Németország

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Egy ország a sok közül

Vendég

*Hát úgytűnik hogy pár nyíl már jön is amire a srác egy lépést hátrál. Úgytűnik hogy a hegyesfülű nép elég jól célozhat sötétbe is de azért még ez a srác nem fog meghátrálni*~most látod?. Nyugi már te macska~*a srác arcizma kicsit megrendül*-Áhá szóval ez volt a figyelmeztető lövés*állapítja meg majd észre veszi a férfit is nomeg a valószínüsíthető lélek párt*-Áh. Mika Alasein azt hiszem kicsit elnagyoltam a bemutatkozást*mondja miközbe kezét végig húzza a tarkóján*-HÁt hogy kinek a fia arról nem beszélnék tudja a családom nem éppen a legkedveltebb témaköröm*mondja miközbe közelebb lép végülis max lelövik*-Najó azt hiszem az előbb lélektársam gyatra humárból félre értés akadt. A nezabarból jöttünk meglátogatni egy kedves ismerősünket Arnuil Olórea-t igazából csak emiatt jöttünk hogy szót váltsunk vele*veszi át a daimon a kezdeményezést mire a srácnak kitágult a pupillája*-Magam is el tudom intézni bundás....

Vendég

[Fekete-erdő]

*Nem bizony, a többi tünde még nem ismeri úgy Mikát, mint Arnuil, így nem feltétlenül a lánytól megszokott pimasz mosoly jön s hozzá a kétes élű replika. Helyette finom húrok pendülnek, nyíl szisszen a fák közötti sötétben, majd közvetlenül a srác és daimonja lábai előtt állnak a földbe. Néhány másodpercnyi dermedt csend után, ahogy lány fuvallatt kél a fák között egy magas, szikár férfi alakja bontakozik ki. Mélybarna ruha, a hátán tegez, tele fekete tollas íjjal. Smaragdzöld szemek és kékesen.ezüstös haj. Pillantása szigorú , mégis, mintha ismerős lenne valahonnan.* Ki fia vagy és mi dolgod itt? A Fekete-erdőnek nincs úrnője, mi békében élünk és nem nagyon tűrjük az uralkodók parancsait, kivéve, ha azok a Nyugati Birodalomból érkeznek. Ki felett mondanál hát ítéletet és milyen jogon? Felelj!*Hangja nem feltétlenül ijesztő, de határozott és szigorú. Láthatóan szánt szándékkal nem támadna egy számára gyermek korú emberre, még ha csak egy ember is, ki a tündéket jött látszólag háborgatni. A férfi mellett egy fekete árnyék lépked, egy nőstény fekete párduc.*

Vendég

[Fekete-erdő]

*Hát igen a srác kis hijján hanyatt esik még nem tuti a zsupszkulcsos utazásba se így azért még ezt gyakorolni kell, aztán meg utána kell nézni majd innen hogy megy tovább Finnországba. Kis kitérő ha már régi barátja mondta hogy itt van akkor már meglátogatja a srác úgyis ért a meglepetés szerzéshez*~szerintem menjünk be. Szerintem meg ne. Na ne légy már házimacska este van de akkor is egy erdő... ~Lép egyel előrébb úgytűnik hogy valahol a fekete erdő szélén lehet*~vagy.... adjunk jelzést. Nee miértne? valahogy rá kéne jönniük hogy van itt valaki. Előre félek... Csukd be a füled meg a szemed és dőlj hátra zorr élvezd az utazást*mondja félmosollyal majd tölcsért formáz a kezeivel és a szája elé emeli*-A fekete erdő nagyasszonyát keresem hogy ítéletet mondhassak felette*elég hangos eléggé morbid de közbe mosolyog, bár most ötlött az eszébe hogy lehet hogy a fajtársak már kevésbé ilyen jó humoruak szóval majd meglátjuk mi történik. A tigris közbe a srác lába mellé lép*

Tárgy: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 8:44 pm

*Fantasztikusan telt ez az egész nap, de hát mindennek vége szakad egyszer. Tehát ennek a gyönyörű napnak is vége* -Nos... Én először úgy gondoltam, hogy ma eresztelek vissza titeket az iskolába. De ilyen este sehova! *jelentette ki James, és remélte, hogy ebben Helga is támogatja őt. Így aztán ezt az éjszakát "muszáj" lesz Ann-néknak a birtokok tölteniük, holnap pedig reggel mennek vissza az iskolába.*

//fagy, holnap pedig irány reggel a suli Smile

//

Vendég

*Deyan is nagyon kellemesen érzi magát Violette-tel. Végre egy olyan lány van mellette, aki őszintén szereti és akire az életét is rábízhatja. Számára ilyen a tökéletes lány, Vio pedig minden szempontból megfelel ennek a két dolognak. Az meg csak még jobban tetszett benne neki, hogy olyan esetlenül indult a kapcsolatuk. Neki ezekből ugyanis nem az jött le a lányról, hogy milyen szerencsétlen, satöbbi. Épp ellenkezőleg. Szerinte épp ezért nem mindennapi, épp ez benne a szeretnivaló a szépsége mellett.
Helga is látta a fián, hogy milyen boldog végre, épp ezért szeretetteljesen válaszolt Vio hálálkodására.*
-Nagyon szívesen, kisdrágám, örülünk, ha jól érzitek magatokat. Annak meg külön örülök, hogy ilyen lányt talált maga mellé Deyan, mint te. Na meg hogy ilyen szeretetre méltó lányom lesz, mint te, Ann, és hogy ilyen rendes fiatalember lesz a családom egyik legközelebbi tagja, mint te, Elros. *dicsért meg viszonzásul Helga mindenkit.
Deyan boldogsága a hídon csak növekedett, mikor Violette elfogadta a kis ajándékát.*
-Igen, neked. Köszi. És én is így vagyok vele. *válaszolt Vionak, és átölelte a derekát, majd megfogta a lakat másik felét, és Vioval a vízbe dobta a kis dobozt, aztán megcsókolta Viot. Végül aztán James szólt nekik, hogy még nincs vége a napnak.*
-Nagyszerű ötlet, apu. És... fogalmam sincs. Anyu? *kérdezte ő is az anyukáját.*
-Hát, nem is tudom... De ha már madam, akkor nézzük meg szerintem a Notre Dame-ot. Úgy hallottam, esti kivilágításban is gyönyörű. Ann kedvéért pedig utána elmehetünk ahova ő szeretne, azt rábízom. *mondta kedvesen Helga, Deyan és Elros pedig egyetértően bólogatott rá.

