Japán

Tárgy: Japán Szer. Jún. 25, 2008 3:37 pm

First topic message reminder :

A diákok egy szakkör alkalmával jönnek Japánba

Tárgy: Re: Japán Hétf. Jún. 06, 2011 5:28 pm

*Mikor még nem érkezett meg Lor Angelica megkérdez valamit Linától.* - Ti szerelmesek vagytok egymásba? *jó hangosan kérdezi, és bár nem hallják Lor megérkezik. Ő is jó hangosan mondja a választ.* - Hát, voltunk. Csak tudod. közreállt a féltékenység, és aztán kiszeretett belőlem, és vége a mesének. * meséli, persze szomorúan.*ekkor benyit lor, és a keze elé rakja a kezét. Kiemeli Angit a vízből, és rak rá egy törölközőt. Így kikiséri, és etetni kezdi a banánnal.*~ remélem nem hallotta...~

Vendég

*Bólint egyet Lina szavaira, elveszi a pénzt, és az összeszerelt kardot visszateszi oldalára (benne az elixirrel), majd gyors elsiet a legközelebbi boltba, ami nem nagyon tudja hol van, csak az utcán lévő emberektől kérdezget. Persze angolul, mert az olyan világnyelv amin szinte mindenki ért. A boltban kiválogatja ami kell, majd rohan is vissza a két leányzóhoz.* - Meghoztam mindent. Ti kész vagytok? *Kiált be a dojo másik feléből. Közben a lázmérőt kezébe veszi, és benyújtja a fürdőbe. Természetesen nem néz be, csak benyújtja a lázmérőt.* - Mérd meg mennyi a láza, addig én elkészítem a teát. Persze előtte ennie kell. *Mondja Linnak, és közben előszedi a banánt, meghámozza, és kirakja egy tálra, hogy már csak meg kelljen ennie Angelicának.*

Tárgy: Re: Japán Hétf. Jún. 06, 2011 4:55 pm

-Szerintem is inkább a lázát kéne levinni. Csont sovány, olyna mint egy csontváz. * Majd a zsebébe kotor, és egy kis pénzt ad Lornak.* -Hozz kérlek oliva olajat,lázmérőt, és banánt. Másfél fürt banánt. Rendben? Én addig lehűtöm, majd az oliva olajjal kitisztítjuk a szervezetét. *magyaráz, majd az ölébe viszi Angelicát, és a kádhoz siet vele. Levetkőzteti, majd belerakja a kádba. Jó nagy vizet készít a kislánynak, közben a kezét szorítja* Látszik, hogy a kislány nem mer megszólalni. inkább csak előre tekint. Kék szeme megcsillan a víz tükrében.

Vendég

- Az túl sok! *Csattan fel, és közben fel is ugrik, majd mikor többet hall már tényleg meglepődik.* - Ezek őrültek. Komolyan gondolják? *Kérdi inkább magától. Nem is érti, hogy hogy lehet ez. Mikor Lina a kezébe nyomja a kislány cuccait kicsit meglepedtem bambul, majd Lináék után siet. Mikor az leteszi az ágyra oda teszi az ágy mellé a táskát.* - Nem volt ez egy kicsi elhamarkodott? Az orvosok biztos jobban tudnak rajta segíteni. Bár az igaz, hogy nagyon lassúak... *Mondja a lánynak, miközben kirántja kardját, majd fogja magát és leül az ágy szélére. Letekeri a markolatot és óvatosan kiszedi belőle az elixirt, majd Lina felé fordul.* - Kéne egy kis zöld tea. Tudsz szerezni, vagy készíteni? *Kérdi a lánytól, miközben meglötyögteti az elixirt.* - Én tudom, hogy hogyan kell használni. *Mondja a lánynak nyugtatásképp.* - Bár előbb jobb lenne levinni a lázát előbb. *Fűzi még hozzá és gondolkodni kezd.*

Tárgy: Re: Japán Hétf. Jún. 06, 2011 4:20 pm

- 42.2 C°-os ázam van. *jelenti ki.* -Ezt nekem nem is mondtad! *tágul ki a pupillája, és csak ijedten nézi a lányt.* -És kaptál gyógyszert? - Nem. Azt mondták, hogy majd kapok, ha a 400. gyerek megkapja az antibiotikumot. Aztán visszafelé számolnak, és ha elérkeznek a 45-ös számig kapok gyógyszert. *sóhajt, és csak Linát nézi.* -Úr isten! El kell vinni téged! ha kell, én csinálom meg a gyógyszert, meg minden. Csak gyere! *majd a kis cuccát összepakolja Angelicának. Aztán a cuccot odaadja Lornak, és felkapja a kislányt. A dojoig viszi, majd a kétszemélyes ágyra lefekteti.* -Itt biztonságba leszel.

Vendég

*Bólint egyet a lánynak, majd csak szépen követi. Hamar oda érnek, és amikor belépnek, hát elég nagy zsivaj van. Körbe néz és csodálja, hogy ennyi gyerek van itt összezárva.* - Szerbusz Angelica. Azért jöttem, hogy segítsek rajtad. *Mondja egy kedves félmosollyal, majd kicsit megszorítja a kard markolatot.* - Remélem nem gond, ha én kicsit körülnézek a gyerekek közt. *Mondja a két leányzónak, majd szépen elindul körbe, majd néhány ágynál megáll, és megnézi a gyerekek lázát, ha van, akkor kerít valahonna egy nővért vagy valakit, és tovább sétál, majd mikor körbe ért újra Angelicára pillant.* - Mond csak, neked milyen magas lázad van? *Kérdi a kislánytól, miközben legugol mellé, és ha tud szerez valakitől egy lázmérőt.*

Tárgy: Re: Japán Hétf. Jún. 06, 2011 3:43 pm

- Jól hozd. *sóhajt, majd egy sarknyit mennek, és rögtön oda is érnek. Csendesen lenyomja amkilincset, és hirtelen gyerek ezrek beszédét, sírását hallja. Rögtön a 45. ágyhoz megy, ahol beteg húga fekszik. Leguggol ágya mellé, és a békében szusszanó kislányt nézi. Simogatja piciny kezét, és csak mosolyog. Ő felkel, és ráköszön.* -Szia! *erre Angelica nyakába ugrik, és kis "kopasz" fejét megsimítja. Látja rajta, hogy a kislány izzad, szinte ég a teste.* -Hogy vagy? *kérdezi, bár biztos rosszul...* -Hát, melegem van. És elegem... *nevet a kislány, és csak bólint.* -Ő a lovagod? *súgja oda Angelica. Erre felkapja a fejét, és odasúgja.* - Volt. *bólint.* - Ugye megmentesz? *kérdezi Angelica, és csak mosolyog.*

