Nedavia barlang-pub

// Burn //

* A felrakott vízre nem is figyelt már csak akkor amikor örült mód sípolni kezdett a kanna. Rögtön le is vette és elkészítette belőle egy egyszerű de nagyszerű fekete teát és a lány asztalára tett egy gőzölgő bögrével.* - Ez nem pazarlás, szívesen teszem. * Válaszol egy mosollyal aztán újból leül Sophievel szemben.* - Jobb szeretem amúgy magam elkészíteni a dolgokat, elég maximalista vagyok. * Mondja csak úgy és figyeli a lány arcrezdüléseit, vajon mit szól az elé rakottakhoz. A kedvenc teás kérdésre csak maga elé bök az asztalon lévő kannára.* - Ebbe kérlek szépen van kókusztej a többi meg vegyes gyümölcsszirup. * Válaszolja Sophienak aztán újfent a pult mögé kényszerül. Úgy tűnik ahogy telik az idő egyre többen jönnek.* - Estére mindig sokan lesznek. Egy pár hete ugyan ez a fazon aki most itt alszik... * Átdől a pult felett, hogy ránézzen a még mindig alvó pasasra és leönti egy pohár hideg vízzel.* - Ez pár hete őskáoszt rendezett itt és átrendezte a berendezést... * Jogos lenne a kérdés, hogy akkor miért nem paterolja ki, de Linc már tudja, hogy jobb, ha fel sem ébreszti.*

* A fontosabb dolgokra mindig emlékszik, jó intellektualitása révén. Ha beül valamilyen órára akkor sem szokott jegyzetelni, hiszen minden megmarad, de nem véletlenül mentalista. A furcsa kis történetnek azonban folytatása is van ami szintén nem vidám kimenetelű. Lincoln lesüti a szemét.* - Ez szomorú.. * Mondja és keze megállapodik a csapon egy pár másodpercre, aztán folytatja a dolgát. Felcsillan a szeme amikor Sophie megkérdezi, hogy van e valamilyen ajánlata. Imád mixerkedni és elég jól is ért hozzá.* - Hogyne lenne! Múltkor ígértem egy jobb ízű teát, ha még emlékszel. * Kacsintott egyet és levette az egyik magasabb polcról a teafüvet.* - Személyes kedvencemet készítem most el neked, de lehet, hogy inkább valami alkoholos koktélra vágysz? * Kérdi, válaszra sem várva elkezdi kotyvasztani mindkettőt. A koktél színátmenetes a pohár alján citromsárga, majd egyre feljebb erőteljesebb kék színben pompázik.* - Voilà * Mondja és megkoronázza művét egy hosszú kacskaringós szívószállal.* - Most a vendégem vagy. * Jelenti ki mosolyogva  ellentmondást nem tűrően és az asztalra teszi az italt. A tea vize még csak forrásban van, lehet, hogy el is felejtette már a fiú.*

* Sophie kijelentésére nem válaszol, csak elmosolyodik.* - Nem, sőt.. szeretem élvezni az életet. Mostanában egyre gyakrabban sikerül. * Mondja majd elkezd a dobozkával játszani az asztal alatt.  Az üldöző bátyjáról már hallott. Kissé abnormálisnak tartott olyan mértékű féltékenységet, hogy ezért megölje a saját húgát, bár nem ismeri a történetet, komplexebb lehet annál ahogyan azt elképzelte.* - Ja igen, mesélted amikor először találkoztunk. Emlékeztem rá. Hát nézd itt biztonságban vagy, nem bánthat senki. * Dől hátra kényelmesen a székbe és látja, hogy a pultnál egy kopaszodó hózenetrógeres fazon ácsorog és igen csak a csapost keresheti.* - Nézzenek oda, meg is feledkeztem arról, hogy milyen beosztásban vagyok. Ki kell szolgálnom azt a pasast. Te nem iszol valamit? *Kérdi, mert a lányka biztosan nem csak Linc két szép szeméért jött, hanem fogyasztana is valamit ebben a nagy melegben egy hideg koktélt vagy valami szilárdabbat. Miután Sophie elmondta kívánságát a fiú sarkon is fordul és a pult mögé siet. Az asztal közvetlenül a pult mellett van, úgyhogy tulajdonképpen nem hagyta egyedül. A horkoló fazon viszont egyre inkább Sophie bárszékének lába felé orientálódik.*

