Nellondi temető

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 14, 2013 12:00 pm

*Néhány ütés után lehiggadok annyira hogy ne üssem tovább az ártatlan fát. Nagy levegőket veszek hogy tovább nyugtassam magam. Lassan megérzem a tompa zsibbadást ami az igazi fájdalom előjele. Legutoljára egy kihalgatáson szereztem hasonló sebeket. Csak megrázom kezem hogy az ujjaimon lévő vért nagyából lerázzam majd észreveszem az idegen lányt. *-Nem bántottak. Legalább is nem szószerinti értelemben. *válasszolom és nekitámaszkodok a fa törzsének. *-Nem a kartalak megijeszteni. Most biztos egy megveszekedett bolondnak nézel.*mondom egy félmosolyal. Nem igazán érdekel mások mit gondolnak rólam. Most fontosabb hogy lenyugodjak mielőtt őrültséget csinálok és bántok valakit. És dönteni sem lehet ködös agyal. Nem szerencsés. A végén még megbánom tettem. *
//fagy//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 14, 2013 11:44 am

*Éppen a "Nimfa idézése" nevű varázslatot tartalmazó oldalt tanulmányozza, abból a célból, hogy valami módon megjegyezze a varázslat menetét, eddig kevés sikerrel. Most már valószínűleg nem is lesz lehetősége erre, ugyanis hirtelen egy női alak ront be a fa alá, dühös léptei csak úgy visszhangzanak. Ököllel üti a fa törzsét, és hozzá szitkozódik is, ami így együtt bőven elég lenne arra, hogy a japán leányzó halkan távozzon az ágak menedékéből. Kataku éppen a lehető leghalkabban felemelkedik a padról, mikor szemébe ötlik a lány kezén lecsorgó vércsepp. Szinte megbabonázva követi a csepp útját visszafelé a kézen, és a tekintete meg is találja a hosszú, közepesen mély sebet, amiből továbbra is folyik a vér.* ~Mmm, egy vágás...~ *Gondolja megbabonázva, és bárki, aki látná, azt gondolhatná, vámpír, olyan meredten bámulja az ismeretlen lány ujjait. De nem tartozik az éjszakai teremtményei közé, így egyálatlán nem arra vágyik, hogy a vércseppek a szájába kerüljenek. A fejében borotvaéles szikék képe jelenik meg, amik ellenállás nélkül vágnak a húsba, és baltáké, amik élén megcsillan a fény, miközben lecsapnak a csontokra. Hirtelen észbe kap, és határozottan rázza meg a fejét.* ~Ez így nem mehet tovább. Úgy tűnik, a boncteremben tett látogatások már nem elegek, egyre jobban vágyom valami élőre... viszont a dühös szavakból ítélve ezt a lányt bántotta valaki.~ *Azonnal felébred az igazságérzete, és a legkedvesebb mosolyát felöltve odalép az ismeretlenhez.*
- Mi a baj? Ki bántott? *Kérdezi kedvesen.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 14, 2013 10:58 am

*Ma kicsiw rosszabb hangulatban ébrettem. Elovastam Chang levelét. Hogy válasszal ha összezavar? Miért én vagyok akivel ki kell szúrni? Lendületesen haladok a Külső negyed felé ott is a temetőt szemeltem ki. Nyugalmat akarok és nem akarok emberekkel találkozni. Mai öltözékem egy mintás fehér farmer egy bő ujjatlan póló és bakancs. Körmeimet feketére festettem és fekete gyöngyből készült karkötőket vettem fel. Napszdmüvegem jól takarja dühös pillantásaimat. Egy fűzfa mögött állok meg. Ágai jótéköyan takarnak el. Mivel nem láttam senkit a közelben, nagyot csapok ököllel a fa törzrtébe. *-A jó életbe. De elegem van. *morgom és még egy nagyot a fára sózok amitől szépen felreped öklömön a bőr és lassan patagzani kezd a vérem ujjaimon és lecsepeg a földre hogy az mohón magába igya.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 14, 2013 10:30 am

*Ha valakinek ezen a szép, napsütéses nyári délután olyan furcsa ötlete támad, hogy tegyen egy sétát a nellondi temetőben, az egyik félreeső sarokban furcsa látványban lehet része. Egy hatalmas fűzfa lelógó ágai alatt álló padon ugyanis egy jól öltözött ázsiai lányt pillanthat meg. Rövid, sötétkék szoknyát visel, bézs, fodros pólóval , egy csíkos térdzoknival és sötétkék, magas talpú cipővel. Tökéletes sminkjével és frizurájával egyelátalán nem temetőbe illő látvány, ahova inkább sötét lelkületű nekromantákat képzelnénk. Kataku mégis itt van, egy természetmágia tankönyv társaságában, és megkísérli a lehetetlent: bevágni az egész könyvet mér a tanévkezdés előtt. Elege lett abból, hogy a nekromágiát kivéve minden tárgyból le van maradva a társaihoz képest, így a nyarát a tanulásnak szentelte. Ma viszont a szobatársai úgy döntöttek, rendrakást és felújítást tartanak, ennek érdekében pedig felforgatták az egész szobát, így a lánynak nem volt maradása. Minél messzebb akart kerülni a zajtól és kosztól, így került a temetőbe, ahol legalább csend van és nyugalom.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Csüt. Júl. 25, 2013 7:10 am

