Fekete özvegy háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Cecile Mignonette
2. Speranza di Bagliore
3. Thalia Lester
4. Ariana Hooper

A szoba lakói - bal oldal:
1. Eryn Souza
2. Elizabeth Mary Bennet
3. Miley Hortingberg
4. Maria Love

Vendég

*Megrezzen, amikor Ari felrikkant, és felemeli a fejét, hatalmas, barna szemeivel felnézve a lányra, mintha most látná először. Akkor is így néz rá végig, amikor kiszedi a kezéből a szilánkokat, amikor behúzzák a fürdőbe, lemosni a kezét.* - Meg kéne gyógyítani... így nem fogok tudni ezzel harcolni. *Suttogja halkan, de hagyja, hogy vezessék, de már nem a robotszerű-mozgással. Kikapcsolt ez a fajta védekező mechanizmus, mostmár tudatában van annak, ami történik.* - Köszi... tényleg... és... itt vagy... *Suttogja, majd óvatosan eszegetni kezd.* - Kuro. Meg Jana. *Ennyit mond, majd int, hogy olvassák el. Hátha esetleg Ari értene finnül... márha tudná, hogy olyan nyelven van. Persze mindkettő vérfoltos, és az egyik levélre a... hm... "választ" a saját vérével írta fel...*

Vendég

*Kettessével szedi a lépcsőfokokat, így meg is gyűlik a baja néhányszor a futással, na meg a kezében tartott tálcával. A könyökével kinyitja az ajtót, majd megpillantja Christ, és kis híján leejti.* - Megmozdultál! *Rikkant fel vidáman, majd gyorsan az asztalra teszi a tálcát. Igen, ez az első reakciója, de aztán persze jön a többi. Elborzad, meglátva az üvegszilánkokat Chris kezében, a véres, felkarcolt arcát... Letérdel a fiú mellé, és óvatosan kiszedi a szilánkokat a kezéből. Hallja a fürdőszobából csobogó vizet. Egyik markába gyűjti a szilánkokat, azt is, amit a földön talál, majd villámgyorsan felpattan, besiet a fürdőbe, és pálcáját előhúzva a törött tükörre bök.* - Reparo! *Hagyja, hogy a markában lévő szilánkok is a helyükre reppenjenek, majd visszasiet Chrishez. Feltámogatja, behúzza a fürdőbe, és a folyó vízben lemossa a kezeiről a vért.* - Így ni... Na gyere. Csak szendvicset hoztam, de abba raktam az ég világon mindent, finom lett, friss kenyérből van, meg minden. *Elzárja a vizet, és a fiút az asztalhoz vezeti, ahol leülteti, ha az nem ellenkezik. Óvatosan végighúzza a fiú kezén a sajátját, és félhangosan elénekli a gyógyítás dalát, mire a sebek eltűnnek, majd csak Chris elé tolja a szendvicseket.* - Tessék, egyél, tegnap óta nem mozdultál ki. Siettem vissza, ahogy tudtam, erre így talállak... *Rosszallóan csóválja a fejét, de azért hallatszik a hangján, hogy örül... igenis örül, hogy a fiú legalább megmozdult, még ha a tükörbeboxolás is volt ez a mozdulat.* - Ki írt, és mit? *Kérdezi Pereus, hiszen felhozták a leveleket, de csak a címzést nézték, a feladót, tartalmat nem.*

