Németország

Vendég

Igazad van az tényleg elég nyomós indok.*Feleli egy vészjósló mosollyal, mikor épp egy kést rejt el táskája mélyére Ide oda rohangál a szobájában, elpakol néhány szükségesnek vélt holmit, át sem öltözik, csak int pálcájával a szökőkút fele, hogy elálljon a vize, majd odalép Mikához.* Mehetünk*Bólint s megfogja a fiú kezében levő zsupszkulcsot, ami remélhetőleg működésbe lép... Folyt köv ott ^^*

Vendég

-hát látod ebbe egyet értünk. *mondja miközbe felül ő is majd úgytűnik meg is indulnak. A félbe hagyott mondatra egyenlőre még csendben marad mintha gondolkozna*-Nemtudom, nem vagyok jós se semmi hülye okokat meg nem akarok mondani csak egy olyan érzés hogy valami lesz és nem túl jó, de ilyen megérzéseim vannak és ebből a 20 % jön be*mondja kicsit zavarodottan és úgytűnik meg is érkeznek az otthonáig ahol le is száll kicsit megnyújtóztatva a végtagjait*-Miért Darkfield megölése nem elég nyomós?*kérdezi kicsit félmosollyal de aztán ez a mosoly el is tűnik*-Nem tudok indokot csak ez a hülye előérze. Annyit tudok hogy én megyek ha akarsz jössz ha nem nem. Nem erőszakoskodhatok*mondja valamivel már nyugodtabb mosollyal*-Nos?

Vendég

Nem nyitok vitát egyenlőre, mert felesleges... majd...*Ennyiben zárja le a vérszerződés témáját.Elindulnak befele, most még kopaszabb az erdő, mint mikor kb 2 hete Mika itt járt.*Mint mikor...?*Láthatóan nem kerülte el a figyelmét a félbehagyott mondat. Arnu néha maga is belefúj egy kicsi, kristály sípba, így lényegébenm zavartalanul jutnak el az otthonáig. Elengedi a lovat, miután Mika lekászálódott róla s máris rohan fel a holmijaiért.* Gyerünk, beszélj. Legyen leglaább egy nyomós ok azon kívül, hogy megölöm Darkfield-ot, hogy visszamenjek.*Mondja, s mintha kissé feldúlt lenne a lány.*

Vendég

*Engedi hogy megnézzék ha már egyszer észre vette a másik egy kicsit komolyabban néz vissza a lányra*-Vérszerződés.. a heg majd elmúlik viszont azt hiszem hogy nem nagyon fogom kiverni a fejemből egyhamar az ottani dolgokat. De...* csóválja kicsit meg a fejét*-Mindegy is hiszen vissza tértem és nagyából épségben*-Hát egy kis hirtelen helyzet változás neked sem árt és ha nincs semmi még mindig vissza jöhetsz, zsiupszkulcsal pár pillanat*mondja egy félmosollyal, a kérdésre kicsit elkomorodva néz vissza a másikra*-Nemtudom.. de valami fura van a levegőbe... olyan mint amikor... áh haggyuk.*mondja kicsit felgyorsítva a szavait, majd kicsit felnéz a lóra. Nem igen volt nagy lovaglós de egyszer mindent ki kell próbálni így úgy is tesz*-Tudod minden nap lehet utolsó szerintem kár lenne lemaradni bármiről is*mondja még hozzá téve*

Vendég

*Elkapja a fiú egyik kezét és tüzetesen mevizsgálja a vágást.* Tudod, mi a véleményem...*Mondja sötéten. Na ez az amiben soha a jó életben nem fognak egyet érteni.* De legalább annyi sütni valód van hogy keresztbe, ne hosszába...*Mondja s egy pillanatig dühösen izzó szemekkel néz a fiú szemeibe, de aztán felsóhajt, s végigsimít egy pillanatra az arcán.*Most? Hiszen alig jöttem még csak haza...**Mintegy magának is motyogva a dolgokat, ugyanakkor Rose-nak is megígérte, hogy ha baj van visszatér, hiszen olyan kis gyermeteg még a kobold... És valószínűleg halálra idegeli a többieket a szobában az éjszakai monológjaival.* És szerinted mi lehet az?*Kérdezi, majd int a fiúnak, hogy induljanak befele.* Ülj fel, ne félj, amíg itt vagyok azt teszi amire kérem.*Mondja, ha esetleg lenne fenntartása a fiúnak. Így gyorsabban haladhatnak egy jó ügető tempóban amivel még Arnu és Arkadion is lépést tud simán tartani.*

