Furcsa birtok

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Furcsa bírtok Chantriel és Indulala meséjében.

Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

*Csak kapkodja a fejét. Még Chantriel válaszára akart mondani valamit, de aztán valami egészen más veszi el a figyelmét.* -Mi a fene!* Chantriel-re néz, és látja, hogy annak eltűntek a szárnyai, magán meg érzi hogy se karmai, se fogak, se semmi ami külnbbé teszi egy*- Halandó!* csúszik ki a száján* - Az istenit, valakinek nagyon csúnya tréfái vannak, ha... halandóvá tett minket* Nem volt nehéz rájönni, hogy mi történt, a kérdés csak az volt, hogy ki és mi célból tette ezt velük. Kérdőn néz az exangyalra, és még a helyzet komikussága ellenére is elvigyorodik. Hiszen az angyalnak a szárnyai eltűnésével bizonyosan nagy lelki traumát okoz. Aztán sürgetőbb feladata támadt. Körbenézett. Talán a harci tudása és megfigyelőképessége még nem veszett el. Ez a valami egyre zavaróbb, ami be akar jönni. * -Na, mi legyen? Körbe kéne futni a helyen, mielőtt eltűnünk azon a csigalépcsőn* biccent az egyetlen, vélt kijárat felé, de miközben várja az angyal reakcióit, a tettek embereként a láda felé araszol, mindeközben figyeli a behatolókat. Kardját megmarkolja. Próbál felkészülni egy váratlan támadásra. A tükröt most nem tartja fontosnak, ezért lobogó bőrkabátjának zsebébe teszi. Mikor eléri a ládát még megáll, nem nyitja ki, amíg az angyal nem határoz, hiszen könnyen lehet, hogy neki, mint a megtévesztés mesterének jobb ötlet e i támad, bár ismerve hirtelen természetét, Indulala arra gondol, talán képes lenne kényelmesen teázva megvárni míg az a valami betör ide, ami mellesleg egyre jobban nyugtalanította.~ Ha valóban haladóvá váltam, ami lehetetlen, akkor nagy bajban vagyunk. Harci tudás ide vagy oda, vámpirizmus nélkül az alvilág ellen vajmi kevésre megyek~ Gondolja át a lehetőségeit. ~ Bármi is lesz, mindent lehetőleg előre kell megtervezni, és semmit nem szabad kihagyni~ Szemében aggodalom csillan, ami dühvel párosul. Türelmetlenül tekint nem túl kedvelt társára*

Hozzászólások száma : 25 Kaszt :

*Próbálná a szárnyait meglengetni, de a vizsgálódás miatt csak most tűnik fel neki, hogy valami nagyon is hiányzik most az összképből. Az egyik szemöldöke felcsúszik, látszik rajta, hogy nem nagyon érti. Indulala láthatóan eléggé ki van akadva a helyzet miatt, ő mint mindig érdekesen reagál.* -Hm...már rég vágytam rá, hogy ezt is kipróbáljam, így mégis érdekesebb a játék. *Elneveti magát. Nem, nem őrült, de egyszerűen képtelen a következményekkel foglalkozni, hogy így akár meg is halhatnak. Rosszul gondolja a nő, hogy a szárnyak eltűnése neki nagy lelki traumát okozott, ilyesmit talán senki és semmi sem tud kiváltani belőle. Kivácsi lenne, hogy hol lehetnek, egyáltalán mennyire távol a megszokott helytől. Láthatóan Indulala a láda felé indul el, ez esetben ő a szekrény felé pillant.* -Rendben, nézzünk kicsit körül előbb. *Egy kézmozdulat, végülis egy próbát megér, hogy a mágia vajon működik-e itt. Az a szekrény talán jobb helyen lenne az ablak előtt, hogy az odakint lévő valami ne tudjon bejönni, vagy legalábbis ne olyan könnyen. Ha nem hat a mágia, akkor Indulalát megkéri, együtt csak eltudják tolni a szekrényt az ablak elé. Azért óvatosan nyitja ki a tologatás után az egyik ajtaját, a szekrény mellett állva, tehát nem szemben azzal, nehogy valami egyből ráugorjon onnan. Lassan hajol előre, hogy belessen a szekrény belsejébe, nem árt kicsit vizsgálódni. Hátrapillant a ládával bajlódó másik felé, látja rajta a dühöt, és az aggodalmat.* -Nyugi öreglány, ha valaki végezni akar velünk már megtette volna, vélhetően élvezi a játékot, és úgy teremtette meg, hogy legyen lehetőségünk legalább egy ideig szórakoztatni. ~Addig is hátha találunk valami kiutat.~ *Persze csak tippelget, de ez tűnik reálisnak. Ha a szekrényben esetleg nem talál semmit, és Indulala is végzett már a ládával, akkor a lépcső felé indul, persze bevárva a nőt. Nála nincs fegyver, így kénytelen az óvatosságra, és a fülére hagyatkozni. De a tükör is jó szolgálatot tehet majd 1-2 saroknál, ha netán azzal néz ki majd. De egyelőre még ki tudja, mi vár rájuk később.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A mágia sajnos nem működik. A szekrényt el tudják tolni az ablak elé, a valami éppen akkor töri be az ablakot, de így már nem tud bejönni. A szekrényben egy indián takarót találnak. Nincs rajta vagy benne semmi különös. A ládában egy puskát és egy pisztolyt találnak. Éppen amikor kilépnek, és elindulnak lefelé a lépcsőn, akkor valami feljön a csapóajtón, de ők ezt már nem látják. Leérnek egy raktárba, ahol a következőket találják. Egy falhoz támasztott íj, és egy ezüst nyílvessző. Ezen kívül egy olajoskanna, pont ilyennel szokták feltölteni a petróleumlámpákat, amilyet fent találtak. A kanna tele van olajjal. A lépcső lefelé vezet tovább.*

Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

*Odaér a ládához, és örömmel fedezi fel benne a pisztolyt és a puskát. Soha nem vetette meg a technika vívmányait, így kifejezetten hálás a sorsnak, hogy a kardja mellé egy pisztolyt is a lába elé sodortak. Miközben segít a szekrényt eltolni az ablak elé, immár övében a pisztollyal, a kard a hüvelyében, hátán a puskával, nem felejt el megjegyzést sem tenni* - Rossz játszópartnert választott. Menynire tudsz bánni a pisztollyal?* kérdezte, és remélte hogy a válasz igen lesz. Ha igen, átnyújtja Chantriel-nek a pisztolyt. A puska mégis csak komolyabb szakértelmet kíván, amit ő nem néz ki az anygalból, aki képtelen a következményekre gondolni. Végül, reméli az angyal magához veszi a takarót ő maga pedig elindul lefelé, a falat tapogatva, így vámpirizmus nélkül meglehetősen nehezebben megy neki a dolog. ~ Soha nem gondol a következményekre, és nem mérlegel. megy a feje után, és mindent csak játéknak fog fel. Csak annak az átkozott mennybéli szerencséjének köszönheti, hogy megússza a dolgokat~ Gondolkodik magában míg leérnek a lépcsőn. A maga részéréről mindig is jobban szerette előre kitalálni a lehetőségeket, és azt felhasználni, ami a legkevesebb erőfeszítést igényli, és a legkevesebb áldozatot. Mindig is a logika híve volt, aki szereti ismerni előre az ellenfele lépéseinek lehetőségeit. És most, egy ilyen helyen, ahol az ördög tudja csak hol vannak, meglehetősen feszélyezve érezte magát. No de azért a kaland kedvérért ő is mindig benne volt a játékban, a mag kis szarkasztikus, logikus módján. Hiába, mindig nyerni akart, túlélni, és ennek az ösztönnek köszönheti jórészt, hogy ilyen szép kort megért. Mikor leér, körbenéz.* -Ahogy látom, a házigazdánk mindenről gondoskodik* utal az íjra és az egy darab ezüst nyílvesszőre, amit az angyal is bizonyára észrevett.* -Játszol Cupidót?*kérdezi széles vigyorral az arcán. Hiába no, akármilyen helyzet is lehet, egy kis csipkelődésnek mindig talál időt. A kannához ér, és megszagolja* -Br... ez tele van. Mihez kezdjünk vele?* a látszólag nem túl értelmes kérdés mögött neki két ötlete van. Vagy felgyújtják azt a helyet, ahol eddig jöttek, ami nem lenne túl célravezető, vagy csak annyi olajat használnak, ami kell a lámpába, mert már így is túl sok holmi van náluk, ami nem biztos hogy kifizetődő. *

Hozzászólások száma : 25 Kaszt :

*Ez esetben marad a puszta, fizikai erő, elkínlódják a szekrényt az ablak elé. Épp jókor, mert a bútor hátának neki is kenődik valami.* -Az időzítés tökéletes. *Húzódik mosolyra a szája. Az indián takaró érdekes, úgyhogy mindenesetre magához veszi, szimplán a hátára veti, meleg is, meg amennyi tárgy van erre, még a végén valamiben segíthet is, biztos, ami biztos. A ládát ő tuti, hogy a csapóajtóra tolta volna a pisztoly és a puska megszerzése után, de ez Indulala részéről elmaradt, és már nem is tudják, hogy mi tör ki onnan. A nő kérdésére még azért bólint, és átveszi a pisztolyt. Még a régi időkben látott efélét, biztosan rájön majd a használatának módjára, ha meg nem...hát akkor így járt. A köpeny zsebébe csúsztatja hát ezt az újabb kelléket is, majd elindulnak a csigalépcsőn, a maga részéről Indulala mögött megy, és a hallására hagyatkozik, a faltapogatás olyan szánnivaló lenne számára, ilyesmit nem szándékozik tenni. Elérnek végül egy raktár szerű helyiségbe, bár túl sok minden nincs itt, csak egy íj, és nyíl, no meg az olaj. Indulala szavaira felszalad a szemöldöke.* ~Természetesen drágám, csak óvatos légy, nehogy a hátadban találj egy nyílvesszőt.~ *Kedves mosollyal bólint és veszi fel a két kelléket. Az íjat átdobja a vállán, az ezüst nyílvesszőt pedig a lassan már megtellő zsebébe helyezi el. Azt mindenestre nem nagyon érti, hogy a másik nő, hogy akar egyszerre logikus, és taktikus lenni, meg még az időnkénti furcsa megnyilvánulásai is, de hát biztos ez tőle így megszokott. A kannát ő is megszagolja, hisz Indulala szavaiból nem derült ki, hogy mi is van benne. Egyértelműen olajról van szó. Ő a maga részéről nem hezitál.* -Azt hiszem egyértelmű. *Ennyit mondd csak, majd előveszi a lámpást és abba tölt egy kis olajat. Bár egyelőre tüzet még nem tudnak gyújtani, de ki tudja, talán erre is találnak majd megfelelő eszközt. A lámpást visszarejti a zsebébe, a kannát pedig leteszi a földre, innentől Indulala gyújtogathat, bár nem lenne jó ötlet, ha ők is itt égnének el bent. Aztán persze irány tovább, lefelé a lépcsőn, hátha találnak még mást is, vagy netán feltudják használni a megszerzett dolgokat.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Elindulnak lefelé a lépcsőn, ami végülis egy folyosóba torkollik. Jobbkézfelől két ajtó is nyilik, de a két ajtó között mintha meg lenne repedve a padló, ha rálépnek, vélhetően beszakad. Az első ajtó tárva nyitva, bent egy íróasztal és egy láda van, az íróasztalon egy kulcs van, ez nyitja a ládát, amiben pedig egy lovagi szabja. Ebből a szobából a bejáraton kívül egy másik ajtó is nyilik a szomszéd szobába, tehát ki tudják kerülni a beszakadt padlót. Ám itt a másik oldalról hörgés és kaparászás hallatszik.*

