Várószobák - lányok

-Na, akkor gyere utánam! *Mosolygott rá, és elindult kifele, a lány csomagjainak egy részével.*


//Folyt. Imádkozó sáska háló.//

*Mil már pattant is fel, és fogta mindenét, belegyömöszölte a táskába. A cipzrárát nem tudta összehúzni, de nem érdekelte. Minden cuccát magához vette, és mosolygott.*-Én készen állok. Hol lenne szobám?-~Remélem valami jó társaságba raknak, vagy éppen egyedül leszek.~*Nagyon izgult, ugyan hová fog bekerülni. Ha Rose indult, ő is követte őt.*

-Tegnap jöttem. Szép hely, nagyon. Már várom, hogy lehessen új szobám. Még eddig nem is láttam egyetlen szobát sem. De mondjuk ez is szép, de a sajátnak jobban örülnék majd. Remélem hamar mehetek.-*Majd előveszi újra a hotdogját és most megeszi reggelire az egynegyedét, és megissza az egész innivalóját, de még szomjas volt.*-Nem tudod, honnan lehet üdítőt szerezni?-

*Rohant be, mint a szélvész be a szobájába. Megelpődött, hogy Rose ott lesz.*-Szia...-*Mondta kicsit zavarodottan.*-A rajzaimat jöttél megnézni?-*Gyorsan a táskájából előkutatta a füzetét, és odanyújtja Rosenak.*-Ha nem haragszol, kicsit elmegyek egy szabad, üres részbe átötözni. Most jöttem a füdőből.-*Majd gyorsan összekapja ruháit, és elindul öltözni és fésülködni. Amikor végzett, odaül Rose melle az ágyra, feltehetően ha ül és ha ágyon ül.*

*Felébred. Nem is emlékszik, mi volt, hogy volt a képnézegetéssel. Kicsit megfájdul a feje, de nem tudja mitől. Majd pizsamáját leveszi, átveszi a fürdőköntösére, viszi magával a fogkeféjét, a tusfürdőjét, fogkrémét, törölközőjét a közös zuhanyzóba.*

*Beérkezett az átmeneti szobájába. Odament az ő ágyához, és szépen előpkoalta a párnáját, a takaróját, és kicsi kabala plüsscicáját, Zorro-t. Leterítette az ágyra lepedőjét, majd szépen megágyazott magának. Nem pakolt nagyon szét, mert ha véletlenül már holnap áthelyeznék a szobájába, akkor csak kevés dolga legyen. Mivel Mile imád olvasni, így hozott magával millió könyvet olvasni. Kiszedett a könyvestáskájából egy tetszőleges könyvet, kényelembe helyezkedett ágyán, majd elkezdett olvasni. Azt olvassa, hogy van egy Hannah nevű lány, aki egy koleszba ment tanulni, de mindenki megutálta. Ebben a pillanatbanaz ujját a könyvlapok közé tette, ahol tartott, és becsukta a könyvet.*~Mi lesz, ha velem is ez fog történni? Kiutálnak... Mndjuk ameddig új leszek kezesbárány maradok, mert ha valamibe belerángatnak az életembe is kerülhet... Na meg ha lesz barátom is.~*Majd újra kinyitotta a könyvet, és tovább olvasta. A lány sokat küszködött a beilleszkedéssel, de nem sikerült neki. A koleszban volt még egy fiú is, akinek tetszett a csaj... Szívesen olvasta volna tovább, ha nem jutott volna eszébe valami.*~Én is találom meg vajon életem szerelmét?~Majd újra folytatta:...De a fiú nem merte bevallani, csak kimutatta szeretetét, de a csaj bunkó volt... Most megint eszébe jutott valami.*~Hát nem is csoda hogy utálják a bunkó volt... -.-~*... és nem akarta viszonozni tetteiben a fiú utáni szeretetét. Ő úgy volt vele, ha odamegy bevallani, akkor ő is bevallja neki. Számára mára ennyi volt az olvasás, vagyis hát erre az órára, meg az elkövetkező 1 órára. Becsukja a könyvet, és elteszi a táskába. Kicsit álmodozik, hogy ugyan milyen lesz itt. Reménykedett is , hogy egy kedves állatról elnevezett hálóban lesz helye... Szeretett volna elmenni az Ocelot hálóba is, de tudta, ez nem rajta múlik. Ha meg reklamálna, akkor pedig könnyű préda lenne az igazgatónál, aki lehetséges, hogy kicsapja. Végül feltápászkodik, és elmegy Lizhez megkérdezni, akar-e büfézni vele.*