Vendég

*A tegnap óta robot-üzemmódban lévő fiú egyszer csak felül. Továbbra is üresek a tekintetei, és a fürdőszoba veszi az irányt, daimónjával együtt... Ari most nincs itt. Ott csak megnyitja a csapot, folyatja, megmossa az arcát, és anélkül, hogy elzárná, felnéz a tükörbe. Csak néz, néz, a víz csobog... aztán hirtelen mozdul a bal keze, és ököllel beleüt a tükörbe, mire az darabokra törik. Chris megtántorodik, a kezéről a vér befesti vörösre a tükör darabjait, a csapot is, ő pedig csak a falnak dől, csodálkozva nézve a kezét, kihúzva egy nagyobb üvegszilánkot, de azért még van benne pár.* - Fáj... *Suttogja, majd anélkül támolyog ki, hogy elzárná a csapot, kimegy, és körbenéz az üres szobában.* - Nincs... nincs itt senki... Ari... ő is...? Nem. Biztos csak kajáért ment... legalábbis... mintha ezt hallottam volna. *Bágyadtan bólint, és a korábbi robot-üzemmód helyett bágyadtan, esetlenül néz körbe. Az asztalhoz sétál, észrevesz rajta két levelet... mindkettő neki szól, és kézírásról mindkettőt felismeri. Kézbe veszi az egyiket, jobb kézbe, és végigolvassa, az utolsó szavakat elsuttogva megismétli. Visszateszi az asztalra a lapot, és véres kezével keresztbe, nagybetűkkel egy angol szót ír fel: "FINE". Aztán a másikhoz nyúl, véres kezével végigsimítva a jelen.* - Ouroboros... hol viseled...? A bal kezeden, mi? Hatalomért bármit? *Suttogja, majd visszalöki az asztalra a lapot.* - Viszont egy kicseszett szót nem értek. *Mondja, majd kezeibe temeti az arcát, ahogy hátrálni kezd, és térdre rogy a szoba közepén. Anélkül, hogy elemelné a kezét, beletúr a hajába, a kezében lévő fájdalommal nem törődve - az üvegszilánkok végigkarcolják az arcát, és amúgy is véres lesz... de nem érdekli. Csak ül, ismét üresedett szemekkel, remegve, a fürdőben még mindig csobog a víz...*

Vendég

- Ühüm... Értem. Azt hiszem, tudom, mikorról beszélsz. *Helyesel elnyomva egy ásítást. Nem, nem unja a beszédet, simán csak álmos... méghozzá nagyon.* - Szarkofágba másztál bele? Jaj, Jana... *A fejét csóválja, miközben feltápászkodik, és ha a lány is feláll, akkor hozzábújik. Így hagyja magát elvonszolni-vezetni a szobáig, ahol a saját ágyára lerogyik. Már egy ideje pizsamában van, így csak jó éjt kíván, elhelyezkedik, alszik, és álmodik... A Susan-nel folytatott beszélgetés után nem kérdéses, hogy körülbelül milyen témákról, bármennyire is nem szeretné.*

Vendég

- Egyszer felhozott tüdőgyulladással a társalgóba... majd a szobába... amikor kiüresedett a szoba... mert...mert volt az az affér. Tudod. Akkor kezdett el minden elromlani.
* Igen. Így utal a Samanta ügyre. Nem hívja nevén a lányt. Nem tiszteli meg még ennyivel sem. Jana egy részben őt is hibáztatja mindenért. * - Akkor ha Faith nem jön le, akkor lehet hogy az a szarkofág, ahol bevackoltam magam, az lett volna a sírom. * Jegyzi meg Jana. Arinak talán felderenghet egy időszak, amikor Jana iszonyatosan köhögött, és nagyon beteg volt. Valószínűleg erről az időről beszél.*
- Pocsék. Nagyon pocsék. Tudom jól. De nem fogsz tudni mit tenni emiatt. Sajnos nem.
* Mondja halkan, majd lassan feltápászkodik.* - Én...én is csak Faith mellett tudom elfelejteni a bajaimat. Kénytelen vagyok belékapaszkodni. Ha nem lenne, akkor az őrület fekete hullámai végleg elvinnének... Na de... gyere.
* Azzal felhúzza barátnőjét.*
- Menjünk aludni, mert iszonyat késő van.
* Mondja halkan, majd a katanát magához véve, a lányt kézen fogva elindul belfelé a hálóba.

