Witherell

Tárgy: Re: Witherell Szomb. Jan. 16, 2010 7:05 pm

*Hopp. Sürög, forog, és egyszer csak egy homoki macska alakját veszi föl. Ezután fölragyog, ezzel jelezve, Megállapodtam. A lány szemei csillognak, és még könny is gyűlik. Jó sok jó ez egy napra. Mosolyogva fölemeli a kistestű macskafélét, aztán kezében dorombolva hozzádörgölődzik. aztán megjelenik a tanárnő, és elmondja a dolgokat. A lány előveszi pálcáját, kendőjét magához szorítja, a daimónt maga mellé rakja. Fölemeli, a kendővel jól bebugyoláltan. Hopsz. vissza is értek. Aztán a tanárnő még elmond valamit, ő mosolyogva biccent, és el is indul a kúria felé. Kayyal egyetemben. A kis homoki macska ugrándozva, pajkosan ugrál Sam előtt.*

//Nagyon-nagyon tuti volt :d köszönöm, hogy itt lehettem Avril, Gratulálok, nagyon jó*-*-*-*-*//

Vendég

*Megérkezik az Allidon szak szakvezetőhelyettese, végre hazamehetnek. Ő már nagyon örül neki, hiszen rettenetesen fáj a feje. Felemeli a pálcáját, ahogy a többiek, és remélhetőleg pár perc és a saját szobájában találhatja magát, legalábbis az udvaron. Onnan még egy kis séta, és tuti " haza" ér.*

//Köszi a mesét Senna, nagyon jó volt, mesélj többet pls! ^^//

Vendég

*Mikor kiderül hogy a szőlő füstje volt ez, hogy megtámadták őket, a lány elhúzza a száját.* - fura világ. *Mondja, de arra megrázza a fejét, hogy ezen a helyen lehet csak daimont szerezni.*~ Hülyeség, a mi világunkban is lehetséges, és ismerek más világokat is, ahol elő lehet idézni a testi kivetülést. ~ *Mikor meglátja a galambot, Calos azonnal odaröppen hozzá és turbékol neki.* - Galamb? Akkor ez a nő hasonlíthat rám.. Hiszen a lelkünk alakja megegyezik.*Mondja halkan, miközben Calos is méregetni kezdi Sennát, és Stavrost. A pálcáját felemeli, és lassan de biztosan haza is érnek. *

// Köszönöm a játékot, pápá //

Hozzászólások száma : 709 Kaszt :

*Ő aztán nem változtat a rókán, telitalálat választás volt. Gögyögve mint egy baba, folyamatosan babusgatja Tiert, aki csendesen tűri, csak néha nyüszög egy-egy nyüstöléstől. A lány most már nem foglalkozik senkivel, csak odadob egy köszönömöt a tanárnőnek, aztán siet fel a szobájába dögézni.*

//Nagyon-nagyon jó mese volt, köszönöm, ez már tényleg hiányzott!!!//

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

*És megérkezik a tanerő is, úgy fest, hogy a daimonok még változhatnak, de ő örülne a pingvinnek, végülis olyan különleges, mégha kissé esetlen is. Aztán a gyűrű felé emeli a pálcáját és huss máris visszakerülnek az udvarra.* -Köszönjük tanárnő, igazán remek volt! *Mosolyodik el, majd figyelmesen nézi, ahogy pingvin lassan felnő, és már nem édes kis pici, de így is tetszik neki.* -Hát akkor gyere Vinnie, megmutatom a szobánkat. *Csapja össze a kezeit lelkesen, majd elindul szépen sétálva a kúria felé.* -Sziasztok! *Köszön el integetve Drianáéktól is.*

//Szupi volt a mese, élveztem. ^^ Jó, hogy Rebecával jöttem, és jó a pingvin, vicces. Very Happy

//

Tanár Hozzászólások száma : 438 Kaszt :

