Halászsas háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képpen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jópár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Marco Mimieaux
2. Ryan Vickers
3. Steven Grivalt
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Berker Mikolaj
2. Cyprian Drest
3. Shuang Zhen
4. Zlatan Hristo

Tárgy: Re: Halászsas háló Vas. Május 08, 2011 10:38 am

*Egy manó lépdel a második emeleti Halászsas hálóba. Pontosan a Jobb oldaliba. Alexandro L. Bertolucci ágyához veszi az irányt, és egy vékony, hosszúkás kék,fehér csíkos dobozkát rak az ágyára, melyben egy levél van, ami így szól:

Kedves Lor!

Szeretnék veled normálisan beszélni. Nyugi, nem /rólunk/ hanem valami olyasmiről, amit másnak nem tudok elmondani. Számítana ha eljönnél, valamikor a Jeniliába. Ott megtalálsz. Nem gyerekjátékról lenne szó. Elég komoly.

Köszönettel: Lina Wierro

*A manó csendben távozik, és elégedetten, fütyülve megy végig a folyosón.*

Tárgy: Re: Halászsas háló Szer. Jan. 12, 2011 9:07 pm

*Bőröndjét maga előtt lebegtetve kissé izgatottan követi Ashleyt. Furcsa, de a fiú úgy érzi, mintha egy messzi, teljesen új környékre költözne. Pedig nincs olyan messze és ugyanazon emeleten van. Azért érez így, mert az emelet ezen részén még nem igazán járt.* -Este előfordul az ilyen. Nem hiszem, hogy kihagytál valamit, de persze ezt én nem tudhatom. *Feleli apró mosollyal. Elég nagy a csend ilyenkor este, Zlat pedig az a típus, aki nem szeret társaságban szótlan maradni, maximum ha éppen olyan kedvében van. Ma viszont beszédes a hangulata, így a pillanatnyi csendet lezárva megszólal.* -Kicsit furcsa lesz otthagyni azt a szobát és átmenni egy másikba, de ezt jó értelemben mondom. Nem sok emlékem kötődik hozzá, de azért jó volt ott lustulni. *Mondja elütve az időt, míg meg nem érkeznek. Amikor az ajtó nem nyílik Zlat már azt hiszi, hogy nem jó helyre jöttek, vagy talán valami hiba lépett fel és mégsem költözhet át. Azonban ez csak egy pillanatig tartó röpke kellemetlen gondolat, hisz mikor az ajtó végül kinyílik a fiú érdeklődve lép be rajta. Felméri környezetét, majd Ashleyt követi a bal oldal felé.* -Értem, köszönöm a segítséget! Jó éjt! *Átveszi a kulcsot, belép a szobába és ágya mellé lerakja bőröndjét. A legfontosabb dolgokat előveszi, hogy alváshoz készülhessen. A többi cuccot, majd holnap kipakolja. Ma már késő van hozzá. Mikor elkészül bebújik az ágyba, hogy egy időre elzárkózzon a világtól.*