Vendég

*Értetlenül pislog Janára, és félredönti a fejét.* - Nem tudom, ki csinálna ilyet. De tényleg. *Aztán a szemeit forgatja.* - Rád nyomok egy Sleptont, mikor nem figyelsz, és ágybaraklak. Vagy Stuport, az tovább tart. *Majd jön a másik téma, mire csukott szemmel, Jana térdére hajtott fejjel hümmög.* - Persze... Tudom. Te is pontosan tudod, milyen ez. De annyira... pocsék. És... annyira bőgni lenne kedvem. Valahogy... Csakis és kizárólag Sebastian karjaiban tudom elfelejteni, és boldog lenni, mert ahogy kiszakadok onnan, eszembe jut, hogy... már soha nem lesz ugyanolyan. És tényleg... kerül. Egyszerűen érzem, hogy nem véletlenül nem futunk össze soha. Nem véletlenül nem találom. *Megrázza a fejét, persze közben felemelve.* - Mikor? *Kérdez rá az életmentésre, majd felsóhajt.* - Én is szeretem Sebastiant. Nagyon szeretem. Nem mondom, hogy örökké... A jövő mozgásban van, távoli képekben még mindig nem merek bízni. Bármikor megsemmisülhet egy jövőkép, hogy új szülessen. De... most szeretem, és vele akarok maradni, amíg lehet.

Vendég

* Jana felsóhajt, mikor Ari elmond mindent. Pár pillanatig csak hallgat, aztán szépen sorban válaszolgat.
- de tényleg... eltűnt az ajtó... és... annyira nem ittam sokat, hogy eltűnjön a háló ajtaja... hiányzott... mintha be lenne falazva. Áttapogattam, hogy biztos csak illúzió. Mitha... valaki eltűntette volna az ajtót, csak hogy megszivasson. De komolyan... nagyon nem volt poén...
* Válaszol a lány komolyan. Olyan szinten komolyan, hogy Ari így talán elhiheti, hogy tényleg nem csak az alkohol játszott vele.* - Jó jóóó... tudom, hogy nem dobnál ki. De nem szeretek részegen bejönni, mert nagyon zavaró lehetne... * Válaszol halkan, majd aztán egy pillanatra elgondolkodik. * - Tudom mit érzel. Nagyon jól tudom. * Sóhajt kicsit keserűen. Mert még mindíg szeretem azt a hülyét... * Rázza meg a fejét, majd aztán a hangja megkeményedik egy kicsit.* - De mostmár mindegy. Mostmár bármi történik, én Faithé vagyok. Nem fogok mellőle elmenni... semmi pénzért... semmiért. Az életem is megmentette egyszer. * Mondja komolyan Jana. Kérdés, hogy Ari tudott e erről. Hogy Faith hozta rendbe, egy nagyon csúnya tüdőgyulladásból, és ő hozta fel, hogy ne patkoljon el a temetőbe. - Tudom mit érzel.* Mondja komolyan.

Vendég

- Az szép. Majd te kikupálod azt a lúzertanyát. *Kacsint rá Janára, aztán bólint.* - Persze, hogy ő lesz. Ezen nem is kell csodálkozni, vagy kétségbe vonni. *Megvonja a vállát, mintha tényleg természetes lenne.* - Jól tetted! *Bólogat nagyban arra, hogy Jana szerencsére mégsem ott aludt Szentivánéjen. Akkor kicsit előre kellett volna hozni a vallomást. Aztán felsóhajt.* - Sose vágnálak ki, drágám, tudod jól. Legalábbis azt hittem, tudod. Az alkoholista fajtádat sem, ha te vagy az. *Az ideiglenes áttelepítésre felnevet, majd feltérdel, és puszit nyom a lány arcára.* - Jaj, te hülye... Mi lenne velem nélküled. *A kérdésre bólint.* - Jogos. Sebastian... A Colwell fajta. De imádom, érted? És miatta már egyáltalán... *Elhallgat, beharapja az ajkát, és megrázza a fejét.* - A francba, neked nem fogok a szemedbe hazudni. Annyira... hiányzik Dean. Eleinte még a csókja hiányzott fájóan, de... mostmár csak maga a lénye. A barátsága. Azt hiszem, kerül engem. Persze, tudom, hogy szerelemből nem lesz barátság, sose lesz olyan, mint azelőtt... De a francba is, Jana, elszúrtam egy barátságot, érted? És ez fáj a legjobban. Nem az, hogy a szerelmem nem lehet, hanem hogy mostmár a barátom sem. És hogy én még mindig szeretem. Szeretem, még ígyis... És... Jaj, én annyira egy hülye cafka vagyok... *Nem tudja befejezni, csak lefejeli Jana térdét.*

