Lélekölő-hegység

Tárgy: Lélekölő-hegység Vas. Nov. 18, 2007 11:55 am

First topic message reminder :

A Lélekölő-hegység körülöleli a szurdokot és ez zárja el a külvilágtól a Mágusokat. A Hegység öt csúcsán 5 kőgólem vigyázza a szurdokok és folyóvölgyek békéjét. Éles sziklái, évszázados tölgyei és bükkjei, rohanó folyói, amelyek a Kékfátyol-vízesésben érik el útjuk végét, szinte lehetetlenné teszik az átjutást a Hegységen. Halandó ember soha nem téved erre, de ha véletlenül még is venné valaki magának a bátorságot, hogy neki induljon a Hegységnek, azt a bérceken fészkelő Magyar Mennydörgő Sárkánypár üvöltése biztosan visszafordítaná...
A bércek szinte minden évszakban és napszakban felhőkbe vesznek és komor hangulatot árasztanak a szemlélődő vándor felé...
Gyalogszerrel nem is juthatsz itt át, kár is lenne próbálkoznod, túl nagy és túl veszélyes. Ha a sárkányokat netán el is kerülöd, még akkor is előtted van maga a hegység és a többi vad, akik az ismeretlen területeken rejtőznek. A mulgik pedig meg sem próbálkoznak erre járni. Aki meg is mássza a hegyet kívülről nem lát mást szurdokban, mint a hatalmas mocsarat, a sziget maga az avatatlan szemek számára láthatatlan.

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 10, 2012 3:12 pm

*Hát igen, tényleg eléggé kevés kéne most ahhoz, hogy kiakadjon, ezt jól sejti James, szóval tényleg nem lenne jó pedzegetni a dolgot. Szépen kerüli Nicolast és igyekszik magára a küldetésre koncentrálni. Megérzi végül Ariana szagát, elég jó a vérfarkas szimata szerencsére és az is sejthető, hogy elég sokan vannak még ezen a szigeten, azt már csak az arénánál látják meg, hogy ez a tetejében eléggé gáz is ebben a formában, mivel indulnak az átalakulások. Érzi, hogy rá is hatni akarna a gonosz erő, de végül ellen tud állni, bizonyára kaptak egy kis védelmet tündér királynénitől. Rendes tőle! Az átalakuló lények láttán azért még benne is megfagy a vér egy pillanatra, de még nem kellene ellőni minden puskaport, végső soron úgyis ösztön szerűen kapcsolna be a vérfarkas képesség. Kiszúrja Ariékat, vagy odakerülnek hozzájuk.* -Keresni kell valamiféle biztos helyet, ahol van térkép, hogy találjunk innen kiutat! *Kiabálja el magát, hiszen jó eséllyel egy ilyen helyzetben elég rendesen van csatazaj. Ügyes ugrásokkal igyekszik kitérni minden elől, ami elől lehet, és persze már az arénába lefelé induláskor a kezében van a karkötő ostorrá alakult formában. Ezüst fénye meg-megcsillan, ám a vérfarkasnak nem árt, hiszen koncentrálni szokott rá, a saját fegyvere ne égesse már, ciki lenne. Szóval csattint ide, oda, igyekszik utat vágni a lendületes vágásokkal, afféle ösvényt, hátha Ariék tudják merre lehet valami hely, ahol megbújhatnak, ha már itt vannak jó ideje.*

//Semmi bonyolítás, ostor. Razz

+Erőkesztyű: Megnöveli viselője fizikai erejét, aki így képes lesz akár az acélt is elhajlítani, harci támadásai pedig lényegesen jobban sebeznek.
+Vérfarkas erő
Bőrvért, alkarpajzs védelem képpen. ^^//

Hozzászólások száma : 860 Kaszt :

The member 'Jack Darkfield' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :
Lélekölő-hegység - Page 4 Tiz

Result :

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 10, 2012 3:11 pm

*Nagyot nyújtózik, mikor megérkeznek a szigetre, és jó hangos ásítást is produkál mellé, majd megigazgatja magán a különböző ruhadarabokat. Fekete háromnegyedes nadrág, rúnákkal teleszőtt surranó, tornacipő, nyakában a Christől kapott nyaklánc, csuklóján néhány fontosabb karkötő, vagy esetleges fókusz, oldalán a Lélekzúzó,l felsője pedig egy fekete póló, amin az It wouldn't rain all time felirat olvasható. Megvakarja a fejét, majd lepillant a mellette ugyancsak nyújtózkodó ocelotra, aztán a díszes társaságra pillant, főleg Nessiet méregeti, nem nagyon tudja hovatenni a lány jelenlegi ittlétét, de nincs mit tenni. Ha itt van, legalább segíthet. Ha hátráltat, akkor nyugodt szívvel fog végezni vele. Biancn elidőzik a tekintete, egy halovány félmosoly is átfut arcán, majd Jamesre pillant, megcsóválja a fejét, majd beleszimatol a levegőbe, aztán méregetni kezdi az előttük álló épületet és jöhet a mászkálás. A káoszra, meg az őrületre csak pislog vagy kettőt, majd kicsit kinyújtóztatja magát, finoman lepillant a kezére, hiszen itt nem kell attól félnie, hogy bárki is esetleg megtudná szörnyű titkát.. Mindenki tudja, kiféle-miféle, és még mindig bízik abban a bizonyos kis csapatban. Kipattintja tehát a karmait, majd vámpírképességével támadásba lendül. Meg anyagmanipuláló képességét is beveti. A csúnya lények felé int, és a bőrüket igyekszik felhólyagzani, ha közelebb jönnek, akkor majd szétcsap közöttük kissé nagy erejével, közben pedig a helyet méri fel, hátha látja Chriséket, vagy esetleg azt, hogy mit tudna ráomlasztani a jelenlevőkre..*

