem látom, csak itt van belátásom, mert itt körben nincsenek fák, csak oszlopok, olyasféle kőből, mint a piramisok - tovább repülök, hogy körbenézzek. Kb. egy perc és már is furcsa, hártyásszárnyú lények ugranak ki a lábam alatt a fák közül, kár volt leereszkednem jobban körbenézni. Az egy dolog, hogy tüzet fújok, egy másik, hogy vámpír vagyok, gyors, de ezek pedig 12-en vannak!!! Kétszer sikerül tüzet fújnom, de eddigre már körbevettek és vagy hat köpés kezdte el marni a lábamat, a hasfalamat, ahol csak a pólóm volt, sőt az arcomat is. A mágikus dzsekim szerencsére valamennyit felfogott és nem rongálódott, de egyedül vajmi kevés vagyok, az utolsó, amit ájulásom előtt érzékelek az, hogy egyik lények a haja kapott lángra és a válla,a másiknak a kezét égettem el... de inkább az alattunk lévő erdő kapta a legnagyobb tüzet.
Még is sikerült felgyújtanom ezt az átkozott erdőt?
Aztán minden elsötétül. *

// Kb. 15% esély van arra, h h-k tudok írni így inkább kiírtam magam, de lehet,hogy magamhoz térek egyszer csak bárhova tehettek, bármit csinálhattok velem, csak számolni azzal, hogy félsárkány és vámpír a test, remélem nem a sajt tüzemben fogok elégni. Laza másfél óra munka volt megírni ezt olyan rossz a billentyűzet... //

Tárgy: Re: Egyiptom Szomb. Szept. 07, 2013 6:05 pm

*Felugrik a szemöldököm Szevér szavai hallatán, én aztán minden vagyok, csak megbízható nem, vélhetően az eredményeim alapján kaptam oktatói státuszt, hiszen véresen-mocskosan, de igyekszem kiállni azért az iskola mellett. Akkor ez mégiscsak megbízhatóság lenne? Franc tudja. Nem kezdek vitatkozni, csak bólintok feltartott hüvelykujját látván.* -Tiétek a terep, én csak kisérő, és kommentátor vagyok, tessék learatni a diadalt. *Válaszolok higgadt konoksággal a hangomban, és megigazítom a sálat, mert mint mondtam, az esti órákban már szibériai hidegek várhatóak. Ahogyan körbejáratom a tekintetemet, egyértelmű, hogy társaim nagy része korántsem auror, talán pont a drága párducban bízhatok majd? Érdekes lesz. Átlépünk hát a kapun, Matt, a sárkány pedig hozza a komolytalan figurát, amit már megszokhattunk tőle.*
- Ha úgy gondolod, hogy közelebb visz az átok megtöréséhez az erdő felgyújtása, tegyél próbát. Néha a legegyszerűbb megoldás visz győzelemre. *Kérdésére hidegen kacagok fel, atyaian megveregetve a félhüllő vállát.* -Nyitott füllel járok, ennyi az egész. És igen, a központi oktatási tervek is nagy segítségemre voltak, hogy most ide kell jönnünk. Ennyi. *Fejezem be vigyorogva. Korábban is nyomoztam már rejtélyek után, így érdekel, mit is találok, ám kaptunk oktatóként rengeteg intrukciót.
*Összetalálkozik tekintetem Milával, akivel azt hiszem minden civakodásunk ellenére szétszakíthatatlan kötelék van köztünk. Nem barátság, nem szerelem, de valami olyan egymásra utaltság, ami fenn fog maradni. Kevésbé baráti, mint Rosettával, ám nem kevésbé komoly. Befut Madison is, akit nem fogok figyelmen kívül hagyni. Nem vagyok tanár, hogy ne tarthassak fenn kapcsolatot a diákokkal, és hát ha jól érzem magam, mit titkoljam. Adok egy puszit, amikor gyengéden magamhoz vonom, aztán finoman engedem el, hogy csatlakozhasson a többiekhez. Még szelíden mosolyogva hallgatom, hogy nagyon is az erdő felgyújtása ellen van. Nos igen, nagymacskaként a természet békebírója, nem is vártam mást. Ellenben Mila a vonuló szkarabokra hívja fel figyelmünket, amire már érdeklődve nézek közelebb.*
- Ah, nagyon ritkán látok ilyet, remélem nem kerültök bajba. A rovarsámánok érkezését jelzik, előlük menekülnek a kripta felé. Humanoid, mégis repülő lények, mérgező köpettel. A fákról támadnak, figyeljetek oda.
*Az angyal felé bólintok, de nem lépek közelebb.* -Nephilim, mit találtál? *Kérdezem halálos nyugalommal. Nem feladatom megvédeni a többieket, én csak tanácsadó vagyok, bajom nem eshet. Reméljük az oktatásügyi törvény jól működik. Intek a számomra még ismeretlen Sophie-nak, remélem nem csinál túl nagy butaságot. Csapatban kell gondolkozniuk, ha valaki bukik, mindenki bukik.*

