Dól háló

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Aug. 15, 2013 6:08 pm

*Azért ennyire vagyok ösztönösen jó megfigyelő, hogy kiszúrom, ha valaki nem teljesen oké, bár persze előfordulhat, hogy valaki tényleg elég jól el tudja rejteni, és úgy fest, hogy Tyler is elég gyorsan magára talál. Látszik, ahogy kihúzza magát és a tekintete is határozottabbá válik, már-már vesébe látóvá. Lehet, hogy a hideg is kirázna tőle, ha nem egy másik diák lenne. A nevünk ismeretére is fény derül, ami végülis teljesen logikus. Azért Jonasnak már van híre a környéken, mégha nem is akkora, mint odahaza volt, de elég erősen kezdi kiépíteni a dolgait. Ez várható volt igazság szerint.*
-Áh, mondjuk logikus. *Követem a tekintetét a kiírás felé, végülis én is onnan tudom a nevét, csak az nem volt teljesen biztos, hogy a nevek kikhez tartoznak, de egy kis figyelem és utána járás erre is mindig megadja a választ. Amikor rákérdezek a leányzóra láthatóan elsápad és másfelé néz. Akkor mégis csak van alapjuk a pletykáknak? Nagyon úgy néz ki. Ám jobban van a lány és ez határozottan jó hír.*
-Ennek örülök, de nem lett volna jobb eleve a gyengélkedőre... *És itt forr a torkomra a szó, amikor kimondja, hogy öngyilkos akart lenni a leányzó. Igen, határozottan és erőteljesen ledöbbenek a hír hallatán, azon pedig főleg, hogy a szobájába vitte ezek után.*
-De hát miért? És... és ne bántódj meg, de így rád nézve, nehéz elképzelni, hogy csupán önzetlenségből segíteni akartál rajta, vagyis... szóval érted. *Próbálok finoman fogalmazni, de Preston vagyok, a sötét alakokat akkor is kiszúrom, ha nem akarom és belőle ez csak úgy süt, a gesztusai, a kisugárzása, az, hogy ennyire nem érdekli semmi és senki... akkor meg mégis mit akart attól a lánytól.*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Aug. 15, 2013 5:32 pm

*Nem vagyok a legjobb passzban, de tény, hogy erősen igyekszem, hogy ez ne láttszon rajam. Egyelőre eredménytelenül. Hogy lehetek ennyire szétcsúzva egy nő miatt? Röhejes! Szánalmas!! Inkább az a baj, hogy rettenetesen pörög az agyam, hogy mitől is váltott ki előlem ilyen érzéseket és gondolatokat ez a lány, és ezért totálisan nem figyelek a külvilágra. Sajnos van ilyen, amikor annyira elmerülök egy témában, hogy a külvilág megszűnik létezni. Sajnos most pont ez a helyzet áll fenn, így nem is nagyon foglalkozom a körülöttem lévőkkel. Azonban Mike megzavar, és kezdem kicsit visszanyerni önmagamat, így hogy kirobbantott ebből a hülye elmélkedésből. Láthatja, hogyan nyeri vissza az értelmes csillogást a szemem, hogyan húzom ki magamat, és hogyan nézek rá értelmes tekintettel. Nem úgy, mint legelőször.*
- Üdv Mike! *biccentek a fiú felé semmiféle lelkesedés nélkül. Nem tévedtem hát, tényleg az ifjabb Prestonnal van dolgom.*
- Csak hallomásból ismerem a démonvadász testvéreket. Sokat suttognak a Boncterembe a hasonló érdeklődésű diákok... *jelentem ki kicsit sejtelmesen és egy halovány mosoly jelenik meg a szám szegletében.*
- És mellesleg szoktam szobalistát is olvasni. *vonom meg a vállamat és az ajtó felé bökök, amin ki van függesztve, hogy ki is lakik a szobákban. Na ja, néha nem árt, hogy tudd, ki lakik a szomszédban, vagy ilyesmi. Mikor rákérdez Chrystalra, megmerevedek és elsápadok. Összevonom a szemöldökömet, majd elfordítom az arcomat.*
- Igen. Jobban. *jelentem ki, majd néhány másodpercnyi szünet után a fiú szemébe nézek.*
- Öngyilkos akart lenni. *szólalok meg érzelemmentes hangon és mélyen a fiú szemébe nézek. Kíváncsi vagyok, hogy erre mit is reagál.*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Aug. 15, 2013 5:05 pm

*Hát tényleg eléggé úgy fest a srác, mint aki nagyon szét van csúszva. Én is, de azért nem nézek ki így. Elkélne neki egy kávé, vagy nem is tudom, de valami tuti, hogy nem ártana. Nem gondolok egyből arra, hogy esetleg bevett valamit, hiszen én sem élek ilyesmivel, ezért nem gondolok rá, de az tuti, hogy valami erőteljesen hatott rá. A nevét legalább jól tudom, ez már valami. Úgy fest, hogy nem zavar el, szóval lehuppanok az üres fotelbe, és onnan figyelek. Ő nem tudja a nevem, jó ez azért nem feltétlenül lep meg, hiszen nem túl szociális alkat.*
-Mike, Mike Preston. *Mutatkozom be. Az itteni diákok közül azért nem sokan ismerik a nevünket, hiszen főként a tengerentúlon működik a család, bár mostanában már itt is Jonas révén. Persze akadnak mindig kivételek és úgy fest, hogy ő is az. Eléggé átható a pillantása, szó se róla.*
-Ismered talán a bátyámat? *Vagy honnan van infoja. Csak nincs a homlokomra írva, hogy Preston vagyok, vagy ennyire erős lenne a kisugárzás? Na azt végképp nem akarom, hiszen én aztán baromira nem követem erősen a családi bizniszt, maximum ritkán segítek be, ha kell, de önként tuti nem. Tyler eszegeti a szendvicset, érdekes egy alak, azt beszélték a többiek, hogy nem rég valami ájult csajt hozott be a szobájába. Vagy nem volt ájult? Az a helyzet a pletykákkal, hogy minél több emberen mennek át, annál durvábbá válnak, lehet hogy 10-20 ember után már nem ájult, hanem minimum halott lesz, és Tyler keze meg véres. Ez már csak így megy.*
-Jobban lett végül? Az a lány... azt beszélték, hogy... aztán persze fene tudja, hogy miből mennyi igaz. Tudod, hogy megy ez. *Eresztek meg egy gyorsan elillanó mosolyt. Nem akarom én faggatni, amúgy is lehet hogy semmi közöm hozzá, de hát azért csak nem ülhetünk itt néma csendben.*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Aug. 15, 2013 2:33 pm