Vendég

*Úgytűnik hogy kapott választ de még sehol senki. A srác kicsit megtámasztva magát áll és figyel, aztán nemsokára feltűnik egy ló nomeg a lovasa aki azért már ismerős, így lassan meg is indul felé Zorrat egy morranással követi a srácot. Megvárják míg a másik páros leszáll majd a kérdésre oldalra billenti a fejét, ha a lány véletlen a kezeire nézne mindkettőn látna egy egy vágáscsíkot, a srác csak nyugodtan de hallkabban szólalt meg*-Azt hiszem hogy sikeresen jártam de az ár se volt túl kicsi tudod a családom még mindig nem szeret eléggé*mondja egy pillanatra félre nézve , majd vissza irányítja a pillantását a lányra, és megcsóválja a fejét*-Nemtudom csak valami rossz érzés vagy megérzés vagy nemtudom, úgy gondolom vissza megyek a suliba, velem tartasz?*

Vendég

*A tüzijátékra hamar ezüst és madár hangú kristálykürtök láncolata felel, egyre távolodva Mikától. Eltelik jó kis idő, mire történik is ténylegesen valami, bár a fiú sejtheti, hogy jelrendszer működik s mondhatni, égnek a vonalak. Hamarosan azonban patadobogás hallatszik, távolabbról, majd egyre közeledvén. Végül egy sötétpej ló jelenik meg, hátán egy lovassal, s egy daimonnal, aki láthatóan nem élvezi annyira a lovaglást de hát ez van, másképp lassú lenne. Arnuil az. Kibontott haja lobog a vágta szelében, s sötétbarna elf ruhát visel, méghozzá egyen ruhát, amilyet az erdőőrök viselnek. Vagyis, valahol épp szolgálatot töltött ő is.Finoman susog valamit a lónak, s cska épp hogy belekap a kantárszárakba. Arkadion máris iszkol a földre, talpra huppan mint minden macska, majd Arnuil is könnyedén leszökken.*Mika! Mi történt?*Néz kérdőn, miközben lehajtja a kantárt a ló fején s finoman odébb vezeti a fiú fele. Nem fogja szorosan, had legeljen addig a ló. *

Vendég

*Úgy tűnik a pár nap elég hamar elltellik és egy jelenség látható megint szintén valahol az erdő határánál, egy srác tűnik fel úgytűnik elég szerencsétlen landolása következtébe legurul egy kissebb magaslatról , de gyorsan talpra is áll. Vagyis állna ha a daimonja nem esne rá, így csak második próbálkozásra sikerül , miután kicsit leporolja magát felsóhajt, eléggé gondterhelt arcot vág, úgytűnik Rowinemi nem hagyott túlsok szép emléket benne*-Ezt még gyakorolnunk kell Zorr*mondja kicsit hallkan majd az erdőt kezdi pásztázni mivel már volt itt egyszer, inkább marad a csendes de látható megoldásnál, pálcáját az ég felé emeli majd kimondja a tüzijáték igéjét aztán, valaki vagy észre veszi vagy nem*

Vendég

Hosszú még az idő, ami ránk vár, én így érzem, így lesz még rá idő és lehetőség, hogy elmélyülj a tündék világában és én is az emberekében.*Mondja nagy bölcsen és biztatón, annak ellenére, hogy közeleg a sötétség órája.* Laurát akarod kifilézni? Csak tessék, úgy a halálra vágyik a szentem mindig. Nem elég kellően tragikus még az élete...*Mondja sötét gúnnyal a hangjában.* Én meg nem akarom a kezem mocskolni és lealacsonyodni odáig hogy én fussak Jack után. Nem, egyikük sem ér ennyit. Ez már túlzottan sérti amúgy is porig alázott becsületem.*Rázza meg a fejét,majd ő is kipillant, s látja, hogy közeleg a fény.* A szeretet pedig nem épp ebben nyilvánul meg.*Fejezi be végül, majd megöleli még egyszer Mikát búcsúzóul.* Vigyázz magadra és... szerencse kísérje most az utad oda és vissza legalább idáig. Én itt biztonságban vagyok, emiatt ne aggódj.*Mondja, majd búcsúzóul tünde intéssel köszön el tőle, majd a fiú köddé válik, ahogy a zsupszkulcs működésbe lép. Arnu még egy darabig gyönyörködik a felkelő Nap bejutó fényeiben, majd lassan Arkadionnal elhagyja szobáját. Itt az ideje újabb erdei sétának, itthon...*