//Köszi Bella, így ahogy csinálod. Nyugodtan vigyetek be szálat, nem én vagyok mesélő, hanem közösen.//

Tárgy: Re: Egyiptom Szomb. Szept. 07, 2013 5:26 pm

*Miután beszéltem Stevennel sikeresen rávett hogy menjek el Egyiptomba a kiképzésre. Ezért átöltözök egy fekete farmerba, fekete hosszú ujjú pólóba és lapos talpú csizmámba. A táskámba, raktam egy noteszt meg ceruzát. Meg egy palack vizet. Ujjatlan bőrkesztyűmet is felveszem, majd a köpenyemmel hátamon elindulok. *-Helló!*Köszönök a többieknek. Majd átmegyek a térkapun remélve hogy még visszatérek ide. Mikor átérünk a kapun valami erdő féleségben kötünk ki. Kicsit meglepődtem mert nem egy erdőre számítottam. Vállat vonva követem a többieket miután néhány dolgot elmagyaráz a tanárunk. Út közben zsebre vágom kezeimet, és úgy sétálok tovább. Az egész csapatból egy ismerős alakot látok mert vele már találkoztam, azt hiszem a tükör teremben. Környezetemet figyelem mert sose tudni mi lehet megbújva a következő fa módgött. Paranoia? Á, dehogy csak óvatosság.*

Tárgy: Re: Egyiptom Szomb. Szept. 07, 2013 11:01 am

Megkezdődik a tanév és őszintén szólva eléggé félek ettől a helyzettől. Sokan lesznek az órákon, vagy gyakorlatokon, vagy mi is lesz és én igazán nem vagyok híve a tömegnek. De megpróbálom megemberelni magam, főleg mert a mai alkalmat épp Nicolas tartja. Mielőtt még elérném a célt nagy levegőt veszek, hogy kicsit megpróbáljam a rám törő heves szívverést lassítani. Pech, mert ebben a suliban mindenféle olyan lények vannak, akik nagyon jól hallják mások szívverését, szóval majd simán kiszúrják, hogy mennyire izgulok, akkor Nicolas is. De persze egyáltalán nem várom el tőle, hogy most velem foglalkozzon, van annál jobb dolga is. Most ő a tanár, én pedig egy vagyok a diákok közül és ehhez is fogom tartani magam. Amikor megérkezem csak bizonytalanul intek neki és ugyanúgy beállok a többiek mellé, amikor átérés után beszélni kezd. Szerencsére elég ügyesen érkezem ahhoz, hogy ne essek el, nem véletlenül ismert szóösszetétel a macskaügyesség igaz? Körbepillantok... szeretem az erdőket. Gyorsan besorolok Szevér mellé, valahogy szimpatikusnak tűnik a fiú, olyan lelkes és kedves, mosolygós.*
-Szia! Madison vagyok, te is auror vagy, netán valami más? *Teszem fel azonnal az első kérdésemet. Igen, hajlamos vagyok rá, hogy sokat kérdezzek, de most elég sokan vannak itt, hogy ezt a lehető legjobban visszafogjam. Aztán megütközve pillantok előre a vörös hajú srác szavai hallatán. Egészen elkerekedik a szemem is.*
- Dehogy gyújtunk fel egy erdőt, hogy képzeled! Biztosan élnek itt állatok, az a dolgunk, hogy megtörjük az átkot, nem az, hogy mindent elpusztítsunk! *Azért meg kell hagyni, hogy a hangom a szavaimhoz képest... hát finoman szólva is halkan beszélek. Pedig tudom, hogy ehhez a határozott kiállás is kellene, de az bennem nincs meg, főleg amikor teljesen ismeretlen diákok vesznek körül. Már az is kész csoda, hogy gond nélkül megszólaltam.*

