Borneói esőerdő

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Jack ebszólása a lehető legnagyobb pimszság. Az acromantulák egy pókként indulnak meg a diákpókok felé, de mire odaérnek ők már eltávoznak köreikből. Ezzel búcsút vettek az őserdőtől!*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Bestiák sátra természetesen!^^//

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:31 pm

*A ifjonc acromantulának álcázott kobold lányban meghül a vér, amikor a táborba érnek, és körbe veszik őket az igazi Acromantulák. Szemeire rákényszeríti, hogy ne árulják el a félelmet, ami hirtelen megcsapta. Figyel, hangtalanul, majd végighallgatja a szavakat is... Rápillant a tanárra, egyértelmű, hogy ő beszél. * ~ Csak ne legyen baj... Hála az égnek, nem támadnak meg minket! Már menni kéne inkább... Nem néznek olyan kedvesen ránk...~*Pillog a lány körbe-körbe, de nem ő fogja megmondani, hogy mikor kell menni. Azért néhány lépést tesz a társai felém, pl. Jacket kipécézve védőfalul. Aztén jön a zsupszkulcs, amihez azonnal oda lép, és megérinti, meg miegymás, és végre hazajutnak, és majd egyszer csak visszavedlenek kobolddá. Mármint, ki-ki a maga fajába. De ez még várat magára... *

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:30 pm

*Nem mennek sehova, hanem ott a helyszínen használják a zsupszkulcsot. Rupert is odamegy és megérinti. Bár nem tudja, hogy ilyen alakban, hogy fognak beférni a terembe. És milyen érzés lesz pók alakban teleportálni. Gondolkodnia nincs idő. Lábát a tekercsre teszi és siet a terembe. Amennyire csak lehet. Bár meg kell vallani izgalmas túra volt, örül, hogy vége.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:28 pm

~Már csak ez hiányzott... Amikor az előbb az gondoltam, hogy, ha egy csapat pók...nem gondoltam komolyan~ *gondolta a lány, közben pedig a tanár és a pók beszélgetését hallgatta, majd a többi pók csáprágó csallogására a hideg kezd el futkosni a lány hátán, illetve a most éppen pók lány hátán. Majd lassan felkészül az esetleges védekezésre. De szerencsére a tanárúr érdekes módszerrel de előkeríti a levelet, a lány pedig örül neki, hogy visszajuthat az iskolába.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:28 pm

~Mí kegyes itt valaki. Azért azt megnézném, ahogyan Falassiont megeszik a pókok..~ *töpreng el gondolatban, miközben kissé feltápászkodik, mert ez a zaj eléggé zavarni kezdi. Odron szorosan a gazdapók lábaihoz simul, aki azonban szemeit máris a pókokon járatja. Mindenki a csáprágót csattogtatja, a nagy pók nagy kutyának érzi magát, de egyelőre senki sem mozdul. Csak ez az egyre inkább idegesítő csattogás az, ami ingerli a fiút. Odron szívesen mondaná neki, hogy ne csináljon semmi butaságot, de Jack az már csak Jack. A helyett, hogy megpróbálná figyelmen kívül hagyni a zajt, akár varázslattal, akár a nélkül, vagy a fülére tapasztaná a kezét, aminek megint vicces következményei lehetnének, az egyik közel lévő pókhoz fordul.* -Mi van öcsi, beragadt valami a fogaid közé, vagy csak rágózni próbálsz a haverokkal együtt? *aztán valami durva dolgot löknek oda elé, valami fonalat. A fiú erőteljesen fintorog, de ocelotja erőteljesen megragadja az egyik lábát, és azt konkrétan ráteszi a vicces valamire. Innen meg már a régi nóta.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:28 pm