Vendég

-Attól függ kinek*mondja félmosollyal*-Nekem elég régen volt az a két és fél év akkor még azért máshogy is néztem ki*mondja kicsit vicces hangon*-Erre mondtam hogy furák vagytok. De azt hiszem kezdem megérteni a ti gondolkozásotokat. Átérezni nem fogom soha de megérteni már talán.*fejezi be félmosollyal, közbe bólogat a lány szavaira*-Tudok de nem erős oldalam, igazából nem vagyok az a megnyílós fajta. Az ellentétek pedig kiegészítik egymást. REmélem még a jövőbe is sokáig ismerjük egymást és kevésbé rossz idő lesz akkor mint most*mondja kicsit miközbe kinyújtózik, majd az ölelésnél megveregeti gyengéden a másik hátát*-Hát azt hiszem a tündék közül téged ismerlek a legjobban eddig szóval a fél szavakból már talán megértek egysmást*mondja félmosollyal*-Tudom hogy ezért mondtad*mondja kicsit elcsendesedve majd hallgatja a tündét*-Szerintem próbálj meg vele beszélni szerethet téged. *mondja bíztatóan a lánynak*-Ha másnem kifilézzük a másik csajt aztán levan a baj*mondja játékosan hozzá téve, majd lassan felnéz az ég felé az ablakon és egy elhúzott mosoly jelenik meg az arcán*-Azt hiszem közeleg a hajnal.... mennem kell. De még vissza jövök mielőtt vissza térnék a suliba.*mondja mosolyogva majd felál és a másik szemébe néz*-Tudom hogy otthon vagy de azért vigyázz magadra. És még találkozunk*mondja miközbe kinyújtja a jobbját a lány felé persze ha a lány is búcsúzni akar megvárja utána fogja a zsupszkulcsot és távozik*

Vendég

Régóta?*Elneveti magát, hiszen neki ez a röpke 2,5 év kb egy napnyi időt jelent.* Bocsáss meg, kicsit elragadtattam magam. *Mondja s igyekszik némi nyugalmat erőltetni hangjába. Hiába, jót tud derülni az emberek időérzékén.* Való igaz, a te szemeddel nézve ez már nagy idő. De még mindig vajmi kevés az én szememmel, így legyen úgy, hogy még további időt, amit már az én szemem sem kevesell.*Emeli fel poharát, amiben bár gyümölcs lé van, akkor is amolyan egészségükre.* Hm, tudod, talán épp a hamariságotok az ami miatt könnyebben látjátok a dolgok jó oldalát. Kevesebbet törhetitek rajta a fejeteket és kevesebbet láttok a következményekből. De tény, ahogy én neked úgy te is nekem egyfelől furcsa maradsz mint faj a fajnak de mint személy a személynek valahogy... ellentétem mégis.... kiegészítőm. Én is tudok kegyetlen lenni, de te is tudsz érző lenni, nem is kicsit. Azt hiszem, nem is kell magyarázni. A fél szavak hatalma.*Mosolyodik el s megöleli Mikát egy pillanatra.* Igen ezt tudom, ezért is mondtam az imént azt, amit.*Bólogat. Valahogy nehezen tudná elképzelni Mikát egy másik csajjal. Aztán csak komoran bólogat.* Igen. Úgy volt... úgy volt hogy együtt megyünk, ezért is öltöztem olyan sötéten, fekete szalagokkal a hajamban. Meg hogy be akarja jelenteni az eljegyzésünket hivatalosan. Erre...*Tárja szét a karjait, majd hamar vissza is hanyatlanak.*... eljött Laurával, mi több, oda sem jött, csak Odron úgy tessék lássék, aztán el is mentek... együtt.*Fejezi be csendesen. Közben a keleti ablakon halvány derengés szűrödik be. Hajnalodik.*

Vendég

-Ami késhet még nem múlhat bár nem hiszem hogy valaha nagyobb problémáink lennének azért elég régóta ismerlek*mondja egy kicsit csendesebben miközbe szemét végig vezeti a szobán*-Szó ami szó kevés barátom van, de azt hiszem te is erősíted azt a keveset*mondja kicsit hangosabban de még mindig sima nyugodt hangon miközbe pillantása vissza tér a másikra*
-Ez is igaz, bár én sokmindennek látom talán mindkét oldalát is, bár próbálom pozitívan felfogni a dolgokat*fejezi be miközbe kezeivel megtámaszkodik a térdén és bele mélyeszti az állát*-Megértem de szerintem nekem a ti fajtátok mindig is kicsit fura lesz, erre mondják hogy a hosszú élet néha jó néha ártalmas, túlsok érzelemmel jár*mondja kicsit miközbe az arcán is átfut egy sötétebb árnyék , de Arnu következő mondatára kicsit elmosolyodik*-Remélem hogy így lesz, ha vele nem mással se szóval..*kicsit megcsóválja a fejét*-Ismersz*inkább csak ennyivel folytatja hiszen eléggé ragaszkodós típus főleg ha Lexről van szó*-Amikor volt a bál azért elég furák voltatok. GOndolom a kirohanásod is miatta volt. Lehet beszélned kéne vele.*mondja ismét csendesebbre véve a szót*-Pedig fogod... ha vissza megyünk. Én azért még bízom benne hogy nektek lesz közös utatok is