*Az asztalnál ücsörögve rágom egyenletesen, megfontoltam a szendvicsem darabjait, de nem nagyon akar fogyni. Egyre csak pörögnek a fejemben a gondolatok és talán bele is pirulnék, hogyha el szoktam volna pirulni. Furcsa pózokban és helyzetekben jelenik meg Chrystal és ez megrémít és megrészegít egyszerre. Komótosan rágcsálom a szendvicset és még az ajtó nyitódásra sem leszek figyelmes, csak amikor Mike becsukja a hűtő ajtót mellettem. Akkor álmosan pislogva fordítom oldalra a fejemet és előbb a hűtőt nézem, majd felnézek a srácra, aki köszön is. Látszik rajtam, hogy nem vagyok valami tiszta, és talán az is eszébe juthat, hogy drogoztam, de erről persze szó sincs.*
- Hello. Igen, Wayne. *mutatkozom be és köszöntöm is, nem túl lelkesen, de azért köszöntöm. Na ja, nem árt szocializálódni, legalább a szobatársakkal, ha mással nem is. Amúgy sem láthatnak idekint sűrűn, bár lehet, hogy a múltkor látták, amikor Chrystalt vittem be a szobámba. Enyhe ijedelem csillan a szememben, hiszen tényleg mi van, ha látták őt?*
- És Te? *hessegetem el a furcsa gondolatokat a fejemből, és immár egy enyhe érdeklődést mutatva nézek a fiúra és mérem végig. Nem neki van a bátyja, aki egész frankó démonokból? De, lehet. Akkor ez egy Preston. Hihetetlen, hogy mikre képes az agy ilyen lankadt állapotban.*
- Az ifjabb Preston, ha nem tévedek. *húzom ki magam és nézek mélyen a fiú szemébe. Ez az, visszatértem! Egy darabig...*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Aug. 15, 2013 2:19 pm

*Jól van Mike, mostmár tényleg kezdened kell valamit az életeddel oké? Baromira nem megy az, hogy csak úgy vagyok... időnként besegítek Jonasnak és itt kb. ki is merül a teendőim listája. Eldőlt, megtörtem az átkot és kész, de attól még ezt nem volt egyszerű rendezni az ikrekkel. Nem viselték jól, de az sem lett volna igazi, ha az egész egyszerűen csak egy varázslat miatt van. A melóm meg van legalább és az is teendőt ad, bár nincs minden este előadás, vagy legalábbis nekem nem minden este kell ott lennem, pedig nyáron órák nélkül túl sok a szabadidőm. Épp ebéd utána sétálok fel a szobába. Ha ledőlök, tuti, hogy úgy fogok felkelni délután, hogy elment a nap és megint nem történt semmi... Írhatnék egy dalt, de totál nincs ihletem mostanában... fogalmam sincs, hogy mi legyen! Amikor meglátom a szomszéd szoba lakóját meglepődöm kicsit. Tudom, hogy ott lakik, de még nem igazán láttam idekint, közösségi életet élni. Valahogy olyan magának valónak láttam eddig, és nem is tudom kicsit... van valami negatív kisugárzása. Megérzem az ilyesmit, születési adottság. De unatkozni sem akarok, szóval...*
-Szia! Zavarok? *Pillantok rá, aztán a hűtőhöz lépdelek és becsukom. Nem tudom, hogy ő hagyta-e nyitva, de nem is szoktam másokat piszkálni ilyen apróságok miatt. Ha nem küldd el, akkor lehuppanok az egyik üres fotelbe.*
-Tyler vagy igaz? *Jó, remek kezdés, ennyi erővel kérdezhettem volna a mai időjárásról is...*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Aug. 15, 2013 8:48 am

*Nem nagyon szeretem az embereket. Ez persze nem is meglepő, inkább a holtakkal vagyok jó viszonyban. Kivéve Chrystalt. Fogalmam sincs, hogy mit tesz velem ez a szánalmas, ám gyönyörű nő, de tény, hogy kicsit megváltoztam. Keresem őt, keresem a társaságát, a tekintetét, és állandóan érezném az illatát, a bőre finomságát és... Leállítom a gondolataimat, és az arcomat a tenyerembe temetem. A közös társalgóban ücsörgök az asztalnál, és igyekszem legyűrni magamba valami kaját, de nem igazán megy. Teljesen felborította az életemet ez a nő. Nem sokat szoktam itt ücsörögni, de most kicsit zavartan harapdálom a szendvicset. Még azt sem veszem észre, hogy a hűtőt tárva-nyitva hagytam, aminek persze a többiek nem nagyon fognak örülni. Egyszerűen nem tudok gondolkozni, és totálisan szét vagyok esve. Egy nő miatt! Szánalmas...*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 5:30 pm

* Felkínálom magam neki, majd természetesen meg is kapom azt, amit annyira akarok. Nem nagyon teketóriázik, egyszerűen csak hátrahúzza a fejemet a hajamnál fogva, én pedig átadom magam az érzéseknek. Nem mozog bennem sokat, hamar a csúcsra jut. Még jó, hogy a vágyam olyan hatalmas, hogy engem is könnyedén repít a mennyekbe, melybe már egy ideje mindennél jobban vágyakozom. Mikor végzünk nem tölt velem sok időt, lemászik rólam, majd egy pólót dob hozzám, amit felvehetek. Egy újabb ruhadarabomat tette tönkre, bár ez egyáltalán nem zavar. Hiszen a ruhák csak ruhák. Olyan cuccok, melyek a földi léthez kötnek, az anyagi megnyílvánulás egy formája. Hiszen mindenki látja… bár engem ezek a dolgok soha nem érdekeltek. Talán ezért is hordok általában fekete cuccokat. Minek bármit is kiemelni, megmutatni. Lelkem túl ronda ahhoz, hogy észrevegyék, így hát ne is kell kiemelnem innentől kezdve… *
- Nem gond, nem nagyon rajongok a ruhákért, és oké, menjünk… * mondom, majd veszem magamra a felém dobott pólót, majd lehajtott fejjel utána masírozok a konyhába. *

