Nedavia barlang-pub

* A hangos nevetés után sajnos a tettek mezejére kell lépni és ki kell vinni Agatha ájult testét, avagy kezdeni vele valamit, mert a vendégeknek sem tetszik, meg amúgy is próbálnak a szoknyája alá nézni, mindennek tetejébe meg akarná spórolni, hogy a pultra nyáladdzon. Sophie közben felvilágosítja Lincet, hogy minek is volt szemtanúja az előbb.* - Shen... micsodi?... Mindegy is.. tanítsd meg. * Jelenti ki elszántan a lánynak, aki szívesen segít elhurcolni neki az ájult testet valahová, csak előbb elpakolná dolgait.* - A tengerpartig kéne. * Mondja még Sophienak, miközben az pakolászik, csak, hogy ízlelgesse a hallottakat, mert az innen nem kis táv amíg végigsétálnak a parton.* - És majd ott hagyjuk egy sziklán... Remek ötlet mi? * Vigyorog és egy percig el is gondolkodik azon, mi lenne, ha. De azért ilyet nem tenne, soha.* - A kórházba? * Legyint lendületesen.* - Kit fektetnének be részegen. * Költői a kérdés. A zsebeiben semmi érdemlegeset nem talál amikor az iratai után kutat, csupán szerszámok tömkelege, s miután kihúzza a kezét mintha fekete olajos is lenne -> újfent a mosogatónál tűn fel.* - A menyét is részeg? * Kérdi, mintha Sophie tudná rá a választ és nyúlna is érte, amikor egy jókora böffenetet hall.* - Fújj, te viszed. * Nyomja Sophie kezébe az állatot, közben Agathat felemeli és elindulnak a tengerpart felé.*

* Éppen csak, hogy visszafordul már látja, hogy Agatha a pulthoz rángatta Sophiet, aki az előbb megint cigizett. Isznak, cigiznek.. mi kell még?* - Igen érzem az alkoholos bukét. * Mondja unott ábrázattal és megsimogatja az állát miközben fondorlatos üzletén gondolkodik. Alaposan kitervelte, hogy vonja ki a forgalomból egy időre, azonban rá se hederít, inkább körbe szlalomozik a maradékok után kutatva. Ha ő egyszer berobban, nincs mód arra, hogy valaki lenyugtassa, legalább is Lincoln szerint de Sophie ezt megcáfolta valami érdekes fogással, s az őrült nőszemély elterült a pultra, mintha kikapcsolták volna. Lincoln először hátra hőköl, Sophie-ra majd az ájult Agathara pillant, majd ugyan ezt még kétszer. Arcán a meglepettség eltűnt helyet adva az euforikus boldogságnak aztán pedig a hozzá nem illő röhögéssel csapkodta a pultot. Ez azonban kopasz kollégájának már a legkevésbé sem tetszett és figyelmeztette Lincolnot, hogy vége a munkaidejének mára, a nőt pedig oldja meg, vigye ki levegőzni, vagy akármi, de nem hagyhatja a pultra nyáladzani. Az örömmámor hamar tovaillant és Sophie-re nézett kérlelően kiskutyaszemekkel.* - Segítesz kivinni?

- Hé haver, olyan fényes lesz már az a pult, mint az én kopasz fejem. * Mondja Lincolnnak a mögötte álló kolléga pincér, ugyanis a fiú észre sem vette, hogy már vagy öt perce sikálja ugyanazt a felületet, s közben néha Sophiékra pillant. Igyekszik úgy csinálni a dolgokat mintha tudomást sem szerzett volna ittlétükről, azonban egyszer elkapta Sophie tekintetét. Nem tudja, hogy vajon mit gondol magában a lány, mindenesetre kora délután szépen elszaladt előlük a tengerpartra, s azóta nem tudja milyen kapcsolatban állnak egymással. Az előbbi kopasz kollégája odacsúsztat neki egy pohár whiskyt, mire Lincoln rá, majd a pohárra néz.* - Munkahelyen nem ihatunk. * Mondja neki, s az továbbra is biztatja.* - Hajtsd le haver, köztünk marad. * Valóban ráfér, úgyhogy egy húzásra legurítja és úgy csapja le, hogy a pohár alighanem összetörik, de minimum megreped, amikor látja Agathat közeledni. Messziről óbégat neki, és becézgeti, ráadásul ki is kell szolgálnia, szégyen gyalázat.* - Úgy kiabálsz mint egy részeg! * Rázza meg a fejét és ráhibázott.* - Psszt! * próbálja csitítani amikor a nő elkezd énekelni. Befogja mind két fülét egy percig, azonban amikor látja, hogy elmennek a vendégek feltűri ingujját.* - Hagy abba, elkergeted a vendégeket.. * Elég vastag koponyája van ahhoz, hogy tudja a szép szó nem lesz elég ide, úgyhogy int a mögötte lévő társának, aki ismeri már Lincoln tekintetét, eltűnik az ajtó mögött és egy frissen behűtött Finnland vodkát hoz ki. Linc int neki, hogy ne jöjjön közelebb, maradjon távol a nőtől, mert még a végén kikapja a kezéből.* - Figyelj ... Egyezzünk meg.. A tiéd. * Itt maga mögé mutat, a vodkára.* - HA... ha nem énekelsz és a továbbiakban kulturáltan viselkedsz? Megegyeztünk? * Kérdi és nagyon reméli, hogy kedvére való az üzlet.*