Tárgy: Re: Egyiptom Szomb. Szept. 07, 2013 9:31 am

*Ismét megkezdődik a tanév. Ami valamilyen szinten most már engem s érint, hiszen nem csak úgy be kell járnom órákra, hanem az elementalista órákat egyenesen nekem kell tartanom. Állat nagy megtiszteltetés... Lett volna, hogyha nm az az a p*csa, véla Mediaris kötötte volna az orromra. De hát sebaj, végül nem az ő személye, hanem az enyém számít, nemde?*
~Na ja, és amúgy sem fogja még csak leellenőrizni sem, hogy mit teszünk. Amúgy van már ötleted az órához?~*szólal meg daimónom, aki most is tisztelettudóan ott sétál mellettem. Nem mintha lenne választása... *
~Igen, már van ötletem, csak ahhoz majd fel kell keresnem Dárdosit.~*jelentem ki kicsit titokzatosan, és gondolatban meg is osztom lélektársammal, hogy mit is találtam ki. Még messze van az óra, de nem árt időben elkezdeni agyalni rajta. Komótos léptekkel haladunk az óra helyszínére. Nem vagyok Auror, sem az a nyomozgatós fajta, de Nicolas órája igenis érdekel. Nem valami kedvesen váltunk el, talán a megérkezésünk után nem is találkoztam vele, azonban persze róla is vannak pletykák, úgyhogy történetesen az én fülembe is eljutott a hősszerelmes híre. Még szerencse, hogy a mi "kapcsolatunk" Solomonnal nem olyan feltűnő és szembetűnő. Sokat gondolok a srácra, fogalmam sincs, hogy él-e, hal-e, és hogy mikor fog visszaérni. Reméltem, hogy a tanév kezdetére visszaér, bár gyanítottam, hogy abszolút nem fogja érdekelni, hogy elkezdődött a tanév és itt a helye. Hát persze, hiszen engem sem érdekelne, ha éppen a szüleim gyilkosát kellene felkutatnom és megölnöm. Gyakran gondolok rá, de igyekszem nem nagyon érzelmi szintre vinni ezt a hiányt, így elfojtom a dolgokat. Mióta Solomon elment, nem sok érzelmet mutatok ki és az igazat megvallva k s kapcsoltam az érzelmeimet, így nem akadályoz semmi, és persze elcsábulni sem fogok. Most is kissé unott arccal, komoly tekintettel érkezek meg az óra helyszínére, ahol Nicolas eltűnik a térkapuban.*
~Komolyan azért jöttünk el, hogy figyelhesd Nic-et?~*morogja Miro, mire csak halkan sóhajtok egyet.*
~Ez kötelező óra, Miroslav! Hagyj békén! ~*csattanok fel gondolatban, majd határozottan lépek át a térkapun, vélhetőleg nem utolsóként, hogy felbukkanjak a túloldalán, egy erdőségben. Unottan jártatom körbe a tekintetem a helyen, felmérek minden apróságot, majd a srácot hallgatom. A hátsó sorban állok meg, kicsit oldalt, lazán, karba tett kézzel, fél lábamra helyezve a súlyomat. És mereven figyelem őt. Kíváncsi vagyok, mikor érzi meg a jelenlétem, és mikor találkozik a tekintetünk - ha csak egy pillanatra is. Matt bravúros belépőjére felvonom a szemöldökömet, és elég feltűnően mérem végig a dögös srác testét. Elhatározom, hogy hozzá fogok csapódni, persze lehet, hogy valamilyen szinten vonzom őt negyed-véla lévén. Egészen addig, amíg oda nem csapódik Nicolashoz. Vágok egy pofát, majd megindulok Szevér után, befelé az erdőbe, minden apróságra figyelve. Arra is, hogy apró fekete bogarak, szkarabeuszok vonulnak a földön egy irányba. Befelé. Hát persze, hova máshova?*
- A szkarabeuszok nem sűrűn vonulnak, nemde? *szólalok meg fennhangon és mutatok le a földre, ahol hosszú vonalban mennek egymás mellett-mögött a bogarak.*

Tárgy: Re: Egyiptom Szomb. Szept. 07, 2013 8:48 am

*Utolsó pillanatban vetődök át a térkapun, ami Egyiptomba vezet, és mivel Nicolas elsőként lépett át kicsit meglepődhet, hogy előbukkanok, repülve, és a túlvégen azonnal bucskázva egy fának ütközve. Felnyögök, de egy pillanat múlva a szárnyaimat összehúzva fürgén talpra ugrok és vigyorogva túrok a hajamba és porolom le a ruhámat.* - Semmi gond, semmi gond, egyben vagyok! *Biztosítok mindenkit, már ha bárki is aggódik az ütközés miatt értem. Akkor is, hogyha nem. Eljöttem, mert Nicolas tartja az auror gyakorlatot? Igen. Auror vagyok? Nem. Itt a helyem? Hát, nem éppen, de a kíváncsiság nagy úr, a térkapu pedig nem köpött vissza. Egyáltalán nem értek az aurorok mágiáihoz és fortélyaihoz? PONTOSAN! Minden meg van egy kalandos utazáshoz...
Kicsit körbenézek, miközben Nick beszél, amikor az állatok megidézéséhez ér felcsillannak a szemeim. Oké, azok nekem is mennek, bár valószínűleg ő inkább az ilyen PBT-s AUM-os állatokra gondolt, tudom is én, pokolkutya? Nekem viszont egy seregnyi más és másféle állatkám van. Illetve lehet. Amikor akarom. Mikor indulás van be az erdőbe unokatestvérem felé pislogok, végignézek az arcán, még is mit szól ahhoz, hogy engem lát. Ismeri a képességeimet, sárkányságom, vámpírságom, idézőségem... és hogy egyáltalán nem vagyok nyomozgatós auror. Szerencsére haza zavarni nem tud - azt hiszem. Odalépek mellé, hogy vele haladjak és ahelyett, hogy nézném a terepet beszélgetnék.* - Hali Nick, hogy-hogy éppen Egyiptom? Hogy a fenébe jut el hozzád a hír, hogy van itt egy bűvös erdő, amit ki kéne kapcsolni? Felgyújtani ér? *Kérdezgetem, nem hadarva, de élettel teli hangnemben, mosolyogva. A tarkón csapásból kinőttünk, talán nem kell féltenem a beállított hajamat.*

