Fekete özvegy háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Cecile Mignonette
2. Speranza di Bagliore
3. Thalia Lester
4. Ariana Hooper

A szoba lakói - bal oldal:
1. Eryn Souza
2. Elizabeth Mary Bennet
3. Miley Hortingberg
4. Maria Love

Vendég

*Egy nagy fekete holló repül be az ablakon. A csőrében egy aprócska kis csomagocska van ráerősítve. A csomga mellete pedig egy levél is van az ajándék Janának érkezett. A csomag tartalma egy nyaklánc. Amint a holló lerakta a csomgot a madár ki is repül.*

Jana!

Először is el sem tudod hinni, hogy mennyire megbántam amit tettem...Megértem, ha ezek után nem akarsz majd szóba állni velem. Hidd el nekem is annyira elegem van már a folytonos magyarázkodásból. Gondolkodnom kellet volna mielőtt lekevertem egyet. De féltelek és nem akarom, hogy valami őrültséget csinálj, nem szeretném, ha a ugyanúgy járnál mint én. És az igazat megvallva rettegek Faith-től...Ha már nem is sorolsz a legjobb barátaid közé én tényleg megértem, de remélem azért elfogadod ezt a csekély kis ajándékot.
Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok!

Szeretettel Susan:)

Vendég

*Átöleli, ő pedig szorosan öleli magához a lányt, még egyszer, utoljára beszívva az illatát, becsukva a szemeit. Let's play pretend. Pretend, that everything is okay. That they are still together, still happy, and they have a bright future... together. De nincs, és ő még nem sír. Nem sír, szemei fájdalmasan szárazak szinte. Még. A szemei elé becsúszik egy kép, egy családi kép, egy jövőből, ami soha nem következhet be, még ez az egy apró részlete se.* - Én is hittem benne. Bíztam benne. Vártam rá. ~Én hibám.~ *Aztán elengedi, és hagyja, hogy a lány felálljon, és kisétáljon.* - Farewell... *Suttogja, és nézi, nézi, ahogy élete első szerelme kisétál az ajtón. Sheidy csak egy múló fellángolás volt, apró, ehhez képest... neki Jana az első, a nagybetűs Szerelem. Egy pillanatig megfordul a fejében, hogy itt marad, megvárja Arianát, de... rájön, hogy képtelen most ránézni barátjára. Képtelen bárkivel is beszélni. Feláll, és elindul kifelé lassan, lefelé a szobájába. Majd... elbújik a fürdőszobában, vagy valami.* ~Látod Lilith? Már a második jövőképet gyilkolom meg...~ *A daimón nem válaszol, majd elindulnak... vissza a szobába, ahol valóban csak bezárkóznak a fürdőszobába. Háttal dől az ajtónak, lecsúszik, magához szorítja a daimónját... és most jönnek elő a könnyei. Néma, de annál fájdalmasabb zokogás rázza a fiú egész testét, ahogy csak ül a fürdőszoba padlóján, daimónját szorítva, ki tudja, meddig...*

Vendég

*Mikor elhangzik az utolsó kérés, Jana odamászik a fiúhoz, és átöleli. Állát a fiú vállára ejti.*
- Sajnálom... annyira...annyira sajnálom... úgy reménykedtem benne... * Mondja suttogva, majd csak némán ül a fiú mellett. Szemeiből apró gyöngycseppekként perednek a könnyek. Nem rázkódik a válla. Nem ad ki hangot. De sír. Némán siratja azt a csodaszép jövőt, ami már nem következhet be. Azokat a csodaszép gyerekeket, akik lehettek volna. Mindent, ami lehetett volna. De már nem lesz. Soha. És ezt nagyon jól tudja Jana is.*
- Én is...nagyon. De...ennek így kell lennie. * Sóhajtja komolyan, majd úgy dől vissza, hogy közben pulóvere ujjával megtörli a szemeit. Chris ne láthassa, hogy sír. Próbál erős lenni. És ez még megy. Egyenlőre még megy. Magában belül egy mantrát morzsol.*
~"archangel, dark angel
lend me thy light
through death's veil
until we have heaven in sight!"~
Ám ezek a szavak Lagmar felől hangosabban, éppen hallhatóan jönnek. Éppen hogy csak lehet hallni. Janácska lassan feláll, Mire Lagmar szinte golyóként pattan, és rohan az ajtó felé. Talán Chrisék nem láthatták még így.*
- Farewell. Farewell My Love.
* Mondja a lány, majd fordulás közben már tépi fel az ajtót, és szinte rohanva hagyja el a szobát. Útközben már a könnyei mint a zápor, úgy hullanak. Amint kiér a szobákból, már nyúl is a cigis dobozáért. A sárkányka ott kapaszkodik a hajában, mint valami diadém.*