Vendég

- A roxfort igazgatónője leszek. No meg persze Britannia First Ladyje. De leginkább az első az ami saját elhatározás. A második az unokaöcsédé... de azt úgy is tudjuk, hogy ő lesz az uralkodó.
* Válaszol komolyan, majd mikor Ari majdnem félrenyel, akkor csak megrázza a fejét.* - Gondolkoztam rajta, hogy akkor is ott alszok. De a végén Estellánál kötöttem ki. Delihlát kipateroltam a leoprádkosarából, és bemásztam a helyére... Estella persze mondta, hogy jobban járnék a földön... de jól elvoltam a macskakosárban. Mert a társalgói díványtól már fájt a nyakam. Na meg... már volt is bennem egy kevés... a Jenilliában voltam előtte... így meg nem akartam ide felállítani... mert gondoltam kivágnál az alkoholista fajtámmal együtt mint macskát salakanyag ürítési folyamatot végezni. Meghát... *megvakarja a tarkóját...* Nem is találtam a Feketeözvegyet. Valaki ideiglenesen áttelepítette.
* Magyarázza Jana, majd mikor a barátnője elmondja, hogy milyen a srác, Jana csak biccent.*
- Van. Hogy hívják?*

Vendég

- Az se rossz. *Hagyja rá a kicsit elferdített mondásra, majd felnéz.* - Na és mit? *Teszi fel a kérdést, megkeresve Jana kezét a sajátjával. Összefűzi az ujjaikat, úgy néz fel a lányra, még mindig annak térdére hajtva fejét-állát. Elmosolyodik, mikor Jana játszani kezd a hajával, de hagyja. Ő ne hagyná, és éppen Janának? Ha ez megtörténne, alighanem tényleg beköszöntene az Apokalipszis. Megint. A társalgóban a főhadin résznél félrenyeli a nyálát.* - Öhm... Deeee... Gondolom nem Szentivánéjen, mert... Na, szóval akkor én aludtam ott. *Vallja be töredelmesen, majd felnéz.* - A báli balhét meséltem a látomással. Akkor most jöjjön a bálpartnerem. Fiú. Csodaszép. SN-fan. Romantikus. Varázslatos. Imádnivaló. Tökéletes. Megcsókolt. Szeret. Szeretem. A karjaiban aludtam Szentivánéjen. Egyéb kérdés?

Vendég

* Mikor Ari megjelenik, az arcvonásai még éppen rendeződnek, de elég hamar beáll a maszk szép, kedves vonása. Az a maszk, amit mindíg visel. Ami az elúlt időszakban mindíg rajta van. A lány kilép, és köszönti pár nagyon kedves mondattal. Jana bólint rá.*
- Dont Worry, Be Scary. * Biccent a lány szavaira. Nos igen... ez is egy álláspont... egy is egy elmélet... bár nem feltétlen a leghelyesebb.* - Hogy a viharba ne tudnám, hogy te itt vagy. És ki fogom bírni. Mert több embernek is megígértem már. És már konkrét tervem van a jövőre nézve. Mostmár tudom mit fogok csinálni ha nagy leszek.
* Mondja komolyan Arira pillantva. Amikor az a lábára hajtja a fejét, ő reflexszerűen kezd el játszani a lány tincseivel. Mikor az arról beszél, hogy nem kell elvinnie pasimustrára, akkor csak biccent egyet.*
- Rendben van. De mi történt? Tudod... mostanság nem voltam túl sűrűn itthon. Változó, hogy hol aludtam. Vagy bekéredzkedtem Estellához, vagy a bájital laborban... de előfordult olyan is, hogy a társalgóban a hőhadin. Ne kérdezd miért hanyagoltam az itthon alvást... nem tudom. És a bálon sem voltam ott...sajnálom hogy kihagytam... de nem voltam túl jól. És nem voltam éppen partiképes állapotban.*