Tárgy: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 8:15 pm

*Ann-ből Elros a világ legboldogabb nőjét csinálta, amikor feltette a szerelmesek hídján azt a bizonyos kérdést. A lány pulzusa legalább százas lett, és úgy érezte, hogy a keze izzad, a veríték kiveri, a szíve pedig a torkáben dobog... Úgy érezte, hogy pár perc és a szíve ki is ugrik onnan, a mellkasából... Lehet ezen csodálkozni? Hát ha végig gondoljuk jó alaposan, akkor nem nagyon... Hiszen Ann is szerelmes a párjába, akár csaka többi két pár tagjai egymásba... És hogy a lány reakciója mi volt? Hát azzal amit tett, és mondott a lány mindent elmondott Elros számára... Ugyan is, ahogy a kérdés elhangzott Ann Elros nyakába ugrott, de olyan erőval, hogy a fiút majdnen fel is borította, aztán a fiú füléhez húzodott közel, amilyen közel csak tudott, majd belesúgta* -Nem csak a szívem a tiéd, de a feleséged is leszek, ha egyszer te is úgy szeretnéd majd- *borult szerelmesen Elros vállára, és csak símogatta a fiú arcát, vállát, amjd beletúrt a hajába is... Sokáig maradtak így... Nem számolta senki sem az időt, és igazándiból nem is hajtotta most őket senki sehová, ugyhogy lehetett mindenki a saját szerelmének a karjaiban...*
*Telt múlt az idő, aztán James csak megszólalt* -Van még egy utolsó meglepetésem mára. Tényleg örülök, hogy itt vagytok velünk gyerekek, és remélem, hogy máskor is tudunk még ilyen programot szervezni... Szóval szeretnék egy hajón vacsorázni veletek a Szajnán, ha nincs elllenvetésetek... Apropó! Ki hova szeretne még eljutni? Hova szeretne menni? Mi a szíve vágya madam?- *fordult az utolsó kérdéssel konkrétan Helga felé, de persze mindenkinek szólt a kérdés, aztán Ann volt az első aki belekotyogott* -Apa! Szerintem legközelebb valami melegebb helyet válasszunk... Jó?- *James a lányára nézett egy pillanatra, és egy kicsit szidóan szólt rá, de persze ő egyáltalán nem haragudott, mert végül is igaza van a lánynak... Franciaország biztosan szebb lehet nyáron, mint a tél elején, késő ősszel...* -Ann! Ejnye! Hagyd szóhoz jutni a vendégeket... *James csak megcsóválta a fejét, és már el is mosolyodott újra... Ann pediig hozta a formáját...* -Én nem nyomok el senkit... Csak egy ötlet volt...- *és remélte, hoyg Elros, vagy Deyan, esetleg Vio majd a védelmébe veszi őt. Vioban pedig nem is csalódott, mert ő is valami meleg helyre szavazott...*

Tárgy: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 7:53 pm

*Valami fergetegesre sikeredik Violette számára a Serenity családdal töltött idő* -Ha mi fél évben egyszer megengedhetünk ilyet magunknak, akkor az már nagy szó...- *sóhajtozott is a nyp során a lány eleget, de persze neki is meg van a szerető családja...na és most a szerelmével lehet... Ez volt minden álma, amellett, ahányszor őt a sírás környékezte, mert azt hitte, hogy Deyan most vagy most vagy most hagyja őt ott örökre...mert ugye azok a balasetek...na de a fiúnak így tetszik a lány. Szégyenlősen, kicsit ügyetlenül, de egyet meg kell hagyni, Violette ugyan si nem egy csúnya lány az biztos... És ez a Franciaországi kiruccanás... Álmában sem gondolta, hogy ő valaha is francia földön járhat majd...de megtörtént, és most nagyon-nagyon boldog a lány... A rózsa pedig valami fantasztikusan szép volt, az illata teljesen rabul ejtette a lány. Aztán elment a kedvesével a cukrászdába. Rengeteget beszélgetett Helgával, Jamessel, Annanl, Deyannal és persze Elrosszal is* -Micsoda fantasztikus ötlet volt Öntől Mr. Serenity, és Öntől is Mrs. Serenity, eza hétvége. Én azt hittem ide, Francia földre sose jutok el... És íme itt vagyok a kedvesemmel és Önökkel, Na és veled Vio, és veled is Elros...- *pillantott végig a társaságon elégedetten, és sok-sok szeretettel. A lány ki tudott volna ugrani a bőréből... Madarat lehetett volna fogatni vele... És ami ez után következett... Igen... Az volt kétségtelenül a nap tetőpontja... Ő ugyan nem látta, hogy a kedvese kapott valamit, de a Pont des Amours-on odaadta neki Deyan a kis dobozt* -Nekem?- *kérdezte először meglepődve... De hát kinek is adhatna ajándékot Deyan a szerelmesek hídján, mikor Violette a párja? Erre persze Vio is rájött, de ez a gesztus úgy meglepte őt... James örök esküt fogadott, aztán Elros tette ugyanezt, és velük együtt mondta ki Deyan is a bűvös szavakat* -Szerelmem! Az én szívem régebben a tiéd volt már, mintsem azt gondolnád... És az egész életem a tiéd a szívemmel együtt...- *bújt szorosan a kedveséhez, és annak a fülébe suttogott tovább* -Az életemet áldoznám érted- *csókolta meg a fiút, majd ő is felrakta a kis lakatot a hídra... Jó erősen bezárta, majd megfordult, és a szerelmével a vízbe hajították a kicsi kulcsot.*