Vendég

*Hát akkor leül, Jana mellé az ágyra. Olyan... esetlen. Ő még csak játszani se próbálja a könnyedséget, a mosolyt... mert tudja, hogy szánalmasan felsülne. Jana szavaira nem süti le a szemeit, csak felnéz rá, néz a lányra, nézi, nézi az arcát, mintha örök időkre az emlékezetébe akarná vésni. Bah, mintha el tudná felejteni az első igazi szerelmét, az első lányt... nőt az életében.* - A fenébe is, Jana... szeretlek téged... ~Is.~ *Csak gondolatban teszi hozzá, de Jana alighanem pontosan tudja, hogy az a szó ott van a levegőben. Ő nem tudja azt mondani, mint Dean, hogy még szereti, csak már nem szerelmes belé. Mert ez nem így van.* - Én is sajnálom. Tényleg. Én... nem akartam, hogy így legyen. ~De... így a legjobb... ugye...?~ *Lilithtől nincs gondolatban válasz, a kis spániel csak ül a földön, lehajtva a fejét. Egyikőjük sem sír. Még. Még nem.* - Még egyszer... megölelhetlek? *Kérdezi esetlenül. Nem csókot kér ő sem...*

Vendég

*Mikor Chris belép, Jana csak felpillant.*
- Miért kell hogy kínáljalak? Itthon vagy nem? Már előttem is itthon voltál. Ülj már le az ég áldjon meg.
* Közli játszott könnyedséggel a hangjában. Arcán egy mosoly bujkál, ami boldognak tűnik. De nagyon látszik, hogy csak kirakat mosoly. Jana jó színésznő. De a sírás küszöbén ez neki sem megy.* - Azt mondod... hogy nem fog menni... ne is álltassam magam ugye? Hiszen mind ketten tudjuk, hogy a szerelem elemésztene minket. Téged iránta, engem irántad. És egyikünk sem élhet így. Azt mondod... hogy nem fog menni... és bár szívem szerint tiltakoznék, én is tudom hogy így van. Előbb utóbb mindketten bomlott idegekkel végeznénk. Talán én előbb. Sajnálom Chris. Szeretlek. Te is tudod. * megrázza a fejét hitetlenkedő mosollyal.* - Sosem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani... de az isten verje meg... Igazad van. Ez.Így.Nem.Megy. * Megrázza a fejét. Szíve szerint sikítana. Fáj, hasogat benne minden. De nem tud mit tenni. A szíve kiszakadna a helyéről, ha így kéne élnie. Remény veszítve. Lagmar a túloldalról halkan felnyüsszen. Talán ő sír most Jana helyett. Ezt Lillith is igennek veheti. Már ha annak tudja. A lány felpillant, majd feltápászkodik, és közelebb mászik Chrishez.*
- Érdekes, hogy az utolsó pillanatokban mindig eszébe jut az embernek a kezdet. Sajnálom Chris. Őszintén. * Majd hátrébb húzódik. Nem ad csókot. Nem. Az...mindkettőnek örök életére fájna.*

Vendég

*A szavakra lenyomja a kilincset, és besétál, becsukva maga mögött az ajtót. A következő mondatokra kicsit keserű mosoly jelenik meg az arcán. Igen, így... határozottan... nem, nem könnyebb a dolguk, mert nem. De talán kicsivel egyszerűbb kimondaniuk. Nem kínálták hellyel, hát csak megáll a szoba közepén, kicsit azért zavartan. Lilith, ha tudna, minden bizonnyal mosolyogna, keserűen, pont, mint embertársa.* Tudom, Lagmar. Te is tudod, ugye...? *De ő se mond többet, csak felnéz a nála annyival nagyobb hiénára, Chris pedig felsóhajt.* - Jana, én... *Fél kézzel esetlenül beletúr a hajába.* - Tudom, hogy mit mondtál, de ez így... nem fog menni. *Böki ki, kicsit lehajtva a fejét. Szereti-e még Janát? Igen. De tudja, hogy... ennek nem lesz jó vége. A szerelem nem old meg mindent, és ha így folytatnák, lelkileg mindketten kiégnének. Főleg a lány, azt meg nem akarja.*

Vendég

* A koppanásokra a lány már össze se rezzen. Igen. Érezte, hogy itt az idő. Ennek így kell lennie. Elrendelték odafent...hogy szakadna rájuk a pokol minden kárhozatja. CSak int egyet, mire az ajtó kinyílik. Valóban. Pár hete... pár hete szinte ugyan ez zajlott le. A különbség a hajszín, és a felkészültség foka. Amíg szegény Ari nem tudta mi jön, Jana már számít rá.*
- Gyere be. * Közli halkan, ám mégis hallhatóan.* - Nem mondom, hogy örülök ennek a találkozásnak. Mert sejtem mit fog hozni nekünk.
* Sóhajtja kelletlenül, majd összecsukja a könyvet. Lagmar is átgördül a hasára, majd leszökken az ágyról, és odaballag Lillithez.* - Én...én azért...* Ám nem fejezi be ő sem a mondatot. felesleges lenne... talán csak még több bánattal, és fájdalommal járna. Sokkal inkább megindul az ágy másik oldala felé és ott, szinte elbújva, lehasal.*
- Azt hiszem... beszélni szeretnél velem... megint ugye? * Tekint fel a fiúra Jana szomorkás zöld szemekkel.*

