Harmadik emeleti folyosók

*Mosolyog. *-Igen, szerencsére* Kacsint ő is a fiúra és hagyja hogy a fiú felálljon . *-Jólvan...én is remélem..jóéjszakát..szia* Mosolyog és nézi a távolódó fiút majd ő is feláll.Nem gondolta volna hogy ez a valentin nap így végződik. De jól esik neki és most mérhetetlenül boldog.A mostani mosolyát nem lehet levakarni az arcáról.Boldogan szinte lebegve teszi meg az utat a szobájához, és lép be az ajtón.*

*Elvigyorodik a hercegnős bókon.* - Te meg a szőke herceg álcázva* Mosolyog a fiúra.* - Mármint nekem biztosan* Mondja vidáman.Nem gondolta volna hogy ilyen fordulatot vesz a kapcsolatuk.Meg kell hagyni, ezen most nem is akar morfondírozni a lány.Csak a fiúra figyel és szinte elveszik a kék tekintetben.* - szóval mi is lett volna annyira égés? Mire gondoltál?* Kérdezősködik egy kicsit.Szeretné tudni mit értett férre Chris, és szeretné kijavítani a hibáját amint lehet.Amikor a fiú a karjaiba zárja egy puszit nyom az arcára. *- na igen..eléggé zavarba hoztál...örültem neki ha ki tudok nyögni egy értelemes mondatot, de nem baj... persze én is szeretném.. * Mosolyodik el.Nem akarja hogy a fiú újra félre értse őt, azt meg mégjobban nem hogy olyan szó hagyja el a száját, ami esetleg megbánthatja a fiút. Az lenne az amit jelen esetben nem tudna túlélni.*

- Igen, úgylátszik ezt nem vettem figyelembe, igazából nem nagyon ismerem a tündéket...csak amiket mondtak róluk*Mosolyodik el*-köszönöm... bár úgylátszik bennem tényleg túl nagy szerénység lakozik*Az eset után figyeli a fiút és közben összeszedi magát. Mikor nagyokat Chris pislog, rá elmosolyodik. *– jaj, ne érts, félre kérlek… úgy látszik, nem tudom kifejezni magamat… meg most tényleg nehéz… szóval semmi bajom veled… mert tetszel… és az első pillanattól kezdve tetszettél… csak ez most meglepett…* Kis szünetet tart, és próbál összehozni magában egy értelmes mondatot, miközben ő is a fiú kezét szorongatja.* – Az előbbivel csak azt akartam kifejezni, ha már úgyis megcsókoltál, akkor mi akadálya? Rajtam ne múljon…* Mosolyodik el*. – De ha nem értesz valamit, akkor szólj, *Mondja végül.*

// olvad //

*Halványan elpirul a járőrös mondat hallatán.Nem szokta meg az ilyesfajta bókokat.* -Azért nem hinném..én túl átlagos vagyok... főleg a vélák és az elfek mellett..meg még nem is volt rá alkalmam hogy kipróbáljam* Vigyorodik el. őt se nagyon érdekli a téma de úgy érzi hogy a fiúval most már mindenről képes lenne beszélni, hosszasan.Úgy látszik már megtalálták a közös hullámhosszot,de azért Mira próbálja nem elbízni magát, csak néz a fiúra.* - Hadd gondolkozzak.. *Nevet fel a fiúval együtt és azt fontolgatja hogy felsorol egykét Derindionos srácot akikkel nincs épp túl jó viszonyban, de a fiú meghökkenésére rögtön elkomolyodik, majd épp szólalna meg amikor Chris megcsókolja, ha ezt a halvány puszit annak lehet nevezni.Mindenesetre Mirát villámcsapásként éri a dolog és fülig vörösödik.Persze örül neki, hogyne örülne, de most képtelen megszólalni.Egy kis hallgatás után végre kinyög valamit.* - Öh..biztos? *Pislog a fiúra nagy szemekkel és természetesen fülig vörösen.*