*Rámutat egy ágyra, ami az ablak közelében van. Már épp pakolni akart, amikor Liz felajánlotta Milenek a főhadiszállás feltérképezését és nyújtotta a szoba kulcsát. Boldogan bólint egyet, majd a szobában lévőknek (ha vannak bennt) odadob egy Sziasztokot vagy egy sziát majd még integet is a szobában lévő(k)nek. Végül Lizzel továbbmegy a főhadiszállásra.*

*Nancy bólogatott,majd egy széles vigyorral az arcán elköszönt*
-Szia Liz.
*Ahogy Liz kilépett a szobából,Nancy úgyérezte,tényleg szüksége van egy kis alvásra,hisz hosszú volt az út idáig.Levette a papucsát,majd bebújt az ágyba és elaludt.*

*Lina, az ágyán ül és azon gondolkozik talán mégis jobb lenne, ha kipakolna a bőröndjéből, legalább pár cuccot. Ekkor kopognak és Emily lép a szobába, "-- Halihó! Hozd a cuccod, kapsz szobát. " felkiáltással.
-De jó! Épp azon gondokztam, hogy meddig maradok itt* mondja mosolyogva.- ÉS hol lesz a szobám?*teszi még hozzá*

-Dede figyeltem, csak gondoltam egy próbát megér*mondja Lina*- Eléggé elfáradtam, úgyhogy szeretnék pihenni kicsit. Köszi mindent*mondja miközben elnyom egy ásítást*

-Köszönöm*mondja mosolyogva* -Tíz után a ligetbe ki lehet menni? *kérdezi, miközben leteszi a cuccait az ablak alatti ágyra. *
~Remélem hamar lesz szobám, már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen is lesz meg persze a szobatársakra is...~

*Újabb sóhaj, és amikor sikerül lábaival beletalálni a rakoncátlan papucsaiba, feltápászkodik, a hóna alá csapja a könyvét, és elindul a lány felé. Az ő mozgásáról sem elmondható, hogy valami összeszedett lenne. Válla előre esik, így gerince gyönyörűséges kérdőjel alakba rendeződik. Látszik rajta, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a napot. Ezt a helyet, és egyáltalán azt, hogy neki most meg kell mozdulnia. De talán ha lesz saját, állandó lakhelye, akkor nyugodtabb lesz a környezet, és ez a hasogató fejfájás is enyhülni fog a zajjal.*
- Köszönöm. *Válaszol kurtán a lány szavaira, majd ahogy utána indul, ki a teremből, tekintete megakad a táskán viselt címereken.
~Hmmm… Prefektus…~ Gondolja magában, és egy halvány mosoly suhan át az arcán, mindennemű érzelmet mellőzve. Csak egy afféle száraz konstatálása annak a gondolatnak, hogy vele talán nem kéne rosszban lenni. Mondjuk ő csak azért nem játssza meg senkinek a jópofit, hogy elkerülje a konfliktusokat. Őt vagy elfogadják olyannak amilyen, vagy nem… Tehát hasztalan az egész… Nem az az intrikus jellem Ekaterina, aki ily módon fordítja a saját javára a dolgokat.
Némán lépked a lány után. A folyosó kövén idegesítően súrlódik a papucs talpa. Minden egyes hanggal, mintha lándzsát döfnének a fejébe. Reméli nem lesz hosszú az út.*

*Az egyik ablak alatt lévő ágyon fekszik, és egy puha fedeles könyvet olvas. A könyv látványosan rongyos, és a gerincét most is visszatöri, ahogy a kezében tartja. Vörös, hosszú haja legyezőszerűen szétterjed a párnán. Egy bő pólót visel, és egy melegítőnadrágot.
Egyszer csak egy hang a nevén szólítja. Erre lassan felnéz a szemüvegén keresztül. Acélkék szemei hűvösen villannak a lányra, majd egy nagyon is kényelmes mozdulattal ülő helyzetbe küzdi magát, maga mellé teszi borítóval felfelé nyitva a könyvet, majd egy sóhaj után vontatottan megszólal.*
- Tessék. Én vagyok az… *Eközben lábai a papucsát keresgélik.*