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 5:16 pm

*A kísérletezgetése mindig is izgatott, és mikor Chystal kijelenti, hogy most is kísérletezgetett, akkor egyből felcsillan a szemem és mohón, kíváncsian kérdezek rá, hogy milyen hatása is van a szernek.*
- A szervezet lebontja saját magát? *képedek el. Micsoda nagyszerű ötlet! Mintha a gyomor emésztené meg magát, ha nem lennének a megfelelő enzimek. Egyszerűen csodálatos ötlet és néhány másodpercig ki is ül az arcomra a gyönyör, majd határozottan szorítom a lány kezét. Szorosan tartom, és mikor előre lendül, hogy megcsókoljon, valóban nem sok ellenállásba üközik. Nem tudom, hogy mit művel velem ez a lány, de az biztos, hogy valamilyen hatással van rám. Folyamatosan róla álmodom, őt képzelem el kínok kínjai között, és feltüzel a vágy, ha újra élem azt a gyönyörű kínzást, melyet átéltem vele. Érzem a saját sós, véres ízemet a számba és ez valamiért még inkább beindít. Imádom a vér látványát és imádom az érzését is, így abszolút nem zavar, hogy Chrystal szétharapja az ajkamat. Lehet, hogy magyaráznom kell majd, de nem érdekel. Egyszerűen csak ki akarom élvezni ezt a lányt. Határozottan fordítom hasra, a kezeit hátrafogom, és a fülébe suttogom a szavakat, amire egyszerűen csak azzal válaszol, hogy az enyém.*
- Okos kislány! *súgom, hátrahúzom a fejét a hajánál fogva és ismét megcsókolom. Kigombolom a nadrágomat, és félretolva a bugyiját erőteljesen a magamévá teszem egészen addig, amíg mind a ketten el nem repülünk a gyönyör szigetére, amíg el nem élvezünk.
Miután ez megtörtént, felállva öltözök fel, húzom fel a sliccemet és a lányra nézek.*
- Gyere, vacsorázzunk! *hangom szinte parancsoló, és egy pólót dobok oda a lánynak.*
- Bocsa felsődért. *villantok egy pajkos vigyort Chrystalnak, és megvonom a vállam.*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 4:58 pm

- Megbénítja az idegeket, és hozzásegíti a szervezetet ahhoz, hogy lebontsa saját magát… * mondom a fiúnak, miközben a keze még mindig a karomat fogja, és az ágyhoz nyom. Nem tehetek róla, egyszerűen szeretni akarom, meg akarom adni neki azt, amit igazán érdemel, amit tőlem bármikor megkaphat. Igen, a testemet is neki adom, csak hogy a kedvében járjak, és nem utolsó sorban, imádom minden érintését, minden tettét, amivel fájdalmat okoz. A kedvességet nem érdemlem meg, viszont a fájdalom… a fájdalom az én társam és egyetlen barátom!
Mikor már nem bírom magam visszafogni, akkor előre hajolok. Nem vagyok túlzottan elememben, azonban mégsem ütközök túlzott ellenállásba. Kezem hátul van, még mindig az ágyhoz szorítja, én pedig mit sem törődve a vállammal, hajolok előrébb, és harapom meg a száját. Fogaim közé csippentem azt az édes húst, és marcangolom addig, míg csak fel nem nyög a kéjtől. Ajkát szétnyitja, nyelve az enyémmel játszik, én pedig immár lehunyt szemmel adom át magam az érzéseknek, és vérének édesen sós ízének. Hiszen már egy ideje erre vágyok, hogy megtisztítson, hogy keresztre feszítsen!
Keze a hajamba túr, majd rántja hátra a fejemet. Keze elengedi az enyémet, majd sürgetően tépi szét rajtam a pólót, úgy hogy mellem rögtön ki is buggyan az anyagból. Nincs rajtam melltartó, cicijeim pedig hetykén merednek előre. Mellbimbóm keményen ágaskodik, vágyakozva leheletére, csókjára, és az érzésre, hogy kényeztesse. *
- Én csak bemocskollak, és rossz útra terellek! Hiszen nem egy senkit érdemelnél… * suttogom, miközben mellemet cirógatja. Szememet lehunyom, majd mikor megfordít jólesően morranok fel. Kezemet előre teszem a párnára, hátamat ívben megfeszítem, majd azon nyomban fel is térdepelek. Hátam teljesen meztelen, ugyanis a póló már valahol a földön kapott helyet, testemet pedig csak egy bugyi takarja. Fenekem az ég felé mered, egészen pontosan a fiú arca felé. Akarom, hogy megtegye! Hogy azt tegyen velem, amit csak akar! *
- A tiéd vagyok! * mondom, majd hátranyúlok, és elkapom a kezét és vezetem be a lábam közé… *