Tárgy: Re: Egyiptom Pént. Szept. 06, 2013 3:41 pm

*Lelkes, hát hogy ne lenne az, hiszen nyomozhat, kiélheti kíváncsiságát, és persze, mint mindig, most is bajba keveredhet. Régen mozdult ki hosszabb útra otthonról, addig sem kell Jack után rohangálnia, meg úgy is ideje, hogy megnézze, mit alkot Nicolas. Hiszen neki is kell majd valamiféle órát tartania, szakkört, éppen ezért ez egy remek alkalom. Nem, nem auror, és az átkok sem vonzzák, de ez a szkarabeusz dolog annál inkább. Amikor átlépnek a kapun, és megjelenik ez a bizonyos hely, az erdő, akkor finoman forgatja meg a kezében levő, masszív botot, beleszippant a levegőbe. Nicolas szavaira csendben biccent, majd beletúr szőke üstökébe.* -Még jó, hogy ilyen megbízható emberek vezetik a diákságot újabb veszélyekbe. *még rá is kacsint a fiúra, felfelé álló hüvelykujjal, aztán egy kisebb sóhaj. Hát persze. Nicolas mellett, aki készségesen előreenged mindenkit. Őt is. Nagyon jó.* -Persze, utánam.. *és ezzel a lelkes mozdulattal néz körbe, meg a lába elé, és igyekszik valamennyire felmérni ezt a kis terepet, mi is van itt, hol vannak tulajdonképpen, mennyire üti ki a meleg, úgyhogy a maga kis eszével, és természeti jártasságával, meg vándor beütésével nekiáll nyomozni, ha tud, akkor nyomolvasni, fákat vizsgálni, úgy közelíteni.*

Tárgy: Re: Egyiptom Csüt. Szept. 05, 2013 5:38 pm

*Az udvaron találkozom diáktársaimmal, ezért még őket bőven megelőzve érkezem. Rétegesen öltözködtem, ki tudja, hogy mennyire nyúlik bele majd a hideg éjszakába kutatásunk. A sötét öltözék, amit hagyományosan viselek, most egy sállal va kiegészítve, kesztyűt pedig a válltáskámba tettem. Hűvösen biccentek az érkezőknek, majd miután úgy vélem, hogy aurorjaim többsége megérkezett, megnyitom a tanári kartól kapott ovális drágakövel a térkaput, amely Egyiptomba vezet. Jó példát mutatva már lépek is át. Amikor megérkeztünk, a kapu összezárul, a kavicsot pedig zsebre tudom vágni. A szokványos gizai piramisokkal ellentétben most egy erdőség szélén állunk, igen, Egyiptomban elvétve ilyesmit is találunk.*
- Nos köszöntelek itt titeket, remélem tudunk majd egymásnak újat mutatni. *Járatom körbe a tekintetemet, kicsit ugyan furcsa, hogy én mondjak másoknak instrukciókat. Mert megteszem a barátaimmal, de a tanárság gondolata kissé távol áll tőlem. Inkább a rejtélyek után szaglászó nyomozó, sötét titkokkal teletűzdelt vámpír vagyok én, mintsem túravezető. Mindegy, most ez jutott.*
- Ahol most vagyunk, egy Bűvös erdő, ahol cseppet sem úgy működnek varázslataink, ahogyan képzelnénk. A mágikus képességeitek itt hatástalanok, relikviáitok pedig akár ellenetek is fordulhatnak. Az erdő különös mivolta miatta a varázslataink rendkívül körülményesek, és nem jönnek azonnal létre, várni kell hozzá (a következő hszedben érvényesül, mint amikor varázsoltad!), kivéve az olyanok, ahol valamilyen lény jelenlétét hívod elő. Az erdő mélyén rejlik egy ősi sírbolt, amelyet egy szkarabeusz alakú hieroglifa véd, azt kell megsemmisítenünk, hogy az erdő átka eltűnjön. Kérdés, hogy a fák milyen veszélyt hordoznak, és a kriptát mi védi. Én nem foglak megvédeni titeket... *Rántom meg a vállamat, és előreengedem a lelkes csapatot.*