Vendég

Rendben, odakint megvárlak.*Int kifelé mutatva, majd így is tesz, és ott dől a falnak. Ahogy kiér a fiú mellé sorol be és beszélni kezd, hogy a hálóig tartó rövidke út alatt elüssék valamivel az időt.*Azt hiszem nem kell sokáig mennünk, itt van a közelben a háló.*Koncentrálni kezd, maga elé mormolja a szavakat, miközben ujjain számolgat.*Kulcsok, órarend, házirend, csomagok, háló, tilalom….Jajj, bocs!*zavartan rámosolyog szaktársára, miközben egyik kezével hajába túr szintén zavartan.*Tudod este van, hogy elmondok egy dolgot háromszor, és egy másikat meg egyszer sem. Rossz szokás, nehezen múlik.*Ha a fiú nem hoz föl másik témát, akkor csöndesen telik el az út további része. A háló elé érve megáll, zsebeiben kezd el turkálni, majd néhány másodperc után egy ezüstös csillogású kulcs kerül elő. Behelyezi a kulcslyukba, elfordítja, hallani egy halk kattanást és megpróbál benyitni. De az ajtó nem nyílik.*Ja, ez még csak a közös rész. Bocs, irtó fáradt vagyok már, nézd el kérlek.*Vissza az egész, benyit a közös részbe és a bal oldal felé indul. Bekopog, vár pár percig, ám mikor nem jön bentről zaj, nos, akkor csinálja meg az előbbi kulcsos mizériát. Az ajtót-picit meglöki, hogy kinyíljon, és előre engedi a fiút. Mindig olyan izgalmas, amikor valaki átkerül a végleges helyére.*A szabad ágy a tiéd, és a hozzá tartozó szekrény és éjjeliszekrény. Fürdőszobát ott találsz, vagy a folyosó végén van a közös. A kulcs itt van, ha elhagynád, szólj nekem és szerzek másikat. Tilalom még mindig él, órarend, házirendet találsz, vagy kérdezd a szobatársakat.*Picit körbepillant, levegőt vesz, meg hagy a fiúnak is időt.*Kérdés van azt megválaszolom, de amúgy mennék, van még dolgom és hagyom, hogy felfedezd az új környezetet. Jó éjt!*Azzal könnyed léptekkel távozik a harmadik emelet irányába.*

Vendég

*Na igen, a szatyor csörgését nehéz lenne nem meghallani. akármennyire is csendes akart lenni a a fiú, Mila sem ütött nagy zajt, így meghallotta a szatyrot. Szerencséjére csak Marcus az, hiszen elég vicces lett volna megmagyarázni egy másik srácnak, hogy mit is keres itt ebben a szobában. Bár valószínű Mila nem magyarázkodott, hanem cselekedett volna. Egy apró átok vagy igézés és asrác nem is emlékezett volna semmire. De minimum nem említette volna meg senkinek Mila látogatását. Az ölelésre megbizsereg az egész teste, régen érezte már ezt a két kezet a derekán, vagy éppen a hátán. A csókra is vágyott már a lány, így természetesen nem utasítja el, sőt, viszonozza is a csókot. Majd pár másodperc múltán ajkaik elválnak és Marcus megjegyzi, hogy Mila mindig is szép volt. De legalábbis mostanában, mióta együtt vannak. A lány erre elvigyorodik.*
-Na igen. Otthon is egy csomó srácot kellett leráznom azzal a szöveggel, hogy "Bocs, van barátom". Látnod kellett volna a csalódott arcukat - *mondja Mila é ő is szomorú arcot vág és sóhajt egyet. Majd elneveti magát. Mikor Marcus keze kicsit elvándorol a lány hátáról, Mila lenéz a srác kezére, majd Marcusra. Látja, hogy a fiú szeme csillog és Mila lágyan elmosolyodik. Enged Marcusnak és ledől az ágyra, viszonozza a csókot és magához húzza Marcust, hogy jobban érezhesse, hogy együtt vannak, közel annak egymáshoz és hogy szeretik egymást.*

Vendég

*Úgy tűnik, hogy a lány észreveszi, hogy valaki besétál a szobába és szerencséjére nem más srác az, hanem Marcus, aki átöleli kedvesét, majd egy édes csókkal ajándékozza meg a lányt, utána pedig maga felé fordítja Milát, hiszen úgy sokkal kellemesebb. *
- Csodaszép akarsz lenni? De hát te mindig az vagy és szerintem nem csak én gondolom így .*egy apró mosoly, majd még közelebb húzza magához a lányt, végigsimít annak hátán és kezét kicsit lejjebb is csúsztatja. *
- Én is még ráérek és van egy remek ötletem, hogy mivel üthetnénk el az időt. *mondja, majd óvatosan hátráltatja a lányt az ágy felé, majd végül ledönti rá és megcsókolja. Természetesen Mila fölött helyezkedik el úgy, hogy ne nyomja meg vele kedvesét. *
- Szeretlek. *néz a lány szép szemeibe, majd egy újabb csók. *