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 4:33 pm

*Könnyáztatta arcán hamarosan már nem folyik le egy újabb könnycsepp sem, aminek azért legbelül örülök. soha nem tudtam mit kezdeni a síró emberekkel, habár most ennél a lánynál nem is nagyon figyeltem a könnyeire. Eléggé felidegesít és néhányszor a hajamba is túrok, hogy lehiggadjak, ami azért nem megy olyan könnyen.*
- Meg lehetett volna oldani? Jézusom... *csattanok fel ismét, majd sóhajtok elmondóan. Tuti, hogy ez a lány nem százas. De valahogy akkor sem akarom engedni, hogy meghaljon, nem akarom elveszíteni, habár még meg sem kaptam. Mikor elárulja, hogy egy bájitallal kísérletezgetett, felcsillan a szemem és gyengítek a szorításomon, így már csak magamhoz ölelem.*
- És milyen hatása van? Lesz? *kérdezek rá és hevesebben kezd eldobogni a szívem. Az utolsó bájitala fantasztikusan sikerült és igazán élvezetes érzés volt használni rajta. Rengetegszer végigjátszottam már magamban azt a jelenetet, ahogy rángatózik a földön, és csak tőlem függött, hogy mikor szabadítom meg ettől a kíntól. Minden egyes alkalommal hihetetlen vágy tört rám és csodálatos kielégülést okozott már csak az emlék felidézése is. A kérdésére nem válaszolok, csak érzem, hogyan önt el a vágy a lány közelsége miatt. Megnyalom az ajkamat, Chrystal pedig egy másodpercet sem gondolkozva repül a karomba, és mohón harapja az ajkamat, hogy aztán véremet felnyalogatva hevesen csókoljon meg. Egy nyögés hagyja el az ajkaimat, hiszen kicsit meglepődök, de a vérem száguldani kezd a testemben, és hatalmas vágy önt el ez a lány iránt. Egyszerűen belemarkolok a hajába, enyhén hátrébb húzom a fejét és fölé hajolva csókolom hevesen.*
- Miattam NE halj meg! *szólalok meg lihegve és parancsoló a hangom és mélyen, sötéten, vágytól izzó szemekkel nézek a szemébe. Elengedem a haját, és egy határozott mozdulattal tépem szét a pólóját, ami alól kilátszanak a mellei. Hevesen lihegve fogom a kezeim közé a mellét és ráhajolok.*
- Ezekért kár lenne! *susogom a fülébe és kényeztetni kezdem kicsit. De nem sokáig, hiszen nem akarok tovább várni. Egyszerűen lefogom a két kezét és a hasára fordítom.*
- És most megd*glak, rendben? *suttogom lágyan a fülébe, mintha csak annyit mondanék neki, hogy milyen csinos.*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 4:23 pm

* Könnyeim lassan elapadnak, majd mikor járkálni kezd már én is mérges leszek. Nem kifejezetten jellemző rám ez a dolog, szinte már magam is meglepődöm azon a heves reakción, melyet kivált belőlem. Igaza van, természetesen nem gondoltam át, de millió magyarázat lehet arra, hogy miért is nem segített. Hogy nem nézett be, csak benyitott és szóltak is neki, vagy bepánikolt, és húzta kicsit az időt… akármi. Lehetőség mindig van! Vagy egyszerűen csak hagyta volna hogy meghaljak, és ásott el volna, valamelyik rózsabokor alá! Úgy lett volna a legtökéletesebb! *
- Szerintem meg lehetett volna oldani… * célzok arra, amire gondolok, bár sejtem, hogy ő nem fog rögvest erre asszociálni. Hiszen nem olvas a gondolataimban, úgyhogy nem tudhatja, hogy mennyire imádnék a kezei között meghalni. Hiszen erős karok ölelnének az utolsó pillanatban, szívének erős dobbanása adná lelkemnek az ütemet, és még érezhetném testének melegét, mely felforrósítana az utolsó pillanatokban is. *
- Egy bájitallal kísérleteztem, még nincs neve… * mondom, miközben dühösen mellém sétál, és a két karomat elkapva ránt fel az ágyon ülő helyzetbe. A gyomrom nagyot rándul, azonban mivel nincs benne semmi hamar elmúlik a hányinger, bár tény, nagyokat nyelek és próbálok mélyeket lélegezni. Mikor enyhül és megszűnik a kellemetlenség csak csillogó szemébe nézek… miért érdekli az ami velem kapcsolatos? Miért akarja tudni? Hiszen én egy senki vagyok…. *
- Miért akarod tudni ennyire? Miért érdekel? * kérdezem, majd mikor közelebb hajol és megnyalja az ajkát, szinte már ragadozó módjára hajolok felé. Ha nem fog le, ha nem szorítja le a kezem és engem, akkor szinte neki ugrok, és fogammal kapom el alsó ajkát. Vadul cincálni kezdem, majd mikor már édes vére kiserken, akkor ugyanolyan hevességgel csókolom. Nyelvem egyszerűen csak a szájába furakszik, mint egy kígyó, és egy elégedett nyögéssel adom át magam az élvezetnek. *
- Miattad, és mindenki miatt! Mert az vagyok, aki!

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 3:57 pm

*A lágy érintések után valóban erőteljes szorítások következnek, hiszen felidegesít. Felidegesít azzal, ahogy semmibe veszi magát, ahogy engem okol azért, mert még életben van és amiért meg akar halni. Egyszerűen nem akarom, hogy ez a lány meghaljon. Azt akarom, hogy éljen, hogy velem legyen és hogy ne próbálja folyton megölni magát.*
- Ugyan már Chrystal! *csattanok fel ismét, majd felállok és dühösen az ablakhoz sétálok.*
- Ez egy varázslóiskola. Szerinted nem tudták volna meg, hogy ott voltam? *fordulok meg és dühösen nézek a lányra.*
- Ne viselkedj már ilyen hülyén! Mi a francot keresel akkor itt, ha meg akarsz halni? *lépek ismét közelebb hozzá, majd megfogva a két kezét szinte felrántom, hogy felüljön. Még az sem érdekel, ha lehány.*
- Mit vettél be? *nézek mélyen a szemébe és erőteljesen fogom a két karján, hogy ne dőljön el.*
- Mi a francért akarsz ennyire meghalni? Nem vagyok egy szent, de ezt soha nem fogom engedni, hogy előttem tedd. Márpedig úgy tűnik, hogy a Sors furcsa fintora, hogy engem választott az őrangyalodnak. *fintorodom el, majd lehunyom egy pillanatra a szememet. Mikor ismét kinyitom, vágytól csillogóan tekintek a lányra és lágyan megnyalom az ajkamat. Tetszik nekem ez a lány, pont azért, mert ilyen szerencsétlen. *