*Megjelenik a tanárnő, végül talált valami hajóhoz hasonlót. El tudnak vele menni, az a lényeg.* - Hűha, látom, maguk aztán nem tétlenkedtek. Leah, köszönöm, hogy vigyáztál rájuk. Látom némelyeknek daimónja is lett, gratulálok. Öltsék fel a végső alakjukat, ugyanis megyünk haza, onnét nincs visszaút! És ha jól tudom, a mi világunkban pár óra alatt megnőnek, szóval nem babusgathatják őket sokáig. *Tapsol egyet, figyelemfelhívásképp, és egy hófehér galamb jelenik meg előttük.* - Ő itt Stavros, a galambom. Ő visz ma haza minket. Stavros? *Pillant az állatra, ami kiköp csőréből egy arany gyűrűt.* - Feldobom a levegőbe, maguk pedig felé tartják a pálcájukat, rendben? Indulás! *Feldobja a gyűrűt, és ha mindenki felemelte a pálcáját, akkor a gyűrű megmarad a levegőben, körbeveszi a hazautazókat, és egyszerűen eltűnnek, majd megjelennek az Udvaron.* - Sovalon úrnő küldte a gyűrűt, Dranggal. *Meséli még el, majd leporolja szoknyáját, és átveti magán a köpenyét.* - Remélem jól érezték magukat, ha meg nem, akkor pedig még fiatal az éjszaka, ugorjanak el Nellondba. Viszlát! *Azzal szépen elsétál, a Kúriába.*

//Köszönöm a részvételt. ^^//

Tárgy: Re: Witherell Szomb. Jan. 16, 2010 6:48 pm

//júj, bocsi srácok, de mostantól Emil NJK! Köszi szépen a mesét! Élveztem!^^ Tehetséges mesélő vagy!//

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

*Ő is örül a dolognak nagyon, de mivel eleve nem annyira érzelmes, inkább kis lelkendező féle nincs annyira meghatva, mint Driana. Inkább nagyokat tapsikol, és ugrándozik.* -No-no, azért csak óvatosan. Jajj úgy tudtam, hogy majd te leszel az őrangyalom ám, Jordan mindig mondta, hogy kellene nekem valaki, aki vigyáz rám. *Mosolyodik el, és tovább ugrál. Aztán figyel a gombás lányra.* -Hát igen, biztosan sokan jönnének ide, ha tudnák, mert fantasztikus! *Örömködik, és kicsit kuncogva pillant Driana után, majd Vinnie fülébe súg.* -Teljesen egymásba szerelmesedtek. *Nevetgél, mire mintha a pingvin is elmosolyodna, bár alig látszanak az arcvonásai egyelőre. Óvatosan lépdek, főleg, hogy eleve nem túl gyors lények a pingvinek. Leányzónk neki is iramodik és Driana után igyekszik szaladni, de a daimon lassú még, így félúton szinte visszarántja a köztük lévő láthatatlan kötelék. Felszisszen, és végül visszalépdel.* -Na ezt nem szabad. Majd megszokod, semmi baj. *Végül felveszi a kis állatkát, és úgy sétál Dria után.*

Tárgy: Re: Witherell Szomb. Jan. 16, 2010 6:41 pm

[KM]

*A lány észre sem vette a füstlányokat, akikről mint kiderült, szőlőfüst lányok. Közben a lány elmesélte világuk titkát. Csak úgy, semmi félénkség nélkül. Ez érdekes. No de a lány egyenlőre annak örül, hogy daimónja van. Így már az is válaszol.*-Kay vagyok..*nem olyan mély, de azért markáns férfi hanggal áldotta meg a sors, a kis agárt, aki időközben egy egyiptomi mau alakját vette föl. Még dorombolni is elkezd, miközben a lányhoz dörgölődzik*-Istenem, ez egy csoda. Végre nekem is van, mint Arianak meg Faithnak.*mondja, csillogó szemmel, a macskára Aki egyenlőre ezt az alakot hagyja magán.*

Hozzászólások száma : 709 Kaszt :

[Rebeca, km]