Vendég

*Alex sejthette hogy meg fog bántódni Susan, de még is meg tette. A lányra néz kijelentésére csak bólint. Most mit tehet? Hiába ott vannak neki a fiúk a srác emészt. Barátok volnának vagy csak haver neki?* - Ne.. ne haragudj elvesztettem a fejem..*Ennyit jelent ki a lánynak, de meg is érti ha nem szeretne vele találkozni. Össze van zavarodva mindd érzelmileg mindd a gondolatában nem tudja hová tenni a dolgokat. A lány távozása után csak nézi hosszasan csak bámulja míg el nem tűnik azután fejéhez nyúl és szokás szerint vakarni kezdi és visszatér a hotelba majd lehuppan az ágyára..* - Egy barom voltam..*Arcát a két keze közé temeti, és lelki ismeret furdalása lesz ő nem ezt tervezte, nem ezt akarta...* - Mindenki tudja, hogy az vagy.*Fürdőszobából lép ki Chase, Alex csak nemlegesen bólint meg se lepődik a fiú igazán. Legszívesebben leugrana valahonnan hogy milyen idióta néha, és ha suli után így akarta volna közölni neki? Akkor biztos Dorianék szétkapják az iskolában szóval még így is jó h távol van. Mindenesetre lehunyja a szemeit és mély álomba próbál merülni és próbálja el felejteni ezt a zavaros ügyet.*

Vendég

*Hát morogni akar, akkor morogjon olyan mint egy óvodás... Nem válaszolnak a kérdésére, mire megvonja a vállait, hát akkor ne. Neki aztán 'oly mindegy. Amikor Alex sóhajt és megkérdezi, hogy kit érdekel az az úr, csak meglepetten pislog.* - Ő vigyáz rám... *Mondja a lány, miközben leszegi a fejét és úgy nézi a maga előtt lévő utat. Hallgatja a fiú szavait, de nem is igazán érdekli, nemsokára úgyis lelép innen. Mr. Watson pedig bizonyára már végzett, ha vagy ha még nem is akkor hamarosan tuti fog. Aztán ugye ellöki magától, de a fiú de az átkarolja a derekát és a lány már előre rosszat sejt. A fiú megakarja csókolni, mire a lány csak makacsul leszegi a fejét, sőt még el is rántja így Alex, aligha fogja megcsókolni. Lerázza magáról a másik kezeit, majd úgy néz fel Alexanderre. Zöld szemei égnek, ahogy ránéz, a szája is mintha megrándulna.* -Azt hittem ezt már egyszer megbeszéltük. *Jelenti ki a lány, miközben tartja a három lépés távolságot a másiktól. Aztán mégis közelebb lép és egy hatalmas pofont kever le a fiúnak... Eközben az emlegetett úr is odamegy a lányhoz.* -Minden rendben Miss Watson? *Kérdezi a férfi, mire a lány csak bólint. Visszapillant Alex-re, szemei már csillognak a könnyektől de nem fog sírni.* - Én most távozom. A soha viszont nem látásra... *Mondja a lány, miközben elegánsan meghajol, pukedlizik. Aztán elindul vissza a kávézó felé. A fiú most elég rendesen megbántotta, csalódott benne. A lány azt hitte, hogy a másik elfogadja, hogy Ő másba szerelmes.*

Vendég

*Nem néz a lányra, de a szavait hallgatja. Hogy csak morog magában néha inkább mérgelődésnek lehet hallani. Alexander csak biztos a dolgában, nem is mondd semmit a kérdésére vállat von rá. Nem számolt arra, hogy tényleg találkoznak itten ő Chasel van itt aki bizonyára már kivette a szobát amit foglalt aztán úgy is el lesznek nagy valószínűséggel. Brenda külön kérésére holnap elmennek egy piramisba, mert a lány nagyon nem akar menni ilyen helyre be. Csak összeszűkülnek a szemei a következő mondatra amit Susan mond és figyeli az urat. Csak sóhajt és felhorkant.* - Kit érdekel az az úr?*Biccent a fejével, de különösen nem érdekli a férfi. A kérdésre vállat von.* - Apám szokás szerint azzal a hárpiával van, nem nevezném őt fogadott anyámnak van egy természete, de hagyjuk.. is. Brenda még suliban, majd csatlakozik hozzánk vmikor. Asszem ennyi.*Ezzel válalt von, de még mindig zavarja az a férfi majd a lány szemeibe néz mélyen. Egyik kezével megfogja Susan derekát és magához húzza majd reflex szerűen megcsókolja.*