Vendég

*Mila ismét visszajött a szobába, hiszen itt hagyta a táskáját. Halkan becsukta az ajtót, majd a táskájához futott. Felkapta a fekete táskát, de egy halk hangot hallott az ajtó mögül. Megállt, becsukta a szemét és vett egy nagy levegőt, illetve próbált láthatatlanná válni. De milvel nem jött össze neki, meghallja Marcus hangját, aki mosolyogva kérdezi, hogy mit is csinál a szobájában, az ágyánál. Odalépdel hozzá és kiveszi Mila kezéből a táskát, ledobja az ágyra és átöleli a lányt. Mila megfordul és elmosolyodik. Karját a fiú nyakára teszi és ad egy puszit a srác szájára.*
-Szia! nos, tudod... - *kezdi, de ekkor Marcus felveszi a borítékot és elolvassa a bene található infókat.*
-Nekem is készülődnöm kell - *kacsint a fiúra Mila.*
-Csodaszép akarok lenni ma. Még soha nem voltam bálkirálynő. És tuti jelmezem van! - *kacsint a fiúra Mila titokzatosan mosolyogva.*
-De... - *kezdi a mondatot és szorosabba hozzábújik a fiúhoz.*
-Még ráérek készülődni... - *suttogja és ismét egy puszit lehel a fiú ajkára.*

Vendég

*Mila lépdel a második emeleti folyosón. Gyakran a háta mögé néz, hiszen tilosban jár. Egy piros felső és egy fekete nadrág van rajta. És kivételesen egy sportcipő. Vállát ott lóg fekete válltáskája, amiből könyvek és egy fehér boriték kandikál ki. A boriték miatt merészkedett a fiúk emeletére, azon belül is a szobákhoz. Egy bizonyos szobát keres.*
-Halászsas... halászsas... merre vagy - *suttogja és fejét ide- oda forgatgatja, majd mikor megtalálja a szobát, elmosolyodik. Lenyomja a kilincset, de a szobát zárva találja.*
~Legalább nincs bent senki~*gondolja elégedetten Mila. előveszi pálcáját és a zárhoz tartja:*
-Alohomora! - *mondja ki a bűbájt, mire az ajtó kattan egyet. Mila kinyitja és belép a szobába. Belép a jobb oldali szobába. Körbenézi az ágyakat, de nem talál semmit, ami Marcusé lenne, igy a bal oldali szobába sétál. Közben az ajtóra vet egy pillantást. Végre megtalálja a fiú ágyát, amin ott van a nadrágja és egy felsője. Mila elmosolyodik, hogy párja kissé rendelten, persze neki is ott szokott maradni pár ruhadarab az ágyán. Előhalássza a boritékot és a fiú párnájára teszi, majd halkan elhagyja a szobát. Az ajtót mágikusan bezárja, majd amilyen gyorsan csak tud, eltűnik a folyosóról.*
*Ha Marcus megtalálja a levelet és kibontja, megérezheti Mila rózsillatú parfümét, majd ha kiveszi a levelet, barátnője kézirásával ezt olvashatja a papiron:
"Marcus!
Ne haragudj, hogy nem találkoztunk, a szünetre hazautaztam a szüleimhez. Ma lesz a Halloween-i bál. 5kor várlak az előcsarnokba!
Mila
P.s. I love you!" *