Vendég

*A reggel tehát nagyon jó híreket hozott Deyan és Ann számára. Mivel Ele a barátjuknak tartotta őket, ő is nagyon boldog lett tőle.*
-Én is nagyon örülök neked, Deyan. Üdvözöllek a Serenity családban. Én ugyan nem vagyok tagja, de végül is családtagnak számítok én is náluk. Szóval, nagyon örülök a híreknek. *mondja nagy mosolyogva Deynek, és kezét nyújtotta felé, amit Dey jól meg is szorongatott.
Reggeli után Németországban, illetve ebéd után Franciaországban indultak utazásra. Ő persze Ann mellé szegődött és vele beszélte át a fél napot. Ő is megajándékozta Annt egy virággal, majd a hídra mentek. Miután gratulált ő is Jameséknek, Annhoz fordult, és felé nyújtotta a dobozkát.*
-Elfogadod a szívemet egy életre, Ann? *kérdezte ő is a lányt egy szerelmes mosollyal.*

Vendég

*Deyan immár újdonsült Serenity családtagként ébredhetett ezen a reggelen. Ez az ébredés azonban más volt, mint a többi. Nem csak egy új napot kezdett vele, hanem egy teljesen új életet is. Megszűnt Dragomirnak lenni, és ezzel egy nagy tehertől szabadult meg. Rémes volt félárvaként élnie, és ez meg is látszott nem egy jellemvonásán. Ezután viszont végre rendes családja lehet, és nem is akárkik a testvérei, hanem az a lány, akit már azóta a nővéreként tisztel és szeret, mióta először találkoztak azon a bizonyos délutánon a könyvtárban.
Deyan boldogságánál csak Helgáé volt nagyobb. Ő még többet szenvedett, mint a fia. Deyannak legalább ott voltak az iskola társai, akivel megoszthatta minden baját. Ő azonban a válás után egyedül lakott egy szerény kis családi házban, Szófia végében, elzárva a nagyvilágtól, magányosan. Deyannal ugyan levelezett, de ez mégsem volt olyan, mintha vele lett volna mindig. A válás előtt pedig egy rémes házassága volt, ami szót sem érdemel. Viszont most már itt van James, akit nagyon is szeret, és akivel biztos, hogy boldog lesz, na és persze Deyanon kívül lesz még másik három fogadott lánya, akik alig ismerten is rendkívül szimpatikusnak látszanak. Nyilván nagyon jól el lesznek együtt.
Mikor Deyan felébredt, kiment reggelizni Ann-nal és a többiekkel. Nem sokára néhány bagoly is érkezett az iskolából és a minisztériumból. Ezek hozták meg azt a két rendkívüli hírt, ami Deyan jövőjére igen nagy befolyást tett. Serenity lett hivatalosan is, és Borist börtönbe zárták.*
-Ezek nagyszerű hírek apu. Nagyon örülök nektek. *ölelte át boldogan Dey Jamest, és még néhány örömkönnyet is ejtett közben.
Délelőtt város- és országnézésre indultak Németországban. Ann Elével beszélgetett a legtöbbet, ő pedig Vioval, na és persze az édesanyjával és nevelő apukájával.
Ebéd után újabb utazásra indultak, ezúttal zárt hintóban. Frannciaországba igyekeztek, de persze erről a négy fiatalnnak fogalma sem volt. Egy virágüzlet előtt aztán megállt a kocsi, és Dey kiszállt Elével. Egy szál virágot vettek hármasban Jamesszel, és azokkal kedveskedtek választottaiknak, na meg a cukrászdai meghívással.
Ezután Dey és Vio egy dobozkát kapott Jamestől, és továbbmentek, majd a Pont des Amours-on kiszálltak. James itt esküdött hűséget Helgának.*
-Elfogadom, James, és cserébe én is felajánlom az enyémet. *mondta szerelmesen Helga Jamesnek, és átvette a dobozkát, majd a Szajna vizébe dobta.*
-Éljen, gratulálok nektek ismét. *mondta örvendezve Dey a szüleinek, majd Viohoz fordult. Kicsit pirulva bár, de teljes meggyőződéséből ő is megkérte Viot.*
-Remélem, elfogadod a szívemet egy életre, Vio. *mondta ő is a választottjának, és átadta neki a dobozkát, majd a reakcióját várta.*

Tárgy: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 6:48 pm

//olvad//

*Ann-nék napja nagyon jól telt, és meg is érkezett az összes irat, ami kellett, ahoz, hogy Deyan ténylegesen a Seerenity család tagja lehessen* -Most már az iskolában is Deyan Serenity néven szerepelsz- *mondta James másnap, mikor a postával megjöttek a papírok is* -Borisznak pedig egy csinos cellát béreltek a hatóság emberei...és Borisz már ottt is csücsül benne. Ugyhogy nem kell, hogy féljetek tőle Deyan és Helga-*fordult a szerettei felé a férfi, és meg is ölelte őket* -Apa ez már nem is lehetne jobb...- *mondta boldogan az apja szavaira a lány még reggel, és az egész nap ez a gondolat maradt meg a zsívéban.*
*Tényleg kellemesen telt a reggel a jó kis kocsikázással. A levegő kellemes volt, és a lány azokkal lehetett, akiket szeret, és akik őt is szeretik. Ann ezelőtt még nem volt sokat Németországban, szóval csak nézelődött és nézelődött...na és persze Elrosszal is beszélgetett jó sokat. Végre teljesen eleresztette magát, és csak a jó dolgokra koncentrált.*
*James nagy meglepetést tartogatott a délutánra, így a kellemes ebéd után, és egy kis pihenés után jött az újabb utazás, de ezúttal nem nyitott, hanem egy zárt hintó várta őket. Miért volt zárt? Mert ha látták volna, hogy hova mennek, akkor mi lett volna benne a meglepetés? Az uticél, szerelmesekről lévén szó, mi is lehetne, mint Franciaország... Egy helyen megállt a hintó még a világosban. Az egyik sarkon egy cukrászda volt, a másik sarkon pedig egy virágüzlet. James csak a fejével intett a fiúk felé* -Egy másodpercre uraim, ha kérhetem...- *száltak ki az urak valószínűleg, és James meg is mutatta nekik, hogy ő mire is gondolt... Aztán mindenki visszatérhetett egy-egy szál virággal, és meg hívhatta a kedvesét a cukrászdába...*
*De ezzel még nem volt vége a kalandnak, ugyan is amikor visszatértek a kocsihoz a fiúk kezébe egy-egy dobozkát adott át* -Ne nyissátok ki... Majd megértitek ti is... Csak szálljatok be kérlek!- *el is indult a kocsi, az uticél pedig a Pont des Amours volt, ami ugye a szerelmesek hídja... Állítólag, ha a pár elhelyez egy-egy kis lakatot a hídon, és a kulcsot a víznek háttal, a vízba dobják, a szerelmük örökké fog tartani... Igen... James örök hűséget akar így fogadni Helgának... Ugyan is a dobozkákban egy-egy kicsi lakat van, egy-egy kicsi kulccsal, és csak a fiatalokon múlik, hogy ők mit csinálnak vele* -Remélem elfogadod a szívemet egy életre!- *nyújtotta át Helgának a kis dobozt James, hogy a nő is tudhassa, hogy ő mit is szeretne itt... Aztán Deyan, Ann, Elros és Vio reakcióját figyelte.*