Vendég

*Bólint egyet Lina szavaira, majd mikor kérdez csak egy apró félmosoly húzódik a szájára.* - Levelet Lininek, hogy eddig mi van. *Na igen, ő nem felejtette el. Ő figyelmes(ebb). Ezután csak követi a lányt szépen csendben, mig oda nem érnek a dojohoz. Ott kicsit nézelődik, csodálja a japán épületet, majd beljebb lép, és ledobja a cuccát a kétszemélyes ágyra. Mikor meglátja, hogy Lina akar azon az ágyon aludni csak sóhajt egyet.* - Majd te alszol itt. Neked jobb ha ott alszol. *Mondja, miközben a kétszemélyesre utalgat, és amikor a lány elmegy átöltözni, át is rakja Lina cuccait a kétszemélyesre, ő meg megmarad a pótágyon. Mikor a lány kijelenti, hogy ne hozza a kardot sötéten kuncogni kezd.* - Ő a részem. Talán nem emlékszel mit meséltem róla? *Teszi fel a költői kérdését a lánynak. Nem sértésképp, csak úgy megjegyzi.*

Tárgy: Re: Japán Hétf. Jún. 06, 2011 3:08 pm

* Mikor megérkeznek, még fenn marad kicsit, ezért nem látja rögtön Lor. Szépen lassan lesétál a lépcsőről, és Lor mellé áll.* -Nem nem vár senki. Egyenlőre muszáj lesz lepakolnunk, és aztán elmenni a házba.*jelenti ki, majd elindulnak.* -Lor. Kérdezhetek valamit? Tegnap este hallottam, hogy valamit írtál. Mit? *kérdezi.* -Bocsi, hogy megkérdezem, de olyan gyorsan írtad le, és aztán pihentél... *mosolyog a fiúra, majd a haját lófarokba köti, mert melege van. Fülledt az idő, lasssan lehet csapadék várható. Kis idő múlva a kikötőből kiérve ott van egy kisebb dojo, amifelé fordul.* -Itt szállunk meg arra a pár napra. * majd egy kulcsot emel ki a zsebéből és kinyitja a dojot. A szoba tataminnal van kirakva, meg ugye pár bútor. Ebből áll a szállás helyük* -A japánok kifejlesztették azt a dojot, ami hűsít. Alkalmazkodik az időjáráshoz, így hát mikor tél van a megfelelő meleg van, mikor nyár akkor meg hideg van. Nem csodálatos? *kérdi, hiszen neki ez felettébb érdekes. A pótágyat megkeresi és az lesz ugye az övé. A kétszemélyes ágy pedig Loré.* -Én itt alszom. Te a kétszemélyesben. *mosolyog a fiúra, bár mindenki tudja, hogy nem így akarná ezt, de nem akar kellemetlenséget okozni a fiúnak, hogy vele alszik... Na, tehát megágyaz a pótágyon, és rápakol. Még egy mellkas alatti toppot vesz ki a bőröndjéből, és egy sortot. Azt a fürdőben átveszi, és egy másik papucsba bújik. Egy celofánba csomagolt gyümölcsöt is visz a húgának.* -Mehetünk? Még ne hozd a kardod kétlem, hogy most kérnék DNS mintázásra. *majd elindul.*

Vendég

*Hétfő délután. Lor hátán a csomagjai és már egy ideje így áll a hajó fedélzetén és várja, hogy megérkezzenek. A tegnapi nap nem épp úgy sikerült, mint ahogy akarta. Nem akarta, hogy ez a téma újra feljöjjön. Nem akarta még jobban megbántani Linát, de úgy tűnik ő már csak erre képes. Bár egyik lénye azt súgja neki, hogy csak erre képes, de van egy másik, aki hisz Lina szavainak, hogy nem törte össze a lányt. A hajó lassan befut a kikötőbe és a népek is gyülekezni ki a fedélzetre. Linát egyenlőre nem látja sehol, de nem baj. Majd lent megvárja. Elsőként leszáll a hajóról, majd megáll a rakparton és várja, hogy Lina előkerüljön az emberek közül. Nincs túl sok itt szóval hamar meg kel lennie, és ha megvan akkor rögtön maga mellé inti és máris az úti célról kérdezget.* - Na és hova kell mennünk? Vagy vár valaki? *Kérdi a lánytól ugyan abban a semmilyen hangnemben és ugyanazzal a semmilyen arcal. Kissé rideg, de mostanában megkomolyodott. Teljesen. Öltözete amúgy még mindig egy hosszú fekete nadrág, fekete cipő, fehér ing amin felső 3 gomb nincs begombolva, és persze a táska. Köpenye pedig abba van valahova rejtve, oldalán meg kardja, ami most itt a főszereplő.*

Vendég

*Nem tiltakozik a forró csók ellen, ugyan miért is tenné, sőt, viszonozza is, annak rendje és módja szerint.* - Említetted már párszos. *Mosolyog az orra alatt, majd ugye kikászálódik a kocsiból. A kéz és lábtörésre csak felsóhajt, és felnéz az éjszakai, tokiói égre... sajnos csillagokat esélytelen látni, szmog, meg minden.* - Miért is kellett megemlítenem? *Teszi fel a költői kérdést, és az őt körbevevő lányokon körbenéz, Anita szavaira pedig konkrétan felnevet. Na ha a mosolya őrjítő, akkor a nevetése mi?* - Hát, sajnos, rólam már lekéstek. *Vigyorodik el szélesen, majd elveszi a telefont, ha már elétartják.* - Arigatou. *Azért ennyi ráragadt már, ha már több napja itt dekkol, pár alapszó azért ráragadt japánul. És csak lesi a versenyt.* - Melyik Suzuki és melyik Tanaka? *Kérdez azért rá, ha már versenyt néz.*

Vendég

*Amikor a lány kap egy csókot, akkor, még gyorsan ráfog a srác tarkójára, és egy forró csókkal viszonozza a lágyat.*
- Tudod, hogy iszonyat őrjítő, amikor mosolyogsz?
* kérdi vigyorogva, majd amikor a fiú le száguldóőrültözi, akkor csak felkacag.*
- Tört nekem anno a kezem is. Meg mindenem... dehát... aki nem kockáztat nem is nyer nem igaz?
* Vigyorog, majd figyeli, ahogy egy öltönyös srác besétál két autó közé.* - Na ezt figyeld. Tanaka, és Suzuki versenyeznek. * Mondja villantva egy mosolyt a fiúnak, aztán egy pár iszonyatosan dögös japán csaj sétál oda, és Dean körül kezdenek gyülekezni. Anita csak elvigyorodik, és figyeli, ahogy barátnői körbedongják a gaijin srácot.*
- Imádnak téged. * Mondja, miközben az egyik lánytól elvesz egy telefont. EGy másik Dean elé tartja, aki így láthatja a verseny részleteit is egy kamerával közvetítve a telefonon.*