Vendég

-Pedig India csodálatos. *Sóhajtja a lány, miközben a kezében lévő csipkés kis napernyőt kinyitja és úgy sétálgat tovább. Darwin a szemeit forgatja, amikor a fiú vállat von. Ő csak tájékoztatta, hogy nem előnyős így megbámulni a lánykát. Susan végül a fiúra pislant, majd annak szavaira csak felkacag, ami azt illeti tényleg viccesnek találja a másikat.* -Tényleg ennyire naív vagy? Vagy csak szimplán ennyire nagyképű vagy és azt hiszed, hogy Te vagy a középpontban? *Kérdezi meg fejcsóválva, mindenesetre Alexnek hatalmas szerencséje van, hogy a lány nem hallja meg a gondolatait, ugyan is akkor egy pofonnal lenne gazdagabb az ifjú. Látja, hogy a fiú arca ridegséget tükröz, de különösebben nem foglalkozik vele. Ő csak sétálni jött, amég az apja tárgyal és szerencsétlen módjára Alexanderbe tévedt. A lány sem néz a másikra, ő tökéletesen el van a piramisok bámulásával. Aztán Alex következő szavaira a hölgyemény szemöldöke a magasba siklik. Nem igazán érti a fiú szavait, mindenesetre hátrapillant... Mintha szemezne valakivel utána pedig Alexre néz és úgy szólal meg.* -Ejnye Alex, nagyon buta vagy. De...Nézd csak... Látod azt az úriembert ott. Észre sem vetted, hogy követ minket? *Kérdezi a lány, miközben kicsit közelebb húzza a fiút, hogy megtudja neki mutatni neki az illetőt. Utána el is löki magától a másikat.* -Megvannak a módszereink. *Csak ennyit, mond egy árushoz sétál, majd az ott lévő csecsebecséket kezdi el nézegetni.* -És neked merre járnak a család tagjaid? *Teszi fel a kérdést, miközben félig a másikra pislant.

Vendég

- Indiában még nem jártam. Nem is tudom szeretnék e el jutni valahova..*Nyögi ki nagy nehezen a fiú miközben azon tűnődik mik nyújthatnak még ilyen szép látványt ő néki. ő Susant figyeli teljes körvonalát, amilyen ruhában vanés igen egyértelmű mit bámul a lányon.* - Ugyan biztos vagyok benne, hogy keresel minden sarkon nem hiába itt találkoztunk. Vagy a puszta véletlen. Ahol ott vagyok általában t e is.*Mondja kaccsintással a lánynak, és vigyorog pimaszul amikor a daimónra figyel, csak vállant von rá. Makacsul, azért is jobban bámulja. Hallgatja, hog megy nyaralni és közben kijelenti, hogy a fiúkkal mire szemetforgat.* ~Egyszer fel kell nőni mindenkinek..~*Susanra céloz a mondatában arca most ridegséget tükrözz. Felhúzta az álarcot, nem egyáltalán nem látszik, hogy féltékeny lenne Alex, hiszen nincs mire. Vagy ha még is? Akkor Dorianra, meg a másikra.. Nem jegyzi ő meg a neveket, de a célját mindneképpen el akarja érni. Szürke szemeivel az égre pillant nem néz most Susanra, és úgy hallgatja a lányt.* - Látom apád is kímérten de figyel rád.. *Csak ennyit jegyez meg, és persze ekkor a földre tekint.*

Vendég

*Nézi a piramisokat, miközben sétálgat, nincs nála óra így nem tudja, hogy meddig marad el az apja. De még egy ideig biztos el lesz, addig meg el lesz ezzel a hülye gyerekkel, vagy ha nem bírja akkor majd lelép valahova. Aztán a fiú kitér a piramisokra, mire csak a szemét forgatja.* -Azok, de India jobb. ott nincs ennyire meleg. *feleli a lány, miközben felsóhajt. Nos, igen a tanga vonaláig ki van vágva a ruha, így majdnem az egész háta szabadon van, igaz a haja lelóg a feneke, alá de azért az meg nem takar olyan sokat.* -Hiányozni? Nem, igazán. *Feleli a lány és az igazat megvallva nem is hiányzik neki a fiú. Ő neki maximum két személy tud hiányozni, de az nagyon. Az egy dolog, hogy Susan nem látja, ahogy a fenekét nézik, viszont Darwin azért nem hülye, így csak morrant egyet a fiúra. Egy amolyan "vigyázz magadra, öcsi" stílusban.* -India jobb. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrően. Na, igen ő Indiáért van oda, igaz Egyiptomot is szépnek találja...* - Nyaralni? Végülis igen, apával minden évben elmegyek valahova, általában Indiába, de oda majd a Fiúkkal megyek. *Feleli a lány, miközben zöld tekintetét a másikra függeszti.* -De már inkább lennék Bulgáriában, alig bírom ki Dorian nélkül. Apa kérdezte is, hogy miért nem hívtam el...*Meséli a lány, miközben szépen lassan megissza az italát.*

