Várószobák - lányok

*Elbúcsúzott a macsakától azzal a reménnyel hogy még látja.Aztán visszafordult Rayko felé és hallgatta miket mesél az iskoláról, elmagyarázta mi merre van.Figyelt... de közben még sem.A gondoltatai máshol jártak.~Nagyon szép ez a hely, örülök hogy felvettek.Kíváncsi vagyok a többiekre is. Rayko szemei is gyönyörűek, levehetné azt a csuklyát is.~ Elindult felfelé a lépcsőn, és csak ment és ment miközben Rayko magyarázott. *

*Nem különösebben lelkesedik a sok tanulásért, de hát ez van. Tanulni nem szeretni kell, hanem csinálni. Nem azért van, hogy jól érezze magát az ember közben, hanem azért. hogy okosodjon, meg nőjön a varázsereje meg blabla. Ezt mondja mindenki, de igazuk is van. Tetszik, nem tetszik, ha valaki akar lenni, azért meg kell dolgoznia.*
- De egyébként ez nem ér, hogy a fiúknak van erősebb izomzata, ők vannak fizikai teherbírásra tervezve, de nekünk kell többet lépcsőzni...* morogja, hiszen testmozgás téren ő bizony eléggé lustácska. Más részről meg az is igaz, hogy ez segít edzésben tartani, meg fogyni. Azt gondolta, hogy vannak nem rendes emberek is, de hát manapság már hol nincsenek. Sőt, manapság? Mindig is voltak gonosz emberek, és amíg világ a világ lesznek is. Ez egy emberi tulajdonság, hogy megbántják egymást, és ezt élvezik is. Ezt sehogy nem lehet kivédeni.
Belépve a várószobába, egy lánybirodalomba csöppen. Sőt, túlzottan is lánybirodalomba. Ő maga annyira nem lányos, inkább sportos alkat, aki lusta. Ez így viccesen hangzik, de így van. Nem az a punnyadós fajta, folyton éled, de nem sportol. És nem ilyen habos-babos lányos valaki, aki mindig rózsaszínbe jár. Jobban szereti a nadrágot tornacsukával, meg hozzá egy bő pulcsit, vagy egy inget pólóval.
Amikor a lány megkérdezi,hogy hogy tetszik neki a szoba, akkor nem tudja, hogy mit mondjon.*
-Ööö... nagyon...rózsaszín! *Feleli tömören. Beviszi a kofferokat az egyik ágyhoz. Elisavetának mennie kell, így hamar távoznak a macskával. Biztosan fáradtak már, mint ahogy Corinne is. Így ő is letusol gyorsan, majd elmegy aludni. Nem szeretne különösebben kipakolni, hiszen -remélhetőleg- hamarosan beköltözik a végleges helyére.*

-És mikor mehetek a végleges szobámba?~Bár most ez annyira nem is érdekel...~*Mégis felteszi a kérdést,majd megköszöni Chiyori segítségét*-Köszönöm szépen*Úgy néz ki ,hogy Teca magányosan tölti el az első estét,de talán ennyi kaland mára elég neki.Fáradt,szeretne már lepihenni.~milyen friss valaki~*Gondolja és Chiyorira pillant.Neki lenne ennyi energiája...*Mosolyogva megköszöni Chiyorinak a segíséget még egyszer is.Majd a belső ágyra ül miután segítője sietős léptekkel elillan.Fellélegzik,majd elnyújtozkodik az ágyon és már arra gondol mennyi izgalmas kalandban lesz még része.*

- Áz én szülheim nem elnni varázslókh.*feleli a krédésre, közben fejét rázva. Ezüst tincsei ide-oda röpködnek. Haja rendesen összekuszálódott, ami aranyossá teszi a pöttöm lánykát. figyelmesen hallgatja zaárt, nem szól közbe.*- 'Óbágolly? Mi áz?*kérdezi félénken a kislány.*- Nálhunk nem lenni 'óbágolly.*mondja most is erős akcentussal. A kislány kiválaszt egy számára szimpatikus ágyat minnél messzebb az egyik sarokban, majd szépen lehuppan rá, de balszerencséjére az ágy szélére ül. Így sikeresen lecsúszik, majd halk sikkantással érkezik a padlóra.*- Nágyhón puhha a szőnyheg*állapítja meg, majd Zarára pillant csillogó szemeivel.*