*Látom, ahogy aggódik, bár nem is értem... persze én is eléggé ki voltam, amikor eltűnt hosszú időre, de ez az egész köztünk még valahogy nincs kimondva, hogy pontosan mi is. Járunk, vagy mi fene, de vajon csak attól fél, hogy elveszíti a pasit, aki időnként egy-egy kemény menettel emlékezteti, hogy él, vagy ténylegesen értem aggódik? Erre nem most fogok kitérni, sokkal inkább a levél foglalja le a gondolataimat.*
-Aurorok? Azok, akik lezárták a nyomozást azzal, hogy a szüleim autóbalesetet szenvedtek? Azok, akikhez, amikor bizonyítékokkal állítottam be évekkel később, egyszerűen elhajtottak? Ne légy nevetséges Mila, te is tudod, hogy a hatóság megkenhető. *Persze, az aurorok, akik igazából elvannak a maguk kis dolgaival, és igen kevés köztük az, aki tisztességes, ha van ilyen, azokat meg hamar elteszik láb alól. Főleg egy olyan helyen, ahol én nőttem fel, Dél-Afrika nem épp a biztonságról és a nyugalomról híres. Mérges vagyok, ez látszik minden mozdulatomból, hogy ökölbe szorul a kezem, de ő kinyitja az ujjaimat és enyhít a testem feszülésén. Aggodalmának mostmár szót is ad, az apró puszit viszonozom, ő pedig a vállamra hajtja a fejét. Finoman simítok végig a haján.*
-Ne aggódj bébi, találnál magadnak mást, hamar. Kétlem, hogy egy ilyen jó nő ajtaja előtt ne állnának sorban a pasik. *Finoman megrántom a vállam. Muszáj mennem, muszáj tovább nyomoznom, mert egyelőre ez még nem elég. Közel járok, azért fenyegetnek és képtelen lennék úgy élni, hogy nincsenek válaszaim. A kérdésére lassan bólintok, de láthatja, amikor visszapillantok rá, hogy a gondolataim még mindig egy másik kontinensen járnak, nem teljesen itt.*
-Persze, menjünk és... nézd el nekem az előbbit. *Teszem még hozzá megfogva a kezét, hiszen rajta vezettem le a dühömet, de legalább kezelni tudta a helyzet, és jól is csinálta.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 7:57 pm

*A sírkövön ücsörögve fény derül arra, hogy miért is van ilyen rossz kedve Solomonnak, és hamar rájövök, hogy az, hogy meglátott csak egy lapát volt az egészre. Elolvasom a levelet, majd ezernyi kérdés kezd el körözni a fejemben, amiből fel is teszek neki néhányat. Érzem, hogy habár még mindig feszült, nem akar megbántani, így lágyan megsimítja a fejemet, én pedig felnézek rá. A szememben félelem és aggodalom csillan és magam sem értem, hogy miért féltem ennyire ezt a fiút. Hallgatom, ahogy elmondja, hogy már régóta biztos benne, hogy nem baleset volt.*
- De... Biztos, hogy ezt egyedül akarod kideríteni? Annyi auror van, akik segíthetnének...*szólalok meg elég halk hangon, nem is biztos, hogy Solomon hallja, bár a madár sem jár a temetőben ilyenkor. Elmeséli, hogy van egy férfi is, aki vélhetőleg hozzájuk tartozik. Tudom, hogy nem fogja feladni, ennyire talán már megismertem ez alatt a néhány hét alatt. Féltem, és nem akarom, hogy visszamenjen oda kutakodni. Mikor ökölbe szorítja a kezét, lágyan ráteszem az enyémet, majd hogyha engedi, akkor kihajtogatom az ujjait, és ismét belecsúsztatom az enyémet, összefűzve az ujjainkat.*
- És mi van, ha ezek sokkal veszélyesebbek, mint gondolod és nem bírsz el velük? *súgom a szavakat, és egy puszit nyomok a fiú ajkaira, majd átölelem, fejemet a vállára hajtva.*
- Kivel tölteném az estéimet? *halkan kuncogok, próbálom viccel elütni a dolgot, de Sol is hallhatja, hogy abszolút nincs jókedv a hangomban. Egy fikarcnyi se.*
- Lassan takarodó. Visszakísérsz a szobámba? *nézek a fiú szemébe, majd hogyha igennel válaszol, kézenfogva indulunk vissza a Kúriába.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 7:49 pm

*Nehezen, de végül beavatom a gondjaimba, átadva a levelet, amitől persze egy kicsit elsőre megijed. Végülis azt hiszem érhető, bár meglep, hogy félt engem.*
-Nem, abban már régóta biztos vagyok, hogy nem az volt. Az apám kiváló sofőr volt, és annyit mondtak akkor, hogy belehajtott egy fába... nem hajt magától senki sem egy fába. *Később értettem csak meg, kölyökként persze nem, akkor ott volt a gyász, a szüleim elvesztése, nem igazán érdekelt más. Aztán idővel elkezdett mélyebben is zavarni az egész, hogy valami nem stimmel, hogy ez nem lehet tényleg így.*
-Dehogy hagyom abba, hiszen ez mutatja, hogy már közel járok a megoldáshoz! Tudnom kell, hogy miért történt, hogy mi közük hozzá! *Megsimítom kicsit a fejét, amikor újra hozzám bújik, de még mindig elég feszült vagyok, ezt nem tudja teljesen kiölni belőlem egyelőre, ami érthető, hiszen a tény, tény marad és a levél sem válik porrá hirtelen.*
-Nem teljesen, annyi biztos, hogy nem messze van egy birtok, lezárt, magán, ahol régen laktunk, és hogy van egy férfi, egy vörös kabátos, aki folyton elakart tántorítani. *Igen, legutóbb amikor visszatértem több napos borostával, megviselten, sok helyen sebekkel épp az a férfi akadályozott, és igyekezett mindent megtenni, hogy ne jussak előrébb. De akkor sem adtam fel és most sem fogom.*
-Vissza fogok menni Mila, hamarosan vissza fogok menni, nem hagyom ennyiben! *Ökölbe szorítom a kezem. Olyan sok év telt el, de azok a valakik az egész életemet megkeserítették és tönkre tették. Egészen más lennék, ha nem halnak meg a szüleim, homlokegyenest más.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 7:37 pm