//Visszatértem, jelentem Very Happy

//

*Nikorina jelenleg nyolc lábon imbolyog, teste enyhén megpuffadt, fekete szőr borítja, és szó szerint furcsán látja a világot. Egy szó, mint száz, acromantulaalakban van éppen a leányzó, és ennek cseppet sem örül. A lidérceknél behúzta a fejét, már amennyire tudta, de most már komolyan kezd rajta kitörni a frász, látva a többi pókot. Cseppet pókfóbiás, de igyekszik élni a Harcművészetek lélektanán tanult jellemrejtéssel, hogy ez ne jöjjön ki rajta. Több-kevesebb sikerrel megy is neki. Kissé imbolyogva nyolc lábán Rosetta felé imbolyog, pontosabban a felé a pók felé, akit Rosettának vél.* ~Dejó, hogy Curtis most nem lát. De azért te se szeretnél tükörbe nézni most, nem? Gradan! Hmm, nem lettél te az utóbbi időben kicsikét hiú, kismacska? Gradan, egyszerűen utálom a pókokat, és ha nem látnád, most éppen egy pók testébe kényszerített engem Falassion tanár úr! Látom, nyugica. Nem vakultam meg.~ *Gradan vigyorog mellette, bár - akárcsak Nikorinának - neki sem tetszik a kialakult helyzet. Inkább figyelnek, mert sosem tudni ugyebár. A tanár húzását először nem értik, de aztán hopp, megvan - a zsupszkulcs! Nikorina nyolc lábán esetlenül, hanyatt-homlok rohan a tanárhoz, és megérinti a levelet. Elege van ebből, hiába ez a kedvenc tantárgya, és Falassion a kedvenc tanára, ez most kicsit sok volt neki.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:27 pm

*Figyelmesen hallgatja a párbeszédet és nagyon örül, hogy most az egyszer megússzák, és elmehetnek békével. Egyenlőre azonban nem mozdul, majd ha erre jelet kap, addig csak a környező pókokat vizslatja, akik nem igazán akarják elengedni őket. Pedig jobb lesz, ha hozzászoknak, hogy belőle ugyan nem lesz vacsora. Ha arra kerülne a sor, még itt van pálcája is, vagyis jobban mondva csáprágója, de azért szeretné már visszakapni eredeti alakját, úgy valahogy jobban érzi magát. De egyenlőre türelmesen vár tekintetét a fák lombjára szegezve, hátha onnan kívánnak támadást indítani ellenük, jobb félni, mint megijedni. De az összecsapásra nem kerül sor, mert a professzor elég érdekes módon halássza elő a levelt, melyhez aztán egyik lábát hozzá is érinti és várja, hogy visszatérjenek a terembe*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:25 pm

*Elendil állja a pók tekintetét. Valóban szokatlan az acromantuláktól, hogy hagyák elmenni a prédát, de talán élhetnek ezzel a lehetőséggel. Elendil érdekes húzásra szánja el magát. Egyik lábát csáprágójához emeli és mélyen beletép azokkal. Ezután összezáródik a sebesült láb fölött a csáprágó és valamit elkezd kihúzni belőle. Mintha folyékony anyag lenn, de mégsem az, ahogy húzza ki, úgy áll össze ismét ezüstlevéllé. Eztán a férfi megnöveli a levelet és leteszi a diákok közé. Megérinti azt és erre felszólítja a diákokat is. Amikor mindegyik pókalakú diák hozzáért a levélhez, az ismét működésbe lép és visszaszáguldanak a bestiák sátrába.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:25 pm

*Az acromantulák vezére hagyja őket távozni. Rupert remélte is, hogy nem lesz ennél nagyobb bajuk. Egy kicsit rossz érzés, hogy bejönnek oda, ahová nem is hívták és főleg nem látják szívesen őket. Rupert már csak az óra végét várja, és hogy azt természetesen élve is érje el. Bár ez még nincs garantálva. A többiekkel együtt elindul visszafelé, de a pókok csattogása idegességet kelt benne. Miért is ne, hisz minden csattanás egy halálos ítélettel ér fel. Csupán engedélyük nincs végrehajtani. Olyan óvatossággal lép a talajra, mintha az tojásokból lenne kirakva. Nem akar semmi okot adni arra, hogy bármi baj okozhasson.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