Vendég

*Fekete özvegy háló... ha ez a háló mesélni tudna... de Chris nem tudja, hogy pontosan két hete egy másik fiú ugyanígy sétált fel, ugyanebbe a hálóba... ugyanezzel a céllal. Másik fiú, másik lányhoz, de ugyanígy. Még az oldal is megfelelő... és talán mindkét lányban megvolt, ha más nem, a baljós előérzet. Chris se néz ki annyival jobban, bár nála legalább onnan lehet tudni, hogy valami megváltozott, hogy szokásával ellentétben nem full fordulatszámon pörögve rohan fel az emeletre, nem fékez le, csak azért, hogy elterüljön, és felnyalja a padlót. A közös részbe benyit, Lilith némán kíséri... ő is tudja, hogy... ez így az egyetlen megoldás. A közös rész ajtaja bezáródik, a fiú pedig csak megáll a jobb oldal előtt... és ugyanúgy egy pillanatra habozva, de aztán határozottan kopog be, mint két hete a másik fiú.*

Vendég

*A fekete hajú lány most az ágyán kuporog. Igen, kuporog. Haja kicsit talán zsíros, és el van hanyagolva, ahogy ő maga is. Nincs msot az a macskamód kényes tisztaság, mint általában. Ruházata most egy fekete kinyúlt pulóver, kopottan hirdeti egy mugli zenekar nevét... vagy talán egy boszorkány nevét?
"Alice Cooper"
Nadrágja egy kék levis farmer, ami erősen kopott már itt-ott, valamint hatalmas szakadások éktelenítik. Egy könyvet olvas. Kivételesen nem a Drakula. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes emlékiratai. Katanája valahol az ágy alá félig becsúszva, tőrei valószínűleg itt-ott elszórtan az ágya körül. Mintha...valami elszakadt volna a lányban, és nem lenne meg az a régi tisztaságára, és rendjére kényes Marijana. Lagmar az ágy végében heverészik, a hátán fekve szétvetett tagokkal.*

Vendég

Szép kora délutáni nap köszönt a Fekete özvegyre. Janácska már felkelt, mégis a pizsamájában ül kint az előtérben. Ölében a katanája...az Árnyszirom, mely most az ölében nyugszik, kivonva a hüvelyéből. Az ölében fekszik, miközben végigsimít a lapján mutató, és középső ujjával. Szemeivel is mintha cirógatná a fegyvert. Előtte fekszik a nem régen a szertárból szerzett tömjénrúd, és a vörös fűrészpor. Tudja, hogy nem szokás egy katanát rúnázni, ám arra a következtetésre jutott, hogy így a legbiztonságosabb. Nem csak a maraton, de a küldetésük miatt is szüksége van rá. A vámpírok nem túl kedves lények. Legalábbis nem azok akik a környező falvat irtják. Lassan kezébe veszi a tömjén rudat, majd belemártja a fűrészporba. Lassan dolgozik. Lassan emeli a rudat a penge lapja felé, és lassan illeszti rá, majd végighúzza.
A rúnák a lány nevének betűivel nagyon szépen rajzolódnak ki. Szép kalligráfiával dolgozik.
"Báthory Marijana" Áll a kard lapján. Majd a pálcát emeli fel. Még egyszer megnézi az írást, még egyszer még egyszer átböngészi nincs e elvétett betű. Nincs. A pálcát felemeli, és végighúzza az írás felett.
- Gladius Sortilegus. *Suttogja halkan, mire a kardon felizzik az írás. Vörös fény villan, majd lassan kihuny, ahogy a rúnák lassú vörös ragyogása is alábbhagy. Mikor kihúny a fény, a lány neve áll a katanán. Íme, varázskard lett a katana. Jól jön majd ez még neki idővel. Egy dolog biztos. Ezzel már őt nem ölhetik meg. Lassan felemeli a mágikus Árnyszirmot, és vissza csúsztatja a hüvelybe. Lassan siklik végig a tokba, majd mielőtt végleg besüllyesztené, egy centire megállítja, majd egy határozott mozdulattal csapja be a tokba. Az élesen csattan, majd elhal. Tradicionális mozdulat ez. Ősi mint maga a kard formájának megalakítása.
- Legyen, ahogy rendeltetett. *Mondja komolyan, majd végigcirógat újra a kard tokján, és a markolaton.