Vendég

*Végülis csak bekötik, ami megnyugtató, hogy nem gabalyodik bele teljesen.* - Köszi. *Mosolyodik el. Ritka látvány ez a fiú arcán - csak nem Anitának. Anita már határozottan hozzászokhatott a fiú mosolyaihoz. Aztán már nagyon nem mosolyog, amikor két kézzel kapaszkodik, ahova csak tud, pláne, amikor a kocsit csúsztatja a lány.* - Kisebb csoda, hogy nem magadat törted szét, csak a kocsijaid orrát... mindenesetre megnyugtató, hogy profi mellett ülök. *Morogja, de az arca továbbra sem árulkodik megnyugvásról. Bezzeg, amikor megáll a kocsi, hajjaj. Már megint gabalyodna bele az övbe, de a lány megelőzi, Dean pedig kihasználja az alkalmat, és egy röpke csókot lehet az ajkaira, ha már úgyis közel hajolt hozzá, miért is ne? Aztán kimászik, és fel is mászik a motorháztetőre, szétnézve.* - Nézni szívesen nézem, de remélem nem akarsz indulni... mert az azt jelenti, hogy ülhetek melletted. Egy száguldó őrült mellett ülni egy dolog. De sok száguldó őrült ellen versenyezni... au. *Vakarja meg a fejét, igen, le száguldó őrültezi a barátnőjét, na.*

Vendég

*Amikor a srác nem tudja rendesen megcsinálni az öveket, átnyúl, és gyorsan megmutatja, hogy hogyan.*
- Látod Szivi? Így.
*Azzal suhannak. Dübörög alattuk a sok sok lovas motor. A lány egy kanyart bizony szép íves csúszással vesz be, félig oldalra hajolva, és az oldalsó üvegen figyelve a célt, ahova megy. Amikor szépen becsúszik a kocsi, akkor elvigyorodik*
- Óhhh igen. Még mindig megy. Tudod hány kocsim orrát csaptam itt le amíg megtanultam az ideális ívet?
* Kérdi a fiútól halál komolyan, majd aztán egy parkoló felé veszi az irányt. Megáll egy sorompó előtt, ahol egy férfi üldögél, majd int neki, és japánul váltanak szót, mire a fazon csak lekezel Anitával, és felnyitja a sorompót. Itt már a lány csak kényelmes tempóban gurul be. Messziről érezni a basszust, ami a parkolóban szól valahol, és lassan a fények is látszanak, ami villog a helyen.*
- Megérkeztünk Kicsim. Itt vagyunk az Undercover versenyek kiinduló pontjában, és a szívében. * Azzal megáll egy helyen, és a srác övét kinyitja, a botot a kezébe adja.* - Itt láthatod, hogy hogy versenyeznek vérre.
* Villant egy vigyort a srácnak, majd int, hogy üljön fel nyugodtan a kocsi motorházára, és nézze meg az éppen induló futamot.* - Hidd el... olyan élményben lesz részed, mint még sosem.*

Vendég

*Hát Deannek nem megy igazán, sőt. Számoljunk már, hányszor ült ő kocsiban, és valószínűleg nullát kapnánk. A fémes koppanásra hátrapillant, és csak pislog párat. Ő ugyan nem tudja, mire dobta rá a botot, egyelőre bele van gabalyodva a biztonsági övbe.* - Hogy a ... damn... how the... bloody hell... *Morog az orra alatt, nem ő az ilyesmihez nagyon nem ért, úgyhogy ha Anita el akar indulni még az este folyamán, akkor ajánlott átnyúlnia a párjához, és bekapcsolni őt helyette, mer nem valószínű, hogy egyhamar kisilabizálja, hogy mi hol és merre. Aztán ha sikerül elindulniuk, belelapul az ülésbe.* - Nem kell kétszer mondanod. *Motyogja, és valóban, kapaszkodik is, ahova tud, és csak pislog kifelé az elsuhanó tájra... épületekre, autókra, emberekre. Niiiincs ő hozzászokva a száguldáshoz.*

Vendég

*A fiú amint beszáll, azonnal észreveheti, hogy nem a klasszikus hárompontos biztonsági öv van a kocsiban, hanem bizony tipikus hatpontos. Így aztán beletelhet egy kis időbe, amíg a srác beköti magát. Anitának ez gyorsan megy. Dean ugyan hátradobja a botot, de az bizony nem ülésekre koppan, hanem kicsit fémes hangot ad ki. Ha a srác hátranéz, akkor merevítőrudak, és nitrótartály kerül a szeme elé. *
- Féltékeny? Ugyan miért?
* Kérdi a lány mosolyogva, majd a garázsajtó kinyílik, és a lány rá lép a gázra. A motor feldübörög, majd felbőg, iszonyatos hangon, és a kerék csikorogva indul. Dean az ülésbe tapad, mire Anita csak meglóbálja a kocsi orrát, csak hogy ismét érezhesse a húzást.*
- Óhhh Bébi... De régen volt ilyen érzésem.... Kapaszkodj Kicsim.
* Mondja a lány, majd Dean szépen követheti szemmel, ahogy a sebességmérő mutatója lassan felsiklik 100-ra, majd 150-re... Ám Tokyó belvárosában zúg végig a lány. Forgalom, emberek... tehát közlekedés, lassan 200-al*

Vendég

*Valóban, biceg le a lány után a fiú is. Itt van, az iskola felrobbanása után ugye hazakerült Angliába, nem nem telt bele sok időbe, máris a Föld másik oldalára került, Anita családjához, azóta itt "rontja a levegőt", mondhatni. Végignéz a kocsin, és bár ugyan neki nem igazán van szeme a mugli járgányokhoz, de azért megállapíthatja, hogy szép példány. A becézésre felvonja a szemöldökét, közelebb biceg, és a motorháztető felett felnéz a lányra, egy kis félmosollyal.* - Még a végén féltékeny leszek, drága. *Cukkolja a lányt, majd bemászik az anyósülésre, botját, hátra, a motorra meg elkerekednek a szemei. Nem, mondom, hogy nincs otthon... de azért anno London utcáin nem igazán hallott ilyen erős motorhangot.* - Miért van olyan érzésem, hogy be kéne kötnöm magam...? *Morogja, valóban biztonsági öv után kotorászva. Reméljük, megtalálja.*

Vendég

[Tokyo]