[Tárgyak: puska, pisztoly, lámpás olajjal feltöltve, indián takaró, íj ezüst nyilvesszővel, 2 tükör, lovagi szablya.]

Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

~Le, egyre lejjebb. Mintha a pokol gyomrába igyekeznénk~ Fut át az agyán. Az arcán átsuhanó fintort a mögötte haladó angyal nem láthatja.~ Vajon tényleg tud bánni azzal az íjjal és a pisztollyal, vagy én leszek az első számú mozgó céltábla? Amilyen bimbózó a kapcsolatunk, még akár belém is tévedhet valami.~ Épp ekkor ér le a folyosóra. A jobboldali ajtót választja, de mielőtt belépne, azért igyekszik magát fedezni a fegyverrel. Nem volt nehéz a választás, hiszen a másik ajtó és e között hatalmas rés, mi több szakadék tátongott. Most nem vár az angyal reakciójára, azonnal a ládához siet, és magához veszi a lovagi szablyát, miután a megfelelő kulccsal kinyitotta a ládát. Saját kardjában még mindig jobban bízik, és úgy ítéli jelenlegi helyzetében célszerűbb egy kard, egy ismert barát, mint egy ismeretlen fegyver, ezért inkább a másik kard hüvelyébe próbálja beilleszteni a szablyát, ha az nem jön össze keres egy rongyot , vagy a saját ruhájából tép le, és csavarja a kard élére, hogy ha az hozzáér, ne vágja őt meg, ahogy az oldaláról lelóg. Mindezek után felméri a lehetőségeket, és míg ő bíbelődik, valószínű Chantriel felfedezte már a helyet, de a kaparászó hangot túl felől ő is hallja.* - Nos, kedvesem, mit gondolsz? Menjünk egyenesen az oroszlán barlangjába, vagy vegyük számba amink van, és próbáljunk rájönni mire lehetnek jók ezek a kedves kis tárgyak?* Ő maga nem igen szívesen megy felkészületlenül egy csatába, márpedig itt valószínűleg nem holmi kígyók ellen kell küzdeni, legalábbis a hangból erre következtet. Míg a választ várja még néhány gondolat átfut a kis buksiján, csak úgy, mint máskor. ~ Lehet célszerűbb lenne a fegyverszünet, amíg innen kijutunk, de az hogy fej hajtva köszönök, nem jelenti azt hogy minden kompromisszumra is hajlandó vagyok. Majd ha nagyon muszáj, esetleg, addig maradjon csak ez a felállás, még lassan élvezni is kezdem a kis társaságát.~* szélesen elvigyorodik, mint akinek igen vidám jókedve támad igen szorult helyzetben. ~ De vajon mit akarnak ezek a tükrök, a takaró? hol vagyunk egyáltalán, és a mi ez a kaparó hang. Úgy számolja nem sok idejük van, sürgetően néz hát Chantriel-re. Hiába ő a nagy harcos, most félre kell tennie mindent, és csapatjátékosként játszani. Ami nem nehéz, hacsak nem egy olyan szárnyas épp a társa, akinek soha nem kívánja kimutatni elismerését, ezért inkább így, szurkálódással leplezi azt*

Hozzászólások száma : 25 Kaszt :