*Mosolyog.* -Na igen... nem szeretném ha elkapnának..brr..egyszer láttam amikor elkapnak egy gyereket..mármint csak hallottam...de szörnyű volt..nem tudom mit csináltak vele..csak azt hogy az nagyon fájt a lánynak. *Grimaszol eggyet.Nem tudja mit csinálnak a szabályszegőkkel..nem is kaarja megtudni..bár neki nem is tetszett az az őr, volt benne valami gonosz már a hangnemében is* -Igen persze, én is csak is kizárólag a teleportrendszert használom.Még esélyt se szeretnék rá adni hogy elkapjanak..de mondjuk tényleg kevés a járőr...talán lehet valami belső oka..máshova vannak beosztva..vagy közbejött valami..nemtudom *Fejti ki a gondolatait a fiúnak. *- Nem, dehogy zavar..sőt jólesik Motyogja kissé bizonytalanul. *- Meg bizony *Nevet fel ő is és vigyorogva megcsóválja a fejét... *-Erről jut eszembe mi mióta járunk?* Bokszol bele finoman vigyorogva a srác karjába.*

*Vigyorog.* -jajj te csacsi...nem vagy te lovak közé való..és ha annyira nem tudsz hol a ludni akkor majd feljössz és elbújtatunk* Mosolyogva elgondolkozik kicsit majd újra szóra nyitja a száját.* -Nem, biztos nem tudok így dönten...ahoz..túlságosan kedvellek* Pirul egy picit.Amikor a fiú az ujjaival kezd el játszadozni hagyja, s elmosolyodik a kis bocsánatkérésen.* -Semmi baj,miért lenne?* Mosolyodik el rejtélyesen.* - Annak én is...nagyon rossz lett volna ezt is egyedül tölteni, tdod eddig az összeset egyedül töltöttem..és most jól esik ez a kis változatosság.Na meg persze az is hogy pont veled töltöm és nem valaki mással *Teszi hozzá.Most ő is határtalanul boldog, de visszahúzódó stílusa nem enged neki a szavaknál többet.Ő biztos hogy nem fog kezdeményezni, se most, se máskor, se soha. Ő nem olyan.*

*Elvigyorodik.* - Nyugi..mostanában úgyis csak én vagyok a szobában egyedül..amúgy meg a többi lány sem műkörömfüggő * Neveti el magát végül. *- Én is örülök hogy meg tudtuk beszélni..nem tudom mi lett volna ha én tegnap úgy döntök hogy ezekután kerülni foglak..de szerencsére nem tettem meg és nem is fogom... *Mosolyodik el.* - Igen..többre...nem tudom miért..és nem tudom hogy mi vett rá, de sokkal jobban megbízok benned, gátlástalanul hiszek neked...mint bárki másban eddig..és az első pillanattól kezdve szimpatikus voltál..de szerintem ez a közvetlen kedvességed hatott rám ennyire amit kezdek egyre jobban nem bánni* Mosoly *-Hátt ez van..de hidd el te okoztad a legkevesebbet és ennek örülök kacsint a fiúra *- Neked is *Mosolyog *-Ez életem legboldogabb Valentin napja erről biztosíthatlak. Mondja majd megöleli egy pillanatra a fiút.*

*Elgondolkozik kicsit majd válaszol*-Meglátogattalak volna ha nem lennék ennyire félős, és nem lenne bennem ennyi szorongás, és visszahúzódás. Mondja egy szomorú hangnemet megütve. -Igaz sok dolgom volt, de azért is nem látogattalak meg, mert nem mertem, egyszerűen nem vitt rá a lélek...nem bízok a fiúkban annyira hogy elmerészkedjek arr a folyosóra.És kérlek ne érts félre ez nem arra vonatkozik hogy nem bízok benned, vagy nem tekintelek barátomnak ilyenről szó sincs.* Mosolyodik el egy kicsit.* - Igen, határozottan biztos.És nyugodj meg..van barátom..csak nem olyan mint te...én téged sokkal többre értékellek sok embernél mert megvan benned az a határtalan őszinteség és kedvesség ami másban nincs.* Mosolyog.Most határtalanul boldog, de ezt mégsem mutatja. Mikor a fiú megpuszilja megfogja Chris kezét.* -Nem, kicsit fájt, de ez inkább a feltörő emlékek miatt vált elviselhetetlenné, de nem haragszom..már régen megbocsájtottam neked *Mosolyodik el.*