*A róka nem húzza el magát, szemei igen ábrándosak, igazi lelki társ lesz, most már a szőkeségnek nem kell másokra irigykednie.* Hát nem is tudom mit mondjak, ez olyan jóóó... *ábrándozik a lány, de a róka picit józanabb.* Semmit kedves, lesz még időnk több mint hinnéd. *Aztán prüszköl egyet a víztől. Még nem szokta meg az evilági létet. Feláll, és próbálgatja a tappancsait, de még remegősek a lábai, mint egy csecsemőnek. A lány felveszi az ölébe, mint egy csecsemőt. Hát úgy is tekint most rá, mint egy anyuka az újszülöttjére, de talán majd barátsággá szelidül a kapcsolatuk. Szinte nem is hallja a gombaárus kislány szövegét, és Rebeccával is alig tud törődni, annyira leköti az új dolog, de aztán elindul a jóssátor felé.*

Vendég

*Fran nagy nehezen feláll, a feje csak úgy hasogat. Közelebb lépked a többiekhez, a gombaárus szavaira figyel*-És ezek ütöttek ennyire ki? Nah ne...*Ideges, nagyon ideges, szeretne végre minél hamarabb hazamenni innen. Nem tetszik neki ez a hely, nagyon nem. Jól elbántak vele.Soha nem vallaná be, hogy az ő hibája volt. *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

- Sikerült-sikerült! *Dalolászik a gombakalapos, és még ugrándozik is.* - Minden lélekszakítás sikerrel szokott menni, mint most is. Egyedülálló a mi világunk, de nagyon kevesen ismerik a titkot. Ha tudnák, hogy a világegyetem egyedüli pontja ez, ahol mesterségesen lehet daimónt szerezni, minden bizonnyal elárasztanának minket. Persze sokféle lehetőség van. Van olyan hely, ahová belépsz, és máris daimónod lesz, van olyan, ahol beléd olvad... ők mindenkivel ott vannak. Mi csak abban segíthetünk, hogy külön testet kapjanak. *Magyaráz az érkezőknek, majd a Jóssátor felé pillant.* - Szent galóca! *Csap a homlokára, és meglátja a füstlányokat.* - Megint megerjedt a szőlő, és nem volt bezárva. Ők szőlőfüstlányok, nagyon utálatosak. De lecsukom a hordókat, nehogy még több legyen. *Békésen odaslattyog a hordókhoz, és mindegyikre ráteszi a fedélt, és eltűnnek a füstlányok.*

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

[Driana, km]

*Hát reméli is, hogy nem lesz semmi gond, erősen szorítja mindenesetre a pálcát, ha netán mégis gebasz lenne. Aztán úgy fest lassan elérik az alját, azaz azt a részt, ahol már víz van. Amikor elkezdik rángatni a vödröket a kezek halálra rámül, és sikítozni kezd.* -Áh, Drianaaaa, hagyjatoook! *Hát igen, nem kötötte össze, hogy alapvetően ezért jött, de végülis lehetne csapda is a dolog. Aztán még érzi azt is, hogy majd szét esik, mert szaggatják a lelkét kifelé a testéből, legalábbis egy részét, újfent sikít, azért ez eléggé fájdalmas lehet, ő pedig egyáltalán nem bírja a fájdalmat. Aztán meglátja a mellé benyomakodó kis testet, és furcsállkodva pillant rá. Elsőre nem is vágja, hogy micsoda.* -Öhm...szia! *Köszön neki végülis kedves mosollyal. Furcsa érzés azért olyan valakire nézni, aki végülis részben ő maga. Aztán felérnek a tetejére, és ott tér csak magához. Újra a pingvinre néz, aki immár lábra áll. Kissé sután néz ki, de mégis olyan kis aranyos, pont mint ő is. Aztán Driana rókájára pillant, majd elneveti magát a kérdés hallatán.* -Nem ez, hanem ő, pingvin, és ... *Egy pillanatra elgondolkodik, majd az első nevet mondja, ami eszébe jut.* ...Vinnie a neve. *Mondj a lánynak.* -Vinnie, egész jó, tetszik. *Mintha mosolyra húzódna a pingvinke szája, és közelebb sétál Rebecához. Mostmár együtt lesznek...mindig.*