* Egyre szimpatikusabb neki a lány, ahogy beszél neki a múltjáról. Neki is sok idő volt míg megtanult mosolyogni, és valahol mélyen egy kicsit még benne van a tüske, de megpróbálja mindig a dolgok jó oldalát nézni, meg aztán rövid az élet, ki akarja használni és megragadni minden olyan lehetőséget ami előrébb viszi majd az életben.* - Így van, tovább kell lépni. Szerencsére én már tíz évesen elfogadtam a sorsomat és úgy éltem éveken keresztül, hogy mindent magamnak kellett biztosítanom. * Mondja és beleszív egyet a szivarba. Tetszik neki az íze. A többivel spórolósan fog gazdálkodni.* - Szerencsémre egy pár hónapja levelet kaptam egy nagy örökségemről, szóval igazából dolgoznom sem kéne. De ha nem dolgoznék akkor mit kezdenék a sok felszabadult szabadidőmmel? * Kérdi tarkó vakargatva. Még hozzá sem nyúlt az örökségéhez. A levélben az állt, hogy egy villát örökölt sőt még egy egészen csinos kis vagyon párosult hozzá, de ő valahogy nem tudja elképzelni magát a szobalányok sokasága közt kis királyfiként parancsolgatni. Ő az élet keményebbik oldalához van szokva, pont ezért elvből egyelőre nem is foglalkozott a levéllel.*

* A székkel dülöngélve hallgatja Sophiet a régi munkahelyéről. A miami még nem is lenne rossz, oda Linc is szívesen elmenne akármikor, a történet másik fele viszont sokkal kevésbé tetszetős. Ezt hallván megnyugszik és a nedavia nem is tűnik egy rossz munkahelynek, sőt bizonyos napokon. Mondjuk hétfőn amikor mindenki dolgozik van, hogy egyedül van az egész pubban. Ezért kedveli ő a hétfőket, amit nem sok ember mondhat el magáról.* - Hát ez nem hangzik valami jól, még jó, hogy téged nem akartak bántani. * Mondja és kissé végigmér a másik arcán. Mondatba rejtett kérdés hangzott el Linc szájából mert bizony arra kíváncsi, hogy vajon bántották-e. Bár a lány harcképzettségéről mit sem tud, fegyver nem lát nála. Bár az is lehet, hogy csak a ruhája takarja el és bizony rejtegetne egy két meglepetést a vele kötekedőknek. Lincoln-ra terelődik a szó, és miután megköszönte Sophie-nak elmondta, hogy tőle kapott először valamit mire a lány zavarba jön és sajnálja a helyzetet. Linc csak legyint. Rá már rég nincsen semmilyen hatással a család, mondhatni érzelmi analfabéta lett a hosszú évek alatt.* - Ne sajnáld, én sem sajnálom, már hozzá szoktam. * Mondja egy szomorkásabb mosollyal aztán rendezi vonásait. Tudja jól ő is, hoyg milyen árvának lenni.* - Akkor, ha jól sejtem neked sem volt idilli gyerekkorod. * Pillant a másikra kérdőn, aztán a pulthoz, ahová szerencsére nem jött újabb vendég, úgyhogy ücsöröghet tovább Sophie-val.*

* Sophie mulatságosnak találja a horkantó öreget, először még Lincoln is, de pár hónap dolgozás után már csak szem forgatva fordul inkább a másik oldalra az ilyen emberektől. Sophie mondta, hogy dolgozott már hasonló helyen, mire Linc érdeklődően kissé előrebillenve a székkel kíváncsiskodik.* - Komolyan? Hozzád nem ilyen munkát képzelnék el. Hogy bírtad? * Kérdi és körbemutat a helyiségen ahol bármikor kezdetét veheti az őskáosz. Csak a szokásos.. Linc tudja mikor kell az asztalra dobni a rongyot és visszavonulni..* - Nem mondod? Én meg azt hittem ennél a helynél nincs rosszabb. * Mondja hitetlenkedve és várja, hogy Sophie mesélje el milyen helyen is tevékenykedett ő. Közben átveszi a neki szánt szivaros dobozkát aminek felettébb örült, nem csak a tárgy milyensége miatt, hanem a gesztus, hogy ő kap valamit ritkán esett meg vele. Nézegeti a csinos kis dobozkát, nagyon tetszik neki, aztán nekiáll megbirkózni a csomagolásával is.* - Amúgy te vagy az első olyan ember, akitől kaptam valamit. * Mondja úgy mintha vicc lenne az egész, pedig igazából őszintén beszél.*