*Elmosolyodik.Végre valaki aki ellent mer veti a lány határozottságának.Eddig erre nem nagyon volt példa, és talán ez formálta a lányt ilyenné, ilyen mondhatjuk már azt is lassan hogy depresszióssá..ez a nagy egyedüllét.Hirtelen elkerekedik a szeme.* -Én..utálni...téged?...én mindíg azt hittem hogy te engem...és tegnap is ezért fájt annyira...mert már kezdtem biztos lenni benne..és te vagy az első ember aki úgyérzem kárpótolni tudna azokután amin életembe keresztülemntem..gondolok itt arra hogy a családom rég meghalt...asszem...tehát teljesen egyedül vagyok...voltam* Sóhajt eggyet de utána rögtön elmosolyodik.* - Öhm..köszi..* Bár az utóbbi bókok nem enyhítettek zavartságán, mostmár nem érezte úgy hogy fülig vörös. Megfogta a fiú kezét és határozott léptekkel indult meg egy pad felé és leült rá.*

*Mikor Chris átöleli fülig vörösödik és egy pillanatig még levegőt is elfelejt venni.Szíve rögtön hevessebben ver, bár tudja, hogy ez nem jelent semmit..és ezekután úgylátszik nem is fog.Majd lassan magához tér és lassan ő is átöleli a fiút. *- Csak védted a saját igazadat, mint ahogy minden épeszű ember tenné. Meg aztán igenis csináltam...és ergo egy megbízhatatlan féreg vagyok...mivel hanyagoltalak..ez nem volt szép dolog tőlem..akármit is mondasz én jobban hibás vagyok mint te* Süti le a szemét egy pillanatra és amikor a fiú elengedi ő is hátrébb lép eggyet, de még mindíg vörös.* - És nem haragszom, az első pillanattól kezdve nem tudtam rád haragudni...soha *Nyögi ki végül és idegesen tördelni kezdi a kezét, a földet nézi, és próbál úrrá lenni pirultságán.Ranger is arrébb húzódott hogy ne legyen zavaró tényező, még véletlenül sem.*

*A fiú hófehér arca csak mégegy ütést mér rá.Hogy pont miatta kell Chrisnek is szenvednie? hogy ő milért ilyen utolsó féreg? Most nagyon mérges magára, de persze a bocsánatkérést azonnal elfogadja és egy halvány mosolyt csal az arcára,pillanatnyi boldogsága.Közelebb megy a fiúhoz, ő tényleg nem az a haragtartó lány, és tegnap este jött csak rá igazán, hogy nincs is miért haragudnia a fiúra, mert ő nem csinált semmit. *- Hé,figyelj...semmi rosszat nem csináltál, csak szembesítettél a saját hibámmal...és köszönöm...enélkül most teljesen más színben látnám a világot. *Mondja, mostmár mosolyogva és a fiú vállára teszi a kezét. *- És én voltam a hülye..nem te *Néz bűnbánóan a fiúra, és elhúzza a kezét. *- Tényleg én csináltam olyat amit nem kellett volna... *Motyogja*

*Lány hallja a nevét, és lassan, kimérten megfordul.Pillantása találkozik Christoferével és ledermed.Nem tudja mit csináljon.Menjen oda? Jó lenne, ha rá tudná venni magát.Nagyon lassan, szinte szótagolva szólal meg végül.* - Bocsánat *Ennyit tud mondani és csak áll nézi egy darabig a fiút. Nem köszönt, tudja jól ő is, de most fontosabbnak ítélte ezt a szót. Végre megmozdul, mint egy lassított felvétel, löki el magát a faltól és megindul a fiú felé.Arca kifürkészhetetlen, szemében mérhetetlen keserűség és bánat csillog.Nem halt meg senkije, hisz kije lett volna? Akit ismert, akit szeretett rég halott már..vagy végleg elszakadtak egymástól.A lány már ilyen egy ideje, talán saját magát gyászolja?...Lehet.A fiúval szemben megáll, úgy 5 méter távolságot hagyva közöttük.Végigméri, s szeme megállapodik az arcán.* - Ne kérdezz, nem gyászolok és nincs semmi különösebb bajom...most ilyen kedvem volt...viszont bocsánat a múltkoriért..nem tudom hogy tehetném jóvá...de mindenesetre igyekszem.* Mondja kimérten.Nem mosolyog csak összefonja a karjait maga mögött és a messzeségbe bámul.*