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 3:48 pm

* Felbosszantottam, tudom, hogy dühös rám! Hiszen miért is ne lenne az! Rám kell pazarolnia a drága idejét, ahelyett, hogy mással foglalkozhatna, olyan dolgokkal melyeket ténylegesen is szeret. Hiába érinti meg először finoman a kezem, tudom, hogy úgyis valami egészen erőszakos dolog lesz a következő megmozdulása. Tudom, hiszen ő is pont olyan, mint amilyen Ő is volt. Erős, erőszakos, és határozott. Hol vagyok én ezektől a tulajdonságoktól? Nem csoda, hogy szükségem lenne valakire, aki mindezt megtestesíti. Ha szeretne, hagynám, hogy úgy használjon engem, a testemet… még talán azt is megigérném, hogy nem halok meg egy ideig. De most, egyszerűen kellene! Mi értelme az életnek, mi értelme annak , hogy senki nem figyel rám? Nem akarok másoknak ártani, nem akarom, hogy valakinek bajt okozzak, szóval… jó lenne ha elfelejtene, ha kitörölne a fejéből, azt is hogy létezem. Hiszen ő túl jó ahhoz, hogy megfertőzzem, még akkor is ha magányos vagyok. Inkább egy porban fetrengőnek kellene lennie annak aki foglalkozik velem, nem pedig Neki. *
- Az az én dolgom! És ha csak kifordulsz az ajtón… senki nem tudta volna meg, hogy arra jártál! Nem kellett volna tartanod attól, hogy rád verik a balhét! * mondom, majd mikor erősen megszorítja az államat, önkéntelenül is összeszorítom a szemeimet. Nem akarok rá nézni, nem akarok a szemébe nézni! Nem akarom látni a mérhetetlen csalódottságot…amit okoztam…. *

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 3:31 pm

*Lágyan megsimítom, majd megcsókolom a lány hideg, sápadt kezét és nézem az arcát. A kifakadására elsötétül a tekintetem, majd közelebb húzom a fotelt és hátradőlve meredek rá. Költői kérdésnek értem, így nem is válaszolok rá. Az ujjaimat összefűzöm, és az államat támasztom rájuk, miközben sötét pillantásomat nem veszem le a lány arcáról. A gyönyörű, sápadt arcáról, mely most könnyektől csíkos, koszos. A tekintetét keresem, mely vörös, szeme alatt hatalmas táskák, mintha nem aludt volna már egy hete. Biztos vagyok benne, hogy így van. Van már egyáltalán szobája? Vagy mindig valahol a kúriában alszik? Rengeteg gondolat cikázik a fejemben és mikor egy újabb kérdést tesz fel, rájövök, hogy nem költői kérdés volt az első sem.*
- Miért akarsz meghalni, Chrystal? Szerinted én mit kapnék, ha megtudnák, hogy tudtam, mit akarsz tenni? Ha hagynám, hogy öngyilkos legyél? *szólalok meg nyugodt hangon, majd hirtelen mozdulattal hajolok a lány felé, kapom el az állát és szorítom meg kicsit a kezét. A fejét magam felé fordítom, és a szemébe nézek. A nyugodtság egy szempillantást alatt eltűnik a tekintetemből, csak a harag, és talán egy halovány aggodalom csillog benne.*
- Nem zaklatlak és járok a nyomodban. De ha ott fekszel a terem padlóján vértől és habtól bugyogó szájjal, nem hagyhatlak ott, mert én szívom meg. Én szívom meg, ha megdöglesz, érted? *emelem fel a hangomat és rántom magam felé a lány fejét, majd amilyen hirtelen kaptam el, olyan gyorsan engedem is el. Visszaülök a fotelbe és a homlokomat támasztom meg az egyik kezemmel, lábamat átvetem a másikon, és halkan sóhajtva csóválom meg a fejemet.*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 3:24 pm

- Miért kell állandóan megmentened? Miért követsz, zaklatsz? Miért nem hagysz békén? * teszem fel a költői kérdést már majdnem zokogva. Hiszen nem is tud rólam semmit, arról se, hogy miért vágyok erre ennyire, sőt, még csak azt sem, hogy milyen érzés a számomra úgy létezni itt, mint egy szellem. Mert rajta kívül nincs senki, aki egyáltalán… egyáltalán hozzám szólt volna. Ő is olyan, hogy … nem értem a tetteit! Hiszen találhat magának más lányt, akivel kedvére szórakozhat, találhat olyat, aki megérdemli a társaságát! Én csak egy szerencsétlen kis ribanc vagyok, aki széttette a lábát neki az első találkozásnál, a másodiknál, és valószínűleg most is megteszem, ha úgy óhajtja. Hiszen mindent megtennék a figyelméért, de azt már aztán tényleg nem érdemlem, hogy a halálból rántson vissza! Mikor én legalább már senkit sem zavarnék.. legalább boldog lehetne attól, hogy nem kell örökké az őrangyalom szerepébe bújnia… *
- Igen, és jó lenne, ha sikerülne végre, ha nem lennél ott örökösen! * mondom, majd a fejemet oldalra hajtom, hogy a szemébe nézzek. Könnyek csordogálnak az arcomon, arcom fehér és sápadt, szám már-már lilás színben tündököl, a szemem alatt pedig nagyon nagy kofferek vannak, mintha már hetek óta nem aludtam volna. … *

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 3:15 pm

*Furcsa, hogy megint összehozott ezzel a lánnyal a Sors. Nem is értem, hogy miért engem választott ki védőangyalának. Talán ezzel jóvá tehetném az eddig elkövetett bűneimet? Ezen még nem gondolkoztam, de most volt időm gondolkozni, hiszen a lány majdnem 3 órát aludt/eszméletlen volt. Én pedig csak ültem itt és néztem szép, sápadt arcát, vékonyka, törékeny testét, amely mégis annyi izgalmat és vágyat kelt bennem, mint eddig soha senki. Nem értem magamat, az érzéseimet. Soha nem voltak erőteljes érzelmeim. Mindig passzív voltam, de most... Ez a lány annyi ingert, annyi érzést vált ki belőlem... És egyáltalán nem értem, hogy miért. Mikor lassan kinyitja a szemét és halkan felnyög, egy szempillantást alatt lépek, guggolok az ágyához, hogy lágyan megfogjam a kezét. Érzem, ahogy kitapintja a kezemet, majd nm nézve rám megszólal. Egy halovány mosoly fut át az arcomon, miközben szememmel belevésem az emlékezetembe gyönyörű, sápadt arcát.
- Már megint én. *suttogom a szavakat, majd lágyan megcsókolom a kezét.*
- Megint meg akartál halni, Chrystal? *szólalok meg és áhítattal ejtem ki a nevét, suttogva nézem az arcát.*

