Románia

Hozzászólások száma : 115 Kaszt :

First topic message reminder :

Minden terület, ami Romániához tartozik.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Pierre sikeresen elindul az egyik úton. Emily megindul a morgás felé, ami egyre erősebb, és hangosabb lesz, majd egy sárga szempár is társul hozzá. Nem sokkal később egy hatalmas, az átlagosnál nagyobb farkas jelenik meg az úton, szemeiben emberi értelem csillog, és könnyed, kényelmes léptekkel indul a diákság felé. Amikor megpillantja, hogy az egyik diák pálcával közelt felé, megáll, és halkan felmordul.*
-Nem hiszem, hogy világításon kívül másra is kellene most használnod. Ki küldött benneteket ide? *villantja ki fehér fogait, miközben beleszimatol a levegőbe, majd kiköp oldalra, a földre. Tekintete összefonódik egy pillanatra Arlena tekintetével, majd végül csak vállat von, egy kissé megmozdítva a lábait, majd sarkon fordul.*
-Kövessetek. Márha, valóban ti jöttetek azzal a vámpírfajzattal. Ha nagyon érdekel, tíz perc séta, és a részleteket elmondhatom, márha biztosan tudni akarjátok. *morrantja, miközben megáll, és a válla felett visszanéz a társaságra.*
-De akár itt is maradhattok. *húzódik torz, állatias vigyorra-vicsorra a szája, majd előre néz, és elindul a maga kényelmes, lassú tempójában.*

//Légyszives emeljétek ki a hsz-ekben azokat a részeket, amik fontosabba, tehát cselekvés, varázslat van benne. Köszi!//

Tárgy: Re: Románia Szer. Jún. 16, 2010 4:29 pm

// Sziasztok. Bocsánat, de a mai túrát kihagyom. Tízenkét órát melóztam egyhuzamban. Reggel hattól. Úgyhogy én mára bemondom az unalmast. Smile

Jó játékot mindenkinek.//

Vendég

[Liz, Emily, többiek]

-Áhh. Szia Emily, szia Liz!
*Köszön oda még egyszer mindkettejüknek, és válaszol a kérdéseikre, amit ő is feltett.*
-A kendő széle le van tépve, valami történhetett vele
*Mondja kicsit nyugodtabbn, most, hogy már barátnői is ott vannak.*
-Em, jössz velem, velünk?
*pillant előbb Emily-re, majd Lizékre, hogy mit szólnak hozzá.*

Diák Hozzászólások száma : 258 Kaszt :

[Emily]

*Hirtelen csak egyetlen ismerős arcot lát meg, oda is siet hozzá, reméli, hogy még a lány is emlékszik rá.Valahogy nem akaródzik neki, egy ilyen helyen teljesen magányosan sétálgatni.A többiek példáját követve ő is előkapja pálcáját, majd kissé félén hangon megszólal.*
-Khm...Szia Emily!
*Reméli a lány észreveszi és enm kell egyedül baktatnia, vagy pedig még jobban körülnéznie ezen a kicsit sem bíztató helyen,persze társoság keresés céljából.*

Vendég

[Ari, KM, Rosemary]

-Ja Igen Arlena Ransford...*A lány csak nézi, ahogy előbukkan a tanár. Csak biccent neki. A lány csak összedörzsöli a tenyerét, majd Arira vigyorog. Arcán megjelenik az az őrült féloldalas mosoly. Végül csak megfogja a kendőt. Majd úgye már utazik is. A gyomrában már érzi is a rántást a lány, csak lehunyja a szemét. Bármennyire is háború mániás, nem nagyon bírja a gyomorforgató utazásokat. Mindenesetre megpróbál talpra érkezni. Egy kicsit meginog, de sikerül megtartani az egynsúlyát. Mindenesetre csak újra elvigyorogja magát, amikor megpillantja, hogy nincs ott a tanerő. A lány csak megköszörüli a torkát.*-Nincs tábor..Akarom mondani tanerő..Nagyszerű..*mondja a lány. igazából beszélhet ő a tömegnek úgysem fognak rá figyelni bár, ha nagyon akarná..Mindegy. Odamegy Arihoz, majd rávigyorog.*-Leszel a bajtársam?*kérdezi meg a lány arra célozva, hogy mennek-e együtt. A többiek kérdésére csak megforgatja a szemeit.*-Tipikus kezdő...*jegyzi meg, majd csak felsóhajt és odaszól Rosemary felé.*-Ugyan csak nem gondoltad, hogy itt marad velünk a tááboor...Tanár?*teszi fel a kérdést, miközben arcán megjelenik a gonosz vigyor. Mindenesetre csak a morgás irányába néz. Pálcáját előveszi, mivel revolverét elvették ezért csak a pálcája maradt. Kicsit beroggyaszt mintha csak várná az ellenséget. Végülis szó szerint várja. Kék szemei egész sötét kéken izzanak a kalandvágytól.*