Vendég

*A mai nap elég lassan telt a Deridionos fiú számára. Nem csinált semmi különöset, csak a szobájában volt, házikat írt és tanult, majd pedig elment a sötét varázslatok használata órára, ami nagyon tetszett a srác számára, csak egy kicsit kimerült tőle. Viszont mostanra már jól van, tehát neki is állhat a ma esti kis gyakorlásnak. Az első tantárgy, amiből ma gyakorolni fog, az a bűbájtan. Na nem azért, mert nem megy neki, csupán csak megkapták a tanártól, hogy gyakorolgassák a varázslatokat és tökéletesítsék, hiszen még Marcusnak se megy tökéletesen, csupán csak elméletben. Na igen, a fiú szeret könyvből tanulni és általában megy is neki, hiszen órán mindig remekel, legalábbis elméletből, a gyakorlatot azért neki is gyakorolnia kell, ahogy az a szóban is benne van. Egyedül az átkok azok, amik általában rögtön sikerülnek a fiúnak, de még azok közül se mindegyik. Tehát attól is függ ez az egész, hogy kinek milyen napja van.
Az asztalát ücsörög éppen, egy fekete nadrágban és egy sötétkék színű pólóban, kezeiben pedig a pálcájával szórakozik. Most ugyebár épp a bűbájtan könyve van elől, de mivel úgy érzi, hogy most már minden remekül megy neki, így felkel, majd gyorsan körbe is néz a szobájában. Rögtön kiszúr az ablakban egy kisebb növényt, egy árvácskát, így el is mosolyodik. Érte is nyúl, majd leteszi az íróasztalára. A könyvre már rá se kell néznie, hiszen tisztában van vele, hogy mi a megfelelő varázsige és a pálcamozdulat arra, hogy meggyorsítsa a növénynek a növekedését. *
- Bazilikum! *mondja ki a varázsigét, miközben körkörös mozdulatot ír le a pálcával az árvácska felett, az óramutató járásának megfelelő irányban. A növényt jól ismeri a fiú, így tisztában van vele, hogy milyen gyorsan nő fel. Tehát egy darabig figyelgeti, pár percig és közben látja, ahogy egy-két hajtás elkezd kinőni. El is mosolyodik, hiszen most már tudja, hogy a varázslata sikeres volt. *
~ Mi is volt a következő? Jah, hát persze, növesztés és kicsinyítés. ~ *gondolja, majd ismét körbenéz, de valahogy nem tudja, hogy min is gyakorolja ezeket a bűbájokat. A penna és a pergamen az túl szokványos, valami más kéne, valami érdekesebb tárgy. Tesz pár kört a szobában, majd hírtelen eszébe jut a legjobb dolog, amit megnöveszthetne. Odasétál az ágya melletti kis éjjeliszekrényhez, kinyitja a fiókot, majd kivesz belőle egy tőrt, melyen a saját neve szerepel. Ezt a fegyvert még a szakvezetőjétől kapta az egyik kalandjuk után, tehát nagy becsben tartja. Szépen leteszi az ágyára, majd pálcáját közben egy kicsit megszorítja. Visszagondol arra a szép emlékre, meg a szakvezetőjére is, akit igen megkedvelt ez alatt a két hónap alatt, majd utána már ismét visszatér a bűbájtanhoz. *
~ Akkor hát kezdjük, remélem, hogy ez is elsőre sikerül. ~ * gondolja és hát a növekedés gyorsítás tényleg elég hamar ment neki, de az órán is rögtön sikerült. *
- Baziteo! *mondja ki a varázsigét, majd pár centit ránt a pálca hegyén, mint ha a tőrön rántana. Utána figyel, de nem történik semmi. *
- Ahj, mit ronthattam el? *kérdi saját magától, majd megrázza fejét, minek hatására pár tincs az arcába kerül. Azokat gyorsan a helyére igazítja, majd most már tényleg normálisan koncentrálva próbálja újból. *
~ Menni fog, nem kell aggódni. ~ *fő a pozitív hozzáállás ugye. *
- Baziteo! *hangzik ismét a varázsszó, majd jöhet a rántás és a tőr valóban megnő. A fiú arcán mosoly jelenik meg, hiszen sikerült jól végrehajtania az igét. Megfogja a fegyvert, egy kis ideig nézegeti még, majd eszébe jut, hogy most nem ez a dolga, hanem a gyakorlás és máskor majd ráér ilyenekkel szórakozni. *
~ Akkor most csináljuk vissza. ~ *gondolja és most viszont vissza kell lépnie az asztalához, ahova le van írva a pálcamozdulat. Az igére emlékszik, de a mozdulatban nem akar hibázni. *
~ Pálcamozdulat: Szinte ugyanaz, mint előzőleg. Mutassunk a megnövesztett tárgyra, vagy lényre, majd az ige elmondása után lefelé suhintsunk, mintha csak összenyomnánk. ~ *olvassa fel magában, majd bólint, hogy érti, bár tudja, hogy ez felesleges, na de megszokás. *
- Reducio! *mondja, majd most már a másik irányba ránt, ahogy az le van írva, viszont a tőr csak egy pillanatra mint ha megmozdulna, viszont más nem történik. Egy csalódott sóhaj, majd jöhet a következő próbálkozás. *
- Reducio! *és ismét lendül a pálca, ahogy azt az előbb olvasta. A kis fegyver, azaz még nagy ismét visszanyeri eredeti méretét, így a fiú is most már örülhet, hiszen sikeresen végrehajtotta a gyakorlatot, tehát amit a tanára mondott neki. *
- Remek. *mondja, majd megfogja a tőrt, visszateszi a helyére és utána az asztalához sétál. Becsukja a bűbájtan könyvet, hiszen ezzel mára megvan. *
~ Jöhet a következő tantárgy… bájitaltan. ~ *gondolja, majd előhalássza a jegyzeteit és a könyvét, majd most már ez fölé ül le olvasgatni. Bár abba ne biztos, hogy most neki is fog állni egy főzet elkészítésének, ahhoz azért sikeresen kimerült, na de talán holnap majd arra is sor kerül. *