//anyagmanipuláló 5. szint, hólyagzás: az ellenfél bőrén égető hólyagok jelennek meg, amik fájnak, és a fájdalomba akár bele is lehet halni előbb-utóbb..//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Azt mind az öten érzik, hogy valami rózsaszín köd borul az agyukra, lassan felgyülemlő őrület. A tünde halálával elszabadulnak a szigetet védelmező káoszmágiák, egymás után robbannak be, aktiválódnak, összekeverednek, és aki nincsen ez ellen felvértezve, annak csak az őrület lehet a végzete. Szerencsére az ötös (plusz njk-k) vagy a tünde királynő, vagy a hósárkány védelmező auráját élvezik. Ez utóbbi el is száll, tehát egyedül kell megoldaniuk majd a hazajutást. Nincsen rá szükség, hogy Chris feszegessen, mert minden cellaajtó kinyílik, és kiözönlenek a rabok. Legalábbis a túlélők. A börtön egyébként úgy néz ki, mint egy erőd, négy egymásra merőleges cellasor, középen pedig a gladiátoraréna, ahova most közel száz egyén özönlik ki. Biancáék felhágnak a grádicsokon a farkasszag és egyéb ösztönök alapján, és látják is a csoportosulást. A rabok többsége próbál varázsolni, lerázni magáról az őrületet, ám az első lépcső után jön a következő. Az elme után a test. A rabok üvöltve kapnak a fejükhöz, és egyéb végtagjaikhoz, ami alól új, különös test kezd el kibontakozik. Egymás után alakulnak át (kivéve az ötös+njk-k) káoszlényekké. Medvetest+krokolfej, hatkarú teve, és egyéb ocsmányságok. A dolog pillanatok műve, ám máris vicsorogva fordulnak a diákok felé. Nem mellesleg a szigetet védelmező szolgák is erre a sorsra jutnak, ők is átváltoztak, és mint minden vérbeli ragadozó, húst akarnak. Akció indul! A két diákcsapat összetalálkozhat a harc hevében.*

//Varázslat/fegyver/képesség + 10 oldalú kockadobás//

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 10, 2012 2:48 pm

*Ariana Ravenwood. Igen, Nessie most főleg miatta van itt. Régebbről ismeri, hiszen egyrészt Diákmentor, másrészt pedig már személyesen is beszélgetett vele, így nem lepte meg annyira, mikor üzenetet kapott a tünde királynőtől. Bár ő nem volt ott a "Szigeti veszedelem"-nél, mégis hallott az esetről, hiszen a Nezabarban gyorsan terjednek a hírek. Tehát, mivel nincs túl vagy mentális ereje, nem teljesen értette meg az üzenetet, de e lényeget ki tudta venni: a helyszínt és az időpontot. Ígyhát most drapp rövidnadrágban, alatta szürke legings-ben és egy kis lila ujjatlan pólóban sétál az udvar felé, ahová a tünde küldte őket. Itt egy hósárkány fogadta Ness-t és Dragont, akik felültek a többi diáktársuk mellé, akiket bizonyosan ugyan ezzel az üzivel küldtek ide. Leányzónk izgatott, látványosan rezgeti szép vékony lábait, látszólag nagyon ideges. Nem lehet tudni, hogy miért, de valószínűleg az az oka, hogy nagyon nagy felelősséget jelent ez az egész, bár mikor körbepillantott, kicsit megnyugodni látszott. Csupa híres, remek boszorkány és varázsló vette körül, akiket inkább csak látásból ismer, mégis tudja, hogy nagy hatalmuk van, hisz többen a vezetősség tagjai. Nem sokára megindulnak, s kezdődhetett is az akció. Ahogy Drag lepattant a sárkány hátáról, egy pillanatra megrázkódott, majd nagy erőkkel kezdte szaglászni a földet, hátha érez valamilyen ismerős szagot.*

Vendég

*Valami megváltozott. Az elmúlt hónapok unalmasnak éppen nem mondható monotonitásban teltek, hiszen bár megvolt a maguk rutinja, de mégis, az állandó küzdelmek miatt unalmasnak éppen nem volt mondható az egész helyzet. És az igazat megvallva, nem tudta pozitív-e, hogy jól teljesítettek a viadalokon, hiszen a sötét tünde biztosan nem kitüntetésben akarta részesíteni a legtovább túlélő foglyait. De hát nem is ő lett volna, ha feladja hamarabb, ugye, a cél egyszerű volt: életben maradni, minél tovább, hiszen ha telik az idő, egy idő után biztosan történik majd valami, adódik majd valami lehetőség... és adódik is. Érzi, hogy a mágiája, ami el volt kötve hónapokig, most ismét ott bizsereg a bőre alatt, a tárgyai, a fókuszai már nem csak élettelenül vannak a kezei között, mint az elmúlt hónapokban...* - Érzem. *Mondja halkan Ariana kérdésére. Bár be kell vallania, zseniális kikészítő módszer, vedd el a foglyaid mágiáját, de add a kezükbe a fegyvert, hagy legyen a kezükben, de véletlenül se tudjanak vele mit kezdeni. Zseniális. Mint a sivatagba lekötözni az embert, de a kezükbe adni egy üveg vizet. Csak kár, hogy pont rajta alkalmazták. Megnézi a rácsot, figyeli.* - Igen, el tudnám hajlítani. *Mondja, majd ha Ari lecsekkolta, hogy nem robban az arcukba, akkor telekinetikus képességével igyekszik szétfeszíteni a rácsokat. Bár nagy a kísértés, hogy konkrétan kirobbantsa a helyéről, egyelőre még nem akar nagy zajt kelteni. Nem tudja, hogy jönnek értük, ő még abban a hitben van, hogy egyedül vannak mindenki ellen, mint az elmúlt kilenc hónapban... alighanem ennyi idő alatt kiismerték, milyen időnként járnak az őrök, a szolgák... hát ez alapján próbál számolni, hogy mennyi idejük van csöndben elindulni valamerre. Persze ha már ki tudta feszíteni a rácsot.*