Vendég

*Néma, teljesen néma, lehajtott fejjel hagyja, hogy a kezébe adják a gyűrűt, és amikor elrendezik az ujjait, akkor keze ökölbe szorul, láthatóan elfehérednek az izületei.* - I'm sorry... so, so sorry... I... really wanted to... I... honestly believed. ~I believed in the future I saw.~ *Fejezi be gondolatban, és csak ül, amikor Ariana elviharzik, és akkor emeli fel a fejét a plafon felé, összeszorított szemekkel, és életében először... azt kívánja, bárcsak tudna sírni.* - Damn it... damn... damn it... *Suttogja anyanyelvén, majd feláll, és az ablak felé fordul, kinézve az éjszakába.* - Tessék. Nézz csak rám. *Keserűen felnevet, megint felemelve a fejét.* - Összetörtem a szívét. Hadd mondjak neked valamit. *Elhallgat, megint kinézve az éjszakába.* - Nekem kellett volna ott lennem a mentőakción, és neked kellett volna itthon maradnod vele. Mindenki úgy járt volna a legjobban. *Suttogja, majd elfordul, és elmegy a szobából, jobb keze még mindig ökölbe szorítva, benne a gyűrű. Elmegy... nincs maradása. Itt nincs.*

Vendég

- Miről beszélsz...? *Ráncolja össze a szemöldökét, mikor Dean kijelenti, hogy ő a baj, és bizonytalanul lóbálja a lábait a széken ülve. Az angol szavak hallatán viszont megdermed a mozdulat közben. Lassan felemeli a fejét, és kimondja azt az egy szót, amivel a mondatoknak folytatódniuk kell.* - But...? *Valahogy ösztönösen kap egyik kezével az oldalához, észre sem veszi, csak Deant figyeli. Aztán lassan, nagyon lassan hátradől a széken. Pereus megdermed az ágyon, még a farka vége sem moccan meg, mintha teljesen megfagyna. Leengedi a kezét, és csak lelógatja maga mellett, némán figyelve Deant. Most az ő szemei ürülnek ki, tűnik el belőlük minden érzelem, és feketednek be egészen sötétre.* - Understood. *Leheli halkan, alig hallhatóan. Hirtelen, gyors mozdulattal pattan fel a székről, megfordul, kirántja a fiókot, és egyik kezével matatni kezd benne.* - Akkor... Azt hiszem, ez... Ennyi volt, úgyhogy... *Kihúzza a kezét, pedig nincs benne semmi. Betolja a fiókot, majd úgy marad, nekitámaszkodva az asztalnak, lehajtott fejjel. Fogalma sincs, mit mondjon. Aztán megint hirtelen mozdul. Lehúzza az ujjáról az eljegyzési gyűrűt, és Dean kezébe nyomja. Még el is rendezi a fiú ujjait, hogy biztosan megfogja.* - Akkor gondolom, barátok maradunk. Pöpec. Egy jó baráttal több, nem? Szia. *Hadarja el, majd visszahúzza a kezét, és Pereus-szal a nyomában kisiet az ajtón, majd ahogy a külső ajtón is kiér, futni kezd lefelé a lépcsőn, hármassával ugorva át a fokokat. Aztán valahol megbotlik, szerencsére a társalgóba vezető lépcsőnek éppen az alján, így nem esik nagyot, és kezeivel tompítja is az esést. Felszisszen, és a fal mellé húzódik, lábait felhúzva, fejét a térdeire hajtva, Pereus pedig csak lefekszik mellé. Feldolgozási folyamat megindul. Egyelőre még fogalma sincs, mit lépjen erre az egészre.*

Vendég

*Össze kéne szednie magát, igen. Határozottan nem ártana összeszednie magát, legalább valamennyire kihúzni magát, de csak a fejét tudja felemelni, de csak egy félig-meddig őszinte, afféle half-hearted mosolyra futja tőle.* - Szia, Ariana. És baj... hát az. Baj. Én. *Morogja, lassan besétál, a csóknál becsukja a szemét, és jobbkezével megsimítja a lány arcát, mintha az emlékezetébe akarná vésni a dolgokat, vagy mintha. Megtorpan a szoba közepén, lehajtott fejjel, kicsit mintha meg is inogna, majd megfog egy széket szabad kezével, kihúzza, megfordítja, és leül rá, a lány felé fordulva. Bal lába kinyújtva, ő pedig kinéz az ablakon, és lassan szólal meg, angolul.* - Let me tell you one thing. You're a fantastic girl. Absolutely fantastic... *Elmosolyodik, keserűen, megrázva a fejét. Nem. Nem fogja húzni egy pillanattal tovább sem. Ki kell mondania, hát visszanéz Arianára. Eldöntötte magában, hogy nem fog mentségeket keresni. Nem fog... mentegetőzni. Csak kimondja.* - Azt hiszem, képtelen vagyok tartósan szeretni bárkit is. Nem, ez rossz megfogalmazás... mert... még mindig szeretlek, de... *Nagy levegő, szem becsuk, majd amikor kinyitja, fájdalom tükröződik az általában üres szemekben.* - De már nem vagyok beléd szerelmes.