Vendég

- Szakadjon hát. *Ért egyet a résnyire nyitott jobb oldali ajtó másik oldaláról, majd enyhe nyikorgó hang, ahogy feltápászkodik az ágyról, és hamarosan megjelenik a közös részben.* - Lagmarnak van igaza. Don't worry, be happy. Tudom, nehéz, de... *Felsóhajt, miközben letérdel Jana elé, és a lány térdére hajtja a fejét.* - Miket is beszélek... Úgysem ér semmit. Jaj, kicsim... *Csak elgondolkozva piszkálja, böködi, simogatja nyugtatóan Jana lábát.* - Én szeretlek, ugye tudod? Kibírjuk együtt. Ezt is, meg mást is. *Szünetet tart, majd újra megszólal.* - Amúgy... nem kell elvinned pasimustrára. Esetleg Clarissát, bár ő is fülig szerelmes, csak reménytelenül.

Vendég

*Janácska sétál be a szobába. Fáradt már. Eléggé. Nem lép be még a saját lakrészébe. A katanáját leteszi a fotel mellé, majd belerogy. Nem érdekli most, hogy a miniszoknyája hogy áll... tesz rá magasról. Otthon van, miért kéne figyelnie, hogy hogy öltözik. Ha olyanja van, akkor egy szál bugyiban, és melltartóban fog rohangálni. Most is olyanja van... csak nincs kedve nekiállni leöltözni. Elnyúlik a fotelban, majd hátraveti a fejét.*
- Rohadj meg te is... miért hagytad rám azt a tőrt... miért nem tudtál jobban vigyázni a bőrödre... szakadj meg.
* Jegyzi meg morogva, miközben egy kósza könnycsepp gördül le az arcán. Kezei ökölbe szorulnak. Majd aztán az arcán a vonások elsimulnak, és a nyugodt szobor maszk veszi át a helyét, ami mindig ül az arcán.*
- Jana... nem kéne megint kibuknod...sok már a jóból... az utóbbi időben így is mást sem csináltál, csak kiborultál... mostmár nekem kezd belőle elegem lenni...oké?
* Jegyzi meg a hiéna morogva.

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Kedd Jún. 01, 2010 3:07 pm

// 10. oldal, középtájt Samantha Troops hsz-e, mogyi //

Okés - Kaen

Vendég

- A végén még kiderül, hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen húgom van. *Vigyorog. Bár a vörös haj még nem rögtön Clarissa, hiszen ahhoz kell a vonások változtatása, a szem, a szeplők... Na meg a haja is hullámosabb, és teljesen máshogy öltözködik. Viszont az öltözködésen kívül Ariana mindent elintéz néhány pillanat alatt, így valóban Clarissa vigyorog Janára.* - Naná, hogy velem, csajszi, ki mással? *Felnevet, majd puszit nyom Jana arcára, aztán a saját ágyához lép, és összeszedi a pizsamáját.* - Na, én eltűnök arrafelé, aztán alszok. Jó éjt, szívem. *Az "arrafelé" résznél persze a fürdőajtó felé bök, majd valóban el is tűnik.*

Vendég

- Jóóólvan na. Nekem sosem volt testvérem, így képzelheted, hogy nem igen vagyok hozzászokva az ilyen... hisztikhez. Nem mondom... valóban jófej srác. És én is kedvelem. De tényleg.
* Mondja mosolyogva, miközben figyeli a lány lassan vörösre váltó haját. Elmosolyodik, mikor Clarissaként áll a lány előtt. Erre Jana csak feltápászkodik, majd bólint felé.* - Hellóóóóóó Clarissa. Mijáratban? Ezek szerint veled jövök majd pasitnézni? * Kérdi egy vigyor kíséretében.*