*Óvatos léptekkel halad lefelé a lépcsőn, hisz bármi várhatja őket odalent, bár azért kellőképpen kíváncsi is rá, hogy mi jön még, és legfőképp, hogy vajon mire lesznek jók ezek a tárgyak. Ha hallaná a másik gondolatait, azért erősen csodálkozna rajta, hogy teljesen véletlenül épp az fordult meg a fejében, amire ő gondolt az előbb, és ez csak az íj esetén, pedig ha ennyire gyanakvó, akkor már a pisztolynál is eszébe juthatott volna ilyesmi. Mindenesetre, amikor leérnek körbenéz kicsit. A repedt padlót vélhetően átugrani sem tudnák, túl széles lehet, így hát nincs más lehetőség, mint az elérhető ajtót felé induli. Ezek szerint Indulala ment be előbb, bár nem volt szó róla, hogy ki is megy elől, de nem szól bele a szablya lenyúlásába, ő továbbra sem szereti a fegyvereket, logikátlannak tartja a harcot, ha egyszer csellel is meg lehet valamit oldani. Felméri inkább a szobát, ami láthatóan nem túl nagy, íróasztal, láda, ami immár üres. Észreveszi a másik ajtót is, ahonnan a hörgés és kaparászás hallatszik. A másik kérdése hallatán felszalad a szemöldöke.* -Kétlem, hogy olyan viszonyban lennénk, hogy a kedvesed lennék. Vigyázz a szádra Indulala. Most talán erősebb vagy nálam, de angyalként nem sok esélyed lenne ellenem, Ascariel pedig egyetlen szavamra kiadja az utad. *Nem véletlenül lett ő Ascariel prímása, és nem a nő, hiába a vámpirizmus, korban ő áll feljebb, és Ascarielt is behatóbban ismeri, mint a nő, ezért legalább valamilyen szintű tisztelettel bírhatna iránta, főleg ilyen szorult helyzetben, hisz az eddigi kaland során nyíltan ő még egy rossz szót nem tett a nő felé, a gondolatait pedig nem hallhatta, nem logikus hát a részéről a csipkelődés. Végül aztán a feltett kérdésre is válaszol, bár továbbra is látszik rajta, hogy jobb lenne nem packázni vele, hiszen kiszámíthatatlansága miatt képtelenség felmérni a reakcióit és ki tudja, hogy ha a vámpír felidegesíti nem ereszt-e véletlenül belé egy golyót a pisztolyból.*
-Két lehetőség van, az egyikünk kinyitja az ajtót oldalról, a másik pedig csőre töltött fegyverrel várja be az onnan kitörő ismeretlen lényt. Vagy egyszerűen a csukott ajtót megszórod a puskával. Te döntesz. *Ha Indulala az első lehetőséget választja, akkor ő vállalja, hogy kinyitja az ajtót majd, hiszen a másik nő ért jobban a puskához, aztán majd kiderül, hogy mi lesz. Annyira nagy lény csak nem lehet ott, hiszen egy baromi nagy sárkány amúgy sem férne be egy szobába. Mást már nem tesz hozzá, hisz innentől a vámpíron a sor, hogy eldöntse mi is legyen, vagy szóljon, ha van egyéb ötlete. Az biztos, hogy jelen helyzetben még nem sok mindent tudnak kezdeni a tükörrel, vagy a többivel. Aztán mégiscsak beugrik neki valami ötlet. Előveszi a nála lévő tükröt, és az ajtóhoz sétál. Nem tudja, hogy az a valami nem tör-e ki, de csak nem, hisz akkor már eddig is megtehette volna. Óvatosan térdel le, és veszi elő az üveget. Ha az ajtó alatt van elég széles rés, akkor óvatosan tolja be a tükröt alatta, hátha a bent lévő lénynek így látja a tükörképét, és tudni fogják, hogy pontosan, vagy körülbelül mivel is állnak szemben.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A másik oldalon egy zombi van, ám a tükörtől valami módon porrá omlik. A tükröt el lehet tenni, nincs baja. Az ajtó ezután könnyedén nyilik, és át lehet menni a szobán keresztül tovább a folyosóra. A szobából azonban nyilik még egy ajtó, ami afféle gyerekszoba lehet, ám zárva van. Az a szoba ahol most vannak, eléggé jellegtelen, csak egy váza az, ami különleges, igen szép példány.*

Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

*Az angyal szavai hallatán felforr benne az indulat, de ezt csak szeme villogása árulja el. Jobb, ha most csendbe marad.~ Fenyegetsz, te szárnyas kis emberke? Lecsaplak egy lepkehálóval!~ Mérgelődik magában, míg amaz a tükörrel játszik az ajtó alatt. Hiába tisztelet az életfelfogása miatt, ha egyszerűen sokáig nem bírja nyugodtan elviselni.~ Persze, Ascariel prímása~ Gondolja lesajnálóan. Magát mindig is többre tartotta Chantriel-nél, ám az, ahogy az életet felfogja az lenyűgözi. Hiába, ő maga soha nem tudta ilyen könnyedén felfogni az életet, s ez bizony sokszor bosszantotta, noha soha nem vallotta volna be.* - NA lám* mondja, mikor a tükör miatt az a valami, az a zombi elpusztul. Nem ismeri el a nő ötletét szavakkal, ahhoz túlzottan is meg lett sértve, de az évszázados szokás most előbújt belőle* - Hát akkor menjél csak előre Chantriel prímás, majd én fedezlek hátulról* ~ Hiába követelné a logika hogy a harcos haladjon elől, és védje azt, aki kevésbé jártas a harcban, ha Chantriel ennyire ragaszkodik ahhoz hogy ő vezessen, mit bánom én!~ Elfogult saját magával szemben, bízik a képességeiben, de az angyalra még mindig nagyon pipa, s hogy a lehető legkevésbé keljen vele fölösleges trécselésbe kezdeni, inkább képes elviselni a másik vezetését, mint még egy fenyegetést. ~ Ha nem lenne ez az átkozott szövetség, akkor már halott lennél~ Morog magában, miközben peckesen belép a szobába. Megáll a szoba közepén, és felméri a terepet. A váza, annyira nem illik a szoba berendezésébe, hogy azonnal feltűnik neki, valami haszna van. Közelebb megy hozzá, de csak mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna. Óvatosan les be a vázába, hátha lát benne valamit, vagy megérez valamit. Közben az angyalra pillant, hogy ő vajon mihez kezd*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//No mostantól úgy fog menni a dolog, hogy én minden játékos hsz után reagálok, tehát Indulala, mesélő, Chantriel, mesélő, mert akkor több az interakció, és nem kell mindig teljes kört várnotok//