Vendég

*Nyolc hosszú hónap... mérkőzések sora az arénában. Aztán ez az utolsó, ahol tulajdonképpen semmi nem történt, csak ültek a cellában egész nap, mágia nélkül. A legszörnyűbb az volt, hogy nála van minden felszerelése, de... képtelen volt használni őket. Ha Chris nem lett volna végig mellette, aligha bírta volna ki. Az viszont persze feltűnt neki, hogy valami megváltozott... a tünde nincs sehol, kapnak enni, de nem történik semmi. Itt hagyta volna őket örökre, előbb vagy utóbb elmennek majd a szolgák is, és éhenhalnak a börtönben? Sokszor feltette már ezt a kérdést Chrisnek, de persze biztosra egyikük sem tudta a választ. Ma viszont furcsa érzésre ébred... olyanra, amit jó néhány hónapja, több, mint fél éve nem érzett már. Kellemes bizsergés a testében... mágia.* - Te is érzed? *Pillant rögtön Chrisre. El vannak gémberedve a tagjai, ha kimennek a fényre, minden bizonnyal látni is alig fog, a hangja szinte rekedt... na meg azért csak nem teljes lakomákat szolgáltak fel nekik, pláne mióta nincsenek versenyek, így minden bizonnyal fogyott is. Nem a legjobb formájában van, az biztos. Viszont talán... a tőrét fogja meg, nem a kardot, és egyszerűen megvágja a tenyerét, majd várja, hogy begyógyuljon, csak hogy ellenőrizze, biztos van-e mágiája. Feltápászkodik a földről, és a rácsokat kezdi fixírozni, vérfarkasfülével hallgatózik, van-e mozgás...* - Szét tudnád feszíteni? *Kérdezi Christ, a telekinézisre célozva, miközben a rácsokat figyeli, ha eddig nem tapasztalta úgy, hogy már érintésre is bántanak, akkor hozzájuk is ér. Anyagmanipuláló és látnok képességei ötvözetével próbálja kitalálni, hogy vajon az arcukba robbanna-e az egész, ha vagy ő, vagy a fiú megpróbálna mágiával kijutni innen. Azt azért nem árt tudni, mielőtt megpróbálják. Na meg persze a kinti világot is fixírozza harmadik szemével, várható-e valahonnan támadás, figyelik-e... Felméri a terepet mielőtt csak úgy kirohan. Bármennyire is vonzza a szabadság, a mágia visszaadása könnyen lehet egy újabb csapda, ha elveszti a fejét.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 10, 2012 7:33 am

*Igen rég óta várt már erre, ahogy megérkezett az üzenet a királynőtől azonnal menetrekész volt, és elfeledte az a nyomorul üzenőfalat, ami az amúgy is olyan "békés" életébe színt lopott. Hihetetlenül dühös volt, amikor meglátta, még az angyalkardja is megjelent, hogy belevághassa az üzenetbe, amit Jack kézírásával firkáltak a falra... Bár gyanítja, hogy nem ő, hiszen Jack a szobatársa, számtalanszor látta már az írását, és azonnal utána volt alkalma megnézni a szobában is. Még is nagyon ingerült még amiatt, és szívesen falhoz vágna valakit, de hát ez már elült benne, Harcos-Mentalista, ilyen hirtelen nem lehet, csak túl sok benne a feszültség. A hósárkányhoz érkezve Deanne-nel Bianca felé biccent, és persze a többiek felé. Látta Nicolas üzenetét, átpörgette mindet, de valahogy nincs kedve szóba hozni, különben a végén a másik Harcos-Mentalista lány kiakadásával kéne törődni, nem a feladatukkal.. Ugyanis jócskán sértve lehet. A hósárkányon megkapaszkodik, maga elé kucorodik Deanne, ő kapaszkodni a mancsaival nem tud nagyon, inkább James tartja meg. Odaérve azonnal ugranak le a sárkány hátáról és már néznek is köre, elsősorban testvérét keresve, de remélhetőleg nincsenek szét szakítva. Amennyiben régies gladiátor csarnok van fenntartva, abból igyekszik kiindulni, hogy merre lehetnek a foglyok, a harcosok, mikor nem kell bemenniük harcolni, habár az építészet átnézésével túl sokra valószínűleg nem megy, de egy próbát megér, valószínűleg nem lesz kinyilazva, vagy térkép akasztva a falra... Sajnos. Ariana és ő ikrek, valószínűleg magas mágia nincsen köztük - habár mágiával teremtettek, egy mágiából fakadnak -, de azért igyekszik a megérzéseire is hagyatkozni, hátha egész egyszerűen a fél-angyal Ariana ikerpárjaként megérzi testvére jelenlétét.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Szept. 10, 2012 5:14 am

*Hát igen pár hete már visszatért az iskolába, de nem sokat mutatkozott. Igazából egyáltalán nem volt kedve bárkivel is találkozni, főleg azok után, amit Nicolas írt neki az üzenőfalra, hiszen tudja, hogy ő volt az. A harcos lány több, mint mérges, feldúlt, hiszen azért egyszerűen ezt arcátlanságnak gondolja, végeredményében a naxaldires srác volt az, aki se szó, se beszéd össze jött azzal a kis csinibaba Penny-vel, amíg neki el kellett utaznia, hiszen az apja volt bajban, mi mást tehetett volna. Ennek ellenére Ariana élete fontos neki, így hát végül enged a hívásnak, de nem igazán hajlandó érdemben kommunikálni Nicolasszal, maximum a többieken keresztül. Felpattan egy gyors köszönés után a hósárkányra és irány a cél. Neki az sem lenne gond, ha még mindig nem működne semmiféle mágia, elvan az ostorral, de úgy fest ezzel már nincs gond. Steper is erősen kapaszkodik, hiszen kenguruként annyira nem könnyű felülni egy sárkány hátára. Mindenesetre nem sokkal később meg is érkeznek, szóval kezdődhet a kutatás.* ~Hát nem egy biztató hely.~ *Pillant a daimonra, miközben lekászálódva a sárkányról megigazítja továbbra is kedvelt lila színű ruházatát. Egyelőre nem varázsol, nem kell mindig azonnal, az ösztöneire hagyatkozik, vérfarkas, a másik farkas, Ariana szagát keresi a szigeten.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Még télen, amikor a sötét tündének a szigetén jártak a diákok, ketten nem tértek vissza. Ariana és Christopher. Mivel is telt ez a közel kilenc hónap? A sötét tünde eredeti terve is az volt, hogy további képességekre tegyen szert a mocskos kis kisérleteivel. A két naxeldires tehát ott ragadt, és a sziget megsemmisülésével a sötét tünde áttelepült rabszolgáival egy másik helyre, egy börtönszigetre. Megbízott egy sötét varázslókból álló csapatot, hogy folyamatosan szállítsák számára az utánpótlást, hogy tovább folytassa művét. A szigeten semmiféle mágia nem működik, ezért csakis a fizikai erejükre voltak hagyatkozva, Ariana tehát megtanulhatott kardvívni. Szükség is volt rá, mert időnként a tünde perverz módon afféle gladiátorháborúkat rendezett, mert kiváncsi volt, hogy rabszolgái közül kik az erősek, kiknek érdemes a képességét elvenni. Ám egy hónappal ezelőtt úgy érzi a két diák, hogy valami megváltozott, mert nincsen több verseny, a szolgák ugyan adnak nekik enni, de a tünde nem mutatkozik. És azt is érzik, hogy visszatért a varázserejük. Talán most van esély a menekülésre. Egy cellában üldögélnek, ahogyan az elmúlt 9 hónapban is.*