Tárgy: Re: Witherell Szomb. Jan. 16, 2010 6:20 pm

*Mira gyorsan észreveszi hátulról a kardot és gyorsan elugrik majd futni kezd. Csak egy pillanaton múlt, hogy nem áll bele. Majd kimondja a tárgyteleport varázsigét*.
-Transportus!
*Közben a pálcájával a tárgyra mutat és az utolsó szótagnál egy gyors rántást csinál vissza a gazdájához. Addig míg visszamegy a kard még egy varázsigét mond Mira de már az önteleportot használja. A lángososhoz mutat a pálcájával és kimondja az igét.*
-Transportus veno! *Mikor a lángososnál volt megnézi gyorsan, hogy nem maradt-e le semmilyen testrésze se. Majd gyorsan egy Stuport ejt ki a száján.*

//Bocsi, de mennem kell. //

Hozzászólások száma : 709 Kaszt :

[Rebeca, km]

*Ő is nyomat egy fáklybűbájt, és bátorítóan pillog Rebecára, bár ő sincs meggyőződve róla, hogy biztosan sikeresek lesznek. Aztán rájön, hogy nekik maguknak kell a vödrökben ülniük. A mély és sötét kút kezdi halálfélelemmel eltölteni a szívét, de még tartja magát, és összeszorítja a fogát. Aztán kénytelen felsikoltani, hiszen szinte fizikai fájdalmat érez, ahogy a lélekdarab kiszakad belőle. Hirtelen valami szőröset érez a nyaka körül, megtapogatja, mire egy nedves orral találkozik, és éles fogacskákkal. Visszarántja a kezét, de az a valami meg bújik, keresi a test melegét. Lehúzza a nyakából a rókát, aki igencsak borostyánszemekkel les fel rá. A lánynak meleg könnyek záporoznak végig az arcán, földöntúli az élmény.* Driana vagyok. *Hebegi, bár teljesen értelmetlen, hiszen a róka ismeri őt, egy a saját testével, lelkével* Menjünk fel. *susogja, mintha csak mindig is egyek lettel volna. A rókát a lány önmagában Tiernek nevezi el. Aztán elveszti tudatát, és csak fent tér magához, szorosan ölelve magához a kis lényt. Aztán kipukkan belőle a nevetés, amikor megpillantja Rebecca pingvinét.* Hát ez meg...?

Tárgy: Re: Witherell Szomb. Jan. 16, 2010 6:15 pm

[KM]

*Csak ereszkednek, ereszkednek, és a végén, a lány kicsit összébb húzza a kendőt, mert fázni kezd. Aztán megállnak, és elkezdik rángatni a vödröket, ekkor egyszerre sikoltanak föl, majd a lány elveszti a tudatát, és transzba esik. Kitépik belőle a mindenkinek megbocsájtós, megfontolatlan bohókás részét, aminek az eredménye az lesz, hogy ugyanolyan mosolygós lesz, de mostmár megfontolt. A daimón egyenlőre agár lesz... De ki tudja, hiszen elvileg itt még változnak. Aztán magához térnek, és a kislány már újongva is harsogja, hogy sikerült, sikerült. És húzza is föl őket. A lány már magához tér, így szépen feláll, a daimónjára néz, és gondolatban, megpróbálkozik..*-Szia, Sam vagyok....*kissé bizonytalan.*

Tárgy: Re: Witherell Szomb. Jan. 16, 2010 6:15 pm

[Fenntmaradók]

*Emil elégedetten konstallálja, ahogy szétporlad támadója varázslatára. Ahogy maga előtt látja semmivé válni a harcosnőt, úgy pillanatja meg a Mura felé röppenő kardot. Ott, a földön ülve (merthogy ahogy kitért támadója kardja elől, úgy a födre vetette magát), gondolkodás nélkül ejti ki száján a varázslatot.*
-Trudo Ventus! *Hangzik a széllökés varázslata, amellyel egynesen Mirát célozza meg oldalról, hogy ellökje a kard útjából. Valósznüleg még így is kevés lesz ahhoz, hogy ne találja el Mirát a kard, de talán sikerül annyira elmozdítani a helyéről a kiscsajt, hogy a kard ne döfje le teljes mértékben. Emil feszülten figyeli, ahogy a port felkavarva csapódik az általa megidézett széllöket Mirának...*