Vendég

Hm... akkor kölcsönösen megkíméltük egymást... eddig.*Húzza a száját cinkos gonosz mosolyra.* Talán épp emiatt vagy ennek ellenére vagy még mindig a legjobb barátom.*Neveti el magát. Bár sejti, hogy ha teljesen kikelve látná őt Mika vagy fordítva, akkor sem történne semmi. Aztán csak bólogat.* Minden lény másképp látja mert máshogy éli az életét és máshogy éli meg a változásokat is. Valaki könnyebben valaki nehezebben. Valaki valaminek a végét, más a kezdetét látja egy ilyen dologban. Szemlélet és felfogás kérdése is, de... ebben nem vagyunk egyformák, talán jobb is.*Mondja miközben újabb sütit kezd enni, először az áfonyát szemezi le a tetejéről.* Hm, az enyém egészen más. Népesebb talán nem de összetartóbb igen. Hosszú életű de mégis tudjuk hogy ennek egyszer cége lehet és mivel minél több időt töltünk együtt, annál inkább kötődünk egymáshoz, annál nehezebb elválni is, még ha ez a természet rendje, akkor is. De reménykedj, hogy egyszer te is megtapasztalod ezt. Ha másképp nem, majd Lex-szel alapítotok egy ilyen családot.*Mondja egy biztató mosollyal. Aztán le is hervad a mosoly az arcáról hiszen az ő jövőbeli családi tervei eléggé... a béka egy bizonyos testrésze alatt vannak.* Hm... igen, az egyik ő volt, talán épp... ez volt, amivel betelt a pohár és el kellett jönnöm. Nem kell azt hiszem tündének lenni, hogy ne tűrjük azt a megalázást, amit ő művelt velem. Látni se akarom...*Rázza meg a fejét, s állát a térdérere támasztja, miközben szétbontott haja lassan az arca elé hullik, eltakarva azt.*

Vendég

-Nem nem láttalak, de tudod még ki tudja hogy látlak e elvégre azért elég hosszúra tervezem az életem mégha nem is jön össze*mondja egy alapos félmosollyal , tény ténleg sokmindennek látta már Arnu-t de dühösnek nem igazán*-Azért szerintem ezt elmondhatod te is. Nem láttál még te se engem*mondja hozzá téve, elvégre őt sem kell félteni. Közbe hallgatja amit a lány mond néha néha aprókat bólint rá miközbe keze végig simít a daimonja fején*
-Azt hiszem akik közel vannak a természethez mind hamarabb érzik meg a válltozásokat. Még a kissebbeket is bár tény... ti máshogy látjátok az időt így nálatok hamarabb is szál mint nálunk. Elvégre mi nem is élünk addig*mondja kicsit félmosollyal ő valahogy nem is kívánna sokáig élni, nem az ő fajtája az aki ilyen célokat akar elérni*
-Nem mindenkinek tökéletes a családja az enyém ilyen sajnos*rántja meg a vállát mintha nem is érdekelné majd felemeli a fejét*-De azért a fiatalabbakkal jól kijövök. Talán ha az idősebb generáció kihal nem fogom kivetettnek se érezni magam*mondja nyugodt hangon majd bólint*-Amennyiben itt leszek még akkor megismerem őket szívesen. *teszi hozzá majd egy darabig csak csendben figyeli a másikat*
-Nem azt hiszem hogy ezt egyedül kell elintéznem. Szóval besétálok a pók hálójába és max szétnyiszitelem*mondja félmosollyal nem hinné hogy bármi nagy baj lenne otthon de azért tart. Az utolsó mondatra viszont kicsit ő is elkomorodik *-Nem igazán talán csak néha néha láttam de nem tudom mit csinál*mondja kicsit hallkabban elvégre talán mindketten tudják kiről van szó*
-Miatta is jöttél el részben szerintem. Sőt talán ő volt a fő okod*mondja miközbe a másik szemébe néz lehet hogy a lány nem mondta neki de azért a srác is tud olvasni a sorok között*-Nem tudsz átverni*teszi hozzá kis félmosollyal*