*A vázában a vámpír egy műanyag kulcsot talál, vélhetően pont a zárt szoba kulcsa. Itt nem kell félni, bátran be lehet menni. A gyerekszobában túl sok minden nincsen, csak egy gyerekágy, aminek a tetején egy maci van. Sima barna macika, azonban a mellkasi részen egy kereszt minta van, mintha a maci egy bálvány lenne, amit szentségtelen, túlvilági hatalmak ellen használnak. A szobában nincs több látnivaló, a folyosóra kinézve azonban már lelátnak a félemeletre, ahol egy furcsa látvány tárul a szemük elé. Egy zöld sokkarú szörnyeteg csápol a lépcsőn, ami levezet a földszintre, azonban picit feljebb, két asztalkán egy-egy bálvány található jobbról és balról. Üres kezük mintha tartana valamit... Ám az a valami most hiányzik*

Hozzászólások száma : 25 Kaszt :

*Nem nagyon érdekli az indulatos nő, hiszen ő kezdte el először a kedvesezéssel sértegetni az angyalt, nem logikus, ha ezek után meglepődik, ha ezt ő nem tűri el, hiszen a maga részéről teljesen korrekten állt hozzá eddig a másikhoz. Az, hogy ki kit győzne le kit megint csak más kérdés, de ilyesmibe is kár lenne belebonyolódni. Elmosolyodik, amikor a tükör hatására porrá omlik a zombi, elégedett magával, bár nem sejtette, hogy ez lesz a mozzanat következménye, de így talán még egyszerűbb, nem kell lövöldözni sem. Minden gond nélkül előre megy, eddig sem volt az a félős típus, főleg, hogy jelen helyzetben mindketten halandók, nem biztos, hogy bármelyiküknek is több esélye lenne harci tudás ide vagy oda, ha valami rájuk támad. Óvatos, megfontolt lépetekkel halad befelé, bár mindezek után Indulala beelőzi és ráveti magát a vázára. Nem szól ebbe sem bele, neki aztán édes mindegy, így is eléggé tele vannak már pakolva a zsebei. Bár nem tudni, hogy ezek után Indulala mit vár, hogy ő mihez is kezd, ha egyszer a szobában semmi más érdemi nem található. Megvárja hát míg a nő kinyitja az ajtót, és beljebb juthatnak megint. A gyerekszoba láttán halvány mosoly jelenik meg az arcán. Nem, nem anyai ösztönök törtek elő belőle, csak valahogy olyan komikus a helyzet, hogy itt vannak a sötét, ismeretlen helyen, zombival találkoznak, és már csak az lenne az érdekes, ha valahonnan előmászna valami csecsemő. A gyerekágyhoz sétál, és magához veszi a macit. Mivel más nincs itt, tovább is indul szépen, ahonnan már le lehet látni a fél emeletre. A zöld, sokkarú szörnyeteg tényleg olyan, mint valami igazi horror szereplő.*
-Cuki. *Mondja csak úgy maga elé, negédes mosollyal, majd az asztalokon lévő bálványokra pillant. Vélhetően valami beleillik a két bálvány kezébe, talán ezzel likvidálhatnák a szörnyet az útból, vagy megnyitna valami ajtót, ki tudja. A zsebeiben kutat, hogy vajon akad-e olyasmi, ami a két bálvány tartóiba beleillik. Igyekszik az alakjukat felmérni, átgondolni a helyzetet, de efféle dolog, csak a maci van, viszont abból nincs kettő, kettő csak a tükrökből van. Nehéz eset. Végülis megpróbálkozik először a saját tükrével, hátha passzol a helyre, bár ehhez nem fűz túl sok reményt. Aztán a macit teszi bele az egyik asztalon lévő bálvány tartókájába. Más ötlete nincs. Ha nem jön be, akkor marad a fizikai harc, használhatja a pisztolyt, és persze az íj is kéznél van. Az még kiderül, hogy melyik célravezetőbb a szőrnyikével szemben. Az biztos, hogy az egy szem ezüst nyilat nem kéne elpazarolni, főleg, hogy ezüst, ki tudja mikor jön még jól, netán egy kósza vámpírral való találkozáskor, vagy netán ha egy vérfarkasba botlanak.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Az egyik tükör tökéletesen beleillik a bálvány kezébe, a maci viszont nem. A tükör most pont a sokkarú lényre vetül, aki azonban elállja az utat továbbra is.*

Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

*Megrázza a fejét, de z most kivételesen nem Chantriel ellen szól, habár az angyal ezt, ha látja könnyű szerrel félreértheti. Míg fej rázva követi társát szinte nem lát, nem hall, csak meg, és nézi amint Chantriel a tükröt az egyik oszlop kezébe illeszti. Logikusan követi a gondolat, hogy a másik tükör kell a másik kezébe is. Mielőtt azonban beillesztené saját tükrét a helyére, megnézi magának a nem túl bíztató külsővel rendelkező házikedvencet.~ Remek. Nem elég hogy egy ilyen édes kis szörnyikével van dolgunk, még egy erkölcsi dugóba is keveredtem. Remekül értek hozzá, hogy mindig akkor kezdjem magam felülbírálni, és lelkileg nézni a dolgokat, amikor arra semmi szükség~ Mogorván, saját hülyeségén mérgelődve halássza elő a zsebében lévő tükröt, és illeszti a másik szobor kezébe. Kicsit hátra lép, kíváncsi mi lesz ezek után. Mindenesetre igyekszik felmérni a terepet, körbenézni, hátha észrevesz olyan helyet, ahonnan más váratlan veszély jöhet.* - Vajon miért nem támad egyből?* kérdezi a plafont, majd a lenti részt kémlelve. A kérdés számára logikus, bár már előre számít Chantriel-től egy kiadós kioktatásra.~ Jobb lesz ha meghúzom magam. Átkozott emberi élet, előtör belőlem mindaz, ami emberként jellemzett! Hiába volt a több száz éves tanulás, hogy elnyomjam emberi énemet! ~ *Keserűségében erősen megmarkolja kabátja szélét, és csak azért ne rúg a falba, mert azzal valószínűleg újabb , nem alaptalan megjegyzést köszönhetne, amire most aztán semmi szüksége nincs.~ Koncentrálj Indulala!~ *Szuggerálja magát, és hogy kitisztítsa agyát, megpróbál valami ismerőset felfedni a szörnyben, ha még van ideje arra, hogy megvizsgálja azt ilyen távolságból, s fülelni is kezd, hátha hall valamit*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*És lőn, a lény akár a buborékok eloszlik a levegőben, ahogy a tükröt rávetülnek. Elindulhatnak lefelé. A földszinten egy kétszárnyú ajtó előtt egy lovagi páncél strázsál, egyébként pedig egy folyosó indul el balra. A lovagi páncél mellkasi részén ugyanolyan kereszt van mint a macin, csak feketében. Ám félő, hogy ha közelebb mennek, a páncél megelevendik, és lekaszabolja őket. Egyébként ha nem akarnak vele semmi csinni, el is lehet menni mellette tovább a folyosón, aminek a bal oldalán egy ajtó nyilik, de a folyosó tovább is vezet.*

Hozzászólások száma : 25 Kaszt :

*Indulala fejcsóválását figyelmen kívül hagyja, ha neki szól, ha nem. Általában elég nehéz őt felhúzni, bár Indulalának már majdnem sikerült előzőleg, de azért még nem tapasztalhatta meg, milyen, ha az angyal ténylegesen kiakad. A lényeg, a lényeg, hogy a tükrök a helyükre kerülnek. Azért kicsit hátrébb áll, hátha valami gond lenne, de végül nem így lesz. A lényre rávetül a tükrök fénye, és ez végez is vele. Így már lejebb tudnak menni. Két út van, dönteni kell. A páncél ki tudja, hogy megelevenedik-e, de az feltűnik neki, hogy a mellkasán olyan a jel, mint a macin is volt. Pár pillanat gondolkodás után elő is halássza köpenye zsebéből a macit, és mégegyszer összehasonlítja a két jelet. Egyezik, semmi kétség, csak a színük más. Nagy eséllyel a páncél valami fontosat véd, tehát csak meg kellene próbálni valahogy átjutni rajta. Nagyot nyel, hisz most már ténylegesen az életével játszik.* -Fedezz...kérlek. *Teszi hozzá még a végén a plusz szót, hogy ne hallatszon annyira parancsnak a dolog. Aztán maga elé tartja a macit...elég hülyén néz így ki, azt meg kell vallani, külső szemlélőként mág saját magán is simán jót nevetne. Mindenesetre a macit, mint valami védőszimbolumot kéz kézzel tartja maga előtt és úgy próbál meg óvatosan közelíteni a páncél felé, szinte már osonva fél lépésenként. Persze ugrásra készen, ha netán mégis csak vissza kellene hátrálni, vagy el kéne ugrani, netán jön a futás...meg a sikítás. Aztán majd kiderül mi lesz. Ha átjutnak a macival a páncélon, akkor megpróbál bejutni a kétszárnyú ajtón. Ha nem, és valami baj történik, akkor gyors reakcióval ugrik hátra, és ha más nem, akkor futva indul el a folyosón, majd próbál beugrani az első balra nyíló ajtón.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Furcsa dolog történik. A maci odacuppan a lovagi páncélhoz, és mindketten porrá omlanak, viszont ott marad a páncél kardja, ami mágikusan vibrál. A kétszárnyú ajtó sajnos zárva van, és látszik hogy törhetetlen. Csak egy módon lehet bejutni. Kulccsal.Továbbindulnak hát a folyosón. Chantriel benyit az ajtón, ami valamiféle nappali lehet. Nem sok minden van itt. Az asztalon egy kis kézi gramofon, egy üres hátizsák, amibe pakolhatnak, és egy doboz gyufa a tüzhelyen. A tűzhely teljesen üres, sem fa nincs ott, sem egyéb más dolog. A folyosó egyébként vezet tovább, balról ismét egy ajtó, de tovább is lehet menni.*

Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

*És lám, a tükör teszi a dolgát. Amint a szörnynek nyoma vész, Chantriel nyomában elindul le a lépcsőn, körbeles, de semmi figyelemreméltó. Csak azt látja, hogy az angyal a macival babrál, és a páncél felé közeledik. nincs jó érzése ezzel kapcsolatban, és társa szavai ezt csak alá támasztják. Azonban a a kérlek szó nagyon tetszik neki. Furcsállja hogy ilyet hall az angyaltól, de jólesik neki. nem is szól, csak biccent, de ha Chantriel nem is mondta volna, akkor is fedezi.Szerencsére azonban nem történik semmi, ami árthatna, a páncél és a medve reakciója azonban furcsa maszkot varázsol az arcára. Sok dolgot látott már életében, de ehhez hasonló, jelenséget nem. ~ Furcsa egy hely ez annyi szent~ Majd Chantriel után indul, be egyenesen abba a szobába.* - Nocsak, házigazdánk valóban figyelmes*bök a táska felé*-Most már jó lenne vele személyesen is találkozni. Teszi hozzá. Az angyalnak adja meg a lépést, átadta neki a vezetői pozíciót egyenlőre, tehát ő dönti el mi kell. A gyufásdobozt is kiszúrja, és örül hogy most már valóban hasznát vehetik majd a lámpásnak. Amint összeszedtek mindent amire szükség volt, Indulala a gramofonnal szemez* - Valami nem tetszik nekem ezzel* bök a zenelejátszóra. Megmagyarázhatatlan, de nyugtalanítja a dolog, hiszen ha illik is a szoba berendezéséhez, kicsit számára elütő. Chantriellre pillant, hogy csinál-e valamit, ha nem, akkor ő megy oda és vizsgálja meg közelebbről. ~ Lehet csak én vagyok túl paranoid~ fut át a gondolat az agyán, és ez egy cseppet sem boldog félmosolyt fest az arcára. Hiába, az önirónia mindig is jól ment neki. A folyosóra is kipillant. Szíve szerint a bal oldali ajtót választaná. ki tudja, lehet ott is találnak valami használhatót. Közben igyekszik fejben tartani, hogy a ház, vagy kúria mely részeit ismerték meg, és ott miket találtak.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Csend és hullaszag, a mesélő várakozik.*

Hozzászólások száma : 25 Kaszt :

*A maci és a páncél reakciójánál azért még ő is elképed. Azt hitte, hogy a maci majd nem engedi a páncélt közeledni, vagy életre kelni, de a porrá omlás. Hát tényleg érdekes ez a hely, azt meg kell vallani. Az ajtón viszont nem tudnak bejutni, vélhetően ahhoz még kell szerezni egy kulcsot, pech, de majd az is meg lesz valahol, az utóbbiak alapján az szinte biztos. Amikor beárnek az újabb szobába körülnéz. Indulala szavaira bólint.* -Előzékenysége igazán megnyilvánulhatna abban is, hogy elenged minket. *Kacsint egyet a vámpírnő felé, majd feljebb léped. Ő nem annyira örülne a személyes találkozásnak, hisz nem tudni kiről van szó. Lehet, hogy valamiféle démon, ha már ennyire érzik itt a túlvilág erőit. Főleg olyan valaki, aki ilyen csapádák, és trükkök felállítására képes...nem valószínű, hogy gyenge ember, nekik pedig se mágiájuk, se emberfeletti hatalmuk nincs most. A gyufásdobozt magához veszi, mivel nála van a lámpás is, és ha szükség lesz rájuk, nem lenne jó időt húzni a cserélgetéssel. a hátizsákot a vállára veti, és belepakolja a nála lévő dolgokat, mivel a nőnél elsősorban fegyverek vannak, azok úgysem férnének el a hátizsákban, neki erre most nagyobb szüksége van. A gramofont furcsállja. Mivel Indulala nem indul utána azt is magához veszi, és babrál vele kicsit, hátha be lehet kapcsolni, és lejátszik netán valamit. Ha nem játszik le semmit, akkor nincs más hátra indulhatnak tovább. A tűzhelybe azért benéz, hátha akad ott valami, de aztán végülis mehetnek is tovább. A balról nyíló ajtón nyit most be. Úgy fest jobb itt mindent végigkutatni, mert bármi lehet, ami fontos, és nem lenne jó ha ittmaradna. Azért persze eléggé óvatos, nehogy valami gond történjen. Szóval csak finoman nyit be, hogyha bármi gond történne, akkor félretudjon ugrani.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A bal oldali ajtó egy fürdőszobába vezet. Egy kádban egy polipfejű rém tekercsőzik, vélhetően valamit őriz. Előtte a csapnál egy aranyszínű kancsó van. A folyosó egyébként tovább vezet, de már teljes a sötétség. Valamilyen fény hiányában nem tudnak már tovább menni.*