Vendég

- Igaz! *Vágja rá nevetve.* - Bár lehet, hogy Clarissa megy veled pasimustrára. Szerintem az hozzá jobban illene. Nem gondolod? *Hátralöki a haját, ami pillanatok alatt vörösbe vált.* - Majd idővel. *Bólint rá, aztán megcsóválja a fejét.* - Dorian nagyon jófej srác. Imádom, komolyan. A hisztijei pedig... Hahó, húgom van, ráadásul Blanche! Ha őt kibírtam tizenöt évig, Dorian is menne. De... foglalt a szíve, nekem pedig eszemben sincs elszedni mástól. Így hát... nem fogok próbálkozni. Tudok barátként élni mellette, úgy, ahogy eddig, szóval így fogok tenni. Húzósabb lenne a helyzet, ha szerelmes lennék belé, de nem így van. Tetszik, határozottan, és ha lenne rá lehetőségem, persze, hogy szívesen járnék vele, de így... maximum viccből fogom felvetni. *Szögezi le a kis vallomás végén.*

Vendég

- Oké...okééé menjünk. Úgy sem vagyok köteles elszámolni senkivel a szabadidőmrőm nem igaz?
* Kérdi mosolyogva, miközben figyeli Arit, ahogy vissza veszi a kezét a csengőtől.* - Ugyan... úgy is meg kell szoknom a gondolatot, hogy már nincs... jobb lenne a hangot valami... semleges dologhoz kapcsolni... Na majd idővel. *mondja mosolyogva, miközben hátra dől az ágyon.* - Komolyan gondolkozom ki lenne hozzád való. A Dorian fiú lehet... bár nem ismerem... és ahogy elnéztem... eléggé egy...hisztis srác. Nem tudom mennyire bírnád ki. De komolyan. Az az egy hét... nem strapált le benneteket? * Kérdi halkan, majd a katanáját az ágy mellé teszi le szépen. * - Milyen kapcsolatod van neked azzal a sráccal? Mesééééélj. * Mondja nagy szemekkel Arira pillantva.*

Vendég

- De, igaz... *Jegyzi meg elgondolkozva Jana szavaira. Elvégre Faith-et tényleg idősebbnek néznék. A következő szavakra nem szól semmit, de a csengőtől inkább elveszi a kezét, látva Jana reakcióját. Nem, korántsem díjazza a kapcsolatot Faith-szel, így inkább hallgat, és csak mosolyog. Aztán felnevet, és rákacsint a lányra.* - De, pont arra gondoltam! Ugye jössz velem? Oké, hogy neked már van, de azért mégiscsak... Igazán elkísérhetnél.

Vendég

- Hogy nem e fiatal? De. Dehát... nem sokat tudok ellene tenni. Nem is beszélve arról, hogy előbb néznék őt idősebbnek mint engem nem igaz? * Kérdi halkan. Színjátszás mesterfokon. Való igaz, hogy Jana nem igen érzékeli ezt a hangulatot... de sejteni sejti, hogy nem igazán őszinte ez a dolog. nem mutatja, hogy esetleg ezt észrevenné. Nem akarja. Majd a szavakra, hogy rászól e Faithre, csak bólint.
- Hát már hogy a viharba ne... meghát... szerintem lesz most neki is más dolga, mint pl. engem totálisan összekaparnia. * Mondja halkan, majd mikor a csengő megszólal, a lány kicsit megborzong. Ez a hang neki...nos eléggé húzós. A dolog azért ugyebár, mert mégis csak...Christől van, és bizony még mindig keményen érinti a dolog.* - A szívünk darabokban. Az enyémet elkezdték összeszedni. De érthető, hogy nem teljes még a siker... sem nálam, sem nála. * A nála most egészen pontosan Faith. Christ inkább kihagyja a beszélgetésből. Nincs kizárva, hogy zokogásba fulladna a dolog.
- Hmmm hmmm... Van e tippem van e tippem...nos... nem is tudom... lehet el kéne menni egy pasimustrára nem gondolod? * Kérdi olyan hanglejtésben, mintha a régi énjét próbálná magára erőszakolni. Ám most úgy tűnik, mint egy kígyó, aki a régi bőrét kinőtte, ám vissza akar bújni belé, mert fél az újtól. Márpedíg az új már készen... és mégis azt kell viselnie.