*Néhány diák, mint James, Bianca, Nicolas, Jack, és aki még ismerte őket, kap egy mentális üzenetet a tünde királynőtől, hogy a sötét tünde halálával a nő megérzett valamit. Két társuk még mindig fogságban senyved, és mivel a sziget már nincsen mágikusan leárnyékolva, a királynő azt is sejti, hogy merre. Szívesen odaküldi őket, ám visszafelé már nekik kell megoldaniuk, hiszen védelmi rendszerek még lehetnek. Kapnak egy hósárkányt, aki az udvaron bevárja őket, és jó pár óra repülés után leteszi őket a parton, ahonnan meg lehet közelíteni a börtönt.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 5:12 pm

*A rablóbanda sztorira először fel sem figyelt és a képességekre sem akar rákérdezni. Bizonyára Lisa okkal mondja, amit mondd, ha igaz, akkor kár kérdezősködni, ha pedig nem...akkor szintén. Éppen ezért ugye inkább csak a festménnyel foglalkozik, de a fél-angyal szavaira azért még emelés közben reagál.* -Igen, ez is benne van, de valahogy akkor is az a megérzésem... *És hát szó, ami szó, látnokról van szó, ki tudja, talán mégis csak helyes az a sejtés, és a sztori is valahogy stimmel, a szerelmét vesztett nekromanta-druida, aki fel akarja támasztani a csajt, csak hát félő, hogy az ő rovásukra. Aztán ki is csapódik a tűz, ami nem tűnik valami hasznos effektnek, maximum remélheti, hogy a fiú, ha tüzet varázsolt, akkor tűzmágus lehet, tehát valamennyi védelme csak van, no meg végül Rosetta oda is siet és a lányról, aki valamivel jobban ismeri, tudja, hogy remek gyógyító.* -Reméljük azért összetudod kapni! *Szól azért hátra, miközben a képkeretet igyekszik megtámasztani, hiszen jó eséllyel Lisa majdnem eldobta, Rose pedig gyorsan távozott, valakinek kicsit kell rajta igazítani, hogy az éjszaka közepén ne találjon mondjuk csuklóból eldőlni. A kilincset meghagyja Lisának, az üvegcsét pedig a volt koboldnak.* -Újabb talányok, újabb kulcsok...mintha mindig csak újabb kérdések merülnének fel, válaszok nélkül. Végtelen körforgás. *Hümmög csendesen magában, majd lehuppan a fal mellé, és onnan nézelődik tovább. Nicolas biztosan jól lesz, habár nem tudja róla, hogy vámpír, de harcedzett fiúnak néz ki.*

Vendég

*Nicolas kérdésére kicsit felvonja a szemöldökét.* - Oké, tisztázzuk, először is milyen képességről beszélsz? *Nem kifejezetten akar hazudni Rosettának, ha nem is igaz a történet, akkor is inkább egy vicc, mint hazugság... kicsit azt majmolva, amikor Rosetta a kisujjából kirázta a szerelmi történetet. De nem jelenti ki, hogy nem lenne igaz az egész. Aztán rámosolyog Vanessára, mikor a lány egyetért vele, majd megcsóválja a fejét.* - Nem feltétlenül. Épp elegen tesznek őrült dolgokat testvérért, vagy a szüleikért... a gyermekükért meg pláne. *Arra nem reagál, hogy Vanessa nem hisz a dologban. Úgy látszik, nagyon egy kerékre jár az agyuk: ahogy az előbb kifejtette, ő sem hiszi, hogy találnának bármit amíg a férfi nem akarja úgy, akkor meg alighanem inkább a valami fogja megtalálni őket. De ha Rosetta meg Nicolas ennyire keresni akarnak, nem hal bele, ha segít leemelni egy festményt a falról. Így hát hagyja, hogy Vanessa számoljon, és háromra emeli a keretet... éés történik valami. Ez annyira meglepi, hogy ha nem tartanák még ketten, talán el is ejtené elsőre a festményt. Tűzvihar, és Nicolas a falhoz kenődik, de Rosetta már rögtön ott is terem mellette, így nem aggódja halálra magát.* - Hm... oké, nyertetek, a festmény jó ötlet volt. De abban továbbra is biztos vagyok, hogy az az ajtó nem kifelé vezet. *Azért bepillant az üregbe, és megtalálja a kallantyút is. Szépen kiveszi, és felmutatja a többieknek, hogy ilyet talált, de egyelőre nem tudja, hova lenne jó, szóval ha a többiek se jönnek fel egy jó ötlettel, akkor elteszi, majd odasétál megnézni, Rosetta mit talált.* - Az igazság az, hogy a festmény elég egyértelmű volt. Nem hiszem, hogy ha sokkal előre vinne, akkor csak így itthagyta volna. *Nem akarja lelombozni a lányt, de valahogy túl egyszerű.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 4:57 pm