Vendég

*Szinte már örül, hogy a haverja elment és Susannal van kettesben. Meghívná szívesen, de látja vesz a szőkeség jégkását magának majd a piramisokat bámulja. Oh a régi piramisok mily csodásak és szépek, ahova jó bemenni!* - Szép látványt nyújtanak azok a piramisok. Bent biztos jó lehet..*Feleli könnyedén majd az égre pillant.* - Én? hát izé.. Vasárnapig. Hétfőn már jövök vissza. Csak nem hiányzom?*Kérdezi meg csipkelődve és közben néha néha hátra pillant ugye tudjuk mit bámul Alex, ezt Susan nem láthatja mivel ő a piramisokat nézi.*~Csodálatos..~*Persze az esze elmegy ilyenkor nem kell foglalkozni vele.*- Amúgy jó ez a hely én imádom. Családdal másik városban szoktunk lenni közelebb a piramisokhoz..*Feleli a lánynak, majdő is vesz egy jégkását.* - És te? Először azt hittem, te is nyaralni jösz ide.. mondom magamban soha nem szabadulok meg a diáktársaimtól..*Arcán ördögi vigyor úgysem sértődik meg Susan. A lány tudhatja, hogy csak viccel a másik.*

Vendég

*Arra, hogy a fiú szemei sértődötten villannak meg nem mond semmit. Nagyon önző tud lenni a lány az az egy biztos. Arra, hogy nem hallotta még a Dorothy-t csak vállat von.* -Én megmondtam, hogy nem ismersz. Látod? Még a nevemet sem tudtad... *Mondja a lány, miközben elmosolyodik. Hogy ezzel mennyire égeti Alex-t az kérdéses... Aztán a lány Chase fordul, majd annak szavaira csak mosolyogva bólint.* -Oh, már egy csomószor. Franciaországot magam is bejártam. *Válaszolja a lány, miközben az arca is felderül egy kicsit. Aztán Alex megszólal, de Chase leinti, mire a lány csak rápislant. Mármint Chase-re, annak szavaira csak elmosolyodik, majd úgy válaszol* -A gond az, hogy nem csak neki. *Feleli egy ártatlan mosollyal az arcán. Ha Chase akarna sem tudná haragudni, mindenesetre Chase ugyebár távozik, egy kicsit meghajol a lány aztán ugye elindulnak.* - Szóóval ő volt Brenda barátja. Értem. *Feleli a lány, aztán ugye vesz jégkását, vagy valami ahhoz hasonló cuccot, így a lányka nem érti, hogy a fiú minek akarja meghívni.* -Nem köszönöm. És meddig maradsz itt? *Teszi fel a kérdést, de szinte oda sem néz a másikra. Helyette inkább az épületeket vizslatja, kicsit ámulatba ejtik a távoli piramisok...*

Vendég

~Nem hiszem el megőrjít ez a lány..~*Szemei sértődöttek amikor megkérdezi a szőkeség, a dolgairól. Hogy kisfiúsan viselkedik e talán, de jól érzi magát most. Amikor puszit ad a lánynak, ugye a másik nem viszonozza de finom illata van amiből kicsit sziporkázott, azután megjelent a barátja Chase. Bemutatja a lányt neki, aki pukedlizik természetesen illedelmes úri hölgy, azután oda hajol Alexhez és suttog valamit.* - Ezúttal vissza szívtam amit az előbb gondoltam. Nem rossz csak Brenda ne tudja meg mert akkor tudod..*Kicsit fenyegetőzik hiszen a barna hajú fiú fűrkészi Susant. Alex kicsit se morog, és a két úrfi között feszültség bontakozik ki.* - Dorothy, nem is hallottam még..*Ha igen el is felejtette, de tény furcsálja a nevét a lánynak.* - Ön nekem ismerős, legalább is az apám nagy valószínűséggel volt már tárgyaláson az enyémmel..Nem is tudom Franciaországban járt már az apja?*Kérdezi meg, tőle Chase és minél sármosabb mosolyt próbál elővarázsolni, amikor bemutatkozott neki csókon lehelte a kezét mint "az úri" ember mondjuk hát az ő tanult illemet.. Alex meg nem. Ha a lányra néz, egyszerüen közelsége megnyugtatja és biztos pont ő számára.* - Nem, dehogy is.*Feleli bőszén Chase majd a feje búbját megvakarja, és látszólag nagyon is el van miközben észre veszi Susan testtartását egyfolytában hol a lányra hol a haverjára néz. Majd amikor megszólal a lány, gyilkos pillantással nézz rá.* - Én nem is!*Mielőtt tovább mondaná Chase lecsitteli és helyette felel.* - Óh én értem..csak tudja az a baj, hogy néha nem tudja az illemet. Pedig 18 évesen illene megtanulni nem de bár? Alexander, meg soha nem fog szabadulni mert van kiről példát vegyen csak az a baj, hogy ők tűz és víz..*Természetesen Brendára gondol, de már így is nem mer megszólalni inkább csak árgus szemekkel figyel.* - Nem dehogy is nyugodtan! Miss Watson Örültem! Alex, te meg viselkedj.*Itt ördögien vigyorgott mint egy igazi vérengző.* ~De jó, hogy elment..~*Csomagokat elvitte majd, Susanhoz sétál könnyedén és kicsit felszabadultan.* - Én már 13 éve ecsetelm neki ugyan ezt, de ő hajthatatlan.. Néha belegondolok csak a pénze miatt, van vele de nem tudom..*Szemetforgat, de el is akarja terelni a témát Chaseről végre kettesben vannak.* - Meghívhatlak valamire?*Kérdezi meg Susant ne csak áldogáljanak addig körbe sétálják a környéket.*