Tárgy: Re: Románia Szer. Jún. 16, 2010 4:22 pm

* Pierre még mindig kitartóan fogta Liz kezét amikor azonban a tanárnő elővette a zsupszkulcsot szokás szerint nem mosoly kjelent meg az arcán.
- Hát akor nyomás. * Súgja Liz fülébe majd az utazás idejére elengedi a kezét. Amikor Romániába érkezik elesik, de hamar feltápászkodik és oda is sétál Liz-hez. Majd ismét megfogja a kezét. A csatlakozó lányka kérdésére megvonja a vállát.
- Valahol Romániába vagyunk, nem tom hol a tanerő. De Ha már itt vagyunk ne álldigákjunk egy helyben. Arról valami hangot hallok menjünk arra. * Mutat az egyik útra és, elindul. Remélhetőleg vele tart valaki.

Tárgy: Re: Románia Szer. Jún. 16, 2010 4:18 pm

[Pierre; Mesélő]
*Liz megérkezik a zsupszkulccsal ~Miért volt ilyen rövid? ~ Nagyon szeret zsupszkulcsozni, ami ritka dolog, ebből is látszik, hogy Liz nem mindig józan gondolkodású. Körülnéz, de nem látja sehol a tanárnőt. Viszont megpillantja Pierret. Odaiet hozzá.*
-Hol vagyunk? Hol a tanárnő? *Kezd egy kicsit pánikolni, de nem mutatja. Körülnéz, egyre rosszabbul van, mert borzalmasan néz ki ahová érkeztek. Előveszi tornacipőjében rejlő pálcáját, mert sosem árt meg.*

Tárgy: Re: Románia Szer. Jún. 16, 2010 4:18 pm

[KM, Rose]

*Desierto tanárnőnek köszön, ahogyan illik, és rögtön meg is fogja a zsupszkulcsot. Neki valahogy kimaradt, hogy az úti cél most Románia, na de sebaj, ő nem bánja. Érzi a rántást a köldökénél, és egy pillanaton belül már meg is rogy a térde, ahogy a lába a földet éri. Azonnal oda is megy Rose-hoz, most már nem baj, ha van mellette valaki.*
- Halihó! Romániában vagyunk.
*Ahogy körbenéz, az is feltűnik neki, hogy a tanárnő már nincs velük. Hova a fenébe tűnhetett?*
- Nem látta valaki Desierto-t?
*Kérdez hangosan a levegőbe. Az útelágazás közepén ácsingóznak, és nem biztos, hogy ez egy sűrű erdőben nagyon jó. Főleg azzal a cseppet ijesztő morgással... Nos, ebből jó nagyon nem sülhet ki. Nyugodtan előhúzza a pálcáját a cipőjéből, és előre szegezi, de nem csinál semmit. Csak elindul a morgás felé...*

Vendég

[Rosemary, mesélő]