-Nem mondom, hogy örülünk látogatásotoknak, de hagyunk benneteket elmenni. Mindazonáltal nem garantálom, hogy előfordulhat mégegyszer, hogy ily békésen hagyjuk elsétálni a könnyű prédát! *Szólal meg ismét a vezérpók. elendil tudta, hogy nem fogja őket bántani. Hogy honnan. Ez túl titokzatos dolog annál, semmint, hogy a diákok megértsék. Legyen elég az életük!
A környező acromantulák már nem mozognak. Mindegyik figyeli őket és csáprágójukat csattogtatva jelzik, hogy ők kevésbé szándékoznak békén hagyni a diákokat...*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:17 pm

*Mikor hallja, hogy zörög körülötte az avar, meg az erdő, mert azért teljesen hangtalanul csak nem közlekednek a pókok, főleg ha hatalmas testükkel lehuppannak innen meg onnan, vagy éppen egyik fáról a másikra kenődnek fel, kinyitja szemeinek felét, aztán a másikfelét is, de csak figyel. Aztán az a valami megszólal, pontosabban az egyik, egy óriáspók.* ~Sárkány erejeét..~ *kérdőn méri végig a közöttük leghatalmasabb pókot, Elendilt, aztán tovább figyel.* ~Ezek is házszámok tévesztettek. Nem tudhatod. Csak rá kell nézni.. Amúgy ér arra szurkolni, hogy felfalják, amíg mi lelécelünk innen? JACK! Jó, igaz.. ha felfalják, nem tud visszaváltoztatni minket. Nem baj, Arnuil talán így is szeret.~ *ocelotja erőteljesen belekap a fiú egyik lábára, mire a fiú kissé feljebb húzza azt, aztán arrébb löki kissé az ocelotot.* ~Nyugi fenevad, ne engem egyél meg.~ *aztán egy újabb kérdés vetődik fel benne.* ~Ezek szerint ez nem Falassion családja. De akkor vajon.. jack..~ *morog az ocelot halkan, mire a fiú csak szemeit forgatja. Mind a sokat. Érti ő az ocelot morgását, akkor a tanárúr furcsa, groteszk családfáját nem most fogja elkezdeni megrajzolni gondolatban, inkább vár, mihez kezd a prof a szörnyekkel, meg a dögök a proffal. A köszönés és a megadást jelző csáprágóemelést látva kedvetlenül mordul fel, és nagyot sóhajt, persze mindez erőteljesen hallható a beálló mentális okok miatti csendben.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:15 pm

*Elendil felnéz a kifejlett acromantula vezérre.*
-Üdvözletem! *Köszönti az acromantulát, majd ő is a szemébe néz.*
-Elendil Falassion vagyok. Druidamester. *Mutatkozik be az acromantulának, majd egy pár pillanatig csend támad. Eközben Elendil mentálisan, szavak nélkül veszi fel a kapcsolatot az óriási acromantulával, akinek elöször sötét gondolatok mutatkoznak meg szemeiben, majd végül felemlve csáprágóját jelzi, hogy nem támad.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:14 pm

*Bár a lidércek eltűntek, ez közel sem Rupert érdeme. A többiek varázslatai sikeresek voltak, Rupert viszont nem is próbálkozott. Kicsit csalódott is, hogy nem követte a példáikat. Igaz, nem mindenki olyan hős alkat. Rupert közel sem az. A professzor maga köré hívja őket. Rupert is odamegy és megáll. Falassion tanár úr figyel. Elég furcsa így nézni a többieket. Mindenki más egy kicsit, de mégis pók kinézetük van. Talán meg se tudja mondani, hogy ki-kicsoda. Sőt, egyre többen vannak. Ekkor esik le neki, hogy elérkeztek a többi pókhoz. Most megint egy kis félsz fut át rajta. Majd figyeli a tanár és az egyik pók közötti társalgást.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:12 pm