*Abszolút hisz Lisának, hiszen angyal, meg mentalista is, nincs miért kételkednie abban, hogy igazat mondd, de azért furcsállja, hogy a lány tolvajbandákkal kezd. Szívesen hallaná bővebben a sztorit, és lehet, hogy lesz is még idejük rá, hiszen ki tudja mikor nyílik meg egy ajtó, hogy végre tovább menjenek. Nicolas végül rákérdez, hát nem is mondd ő semmit.* - A tündéket csak a fegyver... és a bánat ölheti meg. Úgy tartják, hogyha egy tünde elveszti szerelmét, akár utána is tud halni. A nekromantává válás egy druidának... Végül is, hasonlít a halálhoz. *Mondja, a szavai keserűek, hiszen ő maga is druida, és bár nem inkvizítor fajta, hogy nagyon elítélje a nekromanták útját, még is csak ez a férfi, hogyha druidából lett nekromanta... Eléggé szomorú történet, nagyon is szomorú kellett ehhez. A lányok leemelik a festményt, mire kiszáguld egy tűzörvény, Rosetta majdnem eldobja a képet, mikor hallja Nicolast becsapódni, végül valahogy leteszik, de az üvegcse, vagy a kilincs helyett azonnal a fiú mellett van és gyógyítóként azt nézi, hogy minden rendben van e vele. A tárgyak megvárják, legalább is úgy hiszi. Magához téríti és gyógyítja, hogyha kell, bár a fiúnak nagy sérülése nem lehet, mert Nicolas hiába vámpír, hogyha a relikviamester koboldlányunk emlékezete nem csal, van olyan tárgya, ami óvja a tűztől, ráadásul tűzmágus is... Ha minden igaz.* - Minden rendben? Nicolas... *Szól a fiúhoz, kicsit megrázza, gyógyítja, ami csak kell, csak nem olyan komoly a dolog, aztán persze törődik a tárgyakkal, hogyha egyben van a fiú és megbizonyosodott róla.*
- Hát ez... Furcsa. Már csak az a kérdés, hogy ezt is akarta, hogy rátaláljunk, bár egyéb módon nem is tették volna ide, vagy ezzel előnyre tettünk szert. *Fordul a két lányhoz, bár reménykedik, hogy az utóbbi. Szükségük van az előnyre, főleg, hogyha Rosetta érzékei nem csalnak, és a négy-öt járaton nem négy-öt csapat halad befelé, ki tudja, talán versenyhelyzetben.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 4:47 pm

*Érdeklődve kapkodja a fejét Rosetta lávsztorija, és Alyssa névváltoztatásának története között. A második egyenlőre jobban megfogja.* Rablóbanda? A te képességeiddel miért nem tettél ellenük valamit? *Kérdezi, de nem kötekezően, de nem sürgetően, végülis neki aztán mindegy. Figyelgeti a keretet, amit csinált, hátha történik valami. Eközben a koboldlány szavaira megvonja a vállát.* Lehet úrnő, tündék között nem ritka hogy valaki királynő lesz. Talán meghalt a szerelme, ezért tért sötét útra? *Keserűen mosolyog, hiszen nem ez lenne az első esetben a világtörténelemben, amelyben egy nekromanta így születik meg. A három lány már szerencsétlenkedik a képpel, és végre sikerül is leemelniük. Ekkor mögötte, és a másik falon is a Nicolas által megjelölt tűzkeretben is megjelenik a titkosajtó.* Naugye... *Bólogat hümmögve, és némi mohósággal keresgéli meg a peremet. Ráfúj, hogy letisztuljon a széle, és tőrével feszegetni kezdi. A három lány ugye nem áll szemben a festménnyel, mert a keretét fogták, ám Nicolas pont a saját fala előtt áll. Amikor kipattan a titkosajtó, akkor egy hatalmas tűzörvény fut végig a két fal között, pontosan telibe kapva hősünket, aki bár nem ég meg, mert félelmetes reflexeivel még próbál kitérni, de a légnyomás a merőleges falra keni, így egyből eszméletét is veszti. Az általa felfedezett üregben egy piros üvegcsét találnak, olyan mint ami a hidránál volt a kék, csak ez piros. A lányok üregében pedig egy kilincsszerű kallantyút.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 4:35 pm

*Hát tény, hogy kicsit túlreagálta a köpeny kérdést, de ha egyszer az embernek kiderül, hogy a szülei nem is a szülei, hanem igazából a sötét nagyúrnő lánya, és utána az igazi apja köpenyét még le is szólják, aki persze már meghalt...hát azért ezt nehéz így feldolgozni. Pengi is odasurran a leányzó lábához, hogy kicsit dörgölőzzön nyugtatólag. A képkeretes dolgok végülis ötletnek jók lehetnek, Nicolas másik faljelölésére csak odapillant, vajon sikerül-e elérnie valamit, de hát már napok óta itt vannak, miért pont most találnának kiutat, vagy válaszokat?* -Hát sok sikert, de valahogy azt hiszem Lisával értek egyet. Akkor fogunk innen kijutni, ha ő is úgy akarja, akárki is legyen. *Annyira nincs még otthon az új ellenség sztoriját illetően, hiszen nem vett részt a legutóbbi ezzel kapcsolatos "kalandban". Rosetta meséjére még a végén el is mosolyodik.* -Hát igen...akár. De valahogy akkor is egy ilyen szerelmi sztorit jobban ide tudok passzítani, mintha az anyja, vagy egyéb rokona lenne. Az ember...vagy a tünde a szerelméért képes őrült dolgokat tenni inkább, nem? *Teszi hozzá Lisa felvetésére, majd közelebb sétál a képhez. Nem gondolja, hogy még egy kéz kell, főleg hogy annyian már oda se férnének igazából, ezért végül csak nekidől a falnak és karba fonja maga előtt a kezét.* -Valahogy...nem hiszek ebben. *Céloz arra, hogy a keret mögött bármi lenne egyáltalán és ezért érdemes lenne emelgetni.* ~Ne légy ennyire...konok...~ *Végül egy halk sóhaj után közelebb lépdel és alulról megpróbál aláfogni a keretnek, hogy segítsen a másik két leányzónak.* -Háromra... *Számol be, hogy egyszerre emeljék majd meg, úgy jó eséllyel könnyebb lesz lekapni onnan.*