\\befagy\\

Vendég

Látom, kedves Mika, még nem láttál engem igazán dühösnek sosem. Úgy igazán dühösnek. Szegény Nikorina volt az áldozat, aki már bepillantást nyerhetett ebbe.*Teszi hozzá sötéten, majd sütit kezd majszolni, miközben egy kancsó gyümölcslevet is szerez.* Igen, anyám érzi talán a legjobban közülünk. Tudod, az ő családjában sok a druida, ő is sokat örökölt a tudásukból. Nagyon fogékony az ilyesmire. Mondjuk úgy, ő sejtette, hogy rövid időn belül magamtól jövök haza, nem nekik kell hazacipelni.*Vonja meg a vállát, majd tovább hallgatja a fiú családi monológját.* Hm... én ilyen tekintetben kifejezetten szerencsés vagyok. majd bemutatlak az én unokatesóimnak, képzeld, ők ikrek, Ez nálunk igazi ritkaságnak számít.*Mondja csillogó szemekkel.* Mindazonáltal ha kell egy segítő kéz és pálca, szívesen veled megyek, elvégre, több szem többet lát, pláne ha kettő abból még tünde is.*Kacsint aztán mintha kezdene leolvadozni az arcáról a mosoly* Láttad őt mostanában...?

Vendég

-Áh az öregek vissza fogodtabbak, ismered a mondást, megölhetsz de el nem pusztíthatsz én vagyok a fiatalság*mondja kicsit nevetve persze látszik hogy viccelődik*-Najó inkább mondjuk úgy hogy elég érettnek tartom magam hogy oda eljussak ahova akarok*fejezi be egy kicsit komolyabban*-Mindig lesz valami ami rossz... Az imént hallottam hogy változik a világ.. az elején kicsit furcsáltam de végülis ez megy már mióta élünk, és azelőtt is ez ment csupán mi nem tudtunk róla*mondja nyugodt hangon miközbe elhelyezkedik és a másik fele néz*
-Tudod a fura az hogy lassan én se tudom miért vagyok. Talán mert jó érzés*mondja nyugodt hangon a másik fele közbe Zorrat is elhelyezkedik a srác lábai mellett morranva majd elnyújtózkodva fejét a srác lábára teszi. A fiú csak egy pillanatig a messzeségbe mered miközbe végig simít a tigris fején, látszik hogy elméje messze jár, de a lány hangja hamar vissza röpíti a valóságba*
-Igazából nem tudom.. Tudod a családból talán az éppen említett halott volt az aki kedvelt engem a többiek.... nos ők kicsit mások*mondja miközbe elkomorodik*-Talán az oksanen fiatalabb generációjával jóba vagyok de ő nekik szavuk sincs lévén a legidősebb is két évvel fiatalabb mint én. Inkább amiatt tartok hogy a szüleim is felbukkannak tudod nem láttam őket már tizenkét éve. *fejezi be a lány fele nézve majd kicsit elmosolyodik*-Az egész családot körülszövi ez a dolog de azért nem tojtam még be annyira hogy vissza forduljak

Vendég

Persze, nagyfiú, de azért néha jól jön az öreg a háznál!*Bök saját magára, elvégre Mikához képest tényleg öreg a maga 112 évével.* Apám miatt ne aggódj, a maga módján érti ő is a tréfát, csak... aggódik ő is. Értem is meg az erdőnkért is. Nem csak Bulgáriában fújnak rossz szelek mostanság.*Mondja egy árnyalatnyival komorabban. Aztán beérnek a szobába. Arnu kicsit elmosolyodik Mika ámuló tekintetén a szökőkút miatt.* Nem is értem, miért vagy meglepve...*Kuncog magában. Arkadion közben beveti magát egy babzsák fotelbe, ami az ablak mellett van, jól hallani onnan a folyót. Mikor leülnek a földre, Arnu némi sütit is kerít, áfonyás, a kedvenc gyümölcse.*Vagy úúúgy... És? Mire számítasz? haragosokra? Párbajokra és izgalmakra? Cselszüvő unokatestvérek? Vérszomjas nagynénik? *Szebbnél szebb kilátás, de mintha ez a lányt inkább izgatná mint rémítené.* Esetleg ne segítsek...?