*Érzem, hogy nem csak amiatt van rossz kedve, amit látott, hanem ez talán csak rátett egy lapáttal. És igazam is van, hiszen hamarosan magához ölel, majd egy levelet nyom a kezembe, amit elolvasva egy nyögés hagyja el a számat. Mi ez?! Megfogva a kezét az egyik sírkőhöz húzom, leülünk rá és Sol végre mesélni kezd. Azt tudtam róla, hogy árvaházban élt, de azt nem hogy hogyan haltak meg a szülei.*
- Ezek szerint közel sem biztos, hogy autóbaleset volt... *suttogom a szavakat. Valahogy engem is kiráz a hideg - már ha tudna - ettől az egész dologtól. Megértem, hogy a srác ideges emiatt.*
- És mit fogsz tenni? Tovább kutatsz, vagy abba hagyod a keresést? *ölelem át ismét a fiút, a mellkasára hajtom a fejemet és úgy nézek fel rá. Nekem is kezd fontos lenni ez a srác, bár igyekszem azzal nyugtatni magam, hogy csak a vélasága, és a vére miatt van ilyen kapcsolat közöttünk és nem másért. Hiszen alig ismerjük egymást!*
- Tudod, hogy kikből áll ez a... szekta? *keresem a szót, de végül csak azt használom, amit sol is használt.*
- Vagy hogy hol van a székhelyük? Vagy bármi mást róluk?*kérdezősködöm. Nem szeretném, hogyha baja esne a srácnak és ha kell, akár vele megyek és megvédem. Bár gyanítom, hogy ez bántaná a férfiúi hiúságát, de akkor sem szeretném, hogyha baja esne. Uramisten! Mit tesz velem ez a srác?!*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 7:30 pm

*Igen, egy kicsit haragszom és egyértelműen rossz a kedvem, ami miatt más dolgokra is rosszul reagálok, ez sajnos jelen esetben tényleg így van. Végül csak megölelem, mert nem akarok vele bántó lenni, főleg nem direkt. Valahogy úgy érzem, kezd fontossá válni, bár még magam sem értem az egészet.*
-Csak... ne szólj bele mások életébe rendben? *Teszem még hozzá lassan, mert igenis nincs joga hozzá, hogy valakitől elvegye a gyászt, az igenis fontos, akkor is ha fáj, de úgy lehet rendesen továbblépni a dolgokon, vagy ha az ember nem akar, akkor legyen meg arra is a lehetősége. Az a nő most lehet, hogy hazamegy, jól fogja érezni magát, talál magának egy másik férfit, mindenki más pedig majd jól leszólja, hogy lehet ilyen érzéketlen. Az kinek lesz jó? Aztán végül a kezébe nyomom a levelet, amit tudom, hogy el fog tudni olvasni, hiszen ő nagyon is jól lát, nem lesz neki gond, akkor sem, ha sötét van. Visszaveszem és újra a zsebembe gyűröm, miközben sóhajtok egyet és leülök a sziklára. Nem tud erről senki, csak Raven körvonalakban, nem szoktam senkinek sem beszélni magamról, nincs szükségem rá, hogy sajnáljanak.*
-Tudod a szüleim... 6 éves koromban haltak meg autóbalesetben. Onnantól árvaházakban éltem, és egy véla fiúnak nem túl kelleme ez az élet. Valahogy mindig éreztem, hogy valami nincs rendben és már jó ideje kutatok, hogy mi is történt pontosan. Pár hónapja akadtam rájuk Dél-Afrikában, otthon, valamiféle... nem is tudom, szekta, Orchidea lovagoknak hívják magukat, hülye egy név. *A borítékon a pecsét is egy orchidea forma volt, amit persze már feltörtem. Talán egyszerűen csak túl közel jutottam hozzájuk, de akkor sem fogok meghátrálni!*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 7:20 pm

*Elég szarul érzem magam, hiszen rossz kedve van Solomonnak és talán még haragszik is, azért ilyen feszült. Nem tudok mit csinálni vele, lehet, hogy tényleg el kellene vennem az emlékeit? De ha egyszer megtudná, soha nem bocsátanám meg magamnak és persze ő sem nekem. A kifakadására kicsit felemelem a hangomat, hogy bizony őt még soha nem igéztem meg, és ezt ki is kérem magamnak. Furcsán érzem magam itt a karjaiban úgy, hogy nem ölel át engem. Talán ennyire taszítom ezek után, amit látott? De hát tudja, hogy mi vagyok, tudja, hogy mit csinálok. Nem értem és szabadkozni kezdek, amire végül csak reagál valamit.*
- Igen, tudom... Ezért nem akartam, hogy lásd. *motyogom lesütött szemmel. Persze, hogy rossz látni, ezt vélhetőleg egyik ember sem élvezi. Vagy ha igen, akkor az beteg. Sóhajt egyet, majd végül átölel, amire felsóhajt és arcomat a mellkasába fúrom.*
~Na végre!~*de nem sokáig maradunk így, elengedi a kezemet, én pedig értetlenül pislogok rá. Meghallom a papírzörgést és egy levelet nyom a kezembe. Hahó, sötét van, nem gáz? Nekem nem, ő pedig nyilván már kívülről tudja a levél szövegét.*
- Mi ez? *hajtogatom ki a levelet és olvasom el. Felnyögök és összeszűkült szemmel nézem a levelet, majd a fiúra pillantok.*
- Ez mi? Meséld el! *fogom meg a kezét és húzom az egyik sírkőre, Miroslav mellé és leülök, várakozóan nézve rá. Most jövök rá, hogy alig tudunk egymásról valamit. *