* Ilyen szerelésben nem csoda ha végigmustrálják Sophie-t de ő nem zavartatja magát. Bizonyára le tudná rendezni a fickókat, ha arról lenne szó, de azért mégis csak lány a sok részeg sokaságában. Miután felismerte Sophiet intett neki és egy perccel később már le is ül a lány asztalához és viszonozza a mosolyt. Sophie készségesen felajánlotta a segítségét, mire Linc csak még jobban elmosolyodik.* - Félek, ha a pult mögé állnál, hozzám már nem állnának sorba a vendégek. * Mutat maga mögé az asztal alatt fekvő öregre, aki a teljesség érdekében még horkant is egy nagyot és átöleli a bárszék lábát. Ki kéne paterolnia, de nem éppen biztonsági őr testfelépítésű a fiú. Izmos, meg szálkás is, de a férfit nem tudná egyedül kivinni a pubból, ahhoz meg nem kér segítséget Sophie-től. Már éppen a zsebét tapogatná, hogy elővegye az utolsó szál cigijét, amikor a lány mondja, hogy hozott neki valamit. Lincoln szürke szemei elkerekednek a meglepettségtől. Neki, hoznak valamit? Ilyen is előfordult a történelemben? Eddig soha nem kapott senkitől semmit, úgyhogy különös becsben fogja tartani akármi is legyen az.* - Nekem? * Jött ki halkan a kérdés amire voltaképp már tudta is a választ és elvette a szépen csomagolt dobozkát Sophietől.* - Nem kellett volna, én csak egy szálat adtam, te meg egy egész csomagot. * Mondja mosolyogva, majd ki is bontja, hogy vegyen belőle egy szálat.* - Ráadásul nem két forintos ajándék. Köszönöm. * Mondja miközben rágyújt.*

* Nem zavarja a dohányfüst, sőt ő is rágyújtana, csak neki nem lehet. Fontolgatja, hogy ha alábbhagy a vendég torlódás a pultnál akkor leül egy asztalhoz mint a vendégek és szépen rágyújt. Csak egy újság kellene és akkor tökéletesen elszórakoztatja magát a következő 10 percig, közben csak reméli, hogy nem lesznek zabosak amiért önkényesen kivette magát a pult mögül. Ezen agyal amikor azt látja, hogy az előbbi szakállas férfi nyál csorgatva fordul le a székről egy lány után. Egy olyan lány után akit Linc hátulról először fel sem ismer, de miután Sophie int neki ő is köszön.* - Szia, várj mindjárt megyek. * Mondja a lánynak és lelöki az elalvó férfit a pultról aki minderről tudomást sem vesz, alszik tovább az asztal alatt. Linc úgy is szünetet akart tartani, úgyhogy Sophie asztalához ment.* - Foglalt ez a hely? * Kérdi és, ha nem akkor lehuppan a lánykával szemben.*

- Akkor egészségedre. * Miután meghozta a pincér a rendelést kissé megemeli a poharát és lehajtja. Arti nem kedveli az alkoholos dolgokat, de azért most ő is bevállalt egyet.* - Ki kell próbálni mindent, hogy rágyere még is tetszik. * Mondja és a lány elé tolja a poharát amiben épp maradt még annyi, hogy Arti belekóstolhasson az ízébe ami bivalyerős, de egyszer élünk.* - Na? Vagy elég merész, hogy megkóstold? * Kérdi aztán ha nem akkor egyszerűen csak lehajtja. A következő kérdésre viszont majdhogynem félrenyel. Biztosan olvasta a pletykás parafatáblát, onnét ez a sok informésön.* - Mármint hogy érted? Párkapcsolatilag gondoltad? * Kérdi kíváncsian és próbálja elkapni Artemis tekintetét, vajon mire gondol. Amíg kiderül hogyan is gondolja a másik addig hintázik egyet kettőt a székkel és játszik kicsit a fapoharával.*