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 3:01 pm

* Sötét…
Csend…
Némaság…
Halál…
Csontos ujjak nyúlnak felém, fekete lepelből előbukkanó csontváz kéz, mely azonnal testet ölt, mikor hozzáérek, és belékapaszkodom. Hófehér bőr terül szét a hosszú csontocskákon, majd a fekete lepel kissé fentebb csúszik. Természetesen, Én rajongva, imádva hajolok a tökéletes kacsóra, és illetem ajkammal, hiszen miért ne tenném! Hiszen a Halál a legcsodálatosabb lény a földön! Számat hidegség önti el, érzem az izmok rezdülését, majd fejemet is felemelem, és úgy nézek az előttem lebegő alak szemébe. A csuklya lecsúszik, kígyózó hollófekete haj kúszik a kísérteties alak körül, én pedig igézetten bámulom a kavargó tincseket, a szemem előtt kibontakozó tökéletes arcot. Sápadt bőre pont úgy ragyog, mintha csak magára tekerte volna a holdvilágot. A tökéletesen éteri szépségű nő szeme vörös színben izzik, szája halovány rózsaszín, és mosolyra húzódik. Kezét elvonja ajkaimtól, majd hosszú ujjaival lágyan simítja végig az arcomat. Én pedig, mint egy simogatásra vágyó kutya, úgy dőlök bele a mozdulatába. Érintése lehűt, és teljesen megnyugszom. Mindig is tudtam, hogy erre vágyom, hogy ez az én egyetlen lehetőségem arra, hogy szabad legyek, hogy ledobhassam a láncaimat!
A nő lassan közeledik, majd fogja keze közé a fejemet. Vörös szeme hipnotizál, pilláim elnehezülnek, majd hagyom, hogy számra hajoljon. Kemény csókja nyers, hűvös, és szájának érintése mondatokat hoz létre a fejembe - mintha csak így tudna kommunikálni. *
- Még nem jött el az idő!...

* Ismeretlen szobában, ismeretlen ágyon ébredek. Szemem nehezen nyílik, és valahogy minden olyan homályos. Pislogok párat, próbálom magamba inni a szoba képét, azonban nem megy túl könnyen. Semmi sem fehér, ezért valószínűleg nem vagyok kórházban, sőt még egy gyógyító ispotályban sem. Akkor viszont hol vagyok, ha ez nem a halál? A halál és a semmi, ahová érkeznék nem lenne tele ennyi ingerrel. Mert hogy azok érnek rendesen. Gyomrom kavarog, orromat valami kellemes illat csapja meg, mintha valaki kávét ivott volna…
Kezemet lassan előrébb csúsztatom a takarón, mely nem az enyém. Idegen helyen vagyok, és lassan ez a tény eljut a tudatomig is. Ijedten dermedek meg, majd próbálok felülni, hogy most azonnal elmenjek innen, ám próbálkozásom abszolút reménytelen. A fejem olyan nehéz, mintha csak téglákkal tömték volna ki, és az erősödő hányingerem mellé még egy jó adag szédülés is társul. Hol vagyok, és hogy kerültem ide, mikor nekem meg kellett volna halnom?
Szemem nedves lesz, majd apró könnycseppek kezdenek csordogálni végig az arcomon. Szipogok párat, és az ismeretlent keresem, aki valószínűleg tehet arról, hogy ismét nem sikerült a tervem. Kezemmel tovább tapogatózok, egészen addig, míg egy tenyérbe nem akadok. Ujjaim lazán simítanak végig az ujjakon, majd ekkor tudatosul bennem, hogy én ezt a kezet már fogtam, hogy én ismerem ezeket az ujjakat. Meredten bámulok magam elé, nem merek oldalra fordulni, mert akkor lehet hogy a gyomromban lévő tartalmat kidobnám, és mert nem akarok szembesülni azzal, aki mellettem ül. *
- Már… megint… Te?

Tárgy: Re: Dól háló Csüt. Júl. 25, 2013 2:09 pm

*Uramisten. Mégis mi a francot csinálok? Csak ülök a szobámban, az ágyam mellett, és a sápadt arcot nézem. Chrystal fekszik az ágyamban, és nem mozdul. Elájult, sokkot kapott, vagy mit tudom én. És én itt ülök mellette és várom, hogy felébredjen. De hogy mit keres itt? Ismét öngyilkos akart lenni. És én ismét ott jártam. Hihetetlen, hogy mindig ebbe a lányba botlom. Mintha a Sors arra kérne, hogy védjem meg és maradjak mellette. Pont én. Cöhh, röhejes! Most éppen a Bájitaltan teremben találtam rá ájultan, egy üvegcse mellett, amiben nem tudom, hogy mi volt, de elég bűzös volt az üveg. Remélem, hogy nem fog meghalni. Igyekeztem kimosni a gyomrát és kitisztítani a vérét, amennyire csak tudtam. De most már minden rajta múlik. Én pedig csak itt ülök, lazán a fotelban,egy csésze teát kortyolgatok, és feszülten várom, hogy mégis mikor fog felkelni és mi a francot fogok vele csinálni. Tényleg kell ez nekem?
Ahogy nézem a lány nyugodt, sápadt arcát, elönti a szívemet valami furcsa nyugodtság, valami furcsa melegség és vágy. Vigyázni akarok erre a lányra. Nem akarom, hogy meghaljon. A miértjét még én sem értem. És talán soha nem is fogom megérteni...*

Tárgy: Re: Dól háló Vas. Márc. 17, 2013 7:15 pm

*Persze, lehetőség mindig van, kérdés csak, hogy az ember megengedheti-e magának és tudomást szerez-e egyáltalán róla. Logan egyenlőre nem tud olyan módszerről, amivel segíteni tudna Dianán. Sőt, Dia sem, ami már tényleg elég ahhoz, hogy belenyugodjon, hogy ennél biztonságosabb és hatásosabb módszer nem létezik egy vele született mentális probléma megoldására. Noah is érzi, hogy lassan terelni kéne a témát. ő kiadta magából ami a legjobban fájt és mivel érzi, hogy segítséget nem kaphat ezért inkább beszélgetne valami másról.*
- Szinte rögtön.. olyan nem gyakran. Én csak azzal a tudattal élek, hogy minden szerettem meghal nemsokára. Az apám, az anyám már elhagytak, a nővérem ráncos vénasszony lesz nemsokára. Az emberek élete annyival rövidebb... *önti ki ismét egyik mocskos zsebét a szívének. megérti a másik problémáját.*
- De azt hiszem értem miről beszélsz. * Az utóbbi időben annyi abszurd dolgot képzelt el, hogy lassan bármilyen helyzetbe beleképzeli magát gond nélkül.*
- Ha gondolod hagyjuk. De ha jól látom, még előtted áll a feladat, hogy meggyőzd. Akármennyire nem hagyja magát. *jegyzi meg még mosolyogva. Felvetül a vér kérdés és hátra dől a székben.*
- Ezért ide jöttem. nem hiányzik egy rakás sipítozó aranyvérű. Amúgy nekem mágikus lény vére csorog az ereimben, ki dönti el, hogy az nem jobb-e? Na mindegy. Nem szoktam fajelméletekkel foglalkozni, undorodom tőle egy kicsit. **zárja le a témát, majd a tányérját a mosogatóba hajítva elindul a szoba felé.*
- Ha most megbocsátasz, folytatom a döglődést. Jó éjt! *azzal becsukja maga mögött az ajtót és leveti magát az ágyára.*