Vendég

~ Ariana. Úgy nézel arra az átkozott fiókra, mint valami ragadozó. Hagyd békén, és fordítsd el a fejed. ~ *Figyelmen kívül hagyja daimónja gondolatát. Mintha hipnotizálva bámulná az éjjeliszekrény fiókját... már éppen mozdulna, hogy kihúzza, de ekkor kopogás hallatszik. Összerezzen, és visszahanyatlik a székre, majd felsóhajt.* - Egy pillanat! *Szól ki, aztán még egy pillantást vet a fiókra, majd egy lendülettel feláll, az ajtóhoz lép, és kinyitja. Deant észrevéve elmosolyodik, de ez hamar eltűnik az arcáról.* - Szia, Dean. Baj van? Gyere be, éppen... rajzolok. ~ Na ja. ~ *Az asztalon valóban ott van a rajz, egy sárkányt ábrázol. Picúrkára hasonlít, csak jóval nagyobb, és valami furcsa dísz van a fején. Ariana enyhén lehajol, finoman megcsókolja Deant, majd megpördül, és visszasétál a székhez. Le is huppan rá, és aggódva fürkészi a fiú arcát.* - Mi történt? Tudod, az van, hogy tegnapelőtt éjszaka álmodtam valamit, és egyáltalán semmire nem emlékszem belőle... de azóta annyira... rossz érzésem van, úgyhogy... szóval mi van? *Előredől a széken.*

Vendég

*Kipp-kopp, kipp-kopp, lassú, nagyon lassú koppanó léptek, ahogy egy alacsony alak fellépdel. Általában büszkén kihúzva magát lépdel, de ezúttal nem... válla leeresztve, feje kicsit lehajtva, így szokásosnál is enyhén sápadtabb arcát takarja fekete haja. Mintha vonszolnia kéne magát a Fekete özvegyhez, és nem a lába miatt. Nagyon nem. De tudja, hogy mennie kell, mert mennie kell. Ujján ott a névvel ellátott gyűrű, de a karkötő, a rejtélyes ajándék nincs a csuklóján, azt levette, mielőtt eljött volna. No nem mintha tudná, hogy egyáltalán miért is tette fel. Megáll a háló ajtaja előtt, felnéz, üres, fekete szemeivel, aminek a mélyén viszont mintha ezúttal kavarogna... valami. Benyit a közös részbe, és a jobb oldalhoz sétál, jobb kéz felemel, kicsit megdermed a levegőben... majd kopog, határozottan, hármat. Határozott? Nos, legalábbis annak tűnik, de a testtartása mindent elárul róla.*

Vendég

*Még egyszer átolvassa a listát, majd végül arra jut, mindent felírt, ami kell... és talán ennyit még engednek. Biccent, majd lekászálódik az ablakpárkányról. Szeme megakad a földön lévő könyvön. Összeszorítja a száját, és egy mozdulattal berúgja az asztal alá, ezzel elkövetve a következő furcsa megnyilvánulást. Aztán az ágyról felveszi a már kikészített kisméretű, vállra akasztható tarisznyát. Az asztal fiókjából egy dobozt vesz elő, abból tűt, cérnát... Nem, nem rajzolni fogja a rúnát. A hímzéssel több idő elmegy, főleg, hogy alig ért hozzá: így minden bizonnyal sokszor vissza kell majd bontania. Több ideig elfoglalja vele magát, több ideig tereli el a figyelmét, na meg persze ha végre sikerrel jár, hímzéssel tovább marad meg a rúna, mintha felrajzolná. Kevesebb az esélye, hogy csak úgy lekopik. Óvatosan kezd neki, és valóban jó ideig elszórakozik vele, mire sikerül a viszonylag egyszerű rúnát belehímezni a tarisznyába. Kifújja a levegőt, majd a pálcájáért nyúl, és végighúzza a rúnán.* - Feoh! *Súgja maga elé a rúnaszót, mire a hímzett jel halványan felizzik, aztán ez megszűnik, Ariana pedig némán, összeszorított szájjal bólint. Talán elégedetten. Készen van a Mély tarisznya... Az oldalára akasztja, majd nyújtózkodik, és kifelé indul. Főhadiszállás, bájitaltan gyakorlóterem, legelőször is. De persze... mielőtt kilép, a lila szőrcsomót a tarisznyába rejti.*

Vendég

*Az ablakpárkányon ül, eléggé összehúzva magát, térdeit felhúzva. A nyakában egy szíjon egy kis jegyzetfüzet lóg, hozzáerősített apró tollal. Az ablak persze nyitva van, úgy bámul kifelé rajta. Rövidujjú pólóban van, és bokanadrágban, természetesen feketében - fázik, de eszében sincs leszállni onnan, és most még az ágyon fekvő vadmacska sem szól rá ezért. Az arca nedves, mintha sírt volna. Jellemző... végre összekaparná magát a Samanthás ügy után, erre... lehajtja a fejét, és a tetoválást nézi a csuklóján. A szőke hajában található egyetlen fekete tincs - elöl - is meglepő lehet, a tetoválás pedig főleg. Ugyan nem durva minta, hanem néhány csillag, ami még illik is a lányhoz, de eleve a tény, hogy magától tetoválást csináltasson... igencsak abszurd. Összeszorítja a száját, majd még egyszer kinéz az ablakon, mintha csak várná, hogy valaki - vagy valami - megjelenjen... akár a levegőben, akár a tölgyes fái közül kilépve. Végül csak a főnix érkezik, leszáll a térdére, Ariana pedig elgondolkozva nézi. Aztán a füzetkét veszi le a nyakából, kicsit megmozdul, hogy mozdítsa elgémberedett tagjait, és körmölni kezd a füzetkébe. Listát ír... Igen, minden bizonnyal a maratonra való felkészülésbe fog belemenekülni. Május elejéig ebből fog állni az élete... maraton, maraton és maraton. Aztán... majd keres magának más mániát, ahova menekülhet.*