*Hamarosan meg is érkeznek, így a lány szépen oda megy, ahová kérik, ergo közelebb a professzorhoz. Mikor megáll nagy szemeit körbevezeti a terepen, de először nem nagyon veszi észre, hogy rajtuk kívül mások is vannak, erre csak akkor figyel fel, mikor daimónja jelzi neki. Körbe-körbe tekintget a sok izgő-mozgó pókon, de kicsit azért ő maga is fél, hiszen ezek a példányok sokkal nagyobbak, mint ő vagy a többiek. Azonban az igazi félelem még csak akkor érezhető rajta, amikor két-három óriáspók közelít feléjük. Ezzel még nem is lenne baj, de mi lesz, hogyha lebuknak? A lány nem szeretne pókvacsora lenni, úgyhogy nagyon reméli, hogy épségben kijutnak innen. Amikor a pók megszólal, a lány összerezzen a hangtól, de aztán próbál egy kis nyugalmat és hidegvért erőltetni magára*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nem véletlenül köszöntött be csend. Elendil Falassion vezetésével a diákok megérkeztek az acromantulák területére. Aki figyelmesebb az láthatja, hogy körös körül további pókok gyülekeznek. Valamivel nagyobbak, mint ők. A fák ágairól, törzyéről, üregekből, az avarból figyelik őket, illetve egy részük figyeli őket. Néhány pók mozog, mászik és irdatlan termeteikkel egyik fáról a másikra lendülnek ki-ki pókhálóval, ki-ki a dús növényzeten keresztül.
A diákok és Elendil előtt egy nagyobb valami is mozog. Közeledik feléjük. Sőt, nem ius egy valami. Néhány óriáspók közeledik feléjük. Ezek a példányok a legnagyobbak, ámde a legnagyobb pók mégsem az elsők közül kerül ki, hanem mögöttük bontakozik ki. Eztán ez a nagyobb acromantulákból álló pókcsoport megáll és az óriáspók szólal meg.*
-Egy sárkány erejét érzem... Idegenek járnak közöttünk. *Félelemtes termete mellé félelmetes hang tárul. Ezután mind a nyolc szemét ráfüggeszti Elendilre.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:06 pm

*A lány szépen lemászik onnan fentről, kicsit ver a szíve, már ha ennek a lényeknek van szíve, mármint olyan szíve, mint az embernek. Valószínüleg van. Szépen lefut a fán, puffanva érkezik, és körbe pillog, teljesen biztonságos e a terep. Aztán Elendil felszólítására odarobog, póklépteivel, majd figyelni kezdi a tanár acromantula vonásait. Nem tudja, hogy mit figyelhet, ezért a vonásairól inkább a tekintetét követve az erdő felé néz.* ~ Mit nézhet ennyire?... Talán ránk akar támadni valami? Háh, azok a lidércek kaptak ám egy keveset, többet nem jönnek vissza! ~ *Gondolja m agában bohókásan és vidáman, de azonnal lekerül az arcáróól a mosoly, visszakomolyodik és fürkészi az erődt.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:03 pm

*Better later than never, Jack tartja magát ehhez az angol mondához. Az a lényeg, hogy a felé jövő dögöt eltette láb alól, miközben halálos nyugalomban szedi a lábát a többiek után, és igyekszik nem többet elvágódni, mert így is érzi, hogy valamelyik a sok-sok lába közül mintha fájni kezdene. Az a valamelyik, amelyik a bal karjából fejlődött ki. Mintha a seb kezdene felszakadni, és van rá esély, hogy a következő ilyen esésnél teljesen fel fog szakadni, és a vérző lábbal való rohanás nem éppen kellemes. Mikor a megállás kerül említésre, akkor Jack nemes egyszerűséggel fékez, fogja magát és levetődik a földre. Le akart ülni, csakhát így lefekvés lett belőle. Lábait maga köré húzza, jó szorosan, miközben hallgatja Elendil szavait, akinek a hangja normális formában is eléggé furcsa. A néma, sötét erdőbeli csend Jack számára egészen kellemes, leszámítva az erdőt, de még azzal is képes megbarátkozni. Becsukja mind a sok szemét, miközben ocelotja kissé lihegve fekszik le mellé. Persze a hallása még így is kiváló, így figyel a tanárúr szavaira.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:01 pm