Vendég

* Amikor lekoppan elé a daimon, akkor tudja, hogy mit is kell tennie. Nem akar ölni, isten mentsen, de muszáj támadásképtelenné tennie ellenfelét, ami amúgy sem ember. Szegény daimon. A lány mindenképpen elpusztítja már ezt az állatot és a füstös társát is.*
- Plagis fulmen! *Ejti ki a száján a másik elemi mágiát, amit Emiltől hallott. Ismerte a varázslatot, de mint mondottam volt, igazán nem ismeri mindet, csak néhányat az elemi mágia közül. A varázslat a diamonra irányul, hiszen az állat itt van előtte, harcképtelenül, illetve lehet, hogy nem úgy, de a varázslat után az lesz. Közben figyeli, hogy a lény gazdája mit csinál, és megpróbálja enm levágatni magát, ugrál hátra, még hátrább, és próbál onnan figyelni. A többieket nem látja, csak azt veszi észre, hoghy belerohan a vak jós lányba.*
- Sajnálom! Nyugodj meg, vigyázok rád! *Mondja a lánynak, hátra nyúlva kicsit maga mögé vonva a lányt, nehogy valami baja essen.*

Vendég

[Fennmaradók]

*Hát úgy látszik, Frannek ma nincs szerencséje. Reagálni sincs ideje, az átkok visszafelé sülnek el, és találnak is. A lány kábultak esik össze, annyi szerencséje van tényleg, hogy az esés hatására felébred úgymond. Nem valami szerencsés ott maradnia a földön, hiszen a végén még rátaposnak, vagy valami. Próbál felkelni, bár eléggé nagyot esett, szóval a feje is nagyon fáj szegénynek. Azért próbálkozik, hátha sikerül felkelnie...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Daimónszerzők]

*A gombakalapos még utánuk kiált.* - Nem lesz semmi gond! *Egyre lejjebb és lejjebb kerülnek, mígnem érzik, hogy víz közelébe érkeztek, ugyanis hideg áramlik odalentről. Rebeca világít is, így még jobban látnak. A vízből kiugrik rengeteg kar, és rángatni kezdik a vödröket. Az összes diák mély transzba esik, és a víz alól bugyogó litánia hallatszik. Mindegyik diák egyszerre sikolt fel, mint mikor az újszülött felsír. Érzik, hogy kitépnek a lelkükből egy darabot, valamelyik jó - vagy épp rossz - tulajdonságuk teljesen eltűnik, és ezentúl a daimónjuk fogja képviselni. A daimónok még ebben a világban felöltik végső alakjukat, de még váltogatják alakjaikat. Rebeca daimónja egy pingvin, aki nagy nehezen benyomódik a lány mellé, a vödörbe. Drianáé egy vörös róka, aki a nyaka köré tekeredik, és remeg a hidegtől. Samantháé pedig egy agár, ami konkrétan a fején fekszik. A gombakalapos lány már húzza is fel őket.* - Sikerült, sikerült! *És a diákok szép lassan magukhoz térnek, odafent...*

[Fent maradók]

*Camille jól gondolkozik, a tűz leégeti a füstnő testének egy részét, de még mindig van belőle. A galamb időben elrepül, így a bengáli tigris hatalmasat koppan a földön, épp Camille előtt... Emil varázslata is jó, egy villám csap a nőbe, és teljesen szétsül. Francesca varázslata azonban rosszul sül el. Mindhárom Stupor visszasül, és teljesen kiüti magát. Csak attól tér magához, hogy hatalmasat koppan a feje a kavicson. A vak lány nem tud semmit sem tenni, csak ide-oda forgolódik, és mivel ez az egész a Jóssátornál van, a többi lakos fel sem figyel rájuk. Mira felé azonban hátulról egy kard száll, elég jó esély van rá, hogy a lányba áll...*