Vendég

*Sietős léptekkel rója a folyosókat, pontosabban a folyosót, a második emeletit. Idegesen pislog körbe, mintha tilosban járna... pedig igazán nem, csak éppen nem akarja, hogy egy bizonyos valaki idő előtt észrevegye. Farkasa a levegőbe szimatol, hogy ha esetleg ez a valaki közeledne, időben figyelmeztetni tudja gazdáját. Végre elérik a Halászsas háló ajtaját. A lány nagy levegőt vesz, majd lenyomja a kilincset; csodák csodájára nyitva van, bejut könnyedén a közös részbe. Itt eltöpreng, mégis merre, majd végül farkasa szaglására hagyatkozva indul a jobb oldali rész felé. Először bekopog, majd mikor választ nem kap, lenyomja a kilincset. Nem... ez már nem megy ilyen könnyen. Felsóhajt, majd előhúzza pálcáját a zsebéből, és egy alohomora elmorgása után újra próbálkozik. Be is jut, tehát belép, és körbenéz. Szerencsére a szoba üres, hiszen nem lenne jó, ha valaki tanúja lenne betörésének... Végül nagy levegőt vesz, és mostohaöccse ágyához lép, majd ajándékát elhelyezi. Egy ceruza; rátekerve egy papír, és egy vékony madzagon a ceruzáról egy halványkék papírból hajtogatott hattyú lóg le. A ceruza végét a matrac alá szúrja, így a madár lelóg az ágy szélén. Ha a fiú letekeri a papírt az íróeszközről, azon egy rövid idézet található.*

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

*A lány még hátrébb lép, megszemléli a madarat, majd megfordul, és farkasával a nyomában kisiet a szobából, mindkét ajtót becsukva maga mögött.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Ez egy diákháló, mely a következő képpen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jópár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Marco Mimieaux
2. Ryan Vickers
3. Steven Grivalt
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Berker Mikolaj
2. Cyprian Drest
3. Shuang Zhen
4. Zlatan Hristo