*Csak vár, majd mikor Arlena elé lép, felpillant rá.* - Heló. *Köszön egyszerűen, de mivel a lány nem mond mást, és be sem mutatkozik, így ő sem szentel neki különösebb figyelmet. Aztán befutnak többen is, majd a tanárnő, elég határozottan. Ariana csak elmosolyodik, majd közelebb lépdel, és megérinti a kendőt, amivel már utaznak is Transzilvánia felé... Mikor megérkezik, meg sem lepődik rajta, hogy a tanárnő sehol. Csak felsóhajt, számított rá. Mindig ez van. Nem fél tőle, hogy elvesztették a nőt, valószínűbb, hogy megint a végén jelenik meg, mint mindig, minden tanár, vagy egyéb felnőtt. Ez már annyira jellemző... Mindenesetre elgondolkozik rajta, hogy felkapja-e a kendőt, nehogy ittmaradjon, de végül elveti az ötletet. Csak megfogja egyik kezében az adamantit tőrt, másikban a pálcáját, és lábait megvetve bevárja a morgás tulajdonosát, látnoki képességével figyelve, hogy el tudjon hajolni, ha kell..* ~ Lássuk a medvét... - Ez inkább vérfarkas lesz. ~ *Rosemary hisztérikus szavaira felsóhajt.* - Majd a végén befut, mint mindig. Te még nem szoktad meg?

Vendég

*Rose miután megfogták a zsupszkulcsot, érezte a hatalmas rántást a köldökénél. Már nem is érezte szinte, csak annyira, hogy más helyre került. Amikor földet értek, máris valakit hiányolt. Liz itt volt, meg Emily is, még Ariana is itt volt, meg persze Liz-zel Pierre. Így hirtelen ennyit ismert fel a jelen lévők közül. De a tanerőt sehol nem látta. A kendő egyik sarka le volt szakadva, ami azt jelentette, hogy elindulni elindult velük a tanárnő, de meg már nem érkezett. Gyorsan odaszaladt Lizhez, Emilyhez, és megkérdezte tőlük.*
-Tudjátok hol vagyunk, vagy egyáltalán merre?
*Mikor a következő kérdésre tért volna, félelmetes hangokat hallott a közelből.*
-És merre van a tanárnő?
*Utóbbi mondatát már majdnem hisztérikusan kérdezte, amit valószínúleg mindenki meghallott.*

Diák Hozzászólások száma : 258 Kaszt :

*A vörös, szeleburdi lány szokása szerint megint későn érkezett.Szerencsére még éppen elkapta az indulást és a többiek közzé csapódott.Jóformán még arra sem volt ideje, hogy körűlnézzen lát-e valami ismerőst, csak remélni tudta, hogy lesz vaalki aki odajön hozzá, és nem kell "egyedül" lennie a kirádnulás alatt.*
~Tudtam, hogy elfogok késni, talán nem kellett volna annyit keresegélnem valami alkalmas ruha után.~
*Végignézett magán, egy rövidke, fekete shortot viselt, piros toppal, no meg egy kényelmes, de már ugyancsak megkopott edzőcipőt.Erre az útra viszont tökéletesen megfelet, legalább nem sajnálta.Végre megérkeztek, ami igaz az igaz, nem volt éppen egy zökkenésmentes út, na de mit is várt, sohasem bírta az ilyesmit.Miután kicsit kifújta magát, végre volt ideje körűlnézni, és legnagyobb meglepetésére a tanarnőt sehol sem lelte.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Vámpírok és Vérfarkasok Erdeje]

*A diákság egy hatalmas puffanás keretében érkezik meg erre a bizonyos tájra, annak is a legközepebb részébe. Nagy, sűrű, sötét erdő, tipikusan a rémmesék színhelye is lehetne. Ami am diákságnak első körben feltűnhet, az nem más, mint hogy a tanárnő nincs velük. Ha körbenéznek, a fiatal tanerőt nem látják sehol sem. Csak a kendő fekszik ott a földön, békésen, nyugodtan, a vége leszakadt, mintha valaki letépte volna, és így, csonkán pihen a földön. Talán valahol a térben elkeveredett, ki tudja? A diákság egyedül van egy sűrű, sötét, homályos erdőben, körülöttük mindenféle hangokat lehet hallani. Egy útelágazódás közepében tette ki őket a zsupszkulcs. Három úton mehetnek tovább, tehát egy hármas elágazódásban vannak. Az egyik útról különös, közeledő, morgó hangokat hallani.*