Tárgy: Re: Witherell Szomb. Jan. 16, 2010 5:52 pm

*Érdekes és éles fordulatot vesznek az események, amikor néhány diák a föld alá ereszkedik, idefönt pedig kitőr a harc. A szinte semmiből jött alakok, erőteljes támadást indítanak a kis csapat ellen, így Emil sem kerülheti el végzetét. Tekintve, hogy a fiú belsirionos, gyors reflexekkel rendelkezik, így rögvest ki tud térni a felé csapó kard elől. Eztán hirtelen pálcát ránt, majd valami kell csináljon.*
-Plagis fulmen! *hangzik a villámcsapás varázslat igéje és ellenfele felé igyekszik "villámacsapni". Ha nem is sikerül jól a dolog, legelább egy kis időt nyerhet vele...*

Vendég

*A lány beszélgetne tovább a többiekkel, de éppenséggel egay nagyobb problémával kell szembe szállnie. Méghozzá azzal a problémával, hogy éppenséggel rá akarnak támadni. A galamb egyértelműen felrepül a magasba, gyorsan, hiszena párduc nem tud repülni. Fent lebeg, olyan három-négy méter magasan, nincs az az állat, aki ekkorát ugrik. A lány fegyvere az íj, de nem hozott magával, hiszen nem hitte volna, hogy szüksége lesz rá. A csapás elől nem tud eltérni, illetve mielőtt le tudna csapni a nő elugrás közben varázsol.*
- Orbus Ignem! *Ejti ki a száján a tűzgolyó varázslatát, hogy egy jó nagy gömbbel hasbavágja a nőt. Nem tud mást csniálni, most érkezett erre a világra, a Nezabarba, vajmi kevés varázslatot ismer még. És a fenébe is, miért nem hozta el a fegyverét? A lépte és az ügyessége nagyon gyors, látszik, hogy erdei boszorka, vadász szerű, ezért próbál olyan távolra kerülni, hogy biztonságban gondolkozzon. Ha kell akkor a magasságban is gondolkozik, fára mászni, és a fán ugrálni, ilyesmi, nem csak a síkban.*

Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

[Driana, km]

-De az alaptulajdonságaid, a főjellemvonalad nem változik azért, a daimon is biztosan ahhoz igazodik majd. Mindenesetre kíváncsi leszek. *A sötét az neki is picit félelmetes, és úgy fest, nem szállhat be most egy vödörbe Drianával, egyedül kell mennie...egyedül! Félelmetesnek tűnik egyelőre a dolog.* -Sok sikert! *Szól még át a lánynak, majd jó eséllyel elkezdenek a többiekkel együtt ereszkedni lefelé. Halk suttogással lumost idéz a pálcája hegyére, mégsem lenne jó vak sötétben mászkálni odalent, amikor megérkeznek. No meg így a keze ügyében van a pálca.*

Vendég

[Fent maradó]

*Még mindig várja a választ kérdésére a jóstól, ám nem kap semmiféle választ. Így járt. Aztán furcsa dolgok kezdenek el történni.FRan csak kapkodja a fejét hogy mi van. Látja az alakokat, ám nem tudja: mentse magát, vagy támadjon. Az utóbbi mellett dönt. Előrántja pálcáját és az egyedül maradt alakra céloz*-Stupor! Stupor! Stupor!*Nem akar ölni, elég a kábítás. Reméli, sikerrel jár*

Hozzászólások száma : 709 Kaszt :

[Rebeca, km]

Hát én sem kívántam meg most a gombát, de majd csak jó lesz valamire. *vonja meg a vállát, és zsebre vágja az adagját. Felnyüszög, hogy nem ehet most lángost, de hát ez van, egy programon nem mindig az történik, amit az ember negyedvélája szeretne.* Nekem? Fogalmam sincs, hiszen én is állandóan változom, nem is tudná követni a daimonom. *Aztán feltűnik a cél, amire meglepődik kissé.* Lemenni a sötétbe? Hát nekem elég horrornak tűnik? És miért kell a vödör? Felhozni az elhullók belső szerveit? Nagyon nem tetszik ez nekem...*De aztán szájhúz, és elindul lefelé, már ha lehet.*