Vendég

*Helga végre, évtizedek múlva újra boldog tud lenni egy férfi mellett. Ez meg is látszik rajta, kicsit el is pirul James bókjai miatt.*
-Köszönöm szépen, James. És igazad van, Boris egy igazi őrült volt. Én sem értem, miért mentem annak idején hozzá. De mindegy, ennek most már vége. Szeretlek, és ígérem, jó feleséged leszek, nyugodtan vállalhatsz majd a többi rokonod előtt is. Örök hűséget fogadok neked most is, és majd az esküvőnkön is. *ígéri meg Helga, és ő is megcsókolja James-t. Aztán hagyja, hogy Deyan hadd beszélgethessen kicsit az új apukájával.*
-Igen, tökéletesen megfelel, apa. *mondja Deyan Jamesnek, nyomatékosan megnyomva az "apa" szót. Na igen, sokkal inkább szereti Jamest az apjaként, mint Borist. Ő is megölelgeti James-t, majd elengedi, és hagyja, hogy elmagyarázza a programot.*
-Nagyon jó lesz, apu, már várom.
*Eközben Ann is beszél Helgához.*
-Ann. Ha nem gond, ne szólíts Miss Raynának. Szólíts egyszerűen anyunak. Teljes mértékben el tudlak téged és a testvéreidet fogadni a lányomnak. Bár még nem ismerlek személyesen titeket, nagyon sokat beszélt nekem rólatok James, és ezek alapján jobb testvéreket el se tudnék képzelni Deyannak. *mondja Helga Ann-nak, és kap tőle egy anyai ölelést és puszit.*
-Nővérkém! Úgy örülök, végre valóban testvérek lehetünk. Eddig is úgy tekintettem rád, de most már tényleg azok leszünk. Úgy örülök neked. *mondja Dey Ann-nak, és még ő is megszeretgeti.
A nap végén pedig, mikor már kiörvendezték magukat az újdonsült családtagok, illetve Elros és Violette, mindenki elment lefeküdni, és már alig várták James meglepetését.*
//fagy//

Tárgy: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 8:45 pm

{James}
-Szeretlek kedvesem. Gyönyörű vagy! És én nem is értem azt a Boriszt...- *fejezi ki a legnagyobb megrőkönyödését James Borisz iránt...* -Undorító egy ember lehetett szerelmem, már bocsánat...- *néz szerelmesen Helgára, akit meg is csókol* -Szóval Deyan egy papír... Mindent elintéztünk édesanyáddal. Mátol a fiam vagy/leszel... A neved pedig Deyan Serenity lesz, ha neked is megfelel persze, fiam...- *nyújt apai ölelő kezet a fiú felé, és ha az is szeretné, akkor megöleli a gyermekét, hiszen mától Deyan is a fia. Borisz pedig nem tudhat fogást találni sem Deyanon sem a volt nején.* -Holnapra tartogatok mindenkinek egy kis meglapetést. Délután 5-kor indulunk... Ann... Nem öt óra 10 perc, hanem 5...Délelőtt pedig egy sétakocsikázásra hívok mindenkit...- *vázolta a holnapi programot James, aztán mindenki elvonulhat a maga szobájába, hiszen a korai idő a szép idő, így oda nyolckor indulnak.*

{Ann}
*Amikor Ann meghallja a nagy hírt oda fut az apukájához, és átöleli* -Apa! Légy nagyon-nagyon boldog!- *aztán Miss Raynához megy oda* -miss Rayna, akkor Ön lesz a fogadott mamám. És remélni tudodm, hogy ad majd rá lehetőséget, hogy anyának szólítsam, és tényleg a lányaként tud majd rám tekinteni...na és persze jobban megismerhetem- *ad két puszit a nőnek, és sok boldogságok kíván nekik...aztán jön Deyan, akinek meg a nyakába csimpaszkodik, mint egy kismajom, és majd feldönti a fiút. Vio pedig csak mosolyog, hiszen tudja, hogy ez az, amit Ann és Deyan is vártak már régen* -Öcsi!!!!- *szinte üvöltia fiú fülébe, és egy hatalmas puszit ad neki* -Deyan Serenityként mehetsz vissza...- *mosoly még mindig, és most már tényleg öcsinek kell hívnia, hiszen az is lett, az öccse!*

Vendég

-Köszönöm szépen. *mondja gyorsan arra, hogy James fontosnak tartja a boldogságát. Ele egy "igen, tudom"-mal válaszol neki, hisz nagyon is jól tud róla, mi van Ann és Deyan között, hogy olyanok egymás számára, mint két testvér. James végül Helgához fordul, és feleségül kéri. Deyan a maga részéről nagyon boldog, kíváncsi, mit fog rá mondani az édesanyja.*
-Én is szeretlek, James. *mondja Helga sugárzó arccal, majd mikor a férfi letérdel elé, ő feláll, és úgy válaszol neki.*
-Igen, boldogan, James. *mondja egy nagy, szerelmes mosollyal az arcán. A kezét nyújtja a férfinek, és felállítja, majd átöleli és megcsókolja.*
*Deyan nagyon örül neki, hogy Helga igent mondott. Soha nem látta még édesanyján ezt az arckifejezést. Boris mellett soha nem lehetett boldog, folyamatosan elnyomta, pedig Helga igenis szereti, ha az ő akarata is érvényesül.Többek között ez is eléggé rányomta a bélyegét a házasságukra, és a végén ugye válással végződött. Jamesszel viszont teljesen egyenrangúnak érzi magát, annak ellenére, hogy James tünde, hisz egyformán tisztelik és szeretik egymást.*
-Gratulálok, sok boldogságot nektek, anyu. *mondja Deyan is sugárzó arccal, és odamegy mindkettejükhöz gratulálni.*