Az egyik negyedben egy lány sétál le a házuk garázsába, mögötte egy fiúval, aki talán kicsit nehézkesebben közeledik. Amint leérnek, Anita leránt egy fehér lepedőt a kocsijáról, majd végig cirógatja a motorháztetőt. A kocsi egy Mazda RX8-as, ami fekete alapon zöld festéssel bír. Az egész olyan, mintha csak leöntötték volna valami fluoreszkáló löttyel.*
- Hát szia Édes... Olyan régen láttalak. Hát hogy vagy?
* Kérdi szinte szerelmes hangsúllyal. Sacc per olyannal, ahogy Dean-el szokott beszélni.* - No... Szívem. Dobd be magad. * Mondja a bicegő fiúnak, majd ő a jobb oldali ülésen a kormányhoz ül be. (Japánban a fordított közlekedés dívik.)*
- Autózunk egyet okés? * Kérdi a sráctól mosolyogva, majd ha a fiú beül, akkor beizzítja a motort. Na most kérdés, hogy Dean mennyi autó motort hallott, mert ha nem sokat, akkor nem valószínű, hogy feltűnik neki hogy ez a motor bizony egy erőteljesen felturbózott darab.*

(A Kocsi képe: http://kepfeltoltes.hu/view/101227/Rx_8_www.kepfeltoltes.hu_.jpg )

Tárgy: Re: Japán Szomb. Jún. 12, 2010 11:34 am

Eli teszi amit tenni tud: ücsörög, és várja, hogy tennie kelljen bármit is. A szobája pont úgy áll össze, ahogy úgy hagyta, és ez emlékeket gerjeszt benne; emlékeket, amit még jobban elfélemlíti a közelgő veszélytől. De ez még nem elég, ott kellett hagynia az eddigi életét, hogy azokat mentse meg, akik valójában nem is jelentenek számára sokat. Valóban nem volt szép élete itt se, de beletörődött egy bizonyos Valaki miatt. Amiatt, aki most a halálát várja, és akinek most ő is a halálát kéne akarnia. De nem tudja, mit érez... Ráadásul ezek a hangok is a fejében; mintha két ember veszekedne folyamatosan benne. A lányka felpattan, kirohan a szobából, és újabb sétára kényszeríti magát, ahogy ezen a napon már többször is megtette. Fáj a feje... a hangok nem szűnnek meg, néha hangos beszédben jelennek meg; Eli megőrült? Lehet. Ahogy a lágy szellő simogatja arcát, kicsit lenyugszik. Újra a kúthoz ér, de most nem fordul vissza. Megáll előtte, és belepillant. Mély, sötét. A lányka elgondolkozik azon, miért is félt ettől kiskorában; mert hogy tényleg félt tőle. Félt? Rettegett. Pedig ez csak egy kút... De olyan elhagyatott. A moha már teljesen benőtte az oldalát, a belsejére meg senki nem lehet már kíváncsi. A világ kezdete óta itt állhat, vagy ha nem, akkor még több ideje.* ~Ideje visszaindulni.~ *Mondja a hang a fejében, amire hangosan válaszol.*
Tudom... muszáj. *Suttogja, majd megrázza a fejét.* Tisztára, mintha skizofrén lennék. És most is magamban beszélek. *Motyogja még magának, aztán megbélyegezve, hogy valóban megőrült, lassú léptekkel hazaindul.
Viszont ott nem az várja, amire számított; az ajtó tárva nyitva áll, pedig pótszülei nagyobb biztonságban tartották eddig magukat. A lánykát rossz érzés fogja el, émelyegve futásnak ered. Az ajtóhoz siet, és beront a küszöbön. A két lakót pillantja meg egy-egy székhez kötözve, bekötött szájjal. Amatőr dolog egy olyan varázslótól, mint Hiroto. Eli gyorsan Yuukihoz siet, de ahogy a fogva tartó kötélhez ér, valami - vagy valaki - visszarántja kezeit, ezzel teljesen lefogja. Nagy, erős kezek ragadják meg és húzzák hátrébb a két áldozattól. Egy hang szólal meg suttogva a lányka füle mellett.*
Nem gondoltam, hogy visszajössz. *Szinte morog, mintha romba döntötték volna a terveit; valószínűleg így is volt. Eli valamit frappáns választ vágna vissza, de a szavak a torkán akadnak. Halkan szólal csak meg.*
Annyira más vagy... Olyan gonosz... *Cincogja.*
Megleptél. Rég láttalak, de ez nem a megfelelő pillanat. *Folytatja Hiroto, mintha meg se hallotta volna "Michiyo" szavait. A lány viszont hirtelen kirántja magát bátyja szorításából, és egyenesen farkasszemet néz vele.*
Mit akarsz tenni? Kiirtod az egész családod? Megölsz mindenkit? Hát hajrá! *Egyenesedik fel Eli. Magabiztos pillantást vet Hiro-kunra, aki ebben a pillanatban mintha meginogna.*
Téged nem öllek meg. *Jelenti ki.*
Akkor nem lesz teljes a küldetésed. *Irányítja egyből a tényekre bátyját a lány. Belül reszket, mégis képes magabiztosnak tűnni. Kiáltani lenne kedve, és sírva elrohanni innen, de nem teszi.*
Veled más céljaim vannak. *A fiú kacér, gonosz mosolyt ejt meg. Ennél a mondatnál viszont húgánál szakad el a cérna; könnyek gyűlnek a szemébe, és valóban megremeg. Valamit tennie kéne... Pálcájához kap, és a másikra szögezi, aki erre felnevet.* Ugyan... nem tennéd meg. *Mosolyog rá gonosz vigyorral. Eli szerint teljesen megváltozott. Szerinte ez nem is ő... nem hiszi el. Bátyja laza mozdulattal leemeli a pálcáját, és közelebb lép hozzá.* Tudod, mit éreztem, amikor elmentél? *Egy fél pillanatra mintha félelmet, csalódást és fájdalmat lehetett volna felfedezni kemény pillantásában. Ezt felismerve a lányka könnycsatornái újra megnyílnak; zokogni kezd. Hiroto még közelebb lép, mire Eli keményen eltolja. Újra rászögezi a pálcáját, és lökéshullámot varázsol.*