Vendég

*Kicsit elmosolyodik amikor látja a lány reakcióit az ölelést pedig természetesen viszonozza, közbe Zorrat is közelebb megy a másik daimonhoz úgytűnik ők is elég jól ismerik egymást bár Zorr mindig is tartózkodóbb volt mint a srác*-Hát kérdésedre egyszerű a válasz Nagyfiú vagyok zsupszkulcsal aztán azt hiszem az erdő szélén elsütöttem egy rossz poént és apád nem olyan vicces mint te ezért kicsit elbeszélgettünk de azért jó embernek khm tündének látszik idáig pedig már volt segítségen*mutat fejével a lombfüggöny felé*-Hát örülök hogy neked még tudok örömet okozni puszta jelenlétemmel amúgy én is örülök hogy itt lehetek. Mondja és követi a lányt egészen a szobájáig, a tekintete a szökőkúton kicsit el is ámul azért nem mindennapi látvány. Kis mosoly után le is ül és a lány fele fordul.Aztán megkezdődik a kérdezősködés amit a fiú mosollyal fogad de amikor látja hogy a lány arca komor lesz csak int egyet *
-Nyugi még nem.. egyenlőre még semmi rossz hír nem ütötte fel a fejét kivételesen más járatban jöttem erre. Vagyis igazából Rovinemibe utazom. Tudod felnőtt vagyok és mióta MArk bácsi meghalt hogy is mondjam az Alasein birtok úgy teng a levegőbe. Örökösként meg engem jelölt meg szóval haza kell mennem. Nem lesz egy kellemes kaland a többi nagyravágyó családtag köztük egy csomó Alaseinel és Oksanennel. Szóval gondoltam mielőtt ez az egész elkezdődik kicsit eljövök beszélgetni veled meg megnézni a híresneves otthonodat*mondja mosolyogva majd körbe néz*-Ténleg szép helyen élsz...

\\fagyi\\

Vendég

*Nilua csak elmosolyodik Mika válaszán, majd csendesen int neki, s a lakhely egy másik pontja fele indul, fölfelé tovább. Arnuil ebből mit sem hall, hisz a fűz alatt rohanó folyó zenéje, a hárfa és tulajdon hangjának dallama köti le figyelmét. Még Arkadionnak is. Mikor azonban valaki mellé sétál az erkélyen, felnéz, először azt hiszi, valamelyik rokona tért haza. De aztán elkerekednek a zafírkék szemek, s azonnal felpattan, amilyen gyorsan egy 112 éves tünde teheti, félúton még letéve a hárfát, s máris odalép Mikához, hogy megölelje őt. Látszik az arcán, hogy őszintén örül a fiúnak, pedig nem olyan régen jött el Bulgáriából, de mégis. Talán ő az akit a legjobb barátjának mondhat onnan.*Ho..hogy kerülsz ide? Jaj, úúúgy örülök neked.*Mondja s újra megöleli a fiút. Arkadion is vidáman üdvözli a tigrist a srác mellett.* Gyere, itt alig hallasz te valamit.*Bök a folyó fele, majd kézen ragadja a fiút, s egy szinttel feljebb kíséri a lombok között az ezüstösen kivilágított lépcsőn. Egy, félig a fa belsejébe vájt, félig hozzáépített helyiségbe kíséri őt, ez lehet Arnuil szobája. Faragott ágy, kényelmes párnákkal, s a meghatározó szín mindenütt a kék és az ezüst. Kicsi szökőkút is áll a szoba közepén, s az ablakból látni a folyót is. Leülteti a fiút egy hatalmas párnára, a földre, úgy tűnik ő holmi ülőgarnitúra helyett inkább a keleti világot kedveli itthon, párnák a földön, törökülés, alacsony kis asztal.* Mesélj! Mi járatban?*Kérdezi de aztán arcára fagy a mosoly, mikor eszébe jut, mit hagyott meg Mikának a levelében.* Te jó ég... Mi történt? Visszajöttek...?*Kérdezi rémülten,de mégsem indulattal, hanem a tervezésre kész hidegséggel.*