//Fagylalt//

Vendég

*A szőkeség nem tudja miféle gondolatok szaladnak át a másik fejében, de talán jobb is. A fiú válaszára csak némán biccent egyet, majd egy ravasz mosoly jelenik meg az arcán és úgy szólal meg.* -És szerinted én észben tartom a Te dolgaid? *Teszi fel a lány, miközben kicsit félrebiccenti a fejét. Aztán a fiú egy puszit nyom az arcára, hagyja, de nem viszonozza. A lánynak egyébként olyan virág illata van, kellemes és édesnek mondható. Aztán egy másik fiú érkezik, mire a lány csak felvonja a szemöldökét.*~ Ejnye illemből egyest kap az ifjú...~*Gondolja a lány, mire Darwin csak felhorkant. Amikor Alex elkezdi bemutatni a férfit, akkor a lány feláll és pukedlizik egyet, no meg a kezét nyújtja. Igen, benne meg van az illem és el is várja, hogy ezt viszonozzák.* -Csak Miss, ha kérhetem. Üdvözlöm az urat Susan Dorothy Watson. *Mondja a pukedlizés közben. Nos, ami Alexnek furcsa lehet az talán a Dorothy. Általában nem szokott így bemutatkozni a lány csak ha az apjával van... Apropó, ha Chase annyira gazdag, akkor bizony sokat mondhat neki a lány vezetékneve. Susan a következő szavakra csak a szemöldökét ráncolja. Ugyan már ő ne lenne buja...? Mindenesetre most csak felhúzza az orrát és úgy néz a két fiatalra.* -Sajnálom Alexander, hogy az úr mellett ilyen szemérmetlen lett. *Mondja a lány, miközben arcán ott van a csábos mosoly. Aztán a csábos tekintet Chase-re siklik, majd úgy szólal meg a lány.* -Csak nem szöget nyelt az úr? *Kérdezi már már
erotikus démoni hangon. Hogy mire érti a lány, természetesen a testtartására. Aztán, hogy erre mit szól vissza? Az még kérdéses, de egy biztos a lány burkoltan kérdezte meg a fiút. Ha az bután fog neki visszaszólni azzal csak saját magát égeti le, az már biztos. Valamint Dorothy apucija sem lenne túlzottan boldog, ha megtudná, hogy az édeslányával hogyan beszélnek. Hát igen eléggé tisztában van a lány a hátterével, ravasz az biztos. Aztán még mielőtt Alex visszaszólhatna Chase mondataira a lány megelőzi.* -Nos a lányok észre vették, ám túlságosan is kihasználja a dolgokat. No, meg nagyon a lenti központ irányítása alatt áll az úr, gondolom érti mire gondolok Mr. Cooper. *Mondja a lány mosolyogva. Oh, igen ezt nevezik bájnak. Darwin a mosolyra csak biccent egyet, ő inkább alulról figyeli a dolgokat, amolyan háttértáncos szerepet tölt be a színdarabban.* -Viszont, ha nem bánja akkor én most elrabolnám a kedves barátját. Tessék, vitesse fel a csomagokat vagy valami. *Mondja a lány, miközben pénzt vesz elő és azt tűzi bele a férfi ingzsebébe. Csak stílusoson, mindenesetre Alex-et próbálta védeni a lány. Aztán, ha Chase nem tartja fel őket továbbra is akkor a szöszi szépen sétálni kezd, miközben Alexre pillant.* -Szegény Brenda... Sikerült egy ilyen arrogáns barmot kifognia. *Feleli a lány, miközben egy utcai árusnál jégkását vásárol magának és azt kezdi el iszogatni.*