Tárgy: Re: Dól háló Vas. Márc. 17, 2013 6:51 pm

- De fejlett világban élünk már, biztos van valami olyan lehetőség, hogy ne legyen olyan kockázatos, na de mindegy, végül is … * vonom meg a vállam, majd próbálom terelni a témát. Látom az arcán, hogy nem akar túlzottan erről beszélni, hiszen kettőnk között eddig még nem alakult ki az a fajta bajtársiasság. Eddig éltünk egymás mellett, és túlzásokba nem estünk kommunikáció szempontjából. Mondjuk túlzottan nem is volt lehetőség rá. Én nem olyan rég jöttem ide, és hát mindkettőnket lefoglalt a magunk baja. Túl sok időt egyébként sem töltök a szobában, szóval valójában… már ideje volt kicsit összekovácsolódni.
Kezemmel megfogom az előttem lévő bögrét, majd a fülét kezdem kocogtatni. Bells-el kapcsolatos mondatára csak elvigyorodom. *
- Nem kifejezetten a romantika a lényeg, inkább az idő, és az, hogy nem bízok túlzottan. Volt már olyan érzésed, hogy azok akik közel kerülnek hozzád szinte rögtön el is hagynak? Vagy ez csak velem fordul elő sokszor? * teszem fel a költői kérdést és az anyámra gondolok, aki úgy gondolta, hogy öngyilkos lesz apám miatt. Ebbe csak az volt a poén, hogy engem is vinni akart magával. Pedig én szerettem, lehetett volna új élete… ahogy nekem is sok-sok gyámnál, olyanoknál, akiknek mégsem kellettem egy bizonyos idő után… *
- Az a baj, hogy ezt szerintem nem értékelné! Sőt, van egy olyan sanda gyanúm, hogy kételkedik bennem, hogy érdeklődöm iránta. Nem akarom, hogy kételkedjen, hiszen szép, meg okos, meg kedves… ááá mindegy is.. inkább hagyjuk ezt a témát, nincs is kedvem erről beszélni! * mondom, majd engedem el a bögrét.
A suli sem kifejezetten jó téma, azonban mikor nem nagyon nyilatkozik róla, nem tudom mit hozhatnék még fel ami vicces is, és jó is. *
- Hát jah, még áll, bár néha jó lenne több szabadidőt adnának. Amúgy épp a múltkor gondolkodtam el azon, hogy itt mennyire nincs meg ez a Roxfortos mentalitás. Tudod, a vér-kérdés… annyira utáltam… * forgatom a szemem és nem is tudom miért hoztam fel ezt az egészet. Talán azért, mert beszélgetőtársam nem éppen kistermetű.. *

Tárgy: Re: Dól háló Vas. Márc. 17, 2013 6:25 pm

*Amint kimondja érzi, hogy nem kellett volna. Most magyarázhatja ezt az egész bonyolult helyzetet, amit még ő sem tud egészen felfogni. Csak apránként csöpögteti az infókat és valahogy az ő szájából kevésbé lenne szemléletes az egész, mint Dianaéból. Így inkább csak bólogat.*
- Beteg. *ismétli el. Ha így mondja nem is olyan rémisztő. Hiszen szinte minden betegségre van gyógymód. Talán erre is akad, talán ez ellen is tudnak csinálni valamit.*
- Nem tudjuk. Volt róla szó, hogy talán... De a műtét túl veszélyes. *hadoválja. Egészen belezavarodik a dologba. Minek beszél ilyenekről Noah-nak? Annak a fiúnak, akinek a nagy gondja, hogy nem hagyják udvarolni. Egy kicsit megkeseredik, de próbálja fenntartani a megszokott, mosolygós látszatot. Tovább görgetik a beszélgetést.*
- Kis romantikus lélek. *ugratja a másikat, mintha mi se történt volna. Nem akar mégegyszer elmerülni az önsajnálatban, elég volt belőle az utóbbi pár nap.*
- És ha egy darabig nem keresnéd? Lassításnak elég jó. Utána lenne dolgod, amíg megint meghódítod. *veti fel a lehetőséget szinte nevetve. tisztában van ötlete pocsékságával, ugyanakkor még be is jöhet. Mindennek van esélye.*
- A suli? *hirtelen körbenéz, megvizsgálja a szobát.* - Szerintem még áll. Kell ennél több? *üti el az egészet egy újabb poénnel. Jól esne végre igazi nevetést hallani.*

Tárgy: Re: Dól háló Vas. Márc. 17, 2013 6:14 pm

– Beteg? Hogy érted , hogy beteg? Nem érez? Ú haver, ez kemény … * jegyzi meg lemondó arckifejezéssel, és jelen pillanatban komolyan is gondolja. El sem tudja képzelni, milyen lehet érzelmek nélkül élni. Nem fásul be az ember? Nincsen hiányérzete, hogy valami nem jó? Vagy az ilyeneknek már mindegy? *
- De nem lehet valahogy meggyógyítani? * teszem fel a legelőször eszembe jutó kérdést. Hiszen ez abszolút logikus. Kell lennie valamilyen gyógymódnak! Hiszen csak fogja érezni a kötődést, vagy valamit … talán… idővel… *
- Nem irigyellek * húzom el a számat, majd immár a lábamat is kinyújtom. Kezem a hajamba szánt, majd az asztal szélével kezdek babrálni. *
- De most érted,miért kell elmagyarázni neki, hogy mit miért gondolok? És mikor mondtam neki ezt a nyomulós dolgot, egyszerűen kijelentette, hogy ő igy mutatja ki az érzéseit! Hol vannak a visszafogott lányok? Ne legyen apáca, csak én másra vágyom! Nem ilyen gyors tempóra… * húzogatom a számat továbbra is, majd az asztalról leszedett ragasztó darabot annak a tetejére dobom. *
- Annyira meg vagyunk mi áldva a gyengébbik nemmel… És amúgy, mi van a sulival?