Vendég

*Felnevet Jana szavaira. Minden színészi képességét beveti, hogy ne hallatszódjon a nevetés hamissága.* - Ugyanmár, Jana! Hiszen az unokatestvérem. Nem én akartam a jegyese lenni, a szülők döntöttek így. Az unokatestvéremként tekintek rá, nem a volt jegyesemként. *Halványan mosolyog, majd megpöcköli Jana nyakában a csengőt.* - Akkor sok sikert ahhoz, hogy kineveld belőle, kíváncsi vagyok, mennyire fog sikerülni. Amúgy nem fiatal hozzád? *A mosoly sunyiba vált. Színjátszás maximális szinten. Valamennyi őszinteség keveredik is belé persze... Hiszen ha nem úgy viszonyulna Faith-hez, ahogy, akkor tényleg így viselkedne, őszintén. Aztán a szemeit forgatja.* - Na ő minek retteg tőle? Nekem több okom van, hidd el. De azért ugye te is rászólsz, hogy ne tessék engem nagyon bántani? *Bociszemekkel pislog Janára, elvégre a beépített, Erica nevű védőpajzsa megszűnt. Vagy... csak átalakult? Elvégre minden bizonnyal testvérként is tud hatni Faith-re, ezért nem is kérdezi teljesen komolyan a dolgot.* - Újság? Hát, a szívem darabokban, de ez nem újság. Már egy helyre sepertem a részeket, csak össze kéne kirakózni, de nincs rá jelölt. Vagy van tipped? *Megint huncut, sunyi mosoly. Viccel.* - Hajjaj, Connornak lenne, de hát szegény kölyök nem tudja, hogy sosem fog tudni összehozni a bátyjával.

Vendég

* Mikor Ari elkezd nyújtottan beszélni, továbbra is csak mosolyog. Nem szélesedik a mosoly, de nem is tűnik el. Az árnyalat így is fakó. Lagmar nem mászik elő az istennek sem. Ám megszólal.* - Jana...megnézném...* Mondja, ám továbbra sem jön elő. Valószínűleg a mentális képet figyeli, ami a lány agyában pörög.* - Köszi. Anyira jól néz ki.* Jegyzi meg a hiéna, majd csak az egyenletes szuszogás. Jana hallgatja a magyarázatot, majd csak bólint.*
- Én vagyok a hülye, hogy egy barátnőm volt jegyesével kezdek. Tudom... ne haragudj. Itt inkább nekem kellene bocsánatot kérnem, mert sejtem milyen rossz lehet ez neked. * Mondja halkan, majd aztán bólint egyet.* - Ha a tulajdonaként fog kezelni... nos majd kiverem belőle ezt az elképzelést. * Mondja halovány mosollyal. Ám talán kicsivel szélesebb, mint eddig. * - Nyugodtan szidhatod előttem. Már megszokhattam. A múltkoriban Susan fel is pofozott emiatt, és közölte velem, hogy nem akarja, hogy úgy járjak mint ő... meg hogy retteg Faithtől. Én nem fogok. Faith meg ha a tulajdonaként kezel, majd kap egyet kettőt szépen gyomorra, és akkor nem fogja hangoztatni...noha valószínűleg sokat nem változtatok a hozzáállásán. * Mondja halkan, majd a medált mutatja Arinak. * - Susantól van. * Majd aztán a szobrocskát felteszi az éjjeliszekrényre. * - Hiéna... dögevő... akár csak jómagam... no persze... kivételesen nem pejoratív értelemben. * Mondja mosolyogva.* - És veled mi újság Szivi?* Kérdi egy próbált mosollyal, majd átöleli a lányt. Elvégre... mégis csak jó barátnője.*