Tárgy: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 8:06 pm

{James}
-Nos Elrosal beszélgettem már, és veled is kell, hogy beszéljek Deyan. Tudod, hogy nekem nagyon fontos, hogy boldog legyen az, aki a lányom barátja... És ne értsd félre Elros, de tudom, hogy Deyan több is Ann számára, mint egy puszta barát... Na és itt van Helga is... Rengeteget beszélgettünk... Tudod az apád miatt sok dologról kellett most édesanyádnak rövid idő alatt döntenie...- *mosolyodott rá a kedvesére James, majd felé is fordult teljesen* -Igen! Te vagy az életemben a második nő... Az első szerelmemet ugyan tragikus módon elvesztettem, de tudom ő sem akarná, hogy úgy éljek, mint egy rab madár... Mind ezzel azt akarom mondani, hogy fontos vagy nekem... És nem csak hogy fontos vagy, hanem szeretlek is! Szeretlek! Szeretlek!- *rá néz a gyerekekre, akik alaptomos módon megpróbáltak úgy tenni, mintha meglepte volna őket ez a dolog* -A karácsonyi bálon a család is meg fogja tudni, ugyan is Helga is ott lesz a bálon...- *öleli át a nőt, majd Annra néz egy kicsit felhúzott szemöldökkel* -Mond csak... Honnan tudtad meg?- *teszi fel a kérdést a lányának, mire az csak vigyorog, de nem is foglalkozik ezzel a férfi tovább, inkább a kedveséhez fordul, akit ide és tova fél éve ismer a munkája kapcsán, csak soha nem volt bátorsága...de majd most... Letérdelt elé, és az asszony fülébe súgta* -Hozzám jössz feleségül?- *és várta a nő reakcióját*

{Ann}
*Igen... Ann az egyetlen, aki tudhatja, hogy James mennnyit, de mennyit szenvedett amiatt, hogy úgy válta a szerelme hűtlenné vált, holott erről egyáltalán nem volt szó... Ez pontosan olyan mint Ann esete... Ő ugyan fél évig, de kitartott Arxan mellett. na de egy halotthoz nehéz hozzá kötni az életét az embernek... Igen... Annn is szenvedett, és hozott is egy rossz döntést közben... De most úgy érzi ő is megtalálta azt akit keresett...aki ott volt mellette, csak nem merte ezt magának sem bevallani a lány... De most úgy érzi minden megoldódik... Az apját végre mosolyogni látja... Most már csak az a kérdés, hogy Helga mit mond... Ugyan azt a kérdést nem hallotta, de abból, hogy az apja letérdelt következtetett a lány... És most dől el minden... Helga kezében van most minden, és ezt Ann is ugyan úgy érzi, mint James... Aztán jön az a kérdés is, amitől a lány félt... Egy kínos mosoly, és el is van intézve... Aztán a világ szeme szegeződik Helgára...*

Vendég

*Felnevet, mikor Vio emlegeti a kis baleseteket a kapcsolatuk elején. Na igen, előfordultak az ilyesmik, de épp ez volt benne az izgalmas.*
-Igen, drága, emlékszem. Nagyon is. De pont ez volt benne szerintem az izgalmas. És kicsit se bántottál meg sosem. Nem te bántottál olyankor, hanem vagy Aravis vagy az apám emléke. Na de, úgy néz ki, most már mind a kettőn túl leszek nemsokára. *Helgától egy nagy mosolyt kap Vio.*
-Ennek nagyon örülök, ha szereted. Ráfér már Deyanra, hogy ne csalódjon az életben. És szerintem nagyon is illesz hozzá, úgyhogy remélem, együtt maradtok. *mondja Vionak, majd Deyanhoz fordul.*
-Igen, majd nem sokára beszélünk erről. *fordul Helga Deyanhoz.* -De most menjünk enni. *ajánlja Helga. A vacsi végén újra Helga veszi magához a szót.*

Tárgy: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 7:36 pm

-Csodálkoztam is, hogy szóba áltál velem...- *pirul el Vio, hiszen a megismerkedésük is elég furcsa volt. Vio az előcsarnokban megperdült maga körül, és Deyant majdnem fellökte...* -Emlékszel mit tettem amikor először láttalak? Majdnem fellöktelek... És amikor a folyosón mentem neked? Na és amikor a teát öntöttem majdnem az öledbe? Azt hittem, amikor a sütit csináltam, hogy soha nem számíthatok a megbocsájtásodra, de szerencsére tévedtem... Pedig az volt az érzésem, hogy csak a bajt hozom rád...- *nézett a kedvesére szerelmesen. Deyan anyja bizonyára kiolvasta a lány szavaiból, hogy ő bizony nagyon szereti és tiszteli Deyant, ezért is érezte a lány úgy, hogy bajba keveri a fiút. Aztán a nő kérdéseket tett fel, és ezekre a lány meg is próbált megfelelni* -Spanyol származású vagyok háromnegyed részben, negyed részben viszont bolgár... Nem rég vagyok az iskolában... A szüleim varázslók, apu auror...anyukám pedig látó, tehát jós... Én is harmadik évfolyamos vagyok, mint Deyan... És igen...nagyon-nagyon szeretem- *ezzel ő be si mutatkozott, de ha van még kérdés, arra szívesen válaszol. Most viszont alig várja, hogy ehessen valami finomat. Nem is csalatkozik, mart meg is érkeznek a fínomabbnál fínomabb falatok, és boldogan falatozni is kezd a szerelme mellett ülve.*