Tárgy: Re: Dól háló Vas. Márc. 10, 2013 8:30 pm

*Hát igen, a fél rúd szalámi el fogy lassan, de Logan még mindig tudna enni. Ezt egyszerűen megmagyarázza a mérete. Bár rettenetes magasságához vékony alkat társul. Jót beszélgetnek, igazából szinte érthetetlen, hogy eddig miért nem tették meg. Legalább most már nem kell átjárnia a Csíkos boába , ha társaságra vágyik. Nem szívesen beszél Diana problémájáról. Igazából fogalma sincs róla, hogy a lány mennyire nyíltan beszél erről másokkal. Azért a végén csk kiböki.*
- Nincsenek érzelmei, semmilyen. Ő.. beteg. *A rossz mellékhangzású pszichopata megnevezést szándékosan nem használja.* - És ezt az elejétől kezdve tudom, de mégis... Fantasztikus nő. *mondja tényleges áhítattal a szemében, már-már nyálasan.*
- Szeintem nem az. De ha a lányka ezen kiakad, akkor ott komoly bajok vannak, nem gondolod? *kérdez vissza. Nem aar beletaposni Noah lelkébe, de szerinte az a normális, ha egy nő férfit akar, és nem plüssmackót.*
- Igazából én is ragaszkodom a férfiasságomhoz. Főleg, ha komoly a dolog. *jegyzi meg. Nagyon egy véleményen vannak ebben a témában.*
- Nem tudom. Két lehetőségem van. Vagy elfelejtem, ami nem fog menni. Vagy úgy teszek, mintha nem zavarna, hogy ő nem szeret, ami szintén nem fog menni.

//fagyunk//

Tárgy: Re: Dól háló Vas. Márc. 10, 2013 8:13 pm

- Igen, ő az! * vigyorodom el el immár teli hassal, hátradőlve, és figyelve, ahogy a fiú továbbra is eszik. Jó mondjuk neki kell, annak a testnek muszáj táplálékhoz jutnia. Az más kérdés, hogy szerintem egy lovat is simán képes lenne felfalni... Szegény ló! *
- Rá se ránts, nekem nincs bajom vele, amúgyis egy egyszerű varázslattal össze lehet rakni... * vonom meg a vállam, majd mikor Diana kerül szóba újabb hümmögés szakad fel belőlem *
- Nem ér semmit? De miért? Nem értem... a nők nem szoktak erre immunisak lenni... * jegyzem meg, majd kérdő tekintettel Logant bámulom. Mikor visszakérdez Bells-el kapcsolatban csak legyintek egyet... *
- Ja, úgy is mondhatjuk. Mondtam neki a múltkor, hogy túlzottan nyomul.. Erre felháborodott, hogy én egy cédához hasonlítom. Szerinted? Nem akartam én ahhoz hasonlítani, de hagy én szedjek már fel egy lányt... és ne ő engem... Lehet hülyeség, de én szeretem a normál felállást, mikor én döntöm el mikor csókolom meg, mikor bókolok és nem ő... ez olyan visszás.. * sóhajtok egy nagyot és hangosan és néha tényleg úgy érzem hogy röhejesen viselkedem. *
- Ez gáz, mi? Mármint más örülne, ha egy nő szedné fel... nekem a földbe tiporja a férfiasságomat... * húzom el a számat, majd a kezemet a tarkómra csúsztatom..*
- Hát azt megköszönném... * vigyorgom *
- És akkor mi lesz Dianaval?

Tárgy: Re: Dól háló Vas. Márc. 10, 2013 7:37 pm

* Isabella Newton, igen, már hallott róla. Általában az ember ismeri a diákmentorokat és a hasonló lelkes önkénteseket... Mint például a diáksegédek. Bőszen bólogat.*
- Megvan. A csinos, eramiros diákmentor. Szép. *fejezi ki elismerését vigyorogva. Közben újabb falatot töm a szájába. Őt nem igazán zavarja ez a típusú társalgás. Habár tökéletesen tudja adni az angol úriembert, azért nem éppen finnyás. Tömören összefoglalja a Dianával történteket.*
- Mert az volt útban. Ha elgondolkodtam volna rajta mit rúgjak szét, valószínűleg nem bántok semmit. *magyarázza lelkesen. Legszívesebben kiröhögné saját magát, amiért ennyire forrófejű néha.*
- Nem, semmit. *bizonygatja, majd az udvarlás felvetésére csak elvigyorodik.* - Megpróbálhatnám, sőt próbáltam is. És egy kicsit reméltem is, hogy beválik, de nem. Az a baj, hogy esélytelen. *eszébe jut a műtét és Dia üzenőfali üzenete. Lehet, hogy a dolgok nemsokára megváltoznak, de nem túl valószínű. Noah kérdésére felkapja a fejét.*
- Hülyeség? Miért lenne az? Isabellának valami baja van vele? *kérdezősködik döbbenten. Hiába, azért ő még erősen az előző század embere és ragaszkodik bizonyos szerepekhez.* - A nők manapság nagyon önállóak akarnak lenni. Mikor én a pályafutásomat kezdtem még nem így volt. *néz el a távolba merengve. Közben tényleg eszébe jutnak azok a több mint tíz-tizenkét évvel ezelőtti vidám, fülledt nyarak... A végén egyszerűen elneveti magát. Terelik a témát és úgy látszik Noahtól sem áll messze a könyvek szeretete.*
- Nem tudom. Ötven év alatt sem sikerült rájönnöm. De ha sikerül, te leszel az első, akinek elmondom. *mondja vigyorogva.* - De azért van amelyik inkább elgondolkodtat. *jegyzi meg csak mellékesen.*