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 7:10 pm

*Hát persze, hogy nem akarom, hogy az emlékeimhez nyúljon, azok alakítanak minket, és ha változtatna rajta, akkor az már nem én lennék! Eszem ágában sincs megváltozni, vagy mást hinni, arról ami történt. Eléggé kiakadok, hogy talán már megtette ezt egyszer, de aztán azt mondja, hogy nem és kissé fel is csattan.*
-Jól van... akkor nem. *Mondom aztán, és persze a csókot viszonozom, de át nem ölelem, amikor hozzám bújik. Eléggé feszült vagyok már délelőtt óta, szóval most egyelőre képtelen vagyok jobban feloldódni, főleg hogy ezzel a látvánnyal zárul le a nap. Nem tudom miről beszél a diamonnal, de látom, hogy az állat lassan hátrébb húzódik, aminek nagyon örülök, azért még mindig nem viselem jól a folyton figyelő jelenlétét, egy kicsit idegesít az az igazság. Sosem tudom, hogy miket suttog Mila fülébe, amiket én nem hallok, ki tudja, hogy mikor hangolja ellenem?*
-Tudom, igen, de mégis csak kellemetlen ezt így konkrétan látni... de... *Halkan sóhajtok egyet és mostmár előre hajolok, hogy megöleljem, főleg mivel hozzám is bújt, csak én nem tettem azt, amit kéne. Összeszorítom a számat kicsit, majd elhúzom tőle a kezét és a zsebembe nyúlok.*
-Ezt kaptam ma délelőtt. *Nyújtom át neki. Nem sok minden van a levélben, csak néhány sor, színtiszta fenyegetés, hogy én is úgy végzem majd, mint a szüleim... hamarosan, főleg ha tovább folytatom ezt a kutatást utánuk.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 6:57 pm

*A nő végül eltűnik, én pedig közelebb sétálok Sol-hoz. Felajánlom neki, hogyha ennyire zavarja a dolog, hogy kitörlöm az emlékezetét, mire ő elég hevesen nemmel válaszol. Sejtem, hogy valami baja van, minimum az, hogy zavarja, hogy ezt csinálom. De hát könyörgöm vámpír vagyok, tudnia kellett volna ezt.*
- Oké, nem fogok. És még soha nem bájoltalak meg! *jelentem ki, majd kicsit határozottan, felcsattanva mondom az utolsó szót. Még a feltételezés is sértő, hiszen tényleg megígértem magamnak, hogy nem fogom elbájolni a barátomat. Miért tenném? Nincs titkom előtte. Most már nincs.*
~Nem tudom, mit problémázik ezen ennyit...~*morogja Miroslav, akiből azért kicsit már kezd elegem lenni.*
~Hé! Valami baja van, befognád a szád?~*ripakodok rá gondolatban, mire fogja magát és lefekszik az egyik sírkőre.*
~Itt sem vagyok...~*morogja és érzem rajta, hogy totál meg van sértve. Nagyszerű, még a lélekdarabommal is foglalkoznom kell. De ő ráér.*
~Hát kössz szépen!~* Most éppen Solomont kicsit fontosabbnak tartom. De Jézusom, miért?! Lassan odasétálok hozzá és hozzábújok. Még mindig elég feszült és nem is ölel vissza, viszont a puszit azért viszonozza. Érzem, ahogy a keze mozogni kezd, így lassan odanyúlok, és összefűzöm az ujjainkat, ha engedi.*
- Én nem tudom, hogy mit tehetnék, Sol. Tudod, hogy mi vagyok és ezen nem tudok változtatni. Azt hittem, hogy... Ezt már megbeszéltük. *nézek fel rá kérdőn. Tényleg nem tudom, hogy mit tehetnék, de ez vagyok én.*
- Ha téged ez zavar... Nem ihatok mindig belőled. Azt nem akarom!*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 6:49 pm

*Tényleg elég morcosan nézek rá, amikor végül elengedi a nőt és begyógyítja a sebét. Már maga a mozdulat sem tetszik, hogy a nyakát nyalogatja, mert hát basszus pasikkal is megteszi ezt... vadidegen pasikkal! Azért ez határozottan zavar, akárhogy is nézzük, így van. A felajánlására csak határozottan megrázom a fejem.*
-Ne nyúlj bele a fejembe... ha egyszer megteszed, miért ne tehetnéd meg máskor is? Ugye még nem volt ilyen? *Kicsit szúrósan nézek rá, hiszen ha megtette valaha is, akkor tényleg nem tudhatok róla. Jesszus, lehet hogy már volt rá példa, hogy kitörölt valamit, amit nem akarta, hogy megjegyezzek? Aztán közelebb lép, és én nem húzódom el, de tényleg kissé merev marad a tartásom, még az is érezné, hogy nincs rendben valami, aki nem ismer igazán. Nem szoktam én ennyire kötötten reagálni a dolgokra, de most valahogy ez sok, főleg mert eddig annyira mélyen nem gondoltam bele az egészbe. Mereven nézek előre, el a válla felett, amikor megpuszil, majd lefelé húzza a fejem, hogy egy csókot adjon, amit végül viszonozok lassan.*
-Nem... nincs semmi, csak hosszú volt a nap és ez az egész most hirtelen zavarni kezdett. *Mondom aztán, de közben a kezem akaratlanul is a zsebemre csúszik, amiben a levél pihen, amit az előbb gyűrtem be oda.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 6:37 pm