~Beteg leszek... Hánynom kell... Szoktak a pókok rókázni?...~ *gondolja a lány, amikor látja, hogy a tanárúr igéjére ő is pók lett* ~Már csak ez hiányzott... Nem tudtam miért nem kerek ez a nap... De dühítő..."nem garancia az életre, de reméljük a legjobbakat!"~ *ismételte meg magában a tanár szavait, már ami abból nagyon megcsapta a lány füleit* ~Hát ez jó...Az nem lett mondva, hogy koporsót is rendelj magadnak...~ *majd valami olyan tűnik fel, amitől a hideg csak még jobban futkos a lány hátán* ~Lehet hogy lesz ez még rosszabb is?~ *gondolja a lidércet látva* ~mondjuk ha egy csapat pók fog... De inkább hagyjuk ezt az ötletet...~ *gondolta és ő is cikk cakk alakban szalad a professzor után. Igyekszik nem szem elől téveszteni, és persze a maga védekezését is be fogja vetni, mivel a tanárúrnak hála van lehetősége arra, hogy védekezzen* ~Dögök~ *gondolja, és most már örül, hogy ő is pók, mert így gyorsabban mozog. Majd az őt fenyegetők ellen beveti a varázserejét* -Lumossolen- *hangzik a varázslat és úgy tűnik, hogy működik is, hiszen a veszély lassan megszűnik. De ettől még ő feszülten figyel, hiszen ki tudja, hogy mit tartogat még ez a kis utazás. Majd a tanárúr utasítására közelebb húzódik, hiszen ő is látni szeretné, amit látni kell és persze lehet.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 6:01 pm

*elendil lopva pillant hátra, hogy a diákok hogyan boldogulnak és elég jónak tartja az eredményt. Közben ő maga is elkerget még egy lidércet. Az erdőben való haladás nem állt le a támadás alatt és most egy sötétebb réshez értek. Az esőerdő zajai is kevésbé figyelhetőek meg itt. Talán kissé baljóslatú a csend.*
-Mindenki jöjjön közelebb és álljon meg itt körülöttem. *Mondja a férfi, aki ugyebár pók. Így pókformában sokkal mélyebb és furcsább a hangja. Amikor a diákok közelebbjönnek hozzá, akkor néhány lépést tesz előre és a sötét fákat fürkészi...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A diákok fényvarázsai meglehetősen jól sikerülnek, bár Jack kissé megkésve találja el a lidércet, de legalább eltalálja. Az esőerdőben a természet nagyon közel van, szinte mindenkiben ott van, így varázsolni így nem nehéz, pontosabban nem nehéz a természetben állatalakban varázsolni. Ez lehet a diákok sikereinek titka.
A lidércek támadását sikeresen visszaverték a diákok és valószínüleg a jövőben a lidércek kevésbé fogják az acromantulákat támadni, hisz most először igen komoly ellenállást tapasztaltak. A lidércek nem tudhatták, hogy ezek az egyedek pusztán emberek.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 5:55 pm