Vendég

*Miközben Eléék odakint megbeszélik a dolgokat, Deyanék odabent beszélgetnek Helgával.*
-Na és hogy jöttetek össze Violette-tel? Miért nem vagytok már együtt Aravisszal? *kérdezett rá a lényegre Helga, és Dey persze készséggel válaszolt neki, miután magához ölelte Viot.*
-Aravis tönkre tett érzelmileg. Úgy tettünk, ahogy tanácsoltad karácsonykor, egy időre elváltunk egymástól. Ő viszont az első adandó alkalommal megcsalt. Én azonban megbocsátottam neki, mert nagyon szerettem, és a viselkedésével utána meggyőzött róla, hogy valóban komolyan szeret. Rá is húztam a gyűrűt, ahogy azt ígértem neked, hogy majd lesz eljegyzés. Ezután egy hónappal azonban megint megcsalt egy újabb fiúval. Ekkor már nem akartam neki megbocsátani, de kénytelen voltam, mert öngyilkossággal győzködött. Adtam hát neki még egy utolsó esélyt. Sokáig meg voltunk ezek után békében, úgy tűnt, valóban szeret, és valóban megbánta, amit tett. Júliusban viszont elmentem az iskolával a kegyenceket keresni, tehát egy hónapig nem voltam a suliban. Aravis kihasználta az időt, és összeállt a szakunk egyik szakmegbízottjával, Steven Grivalttal, Ann akkori szerelmének testvérével. Mikor felébredtem a kómámból, nem volt mellettem Aravis. Ebből gyanítottam, hogy megint baj van. Augusztusban újra találkoztunk, és ekkor közölte velem, hogy mi az ábra, hogy nem akar ezek után tőlem semmit. A gyűrűt is visszaadta. Elvettem tőle, és teljes erőből becsaptam magam mögött az ajtót. Így szakítottunk. Szeptemberig nagyon szenvedtem, teljesen ki voltam magamból fordulva. Hiányzott nekem Aravis, de tudtam, hogy már soha az életben nem lesz újra az enyém. Nem tudtam, mit tegyek, hisz én változatlanul szerettem őt. Ekkor jött az iskolába Vio. Pár beszélgetés után rájöttem, hogy ő való igazán hozzám. Már az elején rábíztam volna az életemet is. Egy ideig azonban nem mertem magamnak bevallani, hogy szerelmes vagyok belé, féltem, hogy úgy fogok vele járni, mint Aravisszal, és meg akartam magam kímélni egy újabb csalódástól. Vio azonban nagyon hamar meggyőzött arról, hogy ő teljesen más, mint Aravis. Egy nap süteményt is csinált nekem, hogy kedveskedjen nekem. Ekkor jöttem rá, hogy mit érez irántam Vio, és ezután vallottam be én is neki, hogy én se vagyok vele másképp. *foglalja össze édesanyjának a lényeget, és meg is csókolja Viot nyomatékul, majd ránéz mindkettejükre, hisz ezekről a dolgokról egyikük se tudtak. Aztán Ann apjának invitálására átmennek az étkezőbe vacsizni.*

Tárgy: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 6:44 pm

[James]
-Ann volt kedvese... Azaz a Grivalt testvérekre gondolsz? Tudom, Ann beszélt róluk nekem... És nos igen...az a fiú is döntött...és úgy látom Ann is...- nézett rá a gyönyörű kislányára a férfi, hiszen Ann ez alatt Helgával, Vioval és Deyannal beszélgetett* -Deyan kómájáról is hallottam...és akkor azt mondta is Ann, hogy kibékült veled, de akkor még nem nagyon akartam ezt elhinni... Bár hozzá kell, hogy tegyem, hogy Ann mindig tudatos és megfontolt volt, amit ugye te is tudsz... Szóval ha ő azt mondja, hogy neki így jó én nem szólok bele mindaddig míg nem sír miattad... Na de megígértem Ann-nak, hogy kedves leszek veled, ugyhogy Isten hozott Elros fiam!- *tessékeli beljebb a srácot, és a beszélgetőkhöz invitálja őket. Hallgatja a férfi a kedvese szavait, miközben gyöngéden átfogta a derekát* -Apropó! Ettetek már valamit gyerekek? Mert Ann általában nap közben fogyókúrázik...amit én például két evés között szoktam megejteni- *nevetteti meg ezzel a kis társaságot, és ha mindenki éhes, akkor be is mehetnek az étkezőben, mert közben el is készült a vacsora és az asztal.*

[Ann]
*Hát a lány ugyan nem hallotta az apja "kedves" üdvözlő szavait a szerelme, Elros felé, de talán jobb is így... Na persze azért néha-néha odasandít Jamesre és Elére, de úgy tűnik, nincs nagy baj, csak beszélgetnek...szerencsére. Aztán James és Ele is odalép a kisebb, már eddig is beszélgető csoporthoz. Ekkor öleli át Ann szorosan Elros derekát, és hozzábújik* -Ugye nincs baj DESZ (drága egyetlen szerelmem)?- *majd végül meg is csókolja, és a fiú úgy tűnik, hogy rá is mosolyog. Aztán James teljesen magát adja... Csak úgy lazán bevet egy olyan helyzet poént... Ezzel tudott Ann anyjának arcára is mosolyt csalni...* -Na de apa... Én nem is szoktam olyat csinálni- *húzza fel az orrát, olyan Ann-nesen, majd elneveti magát ő is. A vacsi szó említésére pedig már ragyognak is a szemei* -Ugye Rose Mary is itt van? És ő csinálta...- *Ann apja pedig bólogat egyet, mire a lány* -Akkor gyerünk... Mire várunk még...- *igen Ann miatt eltt ide hívva a szakács, és ez roppantul boldoggá is teszi a lányt.*