*Miroslav halkan morrant egyet mellettem, figyelmeztetve, hogy valaki érkezik, végül lassacskán közelebb sétálok a fiúhoz és megjegyzem, hogy nem akartam, hogy ezt lássa. Viszont most jó meleg a testem, úgyhogy... Fogalmam sincs, hogy fog erre az egészre reagálni, így egyelőre még nem megyek hozzá közelebb. Figyelem, ahogy lazán hozzádől egy sírkőhöz és úgy beszél.*
- Igen. Nekem mindennapos. El is feledtethetem veled, ha szeretnéd... De... *kicsit elharapom a mondatot. Még soha nem használtam rajta bájolást és nem is szeretnék, így lehet, hogy ezt is sértésnek fogja venni.*
~Bájold meg és nem lesz probléma!~*szólal meg Miroslav a fejemben, mint valami kis ördög.*
~Nem fogom megbájolni a saját pasimat!~*csattanok fel gondolatban, miközben a fiú gyönyörű arcát fürkészem. De mintha valami furcsa lenne rajta... Mintha nem lenne az a virgonc mosoly az ajkai szegletében, mintha nem csillogna úgy a szeme, ahogy szokott, mikor lát. Valami gond van! Kicsit közelebb sétálok hozzá, majd ha engedi, akkor átölelem és kicsit hozzá bújok.*
- Úgy gondoltam, hogy ez a helyes. Hogy ezt... Szeretnéd. *nézek fel rá és egy lágy puszit nyomok az állára.*
- Valami gond van, Solomon? Olyan furcsa vagy. *suttogom a szavakat, és hogyha engedi, akkor lágyan az arcára fektetem meleg tenyeremet, lejjebb húzom a fejét és egy lágy puszit nyomok az ajkaira, majd a szemébe nézve kérdőn nézek rá.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 6:30 pm

*Hát persze, hogy a macska hamar észrevesz, ez nem lep meg, és minden bizonnyal az illatom is megcsapja az orrát, ha csak nem foglalja le túlságosan az érzékeit az evés. Forgatom kicsit a szemem a nő hangjának hallatán, a franc se tudja ezek alapján, hogy ez most neki jó, vagy rossz. Aztán Mila is felpillant. Karba fonom a kezem, amikor megszólal és végignyalja a nő nyakát. Még jó, hogy nem smárolja le basszus! Nekidőlök az egyik magasabb sírkőnek és úgy méregetem a leányzót. Egyébként fogalmam sincs, hogy miért is zavar ez engem, mert hát végülis csak eszik igaz? Francba! Mégis úgy érzem, hogy valamit mondanom kell neki, valahogy le kell szúrnom.*
-Miért, hiszen ez neked gondolom mindennapos, elkapsz valakit, a csúcsra repíted, és te is jól érezed magad... *Rántom meg a vállam, bár a tekintetem nem azt tükrözi, hogy ezt tényleg ennyire lazán kezelem, valahogy mégis csak zavar az egész, hiszen nőkkel, férfiakkal is csináljak, remélem, hogy gyerekekkel nem...*
-És miért gondolod, hogy a te dolgod elvenni a gyászát? Lehet, hogy szüksége lenne rá, hogy igazán túl tudjon lépni rajta, vagy túllép és végül bűntudat gyötri majd, ha... *A sírkőre pillantok.* ...valaki mást választ a férje helyett. *Én tudom milyen elveszíteni azt, aki fontos, a szüleim halálakor még elég fiatal voltam, de ha valaki elvette volna tőlem a gyász lehetőségét, egyáltalán nem örültem volna neki.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 6:17 pm

*Érzem, ahogy a forró, meleg vér csordogál le a torkomon, és nincs is ehhez fogható érzés. Talán, hogyha közben szexelsz. Az még jobb, de olyan nem sűrűn van, úgyhogy meg vagyok elégedve ezzel az érzéssel is. Hallom, ahogy a nő egyre gyorsabban veszi a levegőt és halkan nyüsszög, de nem fél. Hiszen megbájoltam, hogy ne féljen. Lépések zaját hallom, Miroslav pedig felkapja a fejét.*
~Ajajj.... Sol...~*morogja a fejembe, mire kipattannak a szemeim és már látom is a közeledő srácot és hallom meg a hangját. Gyorsan elfordulok, megtörlöm a számat, majd megnyalom a nő sebét és mélyen a szemébe nézek:*
- Nem emlékszem semmire. Ide jöttél megsirattad a szeretteted, majd eldöntötted, hogy boldogan fogsz élni nélküle.* hangom lágy, suttogó. Miközben beszélek megsimítom a nő arcát, aki végül lassan elindul kifelé, mosollyal az arcán köszönve Solomonnak és eltűnik a sötétben. Visszafordulok a srác felé és Miroslav is kérdőn méregeti őt.*
- Nem akartam, hogy ezt lásd. *vágok durcás képet, majd közelebb sétálok a fiúhoz és felnézek rá. Fogalmam sincs, hogy hogy fog erre reagálni, de azt hallania kellett, hogy annyi emberség azért van bennem, hogy elfeledtetem a gyászolókkal a kínjaikat.*
~Szerintem amúgy is kiakad...~*morogja Miroslav, akire csak egy dühös pillantást vetek.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 6:06 pm