Vendég

~ Ez egy annyira rossz ötlet, hogy az nem igaz. Gabrielt akarom. Meg Faith-et. ~ *Lassú léptekkel szinte vonszolja magát a folyosón, maga mögött pedig a földön húzza a válltáskát, a szíjnál fogva. A vadmacska csak előtte lődörög, ő már menne rendesen, de Arianát nem tudja rávenni a normális tempóra.* ~ Akkor maradj még Valerielnél, ha nem tudod magad rászánni, de ennek így nincs értelme. - Nem tudok a szemébe nézni, de... Beccának is az lenne a legjobb, ha vége lenne ennek az egésznek, legalább nagyjából. És jobb, ha ott vagyok, akkor talán Jana is kevesebb eséllyel csinál hülyeséget. - Talán. ~ *Benyit a szobába, majd bekémlel, és megpillantja Samanthát az ablakban, meg egy idegen fiút.* - 'napot. *Köszön, és a táskát maga után vonszolva eltűnik a jobb oldali szobarészben, az ajtót nyitva hagyva maga mögött. Szépen kipakolgat.*

Vendég

*A fiún mint mindig most is egy piszkosfehér ing van. A hatalmas fekete dán dog ott kullog mellette.*~Mit mondott Fekete özvegy? Vagy Préri kutya?~*kérdezi meg a fiú miközben a harmadik emeleti folyosókon sétálgat. Acélkék szemeivel meg csak az ajtókat nézi. Pippa csak a szemeit forgatja meg amikor a fiú rákérdez.*~Szép! Megérkezel aztán még le is tol, hogy késtél és utána meg le se szarja a fejünket...~*morogja cinikusan a kutya, mire a fiú csak leinti.*-Tudod milyen mostanában! Szóval..*mondja a fiú, majd csak megtorpan az egyik ajtó előtt.*-Fekete özvegy itt is vagyunk!*mondja a fiú, majd csak benyit a közös helyiségbe.*~Russel...Várj...Nem is itt lakik...~*mondja a kutya, de gazdája most nem nagyon foglalkozik vele. Csak elindul a szobában, majd amikor körbenéz csak felsóhajt.*~Bal vagy jobb?~*kérdezi, majd csak kínosan néz az ablakban ülő lányra. Gyorsan leveti magáról az előtört gyerek stílust, majd megköszörüli a torkát.*-Khm elnézést, de a Kisasszony nem tudja véletlenül melyik oldalon lakik Susan Watson?*kérdezi meg a fiú miközben acélkék pillantását a lányra szegezi.*-Egyébként Russel Stephenson...*mondja a fiú miközben kissé meghajol.*~Mondtam, hogy a Prériben van..~*kotyog közbe a dog, majd csak körbenéz a szobában.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Csüt. Ápr. 22, 2010 12:30 pm

*Egészen kellemes idő lett így tavasz közepén a Nezabar Kúria körül is. A fák virágzanak, az egész birtokot virágillat, és méhecske zümmögés tölti be. Sok ablak nyitva van, mint ahogy a Fekete özvegy háló egyik ablaka is, és egy világos, halvány ég-kék "lepedő" szerű, könnyű selyemruhában ül kint az ablakban egy vörös hajú leányzó. Énekel, és hangját messze viszi a szél, ahogyan a szobában is tökéletesen lehet hallani. Érdekes mód, most tökéletesen utánozza a dal énekesnőjét, és kellemes hangon énekel.*

- Who can say where the road goes,
Where the day flows, only time?
And who can say if your love grows,
As your heart chose, only time?

Who can say why your heart sighs
As your love flies, only time?
And who can say why your heart cries
when your love lies, only time?

*És csak énekel, csak énekel tovább, miközben néha néha belekap arcába a szél, amit egy csukott szemmel, és mosollyal nyugtáz és énekel tovább. Valahonnan, zene is szól alá, de szöveg nem, az az ő dolga.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Hétf. Ápr. 19, 2010 3:10 pm

*A lány szusszan utána, és közben megfogalmazódik benne a válasz is.*- Az, hogy van e esélyem nála..*mondja a lánynak meg, kissé elernyedve. Majd jön a következő kommentár, amire a lány, nagyon furcsa mód nem helyeselődik.*- Nem érdekel, mert maradandót úgyse tudott alkotni, csak a szememben alacsonyodott. De nem érdekel. Nem tud érdekelni, mostmár úgyis mindegy. Márcsak Jack elé kell állnom, és elmondanom neki mindent. És utána még az is..És vége lesz ennek az egésznek.*mondja a lány, egészen megnyugvó sóhajjal a végén. Viszont, amikor Valairel utolsó kérdése elhangzik, a lány szeme ismét levendulaszínben izzik fel. Kissé indulatos azóta az este óta.*- Ezt kimondta neked, mármint a nekik, verziót?*kérdezi a lány, immáron Valeriellel szemben ülve, a lány kezeit megfogva. Nem erősen, hanem mintha piros pacsizni akarna. összefonja az ujjait a lányéval, ha az hagyja, és úgy kérdezi meg, egészen elhalványult szemszínnel.*