Vendég

-Azt hiszem ezt már megtanultam valakitől*mondja egy kis mosollyal elvégre Arnu is álltalába ezt mondta így már a srác agyába lett valamennyire vésve a tünde gondolkozásmód bár ő még nem képes gondolkozni így nem is fog halandó*
-Érdekes ember de szerintem a lényeg mindig is benne marad forduljon meg a világ akármennyire. Tudja hogy micsoda*mondja egy félmosollyal kicsit hallkabbra véve a szót majd megkezdődik az utazás. Elég érdekes a tündék életmódja nomeg az egész építészeti dolgaik, nagyon természet közeli bár ezen a srác már meg sem lepődik csak kicsit gyorsít amikor a nő mondja hogy jöjjön*-Igazán szép hely..*mondja egy félmosollyal útközbe. Kicsit a szeme elé is kapja a kezét nem megszokott az éjjel sötétje után a hirtelen fény. Kis séta még és úgytűnik viszont meg is érkeznek a srác követi a nőt így nemsokára ő is ott van. Egy darabig csak figyeli a lányt hárfával a kezébe bár arca azt sugallja hogy a srác nagyon nem így szokta meg. Egy apró mosolyt is ejt majd ha megengedik bemegy. Persze azért a belépő nem marad el mind a daimon mint Mika ütemesen közelítik meg a lányt majd a srác lassan az erkélynek támaszkodik és a lány fele néz. Mintha itt is lett volna eddig*-Hmm szerintem az íjj még mindig jobban áll a kezedbe, hegyesfülü* mondja lágy hangon apró barátságos félmosollyal*

Vendég

Most már beljebb haladnak a fák között. A nő egy kicsiny lámpást tart a kezében, melyben valami kékes fénnyel világít finoman, mégis kellően élesen hogy Mika se essen orra semmiben.* Egyszerűen muszáj. Nagyon kevesen maradtunk és a világ rohamosan változik, hogy a mi népünk, aki nem napokban és órákban méri az időt, lépést tudjon tartani, ifjú Alasein mester. Bár talán a lányomon még annyira nem látszik, de egyfelől ő is érzi ezt a szelet, ami most a fák között fúj. Ő már egy új generáció, aki nem csak a fák között nevelkedik, hanem köztetek is sokat jár. Bár egyfelől... jó is meg nem is. Elvégre nem csak nyaralni jött haza...*Mondja kissé talán szárazabb hangon de még így is dallamosan, mint a pánsíp. Hamarosan a fény is erősödik, s Mika talán olyasmit láthat, amit eddig sosem. Az ösvény kiszélesedik, s egy erdei városka szívébe vezet. De a házak nem a földön állnak, ill. nem csak ott. karcsú csigalépcsők és vékony kötélrendszerek, egyszerű lift szerkezetek visznek fel a magasba, a fák közé, mely még éjnek idején is arany fényben úszik a megannyi mágikus kis lámpástól, de itt már arany fénnyel. Mindent a természetből alkottak meg. Szikla, márvány, fa, indák, virágok. Természetes de mégis előkelő. Nagyon kevés az idegen anyag, mint üveg vagy fém, de azokból is bizony elkél. A díszítés a föld könnyeiből, drágakövek széles palettájából került ki. S lám, sokan még ilyenkor sem alszanak. Bár nem olyan mozgalmas a hely, mint az emberek városa, sok helyen látni mozgolódást, hallani halk, idegen szavakat, lágy dallamokat vegyülni az őszi szél susogásába. Egyszerre él és megbújik a fák között e csoda. Nem is olyan messze pedig gyors folyású folyó zengő dübörgése hallható, ahogy fut a sziklák és gyökerek között sebesen, magával víve mindazt, ami az útjába mer kerülni. * Gyere!*Int mosolyogva a nő Mikának, s kicsiny lámpása is kialszik az arany fényárban már. Egy ideig még mennek, szűkebb ösvényeket követve, de közeledve a folyóhoz. Míg végül egy lassan 400 éves fűzfa tövéhez érnek. Itt fehér és arany fények égnek , végig a lépcsőn is. Nilua elindul felfelé, s hamar egy tágasabb előtérbe kerülnek, de itt már lombtető borul a fejük fölé. Innen a lakás déli pontja fele indulnak, amúgy is több terem nyílik innen.* Erre!*Mutat egy lágy lombfüggöny felé. Az sem zár tökéletesen így látni, hogy egy ezüstösen kékes hajú lány ül az erkély szélén, mélykék tünde ruhában, kezében hárfával, s a folyó dallamát igyekszik követni. Mellette pedig egy hiúz fekszik, s hallgatja csendesen.*