*Átlagos nap lenne, ha nem kaptam volna délelőtt a levelet. Azóta is ezt olvasom át vagy huszadszorra és estére már kissé kidőltem tőle, úgy lelkileg. Ebéd óta a városban sétálok, és nem is nagyon nézem, hogy merre keveredek el, igazából nem foglalkoztam semmivel és senkivel, csak a gondolataimmal és csak azt veszem észre, hogy hirtelen a Temetőnél találom magam. Világos van még, de már lassan elindul lefelé a nap és tudom, hogy ilyenkor már egy órán belül beköszönt majd a teljes sötétség. Nem érdekel, én sem vagyok az a jótét lélek, nem félek tőle, hogy nem jutok vissza az iskolába, csak azért, mert sötétebb helyen vagyok éppen és nem a legbarátságosabb környéken. A külsőmet tekintve egy kicsit talán látszik rajtam, hogy nem vagyok a toppon, kissé ködös a tekintetem és a hajam sem a legtökéletesebb állapotú, bár ez a vélaságomnak hála maximum csak hozzáad a külső megjelenésemhez, nem vesz el belőle. Felül egy egyszerű világosszürke inget viselek, alul pedig egy térd felett érő farmert, a lábamon pedig egyszerű papucs. A távolban viszont mintha... a sötét ruhában nem ismerem fel elsőre, de aztán amikor egy nőhöz lépdel kezd ismerőssé válni. A zsebembe gyűröm a levelet és lassan, óvatosan indulok el, hogy közelebbről lássam, és végül már biztos vagyok benne, hogy Mila az.*
-Hát ez igazán szép... *Ciccentek egyet a háta mögött. Egy gyászoló nőből iszik? Azért ez... valahogy még számomra is kissé sokkolóan hat.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Júl. 24, 2013 5:47 pm

*Nincs is szebb, mint az éj sötét leple alatt lakomázni valakiből. Méghozzá egy sötét, hangulatos helyen, mint például a temető. Szeretem ezt a helyet, mert olyan hangulatos és röhejes, hogy pont itt lakok jól valakiből. Most is erre tartottam, hogy egy sirató, szegény asszony vérét szívjam ki. Persze soha nem szívok szárazra senkit, épp eléggé el vagyok látva vérrel, hogy ne kelljen hiányt szenvednem semmiben, így mindig meg tudom állni, hogy ne szívjam ki teljesen az áldozataim vérét. Sötét ruhában vagyok: egy fekete, simulós cicanadrág, egy sportcipő, és egy fekete top, rajta egy fekete hosszú ujjú pulcsival. Ja, lehet, hogy totál hülyének néznek, amiért pulcsiban rohangálok 30 fokban, de mivel én úgysem érzem a hőmérséklet változást, nem kockáztatom meg, hogy a világos bőröm világítson a sötétben.*
~Már előre várom a finom vért!~*gondolja Miroslav, amire csak egy önelégült vigyorral válaszolok. Igen, én is várom! A temető ajtajánál beleszimatolok a levegőbe, majd hallgatózni kezdek és hamarosan meg is hallom az apró szipogást és sírást. Szinte azt is hallom, ahogy a könnycseppek a földre cseppennek. Gyors léptekkel közeledek a nő felé, mint valami sötét, halálos árny. Voltaképpen az is vagyok... Lassan kilépek a sír mögül és a nőre nézek. Közel sétálok hozzá, a kezemet a szájára teszem, majd megbájolva szólok hozzá:*
- Ne féljen. Nem fogom bántani. *susogom a szavakat a fülébe, majd kicsit oldalra simogatom a haját.*
- Ő már nem fog visszajönni, de magam boldogan élhet nélküle. *susogom lágyan a fülébe.*
- És velem is kedves lehet... *lágyan megpuszilom a nő nyakát,majd belemélyesztem a fogaimat, mire a nő halkan felnyög, de végül lehunyt szemmel élvezi a vérszívást. És én is...*

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Márc. 15, 2013 9:34 am

* Neki sosincs túl nagy gondja arra, hogy milyen ruhát vegyen föl. Legtöbbször azt, ami a keze ügybe kerül, de ugyanakkor muszáj elegánsnak lennie, nehogy szégyent hozzon a családjára. Azt valószínűleg nem élné túl, hisz nincs olyan ember a földön, akit jobban szeretne mint az édesanyját. Ő az egyetlen ember, akivel nagyon sokat tud beszélni, akinek elmondhatja a titkait, akivel megoszthatja a problémáit, így nagyon nehezére esett eljönni ide, az ismeretlenbe. De a bátyját meg kell keresnie, emlékszik rá, tudja ki ő, de az már nagyon régen volt, azóta biztos nagyon megváltozott, szóval aligha ismerné fel. De nem adja fel, mindenképp meg kell találnia. A temetőbe menet is ezen gondolkozik, s úgy repül az idő, hogy pillanatokon belül már a kiszemelt sírnál találja magát. Leteszi a virágot, majd letérdel, és imádkozni kezd. Magában motyog, szinte senki nem hallja, de ez elárulhatja, hogy mélyen vallásos. Ekkor megjelenik egy fiú, és köszön neki. De ő nem köszön vissza, a másik igazán tudhatná hogy ilyenkor nem illik valakihez csak úgy odamenni és ismerkedni, pláne hogyha imádkozik. Pár perc hosszas motyogás után feltápászkodik, és a fiúhoz fordul. * - Üdv. * Biccent köszönésképpen, de alig lehet hallani a hangját. Elfogadja a kéznyújtást, és nagyon halkan bemutatkozik, elég félősen. Nem tud elfutni, hisz már megtalálták. * - Naia... Naia Lawrence. * Lesüti a fejét, és nem néz a fiú szemébe. *