Hozzászólások száma : 20 Kaszt :

* Kacsintás, erre nem számított, de azért elvigyorodik, és magában, egy ~ Na igen, van benne valami~- vel lerendezi Chantriel mondókáját. Megvárja, míg Chantriel belép a balra nyíló ajtón, amin utána ő is belép, de a látványtól szinte földbe gyökerezik a lába.* - Te jóságos démonfattyú! Hogy ez milyen ocsmány!* mondja, s megkerülve a nőt egy fél lépéssel megelőzi, kardját maga előtt tartva, ezzel Chantrielt is védve az esetleges támadástól. Ahoz nem kellett sok ész hogy rájöjjön, itt csellel és józan paraszti gondolkodással valószínűleg többre mennek a nyílt harcnál, de azért neki már bizony viszket a tenyere egy kis harcért. Na persze azért nem akarja elsijetni a dolgot. Alaposan körbenéz. A váza túl feltűnő ahhoz hogy ne vegye észre. És bizonyára valami haszna is van, de mi a fenét aghatna nekik egy arany kancsó? Oldalpillantást vet az angalra, majd így szól hozzá, miután minden más lehetőséget kizártnak tart* - Azt hiszem az a legcélszerűbb ha megpróbálod elvenni azt az arany köcsögöt, én meg addig vyédelek* mondja határozott, de nem parancsoló hangon, s óvatosan egy oldalazó lépst teesz, megpróbálva ezzel közelebb kerülni a rémhez, de szabad utad is hagyni egyúttalChantrielnek, hogy odaférjen a vázához, de ez egyáltalán nem könyű mutatvány a számára mégis csak egy fürdőszoba, amiben a kozgási lehetőségek azér tkorlátozottak, főleg ha egy nem túl bizalomgerjesztő szörnyecske csápol a kádból kifelé.Mindenesetre nem sujt le, csak tartja a kardot, és a rém szemét kutatja. Szinte biztos abban hogy nem lát benne majd semmi értelmet, mert egy ilyen undorító lényben ugyan mi lehet értelmes. A sok kar azonban nem tetszik neki, a hely pedig túl szűk. Most először fut át egy gondolat az agyán ~ Ha rosszul vágog, akkor Chantrielt is megsebesíthetem, ami nem lenne túl szerencsés~. Erre a gondolatra idegesebb lesz, az álla megfeszül, a szmei összezsűkülnek, a kard markolatát jobban szorítja, háta is megmerevedik. Egyszerre számára minden olyan lassúnak tűnik, mintha a perc órává nyúlna.Fél szemével pedig azt lesi mit, és hogyan tesz az angyala, hogy ha kell lecsapjon, ha netán a szörny őt akarná megsebezni*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A szörnyike gyilkolásra készen üldögél a kádban.*

Hozzászólások száma : 25 Kaszt :

*Hát igen, ő már csak ilyen, nem igazán mondható kiszámíthatónak, legalábbis nagyon ritkán cselekszi azt, amire számítanak tőle, vagy inkább szinte soha. Ahogy belép a szobába körülpillant. A polipfejű lény...hát felettébb érdekes egy külsővel áldotta meg a sors. Indulala felkiáltásáre egyetértő mosollyal bólint,* -Hát igen, elfelejtett sorban állni a teremtőnél, amikor a szépséget osztották. *Teszi még hozzá, és hagyja, hogy a kard álltal védje őt a vámpír nő, hiszen ő maga nem egy nagy harcos alkat. A nő javaslatára a kancsó után nyúl, persze csak óvatosan. Egyáltalán nem szeretné, ha valami nyálkás kar csapna ki a kádból és húzná be űt, főleg, hogy így szárnyak nélkül még igazán védekezni sem tudna. Szóval egy gyors, de óvatos mozdulattal igyekszik lekapni onnan a kancsót, hogy megvizsgálja mi lehet benne. Ha netán valamiféle sav, vagy egyéb anyag, legalábbis érezhetően efféle, akkor megpróbálja szép lendületesen az ocsmány lényre önteni az egészet. Ha nem így lenne, akkor még az íj is jól jöhet, vagy marad a puszta harc, és lekaszabolhatják a poliplényt. Mindenesetre, ha elérnek valamit, akkor mindenképpen megvizsgálja a kádat, ha akad ott valami, akkor azt elteszi, majd előveszi a nála lévő lámpást, amiben immár van olaj is, hisz a következő folyosón már vak sötét van, és arra kellene tovább menni, ha csak nem lesznek mindketten a poliplény martalékává. A lányeg, hogy ha tovább tudnak haladni, akkor a lámpást szépen meggyújtja, ez adhat nekik kellő fényt, hogy lássák mi is van...vagy mi vár rájuk a folyosón.*

» Valere Birtok
» Redrick birtok
» Lassenien-birtok
» Serenity-birtok