Vendég

*Ő is próbál úgy tenni, ahogy Ann tanácsolta nekik, nem mutatja ki, hogy sejtenek valamit. Rövidesen aztán megérkezik a két felnőtt is. Ann apját jól ismeri, bár kapcsolatukat az utóbbi időben "kicsit" beárnyékolta a saját őrült viselkedése. Helgát még nem ismeri, de úgy gondolja, nagyon is egymáshoz illenek, és Deyan anyukájának is hasonló nőt képzelt el.*
-Üdvözlöm, hölgyem, Elros Tiwele vagyok. *mondja, majd a kézfogás után tünde szokás szerint kézcsókot is kap tőle. Helga után James lép oda hozzá.*
-Rendben, értettem. De higyje el, nincs mitől tartania. *mondja, majd elindul a házba a többiekkel. Mikor elrendezkednek, Ele egy nagy levegővétel után el is kezdi a magyarázkodást. Tudja, hogy jobb ezen túlesni mindjárt az elején.*
-Nos, Mr. Serenity, úgy érzem, meg kell magyaráznom Önnek pár dolgot. A helyzet gyökeresen megváltozott, mióta utoljára találkoztunk. Ann és én ugyanis egymásra találtunk, és nagyon is szeretjük egymást. *mondja, és hagy egy kis hatásszünetet, kíváncsi a reakciójára a férfinak.*
-Tudom, hogy nagyon megbántottam Önt a viselkedésemmel, mikor őrült módjára párbajra hívtam ki Ann hitvesét. Már nagyon megbántam, amit tettem, és remélem, ha nem is most azonnal, de meg tud bocsátani nekem. Ann tett róla, hogy elgondolkodjak a tettemről. Sokáig viszont csak haragot éreztem iránta, mikor kiderült, hogy csak azért akart velem járni, hogy utána elhagyhasson, és tönkre tegyen Arxan bátyám miatt. Bosszút is esküdtem ellene. *tart egy újabb hatásszünetet, de rezzenéstelen szemmel néz farkasszemet Ann édesapjával.*
-A helyzet annyira bántotta Deyant, Ann legjobb barátját, hogy mikor az iskola elindult a kegyenceket keresni, ő is elment, hogy megtanuljon harcolni, és majd legyőzhessen. Nem sokára azonban én magam láttam a tetteim következményét. Deyan ugyanis kómában, a halál szélén feküdt a betegszoba ágyán. Ekkor változtam meg teljesen. Azonnal bocsánatot kértem Anntól, és levittem Deyanhoz, hogy megmutassam neki. Ezután sokáig nem hallottam felőle, azt hittem, hogy már többet nem akar beszélni velem. Egy nap aztán kaptam tőle egy szerelmes levelet. Elmondta, hogy míg nem volt mellettem, bajba keveredett, ugyanis a szerelmi szálak összekuszálódtak az életében. Szakított tehát a szerelmével, hogy megkíméljék egymást a további kellemetlenségektől, és egyenesen hozzám fordult, mikor rájött, hogy valóban szeret engem. Egy ideig én sem tudtam elfogadni a dolgot, de lassan meggyőzött, hogy őszinte szerelemmel szeret engem, és így egymásra találtunk, ugyanis én most is ugyanúgy szeretem Annt, mintha közben semmi se történt volna.
*foglalja össze egy hosszú monológban a mondani valóját, és várja a férfi válaszát.*

Tárgy: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 5:53 pm

*Na igen... Ann szavára nem csak Deyan, de Vio is bólogatni kezd... És a négy gyerek tényleg mint valami maszkkal az arcán lépnek ki a kocsiból... No mosoly... Itt most ez a legfontosabb...legalább is amíg Helga és James nem üdvözölték őket, addig no mosoly... És nem is kel sokat várni, hiszen egy női alak bontakozik ki a félhomályból, mögötte pedig egy ismerős férfi alakja tűnik fel... Szikár, erős, jó kiállású férfi...nem is csoda hát, ha Helgának megtetszett...*
http://kep.tar.hu/cirelin/50606745/36362389#2
*Láthatóan felcsillan a lány szeme, ahogyan meglátja hőn szeretett édesapját* -Apa!- *mondja ki suttogva ezt a szép szót... Nem akar oda rohanni...vesz egy nagy levegőt, és megvárja Helga és James érkezését, bár eléggé nehezére esik... James úrjemberként a karját nyújtotta Helgának, úgy kísérte ki, majd a kapunál előre engedte őt...*
-Kicsikém! Ann! Drága kislányom!- *öleli, csókolja a lányt, igazi mélyről jövő atyai szeretettel. Végig méri, majd így szól* -Eszel rendesen te lány? ahoyg a nagymamád mondaná...- *mindkettőjüknek egy valaki van aki erről az eszükbe jut, ő pedig nem más, mint Ann édesanyja...
http://www.ballisticpublishing.com/bsw/imageX.php?image=24747
*Hát igen egy gyönyörű tünde, akire Ann oly nagyon hasonlít... Hiszen a haja, az arca és a szája teljesen az anyjáé... És amikor James Ann-ra néz...*-Szerinted nem vétek ellene?- *kérdezte a lányát a férfi, aki még mindig szereti a már rég halott feleségét, de hát ez nem is csoda, hiszen ők maguk voltak együtt a csoda... De most egy új érzést érez, amit egy kicsit bűnnek érez egyenlőre, és csak azt várja, hogy Ann megnyugtassa őt, hogy nem hülyeség ilyet tenni*
-Anya sem hagyná, hogy úgy élj, mint egy ketrecbe zárt kismadár, szóval légy szabad...- *ad egy puszit az apjának, aki ekkor egy kicsit felnéz, és Elrost pillantja meg*
-Tiwele úrfi! Már vártam a találkozást!- *lép közel a fiúhoz, úgy hogy az érezheti Ann apjának a lehelletét, majd egy erős kézfogás mellett egyetlen mondatot fűz Elroshoz* -Ha a lányom miattad egy könnycseppet is ejt...ha megbántod...halott tünde vagy, öcsi...- *ereszti el, majd a kedvese, azaz Helga oldalán mindenkit beljebb vezetnek* -Sok a megbeszélni való... Gyertek, csak gyertek- *és az utca, a lankás hegyoldal most már magára maradt az éjszakában, viszont a házban csak most kezdődik az élet.*