Vendég

*Vanessa elég rosszul reagál a köpenyt ért megjegyzésre, így Alyssa úgy dönt, hogy inkább annyiban hagyja a dolgot... viszont ezután a Mantova lány visz be egy szúrást Nicolas irányába. Nem szól hozzá a párbeszédükhöz, de azért egész jól szórakozik őszintén szólva, legalább végre történik valami, már napok óta alig beszélt valakivel, pláne három diáktársával egyszerre. Aztán viszont kénytelen ő is megszemlélni a képet.* - Az úrnő nem tűnik rossz ötletnek. De attól, hogy nem hasonlítanak a vonásaik, még mindig lehetnek házasok, vagy fogadott gyerek, ilyesmi, szóval elég nehéz megállapítani a kapcsolatukat. *Majd Nicolasra pillant, és kicsit megvonja a vállát.* - Szerintem néha egyszerűen engedni kell. Nem azt mondom, hogy hagyd, hogy bábuként bánjanak veled, de... szerintem ez nem a tervének az a része, ahol érdemes nekiállni lázadozni. Engem is idegesít a bezártság, én is egész nap mászkálok kiutat keresve, de az igazság az, hogy nem látok rá sok esélyt hogy megtaláljuk amíg ő nem akarja. Meg engem igazából valamennyire érdekel is hogy mit akar elérni ezzel. *Azért figyeli Nicolas próbálkozását, miközben szépen lehuppan Rosetta mellé egy székre. Elmosolyodik a lány szavaira, majd komolyan válaszol, szinte szemrebbenés nélkül.* - Hát tudod, mielőtt először idejöttem, magamra haragítottam egy tolvajbandát. Gondoltam, hogy a Nezabarban nem találnak meg, de azért a biztonság kedvéért nevet váltottam, sose lehet tudni. *Amennyi minden történt már az itteni diákokkal, és amilyen könnyedén előadja a sztorit, akár még igaz is lehet. Ki tudja. Alighanem az, aki fel tudja ismerni, ha valaki hazudik, és mondjuk még figyelt is. Ekkor viszont Rosetta is mozdul, hogy megnézze a keretet, szóval kicsit elhúzza a száját, és megy, hogy segítsen neki. Egy próbát még megér, ha a nekromanta nagyon nem akarja hogy kijussanak idő előtt, úgyse lesz a festmény mögött semmi.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 4:20 pm

*Valójában nem csak a koboldok, vagy épp ex-koboldok a hánytatott sorsúak az iskolában, az iskola minimum fele halt már meg minimum egyszer, úgy 10-20-an még többször is, és egy vékony réteg, legyen öt, már négyen felül halt meg. Szóval mondhatjuk azt is, hogy Rosetta szívkitépése már lájtos számba megy, éppen csak a lány tényleg elég neccesen élte túl, és nem az a fajta lélek, aki ezt túl gyorsan fel tudja dolgozni, mármint hogy kitépték a szívét, de most még is él, és az is szabadlábon, aki ezt tette vele. És újra a kalickájában vannak. No mindegy is... Nem tetszik neki, hogy Vanessa így magára vette a dolgot, speciel nem tudja, hogy miért fontos az a köpeny, de nem szól közbe, ám felélénkül, és már is látszik zöld tekintetén, hogy hihetetlen békítő aurát sugároz, nagyon nem akarja, hogy komolyabb veszekedés legyen, éppen azok között, akiket még ismer is. Bár hogyha veszekedés robbanna ki, akkor Nicolast jobban ismeri és szereti, hiába lenne Vanessának igaza, hogy néha a fiú kicsit... érzéketlen.* - Az Alyssát még nem is hallottam, mindig is azt hittem, hogy egyszerűen Lisa vagy. *Fordul az angyal lány felé, szándékosan látványosan, és oldva a köpeny-témától kapott negatív hangulatot. A kutakodásra a képen ajkába harap, majd felemeli a fejét, minden bizonnyal a kép ép, annak ellenére, hogy druidacsóvás-tűzgolyót dobott rá ahogy meglátta, de tuti valami védelem van rajta.* - Az a baj, hogy tippelgetünk. A fantáziánk rendben van, de könnyen elkalandozhat. Egy nemes tünde, akinek csak védelmezője, avagy szolgája volt Ő, de titokban szerelembe estek, végül emiatt száműzték Őt, de a lány nem akarta hagyni, harc bontakozott ki és maga, a férfi ölte meg véletlen varázslattal, azóta az a célja, hogy újra maga mellett tudja, és örök társa legyen. Mert eddig még sosem... bukkant fel a nő. *Mondja a lávsztorit, kisujjból, megállás nélkül beszél, mintha könyvből olvasná, pedig az egész, vagy legalább is a 90%-a hazugság.* - Az, hogy merre néznek, tényleg fontos lehet. Hogyha bejelölgettél néhány dolgot... Talán le is tudnánk emelni a keretet. *Talpra áll és odasétál a kerethez, hogy azt tapogassa végig, mennyire mozdítható. Csoda, már feléri, ráadásul erőkesztyű van a mancsán, hát lehet le is tudná szedni, bár egyedül lehet nem próbálkozna vele.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 4:12 pm

Túlságosan régóta próbálgatja ez a valami az erőnket. Hatodik évünket koptatjuk, és mások már régen beleőrültek volna. *Nevetgéli, csóválva a fejét, és a vámpírgyűrűt forgatja az ujján.* Láttam már más varázslóképzőket, ahol dögunalmas volt minden, de legalább nem hullottak mint a legyek. Ki tudja, melyik a jobb...*Vonja meg a vállát, és most már csipőre tett kézzel nézi a képet, bólogatva Rosetta szavaira.* Akárki lehet. Néztetek már a festmény mögé? Triviális megoldás lenne... *Vanessa válaszára csititóan pisszeg.* Jól van no, nem kell duzzogni. Látom én, hogy kötődsz hozzá Vanessa. *Most egészen barátságos, vérlázító jellemét ha akarná sem tudná a kukába dobni. Alyssa kitérő szavai felkeltik érdeklődését, ám nem igazán vonja kérdőre.* Lassan nekem elegem lesz ebből a tétlen ücsörgésből, és várakozásból. Amit körbe lehetett járni, azt körbejártam. Kétlem, hogy csak az ajtón mehetünk ki. *Veti oda Vanessának, jelezve, hogy igen, tutira szerencséje volt.* Nem vagyok tévedhetetlen, de legalább nem vagyok bábjátéka az ördögi erőknek. *Nem tudni, hogy célzásként értette, vagy sem. A képet nézi, és hunyorít.* Mi van, ha az egy jelkép? Ha valamire utal? *A terem másik falát kezdi el nézni, légvonalban ott, ahol a kép lenne ha ezen a falon lenne. Puszta kézzel elkezdi megjelölni lángnyelvvel a képzeletbeli keretet, hátha talál egy titkos rekeszt. Ezzel legalább visszavághat a hősiesen vitatkozó fél-tünde-fél kobold leányzónak.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 3:58 pm