Vendég

*Felül, mikor Jana belép, és elnyújtott köszöntéssel mászik közelebb a lányhoz.* - Janaaaa... *Leül Jana mellé az ágyra, és barátnőjéhez bújik.* - Boldog születésnapot! *Mondja, és egy puszit nyom Jana arcára. Aztán ha Lagmar nem is, ő azért megnézi a medált.* - Tényleg gyönyörű. Kitől kaptad? *Kérdezi, és Jana egyik tincsével kezd játszani, ha a lány engedi.* - Figyelj... Ne haragudj, hogy az utóbbi időben olyan voltam, amilyen, de... Szóval... Faith mégiscsak Faith. Ha te szereted, eszemben sincs közétek állni, és igyekszek jó képet vágni hozzá, nem fogom előtted szidni, de... azért remélem, megérted, miért nem repesek az örömtől. *Elhúzza a száját. Pedig Jana nem is tudja, hogy mi baja van a Faith-szel való kapcsolatával... És ha Arin múlik, soha nem is fogja megtudni. Legalábbis amíg Faith-szel járnak, nem. Határozottan nehezen jönnek a szavak, de azért kiküzdi őket magából, könyörtelenül.* - De egy dolgot tudok. Ő tényleg vigyázni fog rád. Tőle nem féltelek, mert azt hiszem, tőle meg tudod védeni magad... mástól pedig ő fog foggal-körömmel megvédeni, támadjon az kívülről vagy belülről, mert az ő tulajdonát nem bánthatja senki. Az meg már a te dolgod, hogy reagálsz rá, ha a tulajdonának fog tekinteni, de annak fog. *Halkan beszél, és a végére halványan elmosolyodik.* - Tudod... Fogalmam sem volt, mit adjak neked, mert arra gondoltam, hogy tárggyal úgysem tudom megszüntetni a jelenlegi hangulatod... De... Azért... *És Pereus már hozza is a szájában a kis zsákot, amibe ha Jana belenyúl, egy műanyag figurát talál benne.* - És meghívlak Nellondba egy fagyira hétvégén, vita nincs.

Vendég

*Nem sokkal Ari elmélkedésének kezdete után nyílik az ajtó, és a falra festett ördög lép be. Arcán nincs felhőtlen mosoly, mint általában. Ruházata sem a praktikumé mostmár... egy díszes bőr felsőt visel, és egy hosszú fekete szoknyát. A felső némileg hasonlít Xena filmekben viselt vérthez. De nem az. Látszik rajta, hogy sokkalta kényelmesebb. Lassan besétál, katanáját lecsatolja, majd az ágyra dobja. Lagmar besétál, szótlanul, majd be is mászik a vackába... szülinap? Mintha nem is lenne. Janácska Arira pillant, majd arcán egy halovány mosoly suhan át. Valamiért a szobatársa csendesebb volt vele. No persze... nem mintha Jana nem sejtené miért. Leül az ágyára, majd továbbra is ezzel a félhalott mosollyal pillant barátnőjére.
- Szia Ari. *Köszön halkan. hangját az utóbbi héten nem igen hallani. Arcán sápadtabb kifejezés ül mint eddig. Szemei nem beesettek, de a fényük kissé fakóbb. Furcsa ragyogást kapott. Mintha állandó lázban égne. De hogy milyen lázban, az rejtély. Észreveszi a csomagot, majd előbb a levelet csatolja le. Elolvassa, majd félre teszi. Lassan kibontja a csomagot, majd a tenyerébe veszi a medált.* - Lagmar... megnézed? Nem érdekel... hagyj aludni.*Hangzik a hiénától, majd bent egy fújtatás hallatszik a sátorban. Janácska nézi a kis angyalszárnyas medált.* - Pedig szép.* Közli halkan, majd jobb mutatóujját végigfuttatja rajta. Aztán csak felemeli a katanáját, és annak hüvelyére csavarja, és rögzíti szorosan. Így mindig nála lehet.*

Vendég

*Békésen rendezget a szobában. Jana ajándékához persze nem nyúlt, bár már fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy mi lehet, ezért reménykedik, hogy a lány hamar visszajön. Na meg persze azért is, mert ő is át akarná adni az ajándékot. Visszatesz néhány könyvet a polcra, majd a saját ágyán elnyúlik, a kispárnát magához ölelve.* - Jaj, Jana, gyeremááááár~... *Nyög fel, aztán behunyja a szemeit. Gondolkozik, hogy min, az rejtély. Minden bizonnyal ugyanazon, amin már napok óta folyamatosan. Hogy miért. Hogy mit rontott el, hogy miért ez az egész... És a legszörnyűbb, hogy pontosan tudja, mit rontott el, de hát...* ~ De hát azt nem is tudhatta. - Azon nem változtat, hogy megtetted. - Tudom, de... ~

» Fekete torony
» Fekete mamba