Vendég

*Deyan egész jól érezte magát az úton, vele egész sokat beszélgetett Boris. az már más kérdés, hogy Elét nem kedveli... Sokáig ő sem kedvelte, de most már a barátjának tartja őt is. Aztán mikor megérkeznek, kiszáll a kocsiból meg Vionak is segít kiszállni, majd körülnéz.*
-Jé, ez nagyon szép hely. Itt lenne az a bizonyos ház? *kérdi Anntól. Aztán kicsit megkésve bár, de felel a lány kérésére.*
-Okés. Nyugi, tudom, mi a dolgom. Nem tudok róla, hogy mi a helyzet őket illetően. *mondja nagy bólogatva, és nem sokára érkezik is Helga és James kézen fogva. Helga arcán egy nagy, szeretetteljes mosoly terül szét, mikor a gyerekeket látja.*
-Szervusztok kedveseim. Deyan anyukája vagyok, Helga Rayna. Persze, nyilván kitaláltátok. *mondja kicsit kuncogva, és aztán szép sorban odalép mindenkihez, és ad nekik egy üdvözlő puszit, illetve Elrosszal kezet fog.*
-Gyertek be a házba, beszélgessünk ott. *mondja, és Jamesszel együtt el is indul a ház felé.*
//Helga:
http://kep.tar.hu/cirelin/50606943/37481841#2
//

Tárgy: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 5:03 pm

[Türingiai-erdő és Regensburg városa]

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/e/ed/Donau_bei_Regensburg-2.jpg

*Hát igen... Egy nagyon szép helyre érkeztek meg a fiatalok és Borisz. A levegő tiszta volt, az ég pedig kék* _drága öcsikém, ha James és Helga megjelennek, esetleg úgy, hogy az apám a karján vezeti az anyukádat, csak egy kicsit tégy úgy, mint aki meglepődött...- *kérleli a fogadott fivérét a hintóban. Bár érezhetően nagy volt a feszültség egész úton Elros és a kocsis között, de azért mondhatni, hogy jó volt az út. És ez a feszültség miben mutatkozott meg? Hát, hogy Boriz csak Deyant, Annt és Viot kérdezgette, hogy mi is van velük, ki honnan jött, milyen a suli... És amikor megérkeztek a kocsis csak kurtán elköszönt, majd sarkon is fordult, és el is tünt.*

Vendég

[Fekete-erdő]

*Már hajnalban útra kelt egy tünde és hiúza a messzi messzi Bulgária egy eldugott zugából, s most érkezett haza. Hivatalosan is engedélyezett eltávozást kapott. Mikor odaér az erdő széléhez ládájával és a hiúzzal, egy pillanatra megtorpan. Felsóhajt.*~Hát mégis hazatértem...~*Gondolja és rámosolyog a hiúza, s egy ideig csak gyönyörködik a kopaszodó erdőben, neki még így is a legszebb hely a világon. Ez az otthona. Ismer minden fát, minden patakot és barlangot, tudja hol bújik a nyúl és hol pihen az őz, hol vonyít éjjelente farkas a Holdra. Kicsit bele is borzong az izgatottságba. Le is veszi a kis viharmadarat köpenyéről, s a zsebébe rejti, amúgy is hamarosan át fog öltözni, itteni, tündéhez jobban illő öltözetbe. Lassú, óvatos léptekkel indul el a fák közé, megérintve az elsőnek a törzsét, mely mellett elhalad, finoman végig simítva rajta. Az úton úgy tűnik erre nem sokan járnak. Kevesen hagyják el az erdőt, s nem is olyan sokan mennek be, vagy ha igen, nem ebből az irányból teszik, hanem ami közelebb van a városhoz. Azonban nem kell sokáig haladnia, hogy léptek neszét hallja a közelben, ahogy meglibben az avar a fürge tünde lépték útján kélő szélfuvallatban. Megáll a tünde, pálca elő, s felemelt bal kéz. A válasz a reakcióra halk ifjú férfi kacaj, nem is egy, hanem kettő, mégis minden szólamban egyforma. A tünde arcán először meglepetés, nyugalom, aztán rég nem látott öröm jelenik meg. Nem az a széles mosolyos, hanem a boldog arckifejezés, az a tényleg boldog. Elteszi a pálcát s mindkét kezét felemeli.* Minden tünde számára az élet szent, s családon belül ez még inkább így járja. Békével és... némi versenyszellemmel érkeztem a Fekete-erdőbe, melyet jogos otthonomnak tekintek, én, Arnuil Olórea, a Fekete íjas Anórix és a Zöld íjas Nilua egyetlen lánya.*Mire a mondat végére ér, két ifjú tünde ugrik le a közeli fákról. Csillogó zöld szemük és lángvörös hajuk van. Minden vonásukban egymásnak tökéletes tükrei. Mindkettő arcán ugyan az a pajkos komiszkodó de mégis örömteli mosoly.* Sok a beszéd nővér, és túl fellengzős a mi fülünknek így magunk között.*Testvére csak bólogat majd folytatja.* De a versenyszellemed örömmel fogadjuk, ár rég várunk egy tisztes kihívóra, csak ne imádott unokanővérünk legyen.*Tódítja a másik, ironikus felhangot adva a jelzőnek.* Kissé nehezen viseljük a hisztériáját, mikor rájön hogy megint túljártunk az eszén.*Teszi hozzá az első.* De téged örömmel látunk, s kíváncsiak vagyunk az új tudományodra. Tudod, mi nem vagyunk finnyások semmilyen mágiára, mely a természethez közeli.*Vigyorodik el mindkettő. Arnuilnak is egy mosoly a válasza s máris rohan oda megölelni két unokafivérét, Gliont és Gaiust.* Akkor épp itt az ideje, hogy jól ellássam a bajotokat,s megdicsérjelek titeket. Selviria bosszantásáért.*Mondja vidáman. Hármuk nevetésétől cseng az erdő széle, ahogy lassan elindulnak befele, az egyik iker Arnuval a másik Arkadionnal társalog, majd felváltva, vagy négyesben. Semmilyen szomorú témát nem említenek, szerencsére. Arnu előbb egyik nagynénjével akar beszélni majd azokról.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Egy ország a sok közül