Ecto Bravia! *Suhint a pálcájával, mindezt rekordsebességgel. Mielőtt bármit tehetve, hátracsapódik hatalmas erővel, neki a falnak. Hiroto védekező állásban áll előtte; visszapattintotta volna? Úgy tűnik. Pedig Eli nagyon gyorsan csinálta. Halk, sátáni kacajt hall meg.*
Ennyit tudsz? *Kérdezi volt szerelme.* Tényleg nem megy jól a suli. *Jegyzi meg, közben mindkettejük pótszüleihez fordul. A lány feltápászkodik, és nekiront a másiknak, de nem sokat ér el vele. A fiú ledobja magáról, Eli pedig újra csapódik, de most a földnek. Egy köhintés után megint csak egy lökő varázslattal próbálkozik.*
Trudo Ventus! *A széllökést alkalmazza, ehhez most is suhintania kell. Hiroto nem védi, ezért itt az ideje, hogy hátraessen, de jóval kisebb erővel, mint ahogy húga csapódott a falnak. A fiú morogva ül fel.*
Te akartad... *Morogja. Motyog még valamit, mire valami elektromos gömb kerül Eli köré. Amikor hozzáér, erős áramrázást érez, és visszacsapódik pár lépést.* ~Francba...~ *Szitkozódik magában.*
Titeket viszont nem kíméllek. Megígértem, hogy nem fog fájni, és ennek eleget is teszek. *Fordul pótszülei felé Hiro. Húga eközben kétségbeesetten próbál szabadulni, de nem sikerül. Csak figyeli, ahogy bátyja az utolsó beszédét tartja a szüleinek. Igaziból a régi Hirotot sokkal jobban szerette Yuuki-néninél és Hideki-bácsinál. Viszont a fiú most ennyire megváltozott, ráadásul ígéretet tett; nem tud mit tenni. Egy varázsige hallatszik, amit Eli nem ismer; de ahogy elhangzik, pótszülei felüvöltenek. A lányka is felsikít ezzel egy időben.*
Diabolat falex! *Kiáltja, és megidézi a démoni kaszát. A földbe állítja tiszta erejéből, amitől Hirotonak gyengülnie kell, viszont Yuuki és Hideki továbbra is láthatólag szenved.* Hagyd abba! *Kiáltja Eli.*
Nagyon meggyőző vagy. *Morogja bátyja, de láthatóan fájdalmat okozott neki húga előző varázslata. Dühös pillantást vet a másikra, majd újra pótszüleit figyeli. A lányka, miután az áramcsapdája megszűnt, Hiroto mellé lép.*
Miért csináltad? Mármint velem miért játszottál? *Erre a kérdésre a fiú annyira meglepődik, hogy két ellensége kínzását is abbahagyja.*
Játszani? *Kérdez vissza értetlenül. Volt szerelme keserű pillantást vet rá, majd egy "bocsánat"-ot motyog, és tiszte erejéből az arcába rúg. Hiro kicsit megtántorodik, majd megrázza a fejét.* Idióta! Szerencséd, hogy tényleg nem akarlak megölni.
Miért?! *Kérdezi kiáltva Eli. Választ nem kap, ezért hatalmasat ütve a másik orrába, ha az nem blokkolná. A fiú hirtelen kitér az útjából, és egy tiltott varázsigét mond ki... a tiltottak legtiltottabbját. De nem Elire, hanem Yuukira, aki egyből hátradől a székben, és többé nem vesz levegőt. Hideki oldalra pillant, egy könnycsepp tükröződik szemében. Örökbefogadott lányuk pillantása teljesen megváltozik. Visszatarthatatlan düh látszik benne. Újra kézzel indul Hiro felé, aki kitér az útjából. A fiú megszorítja nyakában pihenő medálját, közben Hideki felé fojtó mozdulatot tesz. Eli pár másodperc után felismeri a varázslatot.*
Ne csináld! *Kiáltja, de semmi ereje felállni. Könnyei folyamatosan fojtogatják, csípik a szemét. Hideki is hátrahanyatlik a székben; mindkettejüknek vége. A földön kuporgó lányka hangos zokogásban tör ki. Pár perc után abbahagyja. Lenyeli könnyeit, és Hirotora néz. Pillantása teljesen megváltozik; gyilkos a nézése.*
Petrificus Totalus! *Ejti ki a sóbálvány átok igéjét, majd esetlenül feláll. halk morgást hallat, mintha nem is ő lenne az. Szemei vérben forognak. Egy kört rajzol a pálcájával maga elé, majd kimondja az igét:* Ico Sonus! *Felsikolt, ezzel mély sebet vágva volt szeremébe. Újra sikít, és újra, amíg látja, hogy vágások keletkeznek a másikon. A sóbálvány átok viszont megszűnik, és Hiro-kun hirtelen összegörnyed.*
Destructeur Hurlons! *Kiáltja ugyanebben a pillanatban Eli, és a másik szenvedő szemeibe pillant, majd újabb sikoltást hallat. Bátyja összerogyik, mire a lány odalép hozzá.*
Major resorptio! *Gyilkos, magabiztos pillantása hirtelen visszaváltozik, tartása meggörnyed, és a másik felé hajol.* Sajnálom... *Suttogja, közben oldalra pillant a két holttestre.* ...nem tudtam senkit megmenteni. *Nyögi, majd lepillant maga elé. Hiroto feltámaszkodni készül, de húga hirtelen rohanni kezd kifelé, közben hangos zokogásba fulladó üvöltést hallat. haja könnyekkel és izzadtsággal tapad az arcára, miközben rohan a semmibe.* ~Nem vagyok képes senkit legyőzni. Nem mentettem meg senkit. Gyenge vagyok... Mindenkinél gyengébb.~ *Sípolva veszi a levegőt, a futás is fájdalommal jár számára, egyik szemöldöke pedig felszakadt, ezzel a látását is akadályozva. Ahogy rohan, nekimegy egy nőnek. Ijedten pillant rá, és felismeri benne Yuuki arcát.*
Ne... Nee! *Kiáltja, és újra futásnak indul. A nő csak néz utána, nyilván nem érti, mi lelte szegény lányt.*