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Hétf. Ápr. 19, 2010 2:41 pm

*Pont, ahogy két napja este. Most is csak hallgat, és próbálja felfogni a dolgokat, figyeli a lány arcát, és i ragadja azokat a szavakat, amiről még hallani szeretne, illetve kéne, hogy tényleg értse. * - Tehát csak befolyásolni akartad? Nem magadba bolondítani? De még is mit akartál tőle megtudni? *Kérdezi, nagyon is kiemelve kérdést, mert ez talán egy igazi indok, ami miatt meg is érti a helyzetet. Vagy nem. * - És... Chris... orrba vágott? *Kissé felháborodott a hangja, habár tudja, hogy Chris hú-de-jó barátja Jacknek, és a barátok ugye mindig kiállnak egymásért, de egy fiú már azért ne úgy álljon kia barátjáért, hogy az említett lány orrba vágja. Még ha pofon vágták, akkor sem. Mert az a pofon nem hinné, hogy akkora halálos erejű volt, hogy orrba vágással kell viszonozni.
Valerielt lassan, de biztosan szipolyozza be a sötét oldal. Illetve, más néven Samantha oldala. Az eddig hallottaktól nincs elájulva, nem védi meg magát túlságosan a lány, de egyáltalán nem tűnik olyan halálosan vészesnek a dolog, mint ahogy Ariana elő adta. Nem tud rá ő személy szerint haragudni, mert nem vele történt meg, épp ezért,van rá esély, hogy Val sosem fog egy pártra sem állni. * - Tudod, nagyon jól, hogy utálja, ha Christophernek hívják. És... Akármennyire is szereti Jacket, akkor sem így kellett volna megoldni a helyzetet, viszont... Én... Hallottam valami olyasmit, hogy azt mondtad nekik, neki, és Arianának, hogy semmi közük hozzá, ez a te dolgod. Ez... Ez igaz?

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Hétf. Ápr. 19, 2010 2:20 pm

*A lány vége, és már ott fekszik Valariel mellett, majd kissé elhúzza a száját a hallottakra. Ő viszont a sajnálattal nem éppen úgy van, ahogyan Valariel, mert akárhogyan is miatta van ez az egész, ő akkor is sajnálja, főleg Christ. Akivel szépen adtak egymásnak, nem is keveset, amit a lány időközben kissé megbánt magában, de a fiú szavait akkor sem fogja elfelejteni. Majd a lány kéri őt a mesélésre, mire kissé sóhajt egyet, majd belekezd.*- Majdnem két hete volt, amikor megfőztem itt a bájitalt, és kirohantam al ovardához. Nem tudom hoyg, de tudtam, hoy találkozni fogunk. És igazából nem az volt a lényege nekem a bájitalnak, amit csinál az emberrel, csak a befolyás, nem annak a formája. A tökéletes befolyás könnyebbé teszi a dolgokat, vagyis megtudni a dolgokat Val. És így tettem én is. Ha Veritaserumot használok, azt Jack túl könnyen kiszagolná, és kérdőre vonhatna, de nekem muszáj volt megtudnom dolgokat...Egyébként nem hiszem, hoyg beteg vagyok, majd megnézetem magam...Na szóval*vág közbe egy mondtattal a lány kommentjére, aztán persze folytatja*- Lementem, és mit ad istenem, ott volt a tesztráloknál. Az ajáándékába kevertem a főzetet, és oda is adtam, előszr kissé nem akaródzott, de elértem, hog megigya, bár szerintem csak azért nelyte le, mert félrenyelt, amúgy kiköpi, de mindegy. Szóval sikerült, egnem látott meg előbb, és wezeke után kezdődött az egész. Sikerült is megtudnom, amit akartam, a tökéletes igaszságot, ami eddig fátyolos volt nekem, de mostmár tisztában vagyok egy olyan dolgogal, amit nehezemre esik elfogadni, de megteszem, mert nem fogom*erre a helyzetre biccenti a fejét*- leélni a drága életem.*modnja a lány, miközben kissé fájdalmasan elmosolyodik.*- Majd zeke után nemsokkal, asszem az ivás után egy nappal megkeresett Chris, és veszekedtünk ,a végén sikítottam, és pofon vágtam, erre ő majdnem betörte az orrom, és még neki állt feljebb, de mindegy. Nem tudom hibáztatni, mert tudom, mi volt a baja. Azután elhatároztam, hoyg én modnom l Arianának, mit tettem. De nem volt rá lehetőségem, mert Christopher azonnal futott Arianához, és elmondott neki mindent. Mint ahogy körülbelül mindenkinek, meg sem adva nekem a lehetőséget, hogy elmondjam, neeem , az túl nagy elvárás lett volna tőle. És mindezek után már nem tudok beszélni Arianával, mert bújkál. De megtalálhatnám, egészen egyszerűen. De nem érdekel, ha meg tud bocsájtani, meg fog, ha nem nem, így jártam. Mindenesetre Jackkel én akarom közölni. És nagyon remélem, hogy Christopher nem mondott még neki semmit.*modnja a lány, majdhoygnem szándékosan nem becéz.*- Azután még történt valami, ami nem is tudom hogy eshetett meg, mikor megfogadtam, hogy nem fogom elhagyni magam, és koncentrálok arra, amiért csináltam, de nem sikerült.....