// FAGY. //

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Márc. 15, 2013 9:19 am

*Kinyitja a szemét, felül és körbenéz, a szobatársai nincsenek a szobába. Lekászálódik az ágyról, a ruhásszekrényéhez megy ahonnan kivesz egy kék pólót, egy fekete farmert és egy fekete torna cipőt. A pólót és a farmert az ágyra teszi a torna cipőt pedig az ágy elé. A fürdőszobába megy, letussol, meg mossa a fogát. Visszamegy a szobába, felveszi a ruháját, majd elindul valamerre, még ő se tudja csak céltalanul sétálgatni fog. A séta közben elgondolkozik, és amire a visszatér ebbe a világba már a Nellondi temetőnél van.* ~Ha már itt vagyok, akkor itt fogok sétálni~ *A sírkövek között járkál, amikor meglát egy lányt és oda megy hozzá, hátha vele is összebarátkozik*
-Szia*Mosolyog a lányra, majd kezet nyújt.*
-Hikaru Tudor Patrik vagyok, de szólíts csak Patriknak.

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Márc. 15, 2013 9:01 am

* Egyedül, mint mindig. Egyedül kelt fel, egyedül reggelizett, egyedül sétálgatott és egyedül tanult. Néha annyira unalmas az élet, hogy azt kimondani sem lehet. De az ő hibája, méghozzá azért, mert bátortalan és szerény, nem akar hozzászólni senkihez, fél hogy valakit megbántana, nagyon pesszimista, és nagyon félős, ami nem a legjobb párosítás. De hátha akad majd egyszer valaki kerek-e világon, akinek lesz türelme végigvezetni őt egy bizonyos úton afelé, hogy sokkalta közvetlenebb legyen mint most. Nos, az az ember biztos nem a közelben van, de ki tudja, még az is előfordulhat... Most viszont egy olyan helyre készül, ahol eddig még sohasem járt, de hallotta már hírét párszor, és mindig mélységes meghajolt magában az emberek előtt, akik hősiesen haltak meg, és itt Nellondban lettek eltemetve. Hosszú fekete szoknyában és felhőben vonul végig a folyosókon, majd később az utcákon, fején szintén koromszínű kendővel. Arcát teljesen eltakarja a sötét anyag, így még csak véletlenül sem ismerhetik föl, bár aligha akad itt valaki, aki ismeri. Hamarosan eléri a temető kapuját, vesz egy mély levegőt, és belép. Hosszasan sétál a vékony ösvényeken, mígnem megtalálja a sírt, amit keresett. Egy elég régi, szinte már romosnak mondható sírkővel találja szemben magát. Köpenye alól kiveszi a sárga virágcsokrot, és ráhelyezi a sírra, majd elkezdi kicsit letisztogatni. *

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jan. 20, 2013 2:38 pm

*A varázslat sikerül és a lény megállva fuldokolni kezd, majd beszélni. Habár fuldoklik és szörnyű kínokat él át, elmeséli, hogy miért is jött ide, mit keres itt és mi a feladata. Isabella felvont szemöldökkel hallgatja a lényt, aki végül összeesik. Kérdés, hogy holtan-e. De a lány ezzel már nem foglalkozik, odaugrik a képhez és betörve megtalálja a síró nőt, aki mellett ott van egy csontváz.*
- Jöjjön, segítek! Most már vége! *suttogja Bella és nyújtja a kezét a síró nő felé. Átöleli, majd gyors léptekkel kivezeti őt. A ravatalozó falát kirobbantja,és immár odakint a temetőben engedi l a nőt, aki zokogva mond köszönetet, majd el is rohan. Isabella megcsóválja a fejét és kifújja a levegőt.*
~Hűű. Izgalmas délelőtt...~*motyogja, megrezegteti a szárnyait és felszállva a kúria felé veszi az irányt.*

//Köszi a mesét. Nagyon tetszett, csak a végét kicsit összecsaptad. : )) De nagyon tetszett, köszönöm!! ^^//

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jan. 20, 2013 2:29 pm

* Minden esemény olyan gyorsan történik, szegény Bellának átgondolni sincs ideje a látottakat, már rögtön meg is jelenik a szörnyeteg, és emeli felé a kezét. Azonban a mozdulat abbamarad, mert Bella kínozó varázslatot használ, melynek következtében a lény fulladozó hangot ad ki. Nem egy erős szörny, tulajdonképpen csak egy küldött, akinek van valami feladata a földön, de ezt el is árulja. * - kérlek, ne bánts... * Mondja elcsukló hangon, s azonnal megered a nyelve, amint a fájdalom szétterjed a testében. * - Én csak egy küldött vagyok, megbízatást kaptam több mint 500 évvel ezelőtt. Az évszám... * Köhög. * Akkot történt. Akkot halt meg... Akkor halt meg az akkori fölbirtokos. Én öltem meg... A számolások az oszlopokon, én véstem bele, számoltam a napokat, hogy mikor idézhetem meg újra a mesteremet. Ma van a nap, de én kudarcot vallottam... * Itt hosszasan köhög egyet, látszik hogy nagyon gyenge a szervezete, egy egyszerű kinozó varázslatba is bele tud halni. * - A kép....mögött. * S ekkor szeme örökre becsukódik, és nem szólal meg többé. Ekkor a kép mögül jövő hang felerősödik, és egyre jobban dörömböl. Ha Bella kirobantja, vagy csak egyszerűen elveszi a képet, akkor egy megkötözött embert talál, mellette egy szintén megkötözött csontvázzal, amin a kötelek lassan szétfoszlanak. Az ember - pontosabban nő - szemei tele vannak könnyel, s nagyon ki akar szabadulni. Ekkor a folyosó elején lévő ajtó kinyílik, tehát Bella nyugodtan hazakísérheti a megrémült asszonyt, és ő is vissza mehet a kúriába. Arti nem tud finomrezgést alkalmazni, de ha jobban megnézi a sírt, láthatja rajta ugyan azt az évszámot amit Bella a könyvben, csupán egy név van hozzá társítva. Valamint az is, hogy a ravatal fölötti fények megszűntek, amint a lény meghalt. *