*Hát a memoriája azért nem a legjobb és már nagyon régen találkozott először Rosettával. Azóta meghalt már majdnem párszor, levágták a fél oldalát, bár tény, hogy Rosettának is kikapták a szívét. Úgy fest, hogy ezek a megnövő koboldok már csak ilyen halálos sorsra hivatottak, mégha végül túl is élik a dolgokat. Végül nem sokkal később feltűnik, az akit eddig keresett, és egyből egy csípős megjegyzéssel nyit. Nem tehet róla, de hát harcos, hirtelen haragúvá vált kicsit, úgyhogy szinte azonnal összeszűkül a szeme. Ez olyan, mintha valakinek a régi játékmaciját méltatnák, ami bár kopott, de semmi más nem maradt neki mondjuk az anyja után. Ő is így van ezzel, hogy Evander az apja, és már az előtt is közel állt hozzá, hogy az apja "lett", nem csoda hát, hogy egy ilyen megjegyzés nem éri kellemesen.* -Gyakran mosom...és nem gondolom, hogy bármi közöd lenne hozzá, mit viselek. *Majdhogynem csak oda sziszegi a szavakat a fiúnak, kell neki néhány másodperc mire magára erőltet egy semlegesebb hangnemet, amikor újra hozzá szól.* -És nem sikerült újra kinyitnod az ajtót? Ezek szerint először csak szerencséd volt. *Nem tudja megállni, hogy ne legyen csípős, hiszen a másik, ha nem is direkt, vagy csak mert ilyen a jelleme...a lelkébe gázolt ezzel az egy megjegyzéssel. Aztán a festményre pillant ő is, majd a nő arcát próbálja fixírozni.* -Nem hiszem, hogy rokon, nem hasonlítanak annyira a vonásaik, és mintha a nő valahogy... *Picit oldalra dönti a fejét.* ...nemesi származék lenne, még a tündék között is. Lehet, hogy valamiféle hercegnő, vagy úrnő? *Tippelget, miközben körbepillant, hogy vajon a többi itt ragadt diák mit csinál. Pihennek, ülnek...nem tesznek semmit.*

Vendég

*Rosettától megkapja a választ, de nem igazán akar rákérdezni, mi történt, hiszen ahogy a lány kinéz itt egyedül ücsörögve, nem lehetett valami szép. Így néhány pillanatig gondolkozik, hogyan vigye tovább a beszélgetést, és esetleg vidítsa fel a lányt, amikor Vanessa kimenti ebből a helyzetből.* - Heló Vanessa, Alyssa vagyok. A kérdés inkább az, hogy ebben az iskolában már mi nem fordul elő? *Halvány mosollyal teszi fel a kérdést, pedig elég sok igazság van benne. Nem egy diák döbbent már rá az évek során, hogy nem egészen az, aminek eddig hitte magát... vagy talán már nem az. Nicolas első kommentjén, amit Vanessának szán, önkéntlenül kuncog egy kicsit, majd bólint.* - Alyssa, de jó lesz a Lisa is, sokan hívnak úgy. *Azt már nem javítja ki, hogy a vezetéknév sem stimmel. Minek?* - Elég egyértelmű, hogy itt ragadtunk, Nicolas, ez már több mint sejtés.

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 3:41 pm

*Túlságosan sokáig depizni úgy sem tud, hiszen az nem az ő stílusa, éppen csak olyan sok mindenen ment már keresztül, hogy ez a helyzet nagyon frusztrálja, pedig a szíve mélyén tudja jól, hogy csak egy kis kattanás kell, hogy talpra álljon, menjen tovább, és küzdjön azért, hogy kikerüljenek innen, végigvigyék a küldetést, hiszen ez a labirintus egy különleges akadálypályának tetszik most. Lisa hangjára felemeli a fejét, ismeri a lányt, bár nem valami közelről, a kérdésre azt se tudja, hogy mosolyogjon, vagy sírjon, így egy nagyon gyenge mosoly kerül az arcára. A sírhatnék is csak azt mutatja, hogy hihetetlenül feszült. * - De, több, mint fél méterrel alacsonyabb. *Mondja erőtlenül, de azért felpillant a lányra, szóval figyel, nem csak bámul a semmibe, mint eddig. Vanessa felé fordul, erőtlenül biccent köszönésképpen, de nem mutatkozik be, ugyanis pontosan emlékszik a lány és a daimon nevére, eszébe se jut, hogy Vanessa elfeledte az övét. Hogyha igen, hát... Mindegy. A válaszára, hogy a koboldok egyszer csak megnőnek végignéz a lányon, mintha csak most tudatosulna benne, hogy amikor először megpillantotta, évekkel ezelőtt a legendás lények ismerete órán, akkor bizony tényleg más volt a lány, csupán fél-kobold. Most pedig inkább fél-tündének tűnik. Eddig is észrevette, csak valahogy nem vont így párhuzamot, hogy a koboldok megnőnek.* - Hát, nagyon úgy tűnik, Vanessa. *Feleli, és Nicolas sötét szavait szerencsére már megszokta és inkább megnyugtatja, hogy hallja a hangját nem felidegesíti az a tartalom, amit éppen mond is.* - Játszadozik velünk, próbálgatja az erőnket, ahogy eddig is tette. Legalább is nagyon így tűnik, de legyen úgy, hogy ne legyen igazam. De most nem lesz semmiféle áldozat, negatív kimenetele, hogyha szembe kerülünk vele... *Túlságosan jó lelkű, hogy a bosszú teljesen megérlelődjön benne, inkább csak az erejét akarná a férfinak elvenni, minden erejét, még úgy is, hogyha kitépte a szívét, nem ölné meg. Nem pillant a festmény felé akkor se, amikor Nicolas arról beszél, inkább elhúzza a száját.* - Feleség, lány, édesanya. Tünde, tehát a kinézetéből nem lehet tudni semelyiket, hiszen... kortalanok igazából.