Vendég

-Az biztos*~főleg ha valaki le hegyesfülüzi akkor aztán elszabadul a taifun~*teszi hozzá de ezt inkább már nem fennhangon és követi a másikat*-Nem kell emiatt aggódni nem vagyok túl jó tájékozódásba, nomeg csak egy kis kitérő volt mielőtt hazatérek*válaszolja egy nyugodt félmosollyal, miközbe megkezdődik a menet. Akkor jön egy másik ismeretlen aki megintcsak egy tünde a srác lassan kezdi felfogni hogy egy ilyen nép fennhatósága alatt lévő helyen nem is fog másokkal találkozni.*-Ööhmm Üdvözlet Mika Alasein*gyors bemutatkozás a kérdésre csak egy kis félmosoly miközbe a férfi fele néz*-Egykét figyelmeztető nyílvessző nem olyan ilyesztő mint sokan hinnék*válaszolja kicsit megint megcsillogtatva amúgy is kopár vicctehetségét, majd úgytűnik hogy a férfi távozik ők pedig mennek tovább*-Elég jól vigyáztok a terület biztonságára*néz körbe persze próbálja tartani a másik tempóját. Nem hitte volna hogy Arnu ilyen helyen lakik*

Vendég

Hm...Való igaz.*Bólint a férfi, s a párduc is mintha elsomolyodna a bajsza alatt, s finomat kacsint a tigrisnek.* Népének egyik furcsa ékköve lesz, ha egyszer felnő, a maga teljes valójában, mikor majd ő parancsol a Kék Dunának, és nem fordítva. Gyere velem, Mika Alasein. De kérlek, őrizd a titkot, mely a falunkba vezet, nem szívesen vesszük, ha feleslegesen háborgatnak minket. Mi is csak akkor hagyjuk itt az otthonunk, ha muszáj. * Eközben valaki futva érkezik az ösvényről, egy elf nő. Szénfekete haj, és zafírkék szemek, sötétzöld ruhában. Azok a szemek viszont már határozottan ismerősek lehetnek.* Anórix, mi történt? Hallottam a jelet!*Aztán megpillantja Mikát, egy pillanatig elképed, majd elmosolyodik.* Merem remélni, hogy Anórix nem ijesztett rád feleslegesen. Gyere, Arnuil biztosan örülni fog neked.*S kézen fogja Mikát a hölgy, aki történetesen Anórix hitvese. A férfi nem követi a párost, ő továbbra is őrt áll az erdő szélén kis csapatával, de tündéhez illően elköszön a fiútól és a kedvesétől is, majd hamar elnyeli őt és daimonját a sötét.*

Vendég

~Ezt nekem is meg kéne tanulni~*fűzi magába hozzá gondolatba miközbe a másikra emeli a szemét, azért úgytűnik sikerült túllépni az első nehézségeken majd a névre csak bólint*~áhá az apa~*kis gondolat átmenet majd felemeli a fejét*-Nekem is önről*mondja bár ha az a pár dolog amit még anno mondott számít akkor tényleg mesélt. Az azonosításos dologra csak biccent majd jöhet a "gondoljunk vissza a múltra" színdróma magyarul gondolkozni kezd. Közbe a tigris laposkúszásba megindul a másik páros felé majd egy helyen megáll és feszülten kezd figyelni*
-Szerintem egy idegen nem tudná hogy egy hiúz a daimonja akit Arkadionnak hívnak, vagy hogy ahhoz képest hogy tünde az elemi mágia felé érdeklődik emiatt néha kétes érzelmei vannak *mondja elvégre már beszélgettek erről nomeg a népe helyzet állásáról és hogy ő milyen mágiát választott*-De ki de azt hiszem a büszkeségbe örökölhette a maga tulajdonságait, de azért a humorérzékén még lenne mit csiszolni*mondja egy alapos félmosollyal bár lehet hogy az utolsó szót nem is Arnura értette*

Vendég

Vagy úgy!*Bólint a névre a férfi, majd megfordul egy pillanatra, s két dallamot füttyent. Mire a lombok lágyan susogni kezdenek, ahogy a tündék leengedik egy kissé íjaikat.* Arnuil a lányom. A nevem Fekete-íjas Anórix, s már mesélt rólatok. Mindazonáltal kötelességem kérni titeket, hogy valamilyen módon azonosítsátok magatokat. Amennyiben valóban a lányom legjobb barátja vagy, biztos vagyok benne, hogy tudsz olyat mondani, amit nem sokan tudnak róla. Nos?*Néz a fiú szemeibe a smaragdzöld tekintetével a férfi. Arca nyílt, hangja lágy , dallamos, nem túlzottan mély, mégis az ígéret ott cseng, hogy amennyiben a válasz nem kielégítő, Mika nem jut be az erdőbe. Mellette a párduc finoman helyet foglal a férfi mellett, s a másik daimont fürkészi zöld szemeivel. Nem árul el ő sem semmit, legalább olyan nyugalommal és méltósággal ül, mint amilyen a társa.*