* Újabb fárasztó munkanap, pedig még azóta sem pihente ki magát, úgy igazán, de dolgozni muszáj. Hiába örökölt tömérdek vagyont meg akármit ő akkor is az élet keményebbik oldalához van szokva, s nem is adná fel elveit a semmiért. Akarsz valamit? Hát szerezz is meg magadnak, tegyél érte. A napokban határozta el magát, hogy új albérletet keres, és itt hagyja a hangos szobatársait, akik amúgy is mindig szemetelnek, nem tartanak rendet, sőt amikor véletlenül betévedt valamelyik srác szobájába még a tükör is koszos volt (!!!) Ez tűrhetetlen volt számára, úgyhogy talált is egy hirdetést. Napok kérdése és átcuccol, most azonban a munkájába igyekszik. Felveszi a pincér szerelést. És elindul. Hátsó ajtón megy be, ahogy az ott dolgozók szoktak, úgyhogy egyelőre nem veszi észre a két lányt, csak az után, ahogy kinyílik a személyzeti ajtó, s arca ha lehet még jobban elsápad, amikor meglátja Agathat. Könnyen mondhatnák rá, hogy sápkóros, pedig egyszerűen csak kiszökött a fejéből a vér, s fordulna vissza, csak, hogy a másik pincér elé áll. A pulthoz igyekszik hát. A kezébe kap egy poharat és elkezdi törölgetni, s közben árgus szemekkel figyeli a két társalgót. Nem tudja, hogy most mi lenne a legjobb, ha megpróbál észrevétlen maradni, vagy ha oda köszön Sophie-nak, mert vele jóban van, csupán Agathatól borsódzik a háta.*

- Akkor ahogy sejtettem. * Mondja, ahogy sejtése beigazolódott és belekortyolt a teájába, az övé is már kezd kihűlni de ő szereti hidegen.* - Hát, azért, ha annyira nem ment el a kedved az ilyesféle munkától, nekem hétvégéken elkélne a segítség. * Mondja Sophie-nak és megkavargatja a teáját.* - Már, ha jelenleg nincs más munkád és hétvégente nem találkozol a családoddal, pároddal meg ilyesmi. * Mondja aztán az órájára pillant.* - Ó-ó.. 10-kor zárás van. Múltkor is tovább maradtunk és kitették a szűrünket az őrdémonok. Meséli Sophienak aztán kitessékeli az embereket a pubból és készülődni kezd a zárásra. A takarítás szerencsére nem az ő feladata, úgyhogy mindent úgy hagy ahogy volt, csak a poharakat teszi el. Sophie elől is elveszi egy mosoly kíséretében és mindet belepakolja a mosogatóba.* - Ha nem vagy még fáradt akkor elnézhetnénk valamerre. * Veti fel az ötletet aztán megpörgeti az ujján a pub kulcsát.*

* Linc és Sophie közösen egyetértenek, hogy minél távolabb annál jobb. Linc egy eldugotabb helyre vezeti Sophiet, azonban hallja, hogy a fazon sört követel, muszáj visszakiabálnia.* - Balra a második ajtó. * Mondja elégedetten és megigazítja ingét. Csaposhoz illőn feltűri annak hosszú ingujját miközben Sophie állásáról beszélnek. Jól láthatóan zavarba hozza a téma, úgyhogy Linc jobbnak látja nem firtatni. Legalább is tudja, hogy nem lenne illendő megkérdezni, csak a kíváncsisága most felülkerekedett.* - Csak nem bepróbálkoztak nálad a jóemberek? * Nézte fürkészően és nem kell ahhoz jó mentális képességekkel rendelkeznie, hogy lássa, hogy zavarba hozta a másikat.* - Bocs, ha túlzásba vittem az érdeklődést. * Néz ő is az asztal közepére és megköszörüli a torkát. Szokása mélyebbre ásni mint kellett volna, most is talán túllépte a megengedett határt úgyhogy úgy érezte jobb, ha témát vált.* - Még jó, hogy mindenhol tartanak biztonsági őrt. Azok lekapcsolják a rossz fiúkat... * Ügyesen játszik a fiú, mondatba rejti a kérdést. Arra kíváncsi, hogy mi is az a dolog amitől Sophie oly zavarba jött.*