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 3:36 pm

*Eleve úgy jött ide, hogy nem öltözött túl melegen, hiszen még egy vámpírnak is vannak emberi jellemzői, és ha hót feketében gubbasztana, akkor nem is lenne ám feltűnő. A kis társaságnak nem éppen központi szereplője, lévén örökös társaságundora van, és ennek hangot is ad. Társai nem segítenek neki, így ő sem másoknak. Rosettához hasonlóan időnként körbejár, de ő nem fog szólni, hanem önállósul ha talál valami titok infót. Valami mágikus úton meg van oldva, hogy a borostája tovább nő vámpírként is, ezért egy pár nap után felölt egy kissé darkosan ápolatlan fílinget. Váltás inget szerencsére hozott, ellenben amikor ellép Vanessa mellett, akkor kesernyés vigyorra torzul ajka.* Mióta is van rajtad ez a jó kis csirkebél szagú szakadt köpeny? *Kérdezi meg vállat vonva, és nekidől a falnak valahol a három lány közelében. Alyssát fixírozza, rohadtul ismerős neki a leányzó.* Lisa... Snowlight, ugye? *Kérdezi, nem tudván a névváltásról.* Azt remélem sejtitek, hogy itt ragadtunk? Csak akkor tudunk továbblépni, ha drága jó tünde mesterünk azt akarja. *Bök a kép felé. A terem igen jól felszerelt, arra a cellarengetegre emlékezteti, ami a szigeten volt a kastélyban, ahol Rosetta szivét kitépték. Déja vu...! De legalább ablakaik lennének. Így azt sem tudják, hogy mikor vannak az időben. Stevenék ugyan egyszer jártak kint, de abból sok információ nem derült ki. Ellenben a képen látható tünde úrnőt vizsgálja, talán a sötét tünde párja lehet az? *

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 3:24 pm

*Természetesen ő is végig itt volt a megérkezés alkalmával, csupán már sok mindent megélt, ami miatt valamivel visszahúzódóbb lett...bár igazából régen is az volt. Pengi mellette ücsörög, nem igazán váltott szót sokakkal azóta, hogy beragadtak ide, inkább körülnézett, és a helyszínt vizsgálta, a kijáratot, hátha sikerül rájönni mi is nyitja az ajtót. Nicolasnak már sikerült kinyitni, így hát őt keresi a szemével, annak ellenére, hogy nem ismeri közelről a fiút. Őt ellenben bizonyára sokak ismerik, ha más nem hallomásból, bár erre a hírnévre sosem volt igazán büszke. Most is mint mindig halovány páncél virít rajta, oldalán hozzá nem illő méretes varázskard, hiszen pengeharcos lányról van szó. Evander fekete köpenye pedig persze még most is rajta van, bár már kissé elnyűtt és kopottas, de az apjából mindössze ennyi maradt meg számára, és persze a néha visszatérő szellem, mint beszélgetőpartner. A mondat üti meg végül a fülét, ami Lisa szájából hangzik el, hogy Rosetta megnőtt. Haloványan elmosolyodik a hegyes fülű szőke lány, majd végül úgy dönt odamegy a pároshoz, hiszen ki tudja meddig lesznek még itt. Apró biccentés.* -Sziasztok, Vanessa...Pengi. *Mutatkozik be azért, és a kis lényt is, bár bizonyára ismerhetik is egymást, de ki tudja hogy emlékeznek-e rá, ő sajnos a többiek nevére nem annyira, hiszen egy ideig távol volt, göröghonban.* -Előfordul időnként, hogy a kobold egyszerűen csak...megnő. *No igen, erről ki mondhatna többet, mint ő, aki most teljesen emberi méretű, ehhez képest fél-koboldként érkezett az iskolába.*

Vendég

*Már itt vannak néhány napja, de az igazság az, hogy Alyssa nem beszélgetett hosszabban senkivel az egy-egy szükséges mondaton kívül. Igyekszik a lehető legkevésbé mutatni, hogy mennyire rosszul viseli a bezártságot, és hogy nem reppenhet ki legalább egy kicsit kinyújtóztatni a szárnyait, hogy mindig ugyanazokat a falakat kell néznie. A kevés alvóhellyel, és limitált kényelemmel nem lenne gondja, ahhoz hozzászokott, de szinte egész nap az alagútrendszert járja, ide-oda, figyeli a többieket akik szintén ilyesmit tesznek, és próbál új utakat keresni. Nem is feltétlenül a kiutat... persze nem lenne rossz, ha megtalálná, de ha legalább egy új alagutat találna, hogy ne ugyanott járjon folyamatosan, már annak is örülne. Egy sóhajjal tér vissza már sokadjára a pihenő helyiségbe, és nekitámaszkodik a falnak. Figyeli a többieket, hogy miket csinálnak, hogyan próbálják kezelni a helyzetet, a kijutáson gondolkozni. A tekintete megakad az egyedül lévő Rosettán. Nem voltak igazán közeli barátok, de azért váltottak már néhány szót régebben, és mindenképpen látták egymást, így már feltűnt neki először is, hogy megváltozott a lány, bár azt nem tudja, hogy ez már a sokadik változás. Most viszont, mivel úgy sincs jobb dolga, ellöki magát a faltól és odasétál.* - Nem voltál te egy kicsit alacsonyabb mikor utoljára láttalak? *Kedves, kicsit csipkelődő megszólalás. Igyekszik derűs maradni, és átragasztani ezt a leányzóra is, bár igazából nem fűz a kísérlethez sok reményt. Az is lehet, hogy Rosetta inkább egyedül maradna, így nem kezd fecsegni amíg nem kap választ.*

Tárgy: Re: Lélekölő-hegység Hétf. Aug. 06, 2012 3:02 pm

*Telnek a napok, de a leányzóban a feszültség egyáltalán nem akar szűnni, nem sokat beszél, inkább újra és újra körbejárja a termet, gondosan úgy, hogy a festménnyel kevésszer kerüljön szembe, bizonyára mások eléggé kielemzik, hogy mi látható rajta, de őt olyan szinten elzaklatja a kép, hogy képtelen nagyon mélyen szemügyre venni. Keveset eszik, pedig szüksége lenne az erejére, hiszen nem pontosan tudják, hogy mi vár rájuk ez után. Most éppen egy széken ücsörög, távolabb mindenkitől, felhúzott lábakkal, és csak pislog ki a térdei fölül gondolkozva. Elég sokan vannak itt, akiket ismer, persze olyanok is, akiket nem, még sem tudja, hogy mit mondhatna. Nem sokan kérdezték meg, hogy mi a baja, talán aki tudja, az magától is rájött, és nem zargatta, aki pedig nem is sejti, csak egy hisztis, talán klausztrofóbiás fél-koboldnak hiszi. Nem baj, néhány nap eltelt, s azért lassan kezd helyre jönni, még ha jelenleg a pislogás is az egyetlen cselekvés, amit látni lehet tőle. Meg persze, hogy naponta körbesétál, varázsolgat, varázstárgyat, kijáratot vagy titkos ajtót keres, de mindhiába.*