***

*A reptérre érve szipogva pillant fel az épületre. Haja mócsingokban lóg, ruhája szinte teljesen leszakadt róla, egész testében remeg. Arca könnyes és véres, szája résnyire nyitva áll. Még szerencse, hogy a repülőre felengedik.* ~Vesztettél.~ *Mondja a hang a fejében.*
Nem. *Válaszol hangosan Eli, mire a mellette ülő nő furcsálló pillantását kapja.* ~Akkor bizonyíts!~ *A lány összehúzza a szemöldökét, pillantása megint megkeményedik, és bólint.* ~Bizonyítok.~
*A repülő pár óra múlva leszálláshoz készülődik; az utasok már várják a megérkezést, mindenki boldog... kivéve Eli. Ahogy a gép megérkezik, lesuhan róla, és egyből a suliba indul. Háromnegyed óra séta után el is éri a kapukat; pont olyan, mint amilyen 3 nappal ezelőtt volt. A lányka reszketve méri végig a kúriát. Besiet a kapun, majd az előtérbe ér, ahonnan a lépcsőkön vágtat fel. A harmadik emeletre érve beront a hálójába, és az ágyra veti magát.*

Tárgy: Re: Japán Pént. Jún. 11, 2010 7:16 am

*Eli reszketve ül az ágya szélén a Delfin hálóban. Egy levelet szorongat, közben ruhái már egy bőröndbe csomagolva várakoznak mellette. A repülő egy óra múlva indul, jobb lenne sietni, de a lánykának semmi kedve hozzá. Szívében erős fájdalom lüktet, és nem tudja, mi vár rá, mert egyik fele azt súgja, hogy el se menjen, a másik pedig beletörődne a sorsba.* ~Akkor vége, és itt hagyom a Nezát.~ *Gondolja, közben feláll, körbenéz, halvány mosoly terül szét az arcán.* ~Nem, azt soha. Még visszatérek! Az otthoniak nem érdekelnek... már nem. Ez a stílus... valójában nem is egy család, csak egy szekta. Ha valaki kilép, majd jön új a helyére... Utálom. Biztos, hogy viszont fogsz még látni, kedves szobám! De akkor már nem leszek ez a kis nyápic kislány, aki voltam!~ *Magabiztosan kopogtató léptekkel hagyja el a hálót, majd az emeletet, végül a kúriát. Ahogy távolodik az épület, még visszanéz rá; pillantása gonosz és elhivatott, majd tovább halad, egyenesen a reptér felé, jobb kezével erősen szorítva a bőrönd fogantyúját.
Két órával ezután járunk, amikor is egy női hang szól a mikrofonba: "Kérjük az öveket becsatolni, leszálláshoz készülődünk. Köszönjük, hogy velünk utaztak, további kellemes utat, a csomagjaikat..." ~...Blablabla. Csupa sablonszöveg.~ *Bámul ki az ablakán egy fekete hajú lányka. Pillantása dühvel van tele, de arca semmit nem fejez ki.* ~Talán így kellett lennie, és ez tényleg csak ennyi volt... az életem csupa gyötrődés.~ ~De nem... Nincs olyan, hogy valakinek csak ilyenekből álljon az élete, ezt nem hiszem el!~ *Eli fejét szorosan az ablakhoz szorítja, közben eszébe jut Árnyék, akit csak úgy szívtelenül otthagyott. Reményt gondozzák, de sose kapja vissza azt a bánásmódot, amivel a lányka fordult hozzá. Mély levegővétel; a repülő halk koppanással földet ér. Pár perc, és leszállás. Eli kezei hirtelen ökölbe szorulnak. Újra itt, Japánban... Amikor a kis lámpácska kialszik, kicsatolhatja az övét, és indulhat a semmibe... a halálba.
Miután a mágustanonc végzett a futószalagon való csomag után kutatással és kiért a reptérről, magányosan ballag az utcán. Igaziból nem akar hazamenni, mert nem ez az otthona. Újabb mély levegőt vesz, átvág az úton, és megcélozza az egyik ott várakozó taxit.
Az út hosszú, és rémes gondolatokkal teli. A lány reszket, dühös, reménytelenül szerencsétlennek érzi magát. Ahogy az autó megáll, szíve vadul kalimpálni kezd. Fizet, majd lassú léptekkel egy ház ajtajához bandukol.* ~Hát akkor, hajrá!~ *A kilincshez ér, de szemét valami csípni kezdi; újabb könnyek. Hangosan bekopogtat, és vár. Végigméri az ajtót; semmi nem változott az alatt az egy év alatt. Halk kattanás, majd egy olyan látvány tárul Eli elé, amit még álmában se tudott elképzelni: Hideki-bácsit, a pótapját pillantja meg egy hatalmas puskával a kezében, amit egyenesen az érkező lánykára szögez, aki ettől hátrahőköl, és ijedten figyeli a puskacsövet. A férfi leemeli a fegyvert, és berántja lányát a házba, majd körbenéz még kint, és gondosan bezárja az ajtót.*
Bácsi, mégis mit csinálsz? *Kérdezi ijedten hirtelen Eli, közben tekintetét összevissza kapkodja.*
Sajnálom, Michiyo, vannak dolgok, amiket még nem tudsz. Ezért is hívtunk haza. *Kapja a furcsa választ, mire megvonja a vállát, mutatván, hogy semmit nem ért a dologból. A csípő könnyek viszont kitörnek belőle valódi neve hallatán.*
Akkor nem az eredményem miatt hívtatok? *Szipogja a lányka, közben könnyei egyfolytában folynak, ahogy emlékek törnek fel benne. Választ nem kap, csak egy újabb irányítást a másik szoba felé, ahol egy nő ül a - feltehetőleg étkező - asztal előtt. Hideki lerakja a puskáját, és leül felesége mellé. Figyelmesen pillantanak végig örökbefogadott lányukon, majd végül Yuuki-néni töri meg a csendet.*
Megváltoztál. *Jelenti ki, miközben feláll, és Elihez lép. Ujjaival letörli a lány arcán gördülő könnyeket, de nem sokat ér el ezzel; mindig újabb és újabb cseppek hullanak alá. A lány halk, visszafogott zokogásba kezd, ahogy eszébe jut - természetesen nem vér szerinti - bátyja.*
Mi történt Hirotoval? *Bukik ki belőle a kérdés, de egyből meg is bánja. Csak szipog tovább, viszont a válasznál minden porcikája megremeg.*
Ezt szerettük volna elmondani. Csüccs le! *Int a nő, kihúz lányának egy széket, majd maga is leül.* Tudod, a levélben említettem, hogy elhunyt. *Az utolsó szónál Eliből hangos zokogás tör ki, amit egyből abba is hagy, ahogy meghallja Yuuki további szavait.* Nem, Hiroto él. *A fekete hajó lányka szipogva pillant pótszüleire.* ~Mi?!~ *Kérdezi egyszerre két hang a fejében.*
És hol vannak a többiek? *Kérdezi a pár pillanat csendet kihasználva. Az Ai-család népes számát a folyamatos örökbefogadásnak köszönheti; Hideki és Yuuki a "boldog" házaspár, akik bár szegénységben élnek, vállalták ezt az "örökbefogadó központ" szerű hatalmas családot, mert Yuuki-néni betegsége miatt nem fogamzóképes. Viszont most egy gyerek vagy tini nem futkos vagy nyavalyog, ami feltűnt Elinek is.*
Nana és Hikari kivételével mindenki egy Tokyo melletti kisvárosban nyaral, a két lányka pedig pár várossal arrébb van. És persze Hiroto sincs velük... *A nő hangja kicsit bereked, de folytatja.* Hiroto a KIRA szekta tagja már évek óta. *Elinek elkerekednek a szemei.* ~Hogy mi?! Ezt nem hiszem el... Nem hiszem el.~ *A Kira szekta (vagy klán, kinek hogy tetszik) már jó pár éve "ténykedik" az Udo no Mura nevű kis falu környékén. Rengeteg haláleset okozója, hihetetlen hír terjeng róla, a falu rettegésben él miatta. De erről senki nem beszél...*
És... mi történt? *Sietteti a beszélgetést "Michiyo".*
A bátyád pár hete elment, és szívesen mondanám, hogy azóta nem hallottunk felőle, de nem. Hétfőn bekopogtatott, és nemes egyszerűséggel átadott egy levelet, amin ez állt. *Azzal a nő egy papírt nyom Eli kezébe.* ...És lelépett.

