Romos aréna

*Azért akadnak ismerős arcok. Nem mintha Joseph ezt olyan nagy ujjongással venné tudomásul, de legalább nem vadidegenekkel kell ’’túráznia’’. A papírkereső lány szerencsére nem érkezett még meg, remélhetőleg nem is fog. Joseph elég egoistának vélte felfedezni, vagy olyan furának. Közben egy ’’néni’’ is megérkezik. Egy darabig méregeti, aztán feláll és odaoldalog a közelébe.*
-Jó napot! *Köszönti, majd karba tett kézzel áll a többiek között, remélve hogy senki nem zavarja meg. Azért körbenéz a társaságon* ~Áh, legalább az a lány itt lenne!~ *Gondolkodik el. Szemével keresgél, de nem leli keresettjét. Aztán hátrafordul. A tanár néni kotorászni kezd, majd egy fadarabot vesz elő és magában beszél* ~Na ez se normális!~ *Vonja le következtetését, amit rögtön vissaz kell vonnia, mert a magában beszélés nem volt hiába való. Egy zsupszkulcs lett a fadarabból. Aztán a tanár elmondja a mondandóját, Joseph kicsit ijedten tekint körbe* ~Ezek most szétlapítanak!~ *Így hát habozás nélkül megérinti a zsupszkulcsot, még az elsők soraiban. Egy ’’arénában’’ találja magát, vagyis annak a romjaiban. Egyébként fekete talárt visel. Pálcája már a kezében tartja. Igen, ő nem hülye* ~Aréna= harc=én nem ezért jöttem= én lépek!~ *Rövid, de dús gondolatai után hátrafordul. Na igen, nem mehet innen sehova. Vagyis mehet, de ki tudja hol van? Valószínűleg sosem jutna vissza. Kénytelen belemenni a játékba. Szomorúan felsóhajt* ~Essünk túl rajta! Remélem valami jó is lesz ebben a harcban és valaki eltöri a kezét!~ *Kissé negatívan áll a dolgokhoz, de ez csak pillanatnyi fellángolás, percről percre egyre tisztábbak lesznek a gondolatai. Bár, a sok diák ’’Hol vagyunk?’’ kérdése eléggé megnehezíti ezt* ~Mért kérdezik? Szerintük van olyan aki ezt tudja? Könyörgöm…~ *Ráadásul a tanárnő is eltűnt szóval tök jó, irigylésre méltó helyzetbe vannak*