*És hogy egy kicsit se legyen nyugta még lidércek is közelednek. Először nem igazán tesz semmit, hiába lett okosabb, meg gyorsabb, most még azok a reakció is eltűntek, amiket rendes alakban megtenne. Figyeli, ahogy a professzor úr végez az első lénnyel, de aztán még jön pár lidérc-társ, és Bella egyáltalán nem néz rájuk jó szemmel. Próbálja ugyan kikerülni a minden oldalról köröző lényeket, de talán varázslattal könnyebb lenne. Az első ami eszébe jut a fénynyalábot látva, az az Asfar, de egyenlőre nem csinál semmit, csak ügyesen szlalomozik ide-oda.* ~Talán mégsem ártana varázsolni~ *hallja daimónja hangját, mire csak bólint egyet, vagyis a mozdulat hasonlít hozzá és csáprágójával leírva a varázslatot kimondja a szót* - Asfar *nem tudja, hogy mennyit ér el vele, hiszen hol van az ő ereje a professzoréhoz, vagy a lidércekéhez képest, de reménykedni lehet, és talán közben meg is érkeznek oda, ahová ilyen sebesen tartanak*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 5:54 pm

*Az acromantula száguldozik a nyolc lábával fukározva, majd mikor lidércek jelennek meg, cseppet megtorpan, mint a nyolc lábával. Amikor látja, hogy hogyan zavarja el Elendil őket, azonnal felfut a fára, mármint mászik, kicsit meginogva néhol, mert ő viszont tériszonyos acromantula. De ez most nem fontos, nem olyan erősen az. Most bízik magában, hisz nem kobold, nem apró, nem törékeny. Szépen felmászik, majd elvégzi a fényvarázst, bár épp nem tudja, hogy melyiket is kéne.*
- Asfar! Lumossolen! *Próbálkozik meg mindkettővel, az egyik alá ért lidérccel szemben, jöjjön az a kis szemét, úgy is elzavarja. A cspárágóval varázslás sokkal izgibb, mint a sima pálcás... Lehet még is inkább így maradna? *

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 5:54 pm

*A dzsungelből még több lidérc közeleg. Rupert igyekszik minél gyorsabban elhúzni a csíkot, ahogy azt a tanár úr meghagyta nekik. Nyolc lábbal gyorsan teper a biztonság felé. Bele se gondol, hogy az acromantulák felé rohan, amitől annyira ódzkodott. Most mégis ők a megváltó cél. Rupert néha bevesz egy-két hajtűkanyart, amikor úgy véli egyszerűbbnek, vagy zavaróbbnak. A tanár urat követi, aki szintén cikkcakkban rohangál. Az ilyen napokra mondják, hogy nem érdemes felkelni.*

Tárgy: Re: Borneói esőerdő Pént. Márc. 06, 2009 5:52 pm

*Aztán a professzor szépen kilövi előle a dögöt, mire Jack csak morgolódik, a megköszönés fel sem merül benne, egy röpke pillanatig sem. Aztán, mikor puffog, meg cikázni kezd, és még kiabál is, hogy jönnek még, akkor is csak maga elé morog, feltápászkodva.* -Persze, hogy jönnek... nem elég, hogy itten fényeket lövöldözget, még kiabál is.. radart nem akarna ránk szerelni? *kérdezi magától, ám ekkor ocelotja terem mellette egy ügyes ugrással.* -Ne morogj, inkább küldj valami fényt az egyik felé. *int az állat fejével az egyik lidérc felé, mire a fiú, pontosabban a pók megrázza magát.* -Fenéket fogok csáppal hadonászni.. undorító.. *morogja kelletlenül, aztán szépen lassan megindul, ami pókjárásban mégiscsak gyorsabb. De a fenéket cikázik, nem is próbál meg kitérni egyik-másik útjából. Amikor esetleg egy elég közel kerülne hozzá, akkor nemes egyszerűséggel szegezi rá a csáprágóját.* -Lumossolem! *és lőn fánynyaláb. Se ő, se Odron nem ejt több szót egymás között, Jack így is eléggé furcsán kezeli mind a nyolc lábát, nem, hogy még közben a csáprágókkal is bajlódjon, meg vitatkozzon is. Azért ennyire még nem profi.*