Kedves Yuuki és Hideki!
Azalatt az 5 év alatt, amit veletek töltöttem, nagyon kiedződtem. Mondjuk úgy, hogy többet szenvedtem, mint amennyi jót megéltem. Nem véletlen léptem be a Kira szektába, és most nem véletlen hagylak el titeket. Megbízatást kaptam, mindenki megkapta, aki még nem tette meg. Ez egy olyan "beavató" dolog, bár én már évek óra tag vagyok. Mivel eddig semmit nem tettem, most kapom meg a beavató küldetésem, miszerint végezzek az egész családommal.
Én betartom, amit megígérek; ígérem, nem fog fájni.
Hiro-kun.

*Eli reszketve bámulja a papírt.* És ez most mit jelent? Hiroto sose tenné meg. És egyébként is... amíg én a Nezabarban voltam, velem nem tudott volna végezni... *Itt elcsuklik a hangja. Vajon ha itt maradt volna, képes lett volna megölni? Azok után, amin keresztülmentek...* Nem tudja megcsinálni, és nem is fogja! *Kiáltja a lányka. Dühös és csalódott egyben, nem érti az egészet. Yuuki végül folytatja a történetet.*
A többieket elküldtük "nyaralni", ők erről az egészről nem tudnak. Szerettem volna, ha te itt vagy, mert Hiro-kunon kívül csak te vagy varázsképes. Kérlek, segíts nekünk! Ezért hívtunk ide. Valahogy végezni kell a bátyáddal. *Az utolsó mondat hallatán Eli megremeg.*
Ugye tudjátok, hogy én nem vagyok képes rá? *Suttogja.* Egyrészt túl gyenge vagyok... *Viszont nem folytatja. Pár szipogás után viszont újra suttogva szólal meg,* Ígérem, hogy megmentelek titeket... Hiro elől. Bocsánat. *Felpattan és kiviharzik a szobából, majd az egész épületből. Arcán könnycseppek folynak végig; nem akar visszamenni. Fél... de nem attól, hogy veszítene a harcban, hanem Hirotól. Nem is az erejétől, hanem a viselkedésétől. A valóságtól. Ő sose gondolt úgy a fiúra, mintha tényleg a vér szerinti bátyja volna - nem is az -, inkább, mint a szerelmére. Igen, Michiyo és Hiroto egykoron elválaszthatatlan szerelmespár volt, aztán minden megváltozott. Michiyo Elisavetaként a Nezára indult, itt hagyva mindent, amit eddig annyira szeretett. Viszont sose felejtette el bátyját...
Az önfeledt gondolkozásba Eli kicsit belemerült, aminek az lett a következménye, hogy egy ismeretlen helyen köt ki. Egy kutat lát maga előtt, ami a falu határát jelöli; erre még emlékszik. Megfordul, és lassan visszabandukol a házba. Az ajtó előtt áll valaki, mire a lányka megdermed. Egy fekete, rövid hajú, magas srác áll a háznál, majd megfordul, egyenesen Eli szemébe néz. Először kemény a pillantása, de a felismerés után elkerekednek a szemei.*
Hiroto... kun... *Suttogja a lány.* ~Levágta a haját.~ *A fiú hirtelen teljes fordulatot vesz, és gyors léptekkel elhalad a ház és Eli pillantása elől. Pár pillanattal ezután egy hang kiabál ki az ajtó mögül.*
Michiyo-Chan, te vagy az? *Kérdezi a női hang, mire a ledermedt lányka megrázza a fejét.*
Igen, én vagyok! *Kiáltja, és az ajtóhoz rohan, majd ahogy nyílik, besuhan rajta. Amit az előbb látott, nem osztja meg senkivel, viszont nagyon nyomja a szívét. Ezek szerint bátyja komolyan gondolta... nincs sok idő. Eli halvány mosolyt erőltet az arcára.*
Öö. Most felmegyek a szobámba, fáradt vagyok. *Jelenti ki robotszerűen, és megindul a falépcső felé. Felrobog rajta, és körbenéz.* ~Minden teljesen olyan, mint régen, pedig minden megváltozott.~ *Halvány, fáradt mosoly ül az arcára, viszont szemei még mindig sírnak. A folyosó végéhez közelít, ahol benyit egy szobába, átlépi a küszöböt, és itt is körbepillant. Gondosan bezárja az ajtót, és átadja magát a kétségbeesésnek.*

Segédtanár Hozzászólások száma : 202 Kaszt :

[Valahol a Japán hegyekben, Midori hegyi templomában....]

*Reggel van, nem sokkal ezelőtt kelt fel a nap, a felkelő nap országában, Japánban, és Satsuki, mint azt megtanulta 7 év alatt, már készülődött. Éppen sminkelte magát, ahogyan a Gésáknak kell, hiszen ma eljött az a nap, amit régóta tervezett. Itthagyja a templomot, és vonattal Bulgáriába utazik, mivel elfogadták a felvételijét a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A lány éppen befejezte a puderezést, ezután még szépen felkente a maradék festéket, majd egy fél óra múlva, már csak a haja volt hátra, "dadusa" felöltöztette legszebb kimonójába, még bepakolt az óriási bambusz utazóládába, a sintó szentélyénél, ami a láda egyik polcán van, imádkozott egy utolsót Midori istennőhöz, majd összecsukták a ládát. A haját csak utolsónak csinálták meg, még a vállára omlik és a dereka alatt jóval ér véget. Miután visszatérdelt a tükör elé, egy jade fésűt vett elő a "dada" és a haját kezdte fésülni, közben a lány, a gyöngyökkel, és kristályvirágokkal díszített díszfésűt simogatta, amit édesanyja hagyott rá, mikor elhozták ebbe a templomba, ahol gésákat neveltek a lányokból. Igen, Midori istennő temploma, gyben egy gésanevedle is volt ,ahol a lányok a nagy ünepekor százával táncolták ugyanazt, virágok, mámorító cseresznyefavirág illat terjenget, a kedvenc parfümje volt, majd ezt a kis üvegcsét ég beletette a kézipogyázba, azután azt is összecsukta, és a dada befejezte a kontyot, két díszes pálcával tartotta össze. A lány elhelyezte a díszfésűt, majd felállt, a "masnit" a hátán még elrendezték, a szolgáló utána gurígatta a ládát, a lány felemelte a kis bőröndött, majd egy esernyőt vett mag feőlé, amolyan japán nagy táncos esernyőt, a nap ellen, kilépett szobájából, ami most kész volt egy másik lány fogadására, hiszen Satsuki végleg befejezte tanulmányait, így itthagyja az iskolát, és utja a főszentéályhez vezetett, hogy elbúcsúzon barátnőitől, és a főpapnőtől, meg persze egy utolsó ima Midori istennőnek, és már mehet is. A barátai sírtak, de ezt persze nem hagnosan, hiszen nem tehették meg, vagy kárba vész a reggeli 4 óra, amit a sminkeléssel töltenek, így a lány se érzékenyült el, mindenkit megölelet, egy két jótanács, majd a főpapnő elé térdelt, egy kis szönyegre, ő megáldotta a lányt, majd még Midori kamihoz egy utolsó ima, és elindult lefele a templomból. A főkapunál az ujával, még megérintette a hatalmas ajtókat, azután kocsira szállt, és irány a közeli falu béli vasútállomás. *~Nagyon fog hiányozni....gondolja, persze anyanyelvén, és még utolsónak rápillant a templomra, majd miután már eléggé leértek a felhők eltakarják..