Vendég

*Máté csak fekszik az ágyán, mellette össze van csomagolva, a legtöbb cucca. Nagyot sóhajt, napszemüvegét az inge nyakára akasztja. Tart valamitől, mert állandóan ropogtatja a kezét, és idegesen, ide-oda néz. Furcsa módon, most nem a laza öltözéke van rajta, hanem egy elegáns öltöny. Haja kifésülve, és rendezett. Hová mehet ez a fiú? Várja a barátnője? Vagy fontos tárgyalása lenne? Egyik sem. Barátnője, csodák csodájára sosem volt, és tárgyalás meg hidegen hagyná. Készül haza, vissza a gyönyörű romániába, elintézni a banda ügyeit. Mostanság eléggé elfajultak a helyzetek, amióta nem volt otthon. Felkel az ágyából, megigazítja a nyakkendőjét, és nyel egy nagyot. Valamitől fél. Valamitől tart. Eszébe jutott az anyja. Nincs félelmetesebb dolog az életében, mint a saját, tulajdon anyja. Már gyerekkora óta tart tőle. Rövid pórázon tartotta mindig a fiút, és úgy nevelte, hogy sosem legyen engedetlen, és hogy mindig ő kerüljön ki győztesen mindenhonnan. Ha kellett, még egy-két pofon is elcsattant. Leveszi a napszemüvegét az ingéről, megnézi, majd egy féloldalas mosollyal, az ágyára helyezi. Ugyanígy tesz a kis, fekete bőrkötésű könyvecskéjével, amibe a meséit írogatta. Fura egy szokás ez. Miért nem viszi magával? Erre csak ő tudja a választ, más biztosan nem értené. Felveszi a bőröndjeit, halkan kinyitja az ajtót, majd bezárja. Ismét felveszi a magabiztos arcát, majd nemesi viselkedéssel, emelt fővel, siet le a lépcsőn. Még volt ideje fent, a haját is lófarokba fonni. Megváltozott ma délután. Most nem az a humoros Máté, mint szokott lenni. Most egy gazdag, elegáns, viselkedést produkál. Első látásra furcsa lehet, de nála nem az. Ilyen volt mindig is, Románián belül, de még ezt most elkezdi, hogy begyakorolja addig, amíg odaér. Az anyja elvárja ezt. Gyalog indul el, útközben állandóan egy követ rugdos. Megunta ezt a viselkedést, hisz már régóta elszokott tőle. Az anyja számon fogja kérni tőle, hogy miért tűnt el, hová lett, és hogy mit csinált, a hosszú idő alatt. Az a nő fiatal, de határozott. Mint egy nemesi bárónő. Rettentő régen volt része Máténak, a családi szigorban. Lassan, de biztosan elér a vonat pályaudvarhoz, és felszáll egy vagonra. Hátradől, és élvezi az utat. Sok dolog eszébe jut, az út folyamán. Hogy fogják fogadni, mi lesz vele? stb. Talán túlságosan hamar is elszállt az idő. Máris Erdélyben van a fiú. Remegő lábakkal, és fájó hassal száll le, majd egy kicsit elidőzik a váróban. Megmossa az arcát, majd indul is. Először a kastélyba indul, jobb túlesni mindenen, minél hamarabb. Útközben végiggondol minden lehetőséget, ami előfordulhat vele. Lehet hogy az anyja változott! Nem...ő sosem változik semmit. Az is lehet, hogy elrabolják Mátét útközben a Francia ellenforradalmárok! Ezen a fiú csak kuncogni tudod egy kicsit. Azért még nem vesztette el ezeket a fásult, csak "neki humor a humor" vicceket. Túlságosan hamar is elért a kastélyába. Lába egyre jobban remeg. Megpróbálja felvenni ismét a komor arckifejezését, de csak a félelem ül rajta. Fél, mert anyja, nagy varázsló, és lehet, hogy csótánnyá varázsolja. No persze...ez is csak a fiú ép elméjéből ugorhatott ki. Belépve, a szolgák sürögnek, forognak össze vissza, mindenre számítottak, csak éppen Mátéra nem. Nagy a káosz, hisz tudják, hogy az úrnőjük ideges lesz ma este. A fő komorna, aki a fiút, már gyerekkora óta ismeri, és legtöbbször ő foglalkozott vele, odalép hozzá, majd mosolyogva átöleli.* -Jaj kedves Máté! Hát hol jártál? *Ekkor vigyorogva végignézett a fiún.* -Csak nem elraboltak a vámpír úrhölgyek, mint a dédnagyapádat még gyerekként? *Nevet. No igen. Volt kitől tanulnia a fiúnak, a sok hülyeséget.* -Jaj nem Mária! *Mosolyog vissza rá a fiú.* -Engem most kivételesen a Francia udvarhölgyek vittek el, egy Bolgár túrára! *Ekkor Mária szidalmazó tekintettel nézett rá.* -No szép! Én meg itt gürcölök rugdalózós korod óta, te meg felnősz, és a Nezabarban lógatod a lábad? *Ekkor a lépcső felé, léptek hallatszottak. A komorna félreállt, és megpillantotta Máté, a félelme forrását. Ott állt az édesanyja, egy elegáns, szemet gyönyörködtető, nemesi ruhában. A fiú rögtön odasietett, az anyja letartotta a kezét neki, mire Máté letérdelt, és megcsókolta a kézfejét. A nő ekkor arcon csapta a fiút, és nyugodt hangnemben beszélni kezdett hozzá.* -Szóval Nezabar mi? *Felemeli a fejét, és mintha ott sem lenne a fiú, eltekint felette.* -Ezért neveltelek...Hogy, elmenj, egy ilyen nincstelen, újdonsült, semmilyen varázsló iskolába? *Ekkor nagyot sóhajt, és a mellkasához nyúl. Nyakában ott lóg, egy ámulatosan szép, lila színű, fura nyakék.* -Mintha csak az apádat látnám. Állandóan csak hősködött! Sosem tartotta meg a tanácsaimat, és látod mi lett vele? *Ekkor Máténak ismét ad visszakézből egy pofont, majd odatartja a kezét. A fiú megint megcsókolja a kézfejét, mire a nő elfordul, és úgy mondja neki.* -Takarodj fel a szobádba, és addig le ne gyere, amíg én parancsot nem adok rá! A kastély területén kívülre sem mehetsz! Megértetted? *Kérdi tőle, túlságosan nyugodt, és hűvös hangon. Mintha egyáltalán nem is lenne ideges.* -Megértetted? *Szisszen rá, mire nem kapott azonnal választ. Vörös haja, csak úgy omolva van a vállán a nőnek, Máté tisztára, mintha egy démont látna maga előtt.* -Igenis asszonyom. Úgy lesz, ahogy kívánja! *Motyogja maga elé, alig hallható hangon. A nő felemeli kicsit a szoknyáját, majd felsiet az emeletre, és eltűnik. Máté nagyot sóhajt, és az arcához kap. Nagyon fájtak neki az ütések, de egy hatalmas sóhajtással, a komornájára néz.* -Ez...rosszabbra számítottam. Most valamiért megkímélt engem. *Mondja sápadt arccal neki, mire Mária csak bólint egy kicsit. Felemeli a csomagjait, mire szolgálók sietnek oda, hogy segítsenek. Máté csak int a kezével, felemeli a poggyászait, és ő is eltűnik az emeleten.*

Tárgy: Re: Románia Szomb. Nov. 14, 2009 7:26 pm

[mocsár]

*Leona fáradt. Bágyadtan figyeli az eseményeket. Mikor a kis sárkány felgyújtja egy gyerek ruháját, mire megmozdul, hogy vizet varázsoljon, megoldják a dolgot. Mosolyogva figyeli, ahogy a kis lényecske csatlakozik az anyjához és lassan lecsillapodnak a kedélyek. A tanár dicséretén elmosolyodik. Ő minisztériumba biztos nem megy. Odalépdel a bothoz és megfogja. Amikor az udvaron van, elindul a szobájába.*

//Köszi a mesét, tök jó volt Very Happy

//

Hozzászólások száma : 73 Kaszt :

[mocsár]

*Ő is hitetlenkedik, amikor végülis sikerül a sárkánytojást visszaszerezni. Feltételezi, hogy kapnak valamiféle jutalmat, de úgy tűnik az is elég jutalom, hogy a sárkány nem tombol tovább. Ünnepélyes komolysággal figyeli az ügy lezárását, és fejet hajt a taps hallatán, és összemosolyog Mariselával.* Természetesen, hiszen ez a dolgunk. *Bólint, és búcsút int a sárkánynak, majd már siet is a zsupszkulcshoz. Amikor az udvaron vannak, akkor a szobájába siet, ráfér egy forró fürdő.*

//Nekem is nagyon bejött, csak valahogy nem találtam el a karakrert^^//

Tárgy: Re: Románia Szomb. Nov. 14, 2009 7:18 pm

*Hát, a spanyol chicának nem volt igaza.*-ezt szerettem volna vele édes.*mondja kacsintva a lányra nézve, majd a kis tojás széttörik. A lány kicsit megijed, de közben könnyezik. ugyanis nem mindenki mondhatja el, hogy egy sárkány a kezében kel ki. ezt soha sem felejti el. A kis sárkány meg annyira szereti, hogy fölgyújtja.*-Ez nagyon cuki.*mondja, majd egy sikolyt ereszt meg, majd lekapja a garbót, ami el is ég szépen.*-Picsába..*káromkodja el magát a lány. Kicsit közönséges, de a kedvence volt. Hát ez van. A sárkány szépen visszatér az anyjához. Ő még mosolyog egyet, majd végighallgatja az emberkét, megfogja a botot, és zsupsz újra gyomor forgás, és visszatértek. Mivel nem éppen jó id van, így otthon fölfut a szobájába egyszál pólóban*

//Semmi gond Mika, úgyanis csúcsszuper volt. Nagyon élveztem. Bá oda egy versace garbó samnél Razz

de kit zavar XD Nagyon élveztem. És egy újabb élménnel lett gazdagabb. A ekzében kelt ki egy sárkány :d ez nagyon buli volt Very Happy

Tetszett, nagyon, gratula hozzá :d és szerintem nem volt hosszú, legalábbis nem tünt fel..^^//

Tárgy: Re: Románia Szomb. Nov. 14, 2009 7:15 pm

[mocsár, Marcus, Larissa]

-Csak rajtad láttam a reszkedés kezdődő jeleit, gondoltam elkél egy bátorító szó. *Csipkelődik vissza, de végül sikerül elkapni a fickót közös erővel. Azon viszont erősen meglepődik, hogy az invitoval sikerül a tojást magához hívni a lánynak, hiszen egy erős mágikus töltettel bíró dologról van szó. Ha ez ilyen könnyű lenne, akkor bármelyik sárkány alól lazán el lehetne lopni egy tojást. Amikor aztán tüzet köp a kissárkány a lány ruhájába...hát majd megoldja, ha már ennyire botor volt, hogy magához hív egy tojást. Még jó, hogy anyuci nem harapta ketté, hogy nem inkább azonnal neki szolgáltatta vissza. Aztán jön a taps, meg a prof.* -Mi készen állunk! *Pillant Larissára a minisztériumi küldetés hallatán egy félmosollyal, majd a bothoz sétál.* -Viszlát sárkánymami! *Azzal máris az udvaron terem, és irány a szobája.*

//Tetszett a mese, élveztem. ^^ Csak a végén ez az intivo sárkánytojás dolog nem volt annyira reális szerintem. ^^//

Vendég

[mocsár, Marisela]

*Úgy látszik, hogy a bájitalt elvetették és a férfi beszélni kezd, de ekkor jön a nagy sárkány, majd pedig hírtelen mellette terem az allidonos leányzó. *
- Na mi az? Csak nem félsz? Oh, értem már, mellettem nagyobb biztonságban érzed magad. *tudja, hogy ez nem így van, de úgy látszik, hogy a lánnyal elég jól tudják piszkálni egymást. Viszont Marcus nem marad sokáig egy helyen, már indul is a tolvaj után, de mint kiderül, nem egyedül. *
- Persze, biztosan túl erős és nélküled nem sikerülne elkapnom. *pillant a lányra, majd ketten vetik be a háló átkot, remélhetőleg sikeresen. És igen, sikerül a tervük és Leonánál van a tojás. Megáll, kicsit liheg még a futástól, majd a lányra pillant és utána a kikelő sárkányra. Elmosolyodik és csak figyeli, ahogy futkos közöttük. *
- Ez de aranyos. *jegyzi meg, hiszen tényleg tetszik neki a kicsinyke lény, ami nemsokára meg is találja a mamáját. Közben a tanár is megjelenik, mily meglepő, hogy mindig ilyenkor tűnnek el és már gratulál is nekik. Előkerül nemsokára a bot, így odasétál, megfogja és vissza is kerül az udvarra. Ott elköszön mindenkitől, majd visszasétál a szobájába és valószínűleg egy fürdéssel folytatja a napot. *

//Köszi a mesét, nekem nagyon tetszett Smile

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Szó ami szó a dirit hatástalanították hálóm meg bénítás megtette a hatását. A tojást Samnek sikerült magához hívni viszont elég fura dologba lehet része. Feltörik és egy kicsi aranyos hósárkány jelenik meg ami nem is rest felmászni a lány nyakába és egy kissebb tűzgolyót beleböfögni a lányka ruhájába.
Románia - Page 3 19295491992

Ha időbe eloltja még nem leht túlnagy gáz, majd tova iramol a diákok közé eléggé kicsi és talán fél is de úgytűnik hogy nemsokára megjön a Prof nomeg a sárkány mamát is sikerült kicsit lenyugtatni. Ahogy a kcisi meglátja megiramodik felé és úgytűnik lassan nyugi lesz. A diri mozgásképtelen és a prof csak tapsol*-Nemmondom megoldották a dolgot szép munka. Azt hiszem következőre elviszem önöket egy minisztériumi kirándulásra is*mondja kicsit már hűvösebben majd átnyújtja feléjük a botot*-Fogják meg és mennyenek. Nekem még van egy kis dolgom itt . De még találkozunk. *bocsáltja útjára a társaságot akik nemsokára az udvaron lesznek. Kemény nap volt de izgalmas is annyi biztos legalábbis remélhetőleg*

\\BOcsi a hosszabbodásért nekem valahogy semmi nem jön össze úgy ahogy tervezemXD\\

Tárgy: Re: Románia Szomb. Nov. 14, 2009 6:50 pm

[mocsár, Larissa, Marcus, Samantha]

-Nem kell ide bájital, dalol a madárka. *Mosolyodik el, amikor a fickó lazán kitálal legalábbis az info nagy részét. Ekkor hallja meg, hogy mi történik, azaz jön az anyuci. Ez már eléggé parás. Nem szívesen állna le egy ilyen hatalmas lénnyel vetélkedni, mert sok esélye nincs, ezért inkább Marcus mellé ugrik, de közben még odaszól Samanthának.* -Invito egy mágikus tojásra? Ennek mennyi hasznát remélted? *Rázza meg lemondólag a fejét, majd beáll Marcus mellé.* -Hátha túl erős neked. *Jegyzi meg mosolyra húzott szájjal, majd ő is varázsol.* - Gellios! *Remélhetőleg repül a háló és ketten könnyebben eltudják kapni a fickót. Ha sikerül akkot a tojást mielőbb vissza kell szolgáltatni anyucinak, ő tuti nem marad sokáig a közelében, mert még azt hinné a böszme sárkány, hogy ők is csak el akarják venni tőle.*

Tárgy: Re: Románia Szomb. Nov. 14, 2009 6:49 pm

*Zakariás, amikor meghall mindent, amit akar, akkor egyszerűen fellő egy jelzőfényt, és itthagyja a megkötözött férfit a földön, majd int Kászonnak, és futásnak ered, olyan gyorsan, amennyire csak tud. Pontosan látja, hogy hol van a bekötőút, és azt is, hol állomásozik meg éppen az igazgató úr, és hol akar lelépni éppenséggel. A kutya most is gyorsabb, és amennyire tud, igyekszik rávetődni az igazgatóra, és elkapni valamilyen testrészét, főképpen a lábát, hogy megállítsa, Zakariás pedig máris lövi a maga átkait, a megfelelő távolságból, még mielőtt odaérne.* -Obstructo! Stupor! *az egyszerűbb bénítások, dehát jelen pillanatban, és futás közben jobb az egyszerűbb átkokkal nekiesni a főembernek, mintha csak egyszerűen nekiesne a legnagyobb varázslatokkal.* -Nála van a tojás! Kapjátok el! *kiabálja torkaszakadtából, miközben fut, és meglátja, hogy pár varázslat eélindul az igazgató felé. Olyan gyorsan fut, és úgy varázsol, amennyire csak tőle tellik, és, ha lehetséges, akkor becélozza a sárkánytojást is.* -Reducto! *próbálja kiütni az igazgató kezéből.*

Tárgy: Re: Románia Szomb. Nov. 14, 2009 6:48 pm

[mocsár]

*Leona ijedten figyeli a közelükben landoló lényt. Reméli, hogy még egy kicsit le tudják fogni. Ugyanis nem sokára elkapják a férfit. Már csak egy karnyújtásnyira van. A lány dühösen figyeli a menekülőt. Pálcáját felemeli és ráfogja.*
- Gellios!!!!!!
*Egy hálót akar rávarázsolni. Szinte biztos benne, hogy elkapta. Hallja, hogy a többiek is próbálkoznak, reméli hogy sikerült, ha neki nem, akkor másnak igen. *

Tárgy: Re: Románia Szomb. Nov. 14, 2009 6:44 pm

[Mocsár]

*A lány szeme éles, és a dirit azonnal kiszúrja. Márha kiszúrhatja. A sárkányra kicsit összerezzen, hiszen eléggé morcos lehet. Ha sikerül, akkor*-Invito!*val hozza magához a tojást, és visszaadja az anya sárkánynak, ha nem, odaordítja a közelben lévőknek, hogy ott van. egyébként a sárkány lépéseire koncentrál, meg arra, hogy ha valami baj van, tudjon segíteni.*

Vendég

[mocsár, Larissa]

*Rayko viselkedését nagyon helytelennek tartja, de úgy tűnik, hogy ő már ilyen harcos fajta, de akkor miért elementalista? Na igen, ez az, amit Marcus soha nem fog megérteni, legalábbis addig, amíg nem tudja meg, hogy milyen képessége is van Raykonak, de valószínűleg arra még várhat. Közben Marisela is kérdőre vonja a fickót, minek hallatán még közelebb lép a férfihez és csak vár, de a pálcája természetesen felé van irányítva, de ekkora Larissa tesz egy kis megjegyzést. *
- Nem játszunk, csupán csak ki szeretnénk deríteni már végre, hogy ki is az a bizonyos tolvaj és szerintem ezt bájital nélkül is elmondja, elég csak ránézni... *mondja a lánynak, de ekkor történik valami, amire nem számított. Megjelenik a sárkány és úgy látszik, hogy nehezen tudják már féken tartani. Ekkor lát meg egy férfit/nőt, akinek a kezében van valami, ami bizony mozog. *
~ Ott van. ~ *gondolja, majd otthagyva a többieket, magánakcióba kezd, tehát megindul a diri után, futva, majd pendül is a pálca. *
- Gellios. *röpül is a háló ha minden igaz és most már csak az a kérdés, hogy vajon eltalálja-e a menekülőt vagy sem. *

Hozzászólások száma : 73 Kaszt :

[mocsár]

*Úgy tűnik, hogy ez szép összehangolt akció volt, vállon veregethetik magukat. De sajnos tényleg elmenekülnek páran, nyomkövető átkot pedig még nem tanult. Így csak vállat von, majd előlép a bokrok közül. Karba font kézzel közeledik, miközben társai kihallgatják az egyetlen talpon lévőt. Halványan mosolyogva kérdez közbe.* Na mi van, jó auror, rossz auror, rosszabb aurort játszotok? Úgysem fog válaszolni, ha nem akar. Inkább főzzünk Veritaserum-ot a ketreceknél, és vallassuk ki a fickót. *Fűzi hozzá tárgyilagosan. Akkurrátusan néz a fickóra, és zárva tartja az elméjét, nehogy az illető valamiféle mentális trükkel levegye a lábáról. Aztán úgy tűnik mégis megered az illető nyelve, Larissa pedig elgondolkozik.*Kipakolni? De milyen értékes áruról beszélhet? *ráncolja a homlokát, aztán behúzza a fejét, nehogy letapossa a durva sárkány. A ketrecekig nem lát el így csak elképzelése lehet arról hogy mi folyik ott.* Na és most? *kérdez rá a társainál.*