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Hétf. Ápr. 19, 2010 2:07 pm

*Mikor elröppennek a cuccok, a lány már könnyedebben ér oda Samantha ágyához, le is csüccsen, és amikor megöleli, akkor cseppet sem ellenkezik, hozzábújik kissé, ő a fiatalabb, és a kisebb is, körülbelül mindenkinél a családban. Még egyáltalán nem biztos benne, hogy mit kéne gondolnia, így inkább nem is gondolkozik, csak nagy kék szemekkel pislog fel a kuzinjára, megilletődve. * - Én... Nem utállak. Még nem is nagyon értem az egészet. Te... Szerelmes vagy Jackbe? Vagy hogy történt mindez? Nem nagyon tudok semmit... Csak azt, hogy Jack egy hétig Amortentia alatt volt, és Ariana ki van borulva, Chris ki van borulva, amitől Jana ki van borulva. *Kissé körbeles, hogy ott van e az említett Marijanácska, mert ha igen, akkor nem fűz hozzá, viszont ha nincsen a szobában, ami mondjuk lehetséges, most, hogy Samantha éjjel-nappal a szobában van, halkan hozzáfűz néhány szót. * - Habár... Őt nem sajnálom annyira. *Csak nem Annyira. Őt is sajnálja, persze, de mivel nem kedveli, ezért ez egyáltalán nem olyan, mint amikor Arianáról beszél. Mikor Samantha rákérdez, hogy hol van Ari, megrázza a fejét. Nem akar hazudni, de azt sem akarja, hogy kellemetlen találkozásuk legyen. Habár lehet Sam meg se keresné, de ha nem keresi meg, neki ez a válasz elég lesz. *
- Találkoztunk, akkor mondta el, hogy mi történt. Bevackolta magát egy másik szobába, és hát, nem tűnt úgy, mintha nagyon gyorsan vissza is akarna jönni ide. Csöppnyit maga alatt van. De... Te tényleg nagyon betegnek tűnsz. *Mondja, kissé zavartan méregetve a lányt, miközben ő ki megy, és elkezd fogat mosni. * - Velem? Semmi olyan, ami überelné a mostani szaalgcímeket a Ravenwood-lapokban. Samantha és Jack esete... Kérlek, csak egy kicsit mesélj!

Tárgy: Re: Fekete özvegy háló Hétf. Ápr. 19, 2010 1:50 pm

*A lány csak fetreng, de közben hegyezi a fülét, és mghallja, hogy Valariel jött el hozzá, pálcáját megtántorító szándékkal ölemeli a lány felé, kissé ijesztő lehet, de daimón is kiugrik a kosárból, és megáll előttük.*- Pár pillanat!*A lány valamit motyog, mire a barikád felé suhint. Azok pillanatra felderengenek, majd összecsukódnak. A babzsák eltolódik a sarokba, a térelválasztók összecsuklanak a fal mellé, immáron szabad az út a lány felé. Aki közben kikászálódik félig az ágyból, és helyet ad a leülni készülő lánynak. Szemei halványak kissé, bőre az átlagosnál is fehérebb, a vörös hajszín ezt mégjobban kiemeli, ami kissé lenőtt már.*Szia4*kissé kómás a hanfgja, és a lány nyakába dől, megölelve.*- Nem tudom, tegnap kissé rosszul éreztem magam, meg amúgy ilyen fáradt vagyok. Gondolom már rég tudod mi történt. Ariana biztos elmondta. Szóval most gyakorlatilag mindenki engem utál...de nem érdekel...megérte..*modnja a lány, és közben, kissé magához is beszél. elengedi Valariel-t, és kissé élettel telibb szint vesz fel, az elszántségtól. A kis szőrmók a paplan alól bújik ki, hatalmasat ásítva, , leszaltózva az ágyról, egy kis tál kekszhez lépdel és falni kezd. Közben Sam is kirúgdossa magát az ágyból.*- Nem láttad egyébként az unokahúgom ? Két napja nem volt itt...*gondolkodik el, miközben eltünik a fürdőben, majd fogkefével a szájában tér vissza, és a szekrényt kinyitva kutatni kezd benne.*- Egy'bként mi von völöd.?*kissé érdekes a kiejtése fogkefével a szájában, de nem zavarja, csak egy törölközőt ráncigál elő, majd ledobja, visszarohan a fürdőbe, és immár fogkefe nélkül tér vissza, eltántorog az ágyig, majd lustán elterül rajta, a lányhoz közeledve egy kicsit.*

» Fekete torony
» Fekete mamba