[Wakanai vasútállomás]

Fél óráig tartott, hogy lérjenek ide, itt lepakolták a csomagokat, föl a vonatra, majd búcsút vett a dadától, aki visszaindult a templomba, és felpakolták a pogyászkocsiba a holmiát, majd felszállt a vonatra. Keze mindvégig a kimonója alatt volt, harcilegyezőin. Igen, itt nemcsak szépséget, és bájolást tanítottak, hanem megtanították a lányokat a legyező, és a dobótű használatára, igazi kis bérgyilkosok lettek. És Satsuki is, a hajában, a gyönyörű tűk egyike harcitű, bár ezt senki se tudja, de halálos méreggel van szennyezve a tű hegye, és ez az utolsó esélye a lnyka a harcban, de általában soha nem kell használni, mivel a legyezőkkel kitűnően bánik, de amivel mégjobban, és ami ott lapul a ládájában, az íj. A kedvenc fegyvere. A vonat elindult, a lány leült, elővett egy tánclegyezőt, amolyan rizspapír van kifeszítve, és mivel meleg volt, legyezte magát, közben a tájat fürkészte. A vonat 3 óra alatt ért Kyotoba, ahol a lány egy repülő hintóra szállt fel, ami elé jött, hogy elvigye a túlparta, kínába, ahol föl a vonatra, és egy egyenes járattal indul Nellondba, ahol le kell szállnia, és az a végállomása is a szerelvénynek. Tehát átért Kínába, majd, ha letelik a 2 óra, akkor Kínából át is ér Bulgáriába, és Nellondban köt ki a japán lány...*~Hiányozni fog Japán, de visszatérek.*Ezt fogadja meg magában, mikor felszáll a hintóra, majd innen megse áll Nellondig.*

Tárgy: Re: Japán Szomb. Márc. 07, 2009 10:26 pm

*Amikor Chris felé rohan, és a karjába kapaszkodik, Jack szinte reflex-szerűen fogja meg a fiú kezeit. Chris midnen bizonynal erőteljesen elpirul ettől, és már el is engedi a fiú karját, aki mintha ettől csalódott lenne, no de sebaj. Nem is látszik igazán rajta, csak a fiú felé sandít, aztán biccent a két szaktársának, és maga mellé rendeli ocelotját. Ha Wanda netalántán emgpróbálna hozzáérni, azon nyomban arrébb mozdul, őt egyszerűen nem lehet rángatni sehova. Mindvégig megőrzi a hideg külsőjét, miközben visszatérnek a reptérre, vagy hova, és visszautaznak a suliba.*

Tárgy: Re: Japán Szomb. Márc. 07, 2009 10:22 pm

*Sokat sejtő mosollyal néz végig a két fiún, aztán csak megrázza a fejét.* - Valóban ideje hazafelé indulni...*mondja, azzal elkezdi magával rángatni a két srácot a reptér felé, és igyekszik bátorítani a két fiút. Ha már így történt, akkor nem jobb ha össze is jönnek?*

Vendég

*Ariana és Wanda kérdésére csak felsóhajt, és távolba révedező, szerelmesen csillogó szemekkel válaszol.* - Ó, igen, minden oké... jobb már nem is lehetne... *Megint felsóhajt, majd ugye támadnak a vadkacsák, mire ijedten felpattan, félreugrik, és már ő is nyúlna a pálcája után, amikor észbe kap. Odront ugye nem látja, de nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy ki ritkítja a kacsákat, hát Lilith is besegít, kioszt egy-két pofont a támadóiknak. Chris maga Jack felé fut, és ijedten a karjába kapaszkodik... majd észbekap, megint elvörösödik, hátrál egy lépést, és ismét lesüti a szemeit. Normál állapotában gond nélkül csüngene Jack karján, de hát a mostani állapota nem mondható annak...* - Szerintem is menjünk... de... nem csalódtam, igazán szép hely... *Suttogja, azonban a táj helyett inkább Jack arcát fürkészi, titokban fel-felsandítva. Igaza van Wandának, ez tényleg remek műsor lesz...*

Tárgy: Re: Japán Szomb. Márc. 07, 2009 10:09 pm

*Amikor Chris elpirul, és lesüti a szemeit, Jackben valami furcsa dolog lobban fel. Mintha új dolgot fedezett volna fel Chrisen. Méghozzá nem is akármit. Azt, hogy olyan édes, amikor el van pirulva. Halovány mosollyal ingatja meg a fejét.* -Nem, most nem. Mulassatok jól, nemsokára úgyis megyünk haza. *mondja, és a keze már mozdulna, hogy a fiú hátán végigsimítson, de valahogy nem teszi meg mégsem, inkább a saját hajába túr bele, ahogyan a távozó fiút nézi. Amikor a fiú felé-felésandítgat, akkor csak halovány mosollyal villantja meg sejtelmesen szemeit. Ki se lehetne nézni belőle, hogy szerelmes, mert nem igen látszik rajta. Nemhiába, ezzel jár, hogyha valaki túl sokáig él túl hideg életmódot. Mikor aztán a kacsák belelendülnek a dolgokba, a fiú keze a pálcájára csúszik.* ~Jack! Mugli vidék, iskolán kívül!~ *és igaza van, a fiú el is engedi a pálcáját, az ocelot azonban nekilendül, és a kacsák eléggé megilletődnek, mikor a láthatatlan vadmacskának ütköznek neki. Jack közben közelebb siet a diákokhoz.* -Nah, iránymenet hazafelé, mielőtt még mindenkit letarolnak itt az őrült kacsák. Azt hiszem eleget láttatok Japánból. *mondja, mint egy utasításképpen, miközben láthatatlan ocelotja a riadt kacsasereget ritkítja.*