// Köszönöm szépen a részvételt, örülök hogy eljötttek ^^ Az áldozatról annyit, hogy a lénynek emberáldozatra volt szüksége hogy vissza tudja hívni ősi mesterét, ezért elfogott egy nellondi polgárt. //

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jan. 20, 2013 2:12 pm

*Mivel sikertelenül próbált le jutni az alagsorba így vissza kimegy a sírokhoz és ott követi a lábnyomokat. *~Itt valami nagyon nem stimmel. De addig nem nyugszom míg rá nem jövök arra,hogy ki vagy kik nem hadják békén nyugodni a halottakat. * Ez a macskájának intézi aki ott van a nyomában. * ~ Igen igazad van. Eléggé szégyen az,hogy a halottakat még itt sem hadják békén nyugodni. * Válaszol vissza Miló és az egyik sírnál megáll és szét néz. * ~ Valami varázslat kellene hátha kimutatja merre mentek azok akik erre felé jártak. * Fordult a lányhoz aki bólintott. *Finom rezgés.* Mondja halkan és reméli sikerül megint a varázslat úgy mint elsőnek. *

Finomrezgés:

Mozdulat: Érintsd a kezed nagyon finoman az érzékelni vágyott területre, ajtó, padló, valahova a közelébe.
Leírás: A rezgésérzékelés finomított verziója, míg az előbbi nagy területre hat, főleg lépteket, mozgást érzékel, merre futott az ellenfelünk, vagy merre vannak társaink, addig ez a varázslat egy sokkal kisebb terület, felület ellenőrzésére szolgál. A varázslattal képesek lehetünk egy csapdát felfedni és ha mechanikus, akkor egy megfelelő ütéssel a falon vagy a földön, vagy egyéb felületen hatástalanítani, és kisebb területeken hogyha két méteren belül érintjük a földet, akkor az illúziókat is meg tudjuk különböztetni a varóságtól, hisz más a föld rezgése, más az anyai felépítésük - már amikor van. Hogyha nem mechanikus a csapda, hanem mágikus, akkor nehezebb dolga van az embernek, de minden esetre pontosan tudja, hogy hol van az a csapda és talán ki tudja kerülni.

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jan. 20, 2013 2:11 pm

*Megérkezve a csarnokba Bella kicsit megnyugszik, hiszen itt már nem annyira érzi a bezártságot, mint a furcsa folyosón. (és nem mellesleg vérrel sincsenek furcsa szövegek irkálva a falakra). Ahogy megérinti az oszlopokat, furcsa véséseket fedez fel rajta, amiket nem nagyon tud hova tenni. Elraktározza magában az információt későbbre, majd az emelvényhez sétál, amin egy könyvet talál. Lágyan végigsimít a lapjain, amik hirtelen pörögni kezdenek, majd a könyv becsukódik. Bella ijedtében hátrál néhány lépést, majd visszanéz és meglátja az évszámot.*
- 1677.. Nem most volt... *motyogja elgondolkodva és igyekszik rájönni, hogy volt-e akkor valami neves esemény, de nem jut eszébe semmi, hiába a történelem nem az erőssége. Azonban nem az évszám az egyetlen, amit Bella varázslata felfed, hanem a fejében furcsa képsorozat is megindul. A könyvhelyén egy lyuk, benne egy emberrel, de a képsorozatot furcsa hang szakítja félbe: mintha valakinek be lenne kötve a szája. Bella körbenéz, és látja, ahogyan a négy kristály felszívódik, majd testet öl. Egy négy szemű valaki jelenik meg a sötétben, és közelít a lányhoz. A lány - gyakorlott "kalandor" lévén -gyorsan reagál és a medáljához kap, amelyet megszorít, majd kínokozásra koncentrálva a furcsa lényre pillant. Először valamiféle furcsa fullasztást, és fejfájást érezhet az illető.*
- Ki vagy és milyen rituáléról beszélsz? *szólal meg határozott hangon a lány, kieresztve szárnyait, hátha ezzel is valamit elér. De egyelőre kínoz. Egyre jobban...*

//AMM, Elsődleges
Halál
Alapvetően egyszerű kínokozó varázslatról van szó, mely fokozatosan fejti ki hatását. Első lépésben célszemély erőteljes fejfájást érez, mely fokozatosan terjed egyre lejjebb, és marja belülről. Lassan fájni kezd a mellkas, a tüdő, nehézkessé válik a légzés. Természetesen csupán az agyra hatunk a mágiával, a tudatra, ám ez olyan erős, hogy a test lassan teljes mértékben elhiszi a többi fájdalmat, és az sem ritka, hogy különböző helyeken belső, vagy külső vérzés indul meg. A mágia gyakorlott mágusok esetén egészen a végső halál beálltáig fokozódik, amikor is az agy oly mértékben elhiszi a halál tényét, hogy végül teljesen le is áll, leállítva ezzel a szerveket